MIKULÁS, AZ EREDETI
Miklós pap ma este tele zsebbel
nem pihenget otthon vánkoson:
átosonva álmos városon,
kis kunyhókba lopva be-beleskel.
Nem füstöl a kémény? Lám, üres az asztal?
Zsebbe nyúl, mert itt az alkalom:
pénzt hajít be gyorsan ablakon,
s már cinkos mosollyal messze nyargal.
Virradatra végre hazatér:
erszény lapos, ám szíve csurig.
Térdein meg majdnem elszundít,
templomba még éppen odaér.
Hirdet Igét, mondanak imát,
mindenki oly boldog és vidám ma!
Sok szegény szívéből száll a hála,
mint akik nagy csodát éltek át.
