Téma: Új verseim

[Árvai Emil]

KÁRÖRÖM

Nekünk, Édenből kiutasított
esendő embereknek
maradt még egy örömünk:
a káröröm;
az, hogy a másik
nagyobbat esik.

Pedig az Úr Isten
nem ilyen örömöt
szánt nekünk.

...........................

AZ ÉLET FÁJA

Ádámék bukása óta
keressük az élet fáját.
Római katonák állította
kereszt jelzi az út irányát.

[Árvai Emil]

MENNYEI ATYÁM!

Hogyha nem lenne irgalmas szíved,
élet örvénye magából kivet.

Nem nyújtanád értem segítő kezed,
csüggedés mocsara úgy eltemet.

Hogyha nem szólnál: Vigyázat, veszély!,
elringat tévhit: engem baj nem ér.

Félelem óriás kígyója megfojt,
hogyha nem lennél legnagyobb, legjobb.

Hogyha nem lennél LEGNAGYOBB, LEGJOBB!

[Árvai Emil]

FELFEDEZŐ

"Adjatok nekem egy fix pontot!"
Addig ások, míg a sziklát érem.
Kétezer évnyi hordalék alatt
Golgotánál koppan ásóm, térdem.

..............................

ALSZOM NYUGODTAN

Nem fogom izgulni végig az életem;
vége jó, minden jó: sorsomat leteszem
Isten kezébe, alszom nyugodtan;
mennybe Jézustól vízumom van.

[Árvai Emil]

ELRAGADTATÁS

Készülődünk. Most van a bemosakodás;
nemcsak kezünket - szívünket inkább.
Mert a tiszta szívűek fogják meglátni
Őt, aki meghívott, s költséget állja.

... És akkor Valaki fölemel;
és akkor tudjuk: most megyünk.
Elmúlik a világ arca, hangja,
körbeölel szeretet, öröm, béke.

[Árvai Emil]

MOST

Most verset kell írni. Mért?
Hogy beleremegjen szívem,
s kapkodva vérrel mázoljam
ajtónkat. Bárány vérével.

MERT

Mert nagy kapkodás van:
égő és kialvó lámpák,
égő és kihűlő szívek
kérdezik, van-e tartalék olaj.

[Árvai Emil]

INDULNA HAZA

Indulna haza a tékozló fiú;
elhagyván immár Betlehemet,
Jeruzsálem felé közeledve,
szembejön vele a kivégző menet.

"Hol találni utat atyai házhoz?"
- faggatja az egyik elítéltet.
"Én vagyok az út!" - válaszolja Ő,
"Én vagyok az igazság. Én vagyok az élet."

[Árvai Emil]

MENNY KAPUJÁBAN

Menny kapujában
angyal vár talán,
nézi papíromat,
átölel aztán;

súgja fülembe:
Boldog ember vagy,
Jézus kifizette
tartozásodat!

[Árvai Emil]

TÖRTÉNET

hát erre nem gondolt József
semmi sem stimmel
nincs hely, csak hátul
ahol az állatok esznek

aztán a nagy vendégjárás
mindenki látni akarja
az Újszülöttet

álmaira gondol
elmondaná egyszer valakinek
velünk az Isten