Hú de rég volt ebbe a topikba írva!
Beleolvastam, és nagyon jó volt Kamilla története.
Vannak ilyen fazonok, de legalább hoznak a feszültség mellett egy kis vidámságot is az életbe.
Nekem nagyon egyszerű történetem van, és nem is humoros.
Gyülekezetünk evangélizációs alkalmat tarott a Havanna lakótelepen. A tér közepén a dicsőítők után előállott a gyülekezet pásztora és imádkozni kezdett.
A padon mellettem ült egy férfi, aki nézte a pásztort és megjegyezte " Olyan kár ezért az emberért."
Nem értettem mire mondja a kijelentését, ezért megkérdeztem tőle: " Miért kár?"
"Azért, - jött a válasz - mert vak. Pedig olyan szépen beszél és nem láthatja mennyien figyelnek rá."
"Miből gondolja, hogy vak?" - kérdeztem.
"Mert csukva van a szeme!" - felelte.
Nehéz volt megértetnem vele, hogy imádkozni többnyire csukott szemmel szoktunk, azért, hogy a környezetünkben látható dolgok ne vegyék el a figyelmünket. Nem vagyok a mai napig sem biztos abban, hogy megértette-e a magyarázatomat vagy sem.