A csodálatos szem - ablakunk a külvilágra
DARWIN: „Nyíltan bevallom, az a feltevés vlóban a legnagyobb képtelenségnek látszik,hogy a szemet, a maga utánozhatatlan berendezéseivel, amelyek a különböző távolságokra való fókuszálást, az eltérő fénymennyiségek bebocsátását, vagy a szférikus és kromatikus aberrációk kiigazítását szolgálják, a természetes kiválasztás alakította ki. („A fajok eredete” című könyvében. Magyarul: Typotex, 2000, 155. o. )
A szem az egyik legfontosabb érzékszervünk, amelyen keresztül a külvilágból érkező összes információnak jóval több mint felét befogadjuk. testünk receptorainak (érzékelőszerv) hetven százaléka a két szemünkben van. A világot főként azon keresztül értékeljük és értjük meg, amit látunk.
A Bibliában a Teremtő a teremtés első napján megparancsolja: „Legyen világosság!” Ezzel kezdettől fogva biztosítva volt a látás feltétele. A teremtés műveinek értékelésekor a Biblia öt alkalommal használja ezt a szófordulatot: „És látta Isten, hogy ez jó.” A teremtés végső szemléjekor is a látás az értékelés eszköze:
„És látta Isten, hogy minden, amit alkotott, igen jó” (1Móz 1,31).
Általános tudnivalók a szemről:
A számunkra látható fény fizikai szempontból egy elektromágneses sugárzás a 400 (ibolya) és 750 (vörös) nanométer (1 nm = 10-9 m = 1 milliárdod méter = 1 milliomod milliméter) közötti hullámtartományban. Ahhoz, hogy ebből kép keletkezzen, a belépő fénysugaraknak a szemben meg kell törniük, és a recehártyára élesen le kell képződniük. A fénytörés legnagyobb részét a szaruhártya (cornea) végzi. Görbületének változtatásával a szemlencse lehetővé teszi a különböző távolságokban levő tárgyak képének élesre állítását. A szemlencse fókusztávolsága 69,9 és 40,4 mm között változtatható egy zseniális elv segítségével, nevezetesen a lencse alakjának módosítása által. E módszer alkalmazása révén – az optikai ipar termékeivel ellentétben – egyetlen lencse is elegendő. Az írisz (szivárványhártya) egy kamera fényrekeszéhez (blende) hasonlítható. Két ellentétesen ható izom a fényerőtől függően szabályozza a blendenyílás (pupilla) átmérőjét. A szem formáját az üvegtestben uralkodó belső nyomás tartja fenn, amit a csarnokvíz szabályozott termelése és kiengedése határoz meg. A könnyfolyadék és a hunyorítás a szaruhártyát védi a kiszáradástól.
A szemet többi érzékszervünk közül legnagyobb hatótávolsága és alkalmazkodóképessége tünteti ki. A szem fel van szerelve egy saját szabályozó-készülékkel, ami lehetővé teszi a célirányos látást. A recehártyára történő kétdimenziós leképezés megköveteli a párhuzamos jelfeldolgozást a látósejtekhez kapcsolódó ideghálózatban
A szemünk érzékenysége:
A Teremtő nagyon érzékeny érzék-szervekkel ajándékozott meg minket. Ehhez meg kellett oldania egy nem lebecsülendő problémát, amit a technikából is ismerünk. Minden rádióvevő zajosan szól, ha nagy érzékenységre van beállítva. Ez a zaj az elektronoknak a készülék ellenállásaiban végbemenő szabálytalan termikus mozgására vezethető vissza. A zaj elkerülhető, ha minden alkatrészt fagypont alá hűtünk. Ez túl költséges, és az olyan kis jelek átvitelénél, amelyek a statisztikus zaj nagyságrendjébe esnek, technikailag nem is lehetséges. Ebben az esetben egy ügyes trükk segít: A jelet egyszerre, párhuzamos vezetékeken viszik át, és csak a vétel helyén egyesítik. Ezáltal részben kioltják egymást az egyes vezetékekben fellépő szabálytalan ingadozások, így a zaj erősen elnyomódik.
Szemünk is alkalmazza ezt a módszert – kiegészítve több érzősejt összefogásával...
A Biblia és a szem:
A Biblia félreérthetetlen tanúbizonyságot tesz azon evolúciós elképzelésekkel szemben, amelyeket a szem keletkezéséről terjesztenek: A szem a maga zseniális tervezésével és komplex szerkezetével egyértelműen a Teremtő műve. A 94. zsoltár 9. versében ez áll: „Aki a szemet formálta, az ne látna?” Meg vagyok győződve: eleve hamis minden egyéb, emberek által kigondolt elmélet a szem eredetéről. A Biblia is nagyon fontos szervként említi a szemet. Az emberi szem telhetetlen (Péld 27,20), és szívünk a szemünket követi (Jób 31,7). Bizonyára innen származik a közmondás: „Amit a szem lát, azt hiszi a szív.” Szemünk kifejezése lényünk erős személyes jellemvonása. A szem a lélek tükre. Jézus a Hegyi Beszédben megvilágítja számunkra ezt az igazságot, amikor így tanít: „A test lámpása a szem. Ezért ha a szemed tiszta, az egész tested világos lesz. Ha pedig a szemed gonosz, az egész tested sötét lesz. Ha tehát a benned levő világosság sötétség, milyen nagy akkor a sötétség!”
A Biblia sok más kijelentése is bizonyítja számunkra, hogy a szem azt közvetíti, ami a szívben történik. Lehet jóságos (Péld 22,9), büszke (Zsolt 18,28; Péld 6,17; Zsolt 131,1), kevély (Ézs 10,12), bálványimádó (Ez 10,12) és parázna vággyal teli (2Pt 2,14). A szemek szikrázhatnak a gyűlölettől (Jób 16,9), az ember gúnyolódhat velük (Zsolt 35,19) és könyörtelenül elfordulhat valakitől (Péld 28,27). Szemünkkel tekintünk Isten műveire is (Zsolt 118,23) Mikor felpillantunk Istenre, segítséget várunk tőle: „Tekintetem a hegyek felé emelem: Honnan jön segítségem? Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta” (Zsolt 121,1-2). ...
János apostol szemtanúként mondta el, hogy ismerte Jézust: „Láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal” (Jn 1,14). Az Úr Jézus újraeljövetelekoris az lesz a döntő, hogy mindenki látni fogja: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége” (Jel 1,7). Ezen a napon mindenki meglátja a Krisztust – vagy Megváltóként, vagy Bíróként.
Megvilágosult lelki-szellemi szemekkel, amelyeket maga Isten ajándékoz nekünk, felismerhetjük az ő dicsőségét és bölcsességét (Ef 1,17-18). Isten olyan nagy dolgot készített számunkra, hogy a korintusiakhoz írt első levél 2,9 versében ezt olvashatjuk: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek”. Célunk a mennyország. Oda megérkezvén, olyannak fogjuk látni őt, az Úr Jézust, amilyen valójában (1Jn 3,2). Némelyeknek ebben a világban sok szenvedésben és nyomorúságban volt részük, és gyakran felmerült bennük a „miért?” kérdése. A célt elérvén, minden tisztázódik, hiszen Jézus ezt mondja: „És azon a napon nem kérdeztek éntőlem semmit” (Jn 16,23). Isten minden szenvedést végérvényesen eltöröl, ezért mondja a Jelenések Könyve 21,4 verse: „És Isten letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” ( FORRÁS: Werner Gitt: A csodálatos ember)
