Csak egy gondolat az előzőekben említett "tévtanítókról" Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy Jézus az abszolút mérőkötél!
Mindenkinek van szentírása, minden tanítás közben,után az Igével kell egybevetni a halottakat!
nem hivatkozhat majd senki arra : nekem ezt tanították"...ez nem lehet mentség.
sok ember adta azért az életét,hogy mi ma olvashassuk az Igét. fontos Igehely:Róma 15,4Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.
Tehát azért lett megírva, hogy olvasása által útmutatást,vígasztalást vegyünk...
A tanítóknak valóban nagy felelősségük van, de szilárd meggyőződésem, hogy nincs olyan hívő tanító:aki a saját érdeke-vagy dicsősége miatt ki merné forgatni az Írást. Rendkívül erős figyelmeztetés: V.Móz.4,2 ; V Móz.12,32 ( Csia féle fordítás esetén 13,1) :
Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.
A tanító a szolgálók között a legkisebb. ő csak az első lépéseknél segít, de az utat mindenkinek saját magának kell! megjárnia. A tanító megnyit egy ajtót, és biztatja azokat akik kint állnak: lépjetek be!; kutassátok át; találjátok meg a rejtett kincseket; soha ne elégedjetek meg...stb.
Az igazi és jó tanító arról ismerszik meg, hogy a hallgatóság " felnő" mellette!
