Egyéb > Dicsőítsük Istent!
Pünkösd
Árvai Emil:
Bácsi Sándor:
TELJETEK MEG LÉLEKKEL!
(Efézus 5:18-20)
Az Ember - embermód - törekszik
Áttörni por-léte határán.
Ki szeszek-adta mámorába
Fojtja búját, vagy mákonyokkal
Indul szédítő 'utazásra'.
Vagy pusztító, torz ideákba
Tévedten tör a hatalomra
Fegyver, vagy szó kétes élével.
S szellem-nyűgözte révüléssel
Tör a 'megvilágosodásra'.
NE TEDD! INT AZ IGE ADÓJA.
Mert küldetésed van! A Lélek
Elindít, visz nagy távlatokba
Ívelőn: ajkadról dicséret
Zendül, zeng-zeng szent ének hangja.
Már egész lényedet betölti.
Ez égi érzet már, nem földi:
Felemel, és eltölt a hála,
Megtanít szívedből örülni,
Hiszen Atyánknak oltalmába
Helyezheted az életed!
Ünnep van! Kiárad a Lélek!
Megmozdít, áraszt szent tüzet:
Tüzétől minden izzik, éled,
Betölt sok üres életet,
Hogy hasznos és áldott legyen.
Árvai Emil:
Muraközy Gyula:
ÚJ PÜNKÖSDI IMÁDSÁG
Jövel, Szentlélek, Isten égi lángja,
jöjj e magvakult kereső világra,
kinek lelkét eloltá a vihar!
S tántorogva halad át a hideg éjen,
mint vén koldus az esti csatatéren.
Az apostolok gyáván és remegve
tekintenek a törtető tömegre,
mint felhős égen félénk csillagok.
Betölti a zsivajgó piacot
a kikiáltók fürge, ügyes népe.
...Szent őrület nincs Péterek szemébe;
a tanítványok elsurrannak csöndbe,
pogány kehellyel Caesárt megköszöntve.
Az Ige józan életekbe zárva
kőszáli sas a rozsdás kalitkába.
Lélekszakadva veri börtönét;
mikor töri a rácsot szerteszét?
Mikor tódul az apostolok népe
égő homlokkal milliók elébe?
Jön-e a szent, hős, mámorittas tábor
égőn az ég ráhulló sugarától?
Mt egy szenvedély, szent, mennyei láz
űz, hajszol, éget, ostoroz, igáz?
Különös, megszállt prófétai nép,
ki a halálba mosolyogva lép,
ki a szívéből új világot épít,
ki nyelveken szól, s mindenek megértik.
Szentlélek népe! Hősök, lángra gyúltak,
fénylő jövőnek és fekete múltnak
mezsgyéjén állva bennetek köszöntlek,
feltűnő fénye a hajnali ködnek...
Virrasztva várom, hogy jöttök-e már?
Jövel Szentlélek, szép hajnalsugár!
Kétségek, ködök árnyai felett
jövel, riadó, dalos, hős sereg!
___________________________________________
(forrás: Új Aranyhárfa, Bp. 2001.)
Árvai Emil:
Dsida Jenõ:
EGYSZERŰ VERS A KEGYELEMRŐL
Csodákat próbáltam:
arannyal, ezüsttel
hívtam a népeket,
jöjjenek énhozzám!
Hiába, hiába,
az arany nem kellett,
az ezüst nem kellett,
nem jöttek énhozzám.
Elmondtam naponta
tíz hegyibeszédet,
gyönyörű szavakat,
igéző szavakat,
hiába, hiába:
egy fül sem fülelte,
egy szív sem szívelte
a hegyibeszédet.
Tüzet is akartam
rakni az erdőben:
nyulacska ne fázzék,
őzike ne fázzék, -
hiába, hiába!
Gyújtófám kilobbant,
és a tűz nem akart
gyúlni az erdőben
... S egyszer csak maguktól
gyűlnek az emberek,
együgyű szavamtól
sírásra fakadnak,
ránéznem alig kell
s a tűz is felszökken, -
az Úr áll mögöttem.
Árvai Emil:
Füle Lajos: ELJÖN AZ IDŐ
Eljön az idő,
amikor a magunk tettei
eltörpülnek, semmivé válnak,
és nem marad semmi más kincsünk,
csupán ISTEN nagy tettei
múltunkra nézve is,
jövőnkre nézve is.
Árvai Emil:
Bácsi Sándor:
AZ ÚRNAK MINDEN NÉPE
A világ vesztébe rohan,
De Isten óvja minden útján
Népét, mely vándorol a pusztán,
- Hogy ne legyen otthontalan. -
Jövőt hordozó tüzes nyelvek,
Lángoszlop, vagy szél-zendülés:
Szórt népeket összeköt és
Egy közös zsoltárt énekelnek.
Hogy mindenki testvér legyen.
És áradjon a kegyelem,
Egybefonó szent béke.
Láng fusson át a szíveken,
A Lélekből erőt vegyen
Az Úrnak minden népe.
Navigáció
[#] Következő oldal
[*] Előző oldal
Teljes verzió megtekintése