Egyéb > Dicsőítsük Istent!

Pünkösd

<< < (4/12) > >>

Csaba:
'Emil'!
Tesókám, ha ilyen a 'laikus hívő', akkor nekem tetszik ez az állapot!
:hehe:

Árvai Emil:
Füle Lajos: PÜNKÖSD FÉNYÉBEN

Pünkösd... Fényedben élek,
teremtő égi LÉLEK,
erőd gerjeszti lelkem.
Felfogni szent csodádat
nem tudhatom, de áldlak
megújult életemmel.

Az Ige, mint zsarátnok,
hűlt szívemben lángot
lobbantott, hála érte!
Követségében járok,
ahogy a tanítványok,
rajtam a KRISZTUS vére.

Dicsőítsd ŐT ma bennem,
KI nem vetett el engem,
illesse hála, hála,
KI - érte mit se várván -
megváltott vére árán
ISTENNEK, az ATYÁNAK.
--------------------------------------
Füle Lajos: A SZENTLÉLEK ÁLTAL

A Szentlélek által Jézus van velem,
a Szentlélek által bővölködhetem.
A Szetlélek nélkül egyedül vagyok,
meglepnek s legyőznek a hétköznapok.
--------------------------------------
Füle Lajos: LELKE ÁLTAL

LELKE által élünk, ha élünk,
általa van élő reményünk,
láncok közt is erőnk, hatalmunk*,
ATYÁNK örök pecsétje rajtunk.

(* János ev. 1:12)

Árvai Emil:
PÜNKÖSD
Csodás mennyei terv volt,
nem emberi ötlet.
Tagadó száj Igét szólt;
hősködőből hős lett.

Árvai Emil:
"Hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok,
minden tisztátalanságotoktól és minden bálványotoktól megtisztítlak titeket.
És adok néktek új szívet és új lelket adok belétek,
és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
És az én Lelkemet adom belétek,
és azt cselekszem, hogy az én parancsolataimban járjatok
és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."

(Ezékiel próféta könyve 36. részből)

Árvai Emil:
Leleszi Balázs Károly: ÖSSZEKULCSOLT KEZEK

Minden erőm az imára kulcsolt kezemben van. Aprócska templom, az egyetlen immár, ami csak az enyém, amit a hústestem még nem rabolt el tőlem, a falánk ragadozó. Itt a boltozatokat betölti az alázat-lehelet, itt egy reszkető szív harangoz szakadatlan dobogásban. Majd vágyam kiáltássá válik, szörnyű kiáltássá, egeket ostromlón: Mi lesz velem, ha győz a bűn felettem, jaj, a lelkemmel mi lesz, Uram? Mert kialudt a lámpásom, a hit elvesztette reménységét, a békesség a szeretet örömüzenetét.
És ekkor hirtelen zúgó szélvihar támadt. Az ilyen szélviharokban szoktak a lelkek Isten trónusa felé fordulva könyörögni, és megértettem: valaki érettem esedezik, hogy ne kápráztasson el a csúf hamisság, a cifra világ; azért imádkozott, hogy megmaradjon még az utolsó lehetőség, az összekulcsolt kezek temploma, a végső menedék.
S jól imádkozott, mert éreztem: miként jár át az Isten kegyelme, a tiszta nyugodt erő; miként teríti szét rajtam, az elesetten, a bennem lakozó angyal, hálát adva, az Úr pásztorköpönyegét.
Aztán, egyszerre csak – a lámpa ég és sugárzik belőle a békesség s a remény… Ó, visszanyert világosság! Ó, visszanyert hit!
----------------------------------------------
(internetről - GothArt)

Navigáció

[0] Üzenetek főoldala

[#] Következő oldal

[*] Előző oldal