Kedves Ircsi!
Egyáltalán nem haragszom. Ez persze a te véleményed. Én sem azt mondtam, hogy azért halt meg a sógorom, mert ezt álmodtam, hanem azért álmodtam, mert abban az időben kijelentette az álom, hogy valaki meg fog halni.
Sajnos nagyon nehéz volt elfogadni azt a tényt, hogy eltávozott. Szó szerint veszekedtem az Istennel és azt kérdeztem, hogy hogyan engedheti meg ezt magának, hogy csak úgy elveszi tőlünk azt, akit nagyon szerettünk.
Tele voltunk tervekkel. Mi a házépítés tervével, a sógorom pedig a közlegő eljegyzésének a tervével.
De aztán nagyon elszégyeltem magam, hiszen semmit sem hoztunk a világra, világos, hogy ki sem vihetünk semmit. Így a hozzánk tartozók sem, de még a saját testünk sem a miénk igazán, csak kaptuk.
És hiszem azt, hogy az Isten akarata mind jó. Éppen tegnap olvastam a kunyhó pps.-t. Mintha nekem írták volna.
Hiszek az Isten jóságában és kegyelmében. És valóban érzem, hogy mindenkire annyit mér, amennyit elbír. Nekem megnyugvás volt a sógorommal álmodni, nem hiszem, hogy a gonosz keze lenne benne.
