Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 179455 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1680 Dátum: 2021 Június 12, 20:32:35 »
V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
  5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Áldott Testvérek: Figyeljük meg, az idézet első versét : V.Mózes 6, 4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Ugyanez eredetiben: S'má Yisraél Adonaj Elohejnu-Adonaj Echad!
Azaz: Halld Israel: Az Úr a mi Istenünk-az Úr Egy!

Egy az Úr-egy az Isten... ez eddig ok- de értjük is? mert az Echad-jelenti azt is hogy egy... (him nem) ; de azt is jelenti, hogy: Egység.
Mi-minthogy tudjuk, hogy ebben az egységben benne van az Atya-a Fiú és a Szent lélek is... és ezen egységben-természetesen tudjuk-mert tudva levő-hogy az Atya a legfőbb és a leg első-
Megértettük, hogy minden ami van-az Atyára mutat, és az Atyát magasztalja, hiszen mindeneket Ő teremtett-akár láthatóak, akár -Láthatatlanok...
És ebből adódóan: Mindenek Őt hirdetik-minden teremtménye-Őt magasztalja.
Ez az Egység is egy roppant fontos tan! Hiszen amit az Isten elrendelt a tanitásaiban-azt természetéből adódóan-Ő Maga is tartja! - Sőt-Maga mutatja be-példaként!
Az egység,ill.: egységre jutás, tehát mind fent-mind pedig itt lent-egy elengedhetetlenül fontos cél.
A mai napon, erről az egységről, illetve az egységre való eljutásról ejtsünk némi szót:

Efézusbeliekhez írt levél 4. rész

1.    
Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok.
2.    
Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben,
3.    
Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.
4.    
Egy a test és egy a Lélek, miképen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is;
5.    
Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség;
6.    
Egy az Isten és mindeneknek Atyja, a ki mindeneknek felette van és mindenek által és mindnyájatokban munkálkodik.
7.    
Mindenikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint.
8.    
Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek.
9.    
(Az pedig, hogy fölment, mit jelentene mást, mint hogy előbb le is szállott a föld alsóbb részeire?
10.    
A ki leszállott vala, ugyanaz, a ki fel is ment, feljebb minden egeknél, hogy mindeneket betöltsön.)
11.    
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.    
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.    
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére:
14.    
Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által;
15.    
Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban;
16.    
A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.
17.    
Ezt mondom annakokáért és bizonyságot teszek az Úrban, hogy ti többé ne járjatok úgy, mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában,
18.    
Kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök;
19.    
Kik erkölcsi érzés nélkül, önmagukat a bujálkodásra adták, minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekedésére.

Figyeljük meg ezzel kapcsolatban a példa adást:

IV.Mózes 16,

  23. Akkor szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj a gyülekezetnek, mondván: Menjetek el a Kóré, Dáthán és Abirám hajléka mellől köröskörül.
  25. Felkele azért Mózes, és elméne Dáthán és Abirám felé, követék őt Izráel vénei.
  26. És szóla a gyülekezetnek, mondván: Kérlek, távozzatok el ez istentelen emberek sátorai mellől, és semmit ne illessetek abból, a mi az övék, hogy el ne veszszetek az ő bűneik miatt.
  27. És elmenének a Kóré, Dáthán és Abirám hajlékai mellől köröskörül; Dáthán pedig és Abirám kimenének, megállván az ő sátoraiknak nyílásánál feleségeikkel, fiaikkal és kisdedeikkel.
  28. Akkor monda Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engemet, hogy cselekedjem mind e dolgokat, hogy nem magamtól indultam:
  29. Ha úgy halnak meg ezek, a mint meghal minden más ember, és ha minden más ember büntetése szerint büntettetnek meg ezek: akkor nem az Úr küldött engemet.
  30. Ha pedig az Úr valami új dolgot cselekszik, és a föld megnyitja az ő száját, és elnyeli őket, és mindazt, a mi az övék, és elevenen szállanak alá pokolba: akkor megismeritek, hogy gyalázták ezek az emberek az Urat.
  31. És lőn, a mint elvégezé mind e beszédeket, meghasada a föld alattok.
  32. És megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé őket és az ő háznépeiket: és minden embert, a kik Kórééi valának, és minden jószágukat.
  33. És alászállának azok és mindaz, a mi az övék, elevenen a pokolra: és befedezé őket a föld, és elveszének a község közül.
  34. Az Izráeliták pedig, a kik körülöttök valának, mind elfutának azoknak kiáltására; mert azt mondják vala: netalán elnyel minket a föld!
  35. És tűz jöve ki az Úrtól, és megemészté ama kétszáz és ötven férfiút, a kik füstölő szerekkel áldoznak vala.
  36. Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:
  37. Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezőket a tűzből, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a temjénezők;
  38. Ezeknek temjénezői, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.
  39. Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezőket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.
  40. Emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölő szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az ő gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.
  41. És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!
  42. Mikor pedig egybegyűle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhő, és megjelenék az Úrnak dicsősége.
  43. Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.
  44. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  45. Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem őket egy szempillantásban; ők pedig orczájokra borulának.
  46. És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezőt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölő szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdődött a csapás.
  47. Vevé azért Áron a temjénezőt, a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdődött vala a csapás a nép között. És füstölő áldozatot tőn, és engesztelést szerze a népnek.
  48. És megálla a megholtak között és élők között; és megszűnék a csapás.
  49. És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.
  50. És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szűnék meg a csapás.

Áldott Testvérek, ti magatok vagytok a tanuim-mekkorát tévedtem akkor-amikor azt találtam mondani-nem egy, hanem több alkalommal is, hogy valójában-Mózes töltötte be a Főpap-i hivatást és nem Áron...
Hiszen-Mózes mondta el Áronnak amit tennie kellett.
Valójában pedig a következő fejezetben ott áll az Isten bizonyságtevése- Áronnal kapcsolatban:

IV.Mózes 17,Mózes IV. könyve 17. rész

  1. És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
  2. Szólj Izráel fiainak, és végy tőlök egy-egy vesszőt az ő atyáiknak háza szerint; az ő atyáik házának valamennyi fejedelmétől tizenkét vesszőt; és kinek-kinek a nevét írd fel az ő vesszejére.
  3. Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vessző esik az ő atyjok házának fejéért.
  4. És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság ládája elé, a hol megjelenek néktek.
  5. És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.
  6. Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az ő fejedelmeik egy-egy vesszőt egy-egy fejedelemért; az ő atyáiknak háza szerint tizenkét vesszőt; az Áron vesszeje is azok között a vesszők között vala.
  7. És letevé Mózes a vesszőket az Úr elé a bizonyság sátorában.
  8. És lőn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.
  9. És kihozá Mózes mind azokat a vesszőket az Úr színe elől mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az ő vesszejét.
  10. És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság ládája elé, hogy őriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.

Bizonyságaim vagytok nekem mind-hisz hallottátok tőlem: A Teljes szövegkörnyezetet kell megfigyelni és nem szabad kiragadott igékből-tanulságot levonni... Mondani mondtam-csak nem tettem...
Hiszen éppen a lényeget nem értettem meg csupán én magam sem! Az Egység!!!
Egységben a célért-Egységben az Isten dicsőségére!!! Isten mondja: Mózesnek-Mózes mondja_Áronnak-Áron mondja a Levitáknak-Leviták közvetitik a népnek.
Ez az egység! Erről mondja Pál:

Eff.4,11.    
És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul:
12.    
A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére:
13.    
Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.

Nincs kissebb-nincs nagyobb; nincs fontosabb-hanem egy tökéletesen egybe szerkesztett gépezet van, melynek minden egyes csavarja-fogaskereke egyfomán fontos a cél eléréséhez!
Figyeljük meg-mi történik, ha ez nem igy működik:

Mózes IV. könyve 16. rész

  1. Kóré pedig az Iczhár fia, a ki a Lévi fiának, Kéhátnak fia vala; és Dáthán és Abirám, Eliábnak fiai; és On, a Péleth fia, a kik Rúben fiai valának, fogták magokat;
  2. És támadának Mózes ellen, és velök Izráel fiai közül kétszáz és ötven ember, a kik a gyülekezetnek fejedelmei valának, tanácsbeli híres neves emberek.
  3. És gyülekezének Mózes ellen és Áron ellen, és mondának nékik: Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr: miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?
  4. És mikor hallá ezt Mózes, arczra borula,
  5. És szóla Kórénak és az ő egész gyülekezetének, mondván: Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert a kit magának választott, magához fogadja azt.
  6. Ezt cselekedjétek azért: Vegyetek magatoknak temjénezőket, Kóré és az ő egész gyülekezete!
  7. És tegyetek azokba tüzet, és rakjatok rá füstölő szert az Úr előtt holnap, és az a férfiú legyen szent, a kit kiválaszt az Úr. Sokat tulajdonítotok magatoknak, Lévi fiai!
  8. És monda Mózes Kórénak: Halljátok meg, kérlek, Lévi fiai:
  9. Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki?
  10. És hogy magának fogadott tégedet, és minden atyádfiát, a Lévi fiait te veled; hanem még a papságot is kivánjátok?
  11. Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze; mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?
  12. Elkülde azután Mózes, hogy hívják elő Dáthánt és Abirámot, az Eliáb fiait. Azok pedig felelének: Nem megyünk fel!
  13. Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk?
  14. Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!
  15. Megharaguvék azért Mózes igen, és monda az Úrnak: Ne tekints az ő áldozatjokra! Egy szamarat sem vettem el tőlök, és egyet sem bántottam közülök.
  16. Azután monda Mózes Kórénak: Te és a te egész gyülekezeted legyetek az Úr előtt; te és azok és Áron, holnap.
  17. És kiki vegye az ő temjénezőjét, és tegyetek abba füstölő szert, és vigyétek az Úr elé, kiki az ő temjénezőjét; kétszáz és ötven temjénezőt. Te is, és Áron is, kiki az ő temjénezőjét.
  18. Vevé azért kiki az ő temjénezőjét, és tevének abba tüzet, és rakának arra füstölő szert, és megállának a gyülekezet sátorának nyílása előtt, Mózes is és Áron.
  19. Kóré pedig összegyűjtötte vala ellenök az egész gyülekezetet a gyülekezet sátorának nyílásához, és megjelenék az Úrnak dicsősége az egész gyülekezetnek.
  20. És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
  21. Váljatok külön e gyülekezettől, hogy megemészszem őket egy szempillantásban...

A továbbiakról az imént már olvastunk...
Ahogy Anna illetve ezt Mirjám is megénekelték már:

Sámuel I. könyve 2. rész

1.    
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
2.    
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3.    
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4.    
Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5.    
A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik.
6.    
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.    
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.    
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
9.    
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10.    
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!

Isten előtt-nincs kissebb vagy nagyobb; gyengébb vagy erősebb-hisz mindeneket Ő teremtett, és Ő övedzi fel a teremtményeit. Mindenek Őt szolgálják, és mindenek felett Ő tart Itéletet!
Aki magát nagyobbra-többre tartja- azt megalázza, akiket pedig elnyomtak-megaláztak azt felemeli...

Korinthusbeliekhez írt I. levél 12. rész

1.    
A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek.
2.    
Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz.
3.    
Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által.
4.    
A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek.
5.    
A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr.
6.    
És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben.
7.    
Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése.
8.    
Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint;
9.    
Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által;
10.    
Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása;
11.    
De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja.
12.    
Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is.
13.    
Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg.
14.    
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.    
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.    
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.    
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.    
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.    
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.    
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.    
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.    
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.    
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.    
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.    
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.    
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.
27.    
Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint.
28.    
És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1681 Dátum: 2021 Június 19, 20:29:28 »
V.Mózes 29,29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Áldott Testvérek. Az Örökkévaló-tanitási metódusában, bizony előfordul, hogy nem minden rendelkezésének értjük az okát... Ezek közül van olyan, amit később megmagyaráz-és van olyan is amit nem.
Ezeket az általunk nem értett rendeleteket ugye, titok övedzi számunkra. Ahogy olvastuk a Tórából:

V.Mózes 29,29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Ez annyit jelent, hogy amit nem értünk nem feszegetjük-nem megszokás szerint cselekszünk-nem okoskodunk, hanem megtesszük azt amit mond-akkor amikor mondja-és pontosan úgy ahogy mondta.
Mózes-aki által az Örökkévaló-megszabaditotta a népét; Az a Mózes, aki által vezérelte az Isten az Ő népét a pusztában, az a Mózes aki közben járt a népért amikor éppen lázadtak az Isten ellen...
Tehát ez a Mózes, egy ponton-vétett, mert "rutinból"-cselekedett, és ez az egyetlen hiba elég is volt ahhoz-hogy ne mehessen be az Igéret földjére.
Lássuk azt az esetet, amiből később is épitkezett:

Mózes II. könyve 17. rész

1.    
És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize.
2.    
Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat?
3.    
És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat?
4.    
Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet.
5.    
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.    
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára.
7.    
És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?

Ugye azt látjuk, hogy a nép az éppen aktuális lázadása alkalmával, a viz hiányát firtatja... Ne feldjük, hogy ez az eset-a példaadás esete, ezért sem indulatos itt még az Örökkévaló...
Itt még a nép-ismerkedik az Istennel, és lát és hall oly dolgokat, melyekről még csak nem is hallottak.

Tehát az Örökkévaló utasitása-Mózes számára:

"5.    
És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el.
6.    
Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára."

Majd eltellik 40-év...

Mózes IV. könyve 20. rész

1.    
És eljutának Izráel fiai, az egész gyülekezet Czin pusztájába az első hónapban és megtelepedék a nép Kádesben, és meghala ott Miriám, és eltemetteték ott.
2.    
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.    
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.    
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.    
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!
6.    
Elmenének azért Mózes és Áron a gyülekezetnek színe elől, a gyülekezet sátorának nyílása elé, és arczukra borulának; és megjelenék nékik az Úrnak dicsősége.
7.    
És szóla az Úr Mózesnek, mondván:
8.    
Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet; és fakaszsz vizet nékik e kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő barmaiknak.
9.    
Vevé azért Mózes azt a vesszőt az Úrnak színe elől a mint parancsolta vala néki.
10.    
És összegyűjték Mózes és Áron a gyülekezetet a kőszikla elé, és monda nékik: Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?
11.    
És felemelé Mózes az ő kezét, és megüté a kősziklát az ő vesszejével két ízben; és sok víz ömle ki, és ivék a gyülekezet és az ő barmai.
12.    
És monda az Úr Mózesnek és Áronnak: Mivelhogy nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettetek volna engem Izráel fiainak szemei előtt: azért nem viszitek be e községet a földre, a melyet adtam nékik.
13.    
Ezek a versengésnek vizei, a melyekért feddőztek Izráel fiai az Úrral; és megdicsőítette magát ő bennök.

Ez van akkor amikor az ember kifogy az ötletekből...ilyenkor elő ferdül, hogy a soronkövetkező lázadása okát-duplikálni kényszerül... Tehát megint a viz hiány...
Namost az igazság kedvéért megemlitem, hogy a Rabbinikus bölcselet szerint, itt Mózes azért követett el bűnt-mert mig az első esetben: " Cur"-azaz: szikla kifejezést használ a Tóra, addig ebben az esetben:
" szelá" azaz: Kő kifejezést alkalmaz. Ennek jelentése: ( a Rabbinikus bölcselet szerint) Negyven évvel ez előtt az eset előtt, a nép még szikla kemény volt, ezért kellett ütni azt a sziklát, hisz a nép keménységét
szimbolizálja-mig jelen esetre a nép már csiszolt-"megpuhitott" kőre hasonlatos a nép a törvény tanulásának és a tapasztalatainak hatására... (nos ez is egy aspektus...)
Ám én nem ezt látom, hanem éppen azt, hogy mig az első esetben valóban még csak tanulta a nép az Istennel való együtt járást-addig negyven év elteltével-mintha vissza fejlődtek volna.
Ugyan az a lázadás-sőt: Még durvábban. Figyeljük csak:

"2.    
De nem vala vize a gyülekezetnek, összegyűlének azért Mózes és Áron ellen.
3.    
És feddőzék a nép Mózessel, és szólának mondván: Vajha holtunk volna meg, mikor megholtak a mi atyánkfiai az Úr előtt!
4.    
És miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink?
5.    
És miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge, sem szőlő, sem gránátalma, és inni való víz sincsen!"

Ez számomra nem arról a csiszolódásról-tapasztaltságról-ismeretről-tanultságról tanúskodik...

Éppen elkezőleg! Hol az Isten ismeret? Hol az Istenfélelem??? Hol a tisztelet-úgy Isten felé mint-Mózes irányába??? Lázadás van, aminek nincs logikája!
És ez a lázadás, ma is fellelhető, hisz amikor bekövetkezik a baj- a dolgaink meg nehezednek, elér az ijedelem... "elhagyott az Isten"...
Ez nem a hitben való-állhatatosságról, nem az Isten iránt való elkötelezettségről, nem a rendithetetlen hitről tanuskodik.
És ez ma sem tetszik az Istennek. Ez ugyanis az Istentelenek aggodalma.

Ézsaiás 8,20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

És még egy apró adalék-annak megértéséhez, hogy miért pont a viz hiány a lázadás oka... A viz, a közelkeleti népek számára, az életet szimbolizálja. Tehát amikor bármiért folyik a "lázadás" a maiaknál-
az lényegesen szánalmasabb annál...

Tegyük amit mond az Isten, akkor amikor mondja, és pontosan úgy ahogy mondja. Mert neki gondja van ránk!
Jézus mondja:

Mt.10,29.    
Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül!
30.    
Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak.
31.    
Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.
32.    
Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt;
33.    
A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1682 Dátum: 2021 Július 31, 20:27:11 »
Zsidókhoz írt levél 11. rész

  1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
  2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.

Áldott Testvérek. Több esetben és hosszan beszéltünk már erről az Igeszakaszról-mint a hit definiciójáról. Mindannyiszor megeggyeztünk abban, hogy a Hit-nem más, mint az engedelemben való követése-Istennek.
Hiszen az idézet folytatása, éppen erről tesz bizonyságot, amikoris a Hit hőseit sorolja. Ők sem a szó pejorativ értelmében voltak hivők, hanem nagyonis gyakorlatiasan-gyakorolták a hitüket.
És nézzük csak az idézet első mondatát ismét:

"1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés."

Reménylett dolgoknak valósága-tehát... Rav Saul ir a reménnyel kapcsolatban.

Rm.8,24.    
Mert reménységben tartattunk meg; a reménység pedig, ha láttatik, nem reménység; mert a mit lát valaki, miért reményli is azt?

Tehát a remény, az nem látható dolog, hanem valami amit szeretnénk-amire vágyunk... A remény (Tikváh)-tárgya, valami nagyon jó dolog, de számunkra a megszerzése lehetetlen... elérhetetlen.
De a remény-ennél is több... Mert a remény nem veszi figyelembe a materiális korlátokat, nem latolgat esélyeket... A remény-elérhetővé teszi, a számunkra elérhetetlen célokat.
A reménylés, nem e világi keretek közt működik. A Remény, a maga közegében, nem szégyenit meg-azaz tehát nem meddő. A reményhez-társulnia kell az elkötelezettségnek is. Ha megvan az elkötelezettség-
akkor vállajuk a szabályok követését is.

V.Mózes 10,12.    
Most pedig, óh Izráel! mit kíván az Úr, a te Istened tőled? Csak azt, hogy féljed az Urat, a te Istenedet; hogy minden ő utain járj, és szeresd őt, és tiszteljed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, és teljes lelkedből,
13.    
Megtartván az Úrnak parancsolatait és rendeléseit, a melyeket én ma parancsolok néked, hogy jól legyen dolgod!

Tehát a szabályok: Az első és legfontosabb, hogy a reményeink-összhangban legyenek a Hitünkkel.

Jakab Apostol levele 4. rész

1.    
Honnét vannak háborúk és harczok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, a melyek a ti tagjaitokban vitézkednek?
2.    
Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harczoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek.
3.    
Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt.

Ez a baj sajnos a legtöbb esetben... Hivők, akik vallják hogy lélek szerint járnak-testiesen gondolkodnak-testies kivánságokat hajszolnak. A Hivő legfőbb reménye, az Istennel való béke elérése!
A Bűnbocsánat!!! Csakhogy ide előbb el is ... (pardon) Fel is kell jutni.

Zsoltárok könyve 46. rész

1.    
Az éneklőmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.
2.    
Isten a mi oltalmunk és erősségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.
3.    
Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:
4.    
Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.
5.    
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.
6.    
Az Isten ő közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.
7.    
Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.
8.    
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.
9.    
Jőjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;
10.    
Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tűzben.
11.    
Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.
12.    
A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

Figyeljük meg az 5-ös verset:

"5.    
Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait."

Szeretnék ebben is valami érdekeset mutatni.

Isten városa. Isten városa, az a Yerusáláim, amit egykor a Morijá egyik hegycsúcsának neveztek-eladdig, mignem...

Mózes I. könyve 22. rész

1.    
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.    
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.

A Történet szerint pedig:

I.Mózes 22, 7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Tehát Remény szava: "Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam;"  Helyettesitő áldozat tehát azoké, akik-Ábrahámhoz hasonlóan, készek- mindenben követni az Istent.
A Hegy elnevezése pedig: 14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Na tehát ide kell eljutni! Mert ott a gondviselés-ott a helyettesitő áldozat. Gyakorta hallani: " Jézus mindenkiért adta a vérét"... Nos ez igy... nem egészen pontos állitás...

Mert mig egyszer azt olvassuk:

Jn.3, 14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.
  16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
  17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.

Tehát a kritériumként fixálva: " 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

Tehát: VALKI HISZ BENNE (!!!)

Azután pedig azt olvassuk:

Mk.14,22.    
És mikor ők evének, vévén Jézus a kenyeret, és hálákat adván, megtöré és adá nékik, mondván: Vegyétek, egyétek; ez az én testem.
23.    
És vévén a poharat, és hálákat adván, adá nékik; és ivának abból mindnyájan;
24.    
És monda nékik: Ez az én vérem, az új szövetség vére, a mely sokakért kiontatik.

Tehát nem mindenkiért-hanem: Sokakért... azokért akik Szeretik-Jézust...

Jn.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Tehát ami a Jézus iránti "szeretet" Ismérve-az nem a bepárásodott szemekkel történő- Megvallás... hanem az Isten iránt való engedelem.

Nézzünk egy történetet:

Lukács Evangyélioma 19. rész

1.    
És bemenvén, általméne Jerikhón.
2.    
És ímé vala ott egy ember, a kit nevéről Zákeusnak hívtak; és az fővámszedő vala, és gazdag.
3.    
És igyekezék Jézust látni, ki az; de a sokaságtól nem láthatá, mivelhogy termete szerint kis ember volt.
4.    
És előre futván felhága egy eperfüge fára, hogy őt lássa; mert arra vala elmenendő.
5.    
És mikor arra a helyre jutott, feltekintvén Jézus, látá őt, és monda néki: Zákeus, hamar szállj alá; mert ma nékem a te házadnál kell maradnom.
6.    
És sietve leszálla, és örömmel fogadá őt.
7.    
És mikor ezt látták, mindnyájan zúgolódának, mondván hogy: Bűnös emberhez ment be szállásra.
8.    
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.    
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.    
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

Jézus tehát- a saját megvallása szerint: Ábrahám fiaiért jött! 

Most nézzük az Ábrahám-i történet folytatását:

I.Mózes 22, 15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
  16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
  17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
  18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Mivelhogy engedelmeskedett az Istennek, ezért mindazok, akik hozzá hasonlóan engedelmeskednek az Istennek: Fiaiként, az Igéret részeseivé, azaz: Örököseivé lettek.
És az egész történet, Ábrahám-reménységével kezdődött, amikoris azt mondta:

"8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam..."

Minthogy láthatóvá vált részünkre ennek kezdete és vége is, a Hittel kapcsolatban- :

Zsid.11,1...  és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1683 Dátum: 2021 Augusztus 07, 20:48:56 »
I.Jn.4,7.    
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8.    
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9.    
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10.    
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11.    
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12.    
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk:
13.    
Erről ismerjük meg, hogy benne maradunk és ő mibennünk; mert a maga Lelkéből adott minékünk.
14.    
És mi láttuk és bizonyságot teszünk, hogy az Atya elküldte a Fiút a világ üdvözítőjéül.
15.    
A ki vallja, hogy Jézus az Istennek Fia, az Isten megmarad abban, és ő is az Istenben.
16.    
És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne.
17.    
Azzal lesz teljessé a szeretet közöttünk, hogy bizodalmunk van az ítélet napjához, mert a mint ő van, úgy vagyunk mi is e világban.
18.    
A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.
19.    
Mi szeressük őt; mert ő előbb szeretett minket!
20.    
Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert a ki nem szereti a maga atyjafiát, a kit lát, hogyan szeretheti az Istent, a kit nem lát?
21.    
Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy a ki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.

Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, beszéljünk arról: mi is a szeretet?
Mint látjuk-Johann levelében, a szeretet, irányultságában két irányú, ámde gyakorlatilag az igaz-Isten iránt való szeretet mutatkozik meg  benne.
Jézus mondja:

Mt.22,35.    
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.    
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.    
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.    
Ez az első és nagy parancsolat.
39.    
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.    
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

A két "Nagy" parancsolat valójában:

I; V.Mózes 6,4.    
Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
5.    
Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

Ill.: III.Mózes 19,18.    
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

A Szeretet, nem egy elvont-sokkal inkább egy egzakt- azaz pontosan meghatározott fogalom. A szeretetről nem beszélni kell-hanem valósággal megélni!
A Szeretet nem az érzelmekről tanúskodik (-amik csapongóak és szituációtól függőek) hanem az elhatározásról, arról hogy mely oldalon áll a személy... sok esetben a dacról...-árulkodik. Igen a dacról!!!
éspedig azért, mert függetlenül attól hogy a célszemély olyan ,amolyan- csakazértis... Istenért, mert ő is Isten gyermeke- jóindulattal és segítőkészséggel viszonyulok hozzá. érdemtelen erre? mert én érdemes vagyok az Isten szeretetére???
A Szeretet nem lehet a másik fél hozzáállásának függvénye! A szeretet nagyon is- sőt(!) kizárólag a cselekedetekben nyilvánul meg! Pontosan úgy- akár a gyűlölet- a megvetés...
A Törvény-bár két kőtáblán adatott, a kettő valójában egy és oszthatatlan... (érdekes dolog ez...) Mert az Atya elküldte a fiát-emberi testben az emberért, de attól az Atya meg a Fiú-egy és oszthatatlan!
Nem válogathat senki a parancsolatok között-mint gyöngytyúk a kendermagban. Vagy minden-vagy semmi!
János apostol azt mondta:

I.Jn.4,7.    
Szeretteim, szeressük egymást: mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, a ki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent.
8.    
A ki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet.
9.    
Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa.
10.    
Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy ő szeretett minket, és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.
11.    
Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást.
12.    
Az Istent soha senki nem látta: Ha szeretjük egymást, az Isten bennünk marad, és az ő szeretete teljessé lett bennünk.

A felebarátok iránti szeretet megnyilvánulása tehát- amiről egyértelműen láttatik, hogy nem szavakban vagy megvallásokban áll-hanem kizárólag cselekedetekben!

III. mózes 19,9.    
Mikor a ti földetek termését learatjátok, ne arasd le egészen a te meződnek szélét, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd.
10.    
Szőlődet se mezgéreld le, és elhullott szemeit se szedd fel szőlődnek, a szegénynek és a jövevénynek hagyd meg azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
11.    
Ne orozzatok, se ne hazudjatok és senki meg ne csalja az ő felebarátját.
12.    
És ne esküdjetek hamisan az én nevemre, mert megfertőzteted a te Istenednek nevét. Én vagyok az Úr.
13.    
A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig.
14.    
Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr.
15.    
Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak.
16.    
Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr.
17.    
Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét.
18.    
Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

Figyeljük meg a 14-es verset, egy-sokak által, meg nem értett dolog miatt:

"Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr."

Nem pusztán a valósággal süket illetve vak emberekről van szó ebben a parancsolatban-hanem az úgy nevezett: "Súsárlásról"-is.
Azokkal sem szabad e gonosz dolgokat tenni, akik bár egészségesek-de nem hallják a rágalmakat, mert nincsenek jelen, illetve- azokkal sem, akik nem látják az igazságot, mert meg vannak tévesztve.
Valójában ezen- a második csoport védelme miatt, adatott az Istentől, a következő parancsolat is:

5Móz 27,18   
Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!

Valakit félre vezetni azért mert félre vezethető... sokan mondják erre: Miért ne?... Isten pedig azt mondja: ÁTOK RÁ!!!

A III. Mózes 19-ben olvasottak alapján tisztán láttatik, hogy azokat is szeretni kell, azoknak is a segítségére kell sietni, akiket nem is ismerünk!
Jézus mondja:

Mt.7,12.    
A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Tehát újra szögezzük le: A szeretet-nem lehet a másik fél hozzáállásának a függvénye! Mivel hogy nem e világra vetünk és nem is itt akarunk aratni,- Jézus szavait értelmezhetjük úgy is:
Amit szeretnénk az Istentől-azt tegyük másokkal.
Mondok egy történetet: Hallottam egy "ismerősömről". A végrehajtó sanyargatja őt-öt különböző és törvénytelen végrehajtásokkal... (17-18 éves dolgokkal kapcsolatban, holott, a törvény szerint egy év után elévülnek a tartozások.)
A Havi fizetésének felét, elvette tőle a végrehajtó-figyelmen kívül hagyva, hogy két kiskorú gyermeket nevel. A másik felét a fizetésének, a gyülekezete vezetőjének adja-adományként, hogy az
üdvösségének reménységét, biztonságban tudhassa...( Pál erre azt mondja: 1Kor 13,3   
És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból...


Ezek után, munkahelyet váltott, és bár így is bukja a fizetését-ámde így -(gondolja-ő) elégtételt vehet másokon...
Olyanokon mint amilyen ő is... kilakoltat fizetésképtelenné lett embereket. Családokat... És vallja hogy hívő... sőt: Hívő a javából...Hogy így megvásárolta a jogot ahhoz hogy kegyetlenkedhessen...

Sokak szerint ez is „ belefér „ a Szeretet témakörébe, mert az Isten előtt, (vélik ők) … tisztázva vannak...   Csakhogy vagy minden-vagy semmi... Vagy a két kőtábla együtt-vagy egyik sem, mert mindkét parancsolat halmazt-Az egy Igaz Isten adta – éspedig együtt!

A Szeretet az, amiről tehát-nem beszélni kell! Nem a megvallásainkban áll, hanem nagyon is mutatni kell-manifesztálódva a cselekedeteinkben. Ami által megláttatik: Vagy van-vagy nincs.
Az elhatározás, mely tőkesúlyként kell hogy a szivünkön legyen: „Miattam senki ne káromolja az Istent!”
Mert e nélkül:

Rm 2,24
Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1684 Dátum: 2021 Augusztus 14, 20:35:05 »
Ámos 5, 18. Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
  19. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
  20. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz...

Áldott Testvérek. Ami bizonyos-hogy minden kor hívői, a világ végét várták-várják. A Világ vége, mely a hívőket felszabadítja minden szenvedés alól, míg az Istentelenek-ítéletben részesülnek.
Ugye : az a "Bizonyos nap"-egy hívő számára csak jót hozhat?! Nos az imént olvasott próféciában nem egészen ezt látjuk...
Láthatjuk-éspedig minden kétséget kizáróan, hogy az Ámos-i prófécia, hívőkről szól.
Illetve a folytatásban is fellelhetőek az ismérveik:

Ám.5, 21. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
  22. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
  23. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
  24. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.

Az Örökkévaló előre jelezte-hogy az Ítélet alól, nem mentesülhetnek a hívők sem.

V.Mózes 29, 18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
  19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
  20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
  21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
  22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
  23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.

Figyeljünk a következőkre:
"19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)"

A Mai hivők-túl nagy százaléka vélekedik az szerint, hogy az Isten nem nézi rossz szemmel az ő életvitelüket, cselekedeteiket... aljasságaikat. Két ima, plusz egy bocsi-és el van sikálva minden...
Azt mondják: Az Isten elnézi a dolgaikat, és az Ő szemében a cselekedeteiktől függetlenül-Igazaknak látja őket...nameg hogy a szeretet a fontos-hisz ez az egyetlen parancsolat...

Jer.2,32.    
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.    
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.    
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.    
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!

Tehát a hivők házatáján beza az a szitu-hogy igenis: " boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek)"
Részeg az, aki már megittasodott az Istentelenségtől-szomjas az, aki még csak hajszolja azt az állapotot...

De figyeljünk csak fel a következőkre:

" 21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
  22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
  23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában."

Sodoma-Gomorra földje... Nos, az a nép is-Istenfélő nép volt a maga módján... Az Ő hitéletük, nem az Egy Igaz Isten által tanitott hitélet volt, kb annyira nem mint a maiaké sem az...
Magaválasztotta Istentiszteleti mód, Ige nélküli-Igehirdetés, hazudozás,képmutatás, mások felett való uralkodási vágy, Testvérek rágalmazása,rajtuk való élősködés, zsarolás... stb...
Azt a népet, és a földet-megitélte az Örökkévaló. Most a holt tengert láthatjuk ezekhelyett a pompás és gazdag városok helyett.
A Jordán folyt be a földre, és tette -élhetővé és gazdaggá azt a földet. A Jordán, élővé tette azt a területet, de az ott élők miatt, az lett a halál földje...

"23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta..."

Pont mint a hivők, kik befogadták az Isten Igéjét... ami ugye az Élet... de bennük a gonoszságuk miatt-az élet-meghal.

Sodoma városában, élt egy ember a családjával, a neve: Lóth. Ez az ember-Istenfélő volt, és a családját is, Istenfélelemre nevelte. Az egész életük, amit ott töltöttek-megpróbáltatásokról szólt, hogy megmaradnak-e a hitben?
Kegyetlenség, aljasságok,gyilkosságok,cselszövések... pont mint ma... Nekik sikerült-igy az Ő esetük a bizonyság arra nézve, hogy egy hihetetlenül gonosz közegben is, meglehet maradni-Hitben.
De az Ő esetük, bizonyság arra nézve is, hogy az Isten-nem veszti el az Igazat a gonosszal együtt!
Amikor eljött az Itélet napja arra a földre-Lóth-ra és családjára, még további próbák vártak... Tehát nem egy szempillantásban ment végbe a szabadulásuk... Pont-akár a későbbi-kivándorláskor...
Mert a napfelkelte előtt van a leg sötétebb... Szóval Lóth-talán leg nehezebb próbája következett... Meg kell védeni a vendégeket, és ezért semmi sem túl drága. Tehát a lányát ajánlja fel-cserébe a vendégei életéért...
Úgy átfutunk a sorok felett sok esetben-még csak el sem gondoljuk hogy ott-akkor, min mehetett át Lóth-és családja.

Erről bizonyára rögvest eszünkbe jut-Kefa levelének ide vonatkozó passzusa-miszerint:

II.Péter 3,8.    
Ez az egy azonban ne legyen elrejtve előttetek, szeretteim, hogy egy nap az Úrnál olyan, mint ezer esztendő, és ezer esztendő mint egy nap.
9.    
Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.
10.    
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.    
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.    
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

Milyeneknek kell lennünk szent életben és kegyességben??? Mondjuk mint Lóth-nak...

Érdekes dolog ez az égés is-mint az utolsó itélet büntető eleme.

Mert ami történt Sodoma és Gomorra földjével, az az volt, ami megjelent később a törvényben is.: V.Mózes 29,23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
Erről beszél Péter is a levelében: II.Péter 3,10.    
Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, a mikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajta lévő dolgok is megégnek.
11.    
Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek szent életben és kegyességben,
12.    
A kik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, a melyért az egek tűzbe borulva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak!

És erről beszél a Jelenések könyve is:

Jel 9,17   
És így látám a lovakat látásban, és a rajtuk ülőket, a kiknek tűzből és jáczintból és kénkőből való mellvértjeik valának; és a lovak feje olyan vala, mint az oroszlánok feje; és szájukból tűz és füst és kénkő jő vala ki.
Jel 9,18   
E háromtól öleték meg az emberek harmadrésze, a tűztől és a füsttől és a kénkőtől, a mely azoknak szájából jő vala ki.
Jel 14,10   
Az is iszik az Isten haragjának borából, a mely elegyítetlenül töltetett az ő haragjának poharába: és kínoztatik tűzzel és kénkővel a szent angyalok előtt és a Bárány előtt;
Jel 19,20   
És megfogaték a fenevad, és ő vele együtt a hamis próféta, a ki a csodákat tette ő előtte, a melyekkel elhitette azokat, a kik a fenevad bélyegét felvették, és a kik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettetének:
Jel 20,10   
És az ördög, a ki elhitette őket, vetteték a tűz és kénkő tavába, a hol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.
Jel 21,8   
A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál.

Minket -Testvérek, nem a megvallásaink, vagy a reményeink fognak megmenteni az Itéletben-hanem az, ahogy - megéljük a hitünket.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1685 Dátum: 2021 Augusztus 21, 21:12:53 »
 Áldott Testvérek. Az idei évben-Szeptember 6.-án köszönt be az 5782-es év. Ez az ünnep,mint: Zsidó új év, egyben az ember teremtésének évfordulója is.
A maga idejében-beszélni fogunk a Ros hasonó (kürtzengések) jelentéséről-jelentőségéről is... Ámde az utána következő tiz rettenetes nap miatt-ami Yom kippúr (Itélet) ünnepét késziti elő-bűnbánattal,megtéréssel...
Most gondolkodjunk el azon-mire teremtette az Isten az embert, hogy megláthassuk-mennyire távolodtunk el a teremtés rendjétől-illetve az Istennek-rólunk szóló tervétől.

Az Őszi nagy ünnekre való-méltó  felkészüléshez, talán segitségül lehet, ha megértjük azt a tényt, hogy ezek az "ünnepek" - be fognak teljesedni! A tavaszi ünnepek már beteljesedtek-és ezek sem fognak elmaradni.
Ezek az "ünnepek", valójában nem a mai értelembe vett ünnepek-hanem az Örökkévaló által elrendelt-találkozók-ami nem az örömről-hanem inkább a további sorsunk elpecsételéséről szól.
Elúbb vagy utóbb, eljön az az utolsó alkalom is az Őszi ünnepek során, amit a jelenések könyvében is olvashatunk.

 Jel.20, 11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
  12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
  13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
  14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
  15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Ez ugye a Yom kippúr- "ünnepe lenne"  Na az ebben szemléltetett - elmarasztaló itéletet elkerülendő törekvésünk, a méltő képpen történő: felkészülés, mely a bűntudat felélesztésével kezdődik...

Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Ugye a bűntudat azzal kezdődik-amikor szembesülünk az Igazsággal. Hiszen-éppen a rossz felismeréséhez szükséges megismerni a Jót-az Igazat!
Ez Pont igy volt a Messiás földi pályafutásának kezdetén is.

Máté Evangyélioma 3. rész

  1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
  2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
  3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
  4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
  5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
  6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.

A Leirás szerint tehát ez a Bemeritő, Maga -Éli, a Proféta. Erről bizonyságot tesz-Jézus is:


Máté Evangyélioma 11. rész

  1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
  2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
  3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
  4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
  5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
  6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
  7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
  8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
  9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
  10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
  11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
  12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
  13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
  14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
  15. A kinek van füle a hallásra, hallja.

Tehát róla van megirva: Lk 1,17   
És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Nézzük ujra a próféciát ami a végső felvonás kezdetére adatott:
Mal.4,4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Tehát az első a Törvény tanitása ( Mózes)...Majd a Próféta aki Törvényt adja-tükör gyanánt, mire azok akik bele néznek-bűntudatra, abból-bűn bánatra jutnak, mert ez kell a megtéréshez.

Lássuk hát, hogy az ember miért-és mire lett teremtve-ezután lássuk meg: Hol vagyunk mi attól?

I.Mózes 1,26.    
És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
27.    
Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
28.    
És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
29.    
És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
30.    
A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
31.    
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Érdekes lehet ez a kérdés... mármint az hogy hol vagyunk?-Mert az Örökkévaló is ezt kérdezi az embertől...

I.Mózes 3,9.    
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1686 Dátum: 2021 Augusztus 28, 20:52:46 »
Luk.23,  33. Mikor pedig elmenének a helyre, mely Koponya helyének mondatik, ott megfeszíték őt és a gonosztevőket, egyiket jobbkéz felől, a másikat balkéz felől.
  34. Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.
  35. És a nép megálla nézni. Csúfolák pedig őt a főemberek is azokkal egybe, mondván: Egyebeket megtartott, tartsa meg magát, ha ő a Krisztus, az Istennek ama választottja.
  36. Csúfolák pedig őt a vitézek is, odajárulván és eczettel kínálván őt.
  37. És ezt mondván néki: Ha te vagy a zsidóknak ama Királya, szabadítsd meg magadat!
  38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
  39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
  40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
  41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
  42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
  43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

Áldott Testvérek: Bizonyára sok esetben elénk került már ez a történet, és nem kétséges-hogy sokan-sokat is gondolkodtak erről az esetről... Most ha megengeditek-(talán) -picit más aspektusban mutatnám be ezt a történetet.
Bizonyára tudjátok, hogy az ujszövetségi irások,leg jelentősebb részét, a szinoptikusok-plusz. Johann Evangéliuma teszi ki.
Szin-optik-jelentése: Közös látás. Ezzel nevezik a: Máté; Márk; Lukács. Evangéliumait. Bár Közös látás a nevük-hisz ugyan azon eseményeket-egy azon aspektusban magyarázzák-ámde egy pici eltérés található ezekben az Irásokban.
Ezt a kis eltérést, nem a pontatlanság okozza, hanem a cél csoport-akiknek szánták az Evangéliumokat.
Máté az irását a Hébereknek szánta-ezért a Messiási Próféciák beteljesedésére összpontosit.
Márk-a Rómaiaknak szánta az Evangéliumát-ezért inkább a csodákat emelte ki és azokat erősitette...
Lukács - és ez nyilvánvaló-a Görögök számára mutatta be a Messiást-mint az embert, az Ő irásában a Szolgálat kapott nagy hangsúlyt.

Mostpedig rátérnék a lényegre: Számomra- egyszerre volt megdöbbentő és ugyanakkor örömteli-mikor megértettem az ember tragédiáját ebben a történetben. Megérthettem a világ megváltásának végbemenetelét-
illetve az Itélet mikéntjét.

Ecte Hómó:

A napokban néztem egy dokumentum filmet, az 1956-utáni politikai ügyeket "vizsgáló" úgy nevezett "vérbirókról"... A felkutatott-egykori "vérbirók" ( Nevüket- Az általuk nagy gyakorisággal-illetve
általános kizárólagossággal kiosztott halálbüntetés-itélet hozatal miatt kapták)
Szóval ezek a felkutatott vérbirók-számomra nagy döbbenetet okozva-egyáltalán nem érztek bűntudatot a múltban elkövetett aljasságaik miatt. Volt köztük, aki mosolyogva szét tárta a karjait és a politikai
helyzetre hivatkozott-okként, mig mások-elmondták hogy büszkék arra amit tettek, és ma is megtennék...
Néztem ezeket az embereket, és láttam rajtuk a megtörtséget, az örögséget-éspedig a leg rosszabb formáját. látszott rajtuk hogy érzik, hogy tudják hogy sodródnak valami felé-ami ellen nem védekezhetnek,
Ami ellen nincs apelláta... Láttam a rémületet a szemükben, és éreztem hogy a közelgő haláltól félnek... Tudták hogy ők sem kerülhetik el azt az itéletet, amit oly nagy szorgalommal osztogattak azelőtt.
Egynémelyik szemében mintha ott lett volna a szégyen-de azt daccal takarták... mig másokéban csak a dac volt, a vad és zabolázhatatlan dac.

Ugyanebben a dokumentum filmben-megszólaltattak olyan embereket is, akik segédkeztek a halálbüntetés végrehajtásában. Szinte mindegyik a kötelességére hivatkozott, mondván: "Ez volt a feladatom".
Megpróbálták elmagyarázni, hogy mennyire humánusan tették amit tettek, és hogy mennyire gyors volt a "Művelet" (!) ezt a szót használták: "Művelet"... Megbánást ők sem mutattak...
Megkisérelték a műsor készitői-felkutatni az Itélet végrehajtót-illetve a segédeit, akik éveken keresztül végeztek ki embereket... A "Fő Hóhér" (ez volt a neve az itélet végrehajtónak) Már akkorra meghalt...
A Segédei pedig, ( és ez egy roppant érdekes dolog ): " Megbolondultak" és arra sem emlékeznek, hogy valaha is emberekkel foglalkoztak volna...

Az embert látom bennük. Az embert-aki bujkál az Isten elől... Az embert, aki magyarázza a bizonyitványát-miközben felelősséget nem vállal a dolgaiért. Látom az Istent is-illetve az Isten Itéletét...
Vannak akikkel kapcsolatban még vár!!! Az Isten-mielőtt meghozná az Itéletét. És vannak akik esetében már megvan a döntés. Akik már magukról sem tudnak-nemhogy a bűneikről-hogyan bánhatnák meg?
Az ember-akire még (!!!) Vár az Isten, de tagadja a bűnét-mi módon menkülhet?

   

Mózes I. könyve 3. rész

  1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
  2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
  3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
  4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
  5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
  6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
  7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
  8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
  9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.

Az ember tragédiája pedig ez: A bűneset következményeként:

" 7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
  8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között."

Jön a takarózás meg a bujkálás..." én itt sem vagyok"...
Amikor megtörténik a leleplezés-kezdődik a felelősség átruházása...

" 9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém."

... érdekes hogy a kigyó-szemben az emberrel-nem mentegetőzik... ( mondjuk olyképpen: " A Szoton szállt meg engem-azért tettem")...

Politikai nyomás-élethelyzet-vezetői elvárások-felsőbb hatalom... semmi nem változik. Azok akiket megszólaltattak ezzel védekeztek... Akár ebben a történetben... Legvégül pedig- Ádám szerint az Isten volt a hibás-hiszen azt mondta:

"12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém."

"Te adtad mellém, nem én tehetek róla!!!"

Ez az ember tragédiája Testvérek! Az Egó! Nem vagyok hibás!!! Nem ismerem el a Bűnömet! Nem tehetek róla!

Van egy másik alternativa is-melyet- és mostmár látom- Lukács, világosan elénk tárt:

Lukács 23, 38. Vala pedig egy felirat is fölébe írva görög, római és zsidó betűkkel: Ez a zsidóknak ama Királya.
  39. A felfüggesztett gonosztevők közül pedig az egyik szidalmazá őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!
  40. Felelvén pedig a másik, megdorgálá őt, mondván: Az Istent sem féled-e te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!
  41. És mi ugyan méltán; mert a mi cselekedetünknek méltó büntetését vesszük: ez pedig semmi méltatlan dolgot nem cselekedett.
  42. És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!
  43. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban.

Látjuk a Messiást akit oly sokan félre ismernek. Látjuk a Messiást, aki szereti az Istent szeretőket-ámde kérlelhetetlenül leszámol az Isten ellenségeivel... Látjuk a Messiást, aki kész megbocsátani
a bűneiket megbánóknak... És látjuk az emberiség két csoportját a két lator személyében: Az egyik megbánja a bűneit-a másik nem!

Jn.3, 16. Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
  17. Mert nem azért küldte az Isten az ő Fiát a világra, hogy kárhoztassa a világot, hanem hogy megtartassék a világ általa.
  18. A ki hiszen ő benne, el nem kárhozik; a ki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében.
  19. Ez pedig a kárhoztatás, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot; mert az ő cselekedeteik gonoszak valának.
  20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek;
  21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek.

Figylejük csak: "  21. A ki pedig az igazságot cselekszi, az a világosságra megy, hogy az ő cselekedetei nyilvánvalókká legyenek, hogy Isten szerint való cselekedetek."

A legfőbb ilyen cselekedet-amivel a világosságra megyünk-nem is lehet más-mint a bűneink elismerése és megvallása-Isten előtt.
Mig a másik oldal:

"20. Mert minden, a ki hamisan cselekszik, gyűlöli a világosságot és nem megy a világosságra, hogy az ő cselekedetei fel ne fedessenek"

Ez ugyanis erre az aspektusra is vonatkozik!

Meg van irva: Jer.2,31.    
Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32.    
Vajjon elfelejtkezik-é a lány az ő ékszereiről; a menyasszony az ő nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33.    
Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34.    
Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem azért, hogy betörésen kaptad őket, hanem mindamazokért!
35.    
És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tőlem az ő haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!

Elismerni- megbánni és elhagyni a bűnt! Ez a Megtérés, és a Biblia tana szerint-ezeké a bűnbocsánat!

Végezetül:

Prédikátor könyve 7. rész

  1. Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál.
  2. Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról.
  3. Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orczának szomorúsága által jobbá lesz a szív.
  4. A bölcseknek elméje a siralmas házban van, a bolondoknak pedig elméje a vígasságnak házában.

Megemlékezni még idejében arról-hogy előbb-utóbb-itéletre megyünk mind... Éljünk úgy ma, hogy holnap-ne kelljen bánnunk a tegnapot!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1687 Dátum: 2021 Szeptember 04, 20:28:38 »
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
  29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
  30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
  31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
  32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.

Áldott Testvérek. Ezek tehát azok a bizonyos Őszi nagy ünnepek, amik- éppen nem az örömről és a felszabadult boldogságról szólnak-hanem az izgalomról, az aggodalomról...
Izgalom és aggodalom, éspedig azért, mert ezen jeles napok azok, amikor az ember először is megemlékezik arról-Honnan indult-hova jutott...(???) ; Ezek után kezdődnek a "rettenetes napok"-
Mely valójában az egyetlen böjt időszak is, melyet az Örökkévaló rendelt, ezután az Itélet. Az Itélet után kezdődhet az önfeledt öröm és boldogság- természetesen azok számára csak, akik neve beiratott
az Élet könyvébe.

Vegyük ezeket most sorra.:

Ros hasana-azaz az Ünnepek feje-más néven ez a Zsidó újév...megint más nevén: ez a kürtzengések ünnepe. Ez az Ünnep az, melyről olvastuk a Tórában:

III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

Az ember teremtésének, az idei ünnep az 5782.- évfordulója ez. Honnan indultunk tehát?

I.Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Ez tehát az indulásunk-és egyben rendeltetésünk is... Itt és ezen a ponton, még minden jó volt az Örökkévaló szemeiben. Hova jutottunk tehát, ehhez képest?
Jött a harmadik fejezet-a bűnbe esés fejezete, amiből megértettük hogy nincs sok bűn-csak egy! az engedetlenség bűne, mert minden ami bűn az ember életében-minden amit elkövet vagy elkövethet-az engedetlenségbúl származik!
Az engedetlenség miatt jött az ismételt felhivása az Örökkévalónak erre a mostani-jeles ünnepre, mely már igy szól:

Joél 2,  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.

Mintahogy azt emlitettem volt már: Ez-illetve az ezután következő tiz rettenetes nap az egyetlen-böjtre való felhivás van az Örökkévaló részéről az Szent Tanban.
Ma-illetve Hétfőn és kedden megemlékezünk arról, honnan indultunk, és hova jutottunk. Erre inspirál bennünket a Kürtzengés.
Honnan ered az Kürtzengés és mit is takar?

Mózes I. könyve 22. rész

1.    
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.    
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.    
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.    
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.    
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.    
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.    
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.    
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.    
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.    
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.    
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.    
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.    
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.    
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Ezen történetben azt találjuk, hogy Ábrahám Atyánk-illetve Yichák az Ő fia-készek voltak minden áldozatot megadni az Istennek. Idővel kiderült, hogy ez az "Ábrahám-i történet, valójában nem más-
Mint az Isten-világ-azaz: Az Ember megváltásának pontos terve, melyet végül Ő és az Ő fia-Yessua hozott meg az emberiségért.

Ábrahám-nevének jelentése: Népek Attya. De ki teremtette a népeket valójában???
Yichák nevének jelentése: Csak az Isten az aki nevethet. ( Isten örömét szolgáló) De ki volt az valójában aki egész földi életében-illetve az előtt-és egyben az után is, az Isten örömét keresi és szolgálja???

Tehát még a nevük is előre vetitette az Istennek-a világ megváltására vonatkozó tervét...
Látjuk a történetben, hogy azoké tehát a helyettesitő áldozat, akik minden áldozatra készek azért, hogy az Istennel- teljes és zavartalan békességre juthassanak.
Ez a hegycsúcs-mely azóta nem csupán a Mória egy csúcsa-hanem: Yerusáláim, azaz: Az Istennel való békességünk megalapitása (!) igy érhető el. És erre a csúcsra-minden igaz hivőnek el kell jutnia.

Erre utal Pál is: Gal.2, 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Azt is olvastuk ebben az iménti történetben:

I.Mózes 22,"13.    
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.    
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés."

Ez tehát a helyettesitő áldozat előképe. Ezen Kosra való asszociáció a kosszarvából készült kürt-a Shofár, melynek zengése, elénk idézi ezt az Ábrahámi történetet, és gondolkodásra késztet bennünket arra-hogy hol vagyunk mi, az Istennel való
teljes és zavartalan békességtől?

Ezután -minthogy csak a következő szombaton gyúlünk össze legközelebb, és akkor már tartani fognak a bűnbánó napok, ezért a mai alkalommal ejtünk szót ezzel kapcsolatban is, ha tehát, úgy találjuk, hogy elférne még egy kis csiszolni való
a dicsőségünkön.... ( nekem mindenképpen)  Kezdhetünk aggódni és mindent elkövetni azért, hogy a bűneinket-hiányosságainkat rendezzük az Isten előtt-még mielőtt-az itélőszék elé kellen állnunk... Mert ma még lehet...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1688 Dátum: 2021 Szeptember 11, 20:48:06 »
Lukács Evangyélioma 1. rész

  1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
  2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
  3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
  4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
  5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
  6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
  7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
  8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
  9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
  10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
  11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
  12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
  13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
  14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
  15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
  16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
  17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Áldott Testvérek.:LESÁNÁ TOVÁ TIKÁTÉVU VETÉCHÁ TÉMU - "jó esztendőre legyetek beírva és lepecsételve"

Avagy másképpen:  SÁNÁ TOVÁ UMVORECHET - áldásos, jó esztendőt!

Tehát, szeretettel köszöntelek benneteket-az 5782-es évben.

Lukács-kinek Evangéliumának kezdetét idéztük az előbbiekben-sokan nem tudják-de a jelen időkről szólóan irt, azaz a ros hásáná után, közvetlenül a yom kippúr ünnepét megelőző időről. Tehát az idézet, még a bűnbánó napok végén játszódik,
ami most van.
Ezen időszakban a soros főpap, a Szenthelyre-tulajdonképpen beköltözve, bűnbánatot tart-megtisztulást gyakorol, hogy közbenjárhasson a népért-hisz tudjuk, mert irva is van:

Luk.9,31.    
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Nem csak a bűnösökről van pedig ebben szó-hanem az akármi okból-tisztátalanokká lettekről is.
Mennyire maradt meg az Újszövetség idejében a törvény?-mely erről is rendelkezik?

Ez.44,15.    
De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.
16.    
Ők járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.
17.    
És mikor a belső pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belső pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.
18.    
Len-süveg legyen fejökön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.
19.    
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.
20.    
És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.
21.    
És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belső udvarba bemennek.
22.    
És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szűzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.
23.    
És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.
24.    
És peres ügyben ők álljanak elő ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.
25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
27.    
És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belső pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bűnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.
28.    
És lészen nékik örökségök: én vagyok az ő örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az ő birtokuk.

Figyeljünk a következőkre:
Elsőként:19.    
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

A Mesiás esetében: János 19,23.    
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24.    
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.

Tehát csak alsó ruha maradt a Messiáson...
Majd: 25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

A Messiás nem mindenkiért-bárkiért jött, mint ezt hiszik sokan, hanem csupán azokért, akik "Szeretik" Őt!

Jn.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

De kik azok akik szeretik Őt? nos a "család" tagjai... de kik ők pontosan?
Nos a Messiás mondja:

Mt.12,46.    
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.    
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.    
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.    
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.    
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.

Ujra a törvény: "Ez.44,25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát."

Ezeké tehát az engesztelő áldozata a Messiásnak, és pontosan ezekért ment el a Messiás...
Majd:

Ez.44,26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

Az Evangélium feljegyzi a következőket:

Jn.20,11.    
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12.    
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13.    
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14.    
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15.    
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16.    
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17.    
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18.    
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

Tehát a törvényben, az Új szövetség esetében sincs változás-ebben sem!



Visszatérve-Lukács evangeliumának kezdetéthez: Ezen-itélet előtti időszak tehát a bűnbánatról és a megtérésről kell hogy szóljon. Illetve: Kell hogy szóljon, a következő esetleges időkről, ésd az abban való-végleges elkötelezettségi szándékunkról is.
Ami cirka annyit tesz, hogy a bűnöket-véglegesen felszámolva az életünkben-lépünk át a következő időszakba. Egyszer egy ilyen ünnep után, jön majd el a várva várt-Éden-i időszak.

Ésaiás próféta könyve 60. rész

  1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
  2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
  3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
  4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
  5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
  6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
  7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
  8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
  9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
  10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
  11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
  12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
  13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
  14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
  15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
  16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
  17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
  18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
  19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
  20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
  21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
  22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

Ebben figyeljünk fel a következőkre: " 13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem."

Érdekesség:

Yessájá 55,Ésaiás próféta könyve 55. rész

1.    
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.    
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.    
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.    
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.    
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.    
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.    
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.    
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.    
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.    
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.    
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.    
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

A Cziprus tehát a Szent hely ékesitésre szolgál...

Jel.3,11.    
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.    
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.    
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

Van itt még valami, ami a helyre állitásról, azaz a megtérésről-valójában ez a helyes szó erre: " Visszatérésről"-illetve annak szükségességéről szól:

Ugye mi már beszéltünk arról, hogy az idők végén-minden visszatér a kiinduló állapotába, azaz az Éden-i állapotba?! Nos az Éden itt ért véget:

Mózes I. könyve 3. rész

1.    
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.    
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.    
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.    
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.    
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.    
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.    
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.    
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.    
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.    
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.    
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.    
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.    
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.    
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.    
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.    
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.    
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.    
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Magyarán: Az ember hitt az Anti Krisztusnak, azaz annak aki az Isten szava helyett illetve az ellen szól, ebből bűnbe esés lett, majd kiüzetés... Nem ide kell visszatérni, hanem ezen eseményt megelőző időszakba, amikor még azt mondta az Örökkévaló:

I.Mózes 1, 31.    
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Ezt a visszatérést erősitendően iratott meg:

Jelenések könyve 22. rész

1.    
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.    
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.    
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.    
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.    
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.

Namost bizonyára feltűnt, hogy ezen idézet-tökéletesen megegyezik az Ézsaiás 60-idézetével, ami pedig pontos egyezést mutat a Böresit könyvének első fejezetével... bár csak abban az esetben, ha észre vesszük azt az érdekességet,
hogy a teremtés kezdetének első napjától van világosság-ámde csak a negyedik naptól teremtette meg az Isten a világitó testeket...

Mózes I. könyve 1. rész

1.    
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.    
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.    
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.    
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.    
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.    
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.    
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.    
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.    
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.    
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.    
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.    
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.    
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.    
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.    
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.    
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.    
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.    
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.    
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

A végéhez közeledve, egy Páltól származó idézettel szeretném-vissza csatolni a lényeghez a gondolat menetet:

I.Kor.4,20.    
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.

Nem a megvallásokban áll a tökéletességünk-hanem azt az Isten vizsgálja meg, aki a Dajan ha Emet-azaz az Igaz biró, aki nem személyválogató! A létünkról van szó!

2Kor 5,10   
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Az idei évben: Szept.15.-én köszönt be. Induljuk ennek az Örök ünnepnek úgy-hogy lehet hogy ez lesz az utolsó ünnep... Erre adatott:

Jóel próféta könyve 2. rész

1.    
Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2.    
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3.    
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4.    
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5.    
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6.    
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7.    
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8.    
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9.    
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10.    
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11.    
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.    
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.    
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.    
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15.    
Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16.    
Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17.    
A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?

ATYÁNK,
 
 
KIRÁLYUNK
 
 
Atyánk, királyunk, vétkeztünk előtted!
 
Atyánk, királyunk, nincs más urunk csak te!
 
Atyánk, Királyunk, bánj velünk Nevedhez méltóan!
 
Atyánk, Királyunk, hozz ránk jó új évet!
 
 
Atyánk, Királyunk, háríts el fölülünk minden súlyos végzést!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg gyűlölőink terveit!
 
Atyánk, Királyunk, hiúsítsd meg ellenségeink szándékát!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg összes ellenségeinket és gyűlölőinket!
 
     Atyánk, Királyunk, némítsd el gyűlölőinket és  
      rágalmazóinkat!
 
     Atyánk, Királyunk, háríts el járványt, háborút,
     éhínséget, rabságba esést, romlást, vétket és kényszerű   
      áttérést szövetsé#ged népe felől!
 
Atyánk, Királyunk, tarts távol mindenféle csapást örökrészedtől!
 
    Atyánk, Királyunk, bocsásd meg és nézd el összes bűneinket!
 
Atyánk, Királyunk, töröld el és tüntesd el vétkeinket és bűne#inket szemed elől!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg nagy irgalmadban bűnlajstromunkat!
 
Atyánk, Királyunk, engedd, hogy tiszta szívből megtérjünk hozzád!
 
Atyánk, Királyunk, kűldj teljes gyógyulást néped betegeire!
 
 Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg a minket elítélő végzést!
 
Atyánk, Királyunk, legyen jó emlékezetünk színed előtt!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  minket" a boldog élet könyvébe!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket a megváltás és
       üdv könyvébe!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket a megélhetés és ellátás könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket az érdemek könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket a bocsánat és elnézés könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, sarjassz nekünk gyors segítséget!
 
Atyánk, Királyunk, növeszd meg néped, Izrael tekintélyét!
 
Atyánk, Királyunk, emeld magasra Messiásod tekintélyét!
 
Atyánk, Királyunk, telítsd meg kezünket áldásoddal!
 
Atyánk, Királyunk, telítsd meg magtárainkat bőséggel!
 
Atyánk, Királyunk, hallgass meg, szánj meg minket, és könyörülj rajtunk!
 
Atyánk, Királyunk, fogadd kegyesen és irgalommal imádságainkat!
 
Atyánk, Királyunk, nyisd meg a menny kapuit imádságaink előtt!
 
Atyánk, Királyunk, ne feledd, hogy csak por vagyunk!
 
Atyánk, Királyunk, ne küldj el minket üres kézzel színed elől!
 
Atyánk, Királyunk, legyen ez óra az irgalom ideje és jóakaratod perce színed előtt!
 
   Atyánk, Királyunk, könyörülj rajtunk, csecsemőinken és kisdedeinken!
 
   Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket Neved megszentelésé#ért öltek meg!
 
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket azért mészároltak le, mert Téged egyetlennek vallottak!
 
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy Neved megszenteljék!
 
Atyánk, Királyunk, torold meg szemünk láttára szolgáid kiontott vérét!
 
Atyánk, Királyunk, ha nem míértünk, tedd ezt önmagadért!
 
Atyánk, Királyunk, tégy így önmagadért, és jöjj segítségünkre! Atyánk, Királyunk, tégy így végtelen irgalmad alapján!
 
Atyánk, Királyunk, tégy így nagy, hatalmas és rettenetes Neved kedvéért, melyet mi is viselünk!
 
Atyánk, Királyunk, hallgass meg minket kegyelmesen, bár nincs elég érdemünk! Bánj velünk jóakarattal és szeretettel, és segíts meg minket
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1689 Dátum: 2021 Szeptember 18, 20:31:49 »
III.Mózes 23,  33. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  34. Szólj Izráel fiainak, mondván: Ugyanennek a hetedik hónapnak tizenötödikén a sátorok ünnepe legyen az Úrnak hét napig.
  35. Az első napon szent gyülekezés legyen, semmi robota munkát ne végezzetek.
  36. Hét napon áldozzatok az Úrnak tűzáldozatot, a nyolczadik napon pedig szent gyülekezéstek legyen és újra tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak; berekesztő ünnep ez, semmi robota munkát ne végezzetek azon.
  37. Ezek az Úrnak ünnepei, a melyeken szent gyülekezésekre kell gyülekeznetek, hogy áldozzatok az Úrnak tűzáldozattal, egészen égőáldozattal, ételáldozattal, véres- és italáldozattal: minden napét a maga napján.
  38. Az Úrnak szombatjain kivül, adományaitokon kivül, fogadásból és szabad akaratból való minden ajándékaitokon kivül a melyeket adni szoktatok az Úrnak,
  39. Ugyancsak a hetedik hónapnak tizenötödik napján, a mikor a földnek termését betakarjátok, az Úrnak ünnepét ünnepeljétek hét napig: az első napon nyugodalom napja, és a nyolczadik napon is nyugodalom napja legyen.
  40. És vegyetek magatoknak az első napon szép fának gyümölcsét, pálmafa ágait, sűrű levelű fa lombját, és patak mellett való fűzgalyakat, és örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt hét napig.
  41. Így ünnepeljétek meg azt az Úrnak ünnepét minden esztendőben hét napig. Örökkévaló rendtartás legyen ez a ti nemzetségeiteknél; a hetedik hónapban ünnepeljétek azt.
  42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben.
  43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  44. És szóla Mózes Izráel fiainak az Úrnak ünnepei felől.

Áldott Testvérek. Az Őszi ünnepek záró akkordjaként-a Szukoth- azaz a Sátorok ünnepét ünnepeljük. Ez az Ünnep-idén: Folyó hó 20.-estétől-27-ig tart.
Mint olvassuk az Igében:

"42. Sátorokban lakjatok hét napig, minden benszülött sátorokban lakjék Izráelben." Tehát bár a diaszpórában is megemlékezünk erről az Ünnepről-hisz roppant reményteli, és a beteljesedése nagyon is
Örömteli esemény lesz-ám a sátrakban való lakást-kizárólag-Israelben tartják.
Azt találtam mondani: "Reményteli és Örömteli." Nos Igen, hiszen egyszer: Túl vagyunk a rettenetes napokon illetve az engesztelés napján, amikor is átgondoltuk pályafutásunkat, megtérést és bűnbánatot gyakoroltunk,
Reményt és bátorságot meritettünk a Próféta szavaiból az Itéletünkkel kapcsolatban-miszerint:

"Yer.Sir.3, 22.    
Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága!
23.    
Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!
24.    
Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom.
25.    
Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt.

Tehát ezért reményteli-hiszen ma is össze gyülekeztünk, és tudatában vagyunk annak a cáfolhatatlan ténynek, hogy az Isten akarata,Irgalma nélkül-egyetlen ember sem keresné az Örökkévalót, és nem törekedne
az Ő kedve szerint való életre...

Örömteli pedig a következőkért:

Jelenések könyve 21. rész

1.    
Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala.
2.    
És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony.
3.    
És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök.
4.    
És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
5.    
És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak.
6.    
És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen.
7.    
A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.

Ez az idézet-egyben bizonyság azok számára is, akik valamiért azt gondolják-hogy az Őszi ünnepek-érdeklődés hiányában elmaradnak... Nem maradnak el-igenis lesz Itélet!
Erről- szintén a Jelenések könyve is bizonyságot tesz:

Jel.20,  11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.
  12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
  13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.
  14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.
  15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Ugye ez utóbbi idézet volt a Yom kipúr ünnepe... De ezen már túl vagyunk. Most a Sátoros ünnep következik.

Azt mondja az Örökkévaló:

III.Mózes 23,43. Hogy megtudják a ti nemzetségeitek, hogy sátorokban lakattam Izráel fiait, a mikor kihoztam őket Égyiptom földéről. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Ugyan már kijöttünk a Rabszolgaságból-ém az Igéret földjébe még nem jutottunk be... Átutazók vagyunk ezen a földön, jelölve a származásunkat-hisz ez a föld-ez a testi élet... nem a miénk-nincs sem jussunk-sem örökségünk ezen a világon...

Elsőkénti Származási vonalunk-Ábrahám...

Róla olvassuk:

Zsid.11,  8. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy.
  9. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival.
  10. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten.
  11. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette.
  12. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan.
  13. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
  14. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
  15. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
  16. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Illetve azzal kapcsolatban hogy itt nincs semmink-azaz: Sem örökségünk sem jussunk... Volna még valami:

IV.Mózes 18,20.    
Monda pedig az Úr Áronnak: Az ő földjökből örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked ő közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.
21.    
De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát.
22.    
És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.
23.    
De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és ők viseljék az ő bűnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.
24.    
Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem ő felőlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.

Igen a Papság... Egyszer majd eljön az idő-és a megfelelő alkalom, amikor rá eszmélünk, hogy az egész-földi vándorlásunk során-még a leg félelmesebb-leg nehezebb időkben is... tehát mindvégig velünk volt az Örökkévaló
és azt hogy mi itt ünnepelhetünk ma... és majd egyszer a jövőben, ami egyben az Örökkévalóság is lesz esetleg Vele ünnepelhetünk- azt kizárólag neki köszönhetjük! Hisz velünk volt mindenkor-mindenben-átsegitett-nehézségeken és a fájdalmak tengerén is.

Ahogy Irva van:

Ésaiás próféta könyve 25. rész

1.    
Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság.
2.    
Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül.
3.    
Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged!
4.    
Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész.
5.    
Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke.
6.    
És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból;
7.    
S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket;
8.    
Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott.
9.    
És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában!
10.    
Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében.
11.    
És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát;
12.    
És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3139
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1690 Dátum: 2021 Szeptember 25, 20:11:41 »
Áldott Testvérek. A soron következő-őszi ünnep, amiről a mai este beszélni fogunk-a Szimhát torá-azaz a Tóra ünnepe. A Zsidó hitkösségekben-ezen ünnepen érnek a Tóra végére-és ugyan ezen alkalommal is kezdik előről
a Tóra olvasását. Tehát évente olvassák a Tórát... Minden Zsidó tudni illik...Eszembe jut egy történet a régi időkből: Egy alkalommal-vitába keveredtem egy roppant magasan qualifikált szakemberrel, aki állitotta magáról hogy tanitó...
De a beszédében, nem sikerült észlelnem az Igét-mégcsak utalásokban sem... rákérdeztem hogy biztosan jól értettem-e a szolgálatát-mire elmondta: Jól értettem, ő igenis tanitó már évek óta, és már egyszer teljesn ki is olvasta a Szent Tant...(!!!)
Mondtam neki: " Az ittlévők, akik tanúi a vitatkozásunknak-nem tanítók ugyan-de az életük árán sem tudnák össze számolni, hányszor olvasták ki a Szent Tant... Node:
Miért is örülünk-miért is ünnepeljük a Tórát?
Mindenek előtt-idézzük fel a Történelmet, melyben meg lett irva a mi sorsunk is:

Mózes I. könyve 15. rész

  1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
  2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
  3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
  4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
  5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
  6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
  7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
  8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
  9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
  10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
  11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
  12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
  13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
  14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
  15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
  16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
  17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
  18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
  19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
  20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
  21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

Ez tehát az Örökkévaló vö Ábrahám Frigyre lépésének, azaz Szövetségkötésének története. Látható-hogy az Örökkévaló-nem Ábrahámmal vonul át a Felvagdalt darabok (tetemek) között, hanem...

"17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."

Tehát a Szövetségre lépők: Egyszer a "füstölgő kemence"- illetve a "Tüzes fáklya"! Ábrahám meg éppen alszik mialatt rémüldözik.
A Felvagdalt részek közötti átvonulás jelentése pedig ez:
" Ha én az eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek!" Azaz: A Szövetségszegés büntetése a ketté vágatás. Ez nyomon is érhető, a Máté evangéliumában.

Mt.24,  42. Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok.
  43. Azt pedig jegyezzétek meg, hogy ha tudná a ház ura, hogy az éjszakának melyik szakában jő el a tolvaj: vigyázna, és nem engedné, hogy házába törjön.
  44. Azért legyetek készen ti is; mert a mely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.
  45. Kicsoda hát a hű és bölcs szolga, a kit az ő ura gondviselővé tőn az ő házanépén, hogy a maga idejében adjon azoknak eledelt?
  46. Boldog az a szolga, a kit az ő ura, mikor haza jő, ily munkában talál.
  47. Bizony mondom néktek, hogy minden jószága fölött gondviselővé teszi őt.
  48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
  49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
  50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
  51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

A Böresit könyvében -ill. a Máté evangéliumában tehát látható, hogy a Szövetség alapja az Istennek való- engedelem!
Ábrahám esetében ezt külön olvassuk is:

I.Mózes 18, 16. Azután felkelvén onnan azok a férfiak, Sodoma felé tartanak vala. Ábrahám is velök méne, hogy elkisérje őket.
  17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
  18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
  19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

Ebből tudható az is, hogy azok az Ábrahám leszármazottai, akik-Ábrahám tökéletes engedelme szerint követik az Istent.
Hogy a Messiás-nem erre tekintene???

Luk.19,8.    
Zákeus pedig előállván, monda az Úrnak: Uram, ímé minden vagyonomnak felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit patvarkodással elvettem, négy annyit adok helyébe.
9.    
Monda pedig néki Jézus: Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia.
10.    
Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.

Az Istennek tehát vannak jó-illetve vannak rossz igéretei is az ember számára, és az szerint tesz különbséget- hogy ki enged neki és ki nem.

Mózes V. könyve 30. rész

1.    
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.    
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.    
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.    
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.    
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.    
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.    
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.    
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.    
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.    
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.    
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.    
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.    
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.    
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.    
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.    
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.    
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.    
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.    
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.    
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Tehát világossá vált az ember számára, hogy szüksége van a Megmentőre- az Isten Igéjére-hogy megtudhassa az ember: Mit vár tőle az Isten? Hogy megtudhassa: Mit szeret az Isten és mit gyűlöl?
Hogy Engedelmeskedhessen az ember az Istennek!

Az erre való szükségüknek-az akkoriak- hangot is adtak, és ezt olvassuk is el:

V.Mózes 26,15.    
Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
16.    
E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
17.    
Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
18.    
Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
19.    
Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Megkaptuk végülis a belátás miatt, a Szent Tant, és általa (!!!) immár van menetelünk az Atyához... Őt ünnepeljük tehát-mint Szövetségesünket... mert Ő a mi Frigyünk részese-letéteményese-alapja és záloga.

2Kor 11,2   
Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,