Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.

[Shomer ayin]

Mózes V. könyve 8. rész

  1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

Áldott Testvérek. Az előszóként felolvasott Igerész, az egész Szentírás-talán-leg fontosabb tana, melyet minden hívőnek szem előtt kellene tartania. Hovatovább: A legfontosabb feltett vagy fel nem tett kérdésre, megadja a választ. Vannak az életben-jó, vagy éppen kevésbé jó időszakok... Vannak szenvedés teljes időszakok is. Fokozódó nemzetközi helyzet, gazdasági csőd, piaci krach... Ilyen esetekben néha elfelejthetjük, hogy mindezek felett is-Isten az Isten. Ezen nehéz helyzetekben az ember mire figyel? Vannak akik megpróbálnak ügyeskedni,vannak akik szimplán kétségbe esnek... vannak kevesen, akik ha addig nem is tették-az ilyen helyzetben végre felnéznek. Istentől várni a segítséget a kilátástalan helyzetben... Valójában erről szóló tant tartogat számunkra-Jób könyvének egy része:

Jób könyve 28. rész

1.    
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2.    
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3.    
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4.    
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5.    
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6.    
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7.    
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8.    
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9.    
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10.    
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11.    
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12.    
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13.    
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14.    
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15.    
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16.    
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17.    
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18.    
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19.    
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20.    
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21.    
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22.    
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23.    
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24.    
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25.    
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26.    
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27.    
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28.    
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Tehát az ember nem tehet semmit sem ami valós segítség lehet a bajban, hanemcsak az Isten útmutatása által. Volna itt azonban egy roppant fontos momentum:
"Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."

Az úrnak félelme tehát a bölcsesség... A bölcsesség az az eszköz, ami által-elkerülhetjük a rosszat, illetve ha már úgy adódott hogy rajtunk kívül álló okok miatt, de sikerült belekeveredni-kisegíthet bennünket. Van a világi bölcsesség, ami a bajok okozta tüneteket kezeli, ám ez által később-sokkal nagyobb bajba kerülhetünk. És van az Istentől való bölcsesség, ami gyökeres megoldást biztosít.
Hogyan értelmezzük tehát ezt a zárszót? "Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."

Félni az Istent... Vannak akik aképpen vélekednek, hogy félni az Istentől... Nos tudjuk, hogy azoknak van okuk félni az Istentől-akik vele szemben foglalnak állást...
Félni az Istent azt jelenti: Mindenben Őt követem, neki engedelmeskedem.
És a másik kijelentés: A gonosztól való eltávozás... Gonosz,rossz,hazugság... honnan ismerhetnénk fel ezeket? Nos egyértelmű: Az Ige által!

Ezért is mondja: V.Mózes 8,1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

Azt olvastuk: " Megsanyargata és meg éheztete..." tehát megpróbálja az Isten az embert. Nézzünk meg egy ilyen példa adó esetet a Tórában:

Mózes IV. könyve 21. rész

  1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
  2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
  3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
  4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
  5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
  6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
  7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
  8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
  9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

Tehát megtörtént a sanyargatás, hisz nincs víz!... éheztetés is van, mert nincs kaja... az ember meg lázad... a probléma láttán nem fölfelé-hanem lefelé néztek-aztán meg vízszintesen, és mindjárt lázadtak.
nem az útmutatás kellett-tanács sem érdekelte őket, hanem a probléma, ami lekötötte a figyelmüket. Olvassuk el Yessájá könyvében az erről szóló passzust:

Yessájá 8,11.    
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.    
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.    
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.    
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.    
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.    
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17.    
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18.    
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19.    
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

Na azok ott ugyan ezt tették. Jött az átok, aztán a baj. Namost figyu: Gondoljuk csak el ezt a helyzetet... A lázadók, miután körülnéztek-rájöttek, hogy eddig sem juthattak volna el, ha nem az Isten segítette-óvta volna őket. A lázadásuk okán, meg jól magukra maradtak... A homok alól érte őket a halálos és rendkívül fájdalmas kígyómarás. Lépten-nyomon kígyók mardosták őket. Erre jött a tanács: "aki élni akar-jöjjön elő a sátrából...( a vélt biztonságot jelentő rejtekből)... és nézzen fel! Ne le, ahonnan a marás meg a fájdalom meg a halál jön-hanem fel, ahonnan a gyógyulás és az élet. Ne védekezz-hanem bízz Istenben!!!

Figyeljük meg a következő-rendkívül fontos felszólítást:
"20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!"

Tanításra és bizonyságtételre kell tehát hallgatni! Ja hogy ez régen volt csak fontos? ... na és ez?:

János Evangyélioma 3. rész

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
  9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
  10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
  11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen...

Figyeltünk?

" 11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen..."

Tanítás és bizonyságtétel... Ez lenne tehát a bölcsesség és a gonosztól való eltávozás... ez tehát az Istenfélelem.

[Shomer ayin]

Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal-Jób történetét vizsgáljuk meg,ám ez alkalommal,nem is Jób Lesz a főszereplőnk-hanem a három "barátja"...
Mindenek előtt-nézzük a történet kezdetét:

Jób könyve 1. rész

  1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
  2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
  3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
  4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
  5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
  6. Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
  7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
  8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
  9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
  10. Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
  11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
  12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
  13. Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
  14. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
  15. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  16. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  17. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
  19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  20. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
  21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
  22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.

Jóbról-az Örökkévaló állítja: "8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő."

Tulajdonképpen ennyi elég is lenne-számunkra, ám mégis bemutatja számunkra a történet írója, hogy mennyire kegyes és Istenfélő volt ez az ember. Még a fiaiért is mutatott be áldozatot-épedig minden napon, hogy a fiait is biztonságban tudhassa.
Jób által elszenvedett csapások- a földi halandót érő-leg rettenetesebb csapások voltak. A család illetve a vagyon elvesztése, minden ember lába alól,kirántaná a talajt. Ennek ellenére sem fordult Jób-Isten ellen. Hányszor de hányszor fordult már elő a legtöbbünkkel, hogy ennél jóval kisebb csapás esetén, a végletekig tudtunk keseredni?!
Ilyen helyzetben-ahogy a Bölcs mondja:

Péld 17,28   
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Hiszen a megkeseredett-kétségbe esett ember, olyanokat mondhat-meggondolatlanul, melyeket később nagyon de nagyon megbán. Mekkora hite volt tehát-Jóbnak, aki a fájdalmát ugyan kinyilvánította a ruhájának megszaggatásával, a fejét megborotválta- de a szájával-Isten hatalmát,jóságát...áldotta,és bizonyságot tett arról, hogy mindezek ellenére sem vonja kérdőre az Urat-nem lázad ellene.

Jób 2, 7. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
  8. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
  9. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
  10. Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
  11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
  12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
  13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Megtörtént a harmadik csapás-mellyel a Szoton-végleg és teljesen tönkre tette-Jóbot. Volt ugye a család elvesztése, a vagyon mint anyagi eszköz elvesztése... Végezetül az egészségének elvesztése.
Az emberiség számára a leg súlyosabb csapások mint már mondtam, bár megjegyezném, a legtöbb ember számára elég ezek közül csak egy ilyen csapás ahhoz hogy az illető teljesen és helyrehozhatatlanul tönkre menjen. Jóbot is természetesen megviselték ezek a csapások-olyannyira, hogy amikor a három barátja meglátogatták -Jóbot, az első sokkhatásra felzokogtak, majd-Jóbhoz hasonlóan, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre.
Egy álló hétig nem szólaltak meg. Mert mit is tudtak volna mondani? De nem akartak hirtelenkedve beszélni, ezért hallgattak...
De az emberi agy... Nos sajnos úgy va az Testvérek, hogy az ember-mindent meg akar magyarázni... Racionalizálni akar... Már csak azért is fontos ez az ember számára, mert így magát is meg tudja nyugtatni abban a dologban, hogy ilyen vele nem fordulhat elő. Ezek a csapások, minthogy nem "közönséges" csapások voltak- számukra egyértelmű volt, hogy csakis - Istentől jöhettek. Ha pedig ez így van, akkor csakis azért-mert Jób bűnös ember! (gondolták-ők) Na ekkor beindult az agytekervények kattogása, és egymást túl licitálva kínozták-Jóbot.
Mihez is hasonlítható ez a viselkedés? Nos a mai hívők viselkedéséhez! Földön fekvőbe rúgdosni-azám a szórakozás... Mert nem elég neki a baja-még fokozzuk is. Valakiről elég egy kis félreérthető infó-máris beindul a hívők átok és szitok gyára. Mert bár az Úr-mondott olyat:

Mt 7,1   
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Meg olyat is:

Lk 6,37   
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Nameg azt is:

Jn 7,24   
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

Na ezek mennek legjobban a maiaknak... na nem a tilalom betartása-hanem annak megszegése... Mennyire könnyű volt a Jn.4-ben olvasott: Somron-i asszonyra kimondani azt hogy "Parázna"! Pedig nem volt parázna, hanem ötszörös özvegy volt, a hatodik "férje" pedig azért nem volt törvényesen a férje-mert még nem volt köztük szekszuális kapcsolat.
Ez csak egyetlen példa-és legyen is elég, hisz rengeteg példa van a magánéletben is. Ám ugyan azt a bűnt követi el aki így él, mint Elifáz, Bildád, vö Czofár.
Azt vádolni-bűnnel-akit az Isten-Igaznak mond. Gondoljuk csak el Testvérek, hogy esetleg szembesülnünk kell azzal a sajnálatos ténnyel-hogy valakivel kapcsolatban tévedtünk, és elkövettük azt a bűnt, amit Jób-három barátja is elkövetett... Nekik mi is volt a büntetésük?

Jób 42, 7. Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
  8. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.

Ha esetleg még rendezni sem sikerül??? akkor mi lessz???

 Hogy Jób története csak mese, és az Újszövetségi korban már nem történhet meg az, hogy a Szoton "kikér" valakit-valakiket???

És ez? : Lk 22,31   
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...

Egy gondolattal szeretném zárni ezt a témát-ami valójában nem is tőlem származik...

Préd.1,9.    
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.    
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.    
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.    
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

[Shomer ayin]

Bírák könyve 11,29.    
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.
30.    
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31.    
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul.

Áldott Testvérek, több esetben is előfordult, hogy Jeftéről-illetve a fogadalmáról beszéltünk és amennyire emlékszem-konszenzusra is jutottunk felőle. E ma esti alkalommal,szeretném ezt a fogadalmat egy egészen új aspektusban megmutatni. Ha másért nem is-de legalább elgondolkodhatunk ezen az irányultságon is...

Azt el kell ismernünk, hogy a Szent tanban-nem túl gyakori az úgy nevezett: "ember áldozat". Azért mégis van erre egy (?) példa-lássuk is a történetet:

Mózes I. könyve 22. rész

  1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem...

Ez a történet ugye egészen más? vagy mégsem? Amiben más ez a történet, az az-hogy itt az Örökkévaló kérte erre-Ábrahámot. Lássuk a fia viselkedését ebben a történetben:

"  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére."

Tudva levő dolog, hogy a köz hiedelemmel ellentétben, Yichák nem egy karonűlő gyermek volt, hanem egy életerős férfi-hisz majd 40 éves tudott itt már lenni.
Ha nem tetszett volna neki a dolog-ellenkezhetett volna, ám és ez nagyon fontos, ha és amennyiben az apja legyőzte volna, az gyilkosság lett volna és nem áldozat. Az áldozás esetében-kritérium, hogy az áldozatnak, nyugodtnak és békésnek kell lennie-mert ettől áldozás az áldozás.
Most figyeljük meg ugyanezt-Jefte lányának esetében:

Bírák 11, 34.    
Mikor pedig méne Jefte Mispába az ő házához: ímé az ő leánya jött ki eleibe dobokkal és tánczoló sereggel; ez volt az ő egyetlenegyje, mert nem volt néki kivülötte sem fia, sem leánya.
35.    
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36.    
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút.
37.    
És monda az ő atyjának: Csak azt az egyet tedd meg nékem; ereszsz el engem két hónapra, hadd menjek el és vonulhassak félre a hegyekre, hogy sírjak szűzességemen leánybarátaimmal.
38.    
És ő monda: Menj el. És elbocsátá őt két hónapra. Az pedig elment és az ő leánybarátai, és siratta az ő szűzességét a hegyeken.
39.    
És a két hónap elteltével visszatért atyjához, és betöltötte az ő felőle való fogadást, a melyet tett, és ő soha nem ismert férfiút. És szokássá lett Izráelben,
40.    
Hogy esztendőnként elmentek az Izráel leányai, hogy dicsőítsék a gileádbeli Jefte leányát esztendőnként négy napon át.

Nos ebben az esetben szintén látható és tetten érhető az önkéntesség-akár Yichák esetben. Azt is láthatjuk, hogy nem az életét siratta-hanem a szüzességét. Azt szintén láthatjuk, hogy az Izraél lányai-nem a "leölésére" emlékeztek, hanem arra, hogy szüzen-önmagát áldozatul adta azért, mert az Örökkévaló... hogy is mondta ő maga?

"35.    
És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az Úrnak, és nem vonhatom vissza.
36.    
Az pedig monda néki: Atyám, ha fogadást tettél az Úrnak, úgy cselekedjél velem, a mint fogadtad, miután az Úr megadta az ellenségiden: az Ammon fiain való bosszút."

Tehát a népéért, a Szent földért.

Ez ugyanis nem csupán egy kis törzsi villongás volt, hanem:

Bírák 11,12.    
És követeket küldött Jefte az Ammon fiainak királyához, ezt izenvén: Mi dolgom van nékem veled, hogy hozzám jöttél, hogy hadakozzál az én földem ellen?
13.    
És monda az Ammon fiainak királya Jefte követeinek: Mert elvette Izráel az én földemet, mikor Égyiptomból feljött, az Arnontól fogva Jabbókig és a Jordánig, most te add azokat vissza békességgel.
14.    
Ismét külde pedig Jefte követeket az Ammon fiainak királyához;
15.    
És monda néki: Ezt izeni Jefte: Nem vette el Izráel sem a Moáb földét, sem az Ammon fiainak földét;
16.    
Mert mikor kijött Égyiptomból, a pusztában bolyongott Izráel egész a Veres tengerig, és mikor Kádesbe ért,
17.    
Követeket küldött Izráel Edom királyához, mondván: Hadd menjek át, kérlek, országodon; de Edom királya nem hallgatta meg. Majd Moáb királyához is küldött; de ez sem engedé, és így Izráel ott maradt Kádesben.
18.    
És mikor tovább vándorolt a pusztában, megkerülte Edom földét és Moáb földét, és napkelet felől érkezett a Moáb földéhez, és ott táborozott túl az Arnonon; de Moáb határába nem ment be, mert az Arnon Moáb határa.
19.    
Ekkor követeket küldött Izráel Szihonhoz, az Emoreusok királyához, Hesbon királyához, és monda néki Izráel: Hadd menjek át, kérlek, országodon az én helyemre.
20.    
De Szihon nem hitt Izráelnek, hogy átvonul az ő határán, hanem összegyűjtötte Szihon az ő egész népét, és táborba szállott Jahásban, és harczolt az Izráel ellen.
21.    
Az Úr, az Izráel Istene pedig Szihont és egész népét Izráel kezébe adta, és megverték őket, és elfoglalta Izráel az Emoreusoknak, ama föld lakóinak, egész országát.
22.    
És birtokába vette az Emoreusok egész határát, az Arnontól fogva Jabbókig, és a pusztától a Jordánig.
23.    
És mikor az Úr, az Izráel Istene maga űzte ki az Emoreusokat az ő népe, az Izráel elől, most te akarnád ezt elfoglalni?
24.    
Hát nem úgy van-é, hogy a mit bírnod adott néked Kámos, a te istened, azt bírod? Mi meg mindazoknak örökségét bírjuk, a kiket az Úr, a mi Istenünk űzött ki mi előlünk.
25.    
És most vajjon mennyivel vagy te különb Báláknál, Czippor fiánál, Moáb királyánál? Avagy versengett-é ez az Izráellel, és hadakozott-é valaha ellenük?
26.    
Míg Izráel Hesbonban és annak mezővárosaiban, Aroerben és ennek mezővárosaiban és az Arnon mellett való összes városokban háromszáz esztendőn át lakott: miért nem foglaltátok el abban az időben?
27.    
Én nem vétettem te ellened, hanem te cselekszel velem gonoszt, hogy harczolsz ellenem. Az Úr, a biró, tegyen ma ítéletet az Izráel és az Ammon fiai között.
28.    
De az Ammon fiainak királya nem hallgatott Jefte szavaira, a melyeket izent néki.
29.    
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen.

Az Úrtól kapott örökség és annak megtartása volt a tét!

Ugyanakkor és itt és ezen a ponton szeretném egy " apróságra" felhívni a figyelmet:

"29.    
Jeftén pedig lőn az Úrnak lelke, és általméne Gileádon és Manassén, és általméne Gileád Mispén, és Gileád Mispéből felvonult az Ammon fiai ellen."

Ez pedig azt jelenti-amit olvastunk is...Nevezetesen: Az Úr lelke által indult és szólt, hiszen a következő vers már így szól:

"30.    
És fogadást tőn Jefte az Úrnak, és monda: Ha mindenestől kezembe adod az Ammon fiait:
31.    
Akkor valami kijövénd az én házamnak ajtaján előmbe, mikor békével visszatérek az Ammon fiaitól, legyen az Úré, és megáldozom azt egészen égőáldozatul."

Tisztázzuk: Valóban hiszem és látom is: Meggondolatlanul tett fogadást Jefte. Hiszen tudni illik: Akkoriban-Izrael, nomád nép volt... Sátrakban laktak, és a vagyonuk is a sátorban volt. Mi képezte az akkoriak vagyonát? nos például, és ez fontos a megértéshez-a birkák is. Mivel hogy a haszon állatok nagy értéknek számítottak-természetes hogy vigyáztak rájuk. Nappal legeltek-éjszakára beterelték őket a sátrakba, majd reggel kieresztették őket... Gondolom, mivel hogy-Jefte biztos volt abban hogy egy kos vagy egy bárány jön ki elsőként a sátorból, ezért tett ily fogadalmat... nem úgy történt az eset-de állta az Úrnak tett Ígéretét. A maiak-az érdekesség okáért-akár óránként fogadkoznak az Istennek, eszükben sincs teljesíteni az ígéretüket... kifogás persze dögivel van.
Jeftéről viszont később is megemlékezik az írás-mégpedig a hit hősei között...

Zsidó levél 11, 32. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról;
  33. A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték.

Országokat győztek le... Igazságot cselekedtek... Egy mondatban ezekkel a kijelelntésekkel.

[Shomer ayin]

Királyok I. könyve 5. rész

1.    
És Hírám, Tírus királya elküldé az ő szolgáit Salamonhoz, mikor meghallotta, hogy őt kenték királylyá az ő atyja helyett; mert Hírám szerette Dávidot teljes életében.
2.    
És külde Salamon Hírámhoz, ezt izenvén néki:
3.    
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.    
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5.    
Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.

Áldott Testvérek. E mai alkalommal a Templomról-illetve a Templom építéséről beszéljünk. Mindenek előtt szeretném felhívni a figyelmet arra a tényre, hogy idén- Támmúz 17 ( Július 16.) és Áv 9 ( augusztus 6.) Közötti időszakban, A Templom lerombolására emlékezünk. ( Zecher lechurbán ) A Templom lerombolása a Zsidó nép számára egy rendkívül fájdalmas gyász-mely a Zsidó hitélet minden pillanatában jelen van.
Még az eküvőkön is, a fehér kendőbe csavart üvegpohár összetörése is ennek szimbóluma, illetve ezzel egyetemben egy emlékeztető arra, hogy a Templom nélkül nem lehet teljes az öröm.
A Kereszténység számára ez nem fontos, nyilván azért mert nem is értik a Templom jelentősségét...ez meg is látszik az általános hitéletükön...

V.Mózes 12, 13. Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
  14. Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.

Isten színe előtt megjelenni-Ott Imádni az Örökkévalót-ott áldozni-Ott engedelmeskedni... A Keresztény (általános) közfelfogás szerint, " Isten úgy szeret ahogy vagy-ha engedelmeskedni akarsz, azzal megtagadod a Messiást..."   Na ezzel a felfogással-soha nem is fogják megérteni az Igaz értékrendet.

A Templom-leromboltatott ugyan, de ma inkább a "Zecher lemikdás "-ról, azzaz a Szentélyről való megemlékezésről beszéljünk.
Mint az előljáróban olvastuk:

"3.    
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.    
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs."

(Mondta Slomó). Tehát az Úr háza-Békességben épül... erre még visszatérünk. Sajnos a növekvő bűnök és az engedetlenség miatt, a nép-számüzetésbe került, és hát a Béjt hámikdásh-leromboltatott...
A számüzetés idején-egy prófécia jelenik meg-Yehekiel prófétától, mely a Templom építéséről szól... ott Babilonban. ( Ezekiél 40-től)
Részletesen leírja a Templom épületét és annak méreteit. Ami furcsa az az, hogy miért ott a számüzetésben?
Erre az Örökkévaló-Yehezkiél kortársánál-Yirmájá-nál ad magyarázatot:

Jer 23,23   
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?

Majd cirka picit később, egy másik-szintén a számüzetésben élő prófétán keresztül-megerősíti ezt a templom építést:

Zakariás próféta könyve 4. rész

1.    
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.    
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.    
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.    
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.    
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.    
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.
7.    
Ki vagy te, te nagy hegy? Lapálylyá leszel Zorobábel előtt, és felviszi a csúcs-követ, és ilyen kiáltás támad: Áldás, áldás reá!
8.    
És szóla hozzám az Úr, mondván:
9.    
A Zorobábel kezei veték meg e ház alapját, és az ő kezei végzik el azt, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem hozzátok.
10.    
Mert a kik csúfolták a kicsiny kezdetet, örülni fognak, ha meglátják Zorobábel kezében az ónkövet. Hét van ilyen, az Úrnak szemei ezek, a melyek átpillantják az egész földet.
11.    
És felelék, és mondám néki: Mi ez a két olajfa a gyertyatartó jobb és bal oldalán?
12.    
És másodszor is felelék, és mondám néki: Micsoda az olajfának az a két ága, a melyek a két arany cső mellett vannak, és öntik magukból az aranyat?
13.    
És szóla nékem, mondván: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
14.    
És mondá nékem: Ezek ketten az olajjal felkenettek, a kik az egész föld Ura mellett állnak.

Olajtartó-rajta a hét szövétnek= Menora  A két olajfa is felismerhető, hiszen előképként már olvashattunk is róluk:

Márk Evangyélioma 9. rész

1.    
Azután monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy vannak némelyek az itt állók között, a kik nem kóstolnak addig halált, a míg meg nem látják, hogy az Isten országa eljött hatalommal.
2.    
És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert és Jakabot és Jánost, és felvivé őket csupán magukban egy magas hegyre. És elváltozék előttük;
3.    
És a ruhája fényes lőn, igen fehér, mint a hó, mihez hasonlót a ruhafestő e földön nem fehéríthet.
4.    
És megjelenék nékik Mózes Illéssel együtt, és beszélnek vala Jézussal.

Majd egy Prófécia ugyanerről:

Mal.4,4.    
Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
5.    
Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
6.    
És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

"Ontják magukból az aranyat"-kifejezés pedig az Isten Igazságáról-azaz az Igéjéről szól, mely által világosság támad! Menora= világosság

Na cirka pont ezt látta Johann amikor : " Mint holt" esett össze...

Jel 1,10. Lélekben valék ott az Úrnak napján, és hallék hátam megett nagy szót, mint egy trombitáét,
  11. A mely ezt mondja vala: Én vagyok az Alfa és az Omega, az Első és Utolsó; és: A mit látsz, írd meg könyvben, és küldd el a hét gyülekezetnek, a mely Ázsiában van, Efézusban, Smirnában, Pergámumban, Thiatirában, Sárdisban, Filadelfiában és Laodiczeában.
  12. Megfordulék azért, hogy lássam a szót, a mely velem beszéle; megfordulván pedig, láték hét arany gyertyatartót;
  13. És a hét gyertyatartó között hasonlót az ember Fiához, bokáig érő ruhába öltözve, és mellénél aranyövvel körülövezve.
  14. Az ő feje pedig és a haja fehér vala, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;
  15. És a lábai hasonlók valának az izzó fényű érczhez, mintha kemenczében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.
  16. Vala pedig a jobb kezében hét csillag; és a szájából kétélű éles kard jő vala ki; és az ő orczája, mint a nap a mikor fénylik az ő erejében.
  17. Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó,
  18. És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai.
  19. Írd meg, a miket láttál és a mik vannak és a mik ezek után lesznek:
  20. A hét csillag titkát, a melyet láttál az én jobb kezemben, és a hét arany gyertyatartót. A hét csillag a hét gyülekezet angyala, és a mely hét gyertyatartót láttál, az hét gyülekezet.

De most egy pillantra térjünk vissza a kezdetekhez:

I.Kir.5,3.    
Te tudod, hogy Dávid, az én atyám nem építhete házat az Úrnak, az ő Istenének nevének a háborúk miatt, a melyekkel őt körülvették vala, mígnem az Úr az ő lábainak talpa alá vetette azokat;
4.    
De most az Úr, az én Istenem nékem nyugodalmat adott mindenfelől, úgy hogy semmi ellenségem és senkitől semmi bántásom nincs.
5.    
Ímé azt gondoltam magamban, hogy házat építek az Úrnak, az én Istenemnek nevének, a miképen szólott az Úr Dávidnak, az én atyámnak, ezt mondván: A te fiad, a kit helyetted ültetek a te királyi székedbe, ő építi meg azt a házat az én nevemnek.

Tehát Dávid-nem építhette meg a Béjt hamikdásh-t, mert háborúk vették körül az ő idejében...
Erről szól-magyarázatként a prófécia-Zekárjáh-nál, miszerint:

Zakariás próféta könyve 4. rész

1.    
Majd visszatére az angyal, a ki beszél vala velem, és felkölte engem, mint mikor valaki álmából költetik fel.
2.    
És mondá nékem: Mit látsz te? És mondám: Látok ímé egy merő arany gyertyatartót, tetején az olajtartója, rajta pedig annak hét szövétneke, és hét cső a szövétnekekhez, a melyek a tetején vannak;
3.    
És mellette két olajfa: egyik az olajtartó jobb oldalán, a másik pedig annak bal oldalán.
4.    
És felelék, és mondám az angyalnak, a ki beszél vala velem, mondván: Mik ezek, Uram?
5.    
És felele az angyal, a ki beszél vala velem, és mondá nékem: Hát nem tudod-é, mik ezek? És mondám: Nem, Uram!
6.    
És felele, és szóla nékem, mondván: Az Úrnak beszéde ez Zorobábelhez, mondván: Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel! azt mondja a Seregeknek Ura.

"Nem erővel és nem hatalommal hanem az én lelkemmel..."  Látszólag ez nem egészen következetes válasz az angyaltól, de idővel azért leesik a tantusz... Hiszen az Isten Igéje-senkit nem kényszerít-nem kötelez... Aki megérti és önként aláveti magát, az válik... de erről majd később...

Most még ott tartunk, hogy bár a Babiloni fogság idején adattak ezek a Próféciák, de az érdekes az az, hogy amikor hazatértek a rabságból, akkor valójában nem építették az Úr nevének házát-hanem felújították-kijavították... Tehát maradt a Salamon-i Templom.

A Második Templomot-Heródes gádol ( Nagy Heródes ) építette, és ez romboltatott le a Rómaiak által... De akkor miért a számüzetés alatti tan- a Templom épületéről?
Nos azért, mert egyszer ahogy mondja is az Örökkévaló:

Jer 23,23   
Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?

Tehát bárhol van is az ember... a hívő ember- Isten vele és benne van! Benne kell hogy éljen, az Igéje által!!!
Jn.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

És erről mondta rav.Saul:

I.Kor.3,16.    
Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
17.    
Ha valaki az Isten templomát megrontja, megrontja azt az Isten. Mert az Istennek temploma szent, ezek vagytok ti.

Azért adta a Próféciákat az Örökkévaló-messze a Szentélytől-hogy az emlékezés által-magunk épüljünk fel-Isten Templomává! ... Előre jelezve az Újszövetség idejét.

[Shomer ayin]

Mal.4,  4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Áldott Testvérek: E ma esti alkalommal,arról beszéljünk-hogy mi alapján tudnak a fiak az atyákhoz közeledni-illetve mi alapján mehet végbe az, hogy az atyák-mintegy: "befogadjanak"?
Ezzel a kulcsszóval kezdődik az idézet is: " Emlékezzetek"!!!
A megemlékezés az a "cselekedet"-ami által megérthetjük a régmúlt eseményeit-konklúzióban láthatjuk hogy mely magatartáshoz-milyen válasz érkezett az Örökkévalótól.
Az emlékezés nem csak a mi éránkban "megélt" dolgokhoz vezet vissza-de tanulás által érhetjük el, és élhetjük meg a régmúlt eseményeit is.
A tanulás, nem egyenlő a magolással! Nem az intelleküelünket növelő folyamat- hanem valójában tapasztalat szerzés, ami által részeseivé válunk az eseményláncnak.
Figyeljünk meg egy, a régi időkban lefolytatott beszélgetést:

3,Mózes I. könyve 3. rész

  1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
  2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
  3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok...

A Kígyó tehát az asszonnyal "beszélget"- oly dologról-melyben az asszonynak valójában csak közvetetten volt részese... Az Örökkévalótól vett utasításról beszélek. Ugyanis ezek az utasítások, nem az asszonynak-hanem Ádámnak adattak!

I.Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.
  18. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt.
  19. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve.
  20. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala.
  21. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét.
  22. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez.
  23. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett.
  24. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.
  25. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.

Ebben az idézetben láthajuk, hogy előbb elhangzik az ember számára adatott parancsolat-azután teremti az Isten az asszonyt. Erre a tényre alapozva-mindjárt még két lényegi kérdést is felfedezhetünk:
1; Az előbbi kötelessége-tanítani a következőt!
2; A későbbinek kötelessége-tanulni!

Valójában erre is vonatkozik a következő Próféciai rész:

Ám 3,3   
Vajjon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?

Gondoljuk csak el Testvérek: Követhetsz-e valakit, akit nem ismersz, a célját sem tudod- mintahogy azt sem, mi alapján él úgy ahogy él, tesz amit tesz, kér amit kér?

Így van ez a hitéletben is, sőt! Pont a hitéletben kritérium, hogy megismerhessük az elhívásunkban az elhívónk személyét; célját;kritériumait!
Erről szól a következő prófécia is:

Ésa.30,19.    
Mert te nép, mely Sionon Jeruzsálemben lakol, nem fogsz te sírni többé, bizton könyörül rajtad Ő kiáltásod szavára, mihelyt meghallja, megfelel néked;
20.    
És ad néktek az Úr kenyeret a keserűségben, és a nyomorban vizet, és nem kell többé elrejtőzködniök tanítóidnak, hanem szemeid tanítóidra néznek!
21.    
És füleid meghallják a kiáltó szót mögötted: ez az út, ezen járjatok; ha jobbra és ha balra elhajoltok.

Ha nincs tanítás-csak tévelygés és tapogatózás, azaz tapasztalat szerzés van. Amennyiben ez párosul az emberi egoizmussal, akkor van az a katasztrofális helyzet ami mára ki is alakult, hogy elvárás hogy "b"-ugyan úgy éljen-öltözködjön-beszéljen,gondolkodjon... mint "A".
Ezt nevezzük: Gyülekezetesdi-nek. Eljátszák hogy tudnak valamit, és az sem zavarja őket, hogy lépten-nyomon, fejjel mennek a falnak... Mintahogy az sem, hogy ezek a gyülekezeti alapszabályok-ha kell, percenként változnak.
Az Örökkévaló szabályai Örök szabályok. Úgy is mondhatnánk: "Kőbe vannak vésve". Törvénynek nevezzük ezeket az-Isten által adatott szabályokat, éspedig két okból kifolyólag:
1; Változhatatlanok!
2; Hatalmuk van megtartani vagy elveszteni!

4Móz 23,19   
Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné? Igér-é valamit, hogy azt ne teljesítené?

Illetve:

V.Mózes 30,19.    
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.    
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Mózes V. könyve 32. rész

  1. Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit!
  2. Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra!
  3. Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket!
  4. Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!

A Szavakra és azok jelentésére, és jelentősségére figyeljünk fel Testvérek:
Figyelmezzünk a közbenjáró által-Istentől közvetített tanra!
Tanítás mint eső... Az eső öntözi a növényeket, életet ad,életben tart, élhetővé teszi az életterünket.
2; mint harmat... Kezdetben nem volt eső, hanem egy bizonyos klíma, és ebben a klímában volt a harmat. Itt és ebben a kezdeti állapotban még nem kellett "visszahűteni","hidratálni"... Itt még minden rendben ment.

I.Mózes 2, 5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
  6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.

3; Langyos zápor... A felhevült növényre hulló hideg zápor-kiégeti a növényt... olyan ez, mint a tűzben égő kezdő hívőt-agyonverni a bibliával... A kezdő lépéseit próbálgatóval szemben-katedrai ismereteket támasztani... azaz: Nem fentről lefelé osztjuk az észt-hanem Testvéri szeretettel a javát keresve a tanítványnak!
Tehát az életet közölve és közvetítve!
És hamár itt tartunk:

Mt 28,18.    
És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.
19.    
Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében,
20.    
Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!

Tehát a következő napirendi pontunk, hogy definiáljuk a Tanítvány szó jelentését... Mert sokan azonosítják ezt a szót a tanuló szóval. Nem helyes... Mert a tanítvány szó-ennél többet jelent. A Tanítványokkal szembeni elvárás is sokkalta magasabb! Hiszen a Tanítvány jelentése: A Tanítványban felismerhetővé válik a Mestere!
Erre egy példa:

Mt.26,71.    
Mikor pedig kiméne a tornáczra meglátá őt egy másik szolgálóleány, és monda az ott levőknek: Ez is a názáreti Jézussal vala.
72.    
És ismét megtagadá esküvéssel, hogy: Nem is ismerem ezt az embert.
73.    
Kevés idő múlva pedig az ott álldogálók menének hozzá, és mondának Péternek: Bizony te is közülök való vagy; hiszen a te beszéded is elárul téged.

Tehát ez lenne a metódus. Nem az elöljárók felidézése a cél, nem ez szerint kell tanítani vagy tanulni, hanem a cél az kell hogy legyen, hogy felismerjék a Mesterünket mindannyiunk életében!!!
Még a Szentlélek is ezt a célt szolgálja!

Jn 14,26   
Ama vígasztaló pedig, a Szent Lélek, a kit az én nevemben küld az Atya, az mindenre megtanít majd titeket, és eszetekbe juttatja mindazokat, a miket mondottam néktek.

Ezen állításból is femérhető hogy mekkorát tévednek azok akik restek tanulni az Igaz forrásból ( a Bibliából) és azt fantáziálják, hogy a Szentlélek új kijelentéseket közöl...
illetve még egy fontos tényre hívja fel a figyelmet:
" Eszetekbe juttatja" azaz: Emlékeztet! Hogyan emlékezhetnénk meg arról-amit soha nem tudtunk-soha nem tanultunk? Tehát tanulni-tanulni-tanulni... Mert az életünk-az Örök életünk helyszíne múlik ezezn!

V.Mózes 30,8.    
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked.
9.    
És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban.
10.    
Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
11.    
Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
12.    
Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
13.    
Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
14.    
Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
15.    
Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
16.    
Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
17.    
Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
18.    
Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
19.    
Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
20.    
Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

[Shomer ayin]

Mózes I. könyve 2. rész

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
  4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
  5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
  6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
  7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké...

Áldott Testvérek. Az ember teremtése, tehát az Isten által priorizált sorrendben a következő: Első a lélek! és a forma-valójában csupán eszköz a lélek számára, hogy végezhesse a lélek az Isten akaratát.
Ezután sajnos felborult ez a sorrend-ám ezt megelőzően a figyelmeztetés az ember számára:

I.Mózes 2,  16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

És az ember tragédiája:

Mózes I. könyve 3. rész

  1. A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
  2. És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
  3. De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
  4. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
  5. Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
  6. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
  7. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
  8. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
  9. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
  10. És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
  11. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
  12. És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
  13. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
  14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
  16. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
  17. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
  18. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
  19. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Az ember tehát bukott, így bukott természetet örökít tovább. Ez annyit tesz: Minden e világra született ember az ember (Ádám) természetét örökli. Ez volt az ember számára, az első próba-az első kísértés... egyben a bukásának eredeztetője is ez lett... erre még vissza fogunk térni.
Azonban láttatik, hogy az Örökkévaló nem gyönyörködik a teremtménye bukásában és annak elvesztésében, és "kódol egy üzenetet", mely így szól:

I.Mózes 3, 14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

A Szoton feletti győzelem az asszony "magva"(!!!) által. Ez roppant fontossággal bíró kijelentés és egyben utalás, hisz tudva levő: Minden e világra születő magzat, a férfi magva- nem az asszonyé!
Ellenben az érdekesség-Pál magyarázatában:

I.kor.11,8.    
Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból.
9.    
Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért.
10.    
Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.
11.    
Mindazáltal sem férfiú nincs asszony nélkül, sem asszony férfiú nélkül az Úrban.
12.    
Mert a miképen az asszony a férfiúból van, azonképen a férfiú is az asszony által, az egész pedig az Istentől.

Ám erre még sokat kell várnunk, hisz ez még csak a kezdet, és egyben a kezdet előtti történet...

Tehát a kezdet. Az elmúlt heti alkalommal a végrről beszéltünk-pedig a kezdetet sem értettük meg! Szánalmas dolog úgy a végről beszélni, hogy még a kezdetet sem értjük...
Van egy ember a Szent tanban, aki nagy szarházi volt-ám egyetlen mondatáért, mégis megőriztem és meg is őrzöm az emlékezetemben:

I.Kir.20,10.    
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11.    
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

készülünk a megmérettetésre-pedig még el sem kezdtük valójában a versenyfutást...

Erre utal Dániél-i prófécia valójában:

Dániel próféta könyve 5. rész

1.    
Belsazár király nagy lakomát szerze az ő ezer főemberének, és az ezer előtt bort ivék.
2.    
Borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, a melyeket elvive Nabukodonozor, az ő atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
3.    
Akkor előhozák az arany edényeket, a melyeket elvivének az Isten házának templomából, mely Jeruzsálemben vala, és ivának azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.
4.    
Bort ivának, és dicsérék az arany-, ezüst-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket.
5.    
Abban az órában emberi kéznek ujjai tünének fel, és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, a mely ír vala.
6.    
Ekkor a király ábrázatja megváltozék, és az ő gondolatai megháboríták őt, és derekának inai megoldódának és az ő térdei egymáshoz verődének.
7.    
Erősen kiáltozék a király, hogy hozzák elő a varázslókat, a Káldeusokat és jövendölőket. Szóla a király és monda a babiloni bölcseknek: Akárki legyen az az ember, a ki elolvassa ezt az írást, és annak értelmét megjelenti nékem, bíborba öltöztetik és aranyláncz lesz a nyakában, és mint harmadik parancsol az országban.
8.    
Akkor bemenének a király bölcsei mind, de nem tudták elolvasni az írást, sem annak értelmét megfejteni a királynak.
9.    
Akkor Belsazár király igen megrettene, és az ő ábrázatja elváltozék rajta, és az ő főemberei is megzavarodának.
10.    
A királyasszony a király és az ő főembereinek beszédei miatt beméne a lakoma házába, és szóla a királyasszony, és monda: Király, örökké élj! Ne rettentsenek téged a te gondolataid, és a te ábrázatod ne változzék el!
11.    
Van egy férfiú a te országodban, a kiben a szent isteneknek lelke van, és a te atyád idejében értelem, tudomány, és az istenek bölcseségéhez hasonló bölcseség találtaték benne, és a kit Nabukodonozor király, a te atyád, az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendölők fejévé tőn; igen, a te atyád, a király;
12.    
Mivelhogy Dánielben, a kit a király Baltazárnak nevezett, nagyobb lélek, tudomány és értelem, álmoknak magyarázata és titkok megjelentése és rejtélyek megfejtése találtatott. Most azért hivattassék elő Dániel, és ő megjelenti az értelmet.
13.    
Erre Dániel a király elé viteték. Szóla a király, és monda Dánielnek: Te vagy-é ama Dániel, a ki a júdabeli foglyok fiai közül való, a kit ide hozott a király, az én atyám, Júdából?
14.    
És a ki felől hallottam, hogy az isteneknek lelke van benned, és értelem és tudomány és kiváló bölcseség találtatott te benned?
15.    
Csak imént hozatának elém a bölcsek és varázslók, hogy elolvassák ezt az írást és jelentését tudassák velem; de nem tudják a dolog értelmét megjelenteni.
16.    
De felőled azt hallottam, hogy te tudod az értelmet megfejteni és a titkokat megoldani; most azért, ha el tudod olvasni ezt az írást és értelmét nékem megmondani, bíborba öltöztetel és aranyláncz lesz a nyakadon, és mint harmadik uralkodol az országban.
17.    
Erre Dániel felele, és monda a királynak: Ajándékaid tiéid legyenek, és adományaidat másnak adjad, mindazáltal az írást elolvasom a királynak, és jelentését megmondom néki.
18.    
Te, oh király! A felséges Isten birodalmat és méltóságot, dicsőséget és tisztességet ada Nabukodonozornak, a te atyádnak;
19.    
És a méltóság miatt, a melyet ada néki, a népek, nemzetek és nyelvek mind féltek és rettegtek tőle; megölt, a kit akart; és életben tartott a kit akart; felemelt, a kit akart; és megalázott, a kit akart;
20.    
De mikor a szíve felfuvalkodott, és a lelke megkeményedett megátalkodottan: levetteték az ő birodalmának királyi székéből, és dicsőségét elvevék tőle;
21.    
És az emberek fiai közül kivetteték, és az ő szíve olyanná lőn, mint a barmoké; és a vadszamarakkal lőn az ő lakása, és fűvel etették őt, mint az ökröket, és a teste égi harmattal öntöztetett, míg megismeré, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek országán, és azt helyezteti arra, a kit akar.
22.    
És te, Belsazár, az ő fia, nem aláztad meg a szívedet, noha mindezt tudtad.
23.    
Sőt felemelkedtél az egek Ura ellen, és az ő házának edényeit elődbe hozták, és te és a te főembereid, a te feleségeid és a te ágyasaid bort ittak azokból; és az ezüst- és arany-, ércz-, vas-, fa- és kőisteneket dícséréd, a kik nem látnak, sem nem hallanak, sem nem értenek; az Istent pedig, a kinek kezében van a te lelked, és előtte minden te útad, nem dicsőítetted.
24.    
Azért küldetett ő általa ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás.
25.    
És ez az írás, a mely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel, Ufarszin!
26.    
Ez pedig e szavaknak az értelme: Mene, azaz számba vette Isten a te országlásodat és véget vet annak.
27.    
Tekel, azaz megmérettél a mérlegen és híjjával találtattál.

Hány de hány úgy nevezett hívő méltatja magát arra, hogy imával és hálaadással áldozhat az Istennek... Csakhogy ez Lévitai-azaz Pap-i örökség, melyhez a törvény-súlyos ítéletet köt:

IV.Mózes III,6.    
Hozd elő Lévi törzsét, és állassad Áron pap elé, hogy szolgáljanak néki.
7.    
És ügyeljenek az ő ügyére, és az egész gyülekezet ügyére a gyülekezet sátora előtt, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
8.    
Ügyeljenek pedig a gyülekezet sátorának minden eszközére is, és Izráel fiainak ügyeire is, hogy végezhessék a hajlék körül való szolgálatot.
9.    
És adjad a lévitákat Áronnak és az ő fiainak; mert valóban néki adattak Izráel fiaitól.
10.    
Áront pedig és az ő fiait rendeld föléjök, hogy őrizzék az ő papságukat; és ha idegen járulna oda, haljon meg.

Az Újszövetségi idők beálltával-minden hívő-pap-i tisztet lát el, ám nem szabad továbbra sem azt a tisztet akárhogy ellátni, hanem az Isten által meghatározottak szerint. Aki pap-éljen is úgy!

Tehát kell egyszer az ember (Ádám), Aki a teremtés koronája... Sajnos lett a bukás, ami az ember tragédiája lett ugyan, ám ugyan ebben a bukásban-két új létforma fogantatik! Az első egy oly faj, melyet nem szeretett volna az Isten ez a Testi ember, míg a másik-mely az előbbi megmentésére siet, a Szabadító! Az esetet megelőzően, az Isten Szava-Felkent-azaz: Vezetője-Pásztora és felvigyázója volt a teremtésnek... Hiszen az Örökkévaló, minden teremtményének-Törvényben határozta meg a feladatát, ami egyben a létezésének értelme is volt. Az engedetlenség- Istentől való elválasztást hozott magával, ezt nevezzük halálnak. Visszatérni az Örökkévalóhoz-szintén az Igéje által lehetséges, de ekkor már Szabadításról beszélünk.

Az Isten Igéje:

Az Isten Igéje, első sorban pásztor, aki irányozza a teremtés rendjét!

Jer.1,4.    
Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
5.    
Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6.    
És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7.    
Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd ezt: Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8.    
Ne félj tőlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9.    
És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10.    
Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11.    
Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszőt látok én.
12.    
És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.

Ezt a mandula vesszőt-ujra láthatjuk a frigyláda-elsőszámú bizonyságaként...

De most tovább: Tehát első sorban-pásztorként adatott az Ő -Igéje-de mivel az ember nem engedett az Igének, ha vissza akarna térni az Örökkévalóhoz, kizárólag az Ige által lehetséges-számára!!!

Tehát van az ember, aki vétkezett... Számüzetett az Isten jelelétéből, ám lett egy tan az esetben, amit ha nem veszünk észre nincs sem értelem, sem jövő!

I.Mózes 3,21.    
És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.

Az a bőr-amiből a ruha készült, az előzőekben egy állaton volt... Tehát egy áldozatot mutatott be az Isten az emberért! Ez jelenti azt is hogy az Isten az embert-haza várja, és jelenti azt is hogy:

III.Mózes 17,11.    
Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.

Tehát az áldozat...

Az ember azonban eljutott arra a pontra, ahol már nincs  tovább áldozat az emberért a gonoszsága miatt... Ahogy a Zsoltárban is olvassuk-szükségessé vált az Igaz váltság!

Zsoltár 40,7.    
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8.    
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9.    
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.
10.    
Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

Tehát az ember megváltásához szükség van az emberre-éspedig egy Igaz emberre! Azonban a gond az, hogy minden e világra született ember, a férfi magva-tehát Ádám-i (emberi) természet örököse... Azaz Bukott természettel bíró, tehát: tökéletes nem lehet...

Luk.1,26. A hatodik hónapban pedig elküldeték Gábriel angyal Istentől Galileának városába, a melynek neve Názáret,
  27. Egy szűzhöz, a ki a Dávid házából való József nevű férfiúnak volt eljegyezve. A szűznek neve pedig Mária.
  28. És bemenvén az angyal ő hozzá, monda néki: Örülj, kegyelembe fogadott! Az Úr veled van, áldott vagy te az asszonyok között.
  29. Az pedig látván, megdöbbene az ő beszédén, és elgondolkodék, hogy micsoda köszöntés ez?!
  30. És monda néki az angyal: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél.
  31. És ímé fogansz a te méhedben, és szülsz fiat, és nevezed az ő nevét JÉZUSNAK.
  32. Ez nagy lészen, és a Magasságos Fiának hivattatik; és néki adja az Úr Isten a Dávidnak, az ő atyjának, királyi székét;
  33. És uralkodik a Jákób házán mindörökké; és az ő királyságának vége nem lészen!
  34. Monda pedig Mária az angyalnak: Mimódon lesz ez, holott én férfiat nem ismerek?
  35. És felelvén az angyal, monda néki: A Szent Lélek száll te reád, és a Magasságosnak ereje árnyékoz meg téged; azért a mi születik is szentnek hivatik, Isten Fiának.

Yessuah ben Elohím... Jézus az Isten Fia!

Oké, ám előbb, jön a kísértés (próba)- hogy Ő megáll-e a kísértéssel szemben?

Máté Evangyélioma 4. rész

1.    
Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől.
2.    
És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék.
3.    
És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.
4.    
Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.
5.    
Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére.
6.    
És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe.
7.    
Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet.
8.    
Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét,
9.    
És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem.
10.    
Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.

A tét hatalmas...Az ember, aki az emberiség megváltója lehet... A próba-akarom mondani: A kísértés is nagyobb mint az első... egészen pontosan, a háromszorosa.

Nem örökölte az Ádám bukott természetét-hanem az Atya-tökéletességével bír. Asszony magvából született-e földre, az Igazságot hirdeti és ÉLI(!!!) Ezzel teljesítve be az Ősi próféciát, mely róla szól.
Tökéletességben- Tökéletesen a tökéletességet hirdetve...

Jn.18. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok.
  19. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.
  20. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek.
  21. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
  22. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
  23. Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
  24. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
  25. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

Az Isten Igéjét hirdetve, vezeti az embert (-Ádám-ot) vissza a kezdethez... Vissza a teremtés hajnalának tökéletességéhez...

Kezdetben nem voltak világító testek... De volt az Isten szava!

   

Mózes I. könyve 1. rész

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
  5. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.

Majd a jövőről való Prófécia:

Ézsaiás 60, 19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
  20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
  21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.

És ez már a végítéletet is magában hordozza, és erre felépülve a konklúzió:

Jelenések könyve 22. rész

  1. És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
  2. Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
  3. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
  4. És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
  5. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.

Jézus az Isten fia-Igéje a világ-világossága... erről ő is vallást tett:

Jn.9,4.    
Nékem cselekednem kell annak dolgait, a ki elküldött engem, a míg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik.
5.    
Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.

Világosság a tudatos állapot, amikor látjuk-tudjuk mit-miért teszünk... Isten megmondta mit vár tőlünk, tehát ha azt tesszük-az a tudatos állapot-azaz: A világosság.

Egykor nem tudtuk... de jött a hajnal, azaz az Ígéret:

Ézsaiás 9,2.    
A nép, a mely sötétségben jár vala, lát nagy világosságot; a kik lakoznak a halál árnyékának földében, fény ragyog fel fölöttök!

A Célt,illetve a célhoz vezető utat mutatja az Isten Igéje-ha követjük, akkor a pásztorunk. Mindenben úgy járt mint egy ember... Minden fájdalmunkat Ő is érezte... Meg még sokkalta többet is.
Minden kísértésnek is ki volt téve-hisz ember-i testben volt...

Tehát adott az ember (Ádám) a bukott természetével... a Szabadításához adatott az Isten Szava-... ám kell valaki, aki híven közli-azaz egy Pap.

Zsid.4,14.    
Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz.
15.    
Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.

Ez egy furcsa mondatnak tűnhet elsőre-hisz tudjuk, hogy Jézus is megkísértetett a bűnnel...
Amikor ilyesfajta-anomáliákba ütközünk, célszerűnek tartom-más fordításokkal egybevetni a kérdéses részt.
Hát lássuk:

egyszerű fordítás: Zsid.4, 15 Mert olyan Főpapunk van, aki megérti gyengeségeinket, hiszen ő is ki volt téve azoknak a kísértéseknek, amelyek az embereket érik. Mindenféle próbán győzelmesen ment keresztül, és sohasem vétkezett.

Káldi neovulgáta: Zsid.4,15 Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, bűn nélkül.

Szent István társulat: Zsid.4, 15. Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttérezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment (-es) maradt.

...stb.

Ebben az aspektusban, valójában felismerhetjük, hogy itt a mai nyelven valójában -nem is kísértésről-hanem próbáról van szó... Tehát hozzánk hasonlóan, megpróbáltatott mindenekben de a bűnben nem esett el!

Az ember (-Ádám) aki képviseli az-Isten előtt az embert, nem akképpen mint egy áldozati állat, hanem mint egy tökéletességre jutott ember, és önmagát adja -áldozatul, azokért-aki vele azonosulni akarnak, és törekednek a tökéletességre-az Ő vezetése szerint.

[Shomer ayin]

Rómabeliekhez írt levél 5. rész

1.    
Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2.    
A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.
3.    
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz,
4.    
A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet,
5.    
A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.
6.    
Mert Krisztus, mikor még erőtelenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért.
7.    
Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki.
8.    
Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.
9.    
Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen ő általa.
10.    
Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele.
11.    
Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, a ki által most a megbékélést nyertük.
12.    
Annakokáért, miképen egy ember által jött be a világra a bűn és a bűn által a halál, és akképen a halál minden emberre elhatott, mivelhogy mindenek vétkeztek;
13.    
Mert a törvényig vala bűn a világon; a bűn azonban nem számíttatik be, ha nincsen törvény.
14.    
Úgyde a halál uralkodott Ádámtól Mózesig azokon is, a kik nem az Ádám esetének hasonlatossága szerint vétkeztek, a ki ama következendőnek kiábrázolása vala.
15.    
De a kegyelmi ajándék nem úgy van, mint a bűneset; mert ha amaz egynek esete miatt sokan haltak meg, az Isten kegyelme és a kegyelemből való ajándék, mely az egy ember Jézus Krisztusé, sokkal inkább elhatott sokakra.
16.    
És az ajándék sem úgy van, mint egy vétkező által; mert az ítélet egyből lett kárhozottá, az ajándék pedig sok bűnből van igazulásra.
17.    
Mert ha az egynek bűnesete miatt uralkodott a halál az egy által: sokkal inkább az életben uralkodnak az egy Jézus Krisztus által azok, kik a kegyelemnek és az igazság ajándékának bővölködésében részesültek.
18.    
Bizonyára azért, miképen egynek bűnesete által minden emberre elhatott a kárhozat: azonképen egynek igazsága által minden emberre elhatott az életnek megigazulása.
19.    
Mert miképen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek...

Áldott Testvérek: Az elmúlt alkalommal, a testben megszületett megváltóról beszéltünk-hogy miért kellett testben megszületnie, a mai alkalommal pedig annak vonzataként: mit eredeztetett a testben való pályafutása-illetve az áldozatáról fogunk beszélni.
Ha megfigyeljük az iménti-nyitó igeszakaszt, azt találjuk, hogy a teljes Szent tan,az elejétől-valójában egy tökéletesen felépített megváltási terv.

Kezdve az elején:

I.Mózes 2, 16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...

Ugye az egyetlen bűn eredezteti a halált, és ez a bűn nem más-mint az engedetlenség!

Ez csendesen megjegyzem-több esetben is visszaköszön a Szentírásban-figyelmeztetésként...

Tehát a bűn bejövetelével-jön a Szabadítóról szóló prófécia az Örökkévalótól:

I.Mózes 3,14. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
  15. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.

Ugye az asszony magva... Tehát a várt személy legfőbb ismérve: Emberi testben-Isteni tulajdonsággal. Pontosan úgy, ahogy az első embert is teremtette az Isten.

I.Mózes 2, 7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.

Így válik érthetővé-értelmezhetővé a Zsoltár szava-miszerint:

Zsoltárok könyve 82. rész

1.    
Aszáf zsoltára.
Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az istenek között.
2.    
Meddig ítéltek még hamisan, és emelitek a gonoszok személyét? Szela.
3.    
Ítéljetek a szegénynek és árvának; a nyomorultnak és elnyomottnak adjatok igazságot!
4.    
Mentsétek meg a szegényt és szűkölködőt; a gonoszok kezéből szabadítsátok ki.
5.    
Nem tudnak, nem értenek, setétségben járnak; a földnek minden fundamentoma inog.
6.    
Én mondottam: Istenek vagytok ti és a Felségesnek fiai ti mindnyájan:
7.    
Mindamellett meghaltok, mint a közember, és elhullotok, mint akármely főember.
8.    
Kelj fel, oh Isten, ítéld meg a földet, mert néked jutnak örökségül minden népek.

Tehát a Szabadító lesz az, aki bizonyítja, hogy emberi testben-igenis-lehetséges a tökéletes engedelem, Aki legyőzi a testet célzó kísértéseket és diadalmaskodik a próbákban, aki önmaga vérét adja az újrakezdés lehetőségeként az emberért....

Na ez valójában csak később derül ki-a törvényadáskor mégpedig.

III.Mózes 17,11. Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.

Elsőbb ugyan adatott az állat áldozat, hiszen az áldozatra szánt állatok:
1; nem vérrel táplálkoztak.
2; valójában csak két törvény vonatkozott rájuk mint állatokra.

1;   

Mózes I. könyve 9. rész

  1. Azután megáldá Isten Noét és az ő fiait, és azt mondá nékik: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet.
  2. És féljen és rettegjen tőletek a földnek minden állatja az égnek minden madara: minden a mi nyüzsög a földön, és a tengernek minden hala kezetekbe adatott;
  3. Minden mozgó állat, a mely él legyen nektek eledelűl; a mint a zöld fűvet, nektek adtam mindazokat.
  4. Csak a húst az őt elevenítő vérrel meg ne egyétek.
  5. De a ti véreteket, a melyben van a ti éltetek, számon kérem; számon kérem minden állattól, azonképen az embertől, kinek-kinek atyjafiától számon kérem az ember életét.
  6. A ki ember-vért ont, annak vére ember által ontassék ki; mert Isten a maga képére teremté az embert.

2; 3Móz 20,15   
Ha pedig valaki barommal közösül, halállal lakoljon, és a barmot is öljétek meg.

Az ezen bűnöktől mentes barmokra vonatkozott továbbá az áldozati törvény, mely előírja egyszer, hogy áldozáskor nem szabad hogy ijedt legyen-tehát meg kell nyugtatni, hogy az áldozat-áldozás legyen és ne gyilkosság! Most egy picit ugorjunk térben és időben, és lássuk meg a Messiás esetét-Akit megvertek-meg kínoztak-gyötörték Őt lelkileg, ám mégis nyugodt maradt, hogy az Atya terve-tökéletesen mehessen végbe,és ezekkel a szavakkal tett bizonyságot a bennső békéjéről:

Lk 23,34   
Jézus pedig monda: Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek. Elosztván pedig az ő ruháit, vetének reájok sorsot.

Tehát az első áldozati rendelet a lelki állapotára vonatkozik, a másik a külsőségre, miszerint: Tökéletes állapotban kell lennie-nem lehet sánta-satnya-sérült...

Csakhogy a bűnök szaporodtak... Az egész föld betellt vérrel-mert szinte napi rutinná vált a folyamatos bűnök miatt az állatok vágása. már szinte mészárszékre hasonlított a Szentföld...
Az emberek életébe-nem hozta el a változás sikerét, hiszen bocsánatot kérni könnyebb-pláne meg, más kontójára...
Az embernek kell változnia!

Zsoltár 40,7.    
Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál.
8.    
Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem,
9.    
Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

Valójában a változás -ebben az állapotban már nem elegendő, és most egy „kódolt” üzenet az Istentől:

I.Mózes 3,17.    
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.    
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Tehát a halál-mely itt már nem a lélekről szól-hanem a Testnek, hisz a test- a testi kívánság szakította el az embert az Istentől.
Ez a prófécia, meg is ismétlődik :

Ézsaiás 22,12.    
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13.    
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14.    
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.

Engedetlenség, a testi kívánság okán...pont mint a kezdetben...

Ecte Hómó!

Figyeljünk meg, egy alapjaiban meg nem értett dolgot:

Lukács Evangyélioma 11. rész

1.    
És lőn, mikor ő imádkozék egy helyen, minekutána elvégezte, monda néki egy az ő tanítványai közül: Uram, taníts minket imádkozni, miképen János is tanította az ő tanítványait.
2.    
Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is.
3.    
A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként.
4.    
És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól.

Vegyük részenként:

" Monda pedig nékik: Mikor imádkoztok, ezt mondjátok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Jőjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen a mennyben, azonképen e földön is."

Az Ima ezen része-vissza vezet bennünket oda-ahol minden kezdődött, és ahol még minden "JÓ"-volt.

Mózes I. könyve 2. rész

1.    
És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
2.    
Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
3.    
És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
4.    
Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté...

Amint a mennyben-úgy a földön is... Hogy Pált idézzem:

20.    
Ámde Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjök lőn azoknak, kik elaludtak.
21.    
Miután ugyanis ember által van a halál, szintén ember által van a halottak feltámadása is.
22.    
Mert a miképen Ádámban mindnyájan meghalnak, azonképen a Krisztusban is mindnyájan megeleveníttetnek.
23.    
Mindenki pedig a maga rendje szerint. Első zsenge a Krisztus; azután a kik a Krisztuséi, az ő eljövetelekor.
24.    
Aztán a vég, mikor átadja az országot az Istennek és Atyának; a mikor eltöröl minden birodalmat és minden hatalmat és erőt.
25.    
Mert addig kell néki uralkodnia, mígnem ellenségeit mind lábai alá veti.
26.    
Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.
27.    
Mert mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy minden alája van vetve, nyilvánvaló, hogy azon kívül, a ki neki mindent alávetett.
28.    
Mikor pedig minden alája vettetett, akkor maga a Fiú is alávettetik annak, a ki neki mindent alávetett, hogy az Isten legyen minden mindenben.

Nézzük tovább:

"A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk naponként."

Ez pedig a "pusztába" egészen pontosan a "dávár" a szavak, az Isteni kijelentések, a kezdetek pusztájába vezet bennünket "vissza"...
Hiszen a világból már ugyan kijöttünk, de az Ígéret földjébe még nem jutottunk be... Az egész földi pályafutásunk, valójában pusztai vándorlás... erre utal a következő ige is:

Zsid.11,13.    
Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön.
14.    
Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek.
15.    
És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre.
16.    
Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.

Az első exodus-nem volt éppen sikeresnek mondható-egy bizonyos aspektusban... Többen "visszafordultak azon az úton-melyen kijöttek"... azok,elvesztek út közben.
Az okot is tudjuk:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 10. rész

  1. Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által;
  2. És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben;
  3. És mindnyájan egy lelki eledelt ettek;
  4. És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt.
  5. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában.
  6. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak.
  7. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani.
  8. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren.
  9. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt.
  10. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által.
  11. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.
  12. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.
  13. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

Az ok, amiért ez történt? Nos írva van:

Zsid 4,2   
Mert nékünk is hirdettetett az evangyéliom, miképen azoknak: de nem használt nékik a hallott beszéd, mivel nem párosították hittel azok, a kik hallották.

De mi a hit???  " Erre menjetek-nem megyünk!; Azt tegyétek-nem tesszük; ezt egyétek:...

"4Móz 21,5   
És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk."

Az az útált és megvetett étel volt az Isten Igéje...

Mózes V. könyve 8. rész

1.    
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.    
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.    
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

Ma hogy is van ez? ... mármint az Isten Igéjéhez és a neki való engedelemhez való dolgokkal kapcsolatban???

És az "ÚR Ima" utolsó mondata:

"És bocsásd meg nékünk a mi bűneinket; mert mi is megbocsátunk mindeneknek, a kik nékünk adósok. És ne vígy minket kisértetbe; de szabadíts meg minket a gonosztól."

Valójában- a Törvény konklúziója, Melyet maga-Jézus is tanít:

Mt.7,  12. A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.

Nyilván eddig is tudtuk az "ÚR Ima" titkát-hisz felismertük azonnal ... ugye?

[Shomer ayin]

Királyok II. könyve 22. rész

1.    
Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
2.    
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.

Áldott Testvérek. Jósia Király, mint olvastuk is-nyolc esztendős korában lett Király, ésneveltetésének köszönhetően, nevezetesen hogy Hilkijjá a Kohen tanította őt-Izráél Istenéhez tért meg-Őt követte...
úgy is mondhatnánk: Érte égett...
Elindította a vallási reformot, melynek első lépése a Béjt hamikdásh felújítása volt, és e közben történt ott egy nagyon furcsa dolog:

II.Kir.22,8.    
És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
9.    
És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
10.    
És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
11.    
Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.

Furcsának tartom ezt a részt, hiszen azt olvastuk a kezdeti részben: "2.    
És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra."

Namármost. Tudva levő az-Dávidról-hogy az Örökkévalót követte. Ha Jósijjá-Dávid utaiban járt-gondolhatnánk hogy ő is. Hiszen megtisztítja a Szentföldet a bálvány áldozati oltároktól, betiltja a bálványozást, helyre állítja a Templomot... és amikor napvilágra kerül a ha Torá Szefer-akkor megszaggatja a ruháit, mintha... mintha sohasem olvasta volna. Pedig a Királyi törvény így szól:

V.Mózes 17, 14. Mikor bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked, és bírod azt, és lakozol abban, és ezt mondod: Királyt teszek magam fölé, miképen egyéb népek, a melyek körültem vannak:
  15. Azt emeld magad fölé királyul, a kit az Úr, a te Istened választ. A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, a ki nem atyádfia.
  16. Csak sok lovat ne tartson, és a népet vissza ne vigye Égyiptomba, hogy lovat sokasítson, mivelhogy az Úr megmondta néktek: Ne térjetek többé vissza azon az úton!
  17. Sok feleséget se tartson, hogy a szíve el ne hajoljon; se ezüstjét, se aranyát felettébb meg ne sokasítsa.
  18. És mikor az ő országának királyi székére ül, írja le magának könyvbe e törvénynek mását a Lévita-papokéból.
  19. És legyen az ő nála, és olvassa azt életének minden idejében, hogy tanulja félni az Urat, a te Istenedet, hogy megtartsa e törvénynek minden ígéjét, és e rendeléseket, hogy azokat cselekedje.
  20. Fel ne fuvalkodjék az ő szíve az ő atyjafiai ellen, se el ne hajoljon a parancsolattól jobbra vagy balra, hogy hosszú ideig éljen az ő országában ő és az ő fiai Izráelben.

Továbbá, érdekes ez azért is, mert egy Kohén tanította őt... ( de miből és mire?)  Ha mindenképp ötletelnem kellene, itt inkább arról lehet szó, hogy az Istentől való eltávolodás következménye, a visszavonhatatlan és vissza fordíthatatlan büntetés-melyről a Törvény-konklúzióként- szól.

V.Mózes 29,  9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
  10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
  11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
  12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
  13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
  14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
  15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
  16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
  17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
  18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
  19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
  20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
  21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
  22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
  23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
  24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
  25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
  26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
  27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
  28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
  29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Ma is vannak, akik aképpen gondolkodnak, miszerint ráérünk még a megtérésre, a bűnbánatra, az utaink megjobbítására... és a végén az Isten mindent megbocsájt...pedig NEM! Igenis számolni kell a következményekkel-mert az Isten mindenek felett-IGAZ!

A Szentírás ezt a nézetemet-igazolni látszik, hiszen azt olvassuk a továbbiakban:

II.Kir.22,14.    
És elméne Hilkia pap és Ahikám, Akbór, Sáfán és Asája Hulda próféta asszonyhoz, Sallumnak, a Tikva fiának - a ki Harhásnak, a ruhák őrizőjének fia volt - feleségéhez, a ki Jeruzsálem más részében lakott, és beszéltek vele.
15.    
És monda nékik: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mondjátok meg a férfiúnak, a ki titeket hozzám küldött;
16.    
Ezt mondja az Úr: Ímé én veszedelmet hozok e helyre és e helyen lakozókra, a könyv minden beszédei szerint, a melyet olvasott a Júda királya;
17.    
Mert elhagytak engem, és idegen isteneknek áldoztak jóillattal, hogy engem haragra indítsanak az ő kezöknek minden csinálmányával: azért felgerjed az én haragom e hely ellen, és meg sem oltatik.
18.    
A Júda királyának pedig, a ki elküldött titeket, hogy megkérdezzétek az Urat, ezt mondjátok: Azt mondja az Úr, Izráel Istene: Mivelhogy e beszédekre, a melyeket hallottál,
19.    
Meglágyult a te szíved, és magadat megaláztad az Úr előtt, hallván azokat, a miket e hely és az ezen helyen lakók ellen szólottam, hogy pusztulássá és átokká lesznek, és megszaggattad a te ruháidat, és sírtál előttem; azért én is meghallgattalak, azt mondja az Úr.
20.    
Azért ímé én téged a te atyáidhoz gyűjtelek, és a te sírodba békességgel visznek téged, és meg nem látják a te szemeid azt a nagy veszedelmet, a melyet én e helyre hozok. És megvitték a királynak a választ.

Tehát nem Jósijjá idejében-hanem őt követően jön el a büntetés-Izráél házára.

Ez nemsokkal később be is következett. Kr.e. 641-ben kezdett uralkodni Jóssijá, akkor volt ugye nyolc éves. Kr.e. 609-ben volt a Meggidó-i csata, amikor is Nekaó Fáraó megölte őt. Ez is egy érdekes dolog szerintem:

II.Krón.35, 20. Mindezek után, hogy az Isten házát Jósiás helyreállítá, feljöve Nékó, Égyiptom királya, hogy az Eufrátes mellett való Kárkemis városát elfoglalná; és Jósiás ellene ment.
  21. És noha követeket külde ő hozzá Nékó, ezt mondván: Mi közöm te hozzád nékem, Júda királya? Mert én most nem ellened megyek, hanem az én országom ellensége ellen, és Isten parancsolta, hogy siessek; ne tusakodjál az Isten ellen, a ki én velem van, hogy el ne veszessen téged;
  22. Mindazáltal Jósiás nem tére ki ő előle, hanem, hogy megütköznék vele, öltözetit megváltoztatá, és nem hallgatott Nékó beszédeire, a melyek az Isten szájából származtak vala. Elméne azért, hogy megütközzék vele Megiddó mezején.
  23. Akkor a kézívesek nyilakat lövének Jósiás királyra, és monda a király az ő szolgáinak: Vigyetek ki engem innét; mert nagyon megsebesültem.
  24. Levévén azért őt az ő szolgái a szekérből, másik szekerére helyezék, és vivék Jeruzsálembe: És meghala, és eltemetteték az ő atyáinak sírjába; s egész Júda és Jeruzsálem siránkozék Jósiás felett.
  25. Jerémiás is siratá Jósiást, és siralmas énekekkel siratják vala őt az éneklő férfiak és asszonyok mindnyájan mind e mai napig, a melyek szokásossá lettek Izráelben, s ímé azok meg vannak írva a Jerémiás siralmaiban.
  26. Jósiásnak pedig többi dolgai, és a szerint való jó tettei, a mint az Úrnak törvényében meg van írva;
  27. És az ő első és utolsó dolgai, ímé meg vannak írva az Izráel és Júda királyainak könyvében.

Szóval két "érdekes" dolgot vélek felfedezni ebben a történetben:
1; Tudjuk hogy Asszíria ellen vonut fel-Nekaó serege... A probléma ezzel csak annyi, hogy Asszíria-Eggyiptom szövetségese volt abban az időben...
2; Jósia felbuzdulásában, ugyanazt a félelmet nem ismerő tüzet fedezhetjük fel, amit-Dávidban is láttunk, akár Góliáth ellen, akár a Filiszteusok ellen folytatott harcaiban. A különbség annyi, hogy amíg Dávid esetében az Izráel egybegyülytése-egyesítése volt a célja az Örökkévalónak, addig Jósijjá esetében az utána maradókra az átok kitöltetése. Az ütközetben bár meghalt-de az Üdvből nem esett ki!
Viszont Ő utána az ottmaradók-keményen fizettek, éspedig mindenért.

[Zsotza]

Nem  hagy  békén  Jósiás  korai  halála...
Nem  kerülhette  volna  el  a  tragédiáját?

Az  ÚR  nem  jelentette  ki  neki  is  azt,
amit  Nékó  fáraónak?

[Shomer ayin]

Malakiás próféta könyve 4. rész

  1. Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütő-kemencze, és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja, és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, a mely nem hagy rajtok gyökeret, sem ágat.
  2. És feltámad néktek, a kik félitek az én nevemet, az igazságnak napja, és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt, és kimentek és ugrándoztok, mint a hízlalt tulkok.
  3. És széttapodjátok a gonoszokat, és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, a melyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura.
  4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Áldott Testvérek. A Malakiás által közzé tett-Istentől eredő prófécia, mintegy: Nyolcvan évvel a Haggejá- vö - Zekárjá próféták után hangzik el időrendben. Tudva levő, hogy ekkorra már a Templom ujra áll, az egykori Istentisztelet is helyre lett állítva... ámde sajnos a vallásos buzgóság-kérész életű volt ... (mint manapság) és fokozatosan lanyhult a hitélet. Ekkor kezdődött-Malakiás próféta szolgálata.
Amire a mai napon reflektálni szeretnék, az egyszer a Prófétai szó- majd az idő... és végezetül a beteljesedés.

Tehát mintegy nyolcvan év tellik el a Babiloni fogságban elhangzott próféciák óta, amit akkor az akkoriak ünnepeltek és üdvözöltek, ám a beteljesedés után, valahogy az akkoriak számára-feledhetvé vált.
Ugye a hazatérésről-a Templom és az Istentisztelet helyreállításáról volt szó, azokban a próféciákban...
Majd nyolvan évvel a szabadulás után, ujra elhajolt a nép az Igaz Istentisztelettől, ujra hamisan esküdtek, illetve olyanokat cselekdetek-úgy éltek... ami ingerelte az Örökkévalót.

Mal.3,  5. Mert ítéletre indulok hozzátok, és gyors tanú leszek a szemfényvesztők ellen, a paráznák és hamisan esküvők ellen, és azok ellen, a kik megrövidítik a munkásnak bérét, az özvegyet és árvát, és a kik nyomorgatják az idegent, és nem félnek engem, azt mondja a Seregeknek Ura.
  6. Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákóbnak fiai, nem emésztettek meg!
  7. Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám, és én is hozzátok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?
  8. Avagy az ember csalhatja-é az Istent? ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldozni valóval.
  9. Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!

Egyszóval- a vallás felhígult, és az "úgy nevezett hívők" valami egészen érdekes hitéletet kezdtek gyakorolni... az általuk elkövetett igaztalanságra várták, az Isten Pecsétjét... (mint manapság)
meg is lett a pecsét-bár nem egészen az a pecsét, amit vártak...

Mal.3, 13. Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?
  14. Azt mondtátok: Hiábavaló az Isten szolgálata, és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit, és hogy alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt?
  15. Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek, és megszabadulnak, noha kisértik az Istent!
  16. Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott, és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, a kik félik az Urat és becsülik az ő nevét.
  17. És azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, a melyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nékik, a mint kiki kedvez a maga fiának, a ki szolgálja őt.
  18. És megtértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és a között, a ki nem szolgálja őt.

Egy nagyon furcsa és disszonáns-tudathasadásos állapot... Az Isten által hirdetett Igazságtól eltávolodva-Isten küldöttének járó tiszteletet követelve-igyekeztek vallásosságot láttatni a vezetők.

Malakiás után azonban, mintegy négyszáz év telt el, a prófécia beteljesedéséig, és csak az után nyert igazolást az Istentől- a Prófécia eredetisége...

V.Mózes 18,21.    
Ha pedig azt mondod a te szívedben: miképen ismerhetjük meg az ígét, a melyet nem mondott az Úr?
22.    
Ha a próféta az Úr nevében szól, és nem lesz meg, és nem teljesedik be a dolog: ez az a szó, a melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondotta azt a próféta; ne félj attól!

Tehát ennek fényében figyeljünk a következőkre:

Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

ÍEzután tehát-eltellik cirka 400 év (!!!)
 majd:

Máté Evangyélioma 3. rész

  1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
  2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
  3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
  4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
  5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
  6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.
  7. Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és sadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nékik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?
  8. Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.
  9. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.
  10. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, a mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.
  11. Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre, de a ki utánam jő, erősebb nálamnál, a kinek saruját hordozni sem vagyok méltó; ő Szent Lélekkel és tűzzel keresztel majd titeket.
  12. A kinek szóró lapát van az ő kezében, és megtisztítja az ő szérűjét; és az ő gabonáját csűrbe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel...

Itt a harmadik versben-egy nem jó helyre tett írásjel miatt válik-zavarba ejtővé a mondat.
Olvassuk ujra:
" 3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit."

A valós helyzet azonban az, hogy az idézet-nem így szól....
Hanem így:

Yessájá 40,3.    
Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek!

Tehát nem egy szó-kiáltozik a pusztában-ahol senki nem hallja, hanem az emberek közt hangzik el a felhívás-hogy menjenek ki a pusztába, és ott készítsék az Úr utát! Nem mindegy! Hiszen ezzel egy újabb prófécia teljesedik be, miszerint:

Hós 2,13   
Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek.

Ez pontosan így is történt -sokak esetében, hiszen ezt olvastuk:

Mt.3, 5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
  6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.

A Bűnökről vallást tenni csak abban az esetben lehet- ha a prédikációt hallva-bűnbánatra jut valaki... Tehát: A Prédikáció, a Törvényt idézte, ami tökéletesen megeggyezik a róla szóló próféciával:

Mal.4, 4. Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül.
  5. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
  6. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.

Külön érdekesség az öltözete a Bemerítőnek.

MT.3, 4. "Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz."

Királyok II. könyve 1. rész

1.    
És elszakadt Moáb, Akháb halála után, az Izráeltől.
2.    
És mikor Akházia kibukott az ő felházának korlátján Samariában, és megbetegedék, követeket külde el, a kiknek azt parancsolá: Menjetek el, kérdjetek tanácsot a Baálzebubtól, az Ekron istenétől, hogy meggyógyulok-é e betegségből?
3.    
Az Úrnak angyala pedig szóla Thesbites Illésnek: Kelj fel, menj el eleibe a Samariabeli király követeinek, és szólj nékik: Nincs-é Isten Izráelben, hogy Baálzebubhoz, az Ekron istenéhez mentek tanácsot kérdeni?
4.    
Azért azt mondja az Úr: Az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz. És elméne Illés.
5.    
És mikor a követek visszajöttek ő hozzá, monda nékik: Miért jöttetek vissza?
6.    
És felelének néki: Egy férfiú jöve előnkbe, és monda nékünk: Menjetek el, térjetek vissza a királyhoz, a ki titeket elküldött, és mondjátok meg néki: Ezt mondja az Úr: Nincs-é Izráelben Isten, hogy te Baálzebubhoz, Ekron istenéhez küldesz tanácsot kérdeni? Azért az ágyból, a melyben fekszel, fel nem kelsz, hanem kétség nélkül meghalsz.
7.    
És monda nékik: Milyen volt az a férfiú, a ki előtökbe jött volt, és ezeket a beszédeket szólá néktek?
8.    
És felelének néki: Egy szőr-ruhás ember, derekán bőr övvel felövezve. Akkor monda: Thesbites Illés volt.

Elég is lehetne-gondolhatnánk-csupán az öltözet egyezése, ámde további támpont is adatott nekünk az azonosításhoz:


Máté Evangyélioma 3. rész

  1. Azokban a napokban pedig eljöve Keresztelő János, a ki prédikál vala Júdea pusztájában.
  2. És ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.
  3. Mert ez az, a kiről Ésaiás próféta szólott, ezt mondván: Kiáltó szó a pusztában: Készítsétek az Úrnak útját, és egyengessétek meg az ő ösvényeit.
  4. Ennek a Jánosnak a ruhája pedig teveszőrből vala, és bőröv vala a dereka körül, elesége pedig sáska és erdei méz.
  5. Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.
  6. És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.

Királyok II. könyve 2. rész

  1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
  2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
  3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
  4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
  5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
  6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.
  7. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak.
  8. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta.
  9. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam.
  10. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg.
  11. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe.
  12. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat,
  13. És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján.
  14. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.
  15. És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig;
  16. És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek.
  17. De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt.
  18. És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el?

Tehát azt látjuk, hogy a Bemerítő onnan indul-ahol-Éli elragadtatott... azaz: Ott folytatja ahol abbahagyta.
Figyeljünk a következőkre:

Királyok II. könyve 2. rész

  1. És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból.
  2. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé:
  3. Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok.
  4. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba:
  5. A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok.
  6. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten.


Gilgál-Béthel-Yerikhó-Yordán... most az érdekesség: Ezek az állomások, ugyan azok-melyekről olvashatunk-Jósua könyvében, csak éppen visszafelé. A Bevonulás-Yósua vezetésével, ezeket az állomásokat érintették.
Ez nem csupán emlékeztető a bevonulás körülményeire olletve kritériumaira, de egyben figyelmeztetés is az engedetlenség miatt történő kizárásra! (lsd: Ákán)

Vissza vezetés-az Ujra kezdéshez... Megtérésé-eredetiben: Teshuvá-azaz: Visszatérés a kezdetekhez!
Végezetül a vitathatatlan igazolás a Bemerítő személyére vonatkozóan:

Máté Evangyélioma 11. rész

  1. És lőn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.
  2. János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettőt az ő tanítványai közül,
  3. Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendő, vagy mást várjunk?
  4. És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:
  5. A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;
  6. És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.
  7. Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?
  8. Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.
  9. Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!
  10. Mert ő az, a kiről meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád előtt, a ki megkészíti előtted a te útadat.
  11. Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelő Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.
  12. A Keresztelő János idejétől fogva pedig mind mostanig erőszakoskodnak a mennyek országáért, és az erőszakoskodók ragadják el azt.
  13. Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.
  14. És, ha be akarjátok venni, Illés ő, a ki eljövendő vala.
  15. A kinek van füle a hallásra, hallja.

[Shomer ayin]

III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

Áldott Testvérek. E mai alkalommal, az Örökkévaló rendeletének engedelmeskedve, a Ros hasónó ünnepére készülünk, ami az idei évben: e hónap 25.veszi kezdetét és két napig tart-azaz: Vasárnap estétől kezdődően. Ezen jeles napon, az ember teremtésének- 5783 évfordulójára emlékezünk... illetve...
Valójában az imént idézett Ige így szól:

III.Mózes 23,24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.

Bizonyos szempontból, valóban az ember teremtésére emlékezünk, ám annak csupán egy aspektusában. Nevezetesen:

I.Mózes 1,  26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Tehát erre a pontra emlékezünk. Az Örökkévaló-jónak, azaz: Tökéletesnek teremtette az embert, és akkor és azon a kezdeti ponton, még jó is volt minden az Isten kijelentése által. Hiszen mindenek engedelmeskedtek az Örökkévaló Igéjének.
Azonban a Törvény Úgy szól:

III:Mózes 23,24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.

Az akkori időkben, és még utána is sokáig, Kürtszóval (Sofár) tartották a kapcsolatot, hiszen akkoriban még elég gyenge volt a térerő a mobilokhoz... Volt kürtszó a gyászra, és volt a harcba hívásra is...
Többféle kürtjel volt használatban, ám "emlékezésre" nem volt jelzés... Akkor mi lehet ez a kürtzengés?
Nos ez a Kürtzengés, nem jel-hanem maga a hangzás! Mert a Kürt-Sofár- hangja, egy egészen különös-semmivel össze nem téveszthető hangot ad, aminek hallatán az ember-bármit is tesz-megáll és fülel.
Van akinek a szíve majd kiszakad... megint más-bűnbánatra jut tőle... ismét más, valami egészen földöntúli élményt él át... pusztán a hangjától. De mi is ez a sofár?
Előbb a Tóra:

Mózes I. könyve 22. rész

  1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.


Annak a kosnak-voltak szarvai ugyebár?... Na abból és azóta is a kosok szarvából készítik a Sofárt (kürtöt) És ennek a hangja ezen a jeles napon nem jelzést ad, hanem a hangja által emlékeztet bennünket erre a történetre. Miért? Mert Ahogyan arról olvastunk a Böresit könyvében, hogy amíg mindenek engedtek az Örökkévaló Igéjének-Maga az Örökkévaló nyilvánított mindent JÓ-nak, úgy ebben a történetben is azt látjuk, hogy egy EMBER (!!!) Mindenben engedelmes volt az Örökkévalónak, és helyettesítő áldozatot adott az Isten az emberért.
Azt olvastuk az imént:

I.Mózes 22,13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Az Úr hegyén a gondviselés. Tehát ide el kell jutni Testvérek! Az a történetbeli kos, illetve maga a Helyettesítő áldozat, el kell hogy gondolkodtasson bennünket arról, hogy biztosan jó állapotban vagyunk-e az Örökkévaló előtt?!  Ez a két nap vezeti be a tíz bűnbánó napot, amit az Ítélet napja követ... Amennyiben úgy találjuk, hogy nem biztos az hogy minden rendben van velünk, ezt a tíz napot még ki lehet (ne) haszálni, mert lehet hogy az utolsó Ítéletnap az ami közeleg...

[Shomer ayin]

Máté Evangyélioma 18. rész

1.    
Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
2.    
És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
3.    
És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
4.    
A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.
5.    
És a ki egy ilyen kis gyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be.
6.    
A ki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, a kik én bennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.

Áldott Testvérek: Sok esetben érintettük már ezt a témát-illetve azt a kérdést ebből következően: " Mit tudnak a gyermekek-amit egy felnőtt nem?"
A válaszhoz, valójában vissza kell térni az alapokhoz-nevezetesen: Ahhoz a ponthoz, amit felnőttként követünk el a gyermekekkel szemben, természetesen kötelességtudatból és jószándéktól vezéreltetve...
A nevelés az a pont, ahol miközben építjük a gyermeket-kiöljük belőle azt a-talán leg fontosabb tulajdonságot-melyet oly nagyra értékel az Isten!
A kételkedés nélküli ragaszkodást, a hitnek és bizalomnak azt az ösztönös mélységét és magasságát,melynek ujra tanulásához, sok esetben egy emberöltő is kevés-pedig valaha megvolt, mint velünk született Isteni adomány.

Ennek fényében nézzük a Hithősök életét-vagy éppen életük végét:

Zsidókhoz írt levél 11. rész

  1. A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés.
  2. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek.
  3. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő.

Az alábbi felsorolásból pedig egyértelműen kitűnik, hogy nem csak "elhitték" ezek a Hívők-hogy az Isten megcselekedheti az Ígéreteit-de elhitték neki azt (és ez lenne a leg fontosabb) hogy ha megteszik amit az Isten kér tőlük, akkor az Isten megteszi amit ígért! Tökéletesen egyezve az Írással-miszerint:

V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
  11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
  12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
  15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
  16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
  17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
  18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
  19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
  20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Figyeljük meg, ezek figyelemben tartásával-a Hitünk hagyományozójának történetét:

Mózes I. könyve 12. rész

  1. És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.
  2. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz.
  3. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei.
  4. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.
  5. És felvevé Ábrám az ő feleségét Szárait, és Lótot, az ő atyjafiának fiát, és minden szerzeményöket, a melyet szereztek vala, és a cselédeket, a kikre Háránban tettek vala szert, és elindulának, hogy Kanaán földére menjenek, és el is jutának a Kanaán földére.
  6. És általméne Ábrám a földön mind Sikhem vidékéig, Móréh tölgyeséig. Akkor Kananeusok valának azon a földön.
  7. És megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet. És Ábrám oltárt építe ott az Úrnak; a ki megjelent vala néki.
  8. Onnan azután a hegység felé méne Bétheltől keletre és felüté sátorát: Béthel vala nyugatra, Hái pedig keletre, és ott oltárt építe az Úrnak, és segítségűl hívá az Úr nevét.

Azt mondja az Írás: "Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból."

Hetven öt évesen-ma már nem szokás kimozdulni a komfortzónából... akkor sem volt az! Ábrahám-az Örökkévaló hívására-mégis, azonnal cselekedett.
Lássunk vele kapcsolatban, egy másik történetet:

Mózes I. könyve 14. rész

  1. Lőn pedig Amrafelnek, Sineár királyának és Ariókhnak, Elászár királyának, Khédorlaomernek, Élám királyának, és Thidálnak, a Góim királyának napjaiban:
  2. Hadat indítának ezek Bera, Sodoma királya ellen, Birsa, Gomora királya ellen, Sináb, Admáh királya ellen, Seméber, Czeboim királya ellen és Bélah, azaz Czoár királya ellen.
  3. Mind ezek a Sziddim völgyében egyesűlének; ez a Sóstenger.
  4. Tizenkét esztendeig szolgálták vala Khédorlaomert, és a tizenharmadik esztendőben ellene támadtak vala.
  5. A tizennegyedik esztendőben pedig eljöve Khédorlaomer, és a királyok, a kik ő vele valának, és megverék a Refeusokat Asztheroth Kárnajimban, és a Zuzeusokat Hámban, és az Emeusokat Sávé-Kirjáthajimban.
  6. És a Horeusokat az ő hegyökön, a Seiren, egész Él-Páránig, mely a puszta mellett van.
  7. És megtérének s menének Hén Mispátba, azaz Kádesbe, és elpusztíták az Amálekiták egész mezőségét, és az Emoreusokat is, kik laknak vala Háczaczon-Thámárban.
  8. Kiméne tehát Sodoma királya, Gomora királya, Admáh királya, Czeboim királya, és Bélah, azaz Czoár királya, és megütközének azokkal a Sziddim völgyében:
  9. Khédorlaomerrel, Élám királyával, és Thidállal, Gójim királyával, Amráfellel, Sineár királyával, és Ariókhkal, Elászár királyával: négy király öt ellen.
  10. A Siddim völgye pedig tele vala szurok-forrásokkal. És megfutamodának Sodoma és Gomora királyai, és azokba esének: a megmaradottak pedig a hegységbe futának.
  11. És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének.
  12. Elvivék Lótot is az Ábrám atyjafiának fiát jószágostól együtt, és elmenének; mert Lót Sodomában lakik vala.
  13. Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának.
  14. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig.
  15. És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik.
  16. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.

Figyeljünk a lényegre: " 14. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig."

Ami érdekes az az, hogy a négy király-úgy verte le az öt királyt, mint a szeget... És valamiért azt gondolom, hogy a négy királynak nagyobb serege volt-mint háromszáz tizen nyolc fő... Ábrahám meg az Övéiért úgy ment-mint a kiéhezett napközis a pez cukorra-és győzött! Mert Hitt az Istenben, és elhitte hogy az Örökkévaló megvédi és győzelemre segíti Őt a földön, ahova az Isten akaratából ment.

És nézzük a (talán) Leg nagyobb cselekedetét: ( azért mondtam hogy Talán legnagyobb cselekedetét- mert a Hit-et növelni kell! Ezért kérték az Aposstolok is-Jézustól:
Luk.17, 5.    
És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket!
6.    
Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek.

A Hit pedig-Bizonyságok árán növekszik! Nem úgy hogy más bizonysága árán, hiszen az max csak inspiráló lehet, de nem helyettesíti a tapasztalatot... Az Istennek való engedelem után következő-Isteni felelet az ami, ezen bizonyság árán növeli a hitet. Ezt nevezzük tapasztalatnak. Na és ez az a tapasztalat, ami Ávrám hitét egyre csak erősítette-míg végül az Ő hitében egyesülhetünk vele, mint Hitbéli Atyánkal.
Tehát a legutolsó Hitbéli cselekedete, amit az írás jegyez:

Mózes I. könyve 22. rész

  1. És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
  2. És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
  3. Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
  4. Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
  5. És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
  6. Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
  7. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
  8. És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
  9. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
  10. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
  11. Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
  12. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
  13. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
  14. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.
  15. És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből.
  16. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek:
  17. Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját.
  18. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.

Hogy-Ávrám- hogyan tudott az Örökkévaló-ezen kérésének is eleget tenni, arról így ír a Zsidókhoz íródott levél szerzője:

Zsid.11,17. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte,
  18. A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag;
  19. Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte.

Fontos érteni azonban amit olvasunk: Nem abban hitt hogy az Isten nem engedi hogy megtegye amire kérte, hanem abban Hitt, hogy ő ugyan megáldozza a fiát, de az Isten fel fogja támasztani, mert vele kapcsolatban még az Istennek-további ígéretei várnak beteljesítésre!

A Mi Atyánk-Ábrahám! De Ábrahám Atyánk, aki a hitét osztja meg velünk, nem oly hitre nevel-mely manapság dívik a hívők körében-hanem egy egészen más, egy sokkal őszintébb, egy sokkal mélyebb... a gyermeki- a nem kételkedő és nem megalkuvó, az engedelmességen alapuló... Igaz és megkérdőjelezhetetlen hitre!
Ezek után már talán nem lesz kérdőjeles számunkra, ha megkérdeznek a következő Igével kapcsolatban:

Máté Evangyélioma 18. rész

  1. Abban az órában menének a tanítványok Jézushoz, mondván: Vajjon ki nagyobb a mennyeknek országában?
  2. És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt,
  3. És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
  4. A ki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában.