Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 151068 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1650 Dátum: 2020 Május 30, 21:08:16 »
Apostolok Cselekedetei 2. rész

  1. És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
  2. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
  3. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
  4. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
  5. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
  6. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
  7. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
  8. Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
  9. Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
  10. Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
  11. Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
  12. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
  13. Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
  14. Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
  15. Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
  16. Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
  17. És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
  18. És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
  19. És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
  20. A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
  21. És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
  22. Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
  23. Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
  24. Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
  25. Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
  26. Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
  27. Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.
  28. Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
  29. Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
  30. Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
  31. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott.
  32. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
  33. Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
  34. Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
  35. Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
  36. Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
  37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
  38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
  39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
  40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!

Áldott Testvérek. E ma esti alkalommal, a Savuot ünnepéről fogunk beszélni.
Savuot, azaz Hetek ünnepe, mely felől örök rendelettel-rendelkezett az Örökkévaló.

III.Mózes 23,  9. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  10. Szólj Izráel fiainak és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyet én adok néktek, és megaratjátok annak vetését: a ti aratástok zsengéjének első kévéjét vigyétek a papnak.
  11. Az pedig lóbálja meg a kévét az Úr előtt, hogy kedvesen fogadtassék érettetek; a szombat után való napon lóbálja azt meg a pap.
  12. A mely napon pedig meglóbáltatjátok a kévét, áldozzatok az Úrnak egy ép, esztendős bárányt egészen égőáldozatul.
  13. Ahhoz pedig ételáldozatul két tized efa lánglisztet, olajjal elegyítve; tűzáldozatul az Úrnak, kedves illatul; italáldozatul pedig egy hin bornak negyedrészét.
  14. Új kenyeret pedig és pergelt búzaszemeket és zsenge kalászokat ne egyetek mind a napig, a míg be nem viszitek a ti Isteneteknek áldozatját. Örök rendtartás ez nemzetségről nemzetségre minden lakóhelyeteken.
  15. Számláljatok azután a szombatra következő naptól, attól a naptól, a melyen beviszitek a meglóbálni való kévét, hét hetet, egészek legyenek azok.
  16. A hetedik hétre következő napig számláljatok ötven napot, és akkor járuljatok új ételáldozattal az Úrhoz.
  17. A ti lakóhelyeitekből hozzatok fel két meglóbálni való kenyeret; két tized efa lisztlángból legyenek azok, kovászszal sütve, zsengékül az Úrnak.
  18. A kenyérrel együtt pedig áldozzatok meg hét bárányt, épeket, esztendősöket, és egy tulkot, fiatal bikát, és két kost; egészen égőáldozatul legyenek ezek az Úrnak, étel- és italáldozatjokkal egybe; kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak.
  19. Készítsetek el egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két bárányt, esztendősöket, hálaadó áldozatul.
  20. És lóbálja meg azokat a pap a zsengékből való kenyérrel az Úr előtt való lóbálással a két báránynyal egybe. Szentek legyenek ezek az Úrnak a pap számára.
  21. És gyülekezzetek egybe ugyanazon a napon; szent gyülekezéstek legyen néktek, semmi robota munkát ne végezzetek. Örök rendtartás ez minden lakóhelyeteken a ti nemzetségeitek szerint.
  22. Mikor pedig földetek termését learatjátok: ne arasd le egészen a meződnek széleit, és az elhullott gabonafejeket fel ne szedd; a szegénynek és jövevénynek hagyd azokat. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

AZ első zsenge ünnepe, valójában nem más, mint a hitből való vetés. Istennek adod azt-amiért dolgoztál. Egészen pontosan-olyan ez, mint ha bemutatnád a munkád gyümölcsét.
Gondoljunk csak bele: Az ember dolgozik-fáradozik, majd ami beér-azt Istennek adod. Itt a hit próbája, hiszen annak reményében teszed-hogy nemsokára újra arathatsz, és nem maradsz gyümölcstelen.
Pál azt mondja:

 Gal.6,  7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
9. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.

Ám ezen az Ünnepen, a Tórát a tóra adását is ünnepeljük, és ezt a későbbiek egyértelműsítése miatt, rendkívül fontos értenünk!

Mózes V. könyve 26. rész

  1. Mikor pedig bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked örökségül, és bírni fogod azt, és lakozol abban:
  2. Akkor végy a föld minden gyümölcsének zsengéjéből, a melyet szerezz a te földedből, a melyet az Úr, a te Istened ád néked; és tedd kosárba és menj oda a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a te Istened, hogy ott lakozzék az ő neve;
  3. És menj be a paphoz, a ki abban az időben lesz, és mondjad néki: Vallást teszek ma az Úr előtt, a te Istened előtt, hogy bejöttem a földre, a mely felől megesküdt az Úr a mi atyáinknak, hogy nékünk adja.
  4. És a pap vegye el a kosarat kezedből, és tegye azt az Úrnak, a te Istenednek oltára elé.
  5. És szólj, és mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Veszendő mesopotámiai vala az atyám, és aláment vala Égyiptomba, és jövevény volt ott kevesed magával; nagy, erős és temérdek néppé lőn ottan.
  6. Bosszúsággal illetének pedig minket az Égyiptombeliek, és nyomorgatának minket, és vetének reánk kemény szolgálatot.
  7. Kiáltánk azért az Úrhoz, a mi atyáink Istenéhez, és meghallgatta az Úr a mi szónkat, és megtekintette a mi nyomorúságunkat, kínunkat és szorongattatásunkat;
  8. És kihozott minket az Úr Égyiptomból erős kézzel, kinyújtott karral, nagy rettentéssel, jelekkel és csudákkal;
  9. És behozott minket e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet.
  10. Most azért ímé elhoztam ama föld gyümölcsének zsengéjét, a melyet nékem adtál Uram. És rakd le azt az Úr előtt, a te Istened előtt, és imádkozzál az Úr előtt, a te Istened előtt;
  11. És örömet találj mindabban a jóban, a melyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének; te és a lévita, és a jövevény, a ki te közötted van.
  12. Ha a harmadik esztendőben, a tizednek esztendejében, minden termésedből egészen megadod a tizedet, és adod a lévitának, a jövevénynek, az árvának és özvegynek, hogy egyenek a te kapuid között, és jól lakjanak:
  13. Akkor ezt mondjad az Úr előtt, a te Istened előtt: Kitakarítottam a szent részt a házból, és oda adtam azt a lévitának, a jövevénynek, az árvának és az özvegynek minden te parancsolatod szerint, a melyet parancsoltál nékem; nem hágtam át egyet sem a te parancsolataidból, sem el nem felejtettem!
  14. Nem ettem belőle gyászomban, nem pusztítottam belőle tisztátalanul, és halottra sem adtam belőle. Hallgattam az Úrnak, az én Istenemnek szavára; a szerint cselekedtem, a mint parancsoltad nékem.
  15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
  16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
  17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
  18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
  19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Amikor tehát, az első zsengét,ajándékunkat,”áldozatunkat...felmutatjuk...
Rm 12,1   
Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.

  Nézzük tovább:

idézzük fel  újra a kezdő fejezetet: Azt olvastuk, hogy ezen az ünnepen Minden fajból-földrészről származó hívők ( zsidók és prozeliták) gyülekeztek Yerusálemben. Ezt ugye az Örökkévaló parancsolta a benne hívők az ünnepre nézve is. Az Apostolok is ott voltak, és mivel ők-Felismerték addigra
Jézusban a megígért Messiást- elsőként rájuk töltetett ki a Szentlélek. Ezen kitöltetés-szintén nem egy előjel nélküli "dolog" , hiszen már jó előre szólt erről az Örökkévaló.

Jóel próféta könyve 2. rész

  1. Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
  2. Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
  3. Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
  4. A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
  5. Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
  6. Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
  7. Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
  8. Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
  9. Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
  10. Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
  17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
  18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.
  19. És választ tőn az Úr, és mondá az ő népének: Ímé, adok néktek gabonát, bort és olajat, hogy megelégedtek vele, és nem adlak többé titeket szidalomra a pogányok között.
  20. Az északi népet is elűzöm tőletek, és puszta és sivatag vidékre vetem azt; elejét a keleti tengerbe, hátulját a nyugoti tengerbe, és bűze magasra száll; felszáll büdössége, mert nagy dolgokat cselekedett.
  21. Ne félj, te föld! Örülj és vígadozz, mert nagy dolgokat cselekeszik az Úr!
  22. Ne féljetek, ti mezei vadak! mert zöldülnek a pusztának virányai; mert a fa megtermi gyümölcsét; a füge és szőlő is kitárják gazdagságukat.
  23. Ti is, Sionnak fiai! örvendezzetek és vígadjatok az Úrban, a ti Istenetekben; mert megadja néktek az esőt igazság szerint, és korai és kései esőt hullat néktek az első hónapban.
  24. És megtelnek a csűrök gabonával, és bőven öntik a sajtók a mustot és az olajat.
  25. És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.
  26. És esztek bőven és megelégesztek, és magasztaljátok az Úrnak, a ti Isteneteknek nevét, a ki csodálatosan cselekedett veletek, és soha többé nem pironkodik az én népem.
  27. És megtudjátok, hogy az Izráel között vagyok én, és hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek és nincs más! És soha többé nem pironkodik az én népem.
  28. És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre, és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak.
  29. Sőt még a szolgákra és szolgálóleányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet.
  30. És csodajeleket mutatok az égen és a földön; vért, tüzet és füstoszlopokat.
  31. A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.
  32. De mindaz, a ki az Úrnak nevét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, a mint megigérte az Úr, és a megszabadultak közt lesznek azok, a kiket elhí az Úr!

Nagyon fontos megérteni, hogy a Szentlélek-igen is határozott okkal töltetett ki, és a vételéhez bizony: Egy nagyon fontos-Kritériumot kell betölteni!

Joél 2,  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
  17. A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?
  18. Erre buzgó lőn az Úrnak szeretete az ő földe iránt, és kegyelmezett az ő népének.

Érdekes módon, ugyan ez történt az apcselben.

Apcsel 2, 37. Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
  38. Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
  39. Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
  40. Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
  41. A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.

Előbb a bűnbánat, azután a megtérés,azaz a bűnök elhagyása. Úgy az Apcsel-ben, mint a Joél próféciájában, majd a továbbiakban a hitbeli vetés, az egész földi pályafutásunk alatt. Ugyanis ezt eleve így határozta meg az Örökkévaló:

Ésaiás próféta könyve 55. rész

  1. Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
  2. Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
  3. Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
  4. Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
  5. Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
  6. Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
  7. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
  8. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
  9. Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
  10. Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
  11. Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
  12. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
  13. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

Az eddigi évek folyamán, minden ünnepi alkalommal megemlékeztünk az Örökkévaló-Ünnepekre vonatkozóan adott, rendeleteiről. Ez a mai alkalom szintén ezt célozta-csak picit másként...

Amit a ma esti alkalommal,amit próbáltam elmondani, az az lenne-hogy a savuot - ami szó szerint: Hetek-ünnepét jelenti, több mint amit arról gondolnak oly sokan!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1651 Dátum: 2020 Június 13, 21:26:34 »
Rómabeliekhez írt levél 8. rész

1.    
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.    
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.    
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.    
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.    
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.    
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.    
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.    
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.    
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.    
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.    
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.    
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.    
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.    
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai...


Áldott Testvérek. Tulajdonképpen ahogy ezt-Pál máshol, egyetlen mondatban össze is foglalja:

Gal 5,25   
Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.

Valójában sokan-sőt-Minden hívő azt vallja, hogy lélek szerint ujjá született... meg hogy : "lélek szerint jár..." Valójában azonban a Lélek szerint való élet-több (!) mint amit arról sokan gondolnak.
A Lélek az alapja a hívő életünknek. Az Örökkévaló azt mondja:

Ez.36,24.    
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.    
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.    
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.    
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.
28.    
És laktok azon a földön, melyet adtam atyáitoknak, és lesztek nékem népem s én leszek néktek Istenetek.

Ebből látható: A Lélek vezetése nélkül, lehetetlen az Istennek tetsző élet! A Szentlélekkel való betöltekezés legbiztosabb jele ezek alapján- nem a nyelveken szólás, hanem az Isten Igéjéhez való ragaszkodás.

"27.    
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek."

Mi lehet akkor tehát a különbség, az "Ó" és az Új szövetségben ebben a tekintetben? Nos az Ó szövetségre jellemző:

Mózes V. könyve 29. rész

  1. Ezek annak a szövetségnek ígéi, a mely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izráel fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kivül, a melyet kötött vala velök a Hóreben.
  2. És előhivatá Mózes az egész Izráelt, és monda nékik: Ti láttátok mind azt, a mit szemeitek előtt cselekedett az Úr Égyiptom földén a Faraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
  3. A nagy kísértéseket, a melyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csudákat.
  4. De nem adott az Úr néktek szívet, hogy jól értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.

Ez a szóban forgó- értelem,látás,hallás-nem is lehet más, mint az első emberpár által elvesztett... Mondjuk úgy: érzék, melynek segítsége által, az Örökkévalóval való-valós kapcsolat volt fenntartható.
Ez sajnos ugye a bűneset miatt elveszett, hiszen az ember testivé lett ahogy az Ige mondja:

I.Mózes 6,3. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.

Ezáltal a "lélekvesztés" által, az ember-elvesztette az Örökkévalóval való kapcsolatot is. Tehát egyszer s mind: Elszakadt az Istentől.  Pál így szól erről az állapotról:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 2. rész

1.    
Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcseséggel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét.
2.    
Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről.
3.    
És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg ti köztetek.
4.    
És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcseségnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:
5.    
Hogy a ti hitetek ne emberek bölcseségén, hanem Istennek erején nyugodjék.
6.    
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.    
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.    
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.    
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.
10.    
Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő Lelke által: mert a Lélek mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységeit is.
11.    
Mert kicsoda tudja az emberek közül az ember dolgait, hanemha az embernek lelke, a mely ő benne van? Azonképen az Isten dolgait sem ismeri senki, hanemha az Istennek Lelke.
12.    
Mi pedig nem e világnak lelkét vettük, hanem az Istenből való Lelket; hogy megismerjük azokat, a miket Isten ajándékozott nékünk.
13.    
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.    
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.
15.    
A lelki ember azonban mindent megítél, de ő senkitől sem ítéltetik meg.
16.    
Mert ki érte fel az Úrnak értelmét, hogy megoktathatná őt? Bennünk pedig Krisztus értelme van.

Van tehát a világi bölcsesség, és van az a bölcsesség amit az Istentől kaphatunk. A kettő közötti különbség, valójában éppen azt a különbséget határozza meg, ami tulajdonképpen, éppen a vizsgált kérdés is egyben,
azaz: Mi a különbség az "Ó" és az Új szövetség között?  Az első a szolgai forma, míg a másik...?

Jn.15,13.    
Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.
14.    
Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek.
15.    
Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.

Miért "barát"? Mert itt még nem történt meg az engesztelés, mert ezen a ponton még nem töltetett ki a Szentlélek. De azt azonban máris látjuk, mekkora különbséget vázol az Istentől kapott tudás-Bölcsesség...

"mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, a mit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek."

Az Isten lelke nélkül, nincs értelem. Ezen értelem nélkül-van sötétség. Ebben a sötétségben volt lehetséges az, hogy még Szoton sem érthette meg az Isten- Világmegváltással kapcsolatos tervét.

I.Kor.2,6.    
Bölcseséget pedig a tökéletesek között szólunk; ámde nem e világnak, sem e világ veszendő fejedelmeinek bölcseségét;
7.    
Hanem Istennek titkon való bölcseségét szóljuk, azt az elrejtetett, melyet öröktől fogva elrendelt az Isten a mi dicsőségünkre;
8.    
Melyet e világ fejedelmei közül senki sem ismert, mert ha megismerték volna, nem feszítették volna meg a dicsőség Urát:
9.    
Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek.

Tehát volt egyszer az az állapot, amikor az ember- szolgaként követte az Istent, majd egy roppant rövid időszakot értünk tetten a János evangéliumában, amit nevezhetünk joggal : "Átmeneti"-időszaknak is, hiszen még nem történt meg sem az
Engesztelés-sem pedig a Lélek kitöltetése, de már ezen a ponton, barátként szólította meg az Övéit az Úr, és ezen szintre jutás indoka-az Úr által kijelentve nem más, mint a tudás, amit Pál- Istentől való bölcsességnek nevez.
Röviddel eme-"átmeneti" állapot után-beáll a tökéletesség, amit- B'rit Hadassah-nak-azaz: Új szövetségnek nevezünk-és ezen a szinten:

Rómabeliekhez írt levél 8. rész

1.    
Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.
2.    
Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől.
3.    
Mert a mi a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben.
4.    
Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.
5.    
Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira.
6.    
Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség.
7.    
Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti.
8.    
A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.
9.    
De ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. A kiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.
10.    
Hogyha pedig Krisztus ti bennetek van, jóllehet a test holt a bűn miatt, a lélek ellenben élet az igazságért.
11.    
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.
12.    
Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk:
13.    
Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.
14.    
Mert a kiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Azaz: Beteljesedésre jutott a Prófécia, mely szerint:

Ez.36,24.    
És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
25.    
És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
26.    
És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
27.    
És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Tehát a lélekkel való betöltekezett állapot, pontosan az a kategória, amiről nem beszélni kell-hanem láttatni! Vagy ahogy ezt-Pál mondja, stílszerűen:

1Kor 4,20 Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.

Ugyanis: Az emberben levő-élő lélek-átformál, mert számára mindennél fontosabb és sürgetőbb, hogy visszatérjen az Istenhez.
Ahogy a Kohelet mondja:

 Példabeszédek 20,27. Mécsese az Örökkévalónak az ember lelke, átkutatja mind a testnek kamaráit.

Mécses-tehát tűz... nemcsak világít-de perzsel is. elégeti az égetnivalót, de közben világossággal árasztja el a környezetét. Na ezt nevezem én evangelizációnak! Miközben megtisztít minden testiességtől, azaz a bűnöktől-
Bizonyságot tesz az Istenről.

Jézus is pont erről beszélt:

26.    
Mikor pedig eljő majd a Vígasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, a ki az Atyától származik, az tesz majd én rólam bizonyságot.
27.    
De ti is bizonyságot tesztek; mert kezdettől fogva én velem vagytok.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1652 Dátum: 2020 Július 04, 21:01:19 »
   

Mózes I. könyve 2. rész

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.
  4. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté,
  5. Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje;
  6. Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét.
  7. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.
  8. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala.
  9. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.
  10. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala.
  11. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem.
  12. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő.
  13. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét.
  14. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes.
  15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
  16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...

Áldott Testvérek: A B'resit könyvének eme fejezetének első mondata tehát így szól: " 1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege."
Ezen mondat-nem egy külön álló fejezetet vezet be, hanem az előző fejezet-mondjuk így: summája. Tudjuk pedig-hogy a Szentírás, egy teljességében egybefüggő írás volt egykoron, csupán a taníthatóság és a folytonosság kedvéért lett
versekre-fejezetekre osztva. Bár mint mondottam ezt eddig is tudtuk, csak valamiért oly sokszor nem élünk ezzel a tudással, és éppen ebből adódóan vannak félre értések, a Szentírással kapcsolatban sokak esetében.
Az első fejezeten van tehát most a hangsúly...
Az első fejezet pedig ugye a termtésről-Isten tökéletes munkájáról szól. Ezen teremtés menetében, minden teremtménye számára- legyen az : Fű; fa; vadak; halak; madarak... Minden egyes teremtményének a feladatát is meghatározta az Örökkévaló.
PL.:I Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
  12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

vagy: I Mózes 1,20. És monda Isten: Pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől; és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén.
  21. És teremté Isten a nagy vízi állatokat, és mindazokat a csúszó-mászó állatokat, a melyek nyüzsögnek a vizekben az ő nemök szerint, és mindenféle szárnyas repdesőt az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
  22. És megáldá azokat Isten, mondván: Szaporodjatok, és sokasodjatok, és töltsétek be a tenger vizeit; a madár is sokasodjék a földön.

Valójában azt is mondhatjuk erre, hogy az Örökkévaló-minden egyes termtményének, már a teremtésük pillanatában-törvényben határozta meg a feladatát, és ezzel egyben, a létezésének értelmét.
Ezen dolgok menetének, a tulajdonképpeni- Isten által ki is mondott summája így szól:

I Mózes 1, 31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Az első fejezet tehát a mindenség teremtésének története...
Vegyük újra: Tehát a teremtmény a Teremtésének pillantában, megkapja a létéhez és a létének értelméhez a pontos útmutatást a Teremtőtől,( nevezzük ezt a törvényadásnak) És ameddig az Isten minden teremtménye
Engedelmeskedik a Teremtő rendeletének, addig minden "JÓ" !!! az Isten szemében.
Megérkezünk a második fejezethez:

Mózes I. könyve 2. rész

  1. És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege.
  2. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala.
  3. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.

Ezen fejezet tehát nem egy folytatása az előzőnek,hanem az ebben a fejezetben tárgyalt dolgok-az előzőben teremtett lét-bővebb kifejtése, bővebb magyarázata.
Áldott Testvérek: Nem a kavintonom gurult el akkor amikor harmadszor is visszatérek egy "bizonyos" részhez-hanem a lényegre szeretnék rámutatni, ami eddig talán sokak számára elsikkadt.
Tehát summázva az eddigieket: Amikor az Örökkévaló megtermtette a teremtményeit-a teremtés pillantában-mintegy: Törvényben határozta meg a teremtmény feladatát, ami egyben a létének értelme és záloga is egyben.
Tehát addig amíg a teremtmény a "Törvénynek" engedelmeskedett-addig volt Isten szerint: " Minden JÓ". Ez a "JÓ" tehát, az Isten által meghatározott értékrend, és az Isten által meghatározott létezésre vonatkozik-
Úgy is mondhatjuk, hogy az Isten törvényére, és a Törvénynek való engedelmességre Mondta az Isten azt hogy : "JÓ"

Mígnem elérkeztünk tehát a második fejezethez, és azt olvassuk:

I.Mózes 2, 15. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.
  16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.
  17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...

Egy gyümölcs... egy bizonyos gyümölcs... a gyümölcs-Testvérek- valójában nem más, mint egy létforma esszenciája. Egyfajta kivonat-egyfajta sűrítmény, mely magában foglalja, azt a bizonyos létformát.
Az eddigiekben nem győztem kihangsúlyozni, hogy az Isten, a neki való engedelemre mondotta azt hogy: JÓ! De az eddigi alkalmak szinte mindegyikén elmondtam már többször is, hogy a Szentírás-valójában a kontrasztok felmutatása.
Kontaszt kell mindennek, mert abban láttatnak meg a dolgok. Világosság nélkül, nincs sötétség; Hazugság nélkül-nincs Igazság sem. Rossz nélkül pedig-... Nincsen JÓ sem. Márpedig ha Jó van-akkor...?
A Jó és rossz tudásának fájának gyümölcséről-többféle vélekedés is napvilágot látott már... Talán a leg általánosabb az alma... A Lényeg viszont nem az hogy hogy néz ki-mihez hasonlít... Hanem az azonosítás.
Mi ez a gyümölcs tehát-valójában? Nos nem más-mint az engedetlenség megtapasztalása!
Elsőként is: Az aki szakasztott ebből a gyümölcsből-tett engedetlenséget, mert ugye a tilalom ellenére tette amit tett. Azután amit vet az ember... ( Ádám)... nos azt aratja is.
És most nézzünk szét ezen a földön: Bűn-bűnt ér,Ahogy erről Mikéjá ír:

Mikeás próféta könyve 7. rész

1.    
Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem!
2.    
Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát.
3.    
Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt.
4.    
A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk.
5.    
Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját.
6.    
Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége.

Ezen idilli állapotot nevezhetnénk úgy is, hogy megtapasztaljuk- micsoda íze van az engedetlenségnek- a rossznak tehát... És hogy mit jelent az?:

I.Mózes 2,17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz...

Amikor az ember, aki tudja mi lenne a jó, de körül veszi a rossz és benne ugyan meg van a vágy a jóra, azaz az Istennek való engedelemre-de benne az élet meghal-hisz látja, esetenként meg is éli  a rosszat - az Istennek való ellenszegülést, mert az lett az általános az
egész teremtett világban, akkor ez egy lélekgyilkos állapot az ember- a kezdetben- jóra fogékony ember számára...Ám vannak akik Isten kegyelméből, mindvégig kitartanak.

Zsidókhoz írt levél 12. rész

1.    
Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért.
2.    
Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült.
3.    
Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván.
4.    
Mert még végig nem állottatok ellent, tusakodván a bűn ellen.

Pontosan úgy, ahogy Lóth-ról is fel van jegyezve:

II.Péter 2,7.    
És ha megszabadította az igaz Lótot, a ki az istenteleneknek fajtalanságban való forgolódása miatt elfáradt;
8.    
(Mert amaz igaz, azok között lakván, a gonosz cselekedeteket látva és hallva, napról-napra gyötri vala az ő igaz lelkét)...

Íme tehát a világ-mit Isten teremtett... És ez az egész világ-fellázadt és fellázad a Teremtője ellen! Megkérdőjelezik a Teremtő létét-és tagadják mind azt, amit a Teremtő: "JÓ"-nak nevezett...
Csak tessék-csak tessék... Íme az ember tragédiája!

Yesájáh 29,15.    
Jaj azoknak, a kik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat, és a kik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket?
16.    
Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan, mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!

Hogy mi azoknak a reménysége akik: Megszenvedik ezt a "tapasztalatot" amikor is a rossz tudása mint megtapasztalás eléri őket, és látják és érzik a gonoszságot nap mint nap? Akik gyötrődnek az igazságért az igaztalanság ellen, de az Igazság által engedett eszközökkel?
Akik nap mint nap meghalnak-látva az egyre növekvő Istentelenséget-de másnap mint a főnix- ujra élednek és meg nem szűnnek harcolni,küzdeni az Igazságért?...

Yesájáh 57,15.    
Mert így szól a magasságos és felséges, a ki örökké lakozik, és a kinek neve szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megrontottal és alázatos szívűvel is, hogy megelevenítsem az alázatosok lelkét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.
16.    
Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem.
17.    
Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt.
18.    
Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak,
19.    
Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!
20.    
És a hitetlenek olyanok, mint egy háborgó tenger, a mely nem nyughatik, és a melynek vize iszapot és sárt hány ki.
21.    
Nincs békesség, szól Istenem, a hitetleneknek!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1653 Dátum: 2020 Július 11, 21:20:33 »
 Gal.5,  24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
  25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
  26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.

Áldott Testvérek. A Kereszténységben, általános az a nézet-miszerint mindenki aki önmagát hívőnek vallja, egyben azt is vallja hogy lélek szerint él...
A Lélek szerint való újjászületés-ill. a lélek szerint való járás-szinte elvárt és kötelező megvallási alap lett. De mi van akkor-ha valaki ezen "megvallás" definiálására kéri a bizonyságtevőt?
Nos akkor kezdődnek a bajok, mert  a megkérdezett  a sértettségének ad hangot. Na mert beszélni valamiről és azt megélni... nos az két különböző dolog.
De talán vegyük górcső alá ezt két a bibliai fogalmat, mint: 1; Lélek általi újjászületés. 2; Lélek szerint való járás.
Lélek általi újjászületés, valójában nem egy elvont fogalom-hanem egy nagyon is kézenfekvő tény!
Ahogy János le is írja:

János Evangyélioma 1. rész

  1. Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge.
  2. Ez kezdetben az Istennél vala.
  3. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett.
  4. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága;
  5. És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt.
  6. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János.
  7. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa.
  8. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról.
  9. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert.
  10. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt.
  11. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt.
  12. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
  13. A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.

Valójában itt arról van szó- hogy mivel az Isten Igéje-lelki, annak a befogadása, valósággal újjá szüli a befogadót. Hogy az Ige lelki, bár nem szorul magyarázatra, de azért fussunk vele egy kört.
Isten Igéje;beszéde... nem más-mint a Törvény! Törvény, mert változhatatlan és örök. Pál így ír a Törvényről:

Róma 7, 12. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.
  13. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által.
  14. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve.

Pál-a Rómaiakhoz írt levelének a hetedik fejezetében-nyilván mindenki tudja- Nem önmagáról írt, hanem azokhoz szólt megértő és hiteles hangnemben-akik felé végezte az evangelizációt. Minthogy ő maga-egészen fiatal korától
Yesívába (Rabbiképző intézet) járt, és a Tóra tanulására és tanulmányozására adta magát egész életére nézve. Ezt a célját később sem adta fel, hiszen minden egyes levele, a hihetetlen mély Igeismeretről-Igei jártasságáról ad számot.
A Róma 7-ben, a megtérés előtt álló-még testiesen gondolkodó ember dilemmáját írja le, amikor is a testi gondolkodásmód, és a testies értékrend, látványos kudarcot vall, az Isten Igéje ( A törvény) előtt.
Az Ige szerint való gondolkodásról és az Ige által vezetett életről, így ír:

I.Kor.2,13.    
Ezeket prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, melyekre emberi bölcseség tanít, hanem a melyekre a Szent Lélek tanít; lelkiekhez lelkieket szabván.
14.    
Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten Lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképen ítéltetnek meg.

Ám ez a tény-visszafelé is ugyan így működik... Teszem azt: A Lelki ember számára-épp oly bolondságnak tűnik, a testi ember gondolkodása.
És ezennel el is érkeztünk a ma esti anyag legfőbb mondanivalójához, azaz a Lélek szerint való járásra való hivatkozáshoz...
Lássunk egy rendkívül érzékletes példát arra, mennyire fals a lelkiek számára az, ha valaki a lelki származására hivatkozik-de a gondolkodása az értékrendje... üvölti, mennyire röghöz kötött, és testi.
Lássuk példaként, az Ábrahám Örökségét, és ezzel együtt, Ábrahám minden áldását... A Mai hívők túlnyomó része, az Ábrahám áldásának kapcsán, illetve azon hogy ő-Ábrahám örököse-egyértelműen, a gazdagságot, az anyagi javakat értik...
Nézzük meg, mit jelöl a valóság-Ábrahám áldása, illetve, Ábrahám öröksége alatt?

Mózes I. könyve 17. rész

1.    
Mikor Ábrám kilenczvenkilencz esztendős vala, megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes.
2.    
És megkötöm az én szövetségemet én közöttem és te közötted: és felette igen megsokasítlak téged.
3.    
És arczára borúla Ábrám; az Isten pedig szóla őnéki, mondván:
4.    
A mi engem illet, imhol az én szövetségem te veled, hogy népek sokaságának atyjává leszesz.
5.    
És ne neveztessék ezután a te neved Ábrámnak, hanem legyen a te neved Ábrahám, mert népek sokaságának atyjává teszlek téged.
6.    
És felette igen megsokasítalak téged; és népekké teszlek, és királyok is származnak tőled.
7.    
És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
8.    
És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik...

Íme az Ábrahám áldása, ami- mint látjuk: Erős feltételhez van kötve.

"Én a mindenható Isten vagyok, járj én előttem, és légy tökéletes."

Ellentétben a mai "megvallásokkal" amik csak fantazmagóriák- Az, hogy Ábrahám áldásában részesülünk-azt jelenti, hogy az aki valóban megtért, testi származásától függetlenül-Ábrahám leszármazottjaként járulhat az Isten elé!
Lássuk a másik-szándékosan és hazug motívumokkal félre magyarázott jelzőt: Ábrahám Öröksége (hagyatéka)
Nézzük meg tehát az Igében, mit is takar az Ábrahám-i örökség ( hagyaték) ?

17.    
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.    
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.    
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle...

Íme az Ábrahám-i örökség, és az Ábrahám hagyatéka!

Lássuk az Áldást újra:

 "18.    Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei."

És a hagyaték ( Örökség):

"19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle..."

Tehát Nem a testi gazdagságot rejtik ezek a jelzők-jellemzők, hanem a lélekben való gazdagságot-Istenben. Mert Ábrahám nem a testi gazdagságot preferálta, hanem azt hogy az Isten a barátjának nevezte őt!

Ézsaiás 41,8.    
De te Izráel, én szolgám, Jákób, a kit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva;
9.    
Te, a kit én a föld utolsó részéről hoztalak és véghatárairól elhívtalak, és ezt mondám néked: Szolgám vagy te, elválasztottalak és meg nem útállak:
10.    
Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.

Ebben volt Ábrahám-gazdag!  Isten megvédte őt, Isten támogatta őt, Istennel járt Ábrahám, és ez volt neki mindene, és ebben volt minden bátorsága is a veszélyek és háborúságok között!

És akkor most a leleplezés:

Tehát az Igevers: Gal.5,25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.

A leleplezés pedig arról szól, ha ezt ebben a formában minden hívő, magára nézve vallja is, akkor miért van az, hogy az Ábrám áldása és az Ábrahám öröksége alatt, testi gazdagságot vélelmeznek?
csak nem Testiek és testiesen gondolkodnak???
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1654 Dátum: 2020 Július 18, 21:01:46 »
Mózes I. könyve 15. rész

  1. E dolgok után lőn az Úr beszéde Ábrámhoz látomásban, mondván: Ne félj Ábrám: én paizsod vagyok tenéked, a te jutalmad felette igen bőséges.
  2. És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?
  3. És monda Ábrám: Ímé énnékem nem adtál magot, és ímé az én házam szolgaszülöttje lesz az én örökösöm.
  4. És ímé szóla az Úr ő hozzá, mondván: Nem ez lesz a te örökösöd: hanem a ki a te ágyékodból származik, az lesz a te örökösöd.
  5. És kivivé őt, és monda: Tekints fel az égre, és számláld meg a csillagokat, ha azokat megszámlálhatod; - és monda nékie: Így lészen a te magod.
  6. És hitt az Úrnak és tulajdoníttaték az őnéki igazságul.
  7. És monda néki: Én vagyok az Úr, ki téged kihoztalak Úr-Kaszdimból, hogy néked adjam e földet, örökségedűl.
  8. És monda: Uram Isten, miről tudhatom meg, hogy öröklöm azt?
  9. És felele néki: Hozz nékem egy három esztendős üszőt, egy három esztendős kecskét, és egy három esztendős kost, egy gerliczét és egy galambfiat.
  10. Elhozá azért mind ezeket, és kétfelé hasítá azokat, és mindeniknek fele részét a másik fele része átellenébe helyezteté; de a madarakat nem hasította vala kétfelé.
  11. És ragadozó madarak szállának e húsdarabokra, de Ábrám elűzi vala azokat.
  12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
  13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
  14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
  15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
  16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
  17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.
  18. E napon kötött az Úr szövetséget Ábrámmal, mondván: A te magodnak adom ezt a földet Égyiptomnak folyóvizétől fogva, a nagy folyóig, az Eufrátes folyóvízig.
  19. A Keneusokat, Kenizeusokat, és a Kadmoneusokat.
  20. A Hittheusokat, Perizeusokat, és a Refeusokat.
  21. Az Emoreusokat, Kananeusokat, Girgazeusokat, és a Jebuzeusokat.

Áldott Testvérek, a Tóra ezen fejezetét nevezzük, az Ábrahám-i szövetségnek. Ezen fejezet, mint arról korábban már többször is beszéltünk-rendkívül fontos dolgokat magyaráz.
Először is, figyeljük meg: Kivel is köttetik ez a szövetség?

" 12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá.
  13. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig.
  14. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal.
  15. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben.
  16. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.
  17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."

A "Húsdarabok" Jelentéséről is többször beszéltünk, de a rend kedvéért elevenítsük fel ismét: A felvagdalt tetemek között való átmenetel a szövetségkötés pecsétjeként azt jelenti: " Ha az eskümet megszegem-járjak úgy, mint ezek a tetemek!" ( azaz: Vágjanak ketté!)
Namost mielőtt ugye többen megkönnyebbülnének mondván: " ma már az újszövetség idejét éljük és ez a szép szokás, már nem él"... Jelezném:

Mt.24,48. Ha pedig ama gonosz szolga így szólna az ő szívében: Halogatja még az én uram a hazajövetelt;
  49. És az ő szolgatársait verni kezdené, a részegesekkel pedig enni és inni kezdene:
  50. Megjő annak a szolgának az ura, a mely napon nem várja és a mely órában nem gondolja,
  51. És ketté vágatja őt, és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.

Magyarán és tömören: DE!!!

Miután ezt megbeszéltük, rátérhetünk a továbbiakra: Tehát az Örökkévaló-nem Ábrahámmal köti meg végül ezt a szövetséget, hiszen olvassuk is:

"12. És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá."

Illetve: "17. És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között."

Tehát az, aki az esetleges szövetségszegés büntetését magára veszi-nos az nem Ábrahám-hanem...? De azt mindenképpen látjuk, hogy ez a szövetség-szigorú feltételhez van kötve.
Majd amikor az Örökkévaló által jó előre jelölt idő letelik, kezdetét veszi az ígéret beteljesítése az Örökkévaló részéről-ám annak minden vonatkozásával. (!)

Mózes II. könyve 3. rész

1.    
Mózes pedig őrzi vala az ő ipának, Jethrónak a Midián papjának juhait és hajtá a juhokat a pusztán túl és juta az Isten hegyéhez, Hórebhez.
2.    
És megjelenék néki az Úr angyala tűznek lángjában egy csipkebokor közepéből, és látá, hogy ímé a csipkebokor ég vala; de a csipkebokor meg nem emésztetik vala.
3.    
S monda Mózes: Oda megyek, hogy lássam e nagy csudát, miért nem ég el a csipkebokor.
4.    
És látá az Úr, hogy oda méne megnézni, és szólítá őt Isten a csipkebokorból, mondván: Mózes, Mózes. Ez pedig monda: Ímhol vagyok.
5.    
És monda: Ne jőjj ide közel, oldd le a te saruidat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.
6.    
És monda: Én vagyok a te atyádnak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene. Mózes pedig elrejté az ő orczáját, mert fél vala az Istenre tekinteni.
7.    
Az Úr pedig monda: Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, a mely Égyiptomban vagyon és meghallottam az ő sanyargatóik miatt való kiáltásukat; sőt ismerem szenvedéseit.
8.    
Le is szállok, hogy megszabadítsam őt az Égyiptombeliek kezéből és felvigyem őt arról a földről, jó és tágas földre, téjjel és mézzel folyó földre, a Kananeusok, Khitteusok, Emoreusok, Perizeusok, Khivveusok és Jebuzeusok lakóhelyére.
9.    
Mivel hát ímé feljutott hozzám az Izráel fiainak kiáltása és láttam is a nyomorgatást, a melylyel nyomorgatják őket az Égyiptombeliek:
10.    
Most azért eredj, elküldelek téged a Faraóhoz és hozd ki az én népemet, az Izráel fiait Égyiptomból.
11.    
Mózes pedig monda az Istennek: Kicsoda vagyok én, hogy elmenjek a Faraóhoz és kihozzam az Izráel fiait Égyiptomból?
12.    
És felele: Én veled lészek! és ez lesz a jele, hogy én küldöttelek téged, hogy mikor kihozod a népet Égyiptomból, ezen a hegyen fogtok szolgálni az Istennek.
13.    
Mózes pedig monda az Istennek: Ímé én elmegyek az Izráel fiaihoz és ezt mondom nékik: A ti atyáitok Istene küldött engem ti hozzátok; ha azt mondják nékem: Mi a neve? mit mondjak nékik?
14.    
És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.
15.    
És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.

Azt látjuk, hogy az Örökkévaló- az ősatyákat nevezi-Magára vonatkoztatva-jelzőként, így hát elsőként Ábrahámot. Mi az, amit tudunk- Ábrahámról? Nos ami ebben az esetben (is) a leg fontosabb:

I.Mózes 18,17. És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
  18. Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
  19. Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.

Tehát a törvény, a Szövetség igéinek a megtartása! Hogy ez mennyire fontos jelző, már csupán az Ábrahám-mint Ősatya nevének említése kapcsán, arról nemsokkal később-Mózes meg is győződhetett:

II.Mózes 4,  19. Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Égyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, a kik téged halálra kerestek vala.
  20. És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Égyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
  21. És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Égyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csudákat véghez vidd a Faraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
  22. Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.
  23. Ha azt mondom néked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nékem és te vonakodol elbocsátani: ímé én megölöm a te elsőszülött fiadat.
  24. És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
  25. De Czippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nékem!
  26. És békét hagya néki. Akkor monda: Vérjegyes a körűlmetélkedésért.

Jaaa... nos igen, merthogy az Ábrahámi szövetség jeleként adatott egy kritérium... ez ugyebár Mózesre és az fiára is vonatkozott, és a tudatlanság nem mentéség...

I.Mózes 17,  7. És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségűl, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.
  8. És adom tenéked és a te magodnak te utánnad a te bujdosásod földét, Kanaánnak egész földét, örök birtokul; és Istenök lészek nékik.
  9. Annakfelette monda Isten Ábrahámnak: Te pedig az én szövetségemet megőrizzed, te és a te magod te utánad az ő nemzedékei szerint.
  10. Ez pedig az én szövetségem, melyet meg kell tartanotok én közöttem és ti közöttetek, és a te utánnad való magod között: minden férfi körűlmetéltessék nálatok.
  11. És metéljétek körűl a ti férfitestetek bőrének elejét, és az lesz az én közöttem és ti közöttetek való szövetségnek jele.
  12. Nyolcznapos korában körűlmetéltessék nálatok minden férfigyermek nemzedékeiteknél; akár háznál született, akár pénzen vásároltatott valamely idegentől, a ki nem a te magodból való.
  13. Körűlmetéltetvén körűlmetéltessék a házadban született és a pénzeden vett; és örökkévaló szövetségűl lesz az én szövetségem a ti testeteken.
  14. A körűlmetéletlen férfi pedig, a ki körűl nem metélteti az ő férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágattatik az ő népe közűl, mert felbontotta az én szövetségemet.

Mózes ugye erről a szövetségi jelről-vélhetően nem tudhatott, hiszen kisgyermek korában került el a népe közül-és a továbbiakban Eggyiptomi nevelést kapott. Felesége azonban tudott erről, hiszen Midiánita volt, és a Midiániak-Szintén Ábrahám leszármazottai .
Tehát a lényeg: Istent csak a szabályok megtartásával lehet követni-és ez alól-nincs kivétel!
Ezután-mint tudjuk- kezdetét veszik a szabadítás menetében az Eggyiptomiakra a jelek és csapások, Amit ugye láttak mert láthattak az Izraeliták, és ne feledjük, hogy az utolsó és egyben a leg szörnyűbb csapás elől ők is csak az Isten parancsolatának megtartása által menekedhettek meg!

Mózes II. könyve 12. rész

  1. Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván:
  2. Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között.
  3. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt.
  4. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz.
  5. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek.
  6. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen.
  7. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára.
  8. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt.
  9. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt.
  10. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg.
  11. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az.
  12. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr.
  13. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.

Ezt kérem, nagyon- nagyon fontos megérteni, hogy itt és ezen a ponton már tényként- konkretizálódik, hogy Isten előtt kétféle ember van, az egyik az engedelmes-akinek kegyelmez, a másik az engedetlen-akinek nem kegyelmez!
Ezt picit odébb olveshatjuk is:

V.Mózes 30, 10. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez.
  11. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled.
  12. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  13. Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt?
  14. Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.
  15. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt.
  16. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt.
  17. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz;
  18. Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt.
  19. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod;
  20. Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.

Összegezzük ujra az eddigieket: Megláthattuk, hogy az Isten követése-rendkívül fontos szabályokhoz van kötve! Meggyőződhettünk mi is, bár Mózes és társai közelebbről, arról a tényről, hogy az Örökkévalónál nincs személyválogatás, és a szabálytalanságot az Isten hamar és kegyetlenül megtorolja.
Mindezt meglátva és megértve, rögvest adódik egy kijelntés és egy kérdés. (számomra)...
A Kijelentés: Így már érthető, hogy az Eggyiptomból kiszabadulva-Mózes miért sietett fel az Örökkévalóhoz a Hórebre! Hiszen kellett a Szabály! Mert a szabály (Törvény) kétirányú... Ha a Törvény adott, akkor már tudatosan és a törvény tudatában bátran járulhat az ember az Istenhez.
Plusz: Ha az ember megtartja a törvény igéit-úgy az Isten Ígéreteinek bekövetkezte: Borítékolt!!!
Ezzel kapcsolatban is olvashatunk a Tórában:

 V.Mózes 26, 15. Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet.
  16. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből!
  17. Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának;
  18. Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod,
  19. Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.

Az a kérdés pedig, ami talán csak számomra kérdés: Ha és amennyiben ez így van, mármint: Ábrahám mint Ősatya felemlítése- egyenes ágon emlékeztet a szövetségkötésre-a törvény megtartására és az attól való eltérés esetén a büntetésre-akkor miért emlegetik a maiak az Ábrahámi származást úgy, mintha
nem volna semmi félnivalójuk, annak ellenére, hogy csak hírből sem ismerik a Törvényt? (!)
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1655 Dátum: 2020 Július 25, 21:12:00 »
Ésaiás próféta könyve 58. rész

  1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
  2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
  3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
  4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
  5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
  6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
  7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
  8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
  9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
  10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
  11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
  12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
  13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
  14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

Áldott Testvérek. Sajnos gyakori "hiba" a hívői körökben, hogy a parancsolatok között válogatnak-mint gyöngytyúk a kendermagban-azaz, bizonyos parancsolatoknak még tiszteletük van-némelyekkel pedig nem is gondolnak.
Olyan ez, mintha nem ugyan az az Isten adta volna azokat is. Bár a törvény két kőtáblán adatott az Örökkévalótól-ámde-mint tudjuk: Vagy minden-vagy semmi!
Két kőtábla, öt-öt parancsolattal... ( nem négy-hat; hanem öt-öt,mert ugyanis a szülők iránti tisztelet micvája, az Istennel való együtt járás szabályaihoz tartozik-hiszen a szülők kötelme a gyermekek-Isten szerint való életre nevelése!
egyben ez az, amit a szülőben tisztelni kell. Ha tehát a szülő-nem Isten tisztelő, hanem parázna-rabló-tisztességtelen életet élő... személy- nos azt ugye nem kell tisztelni.)
Tehát van két kőtábla és tudjuk hogy azért kőtáblán adattak a micvák-mert változhatatlan és enyészhetetlen. Tehát az első kőtáblán az Istenhez való közeledés szabályai vannak rögzítve-míg a másodikon a vízszintes irány, azaz az emberekkel való együttélés szabályai
kerültek bevésésre. Hamár bevésés-be vésődés:  Valójában a kőtáblákon adatott micvák -parancsolatok...bevésődést jelentenek-mégpedig azért, hogy az ember ne csak tudja-hanem gyakorolja is azokat, mígnem feltétlen reflex-é válnak azok.
lássunk erre egy példát:

Mt.25,  31. Mikor pedig eljő az embernek Fia az ő dicsőségében, és ő vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az ő dicsőségének királyiszékébe.
  32. És elébe gyűjtetnek mind a népek, és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől.
  33. És a juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja.
  34. Akkor ezt mondja a király a jobb keze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, a mely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta.
  35. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem;
  36. Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám.
  37. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna?
  38. És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna?
  39. Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna?
  40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg.
  41. Akkor szól majd az ő bal keze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, a mely az ördögöknek és az ő angyalainak készíttetett.
  42. Mert éheztem, és nem adtatok ennem; szomjúhoztam, és nem adtatok innom;
  43. Jövevény voltam, és nem fogadtatok be engem; mezítelen voltam, és nem ruháztatok meg engem; beteg és fogoly voltam, és nem látogattatok meg engem.
  44. Akkor ezek is felelnek majd néki, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, vagy szomjúhoztál, vagy hogy jövevény, vagy mezítelen, vagy beteg, vagy fogoly voltál, és nem szolgáltunk volna néked?
  45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg.
  46. És ezek elmennek majd az örök gyötrelemre; az igazak pedig az örök életre.

Két dolgot kell észrevennünk ebben a példázatban. Az elsőt majd másodjára-tehát előbb a "bevésődés"...
Az első csoport számára, a parancsolatok megtartása annyira természetes volt, hogy észre sem vették, hogy a parancsolatokat töltik be.
Erre vonatkozóan adatott egy prófécia ezekről az időkről-mármint az újszövetség idejére vonatkozóan:

Ez.36, 23. És megszentelem az én nagy nevemet, mely megfertéztetett a pogányok között, melyet ti fertéztettetek meg köztök; és megtudják a pogányok, hogy én vagyok az Úr, ezt mondja az Úr Isten, mikor megszentelem magamat rajtatok az ő szemök láttára.
  24. És fölveszlek titeket a pogányok közül, s egybegyűjtelek titeket minden tartományból, és beviszlek titeket a ti földetekre.
  25. És hintek reátok tiszta vizet, hogy megtisztuljatok, minden tisztátalanságtoktól és minden bálványaitoktól megtisztítlak titeket.
  26. És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet.
  27. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.

Az első csoport tagjai számára, az Isten ígéretének megfelelően olyan lett a parancsolatok megtartása-mint a feltétlen reflex. Ösztönös és egyértelmű. A Második csoport tagjai számára meg nem és ez a különbség...
És most a legfontosabb dolog amit észre kell vennünk az idézetben, és ezennel rá is térnénk a ma esti igehirdetés konklúziójára:
Valójában a kezdő ige fejezetünk is ugyan erről tesz bizonyságot: Az emberekkel való együttélés szabályainak elhagyása vagy megléte a vizsgálat tárgya!
Mert sokan gondolkodnak az szerint, hogy az Istennel legyenek rendben a dolgok-az embereket meg vigye az ördög... csakhogy az ember az Isten képmása! Ezért mondja Jézus:

"Mt.25,40. És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, a mennyiben megcselekedtétek egygyel az én legkisebb atyámfiai közül, én velem cselekedtétek meg."
ill.: " 45. Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, a mennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, én velem sem cselekedtétek meg."

És ezért mondja Yakov : Yak.1,27.    
Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, és szeplő nélkül megtartani magát e világtól.

Árva-özvegy jelentése: Pártfogó nélküli, egyedül levő, társ nélküli, mindennapi gondokkal küzdő... pont mint amijenek mi is vagyunk a bajban...

Figyeljük meg ismét az Ézsaiás 58-at:

Ésaiás próféta könyve 58. rész

  1. Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
  2. Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
  3. Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
  4. Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
  5. Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
  6. Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
  7. Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
  8. Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
  9. Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
  10. Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
  11. És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy.
  12. És megépítik fiaid a régi romokat, az emberöltők alapzatait felrakod, és neveztetel romlás építőjének, ösvények megújítójának, hogy ott lakhassanak.
  13. Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván:
  14. Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!

Látható, hogy az a bizonyos "vízszintes irány" az a második kőtábla parancsolatai-igen is elengedhetetlenül fontosak.
Áldott Testvérek. A két kőtábla címei: Az első tehát:

V.Mózes 6,4. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!
  5. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.

A Második kőtábla "címe":

III.Mózes 19, 18. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.

És ahogy Jézus summázza ezeket:

Mt.22,35.    
És megkérdé őt közülök egy törvénytudó, kisértvén őt, és mondván:
36.    
Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
37.    
Jézus pedig monda néki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
38.    
Ez az első és nagy parancsolat.
39.    
A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
40.    
E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.

Talán fontos lehet ez az anyag-hiszen már a Tisá böáv-ot megelőző-három gyászhét idején járunk... Erről majd a következő alkalommal beszélünk.
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3075
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1656 Dátum: 2020 Augusztus 01, 21:09:34 »
Áldott Testvérek. Az elmúlt alkalommal jeleztem-hogy ez a ma esti alkalom a Tisa Beav alkalmáról, illetve az azt megelőző három gyászhétről fogunk beszélni.
Tehát mi ez az alkalom-és miért gyászolnak ez miatt?
Elsőként is: Tisa beÁv egy mérhetetlenül szomorú megemlékezés, ami a béjt haMikdás lerombolására emlékeztet. ( a mai kereszténységnek ez semmit nem mond-ám nekünk...)
Tehát beszéljünk erről a helyzetről-és eszméljünk!
A Tisa BeÁv tehát egy emléknap-amikor is a Zsidók, a Béjt haMikdásh lerombolására emlékeznek. Ez a történelemben kétszer fordult elő. Ám ha tanulni-legfőként: Érteni akarunk a múlt eseményeiből, akkor ugye az
okokat kell  (-ene) keresnünk... Tehát nézzük:
Az Örökkévaló szólt:

V.Mózes 29,9. Tartsátok meg azért e szövetségnek ígéit, és a szerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, a mit cselekesztek.
  10. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia;
  11. A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, a ki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
  12. Hogy szövetségre lépjetek az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével erősített kötésre, a melyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
  13. Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen néked Istened, a miképen szólott néked, és a miképen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
  14. És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
  15. Hanem azzal, a ki itt van velünk, és itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, a ki nincsen e mai napon itt velünk.
  16. (Mert ti tudjátok miképen laktunk Égyiptomnak földén, és miképen jöttünk által a nemzetek között, a kiken általjöttetek.
  17. És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, a melyek nálok vannak.)
  18. Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, a kinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
  19. És ha lesz, a ki hallja ez esküvéses kötésnek ígéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nékem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt veszszenek):
  20. Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, a mely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
  21. És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izráelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
  22. És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, a kik ti utánatok támadnak, és az idegen, a ki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, a melyekkel megnyomorította azt az Úr:
  23. Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Sodomának, Gomorának, Ádmának és Czeboimnak elsülyesztett helye, a melyeket elsülyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
  24. Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
  25. És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, a melyet akkor kötött velök, a mikor kihozta őket Égyiptom földéről;
  26. És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; olyan isteneket, a kiket nem ismertek volt és nem adott nékik az Isten.
  27. És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, a mely meg van írva e könyvben.
  28. És kigyomlálta őket az Úr az ő földjökről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, a mint mai nap is van.
  29. A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden ígéjét beteljesítsük.

Sokáig úgy tűnt hogy minden rendben van... Nálunk az Isten Igéje-mi vagyunk a kiválasztottak, az Isten népe, nálunk a tudás és az értelem...
Amikor az ember azt gondolja hogy érti a tant, abból két dolog fog következni:
1; Önteltté válik a delikvens, mert azt hiszi hogy mindent tud.
2; taníthatatlanná válik mert öntelt lett.

Ez ebben az esetben a következőkhöz vezetett:

   

Királyok II. könyve 22. rész

  1. Nyolcz esztendős volt Jósiás, mikor uralkodni kezdett, és harminczegy esztendeig uralkodott Jeruzsálemben; az ő anyjának neve Jédida, a Boskátból való Adaja leánya.
  2. És kedves dolgot cselekedék az Úr szemei előtt, és járt az ő atyjának, Dávidnak minden útaiban, és nem tért el sem jobbra, sem balra.
  3. És történt Jósiás király tizennyolczadik esztendejében, elküldte a király Sáfánt, Asaliának, a Messullám fiának fiát, az íródeákot, az Úr házához, mondván:
  4. Menj fel Hilkiához, a főpaphoz, és számlálják meg az Úr házába begyült pénzt, a melyet gyűjtöttek az ajtóőrizők a néptől.
  5. És adják azt az Úr házában való mívesek pallérainak kezébe, hogy adják a munkásoknak, a kik az Úrnak házán dolgoznak, hogy a háznak romlásait kijavítsák;
  6. Az ácsoknak, az építőknek és a kőmíveseknek, hogy fákat és faragott köveket vásároljanak a ház kijavítására.
  7. De számadást nem kell tőlök venni a pénzről, a mely kezökbe adatik, mert ők azt becsülettel végzik.
  8. És monda Hilkia, a főpap, Sáfánnak, az íródeáknak: Megtaláltam a törvénykönyvet az Úr házában. És Hilkia oda adta a könyvet Sáfánnak, hogy olvassa el azt.
  9. És elméne Sáfán, az íródeák, a királyhoz, és megvivé a királynak a választ, és monda: A te szolgáid egybeszedék a pénzt, a mely a házban találtatott, és oda adták azt az Úr házában munkálkodók pallérainak kezébe.
  10. És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
  11. Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.

Micsoda szürreális helyzte ez Testvérek!!! A Templomban "megtalálták a Szent Könyvet"!!! eddig hol volt??? A maiaknál hol van???????Erre majd később vissza kanyarodunk...
Tehát egyszer csak: Meglett a törvénykönyv.
Annál a népnél és annál a vezetésnél lett meg-akik (értelem szerűen)  Mindent tudtak. Erre a következőket olvassuk:

II.Kir.22, 10. És megmondá Sáfán, az íródeák, a királynak, mondván: Egy könyvet adott nékem Hilkia pap. És felolvasá azt Sáfán a király előtt.
  11. Mikor pedig hallotta a király a törvény könyvének beszédit, megszaggatá az ő ruháit.

Megszaggatta a király a ruháit... pedig-( értelemszerűen) ők mindent tudtak!  Mint manapság a kereszténységben... De erről picit később-keresetlenül.
Tehát az érzés, amikor azt hiszi az ember hogy minden ok. azután szembesülnie kell azzal hogy: dehogy!
Jósiás megtérése ( Tesúvá) azaz: " Vissza Térése (!!!) miatt-Az Ő idejében még a kegyelem ideje maradt fenn, ám csak az Ő idejében. Utána ellenben jött az elvégzett ítélet. A Babiloni fogság idején-a Béjt haMikdásh ( Templom )leromboltatott, így az Istennel való-törvény szerinti
kapcsolat íly módon megszakadt. Ha ez esetlegesen vitathatónak tűnne:

Jer.14,10.    
Ezt mondja az Úr e népnek: Úgy szerettek ide-oda futkározni, lábaikat meg nem tartóztatták! Azért az Úr nem kedvelte őket. Most megemlékezik az ő bűnökről, és vétkeikért megfenyíti őket.
11.    
És mondá nékem az Úr: Ne könyörögj e népért, az ő javára.
12.    
Mikor bőjtölnek, én meg nem hallgatom kiáltozásukat, és ha égőáldozatot vagy ételáldozatot készítenek, nem lesznek kedvesek előttem; sőt fegyverrel, éhséggel és döghalállal irtom ki őket.
13.    
És mondék: Ah, Uram Isten! Hiszen a próféták mondják vala nékik: Fegyvert nem láttok, éhség sem lesz rajtatok, sőt állandó békességet adok néktek ezen a helyen.
14.    
És monda az Úr nékem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben; nem küldtem őket, nem parancsoltam nékik, nem is beszéltem velök; hazug látomást, varázslást, hiábavalóságot és szívbeli csalárdságot jövendölnek néktek.
15.    
Azért ezt mondja az Úr a próféták felől, a kik az én nevemben prófétálnak, holott én nem küldtem őket és mégis azt mondják: fegyver és éhség nem lesz e földön: Fegyver és éhség miatt vesznek el azok a próféták!
16.    
A nép pedig, a melynek ők prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utczáin az éhség és a fegyver miatt, és nem lesz, a ki eltemesse őket, őket és feleségeiket, fiaikat és leányaikat; így zúdítom rájok gonoszságukat!
17.    
Azért e szavakat mondjad nékik: Szemeim könyeket hullatnak éjjel és nappal, és nem szünnek meg; mert nagy rontással rontatott meg a szűz, az én népemnek leánya, igen fájdalmas vereséggel.
18.    
Ha kimegyek a mezőre, hát ímé fegyver által levágottak; ha bemegyek a városba, hát ímé éhség miatt elepedtek vannak ott! Bizony próféta is, pap is olyan földre költöznek, a melyet nem ismernek!

Ill.:

Ez.14,11.    
Azért, hogy el ne tévelyedjék többé Izráel háza én tőlem, és többé meg ne fertéztessék magokat minden ő elszakadásukkal, hanem legyenek az én népem és én legyek Istenök, ezt mondja az Úr Isten.
12.    
És lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:
13.    
Embernek fia! ha valamely ország vétkeznék ellenem, elpártolván tőlem, és én kinyújtván kezemet ellene, eltörném néki a kenyérnek botját, és bocsátanék reá éhséget, és kiirtanék belőle embert és barmot;
14.    
És ha volna ez a három férfiú benne: Noé, Dániel és Jób: akkor ők az ő igazságukkal a magok lelkét megszabadítanák, azt mondja az Úr Isten.
15.    
Ha gonosz vadállatokat bocsátanék át az országon, hogy azt gyermektelenné tegyék, és az pusztává lenne, a melyen senki át nem menne a vadállatok miatt:
16.    
Benne ama három férfiú (élek én, az Úr Isten mondja) sem fiakat, sem leányokat meg nem szabadítana, csak magokat szabadítanák meg, az ország pedig pusztává lenne.
17.    
Avagy ha fegyvert hoznék amaz országra, és mondanám: fegyver, menj át ez országon! és kiirtanék belőle embert és barmot,
18.    
És ama három férfiú benne volna, élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítana meg sem fiakat, sem leányokat, hanem csak magokat szabadítanák meg.
19.    
Avagy ha döghalált bocsátanék arra az országra, és kiönteném búsulásomat reá vérben, hogy kiirtsak belőle embert és barmot,
20.    
S Noé, Dániel és Jób benne volna: élek én, az Úr Isten mondja, nem szabadítanának meg sem fiat, sem leányt; ők igazságukkal csak a magok lelkét szabadítanák meg.
21.    
Mert így szól az Úr Isten: Mennyivel inkább, ha e négy nehéz ítéletemet: a fegyvert, éhséget, vadállatot és döghalált bocsátom Jeruzsálemre, hogy kiirtsak belőle embert és barmot!
22.    
Ímé, megmaradnak benne némely menekültek, a kiket kivezetnek, fiak és leányok; ímé ők kimennek hozzátok, hogy lássátok útjokat és cselekedeteiket, és vígasztalást vegyetek a veszedelemből, melyet Jeruzsálemre hoztam, mindarra nézve, a mit hoztam reá.
23.    
És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten.

( az érdekesség kedvéért) Tudtátok-e? Hogy Yirmájá vö Yehezkiel ugyan azokban az időkben-ugyan arról prófétáltak-csaképpen több száz kilóméterre egymástól-úgy, hogy akkor még nemigen ismerték a telefon vagy az SMS fogalmát?...
Két bizonyság pedig megáll...

Tehát a helyzet úgy adódott, hogy bár az Isten népe meg volt győződve a tévedhetetlenségéről, és tökéletséégéről-dehát... Isten nem így látta! ( és a maiak???)
Szeretnék kiemelni egy mondatot örök mementóul:

"23.    
És megvígasztalnak titeket, ha látjátok útjokat és cselekedeteiket megismeritek, hogy nem hiába cselekedtem mindazt, a mit cselekedtem vele, ezt mondja az Úr Isten."

Az utánuk következő nemzedék nem értette meg hogy ez miért volt... ( a maiak értik?)
És most lenne helyénvaló idézni-úgyhogy idezem:

Kohelet 1,8.    
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.    
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.    
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.    
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.    
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

Tehát ez van ma is-azaz: Semmit nem tudnak, és semmit nem értenek...

És eljött a Babilonból való szabadulás, és a Templom újra építése és szentelése és a fogadkozások ideje... Azután azt gondolta mindenki, hogy minden rendben lesz-hiszen nálunk az Úr Igéje, meg a tudás és értelem... meg mi lennénk a kiválasztottak meg mifene...
De eljött a Messiás...

Márk 7,5.    
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.    
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.    
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.    
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.    
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.

 Tehát ez úttal is sikerült elszúrni a rajzot... És a Messiás után-70-ben, a második Templom is leromboltatott... Ismét megszűnt az Istentisztelet helye, és az áldozás módja.
Mi van azokkal tehát, akik nem ismerték fel még (!!!) Yessuában a megígért Messiást? Nos rájuk az Ó szövetségi törvény vonatkozik, miszerint:

V.Mózes 12, 10.    
Mikor pedig átmentek a Jordánon, és lakozni fogtok azon a földön, a melyet az Úr, a ti Istenetek ád néktek örökségül, és megnyugtat titeket minden ellenségetektől, a kik körületek vannak, és bátorsággal fogtok lakozni:
11.    
Akkor arra a helyre, a melyet kiválaszt az Úr, a ti Istenetek, hogy ott lakozzék az ő neve, oda vigyetek mindent, a mit én parancsolok néktek: egészen égőáldozataitokat, véres áldozataitokat, tizedeiteket és kezeiteknek felemelt áldozatát, és minden megkülönböztetett fogadástokat, a melyeket fogadtok az Úrnak.
12.    
És örvendezzetek az Úrnak, a ti Isteneteknek színe előtt, mind ti, mind a ti fiaitok, és leányaitok, mind a ti szolgáitok és szolgálóleányaitok, mind a lévita, a ki a ti kapuitokon belől lészen; mert nincs néki része vagy öröksége ti veletek.
13.    
Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz;
14.    
Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.

Ez azt jelenti, hogy mindazok akik még nem ismerték fel Yessuában a megígért Messiást, számukra nincs áldozás a bűneikért.
Őket nem elvetette az Isten-hanem a Kereszténységért szenvedik ezt a szörnyű tragédiát-bűnbánattal terhelten, hiszen ahogy írva van:

Zsid.9,19.    
Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,
20.    
Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.
21.    
Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.
22.    
És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.

Azért nem "találják" a megbánás helyét ( módját) mert nem találhatják mint mondtam. Erre a Kereszténységre az helyett hogy Isten félelem szállt volna-inkább felbátorodtak! Pedig írva van:

Rómabeliekhez írt levél 11. rész

1.    
Mondom tehát: Avagy elvetette-é Isten az ő népét? Távol legyen; mert én is izráelita vagyok, az Ábrahám magvából, Benjámin nemzetségéből való.
2.    
Nem vetette el Isten az ő népét, melyet eleve ismert. Avagy nem tudjátok-é, mit mond az írás Illésről? a mint könyörög Istenhez Izráel ellen, mondván:
3.    
Uram, a te prófétáidat megölték, és a te oltáraidat lerombolták; és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek.
4.    
De mit mond néki az isteni felelet? Meghagytam magamnak hétezer embert, a kik nem hajtottak térdet a Baálnak.
5.    
Ekképen azért most is van maradék a kegyelemből való választás szerint.
6.    
Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet.
7.    
Micsoda tehát? A mit Izráel keres, azt nem nyerte meg: a választottak ellenben megnyerték, a többiek pedig megkeményíttettek:
8.    
A mint meg van írva: Az Isten kábultság lelkét adta nékik; szemeket, hogy ne lássanak, füleket, hogy ne halljanak, mind e mai napig.
9.    
Dávid is ezt mondja: Legyen az ő asztaluk tőrré, hálóvá, botránkozássá és megtorlássá.
10.    
Sötétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak, és az ő hátokat mindenkorra görbítsd meg.
11.    
Annakokáért mondom: Avagy azért botlottak-é meg, hogy elessenek? Távol legyen; hanem az ő esetük folytán lett az idvesség a pogányoké, hogy ők felingereltessenek.
12.    
Ha pedig az ő esetök világnak gazdagsága, és az ő veszteségök pogányok gazdagsága, mennyivel inkább az ő teljességök?
13.    
Mert néktek mondom a pogányoknak, a mennyiben hát én pogányok apostola vagyok, a szolgálatomat dicsőítem,
14.    
Ha ugyan felingerelhetném az én atyámfiait, és megtarthatnék közülök némelyeket.
15.    
Mert ha az ő elvettetésök a világnak megbékélése, micsoda lesz a felvételök hanemha élet a halálból?
16.    
Ha pedig a zsenge szent, akkor a tészta is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17.    
Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának;
18.    
Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19.    
Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be.
20.    
Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj;
21.    
Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez.
22.    
Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.
23.    
Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.
24.    
Mert ha te a természet szerint való vadolajfából kivágattál, és természet ellenére beoltattál a szelid olajfába: mennyivel inkább beoltatnak ezek a természet szerint valók az ő saját olajfájokba.
25.    
Mert nem akarom, hogy ne tudjátok atyámfiai ezt a titkot, hogy magatokat el ne higyjétek, hogy a megkeményedés Izráelre nézve csak részben történt, a meddig a pogányok teljessége bemegyen.
26.    
És így az egész Izráel megtartatik, a mint meg van írva: Eljő Sionból a Szabadító, és elfordítja Jákóbtól a gonoszságokat:
27.    
És ez nékik az én szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket.
28.    
Az evangyéliomra nézve ugyan ellenségek ti érettetek; de a választásra nézve szerelmetesek az atyákért.
29.    
Mert megbánhatatlanok az Istennek ajándékai és az ő elhívása.

Az akkoriak bűne az volt, hogy ahogy Jézus mondta:

Márk Evangyélioma 7. rész

1.    
És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala.
2.    
És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának.
3.    
Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák;
4.    
És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.
5.    
Azután megkérdék őt a farizeusok és az írástudók: Mi az oka, hogy a te tanítványaid nem járnak a régiek rendelése szerint, hanem mosdatlan kézzel esznek kenyeret?
6.    
Ő pedig felelvén, monda nékik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, a mint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívök pedig távol van tőlem.
7.    
Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.
8.    
Mert az Isten parancsolatját elhagyva, az emberek rendelését tartjátok meg, korsóknak és poharaknak mosását; és sok egyéb efféléket is cselekesztek.
9.    
És monda nékik: Az Isten parancsolatját szépen félre teszitek, azért, hogy a magatok rendelését tartsátok meg.
10.    
Mert Mózes azt mondotta: Tiszteld atyádat és anyádat. És: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal haljon meg.
11.    
Ti pedig azt mondjátok: Ha valaki ezt mondja atyjának vagy anyjának: Korbán (azaz: templomi ajándék) az, a mivel megsegíthetnélek:
12.    
Úgy már nem engeditek, hogy az atyjával vagy anyjával valami jót tegyen,
13.    
Eltörölvén az Isten beszédét a ti rendelésetekkel, a melyet rendeltetek; és sok effélét is cselekesztek.

Namost az van Testvérek, hogy a régiek-azért hoztak "emberi rendelkezéseket", hogy azok által-egyfajta- védő hálót húzzanak az ember köré, ami arra rendeltetett a vének tanácsa által, hogy megmentse az egyént és a kollaktívát, az Isten ellen elkövetett törvények áthágásától!
Tehát egyszer s mind: Az Isten tisztelet megtartása miatt, az ember érdekében. A Mai Keresztény rendeletek, amik akár óráról-órára változhatnak, csak és kizárólag a közösség érdekében-illetve a közösségi vezető-pozíciójának;gazdasági növekedésének;befolyásának érdekében születnek.
Az első kategória-nem tetszett az Úrnak-pedig a motívum még akár elfogadható is lehetett volna, hisz jó szándékból hozták, hogy se az egyén-se a közösség ne követhessen el törvénysértést...
A Kereszténység okai ezzel szemben??? Mert a Kereszténység is azt hiszi hogy minden rendben... a mostaniak is azt gondolják hogy náluk a tévedhetetlen tudás... a maiak is biztosak abban hogy tökéletes az ismeretük...

Dehát...

Kohelet 1,8.    
Minden dolgok mint fáradoznak, senki ki nem mondhatja; nem elégednék meg a szem látván, sem be nem teljesednék hallásával a fül.
9.    
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.    
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.    
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.    
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

Mert a maiak sem tanulnak az elődök hibáiból...

Ézsaiás 28,9.    
Kit tanít tudományra? A tanítást kivel érteti meg? A tejtől elszakasztottakkal-é és a csecstől elválasztottakkal-é?
10.    
Mivel parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi.
11.    
Ezért dadogó ajakkal és idegen nyelven fog szólni e néphez,
12.    
Ő, a ki ezt mondá nékik: Ez a nyugalom, hogy nyugtassátok meg a megfáradottat, és ez a pihenés! És nem akarták hallani!
13.    
És lőn nékik az Úr beszéde parancsra új parancs, parancsra új parancs, szabályra új szabály, szabályra új szabály; itt egy kicsi, ott egy kicsi; hogy járjanak és hátra essenek és összetöressenek és tőrbe jussanak és megfogassanak!
14.    
Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, a kik uralkodtok e népen, a mely Jeruzsálemben lakik.
15.    
Mert így szóltok: Frigyet kötöttünk a halállal, a sírral meg szövetséget csináltunk; az ostorozó áradat ha jő, nem ér el minket; mert a hazugságot választók oltalmunkul, és csalásba rejtezénk el!
16.    
Ezért így szól az Úr Isten: Ímé, Sionban egy követ tettem le, egy próbakövet, drága szegletkövet, erős alappal, a ki benne hisz, az nem fut!
17.    
És a jogosságot mérőkötéllé tevém, és az igazságot színlelővé, és jég söpri el a hazugság oltalmát, és vizek ragadják el a rejteket.
18.    
És eltöröltetik a halállal való frigyetek, és a sírral való szövetségtek meg nem áll; az ostorozó áradat ha eljő, eltapod titeket,
19.    
S a hányszor eljő, elragad titeket; mert minden reggel eljő, nappal és éjszaka; borzalom megértetni e tanítást;
20.    
Mert rövid lesz az ágy, hogy benne kinyujtózhassék, és a takaró szűk lesz az elrejtőzéskor.
21.    
Mert mint a Perázim hegyén, felkel az Úr, és mint Gibeon völgyében, megharagszik, hogy megtegye munkáját, a mely szokatlan lesz, és hogy cselekedje dolgát a mely hallatlan lesz.
22.    
És most ne csúfolódjatok, hogy köteleitek szorosabbak ne legyenek; mert elvégzett pusztítást hallottam az Úrtól, a seregek Urától, az egész föld felett.
23.    
Vegyétek füleitekbe és halljátok szavam`, figyeljetek és hallgassátok beszédem`!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,