Szerző Téma: Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.  (Megtekintve 160052 alkalommal)

0 Felhasználó és 1 vendég van a témában

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3101
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1665 Dátum: 2020 Október 31, 20:48:52 »
Mózes I. könyve 1. rész

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
  4. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.

Áldott Testvérek. GYakori azt gondolni, hogy valamikor megszülettünk erre a világra, és a vég (akár a kivánatos-akár a tragikus) felé haladunk...
Időközben elsikkadnak a lényegi dolgok, és ezért válik az ember gondterhelté,mert a holnapra-a jövőre gondol-miközben észre sem veszi, mennyire közel lehet a végzet.
Mózes ezt mondja:
Zsolt.90, 12. Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.
  13. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.
  14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben.

Azt mondja: "  14. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel..."

Most nézzük ujra a "Kezdetet": 

Mózes I. könyve 1. rész

  1. Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
  2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

Van tehát a sötétség... azaz az Isten nélküli lét, ami a tudatlanság, ami az élet nélküli állapot jelzője egyben. Mi volt velünk a születésünk előtt? Voltunk-e egyáltalán? Mi lesz velünk a testi halál után?
kérdések-kérdések-kérdések... és nem sokan gondolkodnak azon, hogy ezt a "tudat és ismeret nélküli" állapotot-naponként ujra és ujra megéljük...( de meddig lehetne abból tanulni???)
Mert bizony arra adatott-hogy megélve ezt az állapotot-levonhassuk a megfelelő konzekvenciákat.
Lássuk a Héberek-egyik reggeli imáját:

Mode ani.

Mode áni lefánechá Melech cháj vekájám sehechezártá bi nismáti bechemlá rábá emunátechá.

Köszönöm neked, örökké élő Király, hogy
irgalmadban visszaadtad lelkemet:  nagy a Te hűséged.

Talán ez az egyik olyan Ima, ami által megérthetjük-hogy az hogy reggel felébredünk-egyáltalán nem törvényszerű... De eddig felébredtünk az Isten kegyelméből. Amikor tehát az ember az adott napon a napba bámul-
gondol-e vajon arra hogy mi volt ez előtt? Hol volt-mi történt-történhetett volna vele, ameddig nem tudott magáról? Mert az éj-az igazán éj...
A Napszakok köszöntése is árulkodó lehet ebben a tekintetben.
Van például az Erev Tov-ami azt teszi: Jó estét. Ez önmagában csak annyi-amennyinek tűnik. Egy napszak köszöntési formája. Igy köszönünk amikor az esti órákban találkozunk, és ez lehet bárhol, és szólhat bár miről...
De itt a Lájláh Tov, ami pedig azt jelenti: Jó éjszakát. Ez már egészen más... Ez a búcsú szava. Ráadásul úgy búcsú, hogy semmi sem garantálja-hogy találkozunk-e még egyszer.
Az Éj, az a napszak, amikor az ember-álomba merül. Megszűnik számára a tudatos lét... Elalvás előtt még átgondolja: Holnap ezt-vagy azt fogom tenni... De lesz holnap? Vajon erre gondol-e valaki? Van garancia arra hogy lesz reggel? vagy ha lesz is: ( hogy egy klasszikust idézzek)
 ...és ha lesz is-Leszek-e én? Készülünk arra a bizonyos feltámadásra, és ezerszer meg ezerszer próbáljuk elképzelni: mi lesz az Itélőszék előtt?

2Kor 5,10   
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

De arra nem igazán gondolunk, hogy az is lehet, hogy a következő álomba merülés (elalvás) után-már pontosan az itéletre ébredünk?!
A B'resit könyve-pontosan ezzel kapcsolatban tanit és magyaráz.

I.Mózes 1, 2. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
  3. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.

Mi volt a sötétségben? Nem tudjuk! De Isten tudja-mert: " és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett."

Vizek... A Tenger, mely egyszerre jelenti a népeket de első sorban a titkokat a rejtélyeket. És ebben az aspektusban: Mi volt a sötétségben: Nem tudjuk-de Isten tudja, és Világosságra hozza!
Erről beszél -Jézus is:

Lk 8,17   
Mert nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne.

Mert sötétséggel kezdődik minden. Sötétség volt számunkra a megszületésünk előtt, de a testi életünk is a sötétségben történt-egészen a megtérésünkig. Sötétség az a tudat nélküli időszak, amikor
nem vagyunk tisztában annak következményeivel, amit teszünk-tettünk... Most szinte hallom azt a felszólalást: Óóó... bocsi. Nem tudtam... Nem is gondoltam... ugye mennyire gyakori felsóhajtások ezek még a hivők esetében is?
Mert sok esetben nem úgy készülünk az éjszakára-mint az életünk lehetséges fináléjára... "Nem gondoltam vagy nem tudtam hogy ezt vagy azt még ma meg kellett volna tennem"... "nem hittem hogy nem lesz rá több lehetőségem"...
És ugyan ez a Jó Testvéri és felebaráti szeretettel kapcsolatban is: "Tegnap nem gondoltam hogy-őt nem látom többé"... "mert ha tudtam volna hogy nem lesz többé"...

részlet egy Imából:
" ... Bocsásd meg nekünk hogy megtettünk oly dolgokat, amiket nem lett volna szabad-és bocsásd meg hogy nem tettük meg azokat, amiket meg kellett volna tennünk!"

Ezek lehetnek egy éra, a bűnbánati vallomásának szavai épp úgy, mint egyetlen ember-egyetlen napjának summája is...

Nem egyébről beszélek Testvérek-mint arról, hogy eddig ugye minden nap megéltük, hogy az éjszaka lefeküdtünk "aludni" anélkül, hogy biztosak lehettünk abban: Lesz-e ébredés?
Hogyan készültünk erre az "Alvásra"? Gondoltunk arra, hogy mi van ha az Itéletre ébredünk?
Egész pályafutásunk alatt a messzi-távoli jövőt fürkésszük, észre sem véve-hogy lehet hogy itt van egy karnyújtásnyira.

Konklúzióként: Éljünk úgy ma-hogy holnap ne kelljen bánni a tegnapot!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3101
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1666 Dátum: 2020 November 14, 20:56:44 »
Gal.5,22. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.
  23. Az ilyenek ellen nincs törvény.
  24. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt.
  25. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.
  26. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.

Áldott Testvérek. Az imént olvasott "Jó cselekedetek"-mint Jó gyümölcsök-valójában azok a gyümölcsök, melyeket itt, ezen a földön cselekszünk-de "odaát" aratjuk le.
A Gyümölcs fogalmát-maga az Örökkévaló definiálja számunkra a B'resit könyvében.

I.Mózes 1,11. Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
  12. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.

Tehát önmagában hordozza a magját... Ez alatt érthető-hogy az is gyümölcsözővé válhat,aki tápálkozik ebből-de azt is érthetjük ez alatt, hogy itt vetjük a magot-"odaát " aratunk (azaz odaát kapunk érte jutalmat.)
Mindkét állitás igaz! Hiszen Pál is mondja:

 Gal.6,7. Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is.
  8. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.
  9. A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.
  10. Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel.

Hogy ne kerülgessem  a főbb mondanivalómat tovább-mint macska azt a bizonyos : Forró kását... kezdem.
A Héber gondolkodás szerint, a Jó cselekedeteknek-két iránya van, hiszen két különböző motivumból adódnak.
Az első: Önfeláldozás-mig a másik: haszon lesés.

Az Önfeláldozó ember-Ábrahám nyomdokán halad, hisz amit Ő felmutatott, az volt maga az önfeláldozás iskolapéldája.

I.Mózes 18,17.    
És monda az Úr: Eltitkoljam-é én Ábrahámtól, a mit tenni akarok?
18.    
Holott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a földnek minden nemzetségei.
19.    
Mert tudom róla, hogy megparancsolja az ő fiainak és az ő házanépének ő utánna, hogy megőrizzék az Úrnak útát, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse az Úr Ábrahámon, a mit szólott felőle.
20.    
Monda azután az Úr: Mivelhogy Sodomának és Gomorának kiáltása megsokasodott, és mivelhogy az ő bűnök felettébb megnehezedett:
21.    
Alámegyek azért és meglátom, vajjon teljességgel a hozzám felhatott kiáltás szerint cselekedtek-é vagy nem? tudni akarom.
22.    
És elfordulának onnan a férfiak, és menének Sodomába: Ábrahám pedig még az Úr előtt áll vala.
23.    
És hozzá járula Ábrahám és monda: Avagy elveszted-é az igazat is a gonoszszal egybe?
24.    
Talán van ötven igaz abban a városban, avagy elveszted-é, és nem kedvezel-é a helynek az ötven igazért, a kik abban vannak?
25.    
Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedjél, hogy megöld az igazat a gonoszszal, és úgy járjon az igaz mint a gonosz: Távol legyen tőled! Avagy az egész föld bírája nem szolgáltatna-é igazságot?
26.    
És monda az Úr: Ha találok Sodomában a városon belől ötven igazat, mind az egész helynek megkegyelmezek azokért.
27.    
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.
28.    
Ha az ötven igaznak talán öt híja lesz, elveszted-é az öt miatt az egész várost? És monda: Nem vesztem el, ha találok ott negyvenötöt.
29.    
És ismét szóla hozzá és monda: Hátha találtatnak ott negyvenen? És monda Ő: Nem teszem meg a negyvenért.
30.    
Mégis monda: Kérlek, ne haragudjék meg az én Uram ha szólok: Hátha találtatnak ott harminczan? És Ő felele: Nem teszem meg, ha találok ott harminczat.
31.    
És ő monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak: Hátha találtatnak ott húszan? Felele: Nem vesztem el a húszért.
32.    
És monda: Ne haragudjék kérlek az én Uram ha szólok még ez egyszer: Hátha találtatnak ott tízen? És Ő monda: Nem vesztem el a tízért.
33.    
És elméne az Úr, minekutánna elvégezte Ábrahámmal való beszélgetését; Ábrahám pedig megtére az ő helyére.

Gondoljuk csak meg Testvérek-alkudozni az Örökkévalóval-másokért... De elhangzik itt egy mondat-Ábrahámtól, ami csekélynek tűnik, ám valójában hatalmas dolog volt:

I.Mózes 18,27.    
És felele Ábrahám, és monda: Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.

Por és hamu... Gondolhatnánk hogy ez pusztán az alázat meg nyilvánulása-de ez akkor nem stimmelne, hisz mi sem mondjuk azt alázatból hogy mondjuk:..." por és villamos" vagyok...
A Por az oké-hisz a paráznaság vádjával illetett asszonnyal is port itattak,pláne meg: porból lettünk és ujra porrá leszünk. De a hamu? Miért hamu?
Akárhogy is, De a később adatott törvényben megjelenik a hamu-és azzal együtt más is.

Mózes IV. könyve 19. rész

1.    
Szóla azután az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:
2.    
Ez a törvény rendelése, a melyet parancsolt az Úr, mondván: Szólj Izráel fiainak, hogy hozzanak hozzád egy veres tehenet, épet, a melyben ne legyen hiba, a melynek nyakán iga nem volt.
3.    
És adjátok azt Eleázárnak, a papnak, és ő vitesse ki azt a táboron kivül, és öljék meg azt ő előtte.
4.    
És vegyen Eleázár, a pap annak véréből az ő újjával, és hintsen a gyülekezet sátorának eleje felé annak véréből hétszer.
5.    
Azután égessék meg azt a tehenet az ő szemei előtt; annak bőrét, húsát, és vérét a ganéjával együtt égessék meg.
6.    
Akkor vegyen a pap czédrusfát, izsópot és karmazsint, és vesse a tehénnek égő részei közé.
7.    
És mossa meg a pap az ő ruháit, az ő testét is mossa le vízzel, és azután menjen be a táborba, és tisztátalan legyen a pap estvéig.
8.    
Az is, a ki megégeti azt, mossa meg az ő ruháit vízzel, és az ő testét is mossa le vízzel, és tisztátalan legyen estvéig.
9.    
Valamely tiszta ember pedig szedje fel annak a tehénnek hamvát, és helyezze el azt a táboron kivűl tiszta helyre, hogy legyen az Izráel fiai gyülekezetének szolgálatára a tisztulásnak vizéhez; bűnért való áldozat ez.
10.    
És az, a ki felszedi a tehénnek hamvát, mossa meg az ő ruháit, és tisztátalan legyen estvéig; és legyen ez Izráel fiainak és a köztök tartózkodó jövevénynek örök rendelésül.
11.    
A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig:
12.    
Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta.
13.    
Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága.
14.    
Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig.
15.    
Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan.
16.    
És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig.
17.    
És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe.
18.    
Valamely tiszta ember pedig vegyen izsópot, és mártsa azt vízbe, és hintse meg a sátort és minden edényt, és minden embert, a kik ott lesznek; és azt is, a ki a csontot, vagy a megöltet, vagy a megholtat, vagy a koporsót illette.
19.    
Hintse pedig meg a tiszta a tisztátalant harmadnapon és hetednapon, és tisztítsa meg őt hetednapon; azután mossa meg az ő ruháit, mossa le magát is vízzel, és tiszta lesz estve.
20.    
Ha pedig valaki tisztátalanná lesz, és nem tisztítja meg magát, az a lélek irtassék ki a község közűl; mivelhogy az Úrnak szenthelyét megfertéztette, a tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan az.
21.    
Ez legyen ő nálok örök rendelésül: mind az, a ki hinti a tisztulásnak vizét, mossa meg az ő ruháit; mind az, a ki illeti a tisztulásnak vizét, tisztátalan legyen estvéig.
22.    
És valamit illet a tisztátalan, tisztátalan legyen az; és az a lélek is, a ki illeti azt, tisztátalan legyen estvéig.

Tehát a veres tehén hamva-ami arra adatott az Istentől-hogy a tisztátalanságból-megtisztitsa a tisztátalant, aki azonban elkésziti,ill.: az aki a tisztitást végzi-mindeközben tisztátalanná válik!
Azaz: A közbenjáró-az Önfeláldozás iskolapéldáját mutatatja be, mint-Ábrahám, aki mindenki mást-önmagánál többre-fontosabbnak tartott.
Ugyan ezt az Önfeláldozást mutatta be-Jézus, a testben történő megjelenésekor, amikor miértünk áldozta és áldoztatta fel önmagát.
és Ő erről természetesen tanitott is. Pl.:

Mk.12,41.    
És leülvén Jézus a templomperselynek átellenében, nézi vala, hogy a sokaság miként vet pénzt a perselybe. Sok gazdag pedig sokat vet vala abba.
42.    
És egy szegény özvegy asszony is odajövén, két fillért, azaz egy negyed pénzt vete bele.
43.    
Akkor előszólítván tanítványait, monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy ez a szegény özvegy asszony többet vetett, hogynem mind a többi, a kik a perselybe vetettek vala.
44.    
Mert azok mindnyájan az ő fölöslegükből vetének; ez pedig az ő szegénységéből, a mije csak volt, mind beveté, az ő egész vagyonát.

Tehát a mai anyag summázata: A jó cselekedetek-két okból adódhatnak: Az egyik helyes, és Isten által dicséretes-mig a másik elitélendő.
Az első: Önfeláldozásból indul, mert aki cselekszi-önmagánál többre és nagyobbra tart mindenki mást-pont úgy mint Ábrahám.
a másik: Önmagáért tesz másokkal jót, hogy kitűnjön, hogy dicsérjék hogy ez által is magát hirdethesse...
A Papok nem önmagukat szolgálják, mint ahogy a gyümölcsfa sem önmaga fogyasztja a gyümölcsét...
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1667 Dátum: 2020 November 15, 15:07:48 »
Kedves Shomer!

Idézet
Gondoljuk csak meg Testvérek-alkudozni az Örökkévalóval-másokért...

Hasonló lelkületet látok vélni Sámuelnél is.

Akkor ezt mondta Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ti ugyan elkövettétek mindezt a rosszat, de azért ne térjetek el az ÚRtól, hanem szolgáljatok az ÚRnak teljes szívből! 21. Ne térjetek el, hogy a semmiket kövessétek, amelyek tehetetlenek, és nem tudnak megmenteni, mert semmik azok. 22. Hiszen nem veti el az ÚR a saját népét az ő nagy nevéért, mert tetszett az ÚRnak, hogy a saját népévé tegyen benneteket. 23. Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az ÚR ellen, és ne imádkozzam többé értetek. Sőt inkább tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra. 24. Csak féljétek az URat, és szolgáljátok őt híven, teljes szívből, mert lássátok csak meg, milyen nagy tetteket vitt véghez rajtatok!
1Sám 12,20-24

Semmi kárhoztatás, hanem az irgalmasság és a  közbenjárás lelkülete…
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1668 Dátum: 2020 November 16, 11:36:42 »
Még had említsem meg Mózest is, aki szintén alkudozott Istennel az aranbyborjú esete után:

Ha valóban megnyertem jóindulatodat, ismertesd meg velem a te utadat, hadd tudjam meg tőled, hogy megnyertem jóindulatodat. Nézd, ez a nép mégiscsak a te néped! 14. Az ÚR így felelt: Megnyugtat téged, ha az orcám megy veletek? 15. Mózes azt mondta: Ha nem jön velünk a te orcád, akkor ne is vigyél tovább bennünket! 16. Mi másból tudnánk meg, hogy én és a te néped megnyertük jóindulatodat, ha nem abból, hogy velünk jössz? Ez különböztet meg engem és a te népedet minden más néptől a föld színén. 17. Az ÚR így szólt Mózeshez: Megteszem ezt is, amiről beszéltél, mert megnyerted jóindulatomat, és név szerint ismerlek.
2Móz 33,13-17

Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Guti Tünde

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 4065
    • www.gutitunde.eoldal.hu
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1669 Dátum: 2020 November 17, 15:29:47 »
 :2smitten:

Igen, Elisabeth, Mózes szóba is került az esti alkalmon, mint messiási előkép!  :317:
„Vezéreld utamat Igéd szerint, és ne engedd, hogy valami hamisság uralkodjon rajtam!
Gyönyörködöm beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.”
Zsoltárok 119:133, 162.

Nem elérhető Elisabeth

  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 7213
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1670 Dátum: 2020 December 04, 10:10:04 »
 :afro: :317:
Taníts akaratod teljesítésére, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen az egyenes úton!
Zsolt 143,10

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3101
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1671 Dátum: 2021 Január 16, 21:04:42 »
II.Mózes 6, 6. Annakokáért mondd meg az Izráel fiainak: Én vagyok az Úr és kiviszlek titeket Égyiptom nehéz munkái alól és megszabadítlak titeket az ő szolgálatjoktól és megmentlek titeket kinyújtott karral és nagy büntető ítéletek által.
  7. És népemmé fogadlak titeket s Istentekké lészek néktek és megtudjátok, hogy én vagyok a ti Uratok Istentek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom nehéz munkái alól.
  8. És béviszlek titeket a földre, a mely felől esküre emeltem fel kezemet, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom azt, és néktek adom azt örökségül, én az Úr...

Áldott Testvérek. Ezen Igeszakasszal-minden évben foglalkozunk a Peszach ünnepén-most azonban lássuk egy picit bővebben,hogy mit is jelentenek ezek a sorok...
Ezen Igeszakasz-négy igéretet tartalmaz, mely egyben jelenti a megszentelődésünk utját is. Lássuk tehát:

Megszabaditalak; Megmentlek;Népemmé fogadlak; Bevezetlek az Igéret földjére.
Ezen Igéretek által tehát az Örökkévaló-egyszer s mind: Elválaszt, meg szentel bennünket a maga számára. A rabszolgaságból való szabaditás-mely felől sokan úgy vélekednek hogy csupán a rabszolgatartó hatalmának megtörését jelenti-
Természetesen több. Hiszen ha megfigyeljük a Tóra bizonyságát-láthatóvá válik, hogy a rabszolgatartó megfegyelmezésével egyidejűleg-már a választott népet is elkezdte formálni az Örökkévaló.
Gyakori kérdés, hogy ha az Örökkévaló ki akarta szabaditani a népét-Eggyiptomból, akkor miért keményitette meg a Faraó szivét? Nos a válasz:
Azért, hogy mig egyfelől: A Faraó hatalmát és önteltségét megtöri-elkezdődik a nép között is a szétválasztás, hiszen ezzel egyidejűleg a népét is tanitani kezdi. Mondhatnánk erre: Ez egy hatalmi harc valójában, amiben az Örökkévaló a
mindenek felettvalóságát, és mindenek felett való hatalmát mutatja meg. Ezt egyszerűen a következőképpen irja a bölcs:

Péld 21,30   
Nincs bölcseség, és nincs értelem, és nincs tanács az Úr ellen.

Tehát ez lenne a (talán) a leg fontosabb, amit minden Hivőnek meg kell (-ene) értenie. De ahogy a Faraó nem értette meg a tant-úgy az Úr népének egy része sem, mert bár nem beszélünk azokról akik nem kezdtem el engedelmeskedni az Isten Parancsolatainak...(Széder esti szidra)
Ugyanakkor beszélünk azokról az eredetileg NEM Izraelitákról-akik az Istennek való engedelmük által oltattak be a szelid olajfába. (II.Mózes 12,37-38.)
Tehát az Isten felszabaditása, célozza egyszter a rabszolgatartót-de a választottakat is, éspedig a tanitás megértése által.
Gondoljuk csak el Testvérek: Hányszor de hányszor halljuk Testvérektől: Az Ó emberi természetem vagy "szokásaim" kényszeritettek erre-vagy-arra... Ez nem rabság?

Megmentés: A Tóra leirja a Faraó bosszú vágyát Izráél népe iránt, hogy miként üldözte az Úr választottait, és miként veszett ő és harcosai a hullámsirba... de elgondolkodtunk már azon, amit egy tanitásban Anti Testvérünk-kérdésben megfogalmazott: Mi az amire nincs vagy nem lehet erőnk a Jézusban???
Amikor a kisértésekben úgy határozunk hogy ellen állunk-Vajjon a mi erőnk teszi lehetővé? Amikor a próbákban megállunk-az rajtunk múlt csupán? Miért van az, hogy az ember mindenről amiben sikeres-magának tulajdonitja a jó kimenetlt-mig abban amiben elbukik-mást okol?!

Fil 4,13   
Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.

Az én erőm-az Ő ereje... a Szabaditó hatalma... Sőt... ahogy erról Pál ir:

II.Kor.12,9.    
És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.
10.    
Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.

Amikor tehát a Szent és Igaz dolgokban-küzdünk-az Isten adja meg a kimenetelt a számunkra. ez valójában a megmentés. belemegyek egy egyenlőtlen harcba, És Isten végbe viszi a csodát, és az esélytelent megsegiti.
Erről (is) mondta Anna:

Sámuel I. könyve 2. rész

1.    
És imádkozék Anna, és monda: Örvendez az én szívem az Úrban,
Felmagasztaltatott az én szarvam az Úrban.
Az én szám felnyílt ellenségeim ellen,
Mert szabadításodnak örvendezek én!
2.    
Senki sincs olyan szent, mint az Úr,
Sőt rajtad kivül senki sincs.
Nincsen olyan kőszál, mint a mi Istenünk.
3.    
Ne szóljatok oly kevélyen, oly nagyon kevélyen;
Szátokból ne jőjjön kérkedő szó,
Mert mindentudó Isten az Úr,
És a cselekedeteket ő ítéli meg.
4.    
Az erős kézíjjasokat megrontja,
És a roskadozókat erővel övedzi fel,
5.    
A megelégedettek bérért szegődnek el,
Éhezők pedig nem lesznek;
S míg a magtalan hét gyermeket szül,
A sok gyermekű megfogyatkozik.
6.    
Az Úr öl és elevenít,
Sírba visz és visszahoz.
7.    
Az Úr szegénynyé tesz és gazdagít,
Megaláz s fel is magasztal;
8.    
Felemeli a porból a szegényt,
És a sárból kihozza a szűkölködőt,
Hogy ültesse hatalmasok mellé,
És a dicsőségnek székét adja nékik;
Mert az Úré a földnek oszlopai,
És azokra helyezé a föld kerekségét.
9.    
Híveinek lábait megoltalmazza,
De az istentelenek setétségben némulnak el,
Mert nem az erő teszi hatalmassá az embert.
10.    
Az Úr, a kik vele versengenek, megrontja,
Mennydörög felettök az égben,
Az Úr megítéli a földnek határait,
Királyának pedig hatalmat ad,
És felemeli felkentjének szarvát!

Belegondoltunk már abba, hogy Anna énekével (megvallásával) Teljes összhangban van Mirjám éneke (megvallása)?

Luk.1,  39. Fölkelvén pedig Mária azokban a napokban, nagy sietséggel méne a hegységbe, Júdának városába;
  40. És beméne Zakariásnak házába, és köszönté Erzsébetet.
  41. És lőn, mikor hallotta Erzsébet Mária köszöntését, a magzat repese az ő méhében; és betelék Erzsébet Szent Lélekkel;
  42. És fennszóval kiálta, mondván: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.
  43. És honnét van ez nékem, hogy az én Uramnak anyja jön én hozzám?
  44. Mert ímé, mihelyt a te köszöntésednek szava füleimbe hatolt, a magzat örvendezéssel kezde repesni az én méhemben.
  45. És boldog az, a ki hitt; mert beteljesednek azok, a miket az Úr néki mondott.
  46. Akkor monda Mária: Magasztalja az én lelkem az Urat,
  47. És örvendez az én lelkem az én megtartó Istenemben.
  48. Mert reá tekintett az ő szolgáló leányának alázatos állapotjára; mert ímé mostantól fogva boldognak mondanak engem minden nemzetségek.
  49. Mert nagy dolgokat cselekedék velem a Hatalmas; és szent az ő neve!
  50. És az ő irgalmassága nemzetségről nemzetségre vagyon azokon, a kik őt félik.
  51. Hatalmas dolgot cselekedék karjának ereje által, elszéleszté az ő szívök gondolatában felfuvalkodottakat.
  52. Hatalmasokat dönte le trónjaikról, és alázatosakat magasztalt fel.
  53. Éhezőket töltött be javakkal, és gazdagokat küldött el üresen.
  54. Felvevé Izráelnek, az ő szolgájának ügyét, hogy megemlékezzék az ő irgalmasságáról.
  55. (A miképen szólott volt a mi atyáinknak), Ábrahám iránt és az ő magva iránt mindörökké!

Tehát a megszabaditás az az erő-ami a kicsit a semmit, a megalázottat és alkalmatlant, az e világi valami és hatalmas fölé emeli... ahogy Pál is mondja:

I.Kor.1,25.    
Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtelensége erősebb az embereknél.
26.    
Mert tekintsétek csak a ti hivatástokat, atyámfiai, hogy nem sokan hívattak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasak, nem sokan nemesek;
27.    
Hanem a világ bolondjait választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket; és a világ erőtleneit választotta ki magának az Isten, hogy megszégyenítse az erőseket;
28.    
És a világ nemteleneit és megvetettjeit választotta ki magának az Isten, és a semmiket, hogy a valamiket megsemmisítse:
29.    
Hogy ne dicsekedjék ő előtte egy test sem.

Népévé fogadás.
Mindazok, akik "kijárják ezt az Iskolát" befogadásban részesülnek. Gyakorta hallhattátok tőlem azt a gondolatot a kezdeti "megvallások" esetében: Előre a medve bőrére? Nem lesz ez túl elhamarkodott kijelntés???  Amikor szerényen megvallják az út keresők: "Üdvözültem!" ???
Van a Szentirásban egy Király... Megvan a véleményem rőla de ezt inkább hagyjuk ezúttal... Egyetlen mondatáért őrzöm őt az emlékeimben. Azt mondta egy alkalommal-mikor egy erősebb fenyegette:

I.Kir.20,10.    
Akkor hozzá külde Benhadád, és monda: Úgy cselekedjenek velem az istenek és úgy segéljenek, hogy Samariának minden pora sem elég, hogy a velem való nép közül mindeniknek csak egy-egy marokkal is jusson!
11.    
És felele az Izráel királya, mondván: Mondjátok meg néki: Ne kérkedjék úgy, a ki fegyverbe öltözik, mint a ki már leveti a fegyvert!

A megtérés csupán felismerés és nem a cél elérése... csupán az első lépés egy hosszú úton. A célba érés a cél, nem az indulás...
Voltak a Tóra bizonysága szerint szép számmal... Akik nem csupán elindultak-de sokáig el is jutottak ezen az úton-mégis elvesztek... Nekik a materiális és átmeneti igéret földje volt a cél... nekünk az örök és változhatatlan. azok akik elvesztek, nem tudható hogy az ő esetük véglelges volt-e, a miénk
minthogy nekünk több adatott: Végleges lesz!
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,

Nem elérhető Shomer ayin

  • Moderátor
  • Testvérünk
  • *
  • Hozzászólások: 3101
Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Válasz #1672 Dátum: 2021 Január 23, 21:01:03 »
Ésaiás próféta könyve 58. rész

1.    
Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2.    
Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3.    
Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4.    
Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5.    
Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6.    
Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7.    
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8.    
Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9.    
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10.    
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11.    
És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy...

Áldott Testvérek: A Kereszténységen belül-valamiért az az általános nézet, miszerint: A közösség szenteli meg az egyént... Gondolom ezért is vannak azon gondolatok-hogy ehhez vagy ahhoz a gyülekezethez kell tartozni-
különben a hivő nem juthat üdvösségre... és lettek nagy és monumentális gyülekezetek, ezek nagy része-önmagát szerényen: "kizárólagos üdvözitő gyülekezetnek" nevezi... E nézet miatt lettek szakadások a hivők
táborában, mert: "aki nem ide tartozik az ellenség"!!! és egyébb furcsa agymenés...
A gyülekezet-minthogy "befogadó" státuszt nyer sokak szerint... (mintha öntudata lenne) Meghatározza a tábora szokásait,öltözködését,hajviseletét... Tehát a gyülekezeti értékrend válik az oda tartozók-
mértékadó vezér vonalának... Bár egyenlőséget hirdetnek-koránt sincs egyenlőség, hisz van a vezetőség, akik mindent jobban tudnak, és velük ellenkezni ugye lázadás-megkérdőjelezni őket pedig had üzenet.
Az egyén-aki ezekhez csatlakozik pedig csak abban lel vigaszt-látva a deformitásokat, tévelygéseket, igaztalanságokat...Amiket természetesen jobb hijján szó nélkül kell hagynia, hogy
"Majd az Úr-meg igazitja őket-én pedig igy is-úgy is üdvre jutok, mert ez az igazi egyház..."
Ezzel szemben:
Azt látjuk, hogy a Szent tan-az individumot szólitja meg, egyes szám szám első személyben!

Mózes V. könyve 30. rész

1.    
És ha majd elkövetkeznek reád mind ezek: az áldás és az átok, a melyet elődbe adtam néked; és szívedre veszed azt ama nemzetek között, a kik közé oda taszított téged az Úr, a te Istened;
2.    
És megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez, és hallgatsz az ő szavára mind a szerint, a mint én parancsolom néked e napon, te és a te fiaid teljes szívedből és teljes lelkedből:
3.    
Akkor visszahozza az Úr, a te Istened a te foglyaidat, és könyörül rajtad, és visszahozván, összegyűjt majd téged minden nép közül, a kik közé oda szórt téged az Úr, a te Istened.
4.    
Ha az ég szélére volnál is taszítva, onnét is összegyűjt téged az Úr, a te Istened, és onnét is felvesz téged;
5.    
És elhoz téged az Úr, a te Istened a földre, a melyet bírtak a te atyáid, és bírni fogod azt; és jól tesz veled, és inkább megsokasít téged, mint a te atyáidat.
6.    
És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.
7.    
Mind ez átkokat pedig rábocsátja az Úr, a te Istened a te ellenségeidre és gyűlölőidre, a kik üldöztek téged.
8.    
Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked...

Ill.:

Mózes V. könyve 8. rész

1.    
Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
2.    
És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
3.    
És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
4.    
A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
5.    
Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
6.    
És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

Vagy amivel kezdtük is a mai Igei tanulmányunkat:

Ésaiás próféta könyve 58. rész

1.    
Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat, és hirdesd népemnek bűneiket, és Jákób házának vétkeit.
2.    
Holott ők engem mindennap keresnek, és tudni kivánják útaimat, mint oly nép, a mely igazságot cselekedett és Istene törvényét el nem hagyta; kérik tőlem az igazságnak ítéleteit, és Istennek elközelgését kivánják.
3.    
Mért bőjtölünk és Te nem nézed, gyötörjük lelkünket és Te nem tudod? Ímé, bőjtöléstek napján kedvtelésteket űzitek, és minden robotosaitokat szorongatjátok.
4.    
Ímé perrel és versengéssel bőjtöltök, és sújtotok a gazságnak öklével; nem úgy bőjtöltök mostan, hogy meghallassék szavatok a magasságban.
5.    
Hát ilyen a bőjt, a melyet én kedvelek, és olyan a nap, a melyen az ember lelkét gyötri? Avagy ha mint káka lehajtja fejét, és zsákot és hamvat terít maga alá: ezt nevezed-é bőjtnek és az Úr előtt kedves napnak?
6.    
Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek?
7.    
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?
8.    
Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.
9.    
Akkor kiáltasz, és az Úr meghallgat, jajgatsz, és ő azt mondja: Ímé, itt vagyok. Ha elvetended közüled az igát, és megszünsz ujjal mutogatni és hamisságot beszélni;
10.    
Ha odaadod utolsó falatodat az éhezőnek, és az elepedt lelkűt megelégíted: feltámad a setétségben világosságod, és homályosságod olyan lesz, mint a dél.
11.    
És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy...

( érdekesség: A 7-es vers-miszerint: 7.    
Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat?

eredetiben igy szól: (Héber-Magyar) 7. Nemde, hogy megszeged az éhezőnek kenyeredet és bujdosó szegényeket beviszel a házba; midőn meztelent látsz, betakarod és véredtől el nem húzódsz.

(Tehát a test... E miatt a szó miatt,gyakorta azt gondolják, hogy önmagára mutató szó-pedig nem erről van szó,hanem vérről,azaz Testvérről. Tehát a gondoskodásban ne magunk miatt fájjon a fej-hanem a másikért.)

Egyszóval azt látjuk, hogy ellentétében a tévhittel: Nem a közösség formálja-alakitja... Szenteli meg az egyént-hanem az egyének összessége határozza meg a közösség lelki állapotát!
Figyeljünk csak:

I.Kor.12,14.    
Mert a test sem egy tag, hanem sok.
15.    
Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
16.    
És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért?
17.    
Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás?
18.    
Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta.
19.    
Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test?
20.    
Így azonban sok tag van ugyan, de egy test.
21.    
Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem.
22.    
Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek:
23.    
És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek;
24.    
A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván,
25.    
Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok.
26.    
És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind.

Tessék csak elgondolni: Éppen azért van annyi sérült,lesújtott,szenvedő... a mai hivek között, mert nem merik ezért vagy azért elmondani a szükségeiket a Testvéreik előtt-"nehogy a gyülekezetre-nyomást helyezzenek"
Ám ha és amennyiben, az egyének lelki állapota határozza meg a közösség állapotát-akkor a közösség egységesen támogatja az elesettet,együtt örül az örülővel-sir a siróval... Tehát akkor és csak is akkor :
Valóban életbe lép az egység.
Nem elég ha egy csoportban egy vagy két személy hivő... mindnek hivőnek kell lennie! Nem elég ha egy vagy két rész-engedelmes Istennek...az egész közösségnek ilyennek kell lennie, és akkor:

Ézsaiás 1,19.    
Ha engedelemmel hallgatándotok, e föld javaival éltek;
20.    
És ha vonakodtok, sőt pártot üttök, fegyver emészt meg; mert az Úr szája szólt!
21.    
Mint lett paráznává a hív város! teljes vala jogossággal, igazság lakozott benne, és most gyilkosok!
22.    
Ezüstöd salakká lett, tiszta borod vízzel elegyítve:
23.    
Fejedelmid megátalkodottak és lopóknak társai; mind szereti az ajándékot és vesztegetést hajhász, árvát nem pártolnak, és az özvegy ügye nem kerül eléjök.
24.    
Ezért azt mondja az Úr, a seregeknek Ura, Izráel erős Istene: Jaj! mert vígasztalást veszek háborgatóimon, és bosszút állok ellenségimen!
25.    
És kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal salakodat, és eltávolítom minden ólmodat;
26.    
És adok néked oly birákat, mint régen, és oly tanácsosokat, mint kezdetben, s ekkor azt mondják te néked: ez igaz város, ez hív város.
27.    
Sion jogosság által váltatik meg, és megtérői igazság által;
28.    
De elvesznek a bűnösök és gonoszok egyetemben, s megemésztetnek, a kik az Urat elhagyták...

Jelenések könyve 18. rész

1.    
És ezek után láték más angyalt leszállani a mennyből, a kinek nagy hatalma vala; és a föld fénylett annak dicsőségétől.
2.    
És kiálta teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöczévé, és minden tisztátalan és gyűlölséges madárnak tömlöczévé.
3.    
Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ő vele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.
4.    
És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
5.    
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.
6.    
Fizessetek úgy néki, a mint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint; a mely pohárból itatott, ugyanabból két annyit töltsetek néki...

talán emlékeztek hogy szoktam mondani:" A Jelenések könyvében a Próféciák nem új kijelentések, hanem a Tanach-i próféciák ismétlései... Nézzük az eredetit akkor hát:

Jeremiás próféta könyve 51. rész

1.    
Ezt mondja az Úr: Ímé, én pusztító szelet támasztok Babilon ellen és azok ellen, a kik az én ellenségem szívében lakoznak.
2.    
És szórókat küldök Babilon ellen, és felszórják őt, és földét kiüresítik, mert mindenfelől ellene lesznek a veszedelem napján.
3.    
A kézívesre kézíves vonja fel íjját, és arra, a ki pánczéljába öltözik. Ne kedvezzetek ifjainak, öldössétek le egész seregét:
4.    
És essenek el megöletve a Káldeusok földén, és átverve az ő utczáin.
5.    
Mert nem hagyatott el Izráel és Júda az ő Istenétől, a Seregek Urától, noha az ő földök rakva vétekkel az Izráelnek Szentje ellen.
6.    
Fussatok ki Babilonból, és kiki mentse meg az ő lelkét, ne veszszetek el az ő gonoszságáért, mert az Úr bosszúállásának ideje ez, megfizet néki érdem szerint.
7.    
Arany pohár volt Babilon az Úr kezében, a mely megrészegíté ez egész földet; nemzetek ittak az ő borából, azért bolondultak meg a nemzetek...

Hogy mi ez a Babilon? Nos a helyes értelmezés szerint: " Istenek kapuja". Ez tehát ezúttal, nem egy földrajzi helyet jelöl, hanem azt a sokszinű,keveredett-bálvány imádatot, ami az Igazi Isten ismeret és Isten tisztelet ellen vagy helyett emeltetett.
Mondjuk pont mint a mai hivői tájkép...
Láthatjuk tehát, hogy a valamilyen okból-ideiglenes megbékélés a különböző gyülekezetek között,
( ökumené) csak mélyiti az Igazságtól való távolságot, nem az egy Igaz ismerethez vezeti közelebb az egyéneket.
Az ilyenfajta egységre jutások eredményeként: Lehet ugyan béke-de az Isten-TŐL!!! és nem az Istennel!!!

Az egyének-Istennel való közössége adja a közösség - Istennel való közösségét, és nem forditva! Éppen ezért van a törvényben, hogy a szándékos bűnöst -kollektiv itélettel kell súlytani, mert a közösség-istennel való kapcsolata sinyli meg az "elnézést" Ugyanis ha nincs elitétlés-az azt jelenti: A közösség a bűnt támogatja!

Ezért mondta Jézus is:

MT.18,15.    
Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát;
16.    
Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó.
17.    
Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő.
18.    
Bizony mondom néktek: A mit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és a mit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen.

A Törvényben van egy passzus-a különböző módon történő tisztátalanság esetére... Pontosan azt hangsúlyozza a tisztátalansági törvény, hogy az egyén felelős, és érezzen is felelősséget a közösségért.
Pál mondja:

II.Kor.5,10.    
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Nem kollektiv az itélet sem, hanem egyéni tehát. Senkit sem lehet ölben bevinni az üdvösségbe! ( Noáh és családja a példa)
Ézs 60,19    
Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,