Mahesh Chavda:
Mi teszi naggyá az embert Isten szemében?
„És történt ebben az időben, hogy Elizeus Súnembe ment. Ott volt egy gazdag (nagy - angol ford.) asszony, a ki tartóztatá őt, hogy nála egyék kenyeret. És lőn, hogy valamikor csak arra járt, betért oda, hogy kenyeret egyék. És monda az asszony a férjének: Ímé úgy veszem észre, hogy az az Isten embere, a ki szüntelen erre jár által, szent ember; Csináljunk, kérlek, egy kicsiny felházat, és tegyünk abba néki egy ágyat, asztalt, széket és gyertyatartót, hogy mikor hozzánk jön, hadd térjen oda.” (2Királyok 4, 8 - 10)
Ez az igeszakasz a személyes életedre és a gyülekezetre egyaránt vonatkozik. Erről a súnemita asszonyról úgy ír a Biblia, mint aki „nagy” asszony volt. Miért? Nyilván sokan ismerték Elizeust abban a korban, és sok faluban is megfordult, de mégis csak erről az asszonyról van leírva, hogy helyet készített a prófétának a saját házában. Ez az asszony észrevette a különbséget, felismerte, hogy Elizeus rendelkezik valami többel.
Az ember sokszor láthat a fizikai szemeivel, de lehet mégis vak a szívében. Nyisd meg a szemeidet, hogy Jézus világossága be tudjon hatolni a bensődbe! Az Úrban lévő világosságban erő van. Isten pedig dicsőségről dicsőségre vezet téged, és a jelenléte egyre növekedni fog az életedben.
Elizeuson rajta volt a Szent Szellem kenete, mégpedig az Illésen lévő kenet kettős mértéke. Azért történt ez így, mert Elizeus nagyon szomjas volt a kenetre. Mielőtt Illés elragadtatott, megkérdezte Elizeust, a szolgáját, hogy ő mit szeretne. Elizeus pedig az Illésen lévő kenet kettős mértékére vágyott.
Ez a súnemita asszony észrevette az Elizeuson lévő kenetet, és utánament annak. Helyet készített Elizeusnak a házában és kérte, hogy mindig hozzá menjen és ne máshoz, amikor arra jár. Elizeus Jézus előképe ebben a történetben - azé az emberé, aki elhozza a Szent Szellem valódi kenetét az Egyházba.
Benned is kell, hogy legyen egy szellemi éhség a kenet után, ahogy ebben az asszonyban is volt, és ahogy Elizeusban is volt. Csak így lehet az Egyház és az életed is a Szent Szellem pihenőhelye!
„Megmondotta volt pedig néki: Mondd meg néki: Ímé nagy szorgalmatossággal szolgálsz nékünk, mit kivánsz, hogy cselekedjem veled? Nincs-é valami mondani valód a király előtt, vagy a sereg fővezére előtt? És monda az: Én az én nemzetségem között békességgel lakom. Monda Elizeus: Mit lehetne tehát érette tennünk? Felele Géházi: Nincs fia és a férje vén ember. És monda: Hívd ide! És a mikor oda hívta, megállott az ajtóban. És monda Elizeus: Esztendő ilyenkorra fiút fogsz ölelni. És monda az: Ne, édes uram, Isten embere, ne mondj képtelen dolgot a te szolgálóleányodnak! És teherbe esék az asszony és fiat szült abban az időben, a melyet megmondott volt Elizeus.” (II Királyok 4, 13-17)
Amikor lakóhelyet készítesz a Szent Szellemnek, az Úr egy idő múlva odafordul hozzád, ahogy Elizeus is ehhez az asszonyhoz, és megkérdezi, hogy mit tehet érted. Ennek az asszonynak a legnagyobb szükségét töltötte be ebben a történetben az Úr. Gyermekre volt szüksége, és meg is adatott neki. A kenet így hoz csodát egyik napról a másikra, mert az Úrtól élet, áldás jön. Az Úr tudja a legmélyebb szükségedet, és megadja a szíved vágyát, mert Ő együtt érző Isten, és személyesen szeret téged. Jézus is azért tudott csodákat cselekedni, mert felkente az Atya, mert kenet volt rajta. Hidd el, a legnagyobb szükséged idején is ott van veled az Úr.
„De mikor megnőtt a gyermek, történt, hogy egy napon kiment az ő atyjához, az aratókhoz, és monda az ő atyjának: Jaj fejem, jaj fejem! És monda az ő atyja a szolgának: Vidd el őt az anyjához. Ki mikor felvette őt, vivé az ő anyjához, és az az ölében tartá délig, és akkor meghalt.” (2Királyok 4, 18 - 20)
Meglepő az, ami itt történik, hiszen az előbb láttuk, hogy ez a fiú Isten ajándéka volt, az asszony szívének a kiáltására adott válasz. Amikor Isten ad valamit, akkor az ördög egyből irigykedni kezd, és megpróbálja azt elpusztítani. Ez a támadás azonban nem azt jelenti, hogy az a dolog nem Istentől volt. Nézd meg mit tett ez az asszony ebben a helyzetben, hogyan reagált erre a nem várt eseményre:
„És felméne az asszony, és az Isten emberének ágyára tevé őt, és az ajtót bezárván kijöve onnét. És előhívatá az ő férjét és monda: Kérlek, küldj ide nékem egyet a szolgák közül és egy szamarat, hadd menjek el hamar az Isten emberéhez, és mindjárt megjövök És elmenvén, juta az Isten emberéhez a Kármel hegyére. És mikor meglátá őt az Isten embere távolról, monda Géházinak, az ő szolgájának: Ímé a Súnemita ez.” (2Királyok 4, 21 - 22, 25)
Isten kenetétől lett ez a gyermek és az asszony ehhez a kenethez futott oda, amikor baj érte. Tudta azt, hogy a kenettől jön számára a megoldás ebben a helyzetben is. Isten azokat az embereket tartja nagyra, - mint ezt az asszonyt - akik felismerik a kenetet, és hagyják, hogy ez a kenet feltámassza az életükben azt, ami halott.
Itt az ideje, hogy te is elkezdj harcolni! Vedd fel a szellemi fegyvereket!
Amit most látsz, az nem a vég, hanem a kezdet!
Jézus az élő Isten seregének a kapitánya. Kelj fel harcolni, kelj fel a csatára a reménytelennek tűnő helyzetek ellen!
Könnyű dolog támadás alatt kétségbeesésbe és önsajnálatba zuhanni.
Ez a nő nagyon bölcs volt. Rájött, hogy nem szabad semmi negatívat mondania, ha meg akarja nyerni a csatát.
Te se dobd el a reménységedet, hanem vidd oda, ahol a kenet van. Oda vidd, ahol az emberek reménységgel tudnak harcolni - oda, ahol csodák történnek!!!
„Mikor pedig az Isten emberéhez jutott a hegyre, átölelte az ő lábait; de Géházi oda ment, hogy elűzze őt, az Isten embere azonban így szólt: Hagyj békét néki, mert megkeseredett az ő szíve, és az Úr eltitkolta tőlem, és nem jelentette meg nékem.” (2Királyok 4, 27)
Neked Jézushoz kell futnod, mert Ő a te Elizeusod. A világi emberek nem tudnak segíteni, csak a Jézustól származó kenetben találod meg a választ a szükségeidre. Neked is meg kell ragadni Jézust úgy, ahogy ez az asszony kapaszkodott Elizeus lábaiba. Ha szomorú vagy, öntsd ki a szívedet Istennek, mert Ő az, aki meg tud érteni.
Elizeus először Géházit, a szolgáját küldte el, hogy segítsen az asszonynak (29. vsz.). Lehet, hogy Isten elsőre nem adja meg a teljes választ, de te ne csüggedj el ilyenkor sem, mert a teljes válasz is útban van már. Nekünk üldöztetéseken, megpróbáltatásokon keresztül kell bejutnunk Isten országába. Vannak próbák, de a kenet az, ami meg tud erősíteni ezekben a helyzetekben. Sokszor nem értjük, hogy miért történnek meg bizonyos dolgok. Amit ilyenkor mi tehetünk az az, hogy nem adjuk fel, tovább harcolunk és Jézusra nézünk. Ne a problémád körül időzz ilyenkor! Ebben a történetben is végül maga Elizeus ment el a fiúhoz.
„De a gyermeknek anyja monda: Él az Úr és él a te lelked, hogy el nem hagylak téged. Felkele azért és követé őt. Géházi pedig már előttök elment volt, és a pálczát a gyermek arczára fekteté, de nem szólott és nem is eszmélt rá a gyermek. Azért visszatért eleibe, és megmondá néki, mondván: Nem támadt fel a gyermek. És bement Elizeus a házba, és ímé a gyermek ott feküdt halva az ő ágyán. És bement, és bezárta az ajtót magára és a gyermekre, és könyörgött az Úrnak. És az ágyra felhágván, a gyermekre feküdt, és az ő száját a gyermek szájára tevé, szemeit szemeire, kezeit kezeire, és ráborult, és megmelegedék a gyermek teste. Azután felállott, és egyszer alá és fel járt a házban, majd újra felment és reáborult. Akkor a gyermek prüsszente vagy hétszer, és felnyitá szemeit a gyermek. Ő pedig szólítá Géházit, és monda: Hívd ide a Súnemitát. És oda hívá azt. És mikor oda ment, monda: Vedd a te fiadat. Ki mikor bement, lábához esék, és leborula a földre, és az ő fiát fogván, kiméne.” (II Királyok 4, 31 - 37)
Sokszor hasonló helyzetbe kerülünk mint ez az asszony: Isten arra bíztat minket, hogy ilyenkor kiáltsunk hozzá, és ő nagy dolgokat fog cselekedni. Isten jó, Ő a feltámadás, a helyreállítás Istene. Isten olyan profetikus gyülekezeteket támaszt ezekben az időkben, amelyek megragadják Isten erejét.
A nagy kihívásokra Istennek mindig a csoda a válasza. A Szent Szellem ilyenkor ráteszi a kezét a kezünkre, a szemét a szemünkre, a száját a szájunkra és belénk leheli Isten erejét, és a kenet megtöri az igákat.
