Alfa-Omega közösség

Ismerkedés => Fórumozók blogjai => Sofia => A témát indította: Sofia - 2019 December 16, 10:35:34

Cím: Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2019 December 16, 10:35:34
Tévtanítók és tanok mindig voltak és lesznek a keresztény egyházakban.  Vannak, akik érdekből, szándékosan vezetik félre hittársaikat; s vannak, akik – komoly Biblia-ismeret hiányában – buzgóságból terjesztik a tévtanokat.  Így volt ez már az első keresztények idejében és gyülekezeteiben is.  Ezért látta fontosnak Péter apostol és mások is, hogy – már a kezdet kezdetén – komolyan figyelmeztessék Jézus követőit, hogy óvakodjanak tőlük. (baptista.hu)
Amikor János azt mondja az igében: szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket — azt jelenti: nézzetek a forrására, az eredetére, honnan származik. Honnan ered a mozgalom, a szekta, a vallási közösség, mit vall magáról, mi a célja, és hogyan élnek az emberek benne? Erre komolyan utal az ige. Sokan hirdetnek egy ú. n. olcsó evangéliumot, egy olcsó megváltást. Sokan hirdetnek egy olcsó kegyelmet, olcsó újjászületést, egy könnyebb utat az életre. Mi meg tudjuk, hogy az a kegyelem, amit mi vettünk, az drága kegyelem. Nem nekünk került sokba, de valakinek nagyon sokba került: az életébe került. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát elküldte ebbe a világba, hogy éljünk általa. A kínra és a halálra küldte Őt. Neki nagyon sokba került ez. (Részlet Horváth Géza prédikációjából)

Ember legyen a talpán aki ebben a felgyorsult, hazugságokkal teli világban, keresőként, vagyis kevés és hiányos ismerettel egy olyan közösséghez csatlakozik, ahol még tisztán szól az evangélium, ahol a hívek hitének és életének csak is kizárólag a Biblia a zsinórmértéke. Megszámlálhatatlanul sok közösség reklámozza magát és toborozza új tagjait úton-útfélen. Fülbemászó, divatos zenével, betegségből történő gyógyulás igéretével és a megérdemelt jólét és gazdagság elérhetésével kínál egy új életet azoknak a hiszékeny embereknek akik már keresik életük értelmét, akik már szabadulnának ebből a földi pokolból, de befolyásolhatóak, könnyen megtéveszthetőek vagy csak egyszerűen lusták és nem kutakodnak a Szentírásban az igazság felől. Mint, ahogyan Horváth Gézától idéztem, nincs könnyű és olcsó kegyelem, legyen gyanús ha valaki mégis ilyet kínál. Isten soha sem ígért könnyű életet, felhőtlen boldogságot, sírig tartó egészséget és gazdagságot sem.

Ebben a témában szeretném nevén nevezni a tévtanítókat és az olyan közösségeket, melynek tagjai a széles úton járnak, mert hagyták magukat megtéveszteni és ez sajnos az örök életükbe fog kerülni.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2019 December 28, 11:20:46
Ma minden keresztény egyház vallja, hogy hitünk legfőbb alapja a Szentírás.
A katolikus tanítás szerint is a hit alapja a Szentírás. De hozzáfűzik, hogy a Szentírást, illetve Jézus tanítását is jobban megérthetjük, ha megvizsgáljuk, hogy az egyház “hagyományában”, azaz történelme folyamán hogyan értelmezte a Szentírás egy-egy gondolatát, illetve hogyan valósította meg életében a szentírási irányelveket. Vagyis a katolikusok szerint egyformán fontos a Szentírás és a hagyomány is. Már pedig a hagyományok sokszor ellentétesek a Bibliával. Kezdjük egy nagyon katolikus jellemzővel, a Mária kultusszal.
A katolikus tradícióban Mária, a fájdalmak asszonya, a szeplőtelen szűz olyannyira fontos helyet foglal el, hogy hozzá imádkoznak, sőt egy időben társmegváltóként is tekintettek rá. A második vatikáni zsinat óta pedig úgy tartják számon, mint aki „nagylelkű társa” Krisztusnak, de az üdvösség rendjében alatta áll, a kegyelmet pedig nem a saját hatalmánál fogva közvetíti, hanem azáltal, hogy ő is részesedik benne.
Sok római Katolikus teológus is kertelés nélkül beismeri, hogy a “Mária tisztelet” alig-alig volt kifejlődőben az első 3 évszázadban.
Az első, biztosan kimutatható Mária-ünnepet Kr.u 500 körül tartották. És Bartman, Római Katolikus teológus is állítja, hogy csak a 4. század végéről maradt ránk az első Máriához szóló könyörgés.

De nézzük meg csak pontosabban a Mária tisztelet kifejlődésének történelmi sorrendjét és amikről maradtak pontos feljegyzések:

- A 2. században Jusztiniusz és Ireneusz párhuzamot vonnak Éva (ősanyánk) és Mária között.
Már a korai évszázadoktól kezdve különböző apokrif íratok jelentek meg (vallásos jellegű írások, amelyek nem az apostoloktól származtak), amelyek tartalmukat tekintve egyre közelebb kerültek a néphitéhez.
- 431-ben az efézusi zsinat, Máriára az “Isten-szülő” kifejezést használják.
- 553-ban kihirdetik Mária örökös szüzességének dogmáját.
- A 8. századból ünneplik Mária mennybemenetelét (egyes források I Gergely pápára utalnak a IV-ik században).
- A 11. századtól kezdve imádkozzák az “Ave Mariat”, azaz “Üdvözlégy Mária” imát.
- 1140-ben bevezetik Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepét
- 13-15 században viták vannak a dominikánus és a Ferences szerzetes rendek között a szeplőtelen fogantatás kérdésében.
- 1750 körül Ligouri Alfons megírja a “Mária dicsősége” című könyvét – ami a modern Mária – kegyesség klasszikus műve.
- 1849-ben IX Pius pápa kihirdeti: “Üdvösségünk alapja a szent Szűz”
- 1854-ben ugyanez a pápa meghatározza a szeplőtelen fogantatás dogmáját és hivatalossá teszi azt.
- 1858 “Mária” jelenés Lourdes-ban Franciaország.
- 1891-ben XIII Leó pápa kijelenti: “ Amiképpen senki sem járulhat a mennyei Atyához, csak a Fiú által, ugyanúgy szerinte senki sem járulhat Krisztushoz, csak Mária által.”
- 1917 “Mária” jelenés Fatimában. Néhány jövendölés és utasítások, amiket az akkori pápák nem vettek figyelemben és nem is tartották meg.
- 1943-ban XII Pius pápa kijelenti: “Ő (Mária) áldozta fel Őt (vagyis Krisztust) az örök Atyának.”
- 1946-ban XII Pius pápa megkoronázza a Fatimai szobrot, és kifejti: “Máriát méltán megilleti a tisztesség, hatalom és dicsőség.”
- 1950-ben XII Pius pápa meghatározza Mária test szerint való mennybevitelének hivatalos dogmáját.
- 1954-ben bevezetik Mária királyságának ünnepét.
- A II Vatikáni Zsinaton (1962-1965), VI Pál pápa Máriát “az egyház anyjá”-nak nevezi.
- 1968-ben VI Pál pápa a kiadott “Credo”-jában összefoglalta a Máriával kapcsolatos mai Romai Katolikus ismeretanyagot. Máriát a hagyomány szerint “Isten Anyja” néven nevezte: “Hisszük, hogy, a boldogságos Mária …. a hústestté lett Ige, Istenünk és Megváltónk, Jézus Krisztus anyja volt” és ez így lett pontosítva egy felnőttek számára szóló kátéban, amit Peil írt, hogy: “Mivel a Fia igaz Isten, ezért Ő (Mária) Isten anyja.”
- 1979-ben II János Pál pápa engedélyezi, hogy az egyház egyes részeiben pünkösd 2 napján Mária-ünnepeket tartsanak: “Mária az egyház anya” néven.
- 1942 és 1982 évek, Mária szeplőtelen szívének lettek szentelve.
- 1983-ban II János Pál pápa megkoronázza a Jasna Gora-i Mária szobrot.

Ezekből az adatokból nagyon is tisztán meglátszik, hogy a “Mária tisztelet”-nek az alapja nem a Biblia, az első századi és második századi keresztyének nem ismerték ezeket a dolgokat és nem is gyakorolták. Tovább meglátszik az is, hogy az apostolok nem hagytak semmi utalást a “Mária tiszteletre” és az első keresztyén gyülekezet vezetői, mint például Polycarp aki az apostoloktól vette egyenesen a tanítást, nem hagytak hátra semmi írást a “Mária tisztelet”-ről.

forrás: tomkaferenc.hu, kotoszo.blog.hu, maria-kultusz.eoldal
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Január 13, 09:42:19
A Magyar Katolikus Lexikon többek között a következőket írja a tisztítótűzről:
-tisztítóhely (latinul purgatorium): a →halál utáni tisztulás helye. A vallástörténetben általános hit, hogy a lélek a halál után esetleg különféle küzdelmeken, próbákon megy át.
-Jóllehet a Szentírásban sem találjuk még meg a túlvilági tisztulás kifejezett fogalmát, de vannak olyan összefüggések, amelyekből a teológiai fejlődés leszűrhette a tisztítótűz határozott tanítását.

Ha halála után mindenkinek lehetősége lenne a megtisztulásra akkor senki sem kerülne a kárhozatra.
Vagyis: itt a földön élj úgy ahogy akarsz, ne törődj semmivel, majd a halálod után megbánhatsz mindent, megtisztulhatsz és olyanokkal töltheted az örökkévalóságot akik földi életükben veled ellentétben Istennel élték az életüket, szerették és tisztelték a Teremtőt, veled ellentétben dicsőséget szereztek Isten szent nevének. Tehát nagyon vegyes lesz a társaság, akárcsak itt a földön. Lesz ott betegelméjű tömeggyilkos, gyerekeket molesztáló pedofil, anyaszomorító erőszakos zsarnok, csupa-csupa olyan ember, akik egyáltalán nem bánták meg a tetteiket.
Ez valahogy nincs összhangban Isten igazságosságával.
A szentírás egyértelműen közli velünk (nehogy meglepetés érjen bennünket), hogy az örökkévalóságot annak megfelelően fogjuk eltölteni ahogyan arra rövid földi életünkben készültünk. Vagyis  Isten gyermekeként haltál-e meg vagy sem. Elfogadtad-e Isten kegyelmét vagy sem. Ilyen egyszerű. Isten mellett döntöttél-e vagy sem.
A Szentírás egyértelműen közli velünk, hogy a kárhozat és a üdvösség helye között nincs átjárás. A halál pillanatában végérvényesen eldől ki hová kerül. Dönteni csak a halál előtt lehet.

Életveszélyes tanítás a tisztítótűzről szóló elmélkedés. Akik hisznek a hely létezésében és funkciójában és ennek tudatában nem változtatják meg az életüket, gondolkodásukat, nem kapnak új szívet az Úrtól, örökre halottak maradnak.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Január 18, 15:22:07
Nem véletlen, hogy a szoros kaput és keskeny utat olyan kevesen találják meg. Pedig csak ez vezet az életre.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Február 16, 15:24:23
A következő néhány pont Tony Coffey könyvéből származik, melynek címe: Katolikus voltam — Amit a római katolicizmusról mindenkinek tudnia kell. A kötetben többek között ilyen kérdéseket vizsgál meg: Van-e szó a Szentírásban a pápaságról? Bűneinkre Istentől vagy emberektől kell-e feloldozást várnunk? Mit mond a Biblia Máriával kapcsolatban? Szükség van-e a tisztítótűzre? Ahol az egyházi tradíció és a Biblia ellentmond egymásnak, melyiknek tulajdonítsunk nagyobb szerepet?

Ellenérvei közül mazsolázok a pápaság intézményével kapcsolatban:

1. Péter házas volt — Péter valóban mindent hátrahagyott Jézus hívására, és így követte őt. Azonban az Újszövetségből tudjuk, hogy házas volt, és a feleségét nem hagyta el (Lk 4:38, 1Kor 9:5). Ha Péter házas lehetett, miért nem lehetnek azok a katolikus hivatalok betöltői is (papok, püspökök, bíborosok, a pápa)? A cölibátus külön kegyelmi ajándék, mely nem mindig jár együtt egyházi vezetésre kapott ajándékkal. Így vezető egy olyan személy is lehet, akinek van felesége, és vannak gyermekei. Pál apostol a vezetői erények között említi meg azt, ha egy gyülekezeti vezető példás házassággal és családi élettel rendelkezik (1Tim 3:2, 12, Tit 1:6).

2. Péter nem járt Rómában — A római pápát Péter örökösének tekintik, aki nem csak a Katolikus Egyház feje, hanem Róma püspöke is, ahogyan — állításuk szerint — Péter is betöltötte ezt a tisztséget. Azonban az Újszövetségben nem találunk utalást, mely ezt alátámasztaná. Nem úgy tűnik, mintha Péter valaha is járt volna Rómában, arról nem is beszélve, hogy az ottani gyülekezetben vezető szerepet töltött volna be. Amikor Pál megírja a levelét a Rómában élő hívőknek, a bőséges befejező üdvözlésben nem tesz említést Péterről (Róm 16:1-23) annak ellenére, hogy majdnem 30 személyt név szerint is kiemel abból a közösségből.

3. Péter neve megváltozott — Azzal érvelnek, hogy Péternek Jézus új nevet adott, és ezzel ruházta rá különleges feladatát, hogy vezesse az egyházat. Azonban Jézus más apostolai nevét is megváltoztatta (Mk 3:16-17), és ez nem járt együtt semmilyen különleges egyházi pozíció továbbadásával.

4. Péter elsősége — A katolikusok azon érve sem állja meg a helyét, hogy Péter neve mindig először szerepel a tanítványok felsorolásában. Az Újszövetségben a sorrend nem mindig azonos, ez pedig arra utal, hogy nem tulajdonítottak nagyobb jelentőséget Péter személyének, mint más elöljáró apostoloknak. Az ApCsel 15 beszámol az első zsinatról, mely azért ült össze, hogy tisztázza a pogány keresztényekkel szemben támasztott elvárásokat. Ezen a gyűlésen Péter nem állt a többi felszólaló fölött, a szava nem ért többet az övéknél. Ha ezen a zsinaton egy vezető személyt szeretnénk megnevezni, az inkább Jakab lenne, aki a tanácskozás után egy záró határozatot hozott meg.

5. A pápaság hiányzó tisztsége — A Biblia számos szolgálati ajándékot nevez meg, ill. megemlíti a vezetők több kategóriáját is (pl. 1Kor 12:28-30, Ef 4:11-16). Ha valóban Péter lett volna az első pápa, akkor az Újszövetségnek ezt a tényt egyértelműen közölnie kellene. Pál apostol többször is beszélt arról, hogy mik a presbiterekkel szembeni elvárások. Arról azonban soha nem beszélt, hogy lenne egy egyszemélyű vezető, aki a világegyház élén áll. Az egyszemélyű vezetés eleve ellentétes a Biblia tanításával. Jézus 12 apostolt választott maga mellé, és az egyes gyülekezetek élére is több vezetőt választottak. Ha a világegyház élén vezetés állna, az valószínűleg nem egyetlen személy lenne, hanem vezetők egy bizonyos csoportja. Azonban a pápaságra vonatkozó “szolgálati ajándék”, és a világegyház központi vezetésének modellje teljesen hiányzik a Bibliából.

6. Péter tévedése — A pápai tévedhetetlenséget cáfolja meg az, hogy Péter tévedett. Egy alkalommal Pál megdorgálta őt az evangélium lelkületével ellentétes magatartásáért (Gal 2:11-14). Ha igaz az, amit a katolikus hittan állít, és a pápa valóban tévedhetetlen, akkor Péter nem volt pápa. Vagy ha mégis ő lett volna az első pápa, akkor nem igaz, hogy a pápák tévedhetetlenek.

Végül pedig idézem Tony Coffey következtetéseit a pápaságra vonatkozóan: “Milyen következtetést vonhatunk tehát le az eddig feltárt tényekből? Péter apostol soha nem tartotta magát pápának. A többi apostol sem tartotta Pétert pápának. A Szentírásban sehol nem találunk utalást a pápaságra. A pápaság intézménye csak több évszázaddal az egyház megalapítása után jött létre” (p. 95.).

forrás: https://infaustus.wordpress.com
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 06, 12:51:22
A következőket olvashatjuk a dunaharaszti és taksonyi római katolikus plébániái honlapján:

Szentáldozás
„A szent Eucharisztia (Oltáriszentség) az a szentség, amelyben Jézus Krisztus önként adja nekünk testét és vérét, hogy mi is átadjuk magunkat neki, és a szentáldozásban vele egyesülünk. Így kapcsolódunk bele Krisztus testébe, az Egyházba.” (Youcat, no. 208)

„Áldozáson értjük Krisztus testének és vérének vételét az átváltoztatott kenyér és bor színe alatt. Ez rendszerint a szentmisében történik, bizonyos alkalmakkor azonban azon kívül is (pl. betegek áldozásakor). Ha csak a kenyér színe alatt áldozunk, az is egyesülés a teljes Krisztussal.” (Youcat, 129. o.)

Jézus Krisztus kb. 2000 évvel ezelőtt önként vállalta helyettünk a halált, hogy élhessünk, az életével fizetett a bűneinkért, hogy az Atya ne ítéljen el bennünket, hogy a második halál ne ártson nekünk. Ha hiszünk ebben a tökéletes, megismételhetetlen váltságáldozatban akkor Isten gyermekei lehetünk. Jézus soha sem mondta, hogy bárkivel is egyesülni szeretne, már maga a gondolat is visszataszító és szentségtelen. Azt viszont megígérte és meg is cselekedte, hogy a mennybemenetele után elküldi a Vigasztalót vagyis a Szentlelket és, hogy ezáltal velünk lesz minden napon a világ végezetéig. Ugyanilyen visszataszító és szentségtelen gondolat, hogy az ostya és a bor átváltozik szeretett Megváltónk testévé és vérévé. Erről azonnal a kannibalizmus jut eszembe, amikor istentelen, vad, pogány népek megölik és elfogyasztják egymást. Meg az is eszembe jut, hogy Isten megtiltotta a leölt állatok vérének elfogyasztását, mert, hogy abban van a lélek. Aztán a szentáldozás szót sem nagyon értem. Jézus váltságáldozatával végleg megszűnt az ószövetségi áldozás. Amit az állatáldozatok nem tudtak betölteni, azt Isten Fia egyszeri, tökéletes váltságáldozatával megtette. Egy darab ostya és egy korty bor elfogyasztása semmiféleképpen nem nevezhető áldozásnak és semmiképpen sem hasonlítható Jézus Krisztus borzalmas, gyötrelmes kínhalálához. Az utolsó vacsorán Jézus arra kérte a tanítványait, hogy egy darab kovásztalan kenyér és egy kevés bor elfogyasztásával emlékezzenek meg Róla és az Ő haláláról.
Kérdezem: Hányszor sértették már meg azok az Atyát, akik imádságaikban nem közvetlenül hozzá hanem egy közvetítőn (Márián) keresztül imádkoznak? Olyan ez, mintha üzengetnénk valakinek. Persze ez manapság bevett gyakorlat, üzengetni sokkal könnyebb, mint odaállni és szemtől-szembe beszélni. Az olvashatjuk a Szentírásban, hogy Krisztus az Atya jobbján van esedezik értünk ezért, ha imádkozunk akkor Ő általa vagy Reá való tekintettel kérhetünk valamit. Kérdezem: Hányszor szomorították meg Jézust azok, akik az Ő drága testét és vérét egyenlővé teszik egy kevés ostyával és borral?

"Szeret az ÚR, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!"
(Jeremiás siralmai 3:22-23)
"Kegyelmes és irgalmas az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy."
(Zsoltárok 145:8)
Amíg élsz bármikor visszatérhetsz a keskeny útra vagy elindulhatsz azon, ha még nem tetted meg. De vigyázz! Ne halogasd sokáig a döntést, mert az Úr türelme nem végtelen.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 09, 08:46:36
DR. SEBESTYÉN JENŐ: AZ EUCHARISZTIA ÉS AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUSOK REFORMÁTUS SZEMPONTBÓL, BUDAPEST, 1938 (részletek)

Az eucharisztia szó jelentése
Az eucharisztia görög szó, és magyarul hálaadást jelent (pl. Fil 4:6, I. Kor 14:16). Azt a hálaadást is, amellyel a hívő az úrvacsorát veszi. Az I. Kor 11:24-ben is ezt a kifejezést (eucharisztézasz) használja Pál apostol, amikor az úrvacsorával kapcsolatban az Úr Jézusról azt mondja „és hálákat adván (eucharisztézasz) megtörte és ezt mondotta…” (lásd Mát 26:27 is). A hálákat adván (eucharisztézasz) szó tehát nem azt jelenti, hogy Krisztus a kenyérre és borra Istentől áldást kér, hanem azt, hogy Istent áldja, azaz dicsőíti és hálákat ad az Úrnak azokért az ajándékokért, amelyeket Ő ajándékozott. A kenyér és bor alkatrészei tehát egy eucharisztia, azaz dicsőítő és hálaadó imádság által sákramentummá avattattak.
A római katholikus felfogás
Az eucharisztia szó ez egyszerű bibliai jelentését azonban a római katholikus egyház átalakította és eucharisztia alatt ma már magát az úrvacsorát, majd pedig a római katholikus áldozás alkalmával használt átlényegült ostyát, az ú. n. Legméltóságosabb Oltáriszentséget, az áldozást, tehát a mise legfontosabb részét érti.
Ez úgy történt, hogy a római katholikus egyház az áldozat gondolatát átvitte az úrvacsora sacramentumára. Az első időkben ugyanis az úrvacsorát a szeretetvendégségekkel kapcsolatban szolgáltatták ki. E célra a jobb módúak különböző élelmiszereket, kenyeret és bort, olajat és lisztet hordtak össze és ezeket az adományokat áldozati ajándékoknak, áldozatoknak nevezték, amelyeket azután a püspök eucharisztiával, azaz hálaadó imádsággal szentelt fel. Ez után a hálaadó imádság után, amelyet az ilyen adományok fölött elmondottak, nyerte azután az úrvacsora is az eucharisztia nevet. Mindebben addig nem volt semmi, amíg az úrvacsora valóságos vacsora volt és ezekért a szeretetvendégségi adományokért a hálaadó imádság a gyülekezet nevében történt. Mert az ilyen „áldozatok” tartalma akkor még nem a Krisztus teste és vére volt, hanem a gyülekezet által összehordott ajándékok, úgy hogy ezeknél az adományoknál csak hálaáldozatra s egyáltalában nem engesztelő áldozatra lehetett gondolni. De veszedelmessé vált a helyzet akkor, amikor magát az úrvacsorát kezdték áldozati jellegűnek tekinteni, amelyet nem a gyülekezet ajánl fel, hanem a püspök visz az oltárra és a kenyér és bor
hálaadással való megszentelésében áll. A római katholicizmus tehát maga már eucharisztia alatt az átlényegült ostyát érti, amelyet a római katholikus hívő az áldozáskor magához vesz, vagy pedig az oltáron a szentségtartóban imád s az Egyház az úrnapi körmenetek alkalmával mint a „Legméltóságosabb Oltáriszentséget” körülhordoz és a hívők és az egész világ szemei előtt magasra tart. Ezt az imádás végett kitett átlényegült, tehát valóságos Krisztussá vált ostyát nevezi az egyház az eucharisztikus Krisztusnak (Christus eucharisticus). Mert a „Legméltóságosabb Oltáriszentség maga az Úr Jézus az ostya színében”. Ez az ú. n. Szentségi Jézus, aki az oltáron lakik és vár a hívekre. „Oltári szentségnek azért nevezik, mert az oltáron, mise közben jön létre és manapság az oltáron is őrzik.” Ennek a „legméltóságosabb oltáriszentség”-nek az ünnepe az ú. n. Úrnapja, pünkösd után a 10-ik napon (a szentháromságvasárnap után való csütörtökön) és ennek a tiszteletét akarja világraszóló ünnepélyességgel terjeszteni és fokozni a római katholikus egyház, amikor 1881 óta elrendeli, hogy minden második évben eucharisztikus világkongresszusok tartassanak, hogy így a legméltóságosabb
oltáriszentség kultusza és imádása világarányokban is kibontakozzék és milliós római katholikus tömegeket is mozgasson meg. Az eucharisztikus világkongresszus tehát nem egyéb, mint egy az egész világra szóló hatalmas arányokban megrendezett Úrnapja, annak egész szellemével, céljával, tehát
theológiai alapelveivel együtt.
Az eucharisztikus világkongresszusok theologiai háttere.
Az úrnapi és eucharisztikus körmenet tehát több és más, mint az egyszerű jámbor, ereklyéket vagy szentképeket körülhordozó róm. kath. processziók, mert egyenesen reformációellenes éle és tendenciája van, amit a tridenti zsinat is megerősít, amikor a XIII. ülésben az átlényegüléssel kapcsolatban kimondja, hogy a „győzedelmes igazságnak kell diadalmaskodni a hazugság és eretnekség felett, hogy annak ellenségei ekkora ragyogás láttára és az egyetemes egyház ekkora örömének közepébe helyeztetve vagy megsemmisülve elnémuljanak, vagy a megszégyenítéstől lesújtva és megzavarodva egyszer valahára észretérjenek…”. – És aki tagadja az eucharisztikus Krisztust, azaz a Krisztussá lett ostyának Istent megillető imádatát, s azt is tagadja, hogy az oltáriszentségnek e célból külön ünnepet is kell szentelni, s azt processziókban körül kell hordozni s az egész nép által imádtatni, s aki annak imádóit bálványimádóknak mondja: átkozott legyen (ki van közösítve) (Sess. XIII. Can. VI.).


Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 23, 14:58:12
Azt olvastam valahol, hogy a Hit gyülekezete egy lelkiterrorista szekta. Beleolvasva egy volt tag, Bartus László Fesz van című könyvébe, teljesen egyet értek ezzel a megállapítással. Ennek a szervezetnek semmi köze sincs Istenhez és az Ő igazságához. Éppen ezért nem is nevezném sem egyháznak, sem felekezetnek sem keresztény közösségnek. Akik a publikus igehirdetésnek csúfolt összejöveteleket látják és hallgatják azoknak is érezniük kell, hogy itt valami nagyon nincs rendben. Egy pásztor, egy szolgája Istennek nem csinálhat cirkuszi látványosságot vagy szórakoztató show műsort egy istentiszteletből. Aki Istent képviseli és valójában az Ő igéjét szólja, nem viselkedhet úgy, mint Német Sándor, akinek igencsak hiányosak a Bibliai ismeretei, egyáltalán nem alkalmas a tanításra, mert beszélni sem tud, sokszor csúfosan belegabalyodik abba amit mond és teszi ezt pökhendien hatalmas beképzeltséggel. Istennek emberei mindig szerények és alázatosak voltak, soha sem akarták a saját ragyogásukkal eltakarni a Teremtőt. A nem publikus dolgokat látva, mert hát vannak ilyenek is, teljesen egyértelmű, hogy ennek a szervezetnek semmi köze a kereszténységhez, rejtett kamerás felvételek bizonyítják, hogy rendszeresek az átkozódások, szitkozódások, a gyűlölet beszédek, a politizálás. Németh Sándor össze vissza beszél, többnyire a Bibliával nem egyező dolgokat állít, a hallgatóság pedig bólogat és hallelújázik, biztos vagyok benne, hogy vezényszóra teszik. És miért bólogatnak? Mert nem ismerik a Szentírást. Mert ha ismernék akkor tudnák, hogy a vezető pásztor ostobaságokat beszél és megtéveszti a hallgatókat. De a kényelem, a lustaság a mai kor emberének egyik jellemzője. Istent nem a kijelentései (Biblia) alapján akarjuk megismerni, mert ez nagyon időigényes és fáradságos munka, elég nekünk ha hallunk Róla valamit más valakitől aki szimpatikus nekünk. De hát az ősellenség is tud szimpatikus lenni, ő nem csak ordító oroszlánként tud viselkedni, de képes a világosság angyalának is mutatkozni. Istennel nem lehet csak heti 1-2 órában közösségben lenni és csak mások által elmondott dolgokból megismerni. Hiteles forrásból, jelen esetben az Ő szent szavaiból vagyis annak leírt változatából, a Szentírásból kell tájékozódjunk.

Bartus László szerint Németh Sándor képesítés nélküli állelkész, aki egyháznak álcázott családi vállalkozást vezet. Démonszakértőként egy sarlatán. A pénzügyei és a milliárdos gazdagsága tisztázatlan és átláthatatlan. Lelkészi fizetésből ilyen krőzusi gazdagságra szert tenni nem lehet. Ez ellentétes az evangéliumokkal és Jézus Krisztus tanításaival. Politikai tevékenysége a liberális SZDSZ-től az illiberális Fideszig illegális tevékenység. Németh titkosszolgálati eszközöket és módszereket alkalmaz kritikusai eltüntetésére.
Bartus László könyve nem tartalmaz sem rágalmakat, sem hazugságokat, megtörtént eseményeket mond el, amelyeket tanúk tucatjai igazolhatnak. Mindennél többet mond erről a tény, hogy a Hit Gyülekezete a könyv megjelenése után egyetlen pert sem indított a szerző ellen. Szerény véleményem szerint azért, mert rengeteg takargatni valójuk van.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 23, 15:11:18
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A presbiteri szobában rendszerint szikrázott a levegő. De az sem volt mindennapi, amikor Németh Sándornak jó kedve támadt: egyszer behívta Pajor Tamás hét év körüli kisfiát a felnőttek közé, és a többi vezető előtt űzette vele az apjából a démonokat. A gyerek zavarban volt, látva, hogy apja négykézláb áll Németh Sándor előtt. Ez a kedves gesztusok közé tartozott, illett nagyot nevetni. De az örömnek volt más forrása is: ha Németh Sándor porig alázott valakit, és az illető összeomolva állt előtte, még bevitte a kegyelemdöfést. Ezután felénk fordult, és kacsintott egyet. (Innen tudtuk, hogy élvezi.) Riadtan visszamosolyogtunk. (Pedig a megalázott ember a barátunk volt.) Egy háromnapos összejövetelen Németh Sándor annyi embernek gázolt az önérzetébe, hogy jégcsap lett körülötte mindenki. Ilyenkor azt prédikálta, hogy kétféle keresztény van: az érzékenyek, és az egészséges lelkűek. A harmadik nap végére az alkalmazkodás, a félelem múlni kezdett, az első sorokban feszült az indulat. A vezető lelkész a megoldást nem abban látta, hogy bocsánatot kér azoktól, akiket igaztalanul megbántott. Ehelyett arról tanított, "hogyan kell egy kereszténynek a testvéri szeretetet feltámasztania magában". Először elsorolta: ne gondold, hogy igazad van, ne hidd, hogy Isten elnézi a neheztelést neked. Ne fújd föl magad, ne ápolgasd a keserűséget. Isten gyűlöli azt, ha haragszol. Olyan vagy, mint Káin, aki megölte testvérét, Ábelt. Szeresd a felebarátodat (vagyis Németh Sándort), mint önmagadat. Ezután megadta a receptet, hogyan tudjuk a szeretetet felgerjeszteni magunkban "ajándékok által". - Amikor ajándékot adtok egymásnak - mondta -, felszabadul a szívetek a megajándékozott felé. Ajándékozzatok egymásnak órát, nyakkendőt, aranyláncot. - Ezt fogsz tőlem kapni - súgta az első sorokban ülő egyik vezető, akiről akkor már két napja szóltak a legdurvább prédikációk. És megmutatta, mit.

A lelátón ülőknek fogalmuk sem volt arról, mi zajlik a háttérben. Vették "Isten üzenetét". Nekik "a Szentlélek prédikált". A presbiterek rezzenéstelen arccal ültek. Készenlétben, hogy a szeretettanítás közben mikor csap le a mennykő. Nem így Balogh Feri, a Bergendy együttes egykori énekese, a dicséretzenekar szólistája. Ő úgy érezte, neki azt helyezte szívére a Szentlélek, hogy a pásztornak adjon ajándékot. Nem csoda, hisz tőle félt a legjobban. Annyi bántást életében nem kapott senkitől. Beteges függőségbe került tőle, ő volt az idomítás csodája. A szája is remegett, ha meglátta. Németh Sándor pedig a szolgalelkűséget utálta benne legjobban, amelyet ő plántált belé. A prédikáció alapján helyénvaló volt, hogy az énekes neki adja a legnagyobb ajándékot. Balogh Feri ezt őszintén gondolta: azok közé tartozott, akik haragudni sem mertek. Legfeljebb a szorongása és a félelme nőtt, mert mindig magában találta meg a hibát. Ettől még esetlenebb lett, amiért aztán még jobban megalázták. Balogh Feri ekkoriban nem énekelhetett a színpadon. Kiszolgáltatott helyzetben volt, hiszen minden korábbi fellépési lehetőségét évekkel korábban lemondta. Szórakoztatóipari démonokat nem hozhatott a dicséretbe. Amikor döntenie kellett, a hírnév és a pénz helyett a gyülekezetet választotta. Némi aprópénzért hetente kétszer a Hit Gyülekezete tagjainak énekelt. Ez volt az élete. Örömmel kellett énekelnie, pedig időközben eltemette négy gyermekét. Amikor a dicséretből kitették, szó szerint kicsúszott a talpa alól a deszka. Németh Sándor szűk körben ezt azzal indokolta, hogy Balogh Feri a benne levő cigány szellemet osztja meg a közönséggel. Előadói stílusában démonok vannak. Neki csak annyit üzent, hogy pihenjen. Balogh Feri a prédikáció után úgy érezte: itt az ideje, hogy kifejezze háláját a vezető lelkésznek. A délelőtti és a délutáni istentisztelet között elment, és közel nyolcvanezer forintért (legalább kéthavi fizetése lehetett) megvette a környéken fellelhető legdrágább öltönyt. Az üzlet talán éppen arrafelé esett, ahol egykor Németh Sándor lakott, és pályája elején, feleségével a kukákat takarította.

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Március 25, 16:08:00
Hát, kedves Sofia, ez egy nagyon-nagyon bonyolult, kemény téma... :303:
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 26, 07:25:38
Tudom kedves Tünde, hogy nehéz fába vágtam a fejszémet, de a Lélek arra indított, hogy ne hagyjam szó nélkül az ellenség munkáját. Fáj a szívem amikor azt látom, hogy milyen sokan vannak megtévesztve agymosott állapotban és menetelnek a kárhozatba. Ha csak egy lelket meg tudok menteni, már nem volt hiábavaló a próbálkozásom.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 26, 08:05:46
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A megtérésem után számtalanszor ellenőriztem, nem élek-e öncsalásban. Nem pszichózis áldozata vagyok-e? Nem hit-e ez a hitben? Nem önszuggesztió? Istent nem zavarta a kétkedés. Elismerte a jogomat arra, hogy utánajárjak mindennek. Hajnali két órakor, egy nyári estén, amikor végére értem mindennek, letettem a fegyvert. Isten mintha nevetett volna. Később már szégyelltem, hogy Németh Sándor "Istentől kapott tekintélyéről" először azt hittem, személyi kultusz. Hogy számomra túl nagy volt a hangerő. Hogy Németh ordítozása Hitlerre emlékeztetett. Hogy nem akartam "házi csoportba" járni. Hogy nem tetszett, amikor a testvérek megsemmisítették a könyvtáramat, kidobatták a szőnyegeimet, mert szerintük "démonikus minták" voltak rajta. Hogy nem értettem, miért kellett megszakítanom a kapcsolataimat azokkal, akiket szerettem. Hogy azt mondogattam: miért kell karizmatikus bikkfanyelvet beszélnem attól, hogy megtértem. Hogy a gyülekezet gondolkodásmódjával ellentétben úgy gondoltam: az Úr ugyanúgy szereti azokat, akik nem tértek meg, mint bennünket. Hogy Istent irgalmasabbnak ismertem, mint Németh Sándor. Hogy nem láttam olyan kegyetlennek és bosszúállónak, mint Németh Sándor. Hogy úgy hittem: Jézus nem a hitbéli "túlóráinkért" szeret minket, hanem önmagunkért. Hogy úgy éreztem: kezd elmúlni a megtérés öröme. Mindenre volt magyarázat. Az idősebb keresztények felvilágosítottak: a "mézeshetek" elmúlnak. Ez a normális. Jön a harc a Sátán ellen. Emiatt nem találtam gyanúsnak a szorongást, amelyet Németh Sándor jelenlétében éreztem. A félelmet, ha csak az autóját megláttuk. Hiszen egy nagy "szellemi harcossal" állunk szemben, aki démonokkal, magával az ördöggel csatázik. Pedig a szorongást már akkor éreztük, amikor személyesen még nem ismertük. Még meg sem szólalt. Olyan megfélemlítő atmoszféra vette körül, hogy a gyülekezet vezetői legtöbbször sápadtan álltak mellette. (Mi, hívők addig azt hittük: azért félünk, mert kicsik vagyunk hozzá képest). Uzoni Pétert, a gyülekezet elnökét - hétgyermekes apát -többször láttam sírni. Németh Sándor hiába mosolygott (ilyenkor a megtiszteltetéstől mindenki elolvadt), a környezetében nem lehetett feloldódni. Az ördög támadásának tulajdonítottam, hogy minél inkább azonosulok a gyülekezeti élettel, Isten - korábban megismert jelenlétét egyre kevésbé érzem. Pedig én igazán "tűzközelben" voltam. Azon kevesek közé tartoztam, akiket Németh Sándor naponta felhívott, akikkel rendszeresen konzultált. A titkos politikai akciókba - ahogyan ő nevezte: a "kuruc rohamokba" gyakran bevont. Szerkesztettem a Demokratikus Charta szórólapjait, Németh Sándorral közösen írtuk Hack Péter SZDSZ-küldöttgyűlésen elmondott - politikai beszédeit. Postáztattam a Szentinyi István SZDSZ-frakcióvezetőnek titokban és jelképes üzenetként küldött pelenkát. Azok egyike voltam, akik a "főnököt" bármikor felhívhatták. De minél közelebb jutottam Németh Sándorhoz, annál távolabb kerültem Istentől. Észrevétlenül fogadtam el a játékszabályokat. Isten országában nincs kételkedés, csak hit. Minden korábbi fenntartásom ellenére "igazi hites" lettem. Csodálattal tekintettem a presbiterekre, akik soha nem mondták nekünk - bármit is láttak a háttérben -, hogy sok minden történik, ami összeegyeztethetetlen a Bibliával.

Folytatás következik
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Március 28, 20:03:00
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Németh Sándor sohasem tűrt ellentmondást. Arra pedig esélyt sem adott, hogy a presbiterek számon kérhessék rajta azokat a normákat, melyeket ő a legszigorúbban betartatott volna velük. Németh Sándor egyre inkább csak magát tekintette ajándéknak, akinek a szolgálatából fejlődött ki a Hit gyülekezete. Ez azt is jelentette: neki köszönhetjük, hogy megtérhettünk. (Azzal a szépséghibával, hogy nem őt feszítették keresztre.) Németh Sándor semmit sem bízott a véletlenre (vagy a Bibliára). Kimunkálta a szolgálati ajándékról és a tekintélyről szóló tanítást, mely a feltétel nélküli engedelmesség alapja volt. Ennek lényege, hogy Isten a szolgálati ajándék (Németh Sándor) mellett - tegyen bármit - mindig kiáll. Mindenkivel szemben megvédi. Isten lesújt a szolgálati ajándék ellenségeire, amikor az ajándék ezt akarja. Aki a szolgálati ajándék ellen lázad, Isten ellen lázad. A szolgálati ajándéknak nem azért kell engedelmeskedni, mert feddhetetlen, hanem azért, mert ő a szolgálati ajándék. Tekintélye - akár a fáraóké - Istentől származik. Megkérdőjelezhetetlen. A tekintély azt is jelenti, hogy hatalma van mindazok fölött, akiket Isten alája rendelt. Ez a hatalom nem csupán földi hatalom. Olyan, mint Mózesé, akinek szavára megnyílt a föld a lázadók alatt. Áldás és átok, oldás és kötés hatalma van a kezében. Elhitette velünk, hogy a sorsunk tőle függ. A hozzá való viszonyunk a jövőnk záloga. Nem lehet jobb a viszonyunk Istennel, mint vele. Nem tudunk Istennel jó közösségben lenni, ha vele nem vagyunk jóban. Igyekeztünk megfelelni, hogy jót mondjon rólunk Istennek, akivel nyilván kivételes viszonyban áll. Később már csak azon voltunk, meg ne átkozzon bennünket. A Biblia beszél arról, hogy keskeny út vezet az üdvösséghez. Ez az út Jézus Krisztus. A Hit Gyülekezetében volt ennél keskenyebb út is: Németh Sándor. Aki őt nem fogadta el, annak nem járt Krisztus.

A Hit Gyülekezetében majd minden presbiter gyomorbeteg volt. Ha valaki belépett a vezető lelkész szolgálatába, később nem mondhatta: elég volt a nagy megtiszteltetésből. Akár a maffiában: kilépni nem lehetett. Aki megtette, azt mint lázadót kiközösítették, és amíg élt, változó intenzitással üldözték. A démonlista élére került, és folyamatosan kötözték, űzték, átkozták. A hívőket Németh Sándor tájékoztatta a tényekről: a lázadóról minden esetben "kiderült", hogy súlyos bűnben élt, vagy ügynöki tevékenységet végzett, esetleg elmebeteg, vagy súlyosan démonizált személyiség. Kettős tudatú ember. Mi más lehetne, aki Németh Sándortól menekülni próbál? Ezért mindenki alkalmazkodott. Igyekeztünk kimutatni, hogy esetünkben nincs szükség szellemi beavatkozásra: "jól vagyunk". Különösen miután megtapasztaltuk, hogy fékezhetetlen indulat és - ahogyan ő fogalmazott egyszer pusztító erő árad abból az emberből. A vezető lelkész a feleségek révén is sakkban tartotta az embereit. Németh S. Judit szoros kapcsolatot tartott fenn a feleségek egy részével, és nagyobb lojalitást épített ki bennük Németh Sándor, mint a saját férjük iránt. Németh S. Judit pásztorlása nyomán egyes asszonyok férjük elárulásával szolgálták az Urat. Besúgók lettek, férjüket S. Judit utasításai szerint igyekeztek "jó szellemi állapotban" tartani. Miközben Németh szemtől szembe terrorizálta embereit, a háttérben Németh S. Judit az istenfélő asszonyok feladatává tette: vigyázzanak férjükre, nehogy lázadó legyen. A lelki terror, a megfelelési kényszer borzalmas torzulásokhoz vezetett.

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Április 05, 07:36:40
Az amerikai Népszava a következőket írta március 29-én:

MEGKÖTÖZTÉK A VÍRUST: MOST DERÜL KI, HOGY SZÉLHÁMOSOK-E A KARIZMATIKUS PÁSZTOROK

Itt az idő, hogy a világ megítélje az ún. evangéliumi (evangelikál) keresztény mozgalom pünkösdi-karizmatikus tévéprédikátorait, hamis prófétáit. Ezek az emberek évtizedek óta prófétálnak hazugságokat, őrültségeket, minden következmény nélkül. Becsapják az egyszerű, naiv hívő embereket, kifosztják őket, multimilliárdos vagyonokat halmoznak fel Jézus Krisztus nevében, akinek még a fejét sem volt hova lehajtania. Miközben politikai üzelmeiket folytatják. Kiárusítják a híveiket politikai szélhámosoknak, és a világ fasisztáinak támogatásával lerombolják a világot. Németh Sándor, Pat Robertson, Rodney Howard-Brown, Pamela White, Benny Hinn és szélhámos társaik, akik hol a hurrikánnak parancsolnak, hol a vírusoknak, hol magának Istennek, eszközül használják a vallást.

A koronavírus okozta járvány után már készült egy videóösszeállítás ezeknek a szélhámosoknak legújabb hamis próféciáiról, akik jószándékú hívőkön élősködnek, a pénzüket elveszik, az életüket kontrollálják, a személyiségüket tapossák, visszaélnek a hatalmukkal. A közösségek pénzét saját hízlalásukra fordítják, és illegális módon avatkoznak be a politikába. Ezeket a neoprotestáns sarlatánokat kellene elővenni a #metoo mozgalom után, az ő visszaéléseiknek kellene gátat vetni a világban. Ez a hamis álkeresztény mozgalom pénzeli már az európai szélsőjobbot, gyűlöletet kelt az általuk kipécézett bűnösökkel szemben, mocskolja a menekülteket. Kultúrharcot hirdetnek, miközben az egész mozgalom hátterében a pénz és a világi hatalom iránti olthatatlan vágy munkál. Ők választották meg Trumpot is, hogy ne vizsgálja senki a pénzügyeiket, a bűncselekményekkel szerzett mérhetetlen vagyonukat. Ezek az emberek ne oktassanak az erkölcsre senkit, ne üldözzék a melegeket, sem az abortuszra kényszerülő szerencsétlen nőket, stb..

Legújabban Kenneth Copeland tévéevangélista mutatta be ezeknek az embereknek az antikrisztusi őrültségét, amikor Jézus Krisztus nevében megparancsolta a koronavírusnak, hogy távozzon Amerikából. Kenneth Copeland ún. “szellemi harcot” mutatott be, az “agresszív imának” nevezett borzalommal, ami egyszerűen mágia, semmi köze a Bibliához. Parancsolt egy vírusnak, kivégezte, megkötözte, lerombolta, elzavarta. Megítélte a vírus mögött álló Sátánt, mert ő azt gondolja, hogy megteheti, és a Sátán a vírusaival együtt enged neki. Az akarnokság diadala felszabadítja Amerikát a koronavírus alól. Kinyilvánította, hogy a koronavírus le van győzve, elment, vége, nincs tovább, és Amerika felszabadult alóla. Kijelentette, hogy Amerika újra egészséges, meggyógyult.

Mindezt azzal kezdte, hogy ő mint Isten prófétája áll az irodájában, és ebben a minőségében mondja, amit mond. Szerencséje van, hogy nem alkalmazzák vele szemben az ószövetség törvényeit amit egyébként ők előszeretettel ráolvasnak más emberekre: ha bejön a prófécia, és igaz lesz, amit a próféta állított, akkor éljen. Ha hazudott a próféta, és amit mondott, az nem lesz meg, ha nem ment el a vírus az Egyesült Államokból, ha nem lett egészséges Amerika, akkor az ószövetség szerint a sarlatán varázslót meg kellene kövezni. Mert akkor Isten nem működött vele együtt. Isten nevét hiába használta, az embereket pedig becsapta. De legyen ez az eset az utolsó próba az összes hozzá hasonló sarlatánnak: ha ez az ima nem jött be, akkor a világ vonja kérdőre ezt a hazug vallási mozgalmat, és késztesse önvizsgálatra a tagjait. Helyes lenne, ha véget vetnének ők maguk annak a pusztításnak, amit a bibliai normáktól eltért pásztoraik a világban és az emberek lelkében tesznek.

Most azt kellene tenni, hogy Trump (aki ezeknek az embereknek köszönheti a megválasztását, mert ők mondták több tízmillió amerikai keresztény hívőnek azt, hogy Trumpot “Isten küldte”) Copeland próféciája alapján állítsa le a teljes védekezést? Nyissa ki a karanténokat, vessen véget a korlátozásoknak, engedjék haza a betegeket, felejtsék el a koronavírust? Hiszen Isten prófétája már megkötözte, kivégezte, lerombolta, megtaposta és kiűzte Amerikából. Kijelentette, hogy Amerika már egészséges. De ha ezzel tömeges katasztrófát idézne elő, mert a vírus fütyült arra, hogy miket parancsolgat neki, akkor nem kellene bíróság elé állítani, mert ez az ember hívők tízmillióinak az életét veszélyeztette, akik elhiszik, amiket Isten nevében hadovált? Mi van, ha a hívők elhiszik, hogy a vírusnak vége, és nem védekeznek?

Nem olyan régen Pat Robertson, aki állni alig tud a lábán, a piszoárig nem tud egyedül elcsoszogni, a hurrikánt “állította meg”. Egy hurrikánnak parancsolt, amely természetesen csak akkor, és kizárólag azért csendesült le, mert elérte a szárazföldet. Pat Robertson zseniális megállítását követően még emberek halálát okozva. De ezek a hamis tévéprédikátorok nemcsak a vírusoknak és a hurrikánnak parancsolnak, hanem Istennek is. A Szentlélek nekik egy csicska, akit odaküldözgetnek, ahova akarnak, utasítják, hogy mit tegyen, éppen csak fejbe nem verik. Kikapják a mellényzsebükből az Istent és meglóbálják a fejük fölött. Meghamisítanak és lejáratnak mindent, ami a Bibliában van.

Mert kell imádkozni, könyörögni, Isten jóságában és védelmében bízni. De azt a látszatot kelteni, hogy Sobri Jóska prédikátor parancsol a vírusnak, ördögnek, Istennek, az istengyalázással egyenértékű. Ezek Istent játszanak, és Istennek képzelik magukat. Ha nem így van, ahogy mondjuk, akkor Amerika meggyógyult, a járványnak vége. De ha a vírus továbbra is fertőz, és öl, akkor le kell számolni az illúziókkal, és szembe kell nézni azzal, hogy ez a neoprotestáns evangéliumi mozgalom, és különösen annak pünkösdi.karizmatikus ága, nagyon félresiklott. Ez nem a vallásszabadság korlátozása, hanem annak védelme. Ezek ugyanis csalók.

Ez nem ima, hanem mágia és varázslás. De még annak is gyenge, mert a jobb mágusok elérnek valamit, de ezek soha. Ez nem Biblia, nem kereszténység, hanem hazugság, szélhámosság. Ezek visszaélnek az emberek hitével, Isten iránti szeretetével. Meghamisítják a Bibliát, és akiket Isten megváltott, azokat a saját hatalmuk alá kényszerítik, és anyagilag kifosztják őket. Világi hatalomra törnek, az erkölcs hamis jelszavával azonosítják a kereszténységet, és erre hivatkozva összefonódnak a politikával, az állammal, hogy más emberek Istentől kapott szabadságát korlátozzák. Mindezt a pénzéhség hajtja.

Az Antikrisztus birodalmát készítik elő, a világvégét siettetik. Ez a hamis egyház része, amely a Jelenések Könyve szerint a Fenevadon, a diktatórikus államhatalmon lovagol. Ma a világ egyik legpusztítóbb mozgalma. Lehetséges, hogy azért nem tudja Copeland megkötözni az ördögöt, mert Belzebub által nem lehet kiűzni az ördögöt? Nem kizárt, hogy ezek a hamisítók az ördög, és nem Isten szolgái. Ahogyan a Bibliában meg van írva, hogy az “ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.” (II. Korinthus 11,24)
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Április 20, 11:07:35
  Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Takács Feri - egykori népművelő és színházi rendező - nagy szellemi harcos hírében állt. Mindig aktívan kalapálta az ördögöt. Egy alkalommal harcostársa voltam, amikor bevette Alcsútot, Felcsútot és Bicskét. A települések összetételéből és az utcai plakátok alapján megrajzoltam a szellemi térképet. Csapatunk napokon át kötözte a magasságban levő gonosz szellemeket, püfölte a démonokat. Majd lecsaptunk. Kulturális programnak álcázva Takács Feri hirdetni kezdte az evangéliumot. Azt, amit akkoriban Németh Sándortól hallott: "Térjetek meg, ezek az utolsó idők. Tüzes eső hull majd az égből, a nap elsötétedik." Efféléket. A népek menekültek. Csak a tíz év alatti gyerekek jöttek előre megtérni. Takács Feri megállapította, hogy a kisgyermekeké az Isten országa, majd mikrobuszba ültette, és elvitte megkeresztelni őket. A gyerekeiket kereső szülők csak annyit hallottak: járt itt egy szakállas ember, aki a világvégével fenyegetőzött, majd a gyerekeket bevágta a kocsijába, és elment. A rendőrség nyomozni kezdett, Takács Feri pedig szorgosan merítgette a gyerekeket a medencébe, akik élvezték a vizet. Mire visszaértek, várta őket a hatóság. Takács Feri depresszióba esett. "Milyen szemét az ördög. Hol vannak, Uram, a jelek, a csodák, a gyógyulások, a szabadulások?"

A Hit Info közölte a "Jézus Krisztus arca Mogadishu fölött" című velőtrázó cikket, amely ezen kívül csak a kisgazdák egyik lapjában jelent meg. A gyülekezet székházában sokan könnyeztek, amikor órákig nézték a számítógépen készült Jézus-fotót az égen. A kép alapján Németh Sándor karizmatikus próféta arról beszélt, hogy Krisztus már a felhőknél jár. Bármelyik pillanatban megtörténhet az elragadtatás. A hiteles forrás egy amerikai kacsamagazin volt. Hasonló források alapján Jézus Krisztus kis híján UFO lett. Németh Sándor istentisztelet címén időnként lövészárokkal fenyegette az iskolás gyerekeket. Morvay Péter megtérése előtt III/III-as ügynök volt. (Erről ő maga tett bizonyságot az Új Exodus című újságban.) Közgazdász végzettségének köszönhetően nagyon értett az áfa visszaigényléséhez. Előző munkahelyeiről sikkasztás gyanújával távolították el. Az alkalmazkodás művésze volt, ám sohasem tévesztette szem elől ennek lehetséges hasznát. A gyülekezet egyes vezetői szerint "a haszonlesésből személyimádó" kezdetű ige róla szól. Morvay Péter szervezte a gyülekezet jeruzsálemi konferenciáját (innen a "Sion" elnevezés). A hívők befizetett pénzének egy részét ellopta, s ebből Solymár-Kerekhegy legszebb részén háromszintes házat építtetett. Később el kellett adnia, hogy a pénzt visszafizesse. Az összeg végül a gyülekezetnél maradt nem adták vissza azoknak a tagoknak, akiktől Morvay kicsalta.  Uzoni Péter elnök szerette volna, ha a tolvajt kirúgják a vezetésből, ám Németh Sándor ragaszkodott hozzá. Arra hivatkozott, hogy kivételes tehetségről van szó: Magyarországon senki nem tud úgy angolul levelezni, mint ő.

Folytatás következik.

Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Május 02, 16:38:41
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

A hívők egy része összeroppant a betegség tényétől. Úgy érezte: ha beteg, akkor elhagyta az Úr (különben nem lehetne beteg). A hívők általában kikerülték a beteg testvéreket. Távol tartották magukat azoktól, akik nem sikeresek, akiken nem látszik az áldás. Egy ideig hitetlenségnek számított orvoshoz fordulni. Iványi Gábor metodista lelkész (SZDSZ-képviselő) mesélt korábban egy történetet. Az eset még a rendszerváltás előtt történt. Németh Sándor autóbalesetet szenvedett, és eltört a lába. A dolog úgy történt, hogy vidéken lerobbant az autójuk. Egy szerelő vállalta, hogy a Trabantjával kiviszi őket a vasútállomásra. Németh Sándor - mint tekintély - ragaszkodott az első üléshez. Csak azután derült ki, hogy a szerelő részeg. A Trabantot nekivezette egy fának, a vezető lelkésznek eltört a lába. Németh Sándor hívta Iványi Gábort, aki meglátogatta. A vezető lelkész kezében a Bibliával ült egy fotelben, a lábát felpolcolta egy puffra. A Zsoltárok szövegeit vallotta meg, hogy a törés összeforrjon. Iványi Gábor javasolta, menjen orvoshoz: a lábfejben sok vékony csont van. Ha rosszul forr össze, járni sem tud. Németh Sándor nagy nehezen beleegyezett. A csontokat helyretették, a lábát begipszelték. Nem sokkal azután a budaörsi gyülekezeti házba érkezett Mahesh Chavda gyógyító evangélista (állítása szerint még halottat is támasztott fel). Németh Sándor az első összejövetelre nem ment el, mert rossz bizonyság a szolgáló testvér előtt, hogy a pásztor beteg. Aztán amikor elment, már sejteni lehetett, hogy csoda történik majd. Hogyan lehetett volna megmagyarázni, hogy éppen Isten emberét nem gyógyítja meg az Úr, pedig imádkoznak érte? Iványi Gábort az istentisztelet után telefonon hívta Németh Sándor, és elmondta: "miközben fenemód dicsérte az Urat" (Iványi Gábor szavai), forróságot érzett a lábában. Érezte, hogy meggyógyult, és levette a gipszet. Amikor Iványi Gábor a szobába lépett, a vezető lelkész ugyanabban a fotelban ült, a lába a puffon felpolcolva, gipsz nélkül. Németh Sándor lába éppen úgy nézett ki, ahogyan egy törött lábnak ki kell néznie (ha leveszik róla a gipszet). Színét tekintve halvány lilában játszott, és nagyon dagadt volt. Rálépni nem lehetett. Németh Sándor szerint a gyógyulás tökéletesen megtörtént, csak még egy ideig a gipsz miatt (nem kellett volna hitetlenül rátenni) pihentetni kell. A lába végül gipsz nélkül is összeforrt, csak néhány héttel tovább tartott, mint gipszben. Emiatt egy ideig még sántított. Más alkalommal Németh S. Juditot szörnyű epegörcsök kínozták. Németh Sándor - kezében a Bibliával - olvasta rá a gyógyulásra vonatkozó igéket. A fájdalom azonban nem szűnt. Németh S. Judit arca már sárgult, amikor Iványi Gábor kérte a vezető lelkészt: "Ne gyötörd. Ne kínozd a Bibliával. Olyan jó görcsoldó teákat lehet kapni. Segíts rajta." Mindez hitetlenség lett volna, hiszen Isten a betegeket meggyógyítja (a hívők Jézus sebeiben már- múlt időben - meggyógyultak). Végül Iványi Gábor felajánlotta, majd ő hoz görcsoldó teát: így Németh S. Judit hite nem sérül és megéli a holnapot. Lement a boltba, saját pénzén megvette a görcsoldót. Németh Sándor konyhájában megfőzte, majd megitatta vele a görcsökben szenvedő feleségét (megegyeztek, hogy a száj kinyitása és a nyelés nem hitetlenség). A "hitetlen" metodista lelkész ezután távozott. Mire hazaért, már Németh Sándor kereste. "Meggyógyult a Jutka mondta. - Az Úr meggyógyította, teljesen elmúltak a görcsei. Látod, mondtam én: nem kellett volna a tea." Ezek a történetek példázzák, hogy a karizmatikus fanatizmus milyen helyzeteket teremt. Pedig Isten természetfeletti módon is gyógyít. Csak nem olyan sablonosan, végzetszerűen teszi, ahogy a Bibliát rosszul értelmező fanatikusok hiszik. Isten nagyon sok embert meggyógyított. Nemcsak a Hit Gyülekezetében, hanem kórházakban is. Ott egyre többet, a Hit Gyülekezetében pedig egyre kevesebbet.

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Május 23, 19:00:52
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

Németh Sándor jobban hitt a démonokban, és nagyobb befolyást tulajdonított nekik, mint Istennek. Ahogy kritikusai mondani szokták: minden bokorban démonokat látott. Néha úgy gondoltuk, ennek csak az lehet az oka, hogy reálisan ítéli meg a helyzetet: tényleg sok démon veszi körül. A legtöbb démon szerintem a Hit Gyülekezetében volt. Felüdülés volt onnan bárhova elmenni. Az utóbbi időkben már rosszabb állapotban jött el az ember, mint ahogy odament. Kezdetben a kézrátételkor is érezte az ember Isten finom, kedves jelenlétét. Én még emlékszem olyan időszakra, amikor nem volt kötelező hanyatt esni. Nem érezte úgy az ember, hogy nem jó keresztény, ha talpon marad. Németh Sándor körül később is lehetett egyfajta erőt érezni (időnként még nagyobbat), de az már más volt. Nem emlékeztetett a Bibliával (Istennel) töltött boldog órák élményére. Az "új hullám" kenete (amitől nevetni, rángatózni, ordítani lehetett) inkább félelmet és szorongást keltett. Erősebb volt a megfelelési kényszer, mint a valódi - korábbról jól ismert - finom, belső isteni érintés. Nem hozott Isten iránti szomjúságot, elidegenített a Biblia olvasásától. Nem szólt az Ige. Megfogyatkoztak az igazi természetfölötti csodák, a gyógyulások, a szabadulások. Felváltották az imitációk. Döbbenetes volt közelről látni, ahogyan Németh Sándort lassan elhagyta a hit. A hitetlenségnek olyan megnyilvánulásait produkálta, amiért egy házicsoportban megintik a mezei hívőket. Emellett komoly erkölcsi és jellemzavarok jelei mutatkoztak. Ez nem volt veszélytelen: Németh Sándor "óemberével" eltölteni tíz percet, felért egy atomcsapással. Fél nap alatt simára gyalult bennünket. Mintha villamosszékbe ültünk volna. Az agyunkat mintha elektromos sokkolóval bombázták volna. Vele lenni, az egy tarkólövés. A vezető lelkész olyanokat tudott mondani, hogy néha azt hittük, meghibbant. Néztünk rá, nem kell-e mentőt hívni. De nem, komolyan gondolta. Tank módjára ment át az emberen. A vezetők úgy ették a stresszoldó tablettákat, mint gyerekek a savanyú cukorkát. A presbiterek többsége gyomorkezelésre járt (még Petrőcz janicsár is). Negatív hatások az egyszerű tagokat is érték. Szakszerű lelkigondozás nem nagyon volt a Hit Gyülekezetében. A lelki tanácsadást sokáig nem is szabályozták, ezért szabad volt a pálya: a hívők egymást tanították, gondozták, gyomrozták. Aki elindult a lejtőn, nem nagyon tudott megállni. Kívülről nem volt hajlandó segítséget elfogadni, belülről nem tudtak segíteni (a szuperszellemi tanítások némelyikébe kódolva volt a lelki betegség kialakulása). A nehézségekkel küszködő hívők egy része már pszichésen terhelten érkezett a gyülekezetbe, vagy megoldatlan egyéni problémák gyötörték. De az átlagnál labilisabb idegzetű emberekben állandó bizonytalanságot okozott, hogy önállóságukat még inkább korlátozták. A gyülekezetben megmondták miről, mit kell gondolni. A legapróbb kérdésekről sem lehetett a hívőnek önálló véleménye. Emiatt egy részük saját gondolatait állandóan kontrollálta, hogy azok Istentől vannak-e vagy az ördögtől. Mindez tudathasadásos állapotot eredményezett. Még az egészséges lelkű hívőknek is problémát okoztak bizonyos tanítások. Ha mást gondoltunk, mint amit lehetett, bűnvallásra mentünk. A természetes reakciókat el kellett nyomni. Az egyéniséget démonikusnak tartották (azért lesz olyan egyformán merev minden hites a megtérése után.)


Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Május 28, 07:34:04
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A legnagyobb feltűnést az úgynevezett "új hullám" keltette, amely megosztotta még a karizmatikus mozgalmat is. Az "új hullám" képviselői azt állították, hogy irányzatuk a Szentlélek nagyobb kiáradása az utolsó időkben. Egyértelmű jele annak, hogy közel van Jézus Krisztus visszajövetele a Földre. Az "új hullám" olyan erőt hozott, amelynek hatására a hívők nem tudták kontrollálni magukat. Rázkódtak, vonaglottak, rángatóztak, nevettek, rohantak és üvöltöttek. A "kiáradás" elején volt egy fiú, akit 8,20-asnak neveztek, mert az istentiszteleteken mindig pontosan 8 óra 20 perckor beindult, és rohant. Sokan a földön másztak, mások önkívületben táncoltak, és volt egy hölgy, aki órákon át ütemesen kakukkolt. Legjellemzőbb a tömeges rángatózás és ordítás volt. A karizmatikusok között viták zajlottak arról, hogy például a hívők kutyaugatása az Úrtól van-e. Németh Sándor azon az állásponton volt, hogy igen. Az "új hullámmal" érkezett az "öröm szelleme", a "nevetős kenet", amelynek hatására a hívő valóságos nevetőgörcsöt kapott, és akár órákon át nevetett. A hivatalos verzió szerint Isten ezzel gyógyítja a lelket (többen azt mondtuk: ha Németh Sándort meggyógyítja, hiszünk benne). Aki nem tudott nevetni, annak azt mondták, hogy kezdje el (erőltetni). Mondja: hi-hi, haha. Akin áttört a kenet, azon később a pavlovi reflexekhez hasonlóan működtek a megnyilvánulások. Hisztérikus nevetések, rángatózások formájában jött az "olaj" a szívünkbe. Németh Sándor azt mondta, hogy aki az "új hullám"-nak ellenáll, az a Szentléleknek áll ellen. Azt pedig elsöpri az Úr. (Szétválasztotta a Vörös-tengert is. Nem állhatunk a kenet útjába.) Aki kritizálta az "új hullám" kenetét, arról a vezető lelkész azt mondta: a Szentlelket káromolja. Arról pedig megmondta Jézus, hogy a Szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat. Nem akartunk erre a sorsa jutni. Imádkoztunk, hogy tudjunk valahogyan nagyot bukfencezni. Igyekeztünk átvenni a kenetet. Az "új hullám"-ot Németh Sándor Rodney Howard-Brownetól hozta (ez még nem akadályozta meg abban, hogy Rodney-t időnként "dél-afrikai sakálnak" nevezze előttünk, aki csak a pénzre hajt). A dél-afrikai származású prédikátor hordozta a nevetős kenetet. A vezető lelkész járt nála, hozott kazettákat, és azokat nézette a vezetőkkel is, hogy rájuk szálljon a kenet. Rodney volt a gyülekezet jeruzsálemi konferenciájának főszónoka, és őt hívta meg Németh Sándor a gyömrői úti Hit Csarnok avatására is. Mi tagadás, Isten szolgái helyenként nagyobb gázsiért lépnek fel, mint Pavarotti. Rodney HowardBrowne háromnapos istentiszteletért 20 millió forintot kapott. Megkérdeztünk egy testvért, hogy mit mondott ennyi pénzért ez az ember (mi akkor már nem jártunk a gyülekezetbe). A testvér arra emlékezett, hogy nagyon jó tanítások voltak az adakozásról.

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Május 28, 07:37:48
Istentisztelet-e vagy dicsőítés-e, amit a következő rejtett kamerás felvételen látunk?
Méltó ez-e Isten dicsőségéhez?
Én úgy gondolom, hogy ezeket látva, sír az Atya a mennyekben.

Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Június 12, 15:42:07
 Azt mondja: "Amit most láttok, próféták, királyok szerették volna látni."  :292:

Neeem, neeem... Ezen sírtak volna. Mint én is majdnem.  :296:
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Június 28, 08:06:03
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca     

A Hit Gyülekezetében mást sem hallottam, mint hogy az uszoda, a strand a bűn fészke. Az a sok fürdőruhára vetkőzött ember... Hack Péter feladata volt minden nyáron a strand ellen prédikálni: "a Balaton Szodoma és Gomorra" - kiáltozta utálkozva a diakónus. Most kellett megtudnom, miután a szolgálati ajándék is lemerészkedett a víz alá, hogy egy posztkommunista, kelet-európai bunkó vagyok, mert nem tudom, milyen jó dolog víz alatt lenni. Azt hiszem, Németh Sándor ezután határozta el, hogy úszómedencét építtet magának. Nagy Józsi hatalmas baklövést követett el a medence avatóján, mert egy talpas ugrással kidurrantotta Németh S. Judit olasz úszógumiját. Németh Sándor a Club Tihanyban is több polgári fogásra tanított bennünket. Megmutatta, hogyan kell élni. Többször elmondta, hogy zakóban járjunk (aki pulóvert hord, azt mind utálja az Úr). Szellemileg sem mindegy, milyen holmit hordunk. Pierre Cardin szerinte okkult. A Boss-öltönyöket sokan elégették, mert Németh Sándor szerint kényszermunkával állították elő. (A Hetek című gyülekezeti újság számait is el kellett volna égetni, mert klasszikus rabszolgamunkával készült). A vezető lelkész azonban túljárt az ördög eszén: ő nem égette el az öltönyét, csak kivágta a "Boss" címkét. Ezzel megoldotta a kényszermunka problémáját: később ezzel a zakóval suhintgatta a hívőket. Címke nélkül már jól közvetítette a ruha a Szentlélek kenetét. A rabszolga démonok a címkével együtt távoztak. Nekünk kicsit sokba került ez a rengeteg hasznos ismeret. A Club Tihanyban töltött három nap a résztvevők többségének hónapokra felbillentette a családi költségvetését. Viszont azt a látszatot keltette, mintha a Hit Gyülekezete nagyon gazdag lenne. A kívülállók többsége így is gondolta, noha ez egyáltalán nem volt igaz. Németh Sándor és a gyülekezet valóban gazdag volt, mivel a hívők elképesztő mennyiségű pénzt fizettek be. De a tagok többsége - kivéve néhány sikeres nagyvállalkozót nagyon csóró volt. Feleslegüket a gyülekezetnek adták. Németh Sándor saját életszínvonalát állította mintának, melynek mindenki igyekezett megfelelni. Ennek látszatát azonban iszonyatos áldozatok árán produkálta a gyülekezet tagsága. Egy része csak úgy volt rá képes, hogy ebben is utánozta a vezető lelkészt: a költségek fedezetére megfejték az alájuk tartozó hívőket. Ez némelyeket megtévesztett, azt hitték, hogy ide valóban gazdagok járnak. Ám a tipikus gyülekezeti tag csak a külsőségekben mutatta, hogy áldott ember. Aki nem tudta anyagiakban demonstrálni, hogy áldás alatt van, nem tartották jó kereszténynek. Isten akit szeret, azt anyagilag is megáldja - szólt a tanítás. Ebből is látszik, hogy közöttünk van az Úr. Akin nem látszik az anyagi áldás, azzal valami baj van. Ezért mindenki igyekezett mutatni, hogy Ábrahám áldása van az életén. 

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Július 01, 18:07:08
 :303: Ez borzasztó!  :306: Meg a többi információ is, amit tömegével szivárogtatnak ki...
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Július 07, 06:58:46
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A Hit Gyülekezete egyik jelentős bevételi forrása a tized volt (ezen felül tartották nyilván az istentiszteleti gyűjtést, illetve az adományt). A hívők fizetésük (és minden jövedelmük) 10 százalékát befizették a gyülekezetnek. A tizedet úgy fizették a tagok, hogy név nélküli - 1/10 feliratú - borítékban becsúsztatták egy presbiter (leginkább Petrőcz Levente) zsebébe az összeget. Petrőcz Levente zsebei állandóan tömve voltak borítékokkal. Ha valamire pénz kellett, akkor mint egy rossz vidéki csapos, összeöntögette a borítékok tartalmát. A tagok a befizetett pénzről átvételi elismervényt (vagy bármiféle bizonylatot) nem kaptak. A gyülekezet ezeket az összegeket nem könyvelte. Ha ebből bármit dokumentáltak, akkor az tetszőleges volt (hiszen a pénz átvételéről bizonylatot nem adtak). Annyit könyvelhettek el (ha volt ilyen), amennyit akartak, mivel a pénznek semmiféle nyoma nem volt. Ilyen jellegű bevételek - a Hit Gyülekezetében fizetett tizeden kívül - csak a prostitúcióból, a kábítószer-kereskedelemből és az illegális fegyverkereskedelemből származnak. Tizedet szinte mindenki fizetett. Legalább 15 ezer ember minden hónapban letette havi jövedelmének tíz százalékát. Fizettek esőben, hóban, napsütésben. A befizetés semmiféle feltételhez nem kötődött. Anyagi befektetés és kockázat nélkül, havonta ekkora biztos bevétel a Hit Gyülekezetén kívül nem keletkezett ebben az országban (kivéve a történelmi egyházak örökjáradék címen kapott milliárdos nagyságrendű jövedelmét, melyet az állam - egész pontosan: Horn Gyula - segítségével vettek ki a zsebünkből. Németh Sándor ezt maga intézte). A gyülekezet vezetői a tizedről mindig azt mondták, nem kötelező. Ez így is volt. Papíron senki nem tartotta nyilván, ki fizetett, ki nem. A vidéki pásztorok és a házi csoportvezetők azonban időnként feladatul kapták, nézzenek utána, ki nem fizet. Németh Sándor ilyenkor kiadta a vezetőknek, hogy tanítsanak a tizedről. Ennek lényege az volt, hogy az anyagi áldás forrása az, ha megadjuk Istennek, ami neki jár. Aki ezt elmulasztja, átok alá kerül. Németh Sándor Malakiás próféta nyomán azt tanította: aki nem fizet tizedet, az meglopja Istent. Ezért nem kellett kötelezővé tenni, vagy adminisztratív úton ellenőrizni a hívőket. Lelkiismereti okból önként és dalolva fizették a tizedet (az APEH boldog lenne, ha ilyen százalékban hajtaná be az adót). A hívőknek már akkor bűntudatuk volt, ha a jövedelmükből nem a tizedet fizették be először, mert meg van írva: "az első zsengéből tiszteld az Urat". Nem illett Istennek azt adni, ami megmaradt. Egyszer a feleségemet nagyon leszúrtam, mert egy ötszáz forintos bevétele után nem fizette be az ötvenforintnyi tizedet. "Átok alá akarsz vinni bennünket? kérdeztem. - Azt akarod, hogy éhezzünk?" Egyes keresztény irányzatok szerint a tized fizetése az újszövetségben nem bibliai. A hívők azonban annyit adakozhatnak, amennyit akarnak. Ebbe belefér az is, hogy aki tizedet akar fizetni, fizessen tizedet. Neki ez az adománya. A Hit Gyülekezetében elfogadtuk a tizedről szóló tanítást. Nem sajnáltuk Istentől a pénzt. De nem sajnáltuk Németh Sándortól sem. Arról viszont sokáig nem tudtunk, hogy a pénzt - néhány bizalmi emberével - kizárólag ő kezeli. Nem sejtettük, hogy a magántulajdonaként bánik vele. Elismertük, hogy ő a szolgálati ajándék, de azt nem gondoltuk, hogy a Hit Gyülekezete az ő magánvállalkozása. Azt hittük, a gyülekezet szükségeire adakozunk oly sokat. Nekünk senki nem mondta, hogy a Németh család eredeti tőkefelhalmozását finanszírozzuk.  Nem hiszem, hogy Pál apostol ilyesmire gondolt a korinthusi levélben. Információim szerint Jézus sem halmozott fel különösebben nagy vagyont. Iskariotes Júdás volt az, aki elcsent a közös pénzből. Arról senkinek nem volt tudomása, hogy a tized mennyi lehet. Erről Németh Sándornak és legfeljebb a Petrőcz fiúknak lehettek sejtései (azért csak sejtései, mert nem biztos, hogy a befolyt pénzt valaha is megszámolták). A gyülekezet volt gazdasági igazgatójának becslései szerint - a költségek kifizetése után havonta 1015 millió forint maradt meg tisztán a tizedből. Az összeg fölött kizárólag Németh Sándor rendelkezett. A vezető lelkész legalább évi 100-150 millió forintot szabadon és korlátlanul felhasználhatott. Hogy mire költötte, senki nem tudja. Őt nem ellenőrizte senki. Ezt még megkérdezni sem lehetett tőle. 

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Július 18, 07:06:29
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A vezető lelkész felháborodott, ha csirkemájat kapott ebédre. Fitymálta a januári dinnyét - amit állítólag Izraelből hoztak neki, de én nem voltam ott a vásárlásnál -, ha nem volt elég hideg. Németh Sándor a presbiteri szobában földhöz vágta az almát, mert nem találta elég nagynak. "Nekem ilyen almát ne hozzatok ide. Ez a disznóknak való" -mondta, és belerúgott (engem falun arra tanítottak, hogy az ételt meg kell becsülni). Erre tíz ember rohant, hogy sárgadinnye nagyságú almákat szerezzen. És találtak. Ezt mindig csodáltam. Petrőcz emberei nem ismertek lehetetlent, ha Németh Sándornak kellett valami. Ilyenkor a pénz nem számított. De egy átlagos gyülekezeti tag tőlük éhen halhatott (csak emlékeztetésül: ez a szervezet állítólag egyház). Németh Sándor úgy gondolta: a jólét, amelyben él, természetes. Isten ajándéka. "Imádkozzatok - hirdette a csóró híveknek -, akkor megáld benneteket is az Úr." Ám az Úr azokat tudta a legkevésbé megáldani, akik a vezető lelkésztől kapták fizetésüket. Az ő közelében megállt az áldás. Mivel Istent szolgálni (azaz Németh Sándornak dolgozni) dicsőség, nem pedig pénz dolga, az alkalmazottak jelentős része a megélhetési bűnözés határáig jutott. Az imák úgy szóltak, hogy "legalább a mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma". Azon túl, hogy az alkalmazottaknak munkaszerződésük nem volt, és többségük feketemunkásként lelkészkedett, a gyülekezettől éhbért kaptak. Borvendégh Norbert országos koordinátor fizetése 1991-től 1997. augusztusáig 25 ezer forintról 37 ezer forintra bírt emelkedni. Ebből kellett eltartania három gyereket, és finanszírozni a gyülekezeti rendezvényeken való részvételét. A presbiterek mindennel foglalkoztak, hogy megéljenek. Aki tehette, szerzett magának egy vidéki gyülekezetet, ahol ugyanazt csinálhatta, amit a vezető lelkész Budapesten. Mások sefteltek, amivel tudtak. Szekeres Gyuri a Hit Info bevételeiből "fejlesztett" otthon. Amikor átvették tőle az újságot, az elszámolást nem merték Németh Sándornak megmutatni, nehogy Szekerest elevenen felfalja. Mindenki igyekezett a fizetését kiegészíteni, ahogy tudta. A vezető lelkész szociális érzékenységére jellemző Petrőcz Árpád esete (harmadik fivér volt a családban). Petrőcz Árpi a legbelső szolgahadhoz tartozott. Ő takarította Németh Sándor házát, gondozta Európa legszebb kertjét, etette a galambokat, fésülte a kutyát. Negyvenezer forintos fizetése évek óta nem változott. Egyik gyermeke asztmája miatt ki kellett költöznie pici belvárosi lakásukból. Kevés pénzéből az Üröm melletti hegyekben vett zártkertet és nyaralót. Abban laktak. Az erdő fáit tüzelték, kútból húzták a vizet. Isten felkent emberének nem tűnt fel, hogy egyik legközelebbi munkatársa mekkora szükségben van (majd megáldja az Úr). Megélhetése érdekében - miután nappal kiszolgálta a Németh családot -éjjel titokban takarítani járt egy világi emberhez. Ima közben legtöbbször elaludt a fáradtságtól, a felesége arcra borulva találta a kövön. Világi munkaadójának azonnal feltűnt, hogy ennek a szorgalmas fiatalembernek segítségre van szüksége. Amikor megtudta, hogyan él, egy évre előre kifizette a munkabérét, hogy vehessen egy búvárszivattyút. Ne kelljen a feleségének a három gyerekre kútból húzni a vizet.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Augusztus 11, 09:01:29
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Állandó megfélemlítés alatt tartott. A presbiterek néha becsukták a szemüket, hogy ne lássák, mit művel velem. Egyszer összeszedtem magam, és azt mondtam neki: "Sándor, én nem vagyok alkalmas erre a feladatra. Írhatnék riportokat, taníthatnám a fiatalokat. Amit kértél, megcsináltam: összeraktam ezt a lapot. Engedd meg, hogy a lapszerkesztést átadjam másnak." Könyörögtem neki: adjon egy kis levegőt, mert nem bírom tovább. A jó pásztor, az irgalmas lelkész, az Isten felkent embere így válaszolt: "Tudtam eddig is, hogy torz személyiségű ember vagy. Tele vagy démonokkal, nem tudod kontrollálni magad. Nincs személyiséged. Látszik, hogy ördögi természeted van. Ez az út, amin te jársz, a pokolba vezet. A Sátán irányít téged."
Napóleon disznó kutyái Amikor kijött értem a mentő, eszméletlen állapotban voltam. Ömlött rólam a víz, dobáltam magam, és azt kiabáltam: "Vegyétek le rólam a vizes zsákot!" Az orvost nem ismertem fel. Az első vizsgálatok nem tudták megállapítani, mi bajom. Szúrt az oldalam, és görcseim voltak. Amikor a kórházban észhez tértem, három dolgot kértem a feleségemtől: ha meghalok, nem lehet ott a temetésemen Németh Sándor, és családjának egyetlen tagja sem. Senki nem mondhat beszédet a Hit Gyülekezetéből (mert azt Németh Sándor írná - az meg nem a gyilkos feladata). Iványi Gábort kérje meg, hogy temessen el. A feleségem sírt. A szeme előtt zuhantam össze. Németh Sándor olyan terror alatt tartott, hogy állandó halálfélelmem volt. A vezető lelkész ezt azzal magyarázta, hogy az ördögöt nagyon zavarja a gyülekezet lapja. A szellemvilágban óriási fegyver az ő újságja. A világi lapok is megérezték, hogy ez az újság kivégzi őket. Tudják, hogy "nem rúghatnak labdába mellettünk". A bennük levő démonok tombolnak, mert megérezték a bennünk levő szellemet. Szerinte ezt érzem. Én csak annyit tudtam, hogy a gyötrelmek az ő telefonjai után szakadnak rám. Tisztában voltam azzal, hogy be akar törni. Kívülről tudtam nézni, mit csinál velem, mert számos alkalommal láttam mások betörését. Borzalmas látvány volt végignézni, amikor egy ember elveszíti önmagát. Németh Sándor valósággal kiherélte az emberek lelkét. Felfogása szerint csak így voltak alkalmasak a szolgálatra. Agy nélkül, önálló döntések híján. A vezető lelkész ledarálta a kiszemelt áldozatot, majd a szolgálati ajándéknak való teljes engedelmességet programozta belé. A körülötte levő emberek olyanokká váltak, mint az öntudatlan állatok. Csak akkor volt elviselhető az életük, ha a "program" szerint cselekedtek. Ha eltértek attól, visszajött rájuk az a borzalmas pszichikai nyomás, amellyel begyalulták őket. Németh Sándor elhitette velük, hogy ez a szenvedés Istentől van, és az engedetlenségük miatt jött rájuk. Ezért ezek az emberek nem ismertek mást, csak az engedelmességet. Németh Sándornak mindig igaza van. Ha nincs, akkor majd lesz. Aki Németh Sándort szereti, az barát. Aki nem szereti (azaz nem engedelmeskedik neki), az ellenség. Németh Sándor tökéletesen idomította az embereit: ha azt mondaná nekik, hogy öljenek, megtennék. Németh Sándor betört emberei olyanok voltak, mint Orwell Állatfarmjának kutyái (melyeket Napóleon disznó idomított be). Akire Napóleon rámutatott, azt szétmarcangolták. A gyülekezet átlagos tagjai pedig úgy viselkedtek, mint az Állatfarm Bandi nevű lova. Húzta az igát akkor is, ha nem kapott enni. Építette a malmot akkor is, amikor már tudni lehetett, hogy soha nem épül fel (a mi malmunk az volt, hogy "a Hit Gyülekezetéből indul az európai ébredés").

Tudtam, ha teljesen feladom magam, és Isten után behódolok Németh Sándornak is, ha elhagyom (és meggyűlölöm) a normális világot, elismert ember leszek a gyülekezetben. Ha elfelejtem, ki vagyok, elmúlnak a szenvedéseim. De képtelen voltam rá. Németh Sándor meg is állapította: a világ szeretete az én bajom. Pedig meg van írva: "ha valaki a világot szereti, nincs meg abban az Atya szeretete." Ilyen torz igemagyarázatok miatt hittük azt, hogy Isten diktátor. És rettegtünk tőle (pedig "Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte"). Emiatt éreztük úgy, hogy már csak az segíthet, ha engedelmeskedünk Németh Sándornak (a szolgálati ajándéknak). Ezzel még szerezhetünk jó pontokat. Igyekeztem megadni magam, mert kibírhatatlan szorongás és félelem kínzott. Németh Sándor naponta adta a dózist. A megfélemlítésnek és a terrornak olyan mértékét zúdította rám, ami elviselhetetlen volt. A végén már remegtem, ha megszólalt a telefon. Nem csak az volt megfélemlítő, amit mondott. Amikor beszélt, megmagyarázhatatlan megfélemlítő erő szállt az emberre. Németh Sándor gyötrő, kínzó pszichikai nyomást helyezett arra, akire akart. Az ember úgy érezte, szétszakad a lelke. Nem a félelem miatt. Okkult nyomás nehezedett arra az emberre, akitől akart valamit. Az a szellem, akit ő mozgatott, és akit valamilyen oknál fogva Szentléleknek nevezett, gyilkolta az embert. Ráhelyezte arra, akit befolyásolni akart, és addig támadta vele, amíg uralmat nem vett a lelke, az akarata fölött. Egyszer azt kérdezte tőlem a kocsijában: "Mi baja lehet a Takács Ferinek?" Azt a semmitmondó karizmatikus választ adtam, hogy "biztos valamilyen szellemi nyomás van rajta". Németh Sándor erre azt mondta: "Tudom. Én helyeztem rá." Ez teljesen ördögi volt. Amíg nem engedelmeskedtek neki, gyötrő lelki nyomás alá helyezte a "lázadót" (és rászabadította az imacsapatot). Németh Sándor az évek során olyan lelki függőséget épített ki, hogy az emberek közérzete attól függött, milyen érzésekkel viseltet irántuk. Ezért mindenki igyekezett a kedvében járni. ószövetségi teológiai magyarázatok is elhitették velünk, hogy Isten emberével úgy kell bánnunk, hogy a kedvét és a jóindulatát megnyerjük. Németh Sándor neheztelése, haragja vagy kiváltképpen az indulata pusztító volt.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Folytatás következik.
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Szeptember 07, 08:01:49
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

Németh Sándor 1 millió forinttal alapította a Hetek című lapot. Emiatt a legalapvetőbb technikai és személyi feltételek hiányoztak. Egy ember kivételével olyanok írták az újságot, akik még életükben nem láttak szerkesztőséget. Egyetlen tördelő, egy éjszaka rakta össze a lapot (olyan gépen, amely állandóan lefagyott, a kész oldalakat pedig nem tudta rendesen átírni). Minden cikket nekem kellett szerkesztenem. Ehhez jöttek Németh Sándor írásai, melyekkel lekötötte egy teljes napomat. Az első hónapokban hetente három nap és három éjjel dolgoztunk folyamatosan, hogy a lap megjelenhessen. Nevetséges erőfeszítések árán született meg az újság, mert a vezető lelkész egyre rövidítette a lapzárta időpontját. (Emelte a normát, és csökkentette a fejadagokat.) Munkaszerződést a Hit Gyülekezetében nem ismertek. A fizetés zsebből történt, ha volt egyáltalán. Öt hónapig - a tördelő kivételével - a szerkesztőségben senki nem kapott egy fillért sem. Németh Sándor azt mondta, hogy ez szolgálat. Nem jár érte fizetés. A vezető lelkész pokollal fenyegetett meg, hogy hagyjam ott a munkahelyemet. Három hónapot úgy dolgoztam a gyülekezet lapjánál, hogy más munkahelyem nem volt. Németh Sándor tudta, hogy semmiféle jövedelmem nincs. Albérletben laktunk: ami pénzünk volt, beadtuk a gyülekezeti csarnok építésére. Németh Sándor ez idő alatt egyetlen szóval nem kérdezte meg, miből élek. Az utolsó százforintosunkat a feleségem a gyülekezetben költötte el: Németh Sándor lánya (Hajnalka) eladott neki egy újságot (abból, amit szerkesztettem). A feleségem a visszajáró - vagyont érő - 23 forintot nem merte elkérni, mert Nemes Pali szerint a Németh család nyilvántartja azokat, akik száz forintból visszakérnek. Amíg voltak tartalékaim, a munkatársaknak is én adtam pénzt. Kiderült, hogy többen éheznek. Hazafi Zsoltnak hetekig nem volt annyi pénze, hogy egy kiló mokka cukrot megvegyen (mellesleg azért költözött fel Pestre, mert hívtuk a Hetekhez). A munkatársak egy része azokból a szendvicsekből élt (némelyiknek a felesége is), amelyeket a kiadó esténként hozatott a szerkesztőségbe (később kaptunk hideg ételt). Ez volt az ennivalójuk egész nap. Aztán várták a következő estét. Németh Sándor eközben minden istentiszteleten büszkén hirdette a lapot: "Hetek - ordította. - Nálad nélkül nem élhetek." A vidéki gyülekezeteknek kötelezővé tette az újság megvásárlását.



Azután egyik istentiszteleten odamentem dr. Szabó Tamás belgyógyász főorvoshoz, hogy szabadítson ki innen. Elmondtam neki mindent őszintén, a könnyeim potyogtak. Szabó Tamás befektetett a székesfehérvári kórházba. Megállapította, hogy szervi problémáim (még) nincsenek, de a folyamat infarktus irányába vezetne. A kórház pszichiátere megállapította, hogy sokkosan megfélemlített állapotba kerültem. Mivel nem találom a kiutat, súlyosan depressziós vagyok. Erős gyógyszereket kaptam, és Szabó Tamás eldugott két hétre Székesfehérváron. Tudtam, hogy Németh Sándor tisztában van a felelősségével, mert nem mert meglátogatni. Csak küldte a gyümölcsös kosarakat (ilyesmit már láttam Uzoni Péter halálos ágyánál). A lelki betörésem akkor már előrehaladott állapotban volt, csak az eszemmel tudtam, mi történik. Az akaratomat már nem tudtam irányítani. Féltem és reszkettem. Állandó szorongással feküdtem az ágyon. Rettegtem attól, hogy vissza kell mennem. Arra gondolni sem mertem, hogy kilépjek a gyülekezetből. Biztos voltam benne, hogy akkora vezető lelkész megöl. Ha észreveszi, hogy tudom, mit művel, szétvágat az embereivel. Akkor már nagyon rossz állapotban voltam. Nem voltam biztos abban, hogy túlélném az imakommandót, vagy vele egy félórás beszélgetést. Ezért igyekeztem elaltatni az éberségét, és pozitív jelzéseket adni magamról. Németh Sándor tisztában volt azzal, mit jelentene, ha ebben az állapotban a nyilvánossághoz fordulok. Éreztem, hogy kórházi tartózkodásom alatt erősödött a rajtam levő szellemi nyomás. Depressziósan bámultam a plafont, és tompán éreztem, hogy nyomják az imát ezerrel. Az nyugtatott, hogy már kinn vagyok. Már csak meg kell erősödnöm. Attól féltem, hogy idő előtt kinyírnak, aztán azt mondják: úgy jártam, mint Ananiás és Safira. Szembeszálltam a Szentlélek akaratával, ezért Isten megölt (ez a hír növelné az istenfélelmet. Németh Sándorban pedig a bizonyosságot, hogy vele van az Isten). Szabó Tamásnak könyörögtem, ne engedjen elvinni.
Szabó Tamás székesfehérvári főorvos és Grubits János, a soproni neuropszichiátriai szanatórium főorvosa megmentették az életemet. Nagyon hálás vagyok érte, és soha nem felejtem el nekik, amit értem tettek. 

Amikor kiderült, hogy nem kívánok visszamenni a gyülekezetbe, Németh Sándor elterjesztette: az Opus Dei ügynöke voltam. A jezsuiták építettek be a gyülekezetbe (lehet, hogy én vagyok Alberto?). De a Szentlélek leleplezett, és kiszorított Isten népe közül (meg van írva, hogy "nem állhatnak meg a gonoszok az igazak gyülekezetében"). Egri Attila, aki a lapot kiadó kft. ügyvezetője volt, miután kijöttem a szanatóriumból, kifizette három havi munkabéremet. Azt hiszem, érezte, mi történt. Megvette a repülőjegyünket, amellyel a feleségemmel elutaztunk Rhodosz szigetére, hogy kipihenjük magunkból a Hit Gyülekezetét.

EGYRE TÖBB A BOTRÁNY A GYÜLEKEZET HÁZA TÁJÁN, NEM VÉLETLENÜL. EGYRE TÖBBEN FELISMERIK, HOGY EZ A SZEKTA MENNYIRE NEM ISTENTŐL ÁLDOTT, MENNYIRE INKÁBB AZ ELLENSÉG HADSEREGE. ISTEN ADJON SZABADULÁST AZOKNAK AKIKET MEGVEZETTEK ÉS BECSAPTAK, AKIKET VALÓBAN AZ IGAZSÁG KERESÉSE SODORT EBBE A CSÜRHÉBE!

Vége
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Szeptember 12, 14:13:01
Bartus László: Fesz van, a Hit gyülekezete másik arca

A vezető lelkész felháborodott, ha csirkemájat kapott ebédre. Fitymálta a januári dinnyét - amit állítólag Izraelből hoztak neki, de én nem voltam ott a vásárlásnál -, ha nem volt elég hideg. Németh Sándor a presbiteri szobában földhöz vágta az almát, mert nem találta elég nagynak. "Nekem ilyen almát ne hozzatok ide. Ez a disznóknak való" -mondta, és belerúgott (engem falun arra tanítottak, hogy az ételt meg kell becsülni). Erre tíz ember rohant, hogy sárgadinnye nagyságú almákat szerezzen. És találtak. Ezt mindig csodáltam. Petrőcz emberei nem ismertek lehetetlent, ha Németh Sándornak kellett valami. Ilyenkor a pénz nem számított. De egy átlagos gyülekezeti tag tőlük éhen halhatott (csak emlékeztetésül: ez a szervezet állítólag egyház).

Ez szégyenleges.  :303:
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Szeptember 12, 14:45:53
Kedves Sofia!

Bevallom, nem olvastam végig, mert részben nem volt rá időm, részben tartottam attól, hogy elképesztő negatív nyomás fog rám telepedni.
Ugyanis nekem épp elég volt az, amit a Pestlőrinci Agapéban átéltünk.  :296:

Borzalmas, hogy "keresztyén" közösségben mi minden meg nem történhet! Tragédia!
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Szeptember 14, 08:38:08
Adventistáknak nevezzük annak az újabb kori amerikai szektának a tagjait, akik az Úr eljövetelét közelinek tartják, az arra való előkészületet tekintik a keresztények legfontosabb kötelességének s egész istentiszteletük s egyházi életük ennek az adventnek, vagyis az Úr várásának a megünneplésében merül ki. Az adventisták nem egységesek, öt különböző szektájuk van. Legnevezetesebbek a „hetednapos adventisták”, akik Amerikában igen elszaporodtak s Európában is a dollár mindenható erejénél fogva élénk propagandát folytatnak. Nálunk Magyarországon „szombatosok” néven ismeretesek, mivel a hét hetedik napját ünneplik.

Az adventista szekta keletkezése Miller Vilmos nevéhez fűződik, aki  1782-ben született s mint farmer 1849-ben halt meg. Harmincnégy éves korában mint farmer letelepedett Low Hamptonban s itt hamarosan megtért. Megtérése után lázas buzgalommal fogott a Szentírás olvasásához. Különösen megragadták figyelmét azok a részek, melyek a világ végéről s az Úr eljöveteléről szólanak. Úgy gondolta, hogy az idők jelei, melyek a világ végét jelzik, beteljesedőben vannak. Tehát Krisztus eljövetele küszöbön áll. Hosszas búvárkodás után, a Dániel könyvében megírt jövendölésekből (8,13) azt számította ki, hogy Krisztus második eljövetele az „1843. év táján” fog bekövetkezni. 1818-ban már komoly meggyőződése volt Millernek, hogy 25 év múlva beáll a világ vége. Krisztus újra megjelenik a földön s a nagy világégés után felállítja az ő ezeréves országát, melyben uralkodni fog a feltámadt hívőkkel. Az istentelenek ellenben csak az ezer év elteltével fognak feltámadni s akkor lesz majd a világítélet. 1831-ben Miller nyíltan kezdte hirdetni meggyőződését. Két év múlva már lakóhelye baptista gyülekezetében hirdeti tanait. 1833-ban könyvet ír: „Bizonyítékok a Bibliából s a történelemből az Úr eljövetelére vonatkozólag 1843-ban”. Ezen időtől kezdve egész 1843-ig hatalmas propagandatevékenységet fejtett ki. Ötszáz különböző városban vagy négyezer előadást tartott. Előadásai oly nagy hatást értek el, hogy körülbelül 200 prédikátor elfogadta nézeteit, közel ezer gyülekezet támadt vagy ötvenezer taggal. 1840-ben Bostonban megjelent az első adventista folyóirat, az „Idők jelei”, később „Advent Herald” címmel. Mikor Miller követői őt arra kérték, hogy jelölje meg pontosabban az időt, melyre az Úr érkezése várható, Miller újabb számítások alapján ezt a pontos időt 1843. március 21. és 1844. március 21. közötti időben állapította meg. Miller jövendölése nagyon érthetően óriási feltűnést keltett. Hívők és hitetlenek egyaránt lázas kíváncsisággal várták az eseményeket. De a kijelölt idő elmúlt s az Úrnak felhőben való
eljövetele nem következett be. Miller tehát hamis prófétának bizonyult. Ő azonban nem vette nagyon szívére a szégyenletes felsülést. Nyílt levelet intézett híveihez, melyben bevallja, hogy számításában ugyan tévedett, de biztosít mindenkit arról, hogy az Úr hamarosan el fog jönni. Most azután egy Snow nevű barátja lépett előtérbe. Kijelentette, hogy Miller tévedett, amennyiben nem vette figyelembe a tíz szűzről szóló példabeszédet (Mt 25), mely szerint a vőlegény nem fényes nappal, hanem csak éjfélkor jön. Ez a félnapi késés a dánieli 2300 napnak megfelelően egy félévet jelent. Ezt a félévét kegyelmi és bűnbánati időnek jelentette ki s az Úr eljövetelét pontosan 1844. október 21-ikében állapította meg. A tömeg persze újra hitt s feszült várakozással tekintett az eljövendő elé. Egykorú kútfők leírásai a tömegőrület hatását keltik az emberben. 1844 nyarán a hívők nagy része beszüntette a munkát. A földeken nem aratták le többet a
termést. Sokan eladták vagy elajándékozták minden vagyonukat s külön kis sátrakban várták az Úr eljövetelét. A „hitetlenek” természetesen jól mulattak a „hívők” várakozásán s Bostonban a kereskedők kirakataiban ilyen felírásokat lehetett látni: „Fehér ruhák, mennybemenetelre alkalmasak, legújabb divat szerint igen olcsó áron árusíttatnak”. Végre elérkezett 1844. október 21. Ezer és ezer adventista leste az égi jeleket, az angyalok megérkeztét, a kürtök megharsanását. Népes csapatok lepték el az imaházakat s szemüket égnek irányítva, órák hosszat adventi énekeket énekeltek. Úgy, ahogy Lukács evangéliumában van: „Midőn pedig ezek elkezdődnek, tekintsetek föl és emeljétek fel fejeiteket, mert közelget a ti váltságtok”. (21,28) De semmi se történt. Október 21. is csak úgy múlott el, mint a többi nap. „Elhagytam az imaházat – írja egy szemtanú – és sírtam, mint egy gyermek. Az idő letelt s a várva-várt Üdvözítő nem jött el. Mária Magdolnával kellett felkiáltanunk: Elvitték az Urat… és nem tudjuk, hová tették őt.” A csalódás tehát irtózatos volt, Miller, Snow és társai azonban úgy nyilatkoztak, hogy a számítás egészen helyes volt s csak abban tévedtek, hogy az adott időpont nem az Úr Jézus eljövetelére, hanem a Megváltónak, mint főpapnak mennyben véghezvitendő utolsó munkájára, az engesztelőáldozat bevégzésére s az Úr népének előkészítésére vonatkozik. S az adventisták újra hittek.

Folytatás következik.

forrás: Nyisztor Zoltán: Baptisták és adventisták
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Sofia - 2020 Szeptember 19, 09:15:27
Az öt különböző csoportra szakadó adventisták közül legnagyobb szerephez a „hetednapos adventisták”, vagy szombatosok jutottak. Történt ugyanis, hogy 1844-ben a washingtoni gyülekezethez egy baptista prédikátornő jött, aki meggyőzte a gyülekezetet, mennyire helytelen és bűnös a vasárnap megszentelése. Isten a hetedik napot rendelte és áldotta meg és semmi nyoma annak, hogy akaratát megváltoztatta volna. A gyülekezet elfogadta a prédikátornő érvelését, különvált a többi adventistáktól s erős propagandába kezdett. A propaganda lelke egy Harmon Ellen G. nevű beteges leányka volt, aki gyakran lelki elragadtatásfélébe esett és prófétált. Később férjhez ment egy Withe Jakab nevű prédikátorhoz. Víziói eközben tovább folytatódtak s e nő az adventisták prófétanőjévé vált s írásmagyarázatai irányadókká lettek. 1849-ben már folyóiratot alapítanak s Withe asszony vizionárius írásai elárasztják egész Amerikát. 1858-ban bevezetik gyülekezeteikben a tizedet, miáltal kiapadhatatlan pénzforrásra tesznek szert. 1866-ban felállítják az első szanatóriumot s 1868-ban megtartják az első seregszemlét. Ugyanebben az évben egy aposztata lengyel pap megalapítja az első európai gyülekezetet a latin Svájcban. 1878-ban megkezdik Angliában a térítést. 1895-ben pedig Hamburg székhellyel Közép-Európa megmunkálásába fognak. A különböző adventista frakciók között legerősebb a szombatos adventisták csoportja. A hetednapos adventisták tanaiban az Úr várása mellett a legnagyobb szerepet az „Úr napjának” a kérdése játssza. Bates József hajóskapitány már 1846-ban könyvet írt e kérdésről, s pálcát tört a vasárnap felett. Kijelentette, hogy bűn a vasárnapot megünnepelni. Szombat az igazi ünnep, mint ahogy azt a zsidók tették, mert a teremtés alkalmával Isten a szombatot áldotta és szentelte meg. Az adventisták nagy profetisszája: White asszonyság pedig esküvel állítja, hogy mennyei látomása volt, miszerint soha senki hitetlenné vagy istentagadóvá nem lett volna, ha az Úr napját mindig szombaton ülte volna meg a világ. A német Conradi pedig egy vaskos könyvben, melynek címe: Krisztus vagy a római egyház, azt állítja, hogy a pápaság bűne a szombat eltörlése. A vasárnap emberi találmány minden bibliai alap nélkül. Sőt haragosan jelenti ki, hogy a római egyház Isten nyílt és világos parancsa ellenére vezette be a szombat helyett a vasárnapot. Szerintük az első keresztények a szombatot ünnepelték s a bűnös merénylet Isten parancsa ellen csak a IV. században következett be. Erre az időre esik ugyanis a vasárnap bevezetése. A szombat tehát Isten mindenhatóságának a jele; a vasárnap pedig jele a római egyház hatalmának és tekintélyének Isten szava és parancsa felett.

Folytatás következik.

forrás: Nyisztor Zoltán: Baptisták és adventisták
Cím: Re:Ne tévelyegjetek! Tévtanítók, tévtanítások
Írta: Guti Tünde - 2020 Szeptember 21, 16:38:53
Szégyenletes dolog, amikor valaki az Ige egyértelmű figyelmeztetése ellenére konkrét időpontokat ad meg Jézus visszajövetelére vonatkozóan.

A szombat megtartásával viszont nincs semmi gond, mert az Úr parancsolatai nem lettek visszavonva.  :317: