Legutóbbi hozzászólások

Oldalak: [1] 2 3 ... 10
1
Ismerkedés és szabadidő / Re: Hírek a világból
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 14, 13:49:03 »
Elhunyt David Yonggi Cho, ismert kóreai lelkipásztor:

https://www.hetek.hu/cikkek/online/elhunyt-david-yonggi-cho
2
Árvai Emil / Re:Saját gondolataim
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 13, 19:19:58 »
Az Úr Jézus Krisztus halálának
oka: a mi bűnünk,
célja: a m üdvösségünk,
motivációja: az Ő szeretete. Az Ő nagy szeretete.

3
Árvai Emil / Re:Ige
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 13, 15:58:17 »
“Vétkeink miatt kapott sebeket,
bűneink miatt törték össze Őt;
Ő bűnhődött, hogy békességünk lehessen,
sebei árán gyógyultunk mi meg.”

(Ézsaiás 53:5)
4
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2021 Szeptember 11, 20:48:06 »
Lukács Evangyélioma 1. rész

  1. Mivelhogy sokan kezdették rendszerint megírni azoknak a dolgoknak az elbeszélését, a melyek minálunk beteljesedtek,
  2. A mint nékünk előnkbe adták, a kik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az ígének:
  3. Tetszék énnékem is, ki eleitől fogva mindeneknek szorgalmasan végére jártam, hogy azokról rendszerint írjak néked, jó Theofilus,
  4. Hogy megtudhasd azoknak a dolgoknak bizonyosságát, a melyekre taníttatál.
  5. Heródesnek, a Júdea királyának idejében vala egy Zakariás nevű pap az Abia rendjéből; az ő felesége pedig az Áron leányai közül való vala, és annak neve Erzsébet.
  6. És mind a ketten igazak valának az Isten előtt, kik az Úrnak minden parancsolataiban és rendeléseiben feddhetetlenül jártak.
  7. És nem volt nékik gyermekük, mert Erzsébet meddő vala, és mind a ketten immár idős emberek valának.
  8. Lőn pedig, hogy mikor ő rendjének sorában papi szolgálatot végzett az Isten előtt,
  9. A papi tiszt szokása szerint reá jutott a sor, hogy bemenvén az Úrnak templomába, jó illatot gerjesszen.
  10. És a népnek egész sokasága imádkozék kívül a jó illatozás idején;
  11. Néki pedig megjelenék az Úrnak angyala, állván a füstölő oltár jobbja felől.
  12. És láttára megrettene Zakariás, és félelem szállá meg őt.
  13. Monda pedig az angyal néki: Ne félj Zakariás; mert meghallgattatott a te könyörgésed, és a te feleséged Erzsébet szül néked fiat, és nevezed az ő nevét Jánosnak.
  14. És lészen tenéked örömödre és vigasságodra, és sokan fognak örvendezni az ő születésén;
  15. Mert nagy lészen az Úr előtt, és bort és részegítő italt nem iszik; és betelik Szent Lélekkel még az ő anyjának méhétől fogva.
  16. És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz.
  17. És ez Ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse, és az engedetleneket az igazak bölcsességére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet.

Áldott Testvérek.:LESÁNÁ TOVÁ TIKÁTÉVU VETÉCHÁ TÉMU - "jó esztendőre legyetek beírva és lepecsételve"

Avagy másképpen:  SÁNÁ TOVÁ UMVORECHET - áldásos, jó esztendőt!

Tehát, szeretettel köszöntelek benneteket-az 5782-es évben.

Lukács-kinek Evangéliumának kezdetét idéztük az előbbiekben-sokan nem tudják-de a jelen időkről szólóan irt, azaz a ros hásáná után, közvetlenül a yom kippúr ünnepét megelőző időről. Tehát az idézet, még a bűnbánó napok végén játszódik,
ami most van.
Ezen időszakban a soros főpap, a Szenthelyre-tulajdonképpen beköltözve, bűnbánatot tart-megtisztulást gyakorol, hogy közbenjárhasson a népért-hisz tudjuk, mert irva is van:

Luk.9,31.    
Pedig tudjuk, hogy az Isten nem hallgatja meg a bűnösöket; hanem ha valaki istenfélő, és az ő akaratát cselekszi, azt hallgatja meg.

Nem csak a bűnösökről van pedig ebben szó-hanem az akármi okból-tisztátalanokká lettekről is.
Mennyire maradt meg az Újszövetség idejében a törvény?-mely erről is rendelkezik?

Ez.44,15.    
De azok a lévita-papok, a Sádók fiai, a kik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izráel fiai eltévelyedtek tőlem, ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nékem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nékem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úr Isten.
16.    
Ők járjanak be az én szenthelyembe, és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgáljanak nékem, és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban.
17.    
És mikor a belső pitvar kapuihoz be akarnak menni, len-ruhába öltözzenek, és gyapjú ne legyen rajtok, ha a belső pitvar kapuiban és a házban szolgálnak.
18.    
Len-süveg legyen fejökön, és len alsó-nadrág derekukon; ne övezkedjenek izzadásig.
19.    
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.
20.    
És fejöket kopaszra ne nyírják, de nagy hajat se neveljenek, hanem hajokat megegyengessék.
21.    
És senki a papok közül bort ne igyék, mikor a belső udvarba bemennek.
22.    
És özvegyet vagy eltaszítottat feleségül magoknak ne vegyenek, hanem szűzeket Izráel házának magvából; de olyan özvegyet, ki papnak özvegye, elvehetnek.
23.    
És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között, és a tisztátalan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velök.
24.    
És peres ügyben ők álljanak elő ítélni, az én törvényeim szerint ítéljék meg azt; és tanításaimat s rendeléseimet megtartsák minden ünnepemen, és az én szombataimat megszenteljék.
25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.
27.    
És a mely napon bemegy a szenthelyre, a belső pitvarba, hogy szolgáljon a szenthelyen, mutassa be bűnért való áldozatát, ezt mondja az Úr Isten.
28.    
És lészen nékik örökségök: én vagyok az ő örökségök, és birtokot ne adjatok nékik Izráelben: én vagyok az ő birtokuk.

Figyeljünk a következőkre:
Elsőként:19.    
Mikor pedig kimennek a külső pitvarba, a külső udvarba a néphez, vessék le ruháikat, a melyekben szolgáltak, és tegyék le azokat a szent kamarákban, és öltözzenek más ruhákba, hogy meg ne szenteljék a népet ruháikkal.

A Mesiás esetében: János 19,23.    
A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött.
24.    
Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, a mely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék.

Tehát csak alsó ruha maradt a Messiáson...
Majd: 25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát.
26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

A Messiás nem mindenkiért-bárkiért jött, mint ezt hiszik sokan, hanem csupán azokért, akik "Szeretik" Őt!

Jn.14,21.    
A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.
22.    
Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak?
23.    
Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk.
24.    
A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem.
25.    
Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.

De kik azok akik szeretik Őt? nos a "család" tagjai... de kik ők pontosan?
Nos a Messiás mondja:

Mt.12,46.    
Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni.
47.    
És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
48.    
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim?
49.    
És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim!
50.    
Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.

Ujra a törvény: "Ez.44,25.    
És holt emberhez be ne menjen, hogy magát megfertéztesse, csak atyjáért és anyjáért és fiáért és leányáért és fiútestvéréért és leánytestvéréért, kinek még férje nem volt, fertéztetheti meg magát."

Ezeké tehát az engesztelő áldozata a Messiásnak, és pontosan ezekért ment el a Messiás...
Majd:

Ez.44,26.    
És megtisztulása után számláljanak néki hét napot.

Az Evangélium feljegyzi a következőket:

Jn.20,11.    
Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a sírba;
12.    
És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala.
13.    
És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt.
14.    
És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az.
15.    
Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt.
16.    
Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!
17.    
Monda néki Jézus: Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz; hanem menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.
18.    
Elméne Mária Magdaléna, hirdetvén a tanítványoknak, hogy látta az Urat, és hogy ezeket mondotta néki.

Tehát a törvényben, az Új szövetség esetében sincs változás-ebben sem!



Visszatérve-Lukács evangeliumának kezdetéthez: Ezen-itélet előtti időszak tehát a bűnbánatról és a megtérésről kell hogy szóljon. Illetve: Kell hogy szóljon, a következő esetleges időkről, ésd az abban való-végleges elkötelezettségi szándékunkról is.
Ami cirka annyit tesz, hogy a bűnöket-véglegesen felszámolva az életünkben-lépünk át a következő időszakba. Egyszer egy ilyen ünnep után, jön majd el a várva várt-Éden-i időszak.

Ésaiás próféta könyve 60. rész

  1. Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.
  2. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.
  3. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez.
  4. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el.
  5. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága.
  6. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik.
  7. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem.
  8. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz?
  9. Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített.
  10. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad.
  11. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek.
  12. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak.
  13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem.
  14. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának.
  15. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre.
  16. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene.
  17. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot.
  18. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget.
  19. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed,
  20. Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad.
  21. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre.
  22. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.

Ebben figyeljünk fel a következőkre: " 13. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem."

Érdekesség:

Yessájá 55,Ésaiás próféta könyve 55. rész

1.    
Oh mindnyájan, kik szomjúhoztok, jertek e vizekre, ti is, kiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek, jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet.
2.    
Miért adtok pénzt azért, a mi nem kenyér, és gyűjtött kincseteket azért, a mi meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek, és gyönyörködjék lelketek kövérségben.
3.    
Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek, és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint.
4.    
Ímé, bizonyságul adtam őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul népeknek.
5.    
Ímé, nem ismert népet hívsz elő, és a nép, a mely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izráel Szentjéért, hogy téged megdicsőített.
6.    
Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.
7.    
Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban.
8.    
Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr!
9.    
Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!
10.    
Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek:
11.    
Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.
12.    
Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak.
13.    
A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.

A Cziprus tehát a Szent hely ékesitésre szolgál...

Jel.3,11.    
Ímé eljövök hamar: tartsd meg a mi nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat.
12.    
A ki győz, oszloppá teszem azt az én Istenemnek templomában, és többé onnét ki nem jő; és felírom ő reá az én Istenemnek nevét, és az én Istenem városának nevét, az új Jeruzsálemét, a mely az égből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.
13.    
A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.

Van itt még valami, ami a helyre állitásról, azaz a megtérésről-valójában ez a helyes szó erre: " Visszatérésről"-illetve annak szükségességéről szól:

Ugye mi már beszéltünk arról, hogy az idők végén-minden visszatér a kiinduló állapotába, azaz az Éden-i állapotba?! Nos az Éden itt ért véget:

Mózes I. könyve 3. rész

1.    
A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
2.    
És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk;
3.    
De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok.
4.    
És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;
5.    
Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
6.    
És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.
7.    
És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.
8.    
És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között.
9.    
Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy?
10.    
És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.
11.    
És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél?
12.    
És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém.
13.    
És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.
14.    
És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban.
15.    
És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.
16.    
Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad.
17.    
Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban.
18.    
Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét.
19.    
Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.

Magyarán: Az ember hitt az Anti Krisztusnak, azaz annak aki az Isten szava helyett illetve az ellen szól, ebből bűnbe esés lett, majd kiüzetés... Nem ide kell visszatérni, hanem ezen eseményt megelőző időszakba, amikor még azt mondta az Örökkévaló:

I.Mózes 1, 31.    
És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Ezt a visszatérést erősitendően iratott meg:

Jelenések könyve 22. rész

1.    
És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki
2.    
Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.
3.    
És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki;
4.    
És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz.
5.    
És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.

Namost bizonyára feltűnt, hogy ezen idézet-tökéletesen megegyezik az Ézsaiás 60-idézetével, ami pedig pontos egyezést mutat a Böresit könyvének első fejezetével... bár csak abban az esetben, ha észre vesszük azt az érdekességet,
hogy a teremtés kezdetének első napjától van világosság-ámde csak a negyedik naptól teremtette meg az Isten a világitó testeket...

Mózes I. könyve 1. rész

1.    
Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.
2.    
A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett.
3.    
És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság.
4.    
És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.
5.    
És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.
6.    
És monda Isten: Legyen mennyezet a víz között, a mely elválaszsza a vizeket a vizektől.
7.    
Teremté tehát Isten a mennyezetet, és elválasztá a mennyezet alatt való vizeket, a mennyezet felett való vizektől. És úgy lőn.
8.    
És nevezé Isten a mennyezetet égnek: és lőn este, és lőn reggel, második nap.
9.    
És monda Isten: Gyűljenek egybe az ég alatt való vizek egy helyre, hogy tessék meg a száraz. És úgy lőn.
10.    
És nevezé Isten a szárazat földnek; az egybegyűlt vizeket pedig tengernek nevezé. És látá Isten, hogy jó.
11.    
Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn.
12.    
Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.
13.    
És lőn este és lőn reggel, harmadik nap.
14.    
És monda Isten: Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválaszszák a nappalt az éjszakától, és legyenek jelek, és meghatározói ünnepeknek, napoknak és esztendőknek.
15.    
És legyenek világítókul az ég mennyezetén hogy világítsanak a földre. És úgy lőn.
16.    
Teremté tehát Isten a két nagy világító testet: a nagyobbik világító testet, hogy uralkodjék nappal és a kisebbik világító testet, hogy uralkodjék éjjel; és a csillagokat.
17.    
És helyezteté Isten azokat az ég mennyezetére, hogy világítsanak a földre;
18.    
És hogy uralkodjanak a nappalon és az éjszakán, és elválaszszák a világosságot a setétségtől. És látá Isten, hogy jó.
19.    
És lőn este és lőn reggel, negyedik nap.

A végéhez közeledve, egy Páltól származó idézettel szeretném-vissza csatolni a lényeghez a gondolat menetet:

I.Kor.4,20.    
Mert nem beszédben áll az Istennek országa, hanem erőben.

Nem a megvallásokban áll a tökéletességünk-hanem azt az Isten vizsgálja meg, aki a Dajan ha Emet-azaz az Igaz biró, aki nem személyválogató! A létünkról van szó!

2Kor 5,10   
Mert nékünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy kiki megjutalmaztassék a szerint, a miket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

Az idei évben: Szept.15.-én köszönt be. Induljuk ennek az Örök ünnepnek úgy-hogy lehet hogy ez lesz az utolsó ünnep... Erre adatott:

Jóel próféta könyve 2. rész

1.    
Fújjátok a kürtöt a Sionon, és rivalgjatok az én szent hegyemen! Rémüljenek meg e föld minden lakói; mert eljő az Úrnak napja; mert közel van az.
2.    
Sötétségnek és homálynak napja; felhőnek és borulatnak napja; mint a hegyekre ráterülő alkonyat! Nagy és hatalmas nép, a milyen nem volt öröktől fogva és nem is lesz utána többé, nemzetségről nemzetségre.
3.    
Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi.
4.    
A milyen a lovak alakja, olyan annak alakja, és száguldoznak, mint a lovasok.
5.    
Rohannak a hegyek tetején, mintha hadi szekerek robognának; mintha tarlót emésztő láng ropogna; a milyen az ütközetre kész hatalmas nép.
6.    
Elrémülnek tőle a népek; minden arcz elsáppad.
7.    
Száguldoznak, mint a hősök, felhágnak a kőfalakra, mint a bajnokok; mindenik a maga útján halad, nem bontják meg soraikat.
8.    
Egymást nem szorongatják; mindenik a maga útján halad; néki rohannak a fegyvernek, és nem esik seb rajtok.
9.    
Betörnek a városba, futkároznak a kőfalon, felhágnak a házakra, betörnek az ablakokon, mint a tolvaj.
10.    
Reszket előttök a föld, és megrendülnek az egek; a nap és hold elsötétednek, a csillagok is bevonják fényöket.
11.    
És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
12.    
De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
13.    
És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
14.    
Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
15.    
Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
16.    
Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.
17.    
A tornácz és az oltár között sírjanak a papok, az Úr szolgái, és mondják: Légy kegyelmes, oh Uram, a te népedhez, és ne bocsásd szidalomra a te örökségedet, hogy uralkodjanak rajtok a pogányok. Miért mondanák a népek között: Hol az ő Istenök?

ATYÁNK,
 
 
KIRÁLYUNK
 
 
Atyánk, királyunk, vétkeztünk előtted!
 
Atyánk, királyunk, nincs más urunk csak te!
 
Atyánk, Királyunk, bánj velünk Nevedhez méltóan!
 
Atyánk, Királyunk, hozz ránk jó új évet!
 
 
Atyánk, Királyunk, háríts el fölülünk minden súlyos végzést!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg gyűlölőink terveit!
 
Atyánk, Királyunk, hiúsítsd meg ellenségeink szándékát!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg összes ellenségeinket és gyűlölőinket!
 
     Atyánk, Királyunk, némítsd el gyűlölőinket és  
      rágalmazóinkat!
 
     Atyánk, Királyunk, háríts el járványt, háborút,
     éhínséget, rabságba esést, romlást, vétket és kényszerű   
      áttérést szövetsé#ged népe felől!
 
Atyánk, Királyunk, tarts távol mindenféle csapást örökrészedtől!
 
    Atyánk, Királyunk, bocsásd meg és nézd el összes bűneinket!
 
Atyánk, Királyunk, töröld el és tüntesd el vétkeinket és bűne#inket szemed elől!
 
Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg nagy irgalmadban bűnlajstromunkat!
 
Atyánk, Királyunk, engedd, hogy tiszta szívből megtérjünk hozzád!
 
Atyánk, Királyunk, kűldj teljes gyógyulást néped betegeire!
 
 Atyánk, Királyunk, semmisítsd meg a minket elítélő végzést!
 
Atyánk, Királyunk, legyen jó emlékezetünk színed előtt!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  minket" a boldog élet könyvébe!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be min#ket a megváltás és
       üdv könyvébe!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket a megélhetés és ellátás könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket az érdemek könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, jegyezz be  min#ket a bocsánat és elnézés könyvében!
 
Atyánk, Királyunk, sarjassz nekünk gyors segítséget!
 
Atyánk, Királyunk, növeszd meg néped, Izrael tekintélyét!
 
Atyánk, Királyunk, emeld magasra Messiásod tekintélyét!
 
Atyánk, Királyunk, telítsd meg kezünket áldásoddal!
 
Atyánk, Királyunk, telítsd meg magtárainkat bőséggel!
 
Atyánk, Királyunk, hallgass meg, szánj meg minket, és könyörülj rajtunk!
 
Atyánk, Királyunk, fogadd kegyesen és irgalommal imádságainkat!
 
Atyánk, Királyunk, nyisd meg a menny kapuit imádságaink előtt!
 
Atyánk, Királyunk, ne feledd, hogy csak por vagyunk!
 
Atyánk, Királyunk, ne küldj el minket üres kézzel színed elől!
 
Atyánk, Királyunk, legyen ez óra az irgalom ideje és jóakaratod perce színed előtt!
 
   Atyánk, Királyunk, könyörülj rajtunk, csecsemőinken és kisdedeinken!
 
   Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket Neved megszentelésé#ért öltek meg!
 
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akiket azért mészároltak le, mert Téged egyetlennek vallottak!
 
Atyánk, Királyunk, tedd ezt azokért, akik tűzbe-vízbe mentek, hogy Neved megszenteljék!
 
Atyánk, Királyunk, torold meg szemünk láttára szolgáid kiontott vérét!
 
Atyánk, Királyunk, ha nem míértünk, tedd ezt önmagadért!
 
Atyánk, Királyunk, tégy így önmagadért, és jöjj segítségünkre! Atyánk, Királyunk, tégy így végtelen irgalmad alapján!
 
Atyánk, Királyunk, tégy így nagy, hatalmas és rettenetes Neved kedvéért, melyet mi is viselünk!
 
Atyánk, Királyunk, hallgass meg minket kegyelmesen, bár nincs elég érdemünk! Bánj velünk jóakarattal és szeretettel, és segíts meg minket
5
Árvai Emil / Re:Saját gondolataim
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 09, 21:18:31 »
Legnagyobb rabszolgatartó a bűn.
Legnagyobb rabszolga-felszabadító az Úr Jézus Krisztus.

(hivatkozás: János ev. 8:34, I.Timóteus 1:15)
6
Árvai Emil / Re:Gondolatok
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 09, 16:11:37 »
"A világ minden kérdése jelentéktelen ahhoz a kérdéshez képest, hogy van-e Isten, és ha van, milyen."

Johannes Hartl: A Titok vonzásában - részlet
(internetről - 777blog)
7
Árvai Emil / Re:Ige
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 09, 07:21:30 »
REGISZTRÁCIÓ

"Nem azé, aki akarja,
nem azé, aki fut,
hanem a könyörülő Istené.
"
"Ismeri az Úr az övéit."

Róma 9:16,  II.Timóteus 2:19
8
Guti Tünde / Re:Életjelek
« Utolsó üzenet: írta Guti Tünde Dátum 2021 Szeptember 07, 19:59:03 »
Gyötrelmes…

 

Csodálatos az a békesség, amit Isten oltalmában elrejtőzve átélhetek, mégis... gyötrelmes a felismerés, mely rádöbbent arra a tényre, hogy a keresztyén vallásoskodás mélyen a római misztériumban gyökeredzik. Újra és újra letaglóz.

Az érzés, mely elönt annak láttán és hallatán, mikor álhívők lejézuskázzák a királyok Királyát, és leistenkézik Izrael Szentjét, más színben tüntetik fel, lejáratva Uramat, Megváltómat, egyszerre háborgás, és mérhetetlen, féltékeny fájdalom.

Az elhatározás – miután rádöbbenek, hogy a tömegek az Antikrisztus trónját építve más Jézust és idegen evangéliumot hirdetnek – radikális, szenvedélyes és visszavonhatatlan, mert csakis az egyedüli Urat választom és követem, akit ismerek: neve Isten Igéje, aki minden, napjainkban zajló társadalmi színjátéknak messze felett áll. Egyedüli üdvözítő.

 

2021. szeptember 6.                                Guti Tünde
9
Árvai Emil / Re:Saját gondolataim
« Utolsó üzenet: írta Árvai Emil Dátum 2021 Szeptember 06, 11:22:15 »
ZÉRÓ TOLERANCIÁT
kellett hirdetnem
a bűneimmel szemben,
mert az életemre törnek.
10
Somer ajin / Re:Kérdések- válaszok, avagy gondolkodjunk együtt.
« Utolsó üzenet: írta Shomer ayin Dátum 2021 Szeptember 04, 20:28:38 »
III.Mózes 23, 23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  26. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  27. Ugyanennek a hetedik hónapnak tizedikén az engesztelés napja van: szent gyülekezéstek legyen néktek, és sanyargassátok meg magatokat, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.
  28. Semmi dolgot ne végezzetek azon a napon, mert engesztelésnek napja az, hogy engesztelés legyen érettetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.
  29. Mert ha valaki nem sanyargatja meg magát ezen a napon, irtassék ki az ő népe közül.
  30. És ha valaki valami dolgot végez ezen a napon, elvesztem az ilyent az ő népe közül.
  31. Semmi dolgot ne végezzetek; örök rendtartás legyen ez nemzetségről nemzetségre minden lakhelyeteken.
  32. Ünnepek ünnepe ez néktek, sanyargassátok meg azért magatokat. A hónap kilenczedikének estvéjén, egyik estvétől a másik estvéig ünnepeljétek a ti ünnepeteket.

Áldott Testvérek. Ezek tehát azok a bizonyos Őszi nagy ünnepek, amik- éppen nem az örömről és a felszabadult boldogságról szólnak-hanem az izgalomról, az aggodalomról...
Izgalom és aggodalom, éspedig azért, mert ezen jeles napok azok, amikor az ember először is megemlékezik arról-Honnan indult-hova jutott...(???) ; Ezek után kezdődnek a "rettenetes napok"-
Mely valójában az egyetlen böjt időszak is, melyet az Örökkévaló rendelt, ezután az Itélet. Az Itélet után kezdődhet az önfeledt öröm és boldogság- természetesen azok számára csak, akik neve beiratott
az Élet könyvébe.

Vegyük ezeket most sorra.:

Ros hasana-azaz az Ünnepek feje-más néven ez a Zsidó újév...megint más nevén: ez a kürtzengések ünnepe. Ez az Ünnep az, melyről olvastuk a Tórában:

III.Mózes 23,23. Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
  24. Szólj Izráel fiaihoz, mondván: A hetedik hónapban, a hónap első napján ünnepetek legyen néktek, emlékeztető kürtzengéssel, szent gyülekezéssel.
  25. Semmi robota munkát ne végezzetek, és tűzáldozattal áldozzatok az Úrnak.

Az ember teremtésének, az idei ünnep az 5782.- évfordulója ez. Honnan indultunk tehát?

I.Mózes 1,26. És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  27. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket.
  28. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.
  29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.
  30. A föld minden vadainak pedig, és az ég minden madarainak, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatoknak, a melyekben élő lélek van, a zöld fűveket adom eledelűl. És úgy lőn.
  31. És látá Isten, hogy minden a mit teremtett vala, ímé igen jó. És lőn este és lőn reggel, hatodik nap.

Ez tehát az indulásunk-és egyben rendeltetésünk is... Itt és ezen a ponton, még minden jó volt az Örökkévaló szemeiben. Hova jutottunk tehát, ehhez képest?
Jött a harmadik fejezet-a bűnbe esés fejezete, amiből megértettük hogy nincs sok bűn-csak egy! az engedetlenség bűne, mert minden ami bűn az ember életében-minden amit elkövet vagy elkövethet-az engedetlenségbúl származik!
Az engedetlenség miatt jött az ismételt felhivása az Örökkévalónak erre a mostani-jeles ünnepre, mely már igy szól:

Joél 2,  11. És megzendül az Úrnak szava az ő serege előtt, mert felette nagy az ő tábora; mert hatalmas az ő rendeletének végrehajtója. Bizony nagy az Úrnak napja és igen rettenetes! Ki állhatja ki azt?
  12. De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is.
  13. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.
  14. Ki tudja, hátha visszatér és megbánja, és áldást hagy maga után; étel- és italáldozatot az Úrnak, a ti Isteneteknek?!
  15. Fújjatok kürtöt a Sionon; szenteljetek bőjtöt, hirdessetek gyűlést!
  16. Gyűjtsétek össze a népet, szenteljétek meg a gyülekezetet; hívjátok egybe a véneket, gyűjtsétek össze a kisdedeket és a csecsszopókat; menjen ki a vőlegény az ő ágyasházából és a menyasszony is az ő szobájából.

Mintahogy azt emlitettem volt már: Ez-illetve az ezután következő tiz rettenetes nap az egyetlen-böjtre való felhivás van az Örökkévaló részéről az Szent Tanban.
Ma-illetve Hétfőn és kedden megemlékezünk arról, honnan indultunk, és hova jutottunk. Erre inspirál bennünket a Kürtzengés.
Honnan ered az Kürtzengés és mit is takar?

Mózes I. könyve 22. rész

1.    
És lőn ezeknek utána, az Isten megkisérté Ábrahámot, és monda néki: Ábrahám! S az felele: Ímhol vagyok.
2.    
És monda: Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közűl egyen, a melyet mondándok néked.
3.    
Felkele azért Ábrahám jó reggel, és megnyergelé az ő szamarát, és maga mellé vevé két szolgáját, és az ő fiát Izsákot, és fát hasogatott az égő áldozathoz. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.
4.    
Harmadnapon felemelé az ő szemeit Ábrahám, és látá a helyet messziről.
5.    
És monda Ábrahám az ő szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig és ez a gyermek elmegyünk amoda és imádkozunk, azután visszatérünk hozzátok.
6.    
Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt.
7.    
És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány?
8.    
És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt.
9.    
Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére.
10.    
És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.
11.    
Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok.
12.    
És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem.
13.    
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.    
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.

Ezen történetben azt találjuk, hogy Ábrahám Atyánk-illetve Yichák az Ő fia-készek voltak minden áldozatot megadni az Istennek. Idővel kiderült, hogy ez az "Ábrahám-i történet, valójában nem más-
Mint az Isten-világ-azaz: Az Ember megváltásának pontos terve, melyet végül Ő és az Ő fia-Yessua hozott meg az emberiségért.

Ábrahám-nevének jelentése: Népek Attya. De ki teremtette a népeket valójában???
Yichák nevének jelentése: Csak az Isten az aki nevethet. ( Isten örömét szolgáló) De ki volt az valójában aki egész földi életében-illetve az előtt-és egyben az után is, az Isten örömét keresi és szolgálja???

Tehát még a nevük is előre vetitette az Istennek-a világ megváltására vonatkozó tervét...
Látjuk a történetben, hogy azoké tehát a helyettesitő áldozat, akik minden áldozatra készek azért, hogy az Istennel- teljes és zavartalan békességre juthassanak.
Ez a hegycsúcs-mely azóta nem csupán a Mória egy csúcsa-hanem: Yerusáláim, azaz: Az Istennel való békességünk megalapitása (!) igy érhető el. És erre a csúcsra-minden igaz hivőnek el kell jutnia.

Erre utal Pál is: Gal.2, 20. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.

Azt is olvastuk ebben az iménti történetben:

I.Mózes 22,"13.    
És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett.
14.    
És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés."

Ez tehát a helyettesitő áldozat előképe. Ezen Kosra való asszociáció a kosszarvából készült kürt-a Shofár, melynek zengése, elénk idézi ezt az Ábrahámi történetet, és gondolkodásra késztet bennünket arra-hogy hol vagyunk mi, az Istennel való
teljes és zavartalan békességtől?

Ezután -minthogy csak a következő szombaton gyúlünk össze legközelebb, és akkor már tartani fognak a bűnbánó napok, ezért a mai alkalommal ejtünk szót ezzel kapcsolatban is, ha tehát, úgy találjuk, hogy elférne még egy kis csiszolni való
a dicsőségünkön.... ( nekem mindenképpen)  Kezdhetünk aggódni és mindent elkövetni azért, hogy a bűneinket-hiányosságainkat rendezzük az Isten előtt-még mielőtt-az itélőszék elé kellen állnunk... Mert ma még lehet...
Oldalak: [1] 2 3 ... 10