"A kapcsolatainkat nem az teszi tönkre, hogy problémáink vannak, hanem ahogyan egymással bánunk, amikor nehézségek lépnek fel. Amikor nehezedik az élet, bánjunk még jobban egymással.”

Pál Feri atya (internetről, evangelikus hu)

Áldott Testvérek, e ma esti alkalommal-Jób történetét vizsgáljuk meg,ám ez alkalommal,nem is Jób Lesz a főszereplőnk-hanem a három "barátja"...
Mindenek előtt-nézzük a történet kezdetét:

Jób könyve 1. rész

  1. Vala Úz földén egy ember, a kinek Jób vala a neve. Ez az ember feddhetetlen, igaz, istenfélő vala és bűn-gyűlölő.
  2. Születék pedig néki hét fia és három leánya.
  3. És vala az ő marhája: hétezer juh, háromezer teve és ötszáz igabarom és ötszáz szamár; cselédje is igen sok vala, és ez a férfiú nagyobb vala keletnek minden fiánál.
  4. Eljártak vala pedig az ő fiai egymáshoz és vendégséget szerzének otthon, kiki a maga napján. Elküldtek és meghívták vala az ő három hugokat is, hogy együtt egyenek és igyanak velök.
  5. Mikor pedig a vendégség napjai sorra lejártak vala, elkülde értök Jób és megszentelé őket, és jóreggel felserkene és áldozik vala égőáldozattal mindnyájuk száma szerint; mert ezt mondja vala Jób: Hátha vétkeztek az én fiaim és gonoszt gondoltak az Isten ellen az ő szivökben! Így cselekedik vala Jób minden napon.
  6. Lőn pedig egy napon, hogy eljövének az Istennek fiai, hogy udvaroljanak az Úr előtt; és eljöve a Sátán is közöttök.
  7. És monda az Úr a Sátánnak: Honnét jösz? És felele a Sátán az Úrnak és monda: Körülkerültem és át meg át jártam a földet.
  8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő.
  9. Felele pedig az Úrnak a Sátán, és monda: Avagy ok nélkül féli-é Jób az Istent?
  10. Nem te vetted-é körül őt magát, házát és mindenét, a mije van? Keze munkáját megáldottad, marhája igen elszaporodott e földön.
  11. De bocsássad csak rá a te kezedet, verd meg mindazt, a mi az övé, avagy nem átkoz-é meg szemtől-szembe téged?!
  12. Az Úr pedig monda a Sátánnak: Ímé, mindazt, a mije van, kezedbe adom; csak ő magára ne nyujtsd ki kezedet. És kiméne a Sátán az Úr elől.
  13. Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában.
  14. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala.
  15. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  16. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  17. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  18. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában;
  19. És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked.
  20. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula.
  21. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve!
  22. Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.

Jóbról-az Örökkévaló állítja: "8. És monda az Úr a Sátánnak: Észrevetted-é az én szolgámat, Jóbot? Bizony nincs hozzá hasonló a földön: feddhetetlen, igaz, istenfélő, és bűngyűlölő."

Tulajdonképpen ennyi elég is lenne-számunkra, ám mégis bemutatja számunkra a történet írója, hogy mennyire kegyes és Istenfélő volt ez az ember. Még a fiaiért is mutatott be áldozatot-épedig minden napon, hogy a fiait is biztonságban tudhassa.
Jób által elszenvedett csapások- a földi halandót érő-leg rettenetesebb csapások voltak. A család illetve a vagyon elvesztése, minden ember lába alól,kirántaná a talajt. Ennek ellenére sem fordult Jób-Isten ellen. Hányszor de hányszor fordult már elő a legtöbbünkkel, hogy ennél jóval kisebb csapás esetén, a végletekig tudtunk keseredni?!
Ilyen helyzetben-ahogy a Bölcs mondja:

Péld 17,28   
Még a bolond is, amikor hallgat, bölcsnek ítéltetik; mikor ajkait bezárja, eszesnek.

Hiszen a megkeseredett-kétségbe esett ember, olyanokat mondhat-meggondolatlanul, melyeket később nagyon de nagyon megbán. Mekkora hite volt tehát-Jóbnak, aki a fájdalmát ugyan kinyilvánította a ruhájának megszaggatásával, a fejét megborotválta- de a szájával-Isten hatalmát,jóságát...áldotta,és bizonyságot tett arról, hogy mindezek ellenére sem vonja kérdőre az Urat-nem lázad ellene.

Jób 2, 7. És kiméne a Sátán az Úr elől, és megveré Jóbot undok fekélylyel talpától fogva a feje tetejéig.
  8. És vőn egy cserepet, hogy azzal vakarja magát, és így ül vala a hamu közepett.
  9. Monda pedig ő néki az ő felesége: Erősen állasz-é még mindig a te feddhetetlenségedben? Átkozd meg az Istent, és halj meg!
  10. Ő pedig monda néki: Úgy szólsz, mint szól egy a bolondok közül. Ha már a jót elvettük Istentől, a rosszat nem vennők-é el? Mindezekben sem vétkezék Jób az ő ajkaival.
  11. Mikor pedig meghallá Jóbnak három barátja mind ezt a nyomorúságot, a mely esett vala rajta: eljöve mindenik az ő lakó helyéből: a témáni Elifáz, a sukhi Bildád és a naamai Czófár; és elvégezék, hogy együtt mennek be, hogy bánkódjanak vele és vigasztalják őt.
  12. És a mint ráveték szemöket távolról, nem ismerék meg őt, és fenhangon zokognak vala; azután pedig megszaggatá kiki a maga köntösét, és port hintének fejökre ég felé.
  13. És ülének vele hét napon és hét éjszakán a földön, és nem szóla egyetlen egy szót egyik sem, mert látják vala, hogy igen nagy az ő fájdalma.

Megtörtént a harmadik csapás-mellyel a Szoton-végleg és teljesen tönkre tette-Jóbot. Volt ugye a család elvesztése, a vagyon mint anyagi eszköz elvesztése... Végezetül az egészségének elvesztése.
Az emberiség számára a leg súlyosabb csapások mint már mondtam, bár megjegyezném, a legtöbb ember számára elég ezek közül csak egy ilyen csapás ahhoz hogy az illető teljesen és helyrehozhatatlanul tönkre menjen. Jóbot is természetesen megviselték ezek a csapások-olyannyira, hogy amikor a három barátja meglátogatták -Jóbot, az első sokkhatásra felzokogtak, majd-Jóbhoz hasonlóan, megszaggatták a ruháikat, és port szórtak a fejükre.
Egy álló hétig nem szólaltak meg. Mert mit is tudtak volna mondani? De nem akartak hirtelenkedve beszélni, ezért hallgattak...
De az emberi agy... Nos sajnos úgy va az Testvérek, hogy az ember-mindent meg akar magyarázni... Racionalizálni akar... Már csak azért is fontos ez az ember számára, mert így magát is meg tudja nyugtatni abban a dologban, hogy ilyen vele nem fordulhat elő. Ezek a csapások, minthogy nem "közönséges" csapások voltak- számukra egyértelmű volt, hogy csakis - Istentől jöhettek. Ha pedig ez így van, akkor csakis azért-mert Jób bűnös ember! (gondolták-ők) Na ekkor beindult az agytekervények kattogása, és egymást túl licitálva kínozták-Jóbot.
Mihez is hasonlítható ez a viselkedés? Nos a mai hívők viselkedéséhez! Földön fekvőbe rúgdosni-azám a szórakozás... Mert nem elég neki a baja-még fokozzuk is. Valakiről elég egy kis félreérthető infó-máris beindul a hívők átok és szitok gyára. Mert bár az Úr-mondott olyat:

Mt 7,1   
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek.

Meg olyat is:

Lk 6,37   
Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik;

Nameg azt is:

Jn 7,24   
Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!

Na ezek mennek legjobban a maiaknak... na nem a tilalom betartása-hanem annak megszegése... Mennyire könnyű volt a Jn.4-ben olvasott: Somron-i asszonyra kimondani azt hogy "Parázna"! Pedig nem volt parázna, hanem ötszörös özvegy volt, a hatodik "férje" pedig azért nem volt törvényesen a férje-mert még nem volt köztük szekszuális kapcsolat.
Ez csak egyetlen példa-és legyen is elég, hisz rengeteg példa van a magánéletben is. Ám ugyan azt a bűnt követi el aki így él, mint Elifáz, Bildád, vö Czofár.
Azt vádolni-bűnnel-akit az Isten-Igaznak mond. Gondoljuk csak el Testvérek, hogy esetleg szembesülnünk kell azzal a sajnálatos ténnyel-hogy valakivel kapcsolatban tévedtünk, és elkövettük azt a bűnt, amit Jób-három barátja is elkövetett... Nekik mi is volt a büntetésük?

Jób 42, 7. Miután pedig e szavakat mondotta vala az Úr Jóbnak, szóla a Témánból való Elifáznak: Haragom felgerjedt ellened és két barátod ellen, mert nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám, Jób.
  8. Most azért vegyetek magatokhoz hét tulkot és hét kost, és menjetek el az én szolgámhoz Jóbhoz, és áldozzatok magatokért égőáldozatot; Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék ti érettetek; mert csak az ő személyére tekintek, hogy retteneteset ne cselekedjem veletek, mivelhogy nem szóltatok felőlem igazán, mint az én szolgám Jób.

Ha esetleg még rendezni sem sikerül??? akkor mi lessz???

 Hogy Jób története csak mese, és az Újszövetségi korban már nem történhet meg az, hogy a Szoton "kikér" valakit-valakiket???

És ez? : Lk 22,31   
Monda pedig az Úr: Simon! Simon! ímé a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát...

Egy gondolattal szeretném zárni ezt a témát-ami valójában nem is tőlem származik...

Préd.1,9.    
A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt.
10.    
Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak.
11.    
Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.
12.    
Én prédikátor, királya voltam Izráelnek Jeruzsálemben.

Mózes V. könyve 8. rész

  1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.
  4. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva.
  5. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened;
  6. És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.

Áldott Testvérek. Az előszóként felolvasott Igerész, az egész Szentírás-talán-leg fontosabb tana, melyet minden hívőnek szem előtt kellene tartania. Hovatovább: A legfontosabb feltett vagy fel nem tett kérdésre, megadja a választ. Vannak az életben-jó, vagy éppen kevésbé jó időszakok... Vannak szenvedés teljes időszakok is. Fokozódó nemzetközi helyzet, gazdasági csőd, piaci krach... Ilyen esetekben néha elfelejthetjük, hogy mindezek felett is-Isten az Isten. Ezen nehéz helyzetekben az ember mire figyel? Vannak akik megpróbálnak ügyeskedni,vannak akik szimplán kétségbe esnek... vannak kevesen, akik ha addig nem is tették-az ilyen helyzetben végre felnéznek. Istentől várni a segítséget a kilátástalan helyzetben... Valójában erről szóló tant tartogat számunkra-Jób könyvének egy része:

Jób könyve 28. rész

1.    
Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, a hol tisztítják.
2.    
A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érczczé olvasztják.
3.    
Határt vet az ember a setétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4.    
Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5.    
Van föld, a melyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6.    
Köveiben zafir található, göröngyeiben arany van.
7.    
Van ösvény, a melyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8.    
Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9.    
Ráveti kezét az ember a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10.    
A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11.    
Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12.    
De a bölcseség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13.    
Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14.    
A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15.    
Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16.    
Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága onikszszal, sem zafirral.
17.    
Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18.    
Korall és kristály említni sem való; a bölcseség ára drágább a gyöngyöknél.
19.    
Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színaranynyal sem mérhető össze.
20.    
A bölcseség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21.    
Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22.    
A pokol és halál azt mondják: Csak hírét hallottuk füleinkkel!
23.    
Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24.    
Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25.    
Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26.    
Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak útat:
27.    
Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28.    
Az embernek pedig mondá: Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.

Tehát az ember nem tehet semmit sem ami valós segítség lehet a bajban, hanemcsak az Isten útmutatása által. Volna itt azonban egy roppant fontos momentum:
"Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."

Az úrnak félelme tehát a bölcsesség... A bölcsesség az az eszköz, ami által-elkerülhetjük a rosszat, illetve ha már úgy adódott hogy rajtunk kívül álló okok miatt, de sikerült belekeveredni-kisegíthet bennünket. Van a világi bölcsesség, ami a bajok okozta tüneteket kezeli, ám ez által később-sokkal nagyobb bajba kerülhetünk. És van az Istentől való bölcsesség, ami gyökeres megoldást biztosít.
Hogyan értelmezzük tehát ezt a zárszót? "Ímé az Úrnak félelme: az a bölcseség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás."

Félni az Istent... Vannak akik aképpen vélekednek, hogy félni az Istentől... Nos tudjuk, hogy azoknak van okuk félni az Istentől-akik vele szemben foglalnak állást...
Félni az Istent azt jelenti: Mindenben Őt követem, neki engedelmeskedem.
És a másik kijelentés: A gonosztól való eltávozás... Gonosz,rossz,hazugság... honnan ismerhetnénk fel ezeket? Nos egyértelmű: Az Ige által!

Ezért is mondja: V.Mózes 8,1. Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak.
  2. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?
  3. És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.

Azt olvastuk: " Megsanyargata és meg éheztete..." tehát megpróbálja az Isten az embert. Nézzünk meg egy ilyen példa adó esetet a Tórában:

Mózes IV. könyve 21. rész

  1. Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök.
  2. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait.
  3. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának.
  4. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben.
  5. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.
  6. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.
  7. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért.
  8. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon.
  9. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.

Tehát megtörtént a sanyargatás, hisz nincs víz!... éheztetés is van, mert nincs kaja... az ember meg lázad... a probléma láttán nem fölfelé-hanem lefelé néztek-aztán meg vízszintesen, és mindjárt lázadtak.
nem az útmutatás kellett-tanács sem érdekelte őket, hanem a probléma, ami lekötötte a figyelmüket. Olvassuk el Yessájá könyvében az erről szóló passzust:

Yessájá 8,11.    
Mert így szólott hozzám az Úr, rajtam lévén erős keze, hogy tanítson engem, hogy e népnek útján ne járjak, mondván:
12.    
Ti ne mondjátok összeesküvésnek, valamit e nép összeesküvésnek mond, és félelme szerint ne féljetek és ne rettegjetek;
13.    
A seregek Urát: Őt szenteljétek meg, Őt féljétek, és Őt rettegjétek!
14.    
És Ő néktek szenthely lészen; de megütközés köve és botránkozás sziklája Izráel két házának, s tőr és háló Jeruzsálem lakosainak.
15.    
És megütköznek köztük sokan, s elesnek és összetöretnek; tőrbe esnek és megfogatnak!
16.    
Kösd be e bizonyságtételt, és pecsételd be e tanítást tanítványaimban!
17.    
Én pedig várom az Urat, a ki elrejté orczáját Jákób házától, és benne bízom.
18.    
Ímhol vagyok én és a fiak, kiket adott nékem az Úr jelekül és csodákul Izráelben: a Sion hegyén lakozó seregeknek Urától vagyunk mi!
19.    
És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

Na azok ott ugyan ezt tették. Jött az átok, aztán a baj. Namost figyu: Gondoljuk csak el ezt a helyzetet... A lázadók, miután körülnéztek-rájöttek, hogy eddig sem juthattak volna el, ha nem az Isten segítette-óvta volna őket. A lázadásuk okán, meg jól magukra maradtak... A homok alól érte őket a halálos és rendkívül fájdalmas kígyómarás. Lépten-nyomon kígyók mardosták őket. Erre jött a tanács: "aki élni akar-jöjjön elő a sátrából...( a vélt biztonságot jelentő rejtekből)... és nézzen fel! Ne le, ahonnan a marás meg a fájdalom meg a halál jön-hanem fel, ahonnan a gyógyulás és az élet. Ne védekezz-hanem bízz Istenben!!!

Figyeljük meg a következő-rendkívül fontos felszólítást:
"20.    
A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21.    
Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,
22.    
És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!"

Tanításra és bizonyságtételre kell tehát hallgatni! Ja hogy ez régen volt csak fontos? ... na és ez?:

János Evangyélioma 3. rész

  1. Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere:
  2. Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele.
  3. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.
  4. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é?
  5. Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába.
  6. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az.
  7. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.
  8. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.
  9. Felele Nikodémus és monda néki: Mimódon lehetnek ezek?
  10. Felele Jézus és monda néki: Te Izráel tanítója vagy, és nem tudod ezeket?
  11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen...

Figyeltünk?

" 11. Bizony, bizony mondom néked, a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot; és a mi bizonyságtételünket el nem fogadjátok.
  12. Ha a földiekről szóltam néktek és nem hisztek, mimódon hisztek, ha a mennyeiekről szólok néktek?
  13. És senki sem ment fel a mennybe, hanemha az, a ki a mennyből szállott alá, az embernek Fia, a ki a mennyben van.
  14. És a miképen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképen kell az ember Fiának felemeltetnie.
  15. Hogy valaki hiszen ő benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen..."

Tanítás és bizonyságtétel... Ez lenne tehát a bölcsesség és a gonosztól való eltávozás... ez tehát az Istenfélelem.

ESZTER könyve
A szellemi harcban nincs döntetlen.

JÓB könyve
"Most nem érted, amit Én teszek, de később majd megérted."
(Jn 13:7)

"Roe kontra Wade"
Reng a föld Amerikában.

https://reformatus.hu/egyhazunk/hirek/mar-nem-alkotmanyos-jog/