Hogyha meghalok, gyászjelentésemen
ez legyen a mottó:  Karl Barth:
"Nem cselekedeteinkből élünk, hanem
abból, hogy cselekedeteink megbocsáttattak."

Nagy Viktória: "Nem úgy adom, ahogy a világ adja..."

https://megvanirva.hu/nem-ugy-adom-ahogy-a-vilag-adja/

Igen. Van egy(etlen) megoldás: a megtérés.

https://vasarnap.hu/2026/07/09/surjan-laszlo-itt-az-ideje-az-ujratervezesnek/

Jelenések könyve 3:20

"Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szavamat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő Énvelem."

*

Mennyei Atyám, megadom magam,
kinyitom az ajtót Jézus előtt;
elmondok mindent őszintén, majd
átadom a szót Neki,
átadom a szót Neki.

Iancu Laura:
(1978-, magyar író és költő, néprajzkutató)

"... Isten létébe vetett hitemben valóban nincs kétség. Én ezzel nem tudok játszani. Amikor az ember kétségbe vonja Isten létét, a saját létét vonja kétségbe. Ez nagyon veszélyes. Isten nélkül az ember nem tud megállni.

Ugyanakkor az Istennel kapcsolatos „tudásunkat” illetően vannak hiányérzeteim vagy akár kételyeim is. Elnézve a teológia sokhangúságát, nem lehet nem látni azt, hogy az Istenről alkotott képünk többet árul el rólunk, emberekről, mint Istenről. Ő a képmására alkotott minket, mi pedig az ember képmására alkotjuk meg Istent. Teoretikusan nem, de a gyakorlatban gyakran így fest a dolog.

Tény, hogy a Biblia gazdagsága és a kétezer éves keresztény hagyomány kimeríthetetlen.

Én mégis kíváncsi volnék arra is, hogy itt és most mit „nyilatkoztat ki” Isten. Mert nem kérdés, hogy most is szól hozzánk. De mintha elveszítettük volna az érzékenységünket, a kíváncsiságunkat, a hallásunkat..."

internetről (magyarkurir - részlet egy riportból)