Alfa-Omega közösség
Ismerkedés => Színház => A témát indította: Antee - 2011 November 09, 14:21:43
-
A következő felvonásban erről olvashattok.
-
Kedves Testvérem!
Szeretnék hitemről bizonyságot tenni, és bemeritkezni. Úgy hallottam, hogy ezzel a cselekedettel meghalok a régi életemnek és újjászületek Jézus Krisztusban.
Nem tudom, hogy milyen gyülekezetben tegyem ezt meg. Már voltam több közösségben is, mindenhol szeretettel fogadtak, de nem tudok választani.
Mit javasolsz?
-
Szia Testvérem!
Jól írod, ám de nem a jelképes bemerítésben van üdvössége az embernek.
Ez csupán a mennyeinek a jelképes mása. A szívünknek kell megmerítkeznie Istenben és erről bizonyságot teszünk víz általi bemerítéssel.
Személyesen azt tanácsolom, hogy ott merítkezz be, amelyik gyülekezethez kötődsz.
Kérd az Urat, hogy mutasson neked egy konkrét gyülekezetet.
-
Imádkozom, hogy Isten vezessen el egy olyan helyre ahová örömmel mennék. Tudod az a baj, hogy nehezen ismerem ki magam a gyülekezetek között. A díszes , nagy gótikus templomokban nem érzem azt a szeretetet és melegséget, mint a kisebb gyülekezetekben. Ott úgy látom, hogy az emberek csak bemennek, felállnak, letérdelnek, imádkoznak, pénzt dobnak a perselyebe, és az istentisztelet végén hazamennek. Nem látszik rajtuk, hogy közösséghez tartoznak, mert nem látok semmilyen közösségi megmozdulást a részükről.
Bár lehet, hogy csak felületes vagyok.
Egy kis közösség barátságosabbnak, családiasabbnak tűnik. Nem is tudom, hallgassak az érzéseimre? Mert nem biztos, hogy felismerem Isten hangját.
-
Megértelek Testvérem, hogy így érzel. Általában a kisebb gyülekezetek jobban családiasabbak. Egy nagyobb gyülekezetekben ahol több ezren vannak, ott nehéz megismerni az egész gyülekezetet. Sajnos így a pásztornak sincs elég ideje ahhoz, hogy egyen egyenként személyes kapcsolat építsen ki a gyülekezet tagjaival.
Az Úr vezetését kérd ebben is, az érzések megcsalhatnak. Az Úr bizonyságot és békességet fog adni Neked, nem engedi, hogy ingadozzál. Lehet még nem találtad meg, várj az Úrra, Ő vezet Téged!
-
Korábban már mondtam, hogy voltam egy gyülekezetben, ahol elmondtam a befogadó imát, és meghívtak egy tanítás sorozatra.
Hát úgy döntöttem, hogy részt veszek ezeken az estéken. Ők úgy nevezik ezt, hogy barátkozó tanfolyam amelyeken egy úgynevezett alaptanítást adnak és egyúttal egy életrendezést követően felkészítenek a bemerítkezésre, és a gyülekezethez való csatlakozásra.
Megkérdeztem, hogy miért nem merítenek be azonnal. Azt a választ kaptam, hogy Jézus behívásának az életünkbe nem érzelmi döntésként, hanem szívből történő elhatározásnak kell lennie. A bemerítés egy pecsét a döntésemre. És ha az eltelt hetek után, ameddig a tanfolyam tart, megmaradok az elhatározásom mellett akkor vaslóban bebizonyítom, hogy Jézus által kijelölt úton akarok tovább haladni.
Ezt az utat próbálom most ki, és hiszem, hogy eközben a gyülekezetet és céljait is jobban megismerem.
-
Valójában ilyet nem olvasunk a Bibliában, hogy "bemerítésre való felkészítés".
Az emberek szeretik megvizsgálni az embert a bemerítés előtt.
Ez valahol jó is, hiszen sokan merítkeztek be úgy, hogy nem is értették a lényegét.
De lehet rossz is, mikor olyantól vonják meg, aki valójában alkalmas lenne rá.
Nekem is mennem kellett volna előkészületekre, amelyeket Te is leírtál. Viszont én messze élek a Magyarországi gyülekezetemtől és ezért elég volt a vezetők jó bizonysága rólam. Valójában ezt próbálják kideríteni a felkészítéseken is.
Minden esetre veled vagyok, hogy menj keresztül ezeken a procedúrákon bizonyságul nekik!
-
Megkezdtem a barátkozó tanfolyamot, elsőként a Bibliáról beszélgettünk. Nem is hittem volna, hogy ez a könyv Isten sugallatára íródott, és azt, hogy szinte egy használati útmutatót ad az ember életéhez.
Megtudtam, hogyan kell olvasni, tanultunk imádkozni is. Megdőlt bennem az a tény, hogy csak egy előre megírt szöveget kell tudni, nem csak a Miatyánk van, Isten azt szereti ha azt mondjuk el ami a szívünkben van.
Jó tudni, hogy megbocsátotta bűneinket és Jézuson keresztül szenteknek lát minket.
Beszélgettünk a bemerítkezésről, arról, hogy mennyire fontos, hogy tudatosan hozzuk meg ezt a döntés. Még hátra van néhány téma, amely a gyülekezet fontosságáról, a hitről és a Szent Szellem keresztségről fog szólni. Közben lelkigondozói segítséggel bűnrendezést végzünk, hogy bűneinket felismerve, megvallva és azoktól elfordulva tudjunk a bemerítésünk napján hitbéli lépésünkről bizonyságot tenni.
-
Ezeket nagyon jó olvasni Testvérem. Valóban nem csak egy könyv a Biblia, hanem Isten szava.
Általa jobban és jobban megismerhetjük Őt. Az életünkre is útmutatást ad, Jézus volt az, aki példát hagyott nekünk mindenben.
Ha Őt követjük, akkor jó úton fogunk járni, a lábnyomaiban biztonságban lesznek a mi lépéseink is!
-
Szombaton lesz a nagy nap. Izgulok, mert a gyülekezet előtt kell elmondani, hogyan találkoztunk az Úrrral, miképpen tértünk meg és milyen változásokat hozott gondolatainkban, cselekedeteinkben és életünkben.
Szeretném már érezni, hogy bemerítés után milyen újjászületettként folytatni tovább az életet.
-
Igen, nagyszeru dolog bizonysagot tenni Jezusrol az emberek elott!
Jezus megigerte, hogy aki ekeppen cselekedik, az szinten bizonysagot nyer altala az Atya elott.
Te mar atmentel a halalbol az eletre, mar ujjaszulettel, nem a viz altali bemeritessel nyerjuk el az udvossegunket.
-
Nagyon vártam a nagy eseményt a bemerítés napját. Igaz kedves testvérem, hogy mondtad így is van már üdvösségem, de vágytam arra, hogy bebizonyíthassam elhatározásom komolyságát és őszinteségét.
Társaimmal elmondtuk a gyülekezet előtt bizonyságunkat arról, hogyan tértünk meg és mit végzett el bennünk az Úrral történt találkozás.Attól tartottam, hogy zavarba fogok jönni oly sok ember előtt, de békesség töltött el és éreztem Isten vezetését.
Az Atya, Fiú és Szent Lélek nevében lettünk bemerítve. A vízből kiemelkedve határtalan boldogság fogott el és éreztem, valami hatalmas ajándékot kaptam az Úrtól.
Hálás vagyok amiért Isten gyermeke lehettem, és szeretném megtalálni helyemet a gyülekezetben.
Tervbe vettem, hogy sorra látogatom a keresztény közösségeket és kiválasztom az Úr vezetésével azt az egyet ahol szolgálatba állhatok.
-
Kedves Testvérem!
Nagyon örülök, hogy megtörtént a bemerítésed és ezzel engedelmeskedtél Isten rendeletének. Valóban határtalan örömmel jár és a bizonyság amelyet az ott levőknek tettél, az kamatostól kaptad már vissza az Úrtól.
Hiszen Ő is bizonyságot tett Rólad az Atya és a Szent angyalok előtt.
Áldott gyülekezet keresést kívánok Neked, mutassa meg az Úr a helyedet és egyben a szolgálatodat is ebben.
-
Testvérem, egy teljes hét telt el a bemerítkezésem óta. Szeretném elmondani, hogy még mindig tart a mámor, amelybe azon a csodás napon kerültem. Azóta más színben látom a világot. Arra ösztönöz valami, hogy mindenkinek mondjam el azt ami velem történt. Hiszen ez is egy születésnap. Valami megváltozott az életemben és már soha többé nem lehetek olyan, mint voltam.
Találkoztam egy ismerősömmel. Nem tudtam arról, hogy ő is megtért keresztény, soha nem beszélt társaságomban róla. Mintha szégyellené elmondani, vagy esetleg a barátok reakcióitól tart?
Meghívott a gyülekezetükbe egy közösségi alkalomra. Istentisztelet után egy szeretetvendégség lesz. Kíváncsian várom, mert szeretnék minél több testvérrel megismerkedni és tapasztalatokat szerezni a keresztény életről.
-
A bemutatkozási bizonyságomnál erősen vezetett az Úr. Kiálltam a gyülekezet elé azzal az eltökéltséggel, hogy arról nem fogok beszámolni honnan jöttem, mennyire rabja voltam az italnak. Úgy gondoltam, ez maradjon az én titkom. Mégis amikor megnyitottam a számat rögtön azzal kezdtem, hogy megtérésem előtt a közeli borozóban töltöttem napjaimat és sokszor azt sem tudtam ki kísért haza.
Ezt szégyelltem még magam előtt is, nem, hogy még mások előtt kiteregessem bűnös megkötözött életemet. És elhatározásom ellenére ezzel a titokkal kezdtem a bemutatkozásomat. Attól féltem előtte, ha ezt megtudják ezek az ismeretlen emberek akik befogadtak maguk közé, elfordulnak majd tőlem. Az Úr csodát tett. Elmondtam és végtelen szabadság, megkönnyebbülés töltött el. Mintha bilincsek hullottak volna le rólam. Tapsot kaptam utána, gratuláltak a döntésemért, az őszinteségemért. Csak én tudtam egyedül, hogy az Úr tette, az Úr vezetett. Jobb volt az én számból hallani az igazságot, mert akkor szégyenültem volna meg, ha más mondta volna el, hogy honnan ismer és mit tud a korábbi életemről.
Ezt olvastam a Bibliában:
Aki takargatja vétkeit, annak nem lesz jó vége, aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer.
Példabeszédek 28,13
-
Kedves Testvérem!
Az ige máshol úgy fogalmaz, hogy az igazság szabaddá tesz! Ez történt Veled is ott akkor.
Az ismerősöd, akiről nem tudtad hogy megtért, nem jelenti azt hogy szégyellte azt, hogy keresztyén.
Van, amikor nem indít az Úr. Lehet éppen azért, hogy ne a szavak, hanem a cselekedetek alapján tűnjek ki az Úrban vetett hite.
Az igazi születésnapodat múlt héten ünnepelted, az ottani testvérekkel.
Mostantól éld úgy éveidet, amelyeknek sosem lesz vége, hisz Te mar az örökkévalóságba léptél be.
-
Bocsáss meg, amiért ilyen hosszú szünetet tartottam. Elmentem az ismerősömmel, aki immár a testvérem is lett egyben egy gyülekezetbe. Lenyűgözött a hatalmas méret, a befogadó helyiség amelyben sok ezren is együtt lehetnek egy alkalmon. Valahol az oldalsó szektorokban kaptam helyet, ahonnan jól láthattam mindent. Volt kivetítő, amely közelebb hozta az arcokat. Nagyszerű volt a dicsőítés és az igehirdetés. Valahogy mégis hiányoltam valamit. A nagy tömegben elveszettnek éreztem magam. Üdvözöltek akik körülöttem voltam, csak valahogy olyan megszokott formaságnak éreztem. Otthon elmélkedtem a tanításon amit hallottam. Arról szólt amire nagy szükségem van, tanuljak meg megbocsátani, mert Jézus mindnyájunknak megbocsát, ha őszinte szívvel megyünk hozzá.
Gondolkodom azon, hogy egy kisebb gyülekezetet is meglátogatok ahol esetleg könnyebben tudnék valamilyen személyesebb kapcsolatra találni. Még bizonytalan vagyok, de imádkozom, hogy az Úr vezessen el oda ahol jól érzem magam.
-
Kedves Testvérem!
A helyzet az, hogy megszokott egy olyan "mega" gyülekezetben, hogy nem ismerik egymást az emberek. Ezt széles körben értem, viszont ki lehet alakítani egy kisebb kört, amelyben mélyebben meg lehet ismerni egymást.
Egy olyan nagy gyülekezetben véleményem szerint szükséges a kisebb házi csoportok, a személyesebb kapcsolatok felépítése érdekében.
Egy kisebb gyülekezetet sokkal könnyebb családiasabbnak megtartani. Személy szerint jobban vonzódom a kisebb gyülekezetekhez.
-
Testvérem köszöntelek szeretettel. Nagy nehezen megint előkerültem. Az elmúlt napokban több istentiszteleti rendezvényen is részt vettem. Nagyon jónak érzem a tanításokat, bár sok olyan dolog is van amit nem értek teljesen tisztán.
Szokatlan, hogy egyes emberek elesnek a "Szent Szellem" hatására, mások rángatózásban törnek ki, hangosan hahotáznak és még sok más számomra furcsa jelenségeknek voltam tanúja. Nem tudom eldönteni, hogy ezek valós dolgok-e vagy csak valamilyen színészkedés, rájátszás a dolgokra.
Azt még megértem, ha valaki sírásból zokogásra vált át. Én is megtapasztaltam, hogy időnként könnyes lett a szemem.
Próbáltam házicsoportot találni, de nem jártam sikerrel. Kedvesek az emberek, udvariasak, de nem sikerült meghívatnom magam eddig semmilyen
kisebb házi közösségbe. Lehet hogy segítségül hívok egy lelkészt, aki tájékoztatni fog a lehetőségekről.
-
Szia Kedves Testvérem!
Vannak megnyilvánulások, amelyek valakinek szimpatikus lehet, valakinek pedig bizarr. Van, aki ezekben látja Isten megnyilvánulásait,
másvalaki pedig épp a gonosz erőket. Tévelyegnek vagy ők lennének közelebb Istenhez?
Nagyon fontos, hogy ne egy közösség által váljunk Isten követőivé, hanem a Szentírás által amely tökéletes.
Sokan erősen tudnak hinni, ha látnak valamit az Isten nevében.
Jézus viszont azt mondta Tamásnak, hogy nagyon boldogok azok, akik nem látják Őt és úgy hisznek (Jn 20,29)!
Bátorítalak arra, hogy Isten vezetésére támaszkodj és ne a szemeidre. Ő a békességet úgy adja, ahogyan a világ nem tudja.
Tehát ha nem volt békességed ott, akkor számomra nem lenne kérdés, hogy mit kell tenned.
-
Új hírem van!
Elmentem egy karizmatikus kis gyülekezetbe. Mint idegen beléptem, de már az ajtónál kedvesen fogadtak. Megkérdezték, hogy jártam-e már náluk? Amikor mondtam, hogy most vagyok itt először bevezettek a terembe és egy üres helyhez kísértek.
Egy család mellé kerültem, akik többnyire a gyerekeikkel voltak elfoglalva, időnként bekapcsolódva az istentisztelet hallgatásába.
Sajnos nem tudtam mindig rendesen figyelni, mert a kicsik ki-be járkálgattak a sorok között.
Egy olyan esemény is volt, hogy előre mentek a gyülekezet prófétái, nők és férfiak vegyesen és akik próféciát kértek életükre vonatkozóan azok kimentek hozzájuk, a prófétai kenettel rendelkezők imádkoztak értük és elmondták, hogy milyen látást kaptak az Úrtól
Furcsállottam, hogy nők imádkoztak férfiakért is és ez fordítva is megtörtént.
Nem tudtam eldönteni, hogy helyes-e ez a hozzáállás, vagy sem, de valahogy olyan furcsa érzéssel jöttem el az alkalom végeztével.
-
A Lélek úgy ossza szét az ajándékait, amint akarja. A prófétálás nem más, mint a Jézusról való bizonyságtétel (Jel 19,10).
Aki igazat prófétál, az az Úrtól vette és így megállva a helyét Istenről tesz bizonyságot. Egy nőt is használhat az Úr prófétálásra.
Viszont aki prófétál, attól még nem válik prófétává. Az Úrtól jövő prófétai elhívás teszi prófétává a szolgálót.
Eszembe jutnak Pál szavai:
Lelket ne oltsátok ki,
1Thessz 5,19-22
A Lelket ne oltsátok ki, a prófétálást ne vessétek meg, de mindent vizsgáljatok meg: a jót tartsátok meg, a gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.
-
Lassan itt van az év vége. Én keresem a helyem, arra várok, hogy Isten szólítson meg, hogy maradj itt, mert ez a te helyed. Ez helyett nem történik semmi, csak bolyongok.
Voltam egy kis templomban, mindenki engem nézett, nem tudtam, hogy mikor kell felállni, vagy leülni és sok rosszalló tekintettel találkoztam. Ráadásul az igehirdetésből mást sem hallottam, csak a dörgedelmet, hogy bűnös vagy, bűnös vagy !!!
Tudom, az voltam, meg esetleg vagyok is, mert sok hibám van még. De akkor hol van az az igazság ami a bibliában olvasható:
Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól. 1 János 1,9
Nem szeretet érződött ebből a prédikációból, én csak a vádaskodásra lettem figyelmes.
Kedves Testvérem, ezt csak elmeséltem most neked. Nem találom a helyem és nem tudom, hogy hol keressem.
-
Szia Kedves Testvérem!
Bizony én is szembesültem már ehhez hasonló érzésekkel, élményekkel. Talán jobb, ha az én tapasztalatommal válaszolok Neked:
Körülbelül 8 éve kerültem egy gyülekezetbe, ahol meg is tértem. Jó tanításokat hallottam, szeretet is kaptam.
A bemerítés felvetésekor nem volt lelki békém és úgy éreztem, hogy még nem jött el az ideje. Ugyanis ott akkor úgy láttam, hogy néhányan bemerítettként úgy éltek, ahogyan az nem illett volna. Pál szavai is ott voltak a Szentlélek által, hogy ne testünk szerint legyünk körülmetélve, hanem a szívünk szerint. Már a megtérésemkor tudtam, hogy Isten előtt a szív a bizonyság és nem az a víz, amely a testünket egy pillanatra éri. Így visszagondolva látom azt is, hogy példát akartam mutatni bemerítetlenül a bemerítettek felé.
Viszont 3 éve eljött az az idő, amikor késztetést éreztem rá és nyomatékosodott bennem az, hogy ezt még Jézus is megtette. Ki vagyok akkor én, hogy ellenálljak ennek? A bemerítésem megtörtént, abban a gyülekezetben ahol megtértem. Már több mint 6 éve távol vagyok ettől a gyülekezettől, mégis azt tartom az igazi gyülekezetemnek, még ha máshová is járok. Ugyanis ott tértem meg, ott meríkeztem be és oda is járnék Istentiszteletre, ha lehetőségemben állna.
-
Igazad lehet Testvérem!
Keresem a gyülekezetet, és mindenhol hibákat találok, annak ellenére, hogy azt sem tudom milyen egy igazi jó gyülekezet.
Az Apostolok cselekedetei olvasása közben ismertem fel, hogy az ami volt, az már nincs.
Rengeteg eltérő gondolkodású és felépítésű gyülekezet található és a Bibliát sem egyformán értelmezik. Ebben az útvesztőben csak elveszhet az ember, ha nem tud valahol lehorgonyozni.
Kaptam már több testvértől is tanácsot, akik azt javasolták, hogy hagyjak fel a kutakodással, inkább nézzek körül a házunk táján. Ott ahol be lettem merítve. Engedjem kibontakozni talentumaimat és ehhez kérjem a gyülekezet vezetőinek segítségét.
Mit javasolsz; kapcsolódjak be egy szolgálatba, vagy pedig egy bibliatanulmányozó közösségben értsem meg, hogy mit kíván tőlem az Úr?
Bár szeretném ha minél előbb hasznos tagja lehetnék egy gyülekezetnek.
-
Kedves Testvérem!
Mindenféleképp tisztán kell látnod, hogy mi az elhívásod az Úrtól. Ha még nem látod, akkor még növekedned kell a neked szánt szolgálathoz. A Bibliatanulmányozó közösségbe való bekapcsolódás mindenféleképp jó ötlet, hiszen ez által is gyarapítod a Bibliai ismereted.
Biztos vagyok abban, hogy amint keresed Isten akaratát, úgy hasznossá válik minden pillanat, amit a gyülekezetedben töltesz el. Hiszen tudod, nem rejthető el a hegyen épített város!
Hibákat pedig mindig is fogsz találni, mivel emberek alkotják Isten gyülekezetét. Igaz nem mindegy, hogy hibák vannak, vagy bűnök! Mert tökéletességünket még nem értük el, viszont a bűneinkkel szemben ne legyünk engedékenyek. Az apostoli időkben csodálatos gyülekezet épült. Isten gyarapította lélekszámban őket és nem különféle emberi praktikák. Ott nem csupán beszéltek a szeretetről, hanem cselekedték is! Nem voltak felekezetek, csupán Testvérek!
-
Meghívtak egy házicsoportba!
Testvérem, ne haragudj, amiért köszönés helyett, rögtön ezzel a hírrel válaszolok. Nagy az örömöm, mert végre egy olyan csoport alkalmán voltam, ahol én is szóhoz jutottam. Eddig a gyülekezetben inkább csak néma hallgató voltam, válaszoltam amikor kérdeztek, de nem volt bátorságom és lehetőségem arra, hogy kérdéseket tegyek fel. Úgy láttam, hogy udvariasak és aranyosak a testvérek, de szívesebben beszélgetnek a gyülekezetben is saját ismerőseikkel.
Megszólítottak az utóbbi istentisztelet végén, megkérdezték, hogy merre lakom, majd meghívtak egy csoport alkalomra. Izgatottan és kíváncsian készülődtem, hiszen még nem vettem részt soha ilyen összejövetelen.
Egy családi ház szobájában voltunk, és én voltam az egyedüli vendég. Arra kértek meséljem el, hogyan tértem meg, milyen az életem, hol dolgozom és mit teszek a szabadidőmben. A jelenlévők is bemutatkoztak nekem, majd imádkoztak értem., hogy hasznos és áldott tagja legyek Isten gyülekezetének.
Előkerült a biblia is, az ApCsel egyik fejezetét olvastuk fel. Együtt, közösen megbeszéltük, hogy kinek mit üzent az ige és mi a tanulsága. Érdekes véleményeket hallottam, sok olyat ami magamtól soha nem világosodott volna meg.
Igéretet kaptam, hogy a következő alkalommal egy szolgálai lehetőséget is fel fognak ajánlani.
Várom nagyon azt az időt amikor megint együtt lehetek a testvérekkel, és imádkozhatunk közösen. Hiszen még az ima is más volt; felszabadultnak, könnyűnek éreztem magam és nem kellett keresnem a gondolatokat, a szavak maguktól jöttek a számba.
Nagyon szeretetteljes, családias volt minden. Elröppent hamar az idő, és sajnáltam amikor véget ért az alkalom és el kellet jönnöm.
-
Nagyszerû! Nagy örömmel olvastam soraidat. Nagyon jó látni azt, hogy megtaláltad Krisztus testében a helyed.
Az Úr az, aki kijelenti a titkokat nekünk. Magunktól valóban nem vagyunk képesek az Úr megismerésére!
Jézus megmondta, hogy azok az Ô rokonjai, akik cselekszik akaratát. Igy nekünk is így váltak rokonjainkká, ezért is érezzük magunkat kellemesen Testvéreink közelségében.
Kívánom neked, hogy épülj be oszlopos taggá abba a közösségben!
-
Meghívást kaptam rendezői szolgálatba. Nem értettem, hogyan kaphatok ilyen komoly szolgálatot, hiszen nem is ismerem jóformán a gyülekezetben megforduló embereket.
Azt a választ kaptam, hogy ez egyáltalán nem baj, ez egy lehetőség arra, hogy ismeretségeket kössek és hasznos legyen amit teszek.
Az a feladatom, hogy köszöntsem a gyülekezetbe érkezőket, akinek nincs helye annak keressek szabad széket, és esetleg ha segíteni kell valakinek akkor tegyem meg.
Vasárnap már szolgáltam, és örömmel töltött el, hogy fontosnak érezhettem magam.
-
Hasznos és áldott szolgálatot kaptál! Aki odaszánta az életét az Úrnak, annak igenis fontos, hogy hasznos lehessen az Úr kezében.
Sőt, a legfontosabb ez, hiszen választ adunk ezzel az Isten szeretetére. A szolgálat nem egy törlesztőrészlet az ÚR felé, hiszen nem tudnánk
sosem törleszteni adósságunkat. Éppen ezért a szolgálatunknak csak úgy van értelme, ha jó illatú áldozat lehet Istennek.
Másképpen értelmét veszítené.
Kívánom, hogy áldjon meg az ÚR a szolgálatodban és terjessze ki azt! :afro:
-
Lassan két hete szolgálok a gyülekezetben, mint rendező. Féltem attól, hogy alkalmatlannak találtatok, hiszen azt sem tudtam, mit kell tennem.
Eleinte a bejáratnál fogadtam az istentiszteletre érkezőket és köszöntöttem őket. Kezdetben zavart amiért nem tudtam minden kérdésükre választ adni. Mentegettem magam, hogy új vagyok még a gyülekezetben és a szolgálatban is. De nem voltam egyedül, velem volt az Úr és a velem együtt szolgáló testvér is. Sok mindent elmondott és bevezetett a szolgálat rejtelmeibe.
Történt még egy fontos esemény is az életemben. MEGTANULTAM MOSOLYOGNI. Azért írtam ezt nagy betűvel, mert ezt fontos ajándéknak tartom. Akik belépnek a gyülekezetbe nem a gondok terhétől csüggedt és roskadozó emberrel találkoznak először, hanem egy mosoly fogadja őket.
Kérdezhetnéd, hogyan kaptam ezt meg. Egyszerű volt. aki megérkezett kezet fogott velem, testvéri "csókkal" köszöntött, átölelt. És ez ragályosnak bizonyult. Amit kaptam azt tovább adtam.
Testvérem, most ez volt számomra az egyik legfontosabb tanulság. Isten szeret. És azt üzeni a tanításain keresztül, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat.
Ezt tanulom most, és nem szeretnék pótvizsgázni belőle.
-
Bocsánat Testvérem a késői válaszért!
Dicsőség Istennek a Benned végzett munkájáért! Minden szolgálat amit Istentől kaptunk, az minden tekintetben fontos.
Mély vízben érezhetjük magunkat, mikor egy számunkra új szolgálatba hív minket Urunk. Viszont aki elhív, az alkalmassá is tesz bennünket.
A szolgálatok pedig gyümölcsöt teremhetnek, amelyek megdicsőítik az Urat és felüdítik Testvéreinket.
A gyümölcstermés pedig a mi örömünket is szolgálja, mivel ekkor örvendezünk azon, hogy használ minket az Úr.
Emlékszem, több mint 3 évvel ezelőtt volt részem először és idáig egyetlen "Szent csókban", mikor Jules meghívott a házába egy éjszakára. Ugyanis a repülőtéren húztam meg magam éjszakára a repülőgép indulásáig. Egymásnak idegenek voltunk, mivel először találkoztunk, de mégis szent csókkal köszöntött engem. Valóban erő rejlik benne, mégpedig a Testvéri szeretet!
Amit pedig most tanulsz, azt mindnyájunknak tanulnunk kell. Hiszen ebben a parancsolatban benne van minden!
-
Nem vesztem el! Ellenkezőleg - MEGTALÁLTATTAM!
Kedves Testvéreim az Úrban!
Hosszú szünet után jelentkezem ismét. Nem adtam hírt magamról, mert kerestem az Urat, és kerestem az új életem értelmét.
Korán keltem, sokat imádkoztam és tanulmányoztam a Bibliát, munka után a gyülekezetben voltam, hol én szolgáltam, hol mások szolgáltak énfelém.
Részt vettem lelki-gondozáson, megszabadultam azoktól a nehézségektől is amelyek bemeritkezésem után is még az életemben voltak. Tanultam azt, hogy miképpen lehet szeretni és megbocsátani. Felismertem, hogy nem az érzésemre kell hagyatkozni, hanem személyes döntést kell hozni: meg akarok bocsátani, és szeretni fogom ezt vagy azt az embert akkor is, ha nem érdemli meg. Ezek a döntések nehézségekkel, lemondással és fájdalommal jártak, de megérte. Felszabadultam és boldogsággal tölt el, hogy egy lépéssel megint közelebb kerültem Jézushoz.
Az Úr adott nekem egy képességet, melyet azelőtt nem fedeztem fel magamban. Bátorítást mások felé, az emberi értékek felszínre kerülésének segítségét, és a remény újbóli megtalálását azok felé, akik már lemondtak mindenről. Mondhatnám azt is, hogy EVANGÉLIZÁLOK.
Egy csoport tagja lettem, ahol sokat beszélünk az örömhírről, és Jézushoz vezetjük azokat az embereket akik eddig Jézus nélkül éltek. És a legnagyobb boldogság az, amikor látom az öröm és boldogság könnyeit azok szemében, akik eddig a reménytelenség súlyos terhei alatt görnyedeztek.
Jó az Úr, és örülök, hogy nem mondott le rólam, hanem felemelt és új célt és értelmet adott az életemnek.
Megtaláltam a gyülekezetemet. Megtaláltam a kereszténységet, mint az Úr egyházát.
Köszönöm nektek kedves Testvéreim.
-
Áldott Testvérem!
Ezek nagyszerű hírek! Amint közeledünk az Úrhoz, úgy Ő is közeledik felénk (Jakab levele 4,8)!
Aki az Úrban van, az új teremtés (2Korintusi levél 5,17). Viszont a megszentelődés útján haladnunk kell.
Olyan mint a vízesés, ami ellen eveznünk kell. Ha megállunk, akkor az ár elkezd visszahúzni. De Jézus a csónakban van,
még ha úgy is tűnik, hogy alszik.
Nagyon jól mondtad, hogy nem az érzelmekre kell hagyatkoznod. Az érzelmeknek nem szabad átadni az irányítást.
Nem az számít, hogy mit érzünk, hanem hogy mit kér Tőlünk az Úr (Mikeás könyve 6,8)!
Végezetül ezt az igét küldöm Neked:
"Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Máté evangéliuma 28,19-20)