Arra gondoltam, hogy milyen természetes nekem, mint anyának
a gyermekeim vágyakozása a velem való együttlétre, gyermekeim
ölelése, egy-egy jó szava, egy "szeretlek anya",
és rájöttem, hogy meg kell tanulnom újra gyereknek lenni ebben a
rohanó világban.
Gyakrabban megölelni az Atyát, többször kinyújtanom a kezem
felé, csak úgy szeretetből. Nem azért, mert kértem valamit, és meglett,
hanem mert jó az Úr közelsége. Beszélgetni minél többet Jézussal,
csak úgy hétköznapiasan: "De jó, hogy itt vagy, foglalj helyet (a szívemben),
segítesz, hogy szép rend, és tisztaság legyen bennem?! Szeretném, ha
jól éreznéd magad! (velem, bennem). Szeretlek Istenem!