Elzárkózás - elkülönülés - kirekesztés

Mt.5,13-16
„Ti vagytok a földnek savai; ha pedig a só megízetlenül, mivel sózzák meg? nem jó azután semmire, hanem hogy kidobják és eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Jézus azt mondja azoknak, akik benne hisznek-azoknak kiket a tanítványainak fogadott: Ti vagytok a földnek sói! Mi hát a só? Mire való? Hogyan értsük ezt a beszédet? Hisz hogy az Ő tanítása szerint járhassunk, ezeket előbb meg kell értenünk! Nos a só mint tudjuk, több dologra adatott. Elsőként is "Kóserol"... Az Örökkévaló mondja:

3Móz 2,13    
„Minden te ételáldozatodat pedig sózd meg sóval, és a te ételáldozatodból soha el ne maradjon a te Istened szövetségének sója; minden te áldozatodhoz sót adj.”

A só tehát nem csak ízesít, de fertőtlenít,tisztít,és meg is szentel. Maró hatása miatt, mindent ami káros,mindent ami fertőztetett,mindent ami nem jó eltávolít! mégpedig pont úgy, mint amikor télen a hóra,vagy a jégre szórjuk,láthatjuk hogy egyre nagyobb területet olvaszt fel... pont úgy marja-távolítja el a tréflit, a nem tisztát, az ártót maga körül! Majd így szól az Úr:

Mt.5,14-16
„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város. Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá, hanem hogy a gyertyatartóba tegyék és fényljék mindazoknak, a kik a házban vannak. Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Mindezen szavainak summája pedig az: NEM A VILÁGOSSÁGBAN KELL VILÁGÍTANI, HANEM A SÖTÉTSÉGBEN! Van ennek egy egészen más aspektusa is: Ha valaki a gyülekezetben kicsinek-gyengének-érdektelennek érzi magát, az pontosan azért van, mert az magát a kívül valóktól elzárja, és pici gyertyafényként,a reflektorokkal megvilágított helyre ment... naná hogy hogy kicsinek érzi ott magát.. de nem is erre lettünk rendelve! Hiszen próbálja csak meg az ilyen Testvér, sötét este mikor lekapcsolja a lámpákat a lakásában, csak egy pici gyertyát gyújtson meg. meglátja mennyire fényes és áldásos annak a pici lángnak a fénye! Pontosan így világít ő is ha a sötétségbe megy és ott fénylik! A sötétségben, ( A világban) az ő fénye is feltűnő és vonzó mások számára! Azok számára akik nem látnak más világosságot! Gondoljuk csak el testvérek: Ha van egy nagy sötét helyiség, nem egy helyre tesszük a gyertyákat, hanem a helyiség különböző pontjaira. Így az egész helyiség megtelik világossággal, és minden ponton világos lesz, nem csak egy helyen! Ha csak egy helyre gyűlytjük a gyertyákat, akkor bár azon a ponton nagy lesz a világosság, de pár méterre attól a helytől a sötétség sokkal sűrűbb-sokkal nagyobb lesz! Ez nem jó Testvérek. Nekünk nem az a küldetésünk hogy növeljük a sötétséget, hanem az hogy oszlassuk!!! Mert ha a hívők elkülönítik magukat az emberektől,ezzel elrejtik magukat a világ elől, és így megakadályozzák azt hogy a kívül valók felismerjék Jézust! Nem adnak lehetőséget az embereknek-a tévelygőknek hogy felismerjék az ő kintlévőségüket-hiányosságukat. Nem ébresztenek vágyat az emberekben Isten felismerésére!
Nos ez nagy baj, mert Jézus sem különítette el magát soha! Hiszen Jézus azért jött, hogy a világot Isten felismerésére-az Isten nélküliség reménytelenségére ráébressze. Jézus mondja:

Mk 2,17    
„És a mikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre.”

Beszéljünk a hitelességről egy picit! Pál mondja:

Korinthusbeliekhez írt II. levél 1,1-7
„Pál, Jézus Krisztus apostola az Isten akaratjából, és Timótheus az atyafi, az Isten gyülekezetének, a mely Korinthusban van, mindama szentekkel egybe, a kik egész Akhájában vannak: Kegyelem néktek és békesség Istentől a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól. Áldott az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasságnak atyja és minden vígasztalásnak Istene; A ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvígasztalhassunk bármely nyomorúságba esteket azzal a vígasztalással, a mellyel Isten vígasztal minket. Mert a mint bőséggel kijutott nékünk a Krisztus szenvedéseiből, úgy bőséges a mi vígasztalásunk is Krisztus által. De akár nyomorgattatunk, a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az, mely hathatós ugyanazon szenvedések elviselésére, a melyeket mi is szenvedünk; akár megvígasztaltatunk a ti vígasztalástokért és üdvösségtekért van az. És a mi reménységünk erős felőletek. Tudván, hogy a miképen társaink vagytok a szenvedésben, azonképen a vígasztalásban is.”

Vagyis Pál állítása szerint: Velünk azért történnek dolgok, hogy az abban való megpróbálásunkkor Isten vigasztalása által hitelessé váljunk az ugyan abban a megpróbáltatásban szenvedők megsegítésére! Ha és amennyiben a világban élő felebarátunkat pont az tartja távol Istentől, hogy különböző bűnök-problémák terhelik, és ezért mintegy elrejtőzik Isten elől, akkor  a menekülésének hathatós módja az lehet, hogy a megvilágosodott és Isten értelmével felruházott atyafi mintegy elmegy érte, hogy ott azon a szinten hirdesse neki a megmenekülés lehetőségét, az örömhírt, mégpedig a Jézusi prófécia szerint, azaz:

Ézs 61,1    
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást.”

Az evangéliumot nem a testvéreknek kell hirdetni! nem is egy általunk jól megszervezett, mintegy általunk kontrollált helyzetben! Az evangéliumot ott kell hirdetni, ahol arra szükség van! ez pedig a világban van, és pedig azon a szinten, ahol arra szükség van! Ezt a szintet pedig a mi hajlandóságunk határozza meg! legyen előttünk a következő:

Fil.2,4-13
„Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Lássuk be testvérek. Ehhez képest a mi viselkedésünk, szem előtt való ál áhítatosság csupán! Mert ugye elvárjuk, hogy az általunk meghirdetett evangelizációs alkalmakra  eljöjjenek akik még kívül vannak, mintegy:  ne nekünk kelljen leereszkedni hozzájuk, hanem inkább ők legyenek méltók mihozzánk... De Jézus is így tett amikor értünk jött? Jézus is elkülönítette magát amikor a megmentésünkre jött? Jézus is jól megszervezte a hozzá csatlakozásunk módját? Nemde úgy kell járnunk ahogyan Ő járt!  Hiszen így is van megírva:

1Jn 2,6    
„A ki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, a mint ő járt.”

És ismét:

Kol 2,6    
„Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, akképen járjatok Ő benne.”

Ámde mindenek előtt a legfontosabb:

Mk 16,15    
„És monda nékik: Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangyéliomot minden teremtésnek.”

Stimm!!! Helyben is vagyunk! Ez tehát a mi küldetésünk, aminek Jézus megadta a módját is:

Máté Evangyélioma 10,1-9
„És előszólítván tizenkét tanítványát, hatalmat ada nékik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és gyógyítsanak minden betegséget és minden erőtelenséget. A tizenkét apostol nevei pedig ezek: Első Simon, a kit Péternek hívnak, és András, az ő testvére; Jakab, a Zebedeus fia, és János az ő testvére; Filep és Bertalan; Tamás és Máté, a vámszedő; Jakab, az Alfeus fia, és Lebbeus, a kit Taddeusnak hívtak; Simon a kananita, és Judás, az Iskariotes, a ki el is árulta őt. Ezt a tizenkettőt küldé ki Jézus, és megparancsolá nékik, mondván: Pogányok útjára ne menjetek, és Samaritánusok városába ne menjetek be; Hanem menjetek inkább Izráel házának eltévelyedett juhaihoz. Elmenvén pedig prédikáljatok, mondván: Elközelített a mennyeknek országa. Betegeket gyógyítsatok, poklosokat tisztítsatok, halottakat támasszatok, ördögöket űzzetek. Ingyen vettétek, ingyen adjátok. Ne szerezzetek aranyat, se ezüstöt, se réz-pénzt a ti erszényetekbe.”

Akkor hát Testvérek dőljünk neki ennek az Isteni utasításnak, ha úgy tetszik Szent Parancsolatnak és jussunk értelemre ez felett, hogy megérthessük és megláthassuk azt a félelmetes bűnt amit gyakorta elkövetünk mégpedig önmagunk ellen! Láthatjuk hogy Jézus elsőként Israél eltévelyedett juhaihoz küldi a tanítványait, és tiltja őket a "nemzetekbeliektől" Elsőként nyilván azért, mert elsőként az Üdvösség a Zsidóknak adatott! de ne álljunk meg itt ezen a ponton ezúttal, hiszen tudjuk: Isten Igéjének hihetetlen mélységei vannak! Ha tehát neked "nemzetekbelinek" megadta Isten a menekülés módját, akkor nem kellene ezt közvetítened az felé aki semmivel sem alábbvaló mint te vagy? Hiszen ő semmivel nem követett el nagyobb bűnt mint te! semmivel nincs messzebb-távolabb mint te voltál! Ha te ezt a kegyelmet úgy kaptad, akkor miért gondolod hogy más nem kaphat? Hiszen így is van megírva:

1Kor 4,7    
„Mert kicsoda különböztet meg téged? Mid van ugyanis, a mit nem kaptál volna? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekedel, mintha nem kaptad volna?”

Ám amikor a hívők elkülönítik magukat azoktól aki MÉG NEM közel valók, akkor tulajdonképpen azt is jelentik ki: Én több- én fontosabb- én különb vagyok, mint az aki MÉG nem TESTVÉR! ÁMDE MEG KELL ÉRTENÜNK AZT AZ IGAZSÁGOT AMIT PÁL KÓDOLT NEKÜNK:

Filippibeliekhez írt levél 2,1-5
„Ha annakokáért helye van Krisztusban az intésnek, ha helye van a szeretet vígasztalásának, ha helye van a Lélekben való közösségnek, ha helye van a szívnek és könyörületességnek, Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlő indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén; Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál. Ne nézze kiki a maga hasznát, hanem mindenki a másokét is. Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is.”

Most pedig koncentráljunk a harmadik igeversre:

„Semmit nem cselekedvén versengésből, sem hiábavaló dicsőségből, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.”

Így tehát: Amit kaptam, azért kaptam hogy megosszam másokkal! Amim van azért van, hogy másoké is lehessen! Ahogy kaptam úgy adom!  Avagy: Mindenkor emlékezzünk a Galileai tenger és a Holttenger közti különbségre!  Míg a Galileai Tengeren átfolyik a Jordán, életet visz tovább, ahogy átengedi magán az életet, addig ő is élővé, és életben gazdaggá lesz. A holttenger be csak belefolyik a Jordán. nem adja tovább az életet, így benne az élet meghal! Pont így azok a hívők, akik meg akarják tartani azt amit Istentől kaptak… Ha örömmel teszem, szívem teljességével, megértve azt ami az Atya kedve szerint való: akkor dicséretem lesz! Ha nem örömmel teszem, vagy egyáltalán nem teszem: Sáfárság szerint leszek elszámoltatva!  Hiszen kaptam valamit Istentől! A kérdés az: mennyit nyer azon az Örökkévaló? Pál is ezt mondja:

I.Kor.9,16-17
„Mert ha az evangyéliomot hirdetem, nem dicsekedhetem, mert szükség kényszerít engem. Jaj ugyanis nékem, ha az evangyéliomot nem hirdetem. Mert ha akaratom szerint mívelem ezt, jutalmam van; ha pedig akaratom nélkül, sáfársággal bízattam meg.”

Biztos hogy jó megoldás az ha elrejtjük azt amit kaptunk?

Mt.25,14-30
„Mert épen úgy van ez, mint az az ember, a ki útra akarván kelni, eléhívatá az ő szolgáit, és a mije volt, átadá nékik. És ada az egyiknek öt tálentomot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, kinek-kinek az ő erejéhez képest; és azonnal útra kele. Elmenvén pedig a ki az öt tálentomot kapta vala, kereskedék azokkal, és szerze más öt tálentomot. Azonképen a kié a kettő vala, az is más kettőt nyere. A ki pedig az egyet kapta vala, elmenvén, elásá azt a földbe, és elrejté az ő urának pénzét. Sok idő múlva pedig megjöve ama szolgáknak ura, és számot vete velök. És előjövén a ki az öt tálentomot kapta vala, hoza más öt tálentomot, mondván: Uram, öt tálentomot adtál vala nékem; ímé más öt tálentomot nyertem azokon. Az ő ura pedig monda néki: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki a két tálentomot kapta vala, monda: Uram, két tálentomot adtál volt nékem; ímé más két tálentomot nyertem azokon. Monda néki az ő ura: Jól vagyon jó és hű szolgám, kevesen voltál hű, sokra bízlak ezután; menj be a te uradnak örömébe. Előjövén pedig az is, a ki az egy tálentomot kapta vala, monda: Uram, tudtam, hogy te kegyetlen ember vagy, a ki ott is aratsz, a hol nem vetettél, és ott is takarsz, a hol nem vetettél; Azért félvén, elmentem és elástam a te tálentomodat a földbe; ímé megvan a mi a tied. Az ő ura pedig felelvén, monda néki: Gonosz és rest szolga, tudtad, hogy ott is aratok, a hol nem vetettem, és ott is takarok, a hol nem vetettem; El kellett volna tehát helyezned az én pénzemet a pénzváltóknál; és én, megjövén, nyereséggel kaptam volna meg a magamét. Vegyétek el azért tőle a tálentomot, és adjátok annak, a kinek tíz tálentoma van. Mert mindenkinek, a kinek van, adatik, és megszaporíttatik; a kinek pedig nincsen, attól az is elvétetik, a mije van. És a haszontalan szolgát vessétek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.”

Amikor ugyanis a kívül valóktól elválasztjuk magunkat, vagyis elkülönülünk, akkor ez olyan mintha elásnánk a tálentomunkat! Figyeljünk meg egy másik példát amit az Úr adott nekünk:

Lukács Evangyélioma 16,1-15
„Monda pedig az ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. A ki hű a kevesen, a sokon is hű az; és a ki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. Ha azért a hamis mammonon hívek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? És ha a másén hívek nem voltatok, ki adja oda néktek, a mi a tiétek? Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. Hallák pedig mindezeket a farizeusok is, kik pénzszeretők valának; és csúfolák őt. És monda nékik: Ti vagytok, a kik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert a mi az emberek közt magasztos, az Isten előtt útálatos.”

A példa adás momentuma és summája pedig: Ne különítsük el magunkat, hanem ezen a világon amennyire rajtunk áll, vagy ahogy lehetőségünk van, A nekünk adatott lehetőség szerint, ne a magunk biztonságán munkálkodjunk, ne a magunk hasznát keressük, hanem segítsük azokat akik  e világban élnek. Hiszen ha e világban az e világi lehetőségeket magunkévá tesszük, akkor Isten miért bízná ránk azt ami örök és állandó? hiszen aki a kicsin, a múlandón nem hű valaki Isten felé, az a nagyon, az örökön sem lesz az! E példa pedig kimondottan a világiakkal való kapcsolatunkra utal! Hiszen Jézus ezt mondja:

3Móz 19,18    
„Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Szeretni a felebarátainkat! De ki az én felebarátom? Tehát: A barátsághoz két fél kell! Úgy is mondhatjuk: A Két fél hozzáállása a száz százalék... Na mármost ami ránk tartozik az az, hogy a mi részünkről töltsük be maradéktalanul azt ami rajtunk áll! tehát: A részemről feltétel nélkül barátként viszonyulok a másikhoz. És mivel ez viszonzás nélkül marad, így lesz Felebarátság a kapcsolatunk! Akik belül lévők, tehát a szintén hívők, azok nem barátok, hanem Testvérek! A Kívül valók lehetnek csak felebarátaink! Hiszen Jézus Tanítása ez:

Luk.6,27-36
„De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal. Mert ha csak azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, a kik őket szeretik. És ha csak azokkal tesztek jól, a kik veletek jól tesznek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is ugyanazt cselekszik. És ha csak azoknak adtok kölcsönt, a kiktől reménylitek, hogy visszakapjátok, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy ugyanannyit kapjanak vissza. Hanem szeressétek ellenségeiteket, és jól tegyetek, és adjatok kölcsönt, semmit érte nem várván; és a ti jutalmatok sok lesz, és ama magasságos Istennek fiai lesztek: mert ő jóltévő a háládatlanokkal és gonoszokkal. Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas.”

Értjük -e már Testvérek???