Az új teremtés

Luk.14,15-35
„Hallván pedig ezeket egy azok közül, a kik ő vele együtt ülnek vala, monda néki: Boldog az, a ki eszik kenyeret az Isten országában. Ő pedig monda annak: Egy ember készíte nagy vacsorát, és sokakat meghíva; És elküldé szolgáját a vacsora idején, hogy megmondja a hivatalosoknak: Jertek el, mert immár minden kész! És mindnyájan egyenlőképen kezdék magokat mentegetni. Az első monda néki: Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem! És másik monda: Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem! A másik pedig monda: Feleséget vettem, és azért nem mehetek. Mikor azért az a szolga haza ment, megmondá ezeket az ő urának. Akkor megharagudván a gazda, monda az ő szolgájának: Eredj hamar a város utczáira és szorosaira, és a szegényeket, csonkabonkákat, sántákat és vakokat hozd be ide. És monda a szolga: Uram, meglett a mint parancsolád, és mégis van hely. Akkor monda az úr a szolgának: Eredj el az utakra és a sövényekhez, és kényszeríts bejőni mindenkit, hogy megteljék az én házam. Mert mondom néktek, hogy senki azok közül a hivatalos férfiak közül meg nem kóstolja az én vacsorámat. Megy vala pedig ő vele nagy sokaság; és megfordulván, monda azoknak: Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom. Mert ha közületek valaki tornyot akar építeni, nemde először leülvén felszámítja a költséget, ha van-é mivel elvégezze? Nehogy minekutána fundamentomot vetett, és elvégezni nem bírja, csúfolni kezdje őt mindenki, a ki látja, Ezt mondván: Ez az ember elkezdette az építést, és nem bírta véghez vinni! Vagy valamely király, mikor háborúba megy, hogy egy másik királlyal megütközzék, nemde leülvén először tanácskozik, hogy tízezerrel szembeszállhat-é azzal, a ki ő ellene húszezerrel jött? Mert különben még mikor amaz távol van, követséget küldvén, megkérdezi a békefeltételeket. Ezenképen azért valaki közületek búcsút nem vesz minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. Jó a só: de ha a só megízetlenül, mivel sózzák meg? Sem a földre, sem a trágyára nem alkalmas: kivetik azt. A kinek van füle a hallásra, hallja.”

Ezt a történetet többször is olvastuk-hallottuk, Ám akár Jézus minden tanítása is: Ennek a tanításnak is egyre nagyobb mélységei vannak. Eme tanításnak a mondanivalója bár egyszerűnek tűnik, mégsem annyira egyszerű mint első olvasatra gondolnánk... Hisz az Isteni tan mondanivalója: A te igened legyen IGEN! Ha igent mondtunk Istennek, akkor azt soha semmi kedvéért ne módosítsuk!
Jézus a példázatban szereplő vacsora meghívással utal a mi megtérésünkre... vagyis az a vacsora meghívás- a mi vacsora meghívásunk! Hiszen:

Ésaiás próféta könyve 25,1-12
„Uram, te vagy Istenem, magasztallak, dícsérem nevedet! Mivel csodát cselekvél, örök tanácsaid hűség és igazság. Mert a városból kőrakást csináltál, az erős városból romot, az idegenek palotáját olyanná tetted, hogy nincs többé város; soha örökké meg nem épül. Ezért dicsőítnek téged erős népek, erőszakos pogányok városai félnek téged! Mert erőssége voltál a gyöngének, erőssége a szegénynek szorongásában; a szélvész ellen oltalom, árnyék a hévség ellen, mikor az erőszakosok haragja olyan volt, mint kőfalrontó szélvész. Mint hévséget száraz földön, megalázod az idegeneknek háborgását, mint a hévség sűrű felleg miatt, megszünt a pogányoknak éneke. És szerez a seregek Ura minden népeknek e hegyen lakodalmat kövér eledelekből, lakodalmat erős borból; velős, kövér eledelekből, megtisztult erős borból; S elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott. És szólnak ama napon: Ímé Istenünk, a kit mi vártunk és a ki megtart minket; ez az Úr, a kit mi vártunk, örüljünk és örvendezzünk szabadításában! Mert az Úr keze nyugszik e hegyen, és eltapostatik Moáb az ő földében, mint eltapostatik a szalma a ganaj levében. És kiterjeszti kezeit abban, mint kiterjeszti az úszó, hogy ússzék; de az Úr megalázza kevélységét és kezei csalárdságát; És magas falaid erősségét lerontja, megalázza, a földre, porba dobja.”

Illetve:

Luk.22,14-20
„És mikor eljött az idő, asztalhoz üle, és a tizenkét apostol ő vele egyetembe. És monda nékik: Kívánva kívántam a husvéti bárányt megenni veletek, melőtt én szenvednék: Mert mondom néktek, hogy többé nem eszem abból, míglen beteljesedik az Isten országában. És a pohárt vévén, minekutána hálákat adott, monda: Vegyétek ezt, és osszátok el magatok között: Mert mondom néktek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből, míglen eljő az Isten országa. És minekutána a kenyeret vette, hálákat adván megszegé, és adá nékik, mondván: Ez az én testem, mely ti érettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlóképen a pohárt is, minekutána vacsorált, ezt mondván: E pohár amaz új szövetség az én véremben, mely ti érettetek kiontatik.”

Tehát ez az a vacsora amire mi vagyunk hivatalosok.  Ámde a lehetőség nyitott a Tanítás fényében. Jézus ezt is mondja:

Luk.13,23-30
„Monda pedig néki valaki: Uram, avagy kevesen vannak-é a kik idvezülnek? Ő pedig monda nékik: Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek, igyekeznek bemenni és nem mehetnek. Mikor már a gazda felkél és bezárja az ajtót, és kezdetek kívül állani és az ajtót zörgetni, mondván: Uram! Uram! nyisd meg nékünk; és ő felelvén, ezt mondja néktek: Nem tudom honnét valók vagytok ti; Akkor kezditek mondani: Te előtted ettünk és ittunk, és a mi utczáinkon tanítottál; De ezt mondja: Mondom néktek, nem tudom honnét valók vagytok ti; távozzatok el én tőlem mindnyájan, kik hamisságot cselekesztek! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor látjátok Ábrahámot, Izsákot és Jákóbot, és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat pedig kirekesztve. És jőnek napkeletről és napnyugatról, és északról és délről, és az Isten országában letelepednek. És ímé vannak utolsók, a kik elsők lesznek, és vannak elsők, a kik utolsók lesznek.”

Egy pillanatra álljunk meg itt! Hányan és hányszor  mentették már ki magukat mikor Isten hívta őket?
Ezért vagy azért nincs időm-nem tudok menni- nem tehetem…  Vagy nemes egyszerűséggel ezt mondják: …”Hát ebben nem voltam engedelmes… nem olyan nagy bűn ez…”  De ezekre így válaszol az Örökkévaló Sámuelen keresztül:

1Sám 15,23
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”

Tehát Amire igent mondtunk, az valójában és teljességében az Új élet a Krisztusban! Ez pedig nem egy kényszerű döntés volt, hanem egy választási lehetőség! De ha ezt választottuk, akkor meg kell értenünk: Mi ez az Új élet?  Nos: támpontként, és a dolgok summájaként az Ige:

2Kor 5,15    
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.”

Tehát e ponttól kezdve:

Gal 2,20    
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Ezen igék fényében értjük meg teljességgel Jézus beszédét, miszerint:

Luk.14,26-27
„Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom. És valaki nem hordozza az ő keresztjét, és én utánam jő, nem lehet az én tanítványom.”

Csak az értelem kedvéért:  Azokban az Időkben a gyűlölt szó nem azt jelentette amit ma jelent! nem egy heves negatív érzelmi megnyilvánulást- hanem valaminek való alárendelését jelentette! Tehát nem egy emésztő haragot jelzett, hanem valaminek,vagy valakinek a Fontossági sorrendben alább rendelését. Tehát az újjászületésem biztos jeleként: Él bennem az Ige, én pedig élek az Isten Igéje által! Már nem az vagyok aki voltam, egy új ember vagyok. Így teljesedik be a prófécia:

I.Kor.15,45-47
„Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé. De nem a lelki az első, hanem az érzéki, azután a lelki. Az első ember földből való, földi; a második ember, az Úr, mennyből való.”

Tehát egy új teremtés a Krisztusban. Még a nevünk sem a régi az Isten előtt immár.

Jel 2,17    
„A kinek van füle hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek. A győzedelmesnek enni adok az elrejtett mannából, és adok annak fehér kövecskét, és a kövecskén új írott nevet, a melyet senki nem tud, csak az, a ki kapja.”

Elrejtett manna??? Nos igen! Mert ahogyan írva van:

Ámos 8, 11-13
„Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után. És vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg. Azon a napon elepednek a deli szűzek, meg az ifjak is, a szomjúság miatt!”

Ez a prófécia mára már beteljesedett! Mert ma, akárcsak egykor megvetik Isten Igéjét, ami a Manna-vagyis a Mennyekből alászállott kenyér! ami pedig az Élet kenyere! ( IV.Mózes 21,5) Mert a testi ember kenyérrel él! a lelki ember pedig Isten Igéjével él!!! ( V.Mózes 8,3) De akik  Befogadták Jézust, azok immár Isten Fiai! Ahogyan írva is van:

Jn 1,12
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;”

Ők azok akik Isten Igéjével Táplálkoznak! Ők azok akik megelégíttetnek az Igazsággal! Mert meg van írva:

Jn 17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

És ismét:

Mt 5,6
„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”

Tehát az új teremtés, immár nem a maga akarata szerint, hanem Isten akarata szerint él. Kételkedés és félelem nélkül, Engedelmességben követi azt aki nevén hívta, és benne bízik mint meg van írva:

Ézs 40,26    
„Emeljétek föl a magasba szemeiteket, és lássátok meg, ki teremté azokat? Ő, a ki kihozza seregöket szám szerint, mindnyáját nevén szólítja; nagy hatalma és erőssége miatt egyetlen híjok sincsen.”

A kívül valók számára bár érthetetlen lesz ez a változás, mert azok akik világiként ismertek ezt mondják rólunk: "de hiszen ismerjük őt, előttünk élt, és köztünk vannak a szülei is... Pont úgy mint beszéltek Jézusról is.

Jn 6,42
„És mondának: Nem ez-é Jézus, a József fia, a kinek mi ismerjük atyját és anyját? mimódon mondja hát ez, hogy: A mennyből szállottam alá?”

Más kívülvalók számára pedig olyanok leszünk-vagyunk, mint a szél! De pont erről beszélt Jézus is:

Jn.3,6-8
„A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek. A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod, de nem tudod honnan jő és hová megy: így van mindenki, a ki Lélektől született.”

Így leszünk hát Istennek szolgái-követei, ahogyan azt a prófécia is mondja:

Zsolt 104,4    
„A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.”

Ez tehát az új élet; ez a mi elhívásunk! Ennek kell megfelelnünk, hogy amire elhívtak oda be is jussunk! legyen előttünk Ábrahám példaként! Ábrahámhoz így szólt az Úr:

1Móz 12,1    
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked.”

És Ábrahám ment! Az pedig hogy : Menj ki a te földedből-és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából... Tulajdonképpen azt jelenti: Kezdj új életet földönfutóként! Hagyd el a szokásaidat- a mindennapi dolgaidat- hagyd el a veled szemben támasztott elvárásokat- felejtsd el a neveltetésedet és kezdd el az új életet! És Ábrahám engedelmeskedett, új lappal kezdett, és a körülvalók számára éppen úgy mint önmaga számára nem lett több,, mint VÁNDOR!Ahogyan írva is van:

Zsid.11,8-16
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”

Van az Új életre még egy Igei példa:

Mt.9, 16-17
„Senki sem vet pedig új posztóból foltot az ócska ruhára; mert a mi azt kitoldaná, még elszakít a ruhából és nagyobb szakadás lesz. Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.”

Vagyis Tehát: Az új posztó még rugalmas-tágulékony! A régi szövet már nem… Ha így foltoznak az szakadáshoz vezet.  Pont így az új bor is: Az új bor, forrni kezd… tágulni akar, de a régi tömlő tovább nem bír tágulni! Az ember életében ez úgy nyilvánul meg, hogy akinek a lelke megelevenedett, tehát már lelki emberként kezd járni, annak a test és a testi határok útban vannak! A megelevenedett lélek nem tűri a testi korlátokat! Erről beszél Pál is:

Gal 5,25
„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.”

Minden testi gondolkodás-kívánság-gerjedelem … akadálya, mintegy: Gátja a léleknek!