Akik Önmagukat kötözik meg...

Ésaiás próféta könyve 65,1-6
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, a mely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz. Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben:”

Ézsaiás próféta félelmes leírása, a félelmes bűnre érkező, félelmes ítéletnek... Testvérek, mint az az első versből nyilvánvalóan kitűnik: EZ NEM IZRAELRŐL- NEM IS IZRAELNEK SZÓLÓ ÜZENET!

„Megkeresni hagytam magamat azoktól, a kik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, a kik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, a mely nem nevemről neveztetett."

Csak összehasonlítás kedvéért, Isráélről így szól:

2Krón 7,14
„És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.”

Ebbe a népbe be lehet oltatni, ám annak kritériumai vannak! Éspedig meglehetős szigorú kritériumok ezek! De nem erről szeretnék ezúttal beszélni, hanem az előzőekben felemlített bűnről, és az arra érkező ítélet elkerüléséről... Boncolgassuk ezt az Ézsaiási Igét, hogy értelemre juthassunk ebben a dologban. Az első három vers tehát, nyilvánvalóvá-mintegy jól körvonalazza számunkra, hogy azokról,és azoknak szól, akiket magához hívott ugyan az Úr, de eredendően nem tartoztak az Ő népéhez. A harmadik versre kezdjünk el összpontosítani, tehát:

„A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot,"

Mit is jelenthet ez? Nos azokról szól, akik valamiért, bár egyszermár el lettek hívva arra hogy megismerhessék az Örökkévalót, de mégsem mint Istennek adnak tiszteletet. Ezt roppant szemléletesen Pál foglalja össze számunkra:

Rm 1,21
„Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.”

Mert hiszen miről is beszél az Ige? Lássuk hát pontonként: Kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot!  Mi a baj ezzel? vagy méginkább mit jelent ez? Nos: Az Örökkévaló mondja:

V.Mózes 12,13-14
„Vigyázz, hogy a te egészen égőáldozataidat ne áldozzad minden helyen, a melyet meglátsz; Hanem azon a helyen, a melyet kiválaszt az Úr a te törzseid közül valamelyikben: ott áldozzad a te egészen égőáldozatidat, és ott cselekedjél mindent, a mit én parancsolok néked.”

Ez a hely, amit az Örökkévaló egyszer kiválasztott ugyan Jeruzsálemben volt, és most biztosan azt mondjátok: Naja! De a templom leromboltatott! És Igazatok is van! Azért romboltatott le a Templom, hogy az Örökkévaló az Istentisztelet módját és helyét kiterjessze az egész földre, hogy beteljesedjék az Angyalok szózata, miszerint:

Ézs 6,3    
„És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!”

Ám az Áldozás módja és mikéntje nem változott!!!Hiszen bár az Örökkévaló beváltotta az ígéretét, miszerint:

III. Mózes 26,11-12
„És az én hajlékomat közétek helyezem, és meg nem útál titeket az én lelkem. És közöttetek járok, és a ti Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek.”

És ebben az állapotban már nem egy helyhez kötődik az Istentisztelet helye, hanem hogy az Igéret beteljesedjék:

Ezekiél 11,16-20
„Ezokáért mondjad: így szól az Úr Isten: Mivelhogy távol vetettem őket a pogányok közé, és szétszórtam őket a tartományokba, tehát én leszek nékik templomul rövid időre a tartományokban, a melyekbe mentek. Ennekokáért mondjad: Így szól az Úr Isten: Egybegyűjtelek titeket a népek közül és együvé hozlak titeket a tartományokból, a melyekben szétszórattatok, és adom néktek Izráel földjét. És bemennek oda és eltávolítják minden ő fertelmességeit és minden útálatosságait ő belőle. És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.”

Tehát bár már nincs Jeruzsálemhez kötve már: MÉG!!! Az Istentisztelet helye, (azért írtam kiemelve): Még, mert írva van, hogy ezt újra helyreállítja az Örökkévaló! Hiszen írva van:

Ézs 52,9    
„Ujjongva énekeljetek mindnyájan, Jeruzsálem romjai, mert megvígasztalá az Úr népét, megváltá Jeruzsálemet.”

Vagy:

Ézs 62,7    
„És ne hagyjatok nyugtot néki, míg megújítja és dicsőségessé teszi Jeruzsálemet e földön.”

Illetve:

Ézsaiás 65,18-25
„Hanem örüljetek és örvendjetek azoknak mindörökké, a melyeket én teremtek; mert ímé, Jeruzsálemet vígassággá teremtem, és az ő népét örömmé. És vígadok Jeruzsálem fölött, és örvendek népem fölött, és nem hallatik többé abban siralomnak és kiáltásnak szava! Nem lesz ott többé csupán néhány napot ért gyermek, sem vén ember, a ki napjait be nem töltötte volna, mert az ifjú száz esztendős korában hal meg és a bűnös száz esztendős korában átkoztatik meg. Házakat építnek és bennök lakoznak, és szőlőket plántálnak és eszik azok gyümölcsét. Nem úgy építnek, hogy más lakjék benne; nem úgy plántálnak, hogy más egye a gyümölcsöt, mert mint a fáké, oly hosszú lesz népem élete, és kezeik munkáját elhasználják választottaim. Nem fáradnak hiába, nem nemzenek a korai halálnak, mivel az Úr áldottainak magva ők, és ivadékaik velök megmaradnak. És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam. A farkas és bárány együtt legelnek, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik, és a kígyónak por lesz az ő kenyere. Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén; így szól az Úr.”

Ámde legfőképp:

Zakariás 14,7-21
„De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy. Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. És lakni fognak benne, és nem éri többé pusztulás, és bátorságban lakoznak Jeruzsálemben. És ez lesz a csapás, a melylyel megcsapkod az Úr minden népet, a melyek Jeruzsálem ellen gyülekeznek: Megsenyved a húsok és pedig a míg lábaikon állnak, szemeik is megsenyvednek gödreikben, nyelvök is megsenyved szájokban. És azon a napon lesz, hogy az Úr nagy háborúságot támaszt közöttök, úgy, hogy kiki a maga társának kezét ragadja meg, és a maga társának keze ellen emeli fel kezét. Sőt még Júda is harczolni fog Jeruzsálem ellen, és összegyűjtetik a köröskörül lakó népek minden gazdagsága: arany, ezüst és igen sok ruha. És éppen olyan csapás lesz a lovakon, öszvéreken, tevéken, szamarakon és mindenféle barmokon, a melyek e táborban lesznek, a milyen ez a csapás. És lészen, hogy a kik megmaradnak mindama népek közül, a melyek Jeruzsálem ellen jőnek: esztendőről esztendőre mind felmennek, hogy hódoljanak a királynak, a Seregek Urának, és megünnepeljék a sátorok ünnepét. És lészen, hogy a ki nem megy fel e föld nemzetségei közül Jeruzsálembe, hogy hódoljon a királynak, a Seregek Urának: nem lészen azokra eső. És ha nem megy fel, vagy nem jön fel az égyiptomi nemzetség, ő rájok sem lészen; de lészen az a csapás, a melylyel megcsapkodja az Úr a népeket, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Ez lészen Égyiptomnak büntetése, és mindama népek büntetése, a kik nem mennek fel a sátorok ünnepét megünnepelni. Azon a napon a lovak csengettyűin is ez lesz: Az Úrnak szenteltetett. És a fazekak az Úrnak házában olyanokká lesznek, mint az oltár előtt való medenczék. És Jeruzsálemben és Júdában minden fazék a Seregek Urának szenteltetik, és eljőnek mind, a kik áldozni akarnak, és választanak közülök és főznek azokban; és nem lészen többé Kananeus a Seregek Urának házában e napon.”

Tehát az Istentisztelet helye kiterjedt az egész földre bár, de a módja nem változott! Lássuk csak az Isteni Kinyilatkoztatást ebben a dologban. Tehát ismét:

Ezekiél 11,19-20
„És adok nékik egy szívet, és új lelket adok belétek, és eltávolítom a kőszívet az ő testökből, és adok nékik hússzívet; Hogy az én végzéseimben járjanak és rendeléseimet megőrizzék és cselekedjék azokat, és legyenek nékem népem és én leszek nékik Istenök.”

Ebben láthatjuk: Az Istentisztelet valójában az ENGEDELMESSÉG!!!  hiszen írva van:

Zsoltár 40,7-9
„Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égőáldozatot és bűnért való áldozatot sem kívántál. Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felőlem, Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.”

Vagyis: "Áldozatokat nem akartál, de Testet alkottál nekem, hogy engedelemben követhesselek! Akkor hát újra: Az Istentisztelet módja az ENGEDELMESSÉG! Mi lehet a córesz a téglával tehát? Mit jelent ez az Ézsaiási idézetből: „Téglákon szerez jóillatot”...

Nos írva van:

2Móz 20,25    
„Ha pedig kövekből csinálsz nékem oltárt, ne építsd azt faragott kőből: mert a mint faragó vasadat rávetetted, megfertőztetted azt.”

Ugye értjük már ezt is? Hiszen ez sem változott semmit sem! ne akarj a te erődből-bölcsességedből-indulataidból hozzátenni az oltárhoz! CSAK AZT TEDD, AMIRE ISTEN INDÍT! Meg kell érteni Testvérek:

Zsolt 46,11
„Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.”

Erre céloz Pál is, amikor azt mondja:

Fil 2,13    
„Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Pontosan ez az amit az Örökkévaló kíván tőlünk, hiszen meg van írva:

Mik 6,8    
„Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.”

Tehát gondoljuk csak végig ezt az Igét: Mi az Igazság? (Jézus mondja: Jn 17,17    
Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.; És ki az Isten Igéje??? )

Mire tanít minket Isten Igéje? Mi a Tóra lényege?

Mt 7,12    
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

És ez pedig az Irgalmasság!És végül az Alázat Isten előtt!!! Értjük- e már Testvérek? NE LEGYEN TESTI, IZZADSÁGSZAGÚ AZ ISTENTISZTELETÜK! Akkor hát folytassuk az Ézsaiási figyelmeztetés boncolgatását:

Ésa.65,4-6
„Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz. Ímé, feliratott előttem: nem hallgatok, csak ha előbb megfizetek, megfizetek keblökben.”

Elsőként lássuk mit jelent az: "Sírokhoz ül"  Sírokhoz ülni nem egyébb, mint az elmúlást várni, így keresve megnyugvást... Értjük-e miért oly nagy bűn ez? De hiszen a mi Urunk az Élet felyedelme! Mint írva is van:

Ézs 38,18
„Mert nem a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak!”

Ez tehát az önmagukban meghasonlott emberek indulatát tükrözi... A következő jelzőnk: "barlangokban hál".  Ennek megértéséhez lássuk az Isten Igéjét:

Jel.6,15-17
„És a földnek királyai és a fejedelmek és a gazdagok és a vezérek és a hatalmasak, és minden szolga és minden szabad, elrejték magokat a barlangokba és a hegyeknek kőszikláiba; És mondának a hegyeknek és a kőszikláknak: Essetek mi reánk és rejtsetek el minket annak színe elől, a ki a királyiszékben ül, és a Bárány haragjától: Mert eljött az ő haragjának ama nagy napja; és ki állhat meg?”

De hogy teljes értelemre jussunk ebben a dologban, még messzebbre kell mennünk az írásokban, egészen a kezdetekhez, ahol mindez elkezdődött!

I.Mózes 3,4-10
„És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém.”

Mit jelent ez? Nos láthatjuk az Ige fényében: Vannak akik még mindíg rejtőzködnek Isten elől! Vannak akik bár hívőknek vallják magukat, de még mindíg Testben járnak-testileg gondolkodnak- testileg élnek... Ez azt jelenti: NEM AZ ÖVÉK MÉG A MEGVÁLTÁS! Ebből nagy bukás lesz, hiszen írva van:

Rm 8,8    
„A kik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”

Tehát összességében: Vannak hívők, akiket bár elhívott az Úr, és a szabadítását elérhetővé tette számukra, de mégsem Őt dicsőítik, hanem testileg okoskodva próbálják a maguk intelligenciájukat növelni. Akiknek az Istentisztelete csak bálvány imádat, mégpedig a maguk számára, a maguk által kiválasztott helyen és módon, és formában. Akik ezek hatására önmagukban meghasonlottak, mert várják a szabadulást-gyógyulást-az örömöt de az nem következik el rájuk...

Jeremiás 30,6.
„Kérdjétek meg csak és lássátok, ha szűl-é a férfi? Miért látom minden férfi kezét az ágyékán, mintegy gyermekszűlőét, és miért változtak orczáik fakósárgává?... „

Mindezek hatására önmagukat siratják, és sajnáltatják vígasztalhatatlanul, de még ekkor sem az Úrra figyelnek, nem az Úrra néznek! Nem az Úrtól várják a szabadítást! Hanem szinte már gyönyörködnek az önsajnálatban. Tehát: Elrejtőznek, mintegy: bujkálnak Isten elől! Ha pedig valamely Testvér segítő szándékkal közeledne hozzájuk, és az Igazságra hívná fel a figyelmüket: Arra a válaszuk, üresen pengő, a szájukban erőtlenné vált igék áradata, amivel csak vakon kaszabolnak maguk körül, és gondolkodás nélkül sebezik meg a valóban Hívőket...mint ahogyan azt a Prófécia mutatja:

Ésa.65,5.    
„Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked...”

Legyen nekik figyelmeztetésül és reménységül:

Ézs 51,6
„Emeljétek az égre szemeiteket, és nézzetek a földre ide alá, mert az egek mint a füst elfogynak, és a föld, mint a ruha megavul, és lakosai hasonlókép elvesznek; de szabadításom örökre megmarad, és igazságom meg nem romol.”