Ézsaiás 29

Ézs 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szívepedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Jn.5,24-47
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre. Bizony, bizony mondom néktek, hogy eljő az idő, és az most vagyon, mikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és a kik hallják, élnek. Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában: És hatalmat ada néki az ítélettételre is, mivelhogy embernek fia. Ne csodálkozzatok ezen: mert eljő az óra, a melyben mindazok, a kik a koporsókban vannak, meghallják az ő szavát, És kijőnek; a kik a jót cselekedték, az élet feltámadására; a kik pedig a gonoszt művelték, a kárhozat feltámadására. Én semmit sem cselekedhetem magamtól; a mint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos; mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, a ki elküldött engem, az Atyáét. Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek. Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek? Ne állítsátok, hogy én vádollak majd benneteket az Atyánál; van a ki vádol titeket, Mózes, a kiben ti reménykedtetek. Mert ha hinnétek Mózesnek, nékem is hinnétek; mert én rólam írt ő. Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, mimódon hisztek az én beszédeimnek?”

Mielőtt továbbmennénk, mindenek előtt lássuk meg, miért hivatkozott Jézus, JN.5,45-47-ig Mózesre? Lássuk hát a Mózes Jézusra vonatkozó Próféciáit:

V.Mózes 18,15-19
„Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok! Mind a szerint, amint kérted az Úrtól, a te Istenedtől a Hóreben a gyülekezésnek napján mondván: Ne halljam többé az Úrnak, az én Istenemnek szavát, és ne lássam többé ezt a nagy tüzet, hogy meg ne haljak! Az Úr pedig monda nékem: Jól mondták a mit mondtak. Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

Csak emlékeztetőül: A 16-os Vers sor felidézi az Úr megjelenését a Hóreben... A Történetből tudjuk, mivel a nép csak testileg mosódott meg, és nem lélekben, (II Mózes 19,10), ezért az Úr megjelenése számukra rémületes lett volna, és ezt ők érezték is. Azt Tudták, az Úr szentségének jelenlétében, lángra lobban minden közönséges ( II.Mózes 20)! Mózes tehát előre jelezte:

V.Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

Minden betanított okfejtést félretéve, pusztán csak, és kizárólag az Igére hagyatkozva, vesézzük ki János evangéliumának az 5. felyezetét!

Jn. 5,31-38
„Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságtételem nem igaz. Más az, a ki bizonyságot tesz rólam; és tudom, hogy igaz az a bizonyságtétel, a melylyel bizonyságot tesz rólam. Ti elküldtetek Jánoshoz, és bizonyságot tett az igazságról. De én nem embertől nyerem a bizonyságtételt; hanem ezeket azért mondom, hogy ti megtartassatok. Ő az égő és fénylő szövétnek vala, ti pedig csak egy ideig akartatok örvendezni az ő világosságában. De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.”

Ugye a legtöbb magyarázat szerint, Jézus ezen szavai a Farizeusoknak és az írástudóknak lett címezve, éspedig csak ott és akkor... Hát ez nem igaz Testvérek, mert Jézus szavai Örök érvényűek! Sajnos ebben a tekintetben is azok... Azt mondja a Messiásrólszóló prófécia:

Ésaiás próféta könyve 42,1-4
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására....”

Illetve ugyan ezen felyezet:

Ésaiás próféta könyve 42,21
„Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé.”

Azután a Máté 5.-felyezet, amiben elkezdi a Törvényt naggyá tenni, és igazán megjelenteni... Nem ismerték fel ebből... Bár Jézus magáról szavakban nem tett bizonyságot, de a cselekedetei IGEN! Az Akkoriak ebből nem ismertek rá, pedig betéve tudták az Isten Igéit...  De mi van ma?  Ma pedig, minthogy a Kereszténység elszakította magát a gyökértől, az Israél házától, Jézusban nem ismerik fel az Atyát...

Ezért mondja Jézus:

Jn.5,39-43
„Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam; És nem akartok hozzám jőni, hogy életetek legyen! Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok...”

Foglaljuk össze pár gondolatban azokat Jézus személyéről, amikben eddig az előzőekben már megeggyeztünk: Jézus az Isten Igéje! / Böresit 1,1-; Jézus a világ világossága /I Mózes 1,3- Ésa 9,2-Ésa 60- Jn.1,4-Jn.8,12/ Jézus az élet kenyere: V.Mózes 8,3-Jn.6,33-35/

Bár általánosságban majd minden hívő vallja hogy tudja, ám ha ez így is van, akkor sem értik! Mert Istenről tudjuk hogy az Ő neve: ÖRÖKKÉVALÓ! Tudjuk, mert Ő nevezte így magát(II.Mózes 3,14) A Vagyok jelentése: Volt van lesz= Örökkévaló! HA tehát az Isten Örökkévaló, akkor az Ő Igéje, vagyis kijelentése-szava...is örökkévaló! Tehát Jézus Isten által Örökkévaló, hiszen Jézus, Isten Kijelentése! János 5 alapján tehát azt látjuk: Akár akkor-akár most, Isten Igéjét próbálják elszakítani Istentől-szembe fordítani Istennel... Azonban, ez a mostani időre sújossabb formában jelenik meg, hiszen írva van:

2Móz 20,3
„Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”

Ha pedig a mostaniak, Jézusban nem ismerik meg magát az Atyát, akkor Bálványimádókká válnak, midőn Jézusból megpróbálnak egy Idegen Istent faragni! Hiszen ha nem az Atya dicsőségét látják benne, akkor van az, hogy azt hangoztatják, Jézus megváltoztatta az Örökkévaló rendeléseit-parancsolatjait... Tehát felülbírálta az Atya Örök rendeléseit, és félre tette azokat... Ha pedig ezt mondják, (minthogy mondják is!) Akkor ezzel azt is mondják: " Lett egy új Isten, új rend, új törvény...) Ez pedig már bálvány, és bálvány imádat... Ezért mondja Jézus:

Jn.5,36-38
„De nékem nagyobb bizonyságom van a Jánosénál: mert azok a dolgok, a melyeket rám bízott az Atya, hogy elvégezzem azokat, azok a dolgok, a melyeket én cselekszem, tesznek bizonyságot rólam, hogy az Atya küldött engem. A ki elküldött engem, maga az Atya is bizonyságot tett rólam. Sem hangját nem hallottátok soha, sem ábrázatát nem láttátok. Az ő ígéje sincs maradandóan bennetek: mert a kit ő elküldött, ti annak nem hisztek.”

Tehát úgy akkor-mint ma is voltak akik Hitetleneknek-tévelygőknek bizonyulnak ezekszerint! Lássuk csak Pál figyelmeztetését ebben a dologban a maiaknak címezve:

Róma 11,17-23
„Ha pedig némely ágak kitörettek, te pedig vadolajfa létedre beoltattál azok közé, és részese lettél az olajfa gyökerének és zsírjának; Ne kevélykedjél az ágak ellenében: ha pedig kevélykedel, nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod azért: Kitörettek az ágak, hogy én oltassam be. Úgy van; hitetlenség miatt törettek ki, te pedig hit által állasz; fel ne fuvalkodjál, hanem félj; Mert ha az Isten a természet szerint való ágaknak nem kedvezett, majd néked sem kedvez. Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol. Sőt azok is, ha meg nem maradnak a hitetlenségben, beoltatnak; mert az Isten ismét beolthatja őket.”

Ami ebben egy pici magyarázatra szorul, mert sajnos teljesen tévesen értelmezik Pál sorait, az pedig a kegyesség:

„Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt a kik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.”

Nem arról beszél Pál, hogy a mi kegyes életünk miatt tartatunk meg, hanem arról, hogy igyekezzünk megmaradni engedelmesség által Isten kegyességében-vagyis KEGYELMÉBEN! Maga a szó: Kegyesség, jelenti: a Kegyelem gyakorlása! Hogyan maradhatunk meg ebben az Istentől való állapotban? Mit mond erről Jézus, az Isten Igéje?

János 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Tehát elsősorban: Megmaradni az Igében! Vagyis Jézusban! Megmaradni pedig ezt teszi:

5Móz 4,2
„Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”

Tehát ha ily módon ragaszkodom az Ige tisztaságához, akkor Az Ige szabaddá tesz! Mert az Isten Igéje az Igazság ( Jn.17,17)! Szabaddá tesz a: Tévelygéstől-a megtévesztéstől-a hazugságtól-a félelemtől-a bűntől-a kárhozattól... Gyakorta hallottam már azt a kérdést: Ki lehet-e esni a kegyelemből? Felszínes kérdésre, csak felszínes választ lehet adni! A Felszínes válasz, pedig megtévesztésre alkalmas! Mintahogy már sokan estek áldozatul a felszínességnek... A Kimerítő kédés, és az azokra érkező válasz: Ki lehet-e esni a kegyelemből? A válasz erre: NEM! Mert nem magunkat őrizzük az Isten kegyelmében, hanem Ő őriz bennünket!

1Pt 1,5
„A kiket Isten hatalma őriz hit által az idvességre, a mely készen van, hogy az utolsó időben nyilvánvalóvá legyen.”

Ki ragadhat-e valaki vagy valami Isten kegyelméből? A válasz: NEM! Mert Jézus mondja:

János 10,27-30
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből. Az én Atyám, a ki azokat adta nékem, nagyobb mindeneknél; és senki sem ragadhatja ki azokat az én Atyámnak kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.”

Valamiképp elveszíthetem-e az Üdvösségem? A Válasz: IGEN!!!  Mert a Hit által adatott Igéretet el lehet adni-meg lehet vetni!!!...

I Mózes 25,20-34
„Izsák pedig negyven esztendős vala, a mikor feleségűl vette Rebekát a Siriából való Bethuélnek leányát, Mésopotámiából, a Siriából való Lábánnak húgát. És könyörge Izsák az Úrnak az ő feleségéért, mivelhogy magtalan vala, és az Úr meghallgatá őt: és teherbe esék Rebeka, az ő felesége. Tusakodnak vala pedig a fiak az ő méhében. Akkor monda: Ha így van, miért vagyok én így? Elméne azért, hogy megkérdezze az Urat. És monda az Úr őnéki: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek. És betelének az ő szülésének napjai, és ímé kettősök valának az ő méhében. És kijöve az első; vereses vala, mindenestől szőrös, mint egy lazsnak; azért nevezék nevét Ézsaúnak. Azután kijöve az ő atyjafia, kezével Ézsaú sarkába fogódzva; azért nevezék nevét Jákóbnak. Izsák pedig hatvan esztendős vala, a mikor ezek születének. És felnevekedének a gyermekek, és Ézsaú vadászathoz értő mezei ember vala; Jákób pedig szelíd ember, sátorban lakozó. Szereti vala azért Izsák Ézsaút, mert szájaíze szerint vala a vad; Rebeka pedig szereti vala Jákóbot. Jákób egyszer valami főzeléket főze, és Ézsaú megjövén elfáradva a mezőről, Monda Ézsaú Jákóbnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék nevét Edomnak. Jákób pedig monda: Add el hát nékem azonnal a te elsőszülöttségedet. És monda Ézsaú; Ímé én halni járok, mire való hát nékem az én elsőszülöttségem? És monda Jákób: Esküdjél meg hát nékem azonnal, és megesküvék néki és eladá az ő elsőszülöttségét Jákóbnak. S akkor Jákób ada Ézsaúnak kenyeret, és főtt lencsét, és evék és ivék, és felkele és elméne. Így veté meg Ézsaú az elsőszülöttséget.”

Először is tisztázzuk, mit jelent az elsőszülöttségi jog? Nos az elsőszülött, jog szerint örökli az áldást és az igéreteket! De kik az elsőszülöttek? Ennek magyarázatához vissza kell mennünk a teremtéshez, éspedig az ember teremtéséhez!

I Mózes 2,7
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”

Ez tehát az elsőszülött! És mindenki aki Az Istennel való közösséghez visszatér a lélek által, az mind elsőszülött! A "másodszülött" Pedig a testi ember! Hiszen:

I.Mózes 2,15-17
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

Tehát amíg valaki Istennel engedelemben jár és Őt szolgálja, addig első szülött, Azonban amint "megveti" az Isten parancsolatját, és ellenkezik Istennel, Testivé lett, akár Ádám és Éva, és meg van Írva:

1Kor 15,50
„Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot.”

Azokról akik soha nem tértek meg, nyilvánvaló hogy miért testiek... de hogyan lehet az, hogy valaki hívő létére lesz, újra testté? Egyszerűen! Ézsau bár jog szerint, örökölhette volna az elsőszülöttséget, de a jelen szükségei-vágyai miatt azt megvetette! Pontosan így van ez a maiakkal is... Mert vannak sokan akik jól indultak... A Megtérésig el is jutottak, de a világi, testi szükségleteik-vágyaik miatt az ígéreteket eladják egy tál lencséért-bagóért... egyszóval aprópénzre váltják... Jézus ezt mondja:

Mt.6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

És a kulcs pontosan a 21-es Igében van elrejtve:

„Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Azaz: Ahol arat a munkás ott él!!!   HA valaki a láthatalanba vet, tehát a léleknek vet, az lélekből is arat majd! Ezek tehát az elsőszülöttek! Aki pedig a láthatóban akar aratni, az Testbe vet... a test pedig nem örökölheti az Isten országát!

Gal 6,8
„Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”

Vannak hívők, akik tudathasadásos állapotban küszöbön ugrálnak! Ők azok akik szájukkal vallják hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják!

Tit 1,16
„Vallják, hogy Istent ismerik, de cselekedeteikkel tagadják, mivelhogy útálatosak és hitetlenek és minden jó cselekedetre méltatlanok.”

Róluk szólt az Örökkévaló, Ézsaiás könyvében:

Ézs 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn...”

És vannak szolgálók is ily módon, akik bár valamikor jól indultak, mégis egy ponton visszafordultak, mert inkább kell nekik az elismerés, az ismerttéválás, kell az itteni dicsőség, az emberektől való dícséret... Ők azok akik megvetették az elsőszülöttségi áldásokat és ígéreteket! Hozzájuk szól ma is Jézus, mondván:

János 5,41-44
„Dicsőséget emberektől nem nyerek. De ismerlek benneteket, hogy az Istennek szeretete nincs meg bennetek: Én az én Atyám nevében jöttem, és nem fogadtatok be engem; ha más jőne a maga nevében, azt befogadnátok. Mimódon hihettek ti, a kik egymástól nyertek dicsőséget, és azt a dicsőséget, a mely az egy Istentől van, nem keresitek?...”