A Háláról...

Tanulmányok Találatok: 1499

A Háláról...

 

Ézsiás 57,16-19
„Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a lélek előttem megepedne, és a leheletek, a kiket én teremtettem. Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!”

Áldott Testvérek. Amiről ma beszélnünk kell, az az Örökkévalóval, mint jótevővel-gondviselővel-szerető Atyával való kapcsolatunk! Azt mondja az Örökkévaló Igéje:

Jer.31,10-14
„Halljátok meg az Úrnak szavát, ti pogányok, és hirdessétek a messzevaló szigeteknek, és ezt mondjátok: A ki elszórta az Izráelt, az gyűjti őt össze, és megőrzi, mint a pásztor a maga nyáját. Mert megváltotta az Úr Jákóbot, és kimentette a nálánál erősebbnek kezéből. És eljőnek és énekelnek a Sion ormán, és futnak az Úrnak javaihoz, búza, bor, olaj, juhok és barmok nyája felé, és az ő lelkök olyan lesz, mint a megöntözött kert, és nem bánkódnak többé. Akkor vígadoz a szűz a seregben, és az ifjak és a vének együttesen, és az ő siralmokat örömre fordítom, és megvígasztalom és felvidámítom őket az ő bánatukból. És a papok lelkét megelégítem kövérséggel, és az én népem eltelik javaimmal, azt mondja az Úr.”

Ezen Jeremiási Prófécia,Isten irántunk való szeretetéről-gondviseléséről-és az Istentől nekünk szánt örömről tanúskodik. A Vele való kapcsolatunk egyik rendkívül fontos eleme az engedelmesség mellet, a Tőle átvett áldások,és a tőle érkező segítségnyújtásban való felettébb örvendezés! Ezekkel mintegy megemlékezünk a Ő, irántunk való jóságáról-az életünkben való valós jelenlétéről! Figyeljük csak meg ezt a történetet:

I.Mózes 22,6-14
„Vevé azért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltevé az ő fiára Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet, és a kést, és mennek vala ketten együtt. És szóla Izsák Ábrahámhoz az ő atyjához, és monda: Atyám! Az pedig monda: Ímhol vagyok, fiam. És monda Izsák: Ímhol van a tűz és a fa; de hol van az égő áldozatra való bárány? És monda Ábrahám: Az Isten majd gondoskodik az égő áldozatra való bárányról, fiam; és mennek vala ketten együtt. Hogy pedig eljutának arra a helyre, melyet Isten néki mondott vala, megépíté ott Ábrahám az oltárt, és reá raká a fát, és megkötözé Izsákot az ő fiát, és feltevé az oltárra, a fa-rakás tetejére. És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát.Akkor kiálta néki az Úrnak Angyala az égből, és monda: Ábrahám! Ábrahám! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Ne nyujtsd ki a te kezedet a gyermekre, és ne bántsd őt: mert most már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek én érettem. És felemelé Ábrahám az ő szemeit, és látá hogy ímé háta megett egy kos akadt meg szarvánál fogva a szövevényben. Oda méne tehát Ábrahám, és elhozá a kost, és azt áldozá meg égő áldozatul az ő fia helyett. És nevezé Ábrahám annak a helynek nevét Jehova-jire-nek. Azért mondják ma is: Az Úr hegyén a gondviselés.”

Mielőtt bárminemű következtetésre jutnánk e felől a történet felől, figyeljük csak meg a 10-es verset: "És kinyújtá Ábrahám az ő kezét és vevé a kést, hogy levágja az ő fiát." Ábrahám tehát valóságban is elszánta magát az engedelmességre, és ezt az elhatározást tett követte... volna, ha az Úr angyala közbe nem avatkozott volna... Ábrahám tehát ott van ebben a helyzetben, és eldöntötte, hogy az Istennek való engedelmesség okán, kezet emel a szeretett fiára, ezzel mintegy kidobott az életéből mindent, természetesen az Istennel való kapcsolatán

kívül. Ábrahám életének egyetlen öröme a fia volt és egyben ez a fiú volt a következendő dolgoknak a főszereplője-mintegy: értelme is! Meg kell érteni azt a gondolkodást, és értékrendszert, amiben akkor gyakorolták magukat az akkoriak, és a közelkeleti népek, mind máig gyakorolják is magukat... Ábrahám így szólt az Örökkévalóhoz, amikor az Úr neki az ígéreteket tette:

1Móz 15,2
„És monda Ábrám: Uram Isten, mit adnál énnékem, holott én magzatok nélkűl járok, és az, a kire az én házam száll, a Damaskusbeli Eliézer?”

Ellentétben a mai felvilágosult nagyvilági felfogással, akkor ott, és bizonyos népeknél mind máig is, a gyermekre úgy tekintettek és tekintenek, mint Isten Áldása!

Zsolt 127,3
„Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.”

Tehát Ábrahám mindezt veszni hagyta, és az Angyal közbeavatkozása számára rendkívüli örömre indította őt... El is nevezte az Ige bizonysága szerint azt a hegyet: Jehova-jire-nek. Most figyeljük meg a hívást!

Zsoltárok könyve 95,1-11
„Jőjjetek el, örvendezzünk az Úrnak; vígadozzunk a mi szabadításunk kősziklájának! Menjünk elébe hálaadással; vígadozzunk néki zengedezésekkel. Mert nagy Isten az Úr, és nagy király minden istenen felül. A kinek kezében vannak a földnek mélységei, és a hegyeknek magasságai is az övéi. A kié a tenger, és ő alkotta is azt, és a szárazföldet is az ő kezei formálták. Jőjjetek, hajoljunk meg, boruljunk le; essünk térdre az Úr előtt, a mi alkotónk előtt! Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

A Hetes verstől változik a hangnem! figyeljük csak:

„Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő legelőjének népei és az ő kezének juhai vagyunk; vajha ma hallanátok az ő szavát. Ne keményítsétek meg a ti szíveteket, mint Meribáhnál, mint Maszszáh napján a pusztában: A hol megkisértettek engem a ti atyáitok; próbára tettek engem, jóllehet látták az én cselekedetemet. Negyven esztendeig bosszankodtam e nemzetségen, és mondám: Tévelygő szívű nép ők, és nem tudják ők az én útamat! A kiknek megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

Hogy megértsük hogy miről is van szó, keressük a kulcsot, ami megnyitja előttünk az Ige kijelentésének tárházát! A 9-10-es vers adja a kulcsot... Meribáh... mi is volt ez? Mi is történt ott? Nos Meribáh jelentése: Versengés... Már értjük is ugye?

Mózes II. könyve 17,1-7
„És elindula Izráel fiainak egész gyülekezete a Szin pusztájából, az Úr rendeléséhez képest az ő útjok rendje szerint és tábort ütének Refidimben. De a népnek nem vala inni való vize. Verseng vala azért a nép Mózessel és mondák: Adjatok nékünk vizet, hogy igyunk. És monda nékik Mózes: Miért versengtek én velem? Miért kísértitek az Urat? És szomjúhozik vala ott a nép a vízre és zúgolódék a nép Mózes ellen és monda: Miért hoztál ki minket Égyiptomból? hogy szomjúsággal ölj meg minket, gyermekeinket és barmainkat? Mózes pedig az Úrhoz kiálta mondván: Mit cselekedjem ezzel a néppel? Kevés hijja, hogy meg nem köveznek engemet. És az Úr monda Mózesnek: Eredj el a nép előtt és végy magad mellé Izráel vénei közűl; pálczádat is, melylyel a folyót megsujtottad, vedd kezedbe és indulj el. Ímé én oda állok te elődbe a sziklára a Hóreben, és te sujts a sziklára, és víz jő ki abból, hogy igyék a nép. És úgy cselekedék Mózes Izráel vénei szeme láttára. És nevezé annak a helynek nevét Masszának és Méribának, Izráel fiainak versengéséért, és mert kísértették az Urat, mondván: Vajjon köztünk van-é az Úr vagy nincsen?”

Tehát a történet lényege ez: Az Örökkévaló,kiszabadítja a népét a rabszolgatartó kezéből, rendkívüli csodák részeseivé tette őket az Úr, látható és minden szempontból, érzékelhető módon volt velük az Úr. Ám a nép, mindíg elégedetlen és hitetlen maradt! Nekik nem volt elég, Isten gondviselése! És amikor az Örökkévaló egy szorult hejzetből kiemelte őket, az helyett hogy örömünnepet hirdettek volna, a soron következő kívánságokkal-problémákkal-elvárásokkal fárasztották Őt! Nekik soha semmi nem volt elég jó! nekik soha semmi nem adott okot a hálára! Nekik soha semmi nem volt elég!... Nade ma??? A Mai nemzedékkel miúság? A maiak tudnak hálásak lenni? Tudnak vígasztalódni a múltban történt szabadításban-gondviselésben-megsegítésben? A mai generáció reménységteljes várakozással tekint Istenre a nehéz helyzetekben, avagy elvárásokkal-elégedetlenséggel fárasztja az Urat, akárcsak azok akik el is vesztek? A Hálátlanság, igenis Bűn! És ez a bűn nemcsupán a bűn mivolta miatt választhat el sok esetben az Istentő, hanem még egy további dolog miatt is...

Zsolt 100,4
„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornáczaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét!”

Mózesnek így szólt az Örökkévaló,midőn az Ő rendelése szerint nekiállt, hogy elkészítse a Sátort, és minden tárgyat ami abba kerül:

2Móz 25,40
„Vigyázz, hogy arra a formára csináld, a mely a hegyen mutattatott néked.”

És így épült fel a sátor, és az alapján épült a Béjt haMidrash is! Az Úr elé való járulás is az szerint történhetett! Volt először is a kapu! És ezen Zsoltár szerint:

Zsolt 100,4
„Menjetek be az ő kapuin hálaadással...”

Testvérem: Ha a te szívedben nincsen hála Isten felé, akkor te soha nem is jutsz Isten elé!!! A Kaput megkerülni lehetetlen! a kapun, pedig csak hálaadással lehetséges bemenni! És bár a földön már nem áll a Béjt ha Midrásh, de a Mennyekben még igenis megvan,és ez nem változik! És ez a kijelentésem, a Zsidókhoz írt levél 3 szerint áll!

Zsidókhoz írt levél 3,1-19
„Annakokáért szent atyafiak, mennyei elhívásnak részesei, figyelmezzetek, a mi vallásunknak apostolára és főpapjára, Krisztus Jézusra, A ki hű ahhoz, a ki őt rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában. Mert ez nagyobb dicsőségre méltattatott, mint Mózes, a mennyiben a ház építőjének nagyobb a tisztessége, mint a háznak. Mert minden háznak van építője, a ki pedig mindent elkészített, az Isten az. Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában, mint szolga, a hirdetendőknek bizonyságára, Krisztus ellenben mint Fiú a maga háza felett, a kinek háza mi vagyunk, ha a bizodalmat és a reménységnek dicsekedését mind végig erősen megtartjuk. Annakokáért a mint a Szent Lélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok, Meg ne keményítsétek a ti szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés ama napján a pusztában, A hol a ti atyáitok próbára tevéssel megkísértének engem és látták az én cselekedeteimet negyven esztendeig. Azért megharagudtam arra a nemzetségre és mondám: mindig tévelyegnek szivökben; ők pedig nem ismerték meg az én útaimat. Úgy hogy megesküdtem haragomban, hogy nem fognak bemenni az én nyugodalmamba. Vigyázzatok atyámfiai, hogy valaha ne legyen bármelyikőtöknek hitetlen gonosz szíve, hogy az élő Istentől elszakadjon; Hanem intsétek egymást minden napon, míg tart a ma, hogy egyikőtök se keményíttessék meg a bűnnek csalárdsága által: Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha ugyan az elkezdett bizodalmat mindvégig erősen megtartjuk. E mondás szerint: Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a ti szíveiteket, mint az elkeseredéskor. Mert kik keseredtek el, mikor ezt hallák? Nemde mindazok, a kik kijövének Égyiptomból Mózes által? Kikre haragudott vala pedig meg negyven esztendeig? avagy nem azokra-é, a kik vétkeztek, a kiknek testei elhullottak a pusztában? Kiknek esküdött pedig meg, hogy nem mennek be az ő nyugodalmába, hanemha az engedetleneknek? Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenség miatt.”

Azt mondja a Prédikátor:

Préd 3,15
„A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.”

Ennek a kijelentésnek a bizonysága szerint pedig, a II Mózes 17.ben leírt végzetes történet a mai kor nemzedékében újra megismétlődik! Mert ezek serint vannak és lesznek olyan emberek, akik azért nem mehetnek be az Úr nyugodalmába, mert nem tudnak hálásak lenni! A Hálátlanság pedig a Zsidókhoz írt levél szerzője szerint, nem más mint: HITETLENSÉG! Mivel pedig, hogy Isten szerint:

5Móz 19,15
„Ne álljon elő egy tanú senki ellen semmiféle hamisság és semmiféle bűn miatt; akármilyen bűnben bűnös valaki, két tanú szavára vagy három tanú szavára álljon a dolog.”

Lássuk ugyan erről a dologról, hogyan vélekedik Pál?

Korinthusbeliekhez írt I. levél 10,1-14
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék. Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek. Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.”

Vajon csak számomra tűnik úgy, hogy teljes az összhang a Tanítók között ebben a dologban? Jézus, a mi Urunk, erre nézve is kódolt egy tanítást számunkra! Olvassuk együtt:

Lukács 11,9-13
„Én is mondom néktek: Kérjetek és megadatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Melyik atya pedig az közületek, a kitől a fia kenyeret kér, és ő talán követ ád néki? vagy ha halat, vajjon a hal helyett kígyót ád-é néki? Avagy ha tojást kér, vajjon skorpiót ád-é néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.”

Mielőtt megzavarna bennünket a 13.vers, miszerint:

„Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok Szent Lelket azoknak, a kik tőle kérik.”

Jussunk értelemre az felett, hogy itt nem a Szentlélek keresztségről szól az Úr, hanem egy más aspektust mutat fel a Szentlélekkel kapcsolatban!

Jn 16,13
„De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek.”

Elvezet tehát minden Igazságra, és ebben az is benne van, hogy Isten nem rabszódikusan-vagy felületesen gondviselő Isten, hanem TÖKÉLETES! Ahogyan a múltban teljesítette a vágyainkat,beteljesítette a szükségeinket, úgy most is meg fog segíteni, és ez után is! Mert forrjon ezzel is egybe a következő Ige egyszer és mindenkorra:

Jak 1,17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, a kinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Tehát a Luk.11-ben megadott Tanítással, mintegy felmutatja nekünk, hogy az Istennel való kapcsolatunk felmérhető a családunkkal, illetve az emberekkel való kapcsolatunkban! Hiszen ezt is Jézus mondja:

Mt.7,12
„A mit akartok azért, hogy az emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.”

Gondoljuk csak meg Testvérek: Ha mi ember létünkre, valamely családtagunkat-barátunkat-felebarátunkat megajándékozunk-megsegítünk, ha hálát nem is várunk, (minthogy mi csupán emberek vagyunk), ámde az azért jól esik, ha láthatjuk a megajándékozott-megsegített örömét! Menyire le tud minket is lombozni, ha az, amit látunk, nélkülözi az örömöt... Mennyivel inkább az Istent! Valamiért az van, hogy úgy ahogyan régen, úgy ma sem tudnak az emberek hálásak lenni! Mert amikor egy testvér megsegít bennünket, szánkkal mondjuk ugyan hogy Isten által történt a dolog, és ezért hálásak vagyunk, ám sajnos a következő pillanatban már az megy végbe sokakban, hogy: ez a szükség kipipálva, jöhet a következő! És ez Isten szemében gonosz dolog! Ráadásul, akár régen úgy ma is: Nemcsak hogy Isten felé nincs hála, de sajnos többször tanuja voltam annak a gyakorlatnak, hogy abba a Testvérbe akit Isten használt a segítség-az áldás közlésébe, nos a következő pillanatban már bele is rúgott az, aki részesült az áldásban... Testvérek. Amíg van időnk, tanuljunk meg hálásak lenni Istennek! Emlékezzünk meg irántunk való jóságáról, és dicsőítsük őt!

 

Nyomtatás