A Türelmetlenségről...

A Türelmetlenségről...


Préd 11,1
„Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt.”

Egykor, Eggyiptomban, az egykori Micráimban az volt a bevett gyakorlat, hogy amikor a Nílus megáradt, a termés elveszett, és megmaradt raktárban levő gabona kevés volt, a megáradt területeken a vízbe szórták a gabonát... Az akkoriak életvitel szerűen gyakorolták a hitben való vetést. Hitben vetettek, mert minden gyakorlat és ésszerűség ellenében tettek, amikor a vízbe szórták a magot. Gondolhatták volna azt is, hogy az a vízben elrothad, meghogy csak a halak eledele lesz. Gondolhatták volna azt is hogy az ár elsodorja, és más fog esetleg profitálni a termésből, ha lesz is termés... meg még sokmindent is gondolhattak "VOLNA" de nem filóztak ezeken, hanem hittek a bő termésben, és ennek reménységében vetettek. A Termésük pedig bő volt, mert a megáradt folyó hordaléka, az iszap, termékeny termőföldnek bizonyult minden ilyen esetben.miután a folyó visszahúzódott, termékeny földet hagyott maga után, és ebbe került a gabona! Mielőtt kétségbe esnétek, ezúton is Isten Igéjéről, a Hitéletről szeretnék beszélni, és nem a földművelésről...Bár tagadhatatlan, hogy nem kevés párhuzam van a kettő között! Mert először is: Mi istennek a termőföldje vagyunk, és az Ige a mag, mely él és megmarad örökké! Erről beszél az Ige is:

1Pt 1,23
„Mint a kik újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Istennek ígéje által, a mely él és megmarad örökké.”

Ennek a Pétertől való idézetnek az eredeztetője pedig maga az Isten, aki a Prófétán keresztül ezt üzente népének:

Ézsaiás 55,6-13
„Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van. Hagyja el a gonosz az ő útát, és a bűnös férfiú gondolatait, és térjen az Úrhoz, és könyörül rajta, és a mi Istenünkhöz, mert bővelkedik a megbocsátásban. Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál! Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem. Mert örömmel jöttök ki, és békességben vezéreltettek; a hegyek és halmok ujjongva énekelnek ti előttetek, és a mező minden fái tapsolnak. A tövis helyén cziprus nevekedik, és bogács helyett mirtus nevekedik, és lesz ez az Úrnak dicsőségül és örök jegyül, a mely el nem töröltetik.”

Miről is beszélünk? Hogyan kapcsolhatóak ezek a kezdő igénkhez, azaz a Prédikátor könyvének, 11,1-es Igéjéhez? Tehát:Vesd a te kenyeredet a víz színére, mert sok nap mulva megtalálod azt. Nos a következő képpen kapcsolódnak ezek:

János Evangyélioma 4,1-34
„Amint azért megtudta az Úr, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel, mint János, (Jóllehet Jézus maga nem keresztelt, hanem a tanítványai,) Elhagyá Júdeát és elméne ismét Galileába. Samárián kell vala pedig általmennie. Megy vala azért Samáriának Sikár nevű városába, annak a teleknek szomszédjába, a melyet Jákób adott vala az ő fiának, Józsefnek. Ott vala pedig a Jákób forrása. Jézus azért, az utazástól elfáradva, azonmód leüle a forráshoz. Mintegy hat óra vala. Jöve egy samáriabeli asszony vizet meríteni; monda néki Jézus: Adj innom! Az ő tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Monda azért néki a samáriai asszony: Hogy kérhetsz inni zsidó létedre én tőlem, a ki samáriai asszony vagyok?! Mert a zsidók nem barátkoznak a samáriaiakkal. Felele Jézus és monda néki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, a ki ezt mondja néked: Adj innom!; te kérted volna őt, és adott volna néked élő vizet. Monda néki az asszony: Uram, nincs mivel merítened, és a kút mély: hol vennéd tehát az élő vizet? Avagy nagyobb vagy-é te a mi atyánknál, Jákóbnál, a ki nékünk adta ezt a kutat, és ebből ivott ő is, a fiai is és jószága is? Felele Jézus és monda néki: Mindaz, a ki ebből a vízből iszik, ismét megszomjúhozik: Valaki pedig abból a vízből iszik, a melyet én adok néki, soha örökké meg nem szomjúhozik; hanem az a víz, a melyet én adok néki, örök életre buzgó víznek kútfeje lesz ő benne. Monda néki az asszony: Uram, add nékem azt a vizet, hogy meg ne szomjúhozzam, és ne jőjjek ide meríteni! Monda néki Jézus: Menj el, hívd a férjedet, és jőjj ide! Felele az asszony és monda: Nincs férjem. Monda néki Jézus: Jól mondád, hogy: Nincs férjem; Mert öt férjed volt, és a mostani nem férjed: ezt igazán mondtad. Monda néki az asszony: Uram, látom, hogy te próféta vagy. A mi atyáink ezen a hegyen imádkoztak; és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, a hol imádkozni kell. Monda néki Jézus: Asszony, hidd el nékem, hogy eljő az óra, a mikor sem nem ezen a hegyen, sem nem Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. Ti azt imádjátok, a mit nem ismertek; mi azt imádjuk, a mit ismerünk: mert az idvesség a zsidók közül támadt. De eljő az óra, és az most vagyon, amikor az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul. Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Monda néki az asszony: Tudom, hogy Messiás jő (a ki Krisztusnak mondatik); mikor az eljő, megjelent nékünk mindent. Monda néki Jézus: Én vagyok az, a ki veled beszélek. Eközben megjövének az ő tanítványai; és csodálkozának, hogy asszonnyal beszélt; mindazáltal egyik sem mondá: Mit keresel? vagy: Mit beszélsz vele? Ott hagyá azért az asszony a vedrét, és elméne a városba, és monda az embereknek: Jertek, lássatok egy embert, a ki megmonda nékem mindent, a mit cselekedtem. Nem ez-é a Krisztus? Kimenének azért a városból, és hozzá menének. Aközben pedig kérék őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél! Ő pedig monda nékik: Van nékem eledelem, a mit egyem, a mit ti nem tudtok. Mondának azért a tanítványok egymásnak: Hozott-é néki valaki enni? Monda nékik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki elküldött engem, és az ő dolgát elvégezzem.”

Jézus Krisztusnak, tehát az Isten Igéjének az eledele az volt, hogy Isten Igazságát vetette! Miben üzenet ez számunkra a mai napon? Egyáltalán: hordoz-e ez üzenetet számunkra? Nos: látunk és láthatunk kiégett-megcsömörlött hívőket, Testvéreket, akik valamikor jól indultak... A Kezdetben nagy tűzzel, hevesen égtek az Úrért. Azután a mindennapok kihívásai miatt, minthogy nem látták a vetésük eredményét, meglankadtak, megfáradtak. Az Úr előre megmondta hogy ez nagy veszély, és bizony lesznek akiket ez tesz tönkre:

Máté Evangyélioma 13,1-23
„Azon a napon kimenvén Jézus a házból, leüle a tenger mellett. És nagy sokaság gyülekezék ő hozzá, annyira, hogy ő a hajóba méne leülni; az egész sokaság pedig a parton áll vala. És sokat beszéle nékik példázatokban, mondván: Ímé kiméne a magvető vetni, És a mikor ő vet vala, némely mag az útfélre esék; és eljövén a madarak, elkapdosák azt. Némely pedig a köves helyre esék, a hol nem sok földje vala; és hamar kikele, mivelhogy nem vala mélyen a földben. De mikor a nap felkelt, elsüle; és mivelhogy gyökere nem vala, elszáradott. Némely pedig a tövisek közé esék, és a tövisek felnevekedvén, megfojták azt. Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit. A kinek van füle a hallásra, hallja. A tanítványok pedig hozzámenvén, mondának néki: Miért szólasz nékik példázatokban? Ő pedig felelvén, monda nékik: Mert néktek megadatott, hogy érthessétek a mennyek országának titkait, ezeknek pedig nem adatott meg. Mert a kinek van, annak adatik, és bővölködik; de a kinek nincs, az is elvétetik tőle, a mije van. Azért szólok velök példázatokban, mert látván nem látnak, és hallván nem hallanak, sem nem értenek. És beteljesedék rajtok Ésaiás jövendölése, a mely ezt mondja: Hallván halljatok, és ne értsetek; és látván lássatok, és ne ismerjetek: Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallottak, és szemeiket behunyták; hogy valami módon ne lássanak szemeikkel, és ne halljanak füleikkel, és ne értsenek szívükkel, és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket. A ti szemeitek pedig boldogok, hogy látnak; és a ti füleitek, hogy hallanak. Mert bizony mondom néktek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, a miket ti láttok, és nem látták; és hallani, a miket ti hallotok, és nem hallották. Ti halljátok meg azért a magvető példázatát. Ha valaki hallja az ígét a mennyeknek országáról és nem érti, eljő a gonosz és elkapja azt, a mi annak szívébe vettetett vala. Ez az, a mely az útfélre esett. A mely pedig a köves helyre esett, ez az, a ki hallja az ígét, és mindjárt örömmel fogadja; De nincs gyökere benne, hanem csak ideig való; mihelyt pedig nyomorgatás vagy üldözés támad az íge miatt, azonnal megbotránkozik. A mely pedig a tövisek közé esett, ez az, a ki hallja az ígét, de e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja az ígét, és gyümölcsöt nem terem. A mely pedig a jó földbe esett, ez az, a ki hallja és érti az ígét; a ki gyümölcsöt is terem, és terem némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harmincz annyit.”

Bizony a türelmetlenség teszi kövessé a hívek szívét, megakadályozva azt hogy az Ige mélyen gyökerezzen! Testvérek: Ez nem egy ezeddig még nem volt, előjellen nem bíró, új fordulat... Ezekről már régen is tudtak, sőt! A régiek az ellenségeiken ezt gyakorolták is!

II.Királyok 3,14-19
„És monda Elizeus: Él a Seregek Ura, a ki előtt állok, ha nem nézném Josafátnak, a Júda királyának személyét, bizony téged nem néznélek, és rád sem tekintenék; Hozzatok ide egy énekest. És mikor énekelt előtte az éneklő, az Úrnak keze lőn ő rajta. És monda: Ezt mondja az Úr: Csináljatok itt és ott e patakon árkokat; Mert ezt mondja az Úr: Nem láttok sem szelet, sem esőt, és mégis e patak megtelik vízzel, hogy ihattok mind ti, mind a ti nyájatok és barmaitok. Kevés pedig még ez az Úr szemei előtt, hanem a Moábot is kezetekbe adja. És megvesztek minden kulcsos várost és minden szép várost, és minden jótermő fát kivagdaltok, és minden kútfőt betöltötök, és minden jó szántóföldet behánytok kövekkel.”

Illetve:

2Kir 3,25
„És városaikat lerontották, és a jó szántóföldekre kiki követ hányt, és elborították azt kövekkel, és minden kútfőt behánytak, és minden jótermő fát kivágtak, úgy hogy csak Kir-Haréset kőfalait hagyták fenn; de körülvevék azt is a parittyások, és lerontották.”

Ezekből bizonyítást nyer, hogy a kövek nem foganásra alkalmatlanná teszik a földet, hanem ellenkezőleg! Gyorsan kikel az ilyen talajra esett mag... csak éppen minthogy nem kerül mélyre a mag, bár hamar kikel, de táptalaj és a talaj védelme híján, gyorsan el is hal! A mi esetünkben ez nem jelenthet mást, csak a türelmetlenséget! Mert ha a vetés után rögvest várjuk a gyümölcsözést, akkor nyilvánul meg az, hogy a hitünk sekélyes tehát nem mélyen gyökerező! Hívők gyakori hibája, hogy ebben az életben szeretnének aratni! Mert Ábrahám gazdagságáról beszélnek, és arról az áldásról öröklés folytán, amiben Ábrahám gazdagságot nyert... Még az áldás beszédét és történetét sem értik azok akik ezeket hirdetik, erre nézve állítanak fel Teóriát... Mert a történet szerint:

I Mózes 14,13-24
„Eljöve pedig egy menekűlt és hírűl hozá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának. A mint meghallá Ábrám, hogy az ő atyjafia fogságba esett, felfegyverzé házában nevekedett háromszáz tizennyolcz próbált legényét és üldözve nyomula Dánig. És csapatokra oszolván ellenök éjszaka ő és szolgái, megveré őket, és űzé őket mind Hóbáig, a mely Damaskustól balra esik. És visszahozá mind a jószágot; Lótot is, az ő atyjafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet. Minekutánna pedig visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, kiméne ő elébe Sodomának királya a Sáve völgyébe, azaz a király völgyébe. Melkhisédek pedig Sálem királya, kenyeret és bort hoza; ő pedig a Magasságos Istennek papja vala. És megáldá őt, és monda: Áldott legyen Ábrám a Magasságos Istentől, ég és föld teremtőjétől. Áldott a Magasságos Isten, a ki kezedbe adta ellenségeidet. És tizedet ada néki mindenből. És monda Sodoma királya Ábrámnak: Add nékem a népet, a jószágot pedig vedd magadnak. És monda Ábrám Sodoma királyának: Felemeltem az én kezemet az Úrhoz, a Magasságos Istenhez, ég és föld teremtőjéhez: Hogy én egy fonalszálat, vagy egy sarukötőt sem veszek el mindabból, a mi a tiéd, hogy ne mondjad: Én gazdagítottam meg Ábrámot. Semmi egyebet, csupán a legények élelmét, és ama férfiak részét, kik én velem eljöttek volt: Áner, Eskhol, Mamré, ők vegyék ki az ő részöket.”

Amit tehát ebben a történetben láthatunk, az az, hogy Ábrahám elhitte Isten Igéretét, miszerint nagy Nemzetté lessz, és gazdag is, de Ábrahám nem ebben az életben akarta learatni az ígéreteket, hanem az eljövendő világban! Hiszen ő nem fogadott el semmit a hadizsákmányból, ám az után fizette a tizedet, ami bár az övé lehetett volna, de még sem kellett neki! Azaz: Megvetette az e világi aratást, a jövendőbeli jobb és örök reményében! Erről beszél a Zsidókhoz írt levél szerzője is:

Zsid.11,8-16
„Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”

Abban az eddigiekben már egységre jutottunk, hogy azok lehetnek az Isteni szövetség részesei, akik követik Ábrahám hitét, illetve hitbeli engedelmességét, és ők is az Isten Igéje által! Hiszen az I Mózes 15 alapján: Bár az Örökkévaló a szövetséget Ábrahámnak adta, de nem vele kötötte, hiszen Ábrahám aludt, és lélekben látta, amint:

1Móz 15,17
„És mikor a nap leméne és setétség lőn, ímé egy füstölgő kemencze, és tüzes fáklya, mely általmegyen vala a húsdarabok között.”

Mostpedig beszéljünk a mai gyakorlatról: Tíz hívőből tíz, ha megkérdezik őket: Mi a hit ellensége, azt mondja: "a hitetlenség!" Pedig nem az! A hitetlenség csupán következmény! A Hit ellensége, ami a legnagyobb rombolást végzi a hívőkben nem más mint a türelmetlenség! A Türelmetlenségre úgy tekintünk, mint egy apró hibára... Pedig ez okozza a legnagyobb rombolást a hívőkben, hisz akadálya a hitbeli vetés folytatásának! Úgy értem: Ha valki elkezdi a hitbeli munkát, a hitélet gyakorlását, ámde "csupán türelmetlen", az minthogy nem látja a gyümölcsözést, vagyis az eredményeket, hamarosan kiég, és hitetlenné válik! És a csapda abban van, hogy kivétel nélkül hívőknek vallják magukat ezek a testvérek! Ez pedig azért baj, mert minthogy Hívők, a Türelmetlenség valós veszéjét, nem vonatkoztatják magukra! Így szépen belesétálnak a pusztulás vermébe! Nézzük Jézus tanítását, ami türelemre nevel minket:

Márk 4,26-29
„És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor az ember beveti a magot a földbe. És alszik és fölkel éjjel és nappal; a mag pedig kihajt és felnő, ő maga sem tudja miképen. Mert magától terem a föld, először füvet, azután kalászt, azután teljes buzát a kalászban. Mihelyt pedig a gabona arra való, azonnal sarlót ereszt reá, mert az aratás elérkezett.”

Istentől áldott Testvérek: A mi hitbeli vetésünk nem más, mint a hitéletünk, a hitbeli cselekedeteink! Az aranyszabály pedig erre vonatkozóan: Nem ide vetünk-nem is itt aratunk! Jézus mondja:

Mt.6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.”

Egyben a 21-es Ige nagy tanítás is: Hiszen ha valaki itt szeretne aratni, akár bővölködést-elfogadást-tiszteletet... annak tehát itt,e világban van a szíve! A Gond pedig az, hogy ez a világ tűzben fog megégni...Ígytehát, minden amiben ezen a világon örömünk tellik, horgonyként köt is ide... az gáz testvérek, mert e világ tűzbe borul Isten ítéletének a napján! Jézus nekünk mindeben példát hagyott, hogy követhessük Őt. Nemcsak pedig hogy példa Ő, de az Isten szava szerint:

Ézs 63,9
„Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban.”

Tehát minden szenvedésünket Ő is szenvedte! Akkor lássuk hogy miről is van szó:

Ésaiás próféta könyve 49,1-4
„Hallgassatok reám, ti szigetek, és figyeljetek távol való népek: anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről. Hasonlóvá tevé számat az éles kardhoz, keze árnyékában rejtett el engem, és fényes nyíllá tett engemet, és tegzébe zárt be engem. És mondá nékem: Szolgám vagy te, Izráel, a kiben én megdicsőülök. És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet; de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.”

Ezen Prófécia szerint, az első három vers szerint: Izraelről van szó, tehát azoról akik Istennel harcolnak... Ezek lehetünk mi is! A 4-dik vers pedig a látszólagos sikertelenségről beszél, miszerint:

„És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet...”

Mondom látszólagos, mert Jézus munkájának eredménye sokára ért csak be, hiszen az Ő gyümölcse is sokáig rejtve maradt! A népe megvetette Őt, hiszen erről beszél amikor azt mondja:

Mk 6,4
„Jézus pedig monda nékik: Nincs próféta tisztesség nélkül csak a maga hazájában, és a rokonai között és a maga házában.”

Ám nem csak a népe vetette Őt meg, de szavai szerint a családja is! Erről olvashatunk is a:

Márk 3,20-21
„Azután haza térének. És ismét egybegyűle a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. A mint az övéi ezt meghallák, eljövének, hogy megfogják őt; mert azt mondják vala, hogy magán kívül van.”

Még Mária a testi anyja és az Ő testvérei is azt gondolták, hogy őrjöng...Nem hittek benne-nem hittek neki... Jézus Isten Igazságát hirdette és élte, sokakat gyógyított, szabadított, tanított... mégis amikor eljött az Ő ideje, akkor mind magára hagyták, elfordultak tőle, megvetették! Megvetették Őt életében-megvetették Őt halálában is... Minden oka és joga megvolt ahhoz, hogy így nyilvánuljon meg elöljáróban már:

Ézsiás 49,4
„És én mondám: Hiába fáradoztam, semmire és haszontalan költöttem el erőmet
...   Ámde ezzel folytatta tanítva és példát adva: ...de az Úrnál van ítéletem, és jutalmam Istenemnél.

Azaz: NE A LÁTHATÓKRA FIGYELJÜNK! Pál így beszél a türelmetlenség ellen:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 3,1-9
„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig a mint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem a ki plántál, nem valami, sem a ki öntöz; hanem a növekedést adó Isten. A plántáló pedig és az öntöző egyek; de mindenik a maga jutalmát veszi a maga munkája szerint. Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok.”

A Hármas versben felemlített: "irigykedés-versengés-visszavonás..." a türelmetlenség keserű gyümölcsei! Testvérek: Megérthetjük tehát, hogy a türelmetlenség, nem is egy pici, mosolyogtató hibácska, hanem valósággal halálos méreg, ami által sokan elbukhatnak azon a várt napon! Mit tehetnek azok, akik feledzték magukban a türelmetlenség áldatlan jelenlétét? A Válaszért forduljunk szintén Isten Igéjéhez:

I Királyok 18,19-39
„Most azért küldj el, gyűjtsd hozzám az egész Izráelt a Kármel hegyre, és a Baál négyszázötven prófétáját, és az Aserának négyszáz prófétáját, a kik a Jézabel asztaláról élnek. És elkülde Akháb mind az egész Izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a Kármel hegyre. És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem. Akkor monda Illés a népnek: Én maradtam meg csak egyedül az Úr prófétái közül; míg a Baál prófétái négyszázötvenen vannak; Adjatok azért nékünk két tulkot, és ők válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. Akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az Úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az Isten. És felelvén az egész sokaság, monda: Jó lesz! És monda Illés a Baál prófétáinak: Válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája. És vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a Baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: Baál! hallgass meg minket! De nem jött szó, sem felelet. És ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek. Mikor pedig már dél lett, elkezdte őket gúnyolni Illés, azt mondván: Kiáltsatok hangosabban, hiszen isten! Talán elmélkedik, vagy félrement, vagy úton van, vagy talán aluszik, és felserken. És elkezdtek hangosan kiabálni és az ő szokásuk szerint késekkel és borotvákkal metélték magokat, míg csak ki nem csordult a vérök. Mikor pedig a dél elmúlt, prófétálni kezdtek egész az esteli áldozatig; de akkor sem lett se szó, se felelet, se meghallgattatás. Akkor monda Illés az egész sokaságnak: Jőjjetek én hozzám. És hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az Úr oltárát, a mely leromboltatott volt. És vőn Illés tizenkét követ, a Jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az Isten azt mondotta volt: Izráel legyen a te neved; És oltárt építe a kövekből az Úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne. És oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; És monda: Töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. Monda ismét: Tegyétek ezt még egyszer! És másodszor is azt tevék. Monda még is: Harmadszor is tegyétek meg! És harmadszor is azt mívelék; Úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. És a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett Illés próféta, és monda: Óh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az Isten az Izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!”

A Kérdésünkre a válasz a 37-es Igétől olvasható:

„Hallgass meg engem, Uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az Úr vagy az Isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! Akkor alászálla az Úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. Mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: Az Úr az Isten! az Úr az Isten!”

Tehát Isten az aki visszafordítja a szíveket! az Ő tüze megemészti a köveket is! A kövek tehát, amik miatt a hit mint a gabona, felszínes és hamar elsül! Tehát a kövek miatt gyümölcstelen a hitélet! Isten tüze az, ami meggyógyít bennünket!

Jeremiás így kiáltott:

Jer 17,14
„Gyógyíts meg engem Uram, hogy meggyógyuljak, szabadíts meg engem, hogy megszabaduljak, mert te vagy az én dicsekedésem!”

Majd így:

Jer.31,18-19
„Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát.”

A zsoltárokban ezt olvassuk:

Zsolt 37,5
„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne, majd ő teljesíti.”

 


Nyomtatás