Törvény-Kegyelem II.

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2012. október 28. Találatok: 2148

Törvény?-Kegyelem? II.

Bizonyosan ismeritek Testvérek, a koncentrikus körök fogalmát, amikor is, egy központi témából kiindulva, egyre szélesebb körökben folytatjuk a kutakodást... Egy ily koncentrikus vizsgálódásra hívlak most benneteket.

Korinthusbeliekhez írt I. levél 10,1-12
„Nem akarom pedig, hogy ne tudjátok, atyámfiai, hogy a mi atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek által; És mindnyájan Mózesre keresztelkedtek meg a felhőben és a tengerben; És mindnyájan egy lelki eledelt ettek; És mindnyájan egy lelki italt ittak, mert ittak a lelki kősziklából, a mely követi vala őket, e kőszikla pedig a Krisztus volt. De azoknak többségét nem kedvelé az Isten, mert elhullának a pusztában. Ezek pedig példáink lőnek, hogy mi ne kívánjunk gonosz dolgokat, a miképen azok kívántak. Se bálványimádók ne legyetek, mint azok közül némelyek, a mint meg van írva: Leüle a nép enni és inni, és felkelének játszani. Se pedig ne paráználkodjunk mint azok közül paráználkodtak némelyek, és elestek egy napon huszonháromezeren. Se a Krisztust ne kísértsük, a mint közülök kísértették némelyek, és elveszének a kígyók miatt. Se pedig ne zúgolódjatok, miképen ő közülök zúgolódának némelyek, és elveszének a pusztító által. Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett. Azért a ki azt hiszi, hogy áll, meglássa, hogy el ne essék.”

Van egy Ige, amely egy ideje, egyre életteltelibb, egyre elevenebb bennem. Szinte minden alkalommal amikor közétek készülök, hogy megosszam veletek amit az Úrtól átveszek számotokra, nos ez az Ige mindíg megszólít:

Dániel próféta könyve 12,1-4
„És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben. És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra. Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké. Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.”

Ezen és az ezt megelőző Prófétai szó pedig tudjuk ugye, hogy a végső időkre, és a végső időkről (!) szólnak... ezek a Próféciák megismétlődnek a Jelenések könyvében is. Most, mielőtt belemélyednénk a kutakodásba, mindenek előtt megfigyelendő a Dániéli Prófécia 4.verse:

"Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás."

Határozott meggyőződésem, hogy ez az az Idő, amikor az Örökkévaló, vizet ad a szomjúhozónak, megelégíti azokat, akik a Mt.5,6 szerint:

„Éhezik és szomjúhozik az Igazságot!”

A Félreértések elkerülése érdekében tisztázzuk tehát újfent:

Jn.17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”

A Mai alkalommal tehát, mint ahogyan mondtam is: egy rendkívül érdekes központi témával kezdenénk, és azon elindulva, egyre szélesedő körökben, keressük-kutassuk-éhezzük-és szomjúhozzuk az Igazságot...

I Kir.12, 25-33
„Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt. És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához; ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala. És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.”

I.Kir.13,1-34
„És ímé Isten embere jöve Júdából Béthelbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! ezt mondja az Úr: Ímé egy fiú születik a Dávid házából, a kinek neve Józsiás lészen, a ki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, a kik most te rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad, És ugyanazon napon csudát tőn, mondván: E lészen jegye, hogy az Úr mondotta légyen ezt: Ímé az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van. És a mikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, a melyet kiáltott vala az oltár ellen Béthelben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, a melyet kinyújtott volt ellene, és nem tudta azt magához visszavonni. És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, a melyet tett vala az Isten embere az Úrnak beszéde által. És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lőn, mint azelőtt. És monda a király az Isten emberének: Jere haza velem és egyél ebédet, meg akarlak ajándékozni. És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen; Mert azt parancsolta az Úr nékem az ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, a melyen elmenéndesz. És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, a melyen Béthelbe ment.És lakozék Béthelben egy vén Próféta,akihez eljövén az ő fia,elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot,a melyet aznap az Isten embere,cselekedett volt béthelben,és a beszédeket,melyeket szóllott vala a Királynak;és elbeszélék azokat az ő atyjuknak. Akkor monda nékik az ő atyjok: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az útat, a melyen elment volt az Isten embere, a ki Júdából jött. És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá, És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, a ki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok. Akkor monda néki: Jere haza velem és egyél kenyeret. De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen; Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, a melyen oda menéndesz. És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És e képen hazuda néki. Megtére azért vele, és kenyeret evék az ő házában, és vizet ivék. Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, a ki őt visszahozta vala, És kiálta az Isten emberének, a ki Júdából jött vala, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, a melyet néked az Úr, a te Istened parancsolt volt; Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, a mely felől azt mondotta vala néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába. És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, a kit visszahozott vala. És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, a mely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak vala. És ímé az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, a melyben a vén próféta lakott. A mit mikor meghallott a próféta, a ki visszahozta vala őt az útról, monda: Az Isten embere az, a ki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úrnak beszéde szerint, a melyet szólott volt néki. És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték. És ő elment és megtalálá a holttestet az útfélre vetve, és a szamarat és az oroszlánt a holttest mellett állva. Az oroszlán nem evett a holtból, és a szamarat sem tépte szét. És felvevé a próféta az Isten emberének holttestét, és feltevé azt a szamárra, és visszahozá azt, és beméne a városba a vén próféta, hogy ott sirassa és eltemesse őt. És eltemeté a holtat a maga sírboltjába, és siraták őt: Ah szerelmes atyámfia! És miután eltemette őt, szóla az ő fiainak, mondván: Ha meghalok, ebbe a sírba temessetek engem is, a melybe az Isten embere temettetett, tetemimet tegyétek az ő tetemei mellé; Mert beteljesedik az, a mit kiáltott az Úrnak beszédével az oltár ellen, a mely Béthelben van, és a magas helyeken való házak ellen, a melyek Samaria városaiban vannak. De még e történet után sem tért meg Jeroboám az ő gonosz útjáról, hanem ismét papokat rendele a nép aljából a magaslatokra, és a ki akarja vala, azt szentelé fel, hogy legyen a magaslatok papja. És ez a dolog lett az oka a Jeroboám háza vétkének, és a föld színéről való kiirtatásának és megsemmisíttetésének.”

Áldott testvérek. Most erre a történetre ne úgy tekintsetek, mint egy régen volt-holnem volt történetre, hanem úgy, hogy ez a történet a maiaknak szólt előjelül, de minthogy ez az Isten népe közül a többséget nem érdekelte, ma is pont ez történik... Lássuk elsőként a két Próféta esetét:Van tehát itt egy, minden valószínűség szerint fiatalabb Próféta, aki így jelenik meg: Az Isten embere. Ez tehát elment azért hogy az Örökkévaló üzenetét átadja a megfelelő helyen, a megfelelő embernek, és ítéletet hirdessen. Ő a küldetését majdnem betöltöltötte...mondom : Majdnem! Mert a küldetésnek az is a része volt, hogy se ne egyen, se ne igyon azon a helyen, abban a városban. Így tehát, a majdnem az nem teljes! És talán ez az oka annak, hogy még a neve sem maradt ránk. De sokan buknak el így ma is... jól indulnak, és nagy dolgokat is cselekednek az Úr utasítására, de a küldetésük végét elhagyják...

Na most jön a képpe a 11-es versben megjelölt: Vén Próféta, aki végül is okozójának "TŰNIK" ennek a bukásnak...mondom "tűnik". Jajj Testvérek, annyi sületlenség, és ostoba magamutogató okfejtés hallatszik el a Hívők közt erről a történetről manapság... A legutóbbi őrjöngés, amit a minap hallottam és végül leverte a biztosítékot, az az volt, hogy minden tekintetben a Vén Próféta volt mindenben a hibás! Elsőként azért, mert ott lakott... Mit keresett ő Béth el-ben? Ezt ráadásul egy oly magasan kvalifikált szolgáló mondta,aki egyrészt a nagy Amerikába szolgál...( mintha az jelentene valamit), másrészt olyan valaki, akinek a neve hallattára a hívők nagy része, mindjárt le is borul. Ha nem is miatta, de azért mindenképpen, mert egy állítólagos csodatevő a Mestere és mentora... Érdekes jellemzés ez a Hívők népes csapatáról... mindjárt teljesen érthetővé is válik, az Ámos 5, és a Zakariás 13... A Hívők kétharmadának az elveszejtéséről szólnak ezek a Próféciák! Egyébbként ez a szolgáló ha egy picit is ismerné a Szentírást, akkor tudná, hogy a Júda és Izráél szakadása, csupán napokkal előbb történt meg, és azaddig egységes nemzetként, Salamon Királysága alatt voltak... Másfelől, ha csak pici ismerete lenne, akkor tudná, hogy Béth El jelentése: Isten Háza... erre ez a neves ostoba, azt mondja: mit keresett ő ott, miért pont ott lakott?

Nézzük inkább az Igét: Tehát a 11-es vers szerint, egy "Vén" Prófétáról van szó. Ez elsősorban azt jelenti, hogy Valóban Próféta, másrészt ebben az esetben a vén, azt is jelenti, hogy megpróbált-gyakorlott-elismert... Ezt azért is fontos tudnunk, mert az az általános vélemény,hogy ha ő valóban az Úr Prófétája lett volna, akkor nem a fiaitól tudta volna meg ezeket a dolgokat, hanem az Úrtól, nem Júdából jött volna más Próféta, hanem ő mindjárt helyben rendezhette volna. Na így beszél egy olyan ember, aki Istennek akar tudást osztani, és világgá akarja kürtölni a roppant okosságát... Ezzel szemben, Isten úgy határozott, hogy az Ő házának városából, tehát Jeruzsálemből menjen egy küldött, adja át az üzenetet, hirdessen ítéletet, és ne időzzön ott semmit, jelezve ezzel azt, hogy onnan semmi nem kell, semmivel nem közösködik velük,és siessen onnan, mint aki tart attól, hogy az ítélet őt is eléri ha még abban a városban van... (egyébbként ez az ítélet és a megvetés jele.) Tehát vissza a vén Prófétához, miszerint: ha ő valóban az lett volna, akkor tudta volna...és ez sajnos teljesen általános a hívők között... ezek a gondolatok vannak a Prófétákról...

De hát a Próféta, üzenet átadó, és nem kalendárium! A Próféta csak azt tudja amit az Úr kijelent neki, és azt hamisítatlanul átadja! ….Csak hír vivő! Nem az a Próféta, aki minden elrejtett dolgot tud,minden titkot ismer, és mindenkor hatalommal szól... Őt Istennek nevezzük! A Próféta az, akit az Örökkévaló kiválaszt, (mondom az Örökkévaló választja ki! és nem az emberek nevelik ki, pofára és pénzért, azután mintegy meghatározva az Istennek: "íme, ezt mi kitanítottuk,meg is fizetett minket, ha üzenni akarsz, akkor neki szólhatsz...)

Most pedig egy nagyon érdekes dolgot mutatok nektek. Vegyük például Ezekiélt... Tudjuk hogy ő Próféta volt! Figyeljétek csak ezt a dolgot:

Ez 20,1
„És lőn a hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén: jövének férfiak Izráel vénei közül megkérdezni az Urat, és leülének előttem.”

Ez 24,1
„És lőn az Úr beszéde hozzám a kilenczedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónapnak tizedikén, mondván:”

Ez 26,1
„És lőn a tizenegyedik esztendőben, a hónap elsején, lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván:”

Ez 29,1
„A tizedik esztendőben, a tizedik hónapban, a hónap tizenkettedikén lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:”

Ez 29,17
„És lőn a huszonhetedik esztendőben, az első hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:”

Ez 30,20
„És lőn a tizenegyedik esztendőben, az első hónapban, a hónap hetedikén, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:”

Ez 31,1
„És lőn a tizenegyedik esztendőben, a harmadik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr szava hozzám, mondván:”

Ez 32,1
„És lőn a tizenkettedik esztendőben, a tizenkettedik hónapban, a hónap elsején, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:”

Ez 32,17
„És lőn a tizenkettedik esztendőben, a hónap tizenötödikén, lőn az Úr beszéde hozzám, mondván:”

Volt hogy hónapok, de volt hogy egy év is eltelt két Istentől való kijelentés között! És ettől még próféta volt! És ugyan ezt megfigyelhetitek Ézsaiásnál-Jeremiásnál... de Dániélnél még több idő is eltelt sokszor két üzenet között... És ettől még Próféták voltak! És mijenek!

Tehát ez a mi Vén Prófétánk, aki valószínűleg csak ki szerette volna venni a részét ebben a szolgálatban, és esetleg azon a Prófétán keresztül,Isteni kijelentésre éhezhetett, nos valóban nem megengedett eszközhöz folyamodott... így szólt: AZ ÚR ANGYALA MONDTA...Tehát nem úgy mint manapság... Manapság mindjárt azt mondják: „az Úr mondta” Talán ezért is mondhatta Pál:

Gal 1,8
„De ha szinte mi, avagy mennyből való angyal hirdetne is néktek valamit azon kívül, a mit néktek hirdettünk, legyen átok.”

Szóval az van, hogy a másik Próféta engedett neki... ezt a maiak úgy mondják: " Neki engedett és nem Istennek!" Nos nem vitatom,valóban ez a szomorú helyzet... csak azt a tudathasadásos őrjöngést nem értem a mostaniaknál, hogy bár ezt annyira jól és tisztán látják, és oly vehemenciával el is ítélik, de ugyan akkor,ugyan ez a viselkedés, amit itt elítélnek, a mai gyakorlatban, legfontosabb alapköve egyben a gyülekezeti életben... Mert ha egy régebbi hívő szól-ha egy tisztelt vezető szól, az akkor felül írja a fiatal által, de Istentől küldött üzenetet... Ugyan is az elbukott Próféta, szintén csak a tisztelet miatt rendelte magát alá annak a Vén Prófétának! EZ TEHÁT AKKOR BŰN VOLT, ÉS ÍTÉLETET VONT MAGÁVAL! MOST ÉS EZ UTÁN IS EZ LESZ! Azért valóban van egy pici különbség, a mai Vének és az között... Az a Vén, belátta, hogy amit tett, az rettenetes bűn. Felvállalta annak következményeit is! A Maiak pedig csak gyáván mossák a kezüket, és a másikra mutogatnak, mást okolnak... Tehát a mi Vénünk, felnyergelteti a csacsiját, és ítéletre megy! Értjük ezt? Mert a Próféta teteme mellett még ott áll az Oroszlán, ami végzett vele... Próbáltátok már a ragadozótól elvenni a prédáját? Egyszer meg lehet próbálni... olyan ez, mint helikopterre katapult ülést szerelni... Szóval ő elmegy, és felajánlja Istennek a lelkét azzal, hogy az ő bűnéért az oroszlán őt is megölheti. Nos ez nem történik meg... ekkor, megérinti a holttestet! Ezzel egyúttal szándékosan kirekeszti magát a közösségből egy időre, mert megfertéztette magát! Vagyis: Ezért a Bűnéért nem mehet áldozatot bemutatni! Meg van írva:

4Móz 19,11-17
„A ki illeti akármely embernek a holttestét, és tisztátalanná lesz hét napig: Az olyan tisztítsa meg magát azzal a vízzel harmadnapon és hetednapon, és tiszta lesz; ha pedig nem tisztítja meg magát harmadnapon és hetednapon, akkor nem lesz tiszta. Valaki holtat illet, bármely embert a ki megholt, és meg nem tisztítja magát, az megfertézteti az Úrnak hajlékát; és irtassék ki az a lélek Izráelből mivelhogy tisztulásnak vize nem hintetett ő reá, tisztátalan lesz; még rajta van az ő tisztátalansága. Ez legyen a törvény, mikor valaki sátorban hal meg. Mindaz, a ki bemegy a sátorba, és mindaz, a ki ott van a sátorban, tisztátalan legyen hét napig. Minden nyitott edény is, a melyen nincs lezárható fedél, tisztátalan. És mindaz, a ki illet a mezőn fegyverrel megöletettet, vagy megholtat, vagy emberi csontot, vagy sírt, tisztátalan legyen hét napig. És vegyenek a tisztátalanért a bűnért való megégetett áldozatnak hamvából, és töltsenek arra élő vizet edénybe....”

Ebben az aspektusban azt mondom: Látható a bűnbánat! Gondoljátok csak el: Egy hét múlva ugyan fölmehetne a bűnéért áldozatot bemutatni, ám szerintetek ezt hogyan, vagy milyen sorrendben teheti? A Bűne ugye egyszer félre vezetés, és ez pedig nem szimpla bűn, hanem súlyos! Ha valakinek a tudatlanságát használja ki valaki, és ez által csalja meg, akkor az a törvényben olyan, mintha vakot vezetne félre... Figyi:

5Móz 27,18
„Átkozott, a ki félrevezeti a vakot az úton! És mondja az egész nép: Ámen!”

De ugye ezzel nem kezdheti a bűnért való áldozást, mert tisztátalanul nem mehet be egyáltalán a templomba! Tehát előbb azért kellene áldozatot bemtatni... de azzal meg hiába kezdi, mert a bűnösre nem mondhatja senki hogy tiszta. Értitek annak a mélységét, amit ez a megvetett Vén Próféta felvállalt, a bűnére rádöbbenve? És ezzel még nincs vége a bűnbánatának, mert még,ki is törli magát és az ő nevét örökre...A maga sírjába temetteti a másik Prófétát... Nem kis dolog, ha az ember sírhelyet vágathatott magának. az egyben rang is...ő pedig ezt a rangot, és a végtisztességet, maga helyett a másiknak adja. Észre vettétek, hogy nem csak a Szentek, de a legbűnösebb emberekről is megemlékezik a Szent tan? Tudunk Ákánról, akire egy hegyet hordtak a bűne miatt, tudunk Dátánról is, aki mindenével együtt elevenen szállt alá a pokolra... Ennek a két Prófétának tudja-e valaki a nevét? A Nevük sem maradt fenn... A Maiak közül is rengeteg megy ítéletre a nevével együtt, és soha nem fognak róluk megemlékezni, mert elbuktak! Csak ezek még nem is tudják...
Akkor tágítsuk tehát a köröket...

De hogyan is jutottunk ezekhez a Prófétákhoz? Mi eredményezte ezt az egészet? Javaslom nézzük meg, mert roppant érdekes következtetésre juthatunk abból... Tehát az ok, a következő történet:

I Kir.12, 25-33
„Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt. És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér ez ország a Dávid házához; Ha felmegy a nép, hogy áldozatot tegyen Jeruzsálemben az Úrnak házában; e népnek szíve az ő urához, Roboámhoz, a Júda királyához hajol, és engem megölnek, és visszatérnek Roboámhoz, a Júda királyához. Tanácsot tartván azért a király, csináltata két arany borjút, és monda nékik: Sok néktek Jeruzsálembe felmennetek: Ímhol vannak a te isteneid, óh Izráel, a kik téged kihoztak Égyiptomnak földéből. És az egyiket helyhezteté Béthelbe, a másikat pedig Dánba. És e dolog nagy bűnnek lett az okozója, mert a nép felment az egyik elé egészen Dánig. Azután felállítá a magas helyek templomát, és papokat szerze a nép aljából, a kik nem voltak a Lévi fiai közül. És szerze Jeroboám egy ünnepet is a nyolczadik hónapban, a hónap tizenötödik napján, a Júdabeli ünnep módja szerint, és áldozék az oltáron. Hasonlóképen cselekedék Béthelben is, áldozván a borjúknak, a melyeket csinált vala, és szerze Béthelben papokat a magaslatokhoz, a melyeket csinált vala. És áldozék azon az oltáron is, a melyet Béthelben állított fel, a nyolczadik hónap tizenötödik napján, abban a hónapban, a melyet az ő szívében gondolt vala; és ünnepet szerze az Izráel fiainak, és felméne az oltárra, hogy jóillatot szerezzen.”

Jeroboám, tehát a hatalomféltés okán, létre hozott egy Másik gyülekezetet, az eredeti hasonlatosságára, kijelölt papokat is, a Léviták hasonlatosságára, Istentisztelet is tartott, az Igazi Hasonlatosságára...( Oltár + áldozás) Ez pedig Istennek nem tetszett! ezzel kezdődött a kalamajka... Húúúúúúúúú de ismerős történet ez Testvérek ugye? Na nem azért mert olvastuk, hanem azért mert ugyan ezt látjuk ma is...

Hatalomféltés... Én vagyok a Pásztor, nektek itt és énvelem kell maradnotok. Megosztás....... Nem kell nektek máshova mennetek, mert Isten azt akarja hogy itt legyetek, ezért vettük az Ő akaratából,és a ti pénzeteken ezt a szép gyülekezeti házat,és ezért költjük rá ha lehet az utolsó filléreteket is. és amit nem a közösségi házra költünk, (ami egyébbként csak az én tulajdonom...) tehát amit nem erre költünk, azon én éldegélem a milliomosok unalmas életét, de természetesen tiértetek. Hasonlóságok:

1; a Léviták hasonlatossága szerint: Szedik-követelik a Tizedet, és hirdetik a felsőbbségüket, lévén közbenjárókká avanzsálódtak a köztudatban.

2; az Oltár és az áldozás hasonlatossága szerint: Van itt szózat, meg dicsi,ha jók lesztek, akkor még a Shofárt is megfújjuk nektek, ez a kizárólagos hely az üdvösségre.

3; Az Isten képe, bár itt nem is hasonlít ahhoz akit az "ott" kijelentett és megírt dolgokból meg lehet ismerni, de ez van, és ha "oda" nem mész, akkor fel sem fog tünni a különbség...(mi majd teszünk róla)

Na most a helyzet az az Testvérek, hogy a következő hasonlóság... nevezném inkább így: azonosság, a végben lesz! Tudjátok, lesz majd egy nagy Tűz... Tehát megérkeztünk a 2012-es évhez... Tudjátok-e Testvérek, hogy minek a világosságánál láttuk meg ezeket a sokak előtt rejtett dolgokat? Ha megértjük hogy mi az, akkor megértjük azt is, hogy mások miért nem látják! A Tóra!!! A Tóra, az örökkévaló tanítása, amit Mózes által adott nekünk Örökül.

A Tóra a Tanításoknak, és parancsolatoknak összessége, továbbá a példaadás arra nézve, hogyan lesz velünk ha ellenszegülünk az Örökkévaló parancsolatainak, illetve hogy mennyire csodálatos dolgokban, gondviselésben,szabadulásban,oltalomban... van részük azoknak akik neki engednek! A Tóra a mérőzsinór, a Tóra a viszonyítási pont, a Tóra az Igazságnak világossága, és a Tóra alkalmazásával tudjuk elválasztani a jót-a rossztól, az Igazat a hamistól... A Tóra az Örökkévaló szava, amit-(AKIT) Szabadítóul-Üdvözítőül-gyógyítóul-vígasztalóul-tanácsosul-vezetőül-világosságul adott nekünk! A Tóra által ismerjük meg az Örökkévalót, és szintén a Tóra által ismerjük meg: múltunkat-jelenünket-jövőnket. A Tóra, Tükör! És ebben a Tükörben megláthatjuk hamisítatlanul magunkat, és tudjuk pozícionálni a helyzetünket. A Prédikátor ezt mondja:

Préd.1,9-11
„A mi volt, ugyanaz, a mi ezután is lesz, és a mi történt, ugyanaz, a mi ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. Van valami, a miről mondják: nézd ezt, új ez; régen volt már száz esztendőkön át, melyek mi előttünk voltak. Nincs emlékezet az előbbiekről; azonképen az utolsó dolgokról is, melyek jövendők, nem lesz emlékezet azoknál, a kik azután lesznek.”

Ami volt... az van most is... Az Örökkévaló,Mózes által figyelmeztette az Övéit jó előre!

V.Mózes 26,15-19
„Tekints alá a te szentségednek lakóhelyéből a mennyekből, és áldd meg Izráelt, a te népedet, és a földet, a melyet nékünk adtál, a mint megesküdtél vala a mi atyáinknak, a tejjel és mézzel folyó földet. E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”

Majd így szólt az Úr:

V.Mózes 30,8-20
„Te azért térj meg, és hallgass az Úr szavára, és teljesítsd minden parancsolatát, a melyeket én e mai napon parancsolok néked. És bővölködővé tesz téged az Úr, a te Istened kezeidnek minden munkájában, a te méhednek gyümölcsében, a te barmodnak gyümölcsében és a te földednek gyümölcsében, a te jódra. Mert hozzád fordul az Úr és öröme lesz benned a te jódra, a miképen öröme volt a te atyáidban. Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, a melyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt. Lám elődbe adtam ma néked az életet és a jót: a halált és a gonoszt. Mikor én azt parancsolom néked ma, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, hogy járj az ő útain, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendeléseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az Úr, a te Istened a földön, a melyre bemégy, hogy bírjad azt. Ha pedig elfordul a te szíved, és nem hallgatsz meg, sőt elhajolsz és idegen isteneket imádsz, és azoknak szolgálsz; Tudtotokra adom ma néktek, hogy bizony elvesztek: nem éltek sok ideig azon a földön, a melyre a Jordánon általkelvén, bemégy, hogy bírjad azt. Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, a mely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja azt.”

Most pedig újra tágítsuk a köröket...

A 11-es verset szeretném kiemelni:

„Mindezek pedig példaképen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, a kikhez az időknek vége elérkezett.”

Volt tehát előbb a törvény előtti éra, és erre az volt jellemző, hogy az emberek szerteszét jártak, és elszóródtak a föld színén... ekkor bár ki aki Istent kereste, ahhoz odafordult az Úr, és vele volt...

Azután eljött a törvényadás időszaka, erre pedig az volt a jellemző, hogy az ígéretek földjétől távol voltak ugyan, de az Örökkévaló összegyüjtötte őket, és tanította és vezette azokat, akiket a népének fogadott. Megadta tehát nekik az Igéket hogy tanulhassanak, és az Ígéreteket örökölhessék. Erre a korra több dolog volt a jellemző: A Parancsolatokat testileg élték,azokat testileg követték, 2; Az Örökkévaló által adott mennyei táplálékot gyűlölték, és a parancsolatok ellen mindíg lázadtak.

IV.Mózes 21,5-6
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből.”

Az ezt követő időszakban is rendszeresek voltak az Örökkévaló Igéi elleni lázadások, és ez annyira általános lett, hogy a megszabadultak közül csupán két ember: Káleb és Yósua mehetett be az Ígéret földjére... csak ketten voltak hát, akik értékelték az Isten Igéjét, és csak ők engedelmeskedtek! Istennel kapcsolatban a szabadság és a segítség az örvendetes volt ugyan a megszabadultak számára, de amikor az Örökkévaló engedelmességre hívta őket... nos az már nem tetszett... Erre a korszakra jellemző kimerevített kép:

Jer.32,30-34
„Mert Izráel fiai és Júda fiai ifjúságoktól fogva csak azt cselekedték, a mi gonosz az én szemeim előtt, és az Izráel fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr. Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, a melyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől. Az Izráel fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, a melyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők magok, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai. És háttal fordultak felém és nem arczczal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására. Sőt az ő útálatosságaikat behelyezték a házba, a mely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.”

Majd ismét jelzi ezekért a rabszolgaságot, ámde ugyan akkor annak végét, és a szabadulás teljességét is:

Jer.32,37-44
„Ímé én összegyűjtöm őket mindama földekről, a melyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban. És népemmé lesznek nékem, én pedig nékik Istenök leszek. És adok nékik egy szívet és egy útat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nékik és az ő fiaiknak ő utánok. És örökkévaló szövetséget kötök velök, hogy nem fordulok el tőlök és a velök való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívökbe, hogy el ne távozzanak tőlem. És örvendezek bennök, ha jót cselekedhetem velök és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel. Mert ezt mondja az Úr: A miképen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképen hozom rájok mind azt a jót, a miket én ő felőlök mondok. És vesznek még mezőt e földön, a mely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, és odaadatik a Káldeusok kezébe. Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr.”

Ám az Örökkévaló, pontosan itt, hűen az Ábrahámnak tett ígéretéhez, ismét jelzi, hogy kitágítja az Izráél sátorának köteleit, és sátorát kiterjeszti minden nép fölé. Elsőként az ígéret:

I Mózes 22,15-18
„És kiálta az Úrnak Angyala Ábrahámnak másodszor is az égből. És monda: Én magamra esküszöm azt mondja az Úr: mivelhogy e dolgot cselekedéd, és nem kedvezél a te fiadnak, a te egyetlenegyednek: Hogy megáldván megáldalak tégedet, és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait, és mint a fövényt, mely a tenger partján van, és a te magod örökség szerint fogja bírni az ő ellenségeinek kapuját. És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”

Ennek módjáról pedig ezt mondta:

Ésaiás próféta könyve 42,1-9
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek.”

/Ugye észrevettük hogy egyfolytában a törvényre emlékeztet... Majd Így szólt az ígéretek beteljesedése előtt:

Mal.4,4-6
„Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, a melyet rendeltem ő általa a Hóreben, az egész Izráelnek rendelésekül és ítéletekül. Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja. És az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jőjjek és meg ne verjem e földet átokkal.”

Ezután, ismét 400-év csönd következik, és mikor már azt gondolták, hogy az Örökkévaló elfeledkezett a népéről... akár Mózesnél... Eljön a bemerítő, aki az Illés lelkével teszi Illés szolgálatát. Az emberek a törvény által felismerték a bűnösségüket, és vallást tettek a bűneikről, és bemerítkeztek. Ezután eljött a Messiás! Ő Pedig, a Próféciák beteljesedéseként, a Törvényt tanította!

V.Mózes 18,18-19
„Prófétát támasztok nékik az ő atyjokfiai közül, olyat mint te, és az én ígéimet adom annak szájába, és megmond nékik mindent, a mit parancsolok néki. És ha valaki nem hallgat az én ígéimre, a melyeket az én nevemben szól, én megkeresem azon!”

illetve:

Ézsaiás 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”

Jézus tehát a Törvényt tette naggyá! Azaz a törvényt, emberileg betölthetetlen szintre emelte,

Mt.5,27-48
„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne paráználkodjál! Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az ő szívében. Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. Megmondatott továbbá: Valaki elbocsátja feleségét, adjon néki elválásról való levelet. Én pedig azt mondom néktek: Valaki elbocsátja feleségét, paráznaság okán kívül, paráznává teszi azt; és a ki elbocsátott asszonyt veszen el, paráználkodik. Ismét hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Hamisan ne esküdjél, hanem teljesítsd az Úrnak tett esküidet. Én pedig azt mondom néktek: Teljességgel ne esküdjetek; se az égre, mert az az Istennek királyi széke; Se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert a nagy Királynak városa; Se a te fejedre ne esküdjél, mert egyetlen hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé; Hanem legyen a ti beszédetek: Úgy úgy; nem nem; a mi pedig ezeken felül vagyon, a gonosztól vagyon. Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is. És a ki törvénykezni akar veled és elvenni a te alsó ruhádat, engedd oda néki a felsőt is. És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre. A ki tőled kér, adj néki; és a ki tőled kölcsön akar kérni, el ne fordulj attól. Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, a ki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, a kik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.”

Jééé ez tényleg a tíz parancsolat... csak sokkal magasabb szintre emelve...emberileg betölthetetlenné téve... ám a tökéletes engesztelő áldozata által,( ami szintén a törvényben lett meghatározva), lehetővé tette az újjá születést immár nem a férfi magvából, tehát nem Ádámi természet szerint, hanem Isten lelke szerint...

Jn.1,12-13
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”

Viszont ezt kizárólagos és egyetlen lehetőséggé is tette!

János Evangyélioma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

Így újjá születve tehát, a Szövetség jelen és egyben végső szakaszában, immáron nem testileg követjük a Szent Tant,nem testileg töltjük be a törvényt, hanem Lélek szerint tehát! Ezért mondta Pál:

Gal.5,25
„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk.”

Ezután a Tökéletes és Örök érvényű engesztelő áldozat után elhangzik Jézustól:

Mt.28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

De azért ez is érdekes.... Észre vettétek ti is? Az Isteni rendelés szerint tehát, a Zsidók tegyék tanítványokká a nemzeteket! Megsúgom: Az Apostolok Zsidók voltak! Na ez után pedig újra az történik, hogy az Örökkévaló, egy néppé teszi azokat, akik róla neveztetik magukat...( hisznek benne) ezt nevezzük az egyháznak(!) és vezeti ezeket a lélek útján...

Jn.14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Ámde az a furi helyzet állt elő, hogy:

Préd.3,15
„A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.”

Mert a maiak újra a törvény, a mennyei mana ellen lázadnak, és azon agyalnak: "kell-e nekünk a törvény?" vagyis az Út... És együtt zúgolódik a mai nemzet a régivel:

IV.Mózes 21,5
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.”

Nos hát leszögezhetjük hogy nem ez az az egyesülés, amiről a Malakiási Ige szólt:

„...A Fiak szívét az Atyákhoz, az Atyák szívét a Fiakhoz fordítja..."

A Történet pedig folytatódik, éspedig pont úgy ahogyan régen volt! Mert mint tudjuk, az akkoriak közül csak ketten mehettek be az ígéret földjére... Nos arányaiban valami ilyesmi lesz ezúttal is:

Ámos 5, 18-24
„Jaj azoknak, a kik kívánják az Úrnak napját! Mire való néktek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság. Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg. Nem sötétség lesz-é az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz. Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben. Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nékem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek. Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom. Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.”

Ugye észre vettük, hogy azoknak jajj akik az Úr napját várják... tehát nem az Istenteleneknek szól ez! De számszerű eredmény itt kapunk:

Zak.13, 8-9
„És lészen az egész földön, így szól az Úr: a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta. És beviszem a harmadrészt a tűzbe, és megtisztítom őket, a mint tisztítják az ezüstöt és megpróbálom őket, a mint próbálják az aranyat; ő segítségül hívja az én nevemet és én felelni fogok néki; ezt mondom: Népem ő! Ő pedig ezt mondja: Az Úr az én Istenem!”

Tehát, a valaha élt hívők összességének a kétharmada, bal kéz felöl menetel... Ezt mondja Péter is:

I Péter 4,12-19
„Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, a mely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; Sőt, a mennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek. Boldogok vagytok, ha Krisztus nevéért gyaláznak titeket; mert megnyugszik rajtatok a dicsőségnek és az Istennek Lelke, a mit amazok káromolnak ugyan, de ti dicsőítitek azt. Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó: Ha pedig mint keresztyén szenved, ne szégyelje, sőt dicsőítse azért az Istent. Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Tehát újra: Nem azt hirdetem, hogy a törvény cselekedetei által van az Üdvösség, hanem azt, hogy akiben az Úr él,(!) az nem vét a törvény ellen! De megfordítom ezt a kérdést, és most azokhoz szólok, akik szerint nem kell a törvénnyel foglalkozni: Tehát ti azt hirdetitek, hogy szabad bálványt imádni? Szabad Isten nevével játszani? Szabad paráználkodni? Szabad gyilkolni??? Vagy lopni-hazudozni??? Ha most valaki azt mondja hogy Igen, Nos akkor én is azt mondom: Látlak téged BALKÉZ FELŐL MENNI... Van egy érdekes Ige a Törvényben... ez egyben vitatott a pozíciója miatt is... Nos a Zsidók szerint, (Ők így kapták, tehát tudják.) , Két kőtábla adatott Istentől, és mindkettőn öt-öt parancsolat volt felírva... A Kereszténység szerint pedig, az elsőn négy-míg a másodikon hat Parancsolat van... Megjegyzem ez jelzi is, hogy nem értik a Parancsolatokat. Tehát ez: S'má Yisráél:

II.Mózes 20,12
„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked.”

Ez tehát az Örökkévalótól, az első kőtáblán adatott! Miért? Mert az Örökkévaló minden, Örök időre vonatkozó rendelése végén így szólt: Például:

II.Mózes 12,26-27
„Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok...”

Vagyis: Az Örökkévaló Tanítását a Szülőknek kell tovább adni a gyermekeik számára! Ez persze bár a legfőbb ok, ám csak az egyik jelentése! Gyakorta vagyok fültanuja annak, hogy azt mondják: „ Nekem azt mondta az Úr, hogy tegyem ezt, vagy azt, és megtettem, és annyira megáldott engem az Úr...” De az aki azt mondta hogy tedd ezt vagy azt, azt is mondta, hogy : Ne Imádj bálványokat! Ne ölj- ne tarts haragot! Ne paráználkodj!...

Nyomtatás