Szolgálat Isten szemszögéből

Szolgálat Isten szemszögéből


Márk evangéliuma 10,42-45
"Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, akik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, aki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És aki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért."

Jézus nem hatalmaskodni és nem a saját hasznáért jött az emberek közé. Bár manapság sok ember ki Jézus nyomdokaiban gondolja magát, élősködik és uralkodik a nyájon, holott épp neki kellene táplálnia azt. Jézus helyre teszi a szolgálat kérdését, mintegy megfordítva a világi rendet amelyet valamennyien jól ismerünk. Az erős elnyomja a gyengébbet, a nagyobb a kisebbet vagy a kevély a szelídet. Ezek testies fegyverek, szolgálatra való kényszerítésre. Ám az Isten szerinti szolgálat alappillére az Istennek való alárendelődés, önszántunkból mégpedig Istennel való teljes egyetértésben! A motivációnk a szolgálatra pedig az Úr iránt érzett szeretetünk és Istenfélelmünk.

Filippi levél 2,12
"Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;"

"félelemmel és rettegéssel"

Félnünk és rettegnünk kell Istentől?

Római levél 8,15
"Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!"

Most akkor mi is a helyzet?

Testvérek, hogyan retteghetnénk attól, akit apu-nak nevezhetünk!? Az ige arról beszél, hogy legyen mindenkor szemünk előtt Isten szentsége, tisztasága, tökéletessége és csak ezekhez méltó cselekedetekkel járuljunk Őeléje. Tiszta szívvel és tiszta kézzel letett szolgálattal.

Római levél 13,3-4
"Mert a fejedelmek nem a jó, hanem a rossz cselekedetnek rettegésére vannak. Akarod-é pedig, hogy ne félj a hatalmasságtól? Cselekedjed a jót, és dícséreted lesz attól. Mert Isten szolgája ő a te javadra. Ha pedig a gonoszt cselekszed, félj: mert nem ok nélkül viseli a fegyvert: mert Isten szolgája, bosszúálló a haragra annak, aki gonoszt cselekszik."

Vajon ez az Isteni rendelet csupán a földiekre nézve adatott? Ez a rendelet a mennyeiek képmása is, Istennel nem lehet játszani és nem is érdemes kipróbálni.

Zsidó levél 10,26-31
"Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni."

Látjuk tehát az utóbbi igékből, hogy kiknek van félni és rettegnivalójuk Istentől. Összességében tehát azoknak, akik nem cselekszik az Úr akaratát, sőt, még inkább azoknak, akik megismerték Isten akaratát, mégsem teljesítik azt. Bár igazándiból nem ér véget itt a történet, mert ahogy egyre jobban megismerjük Istent, ahogyan felismerésre jutunk az Ő szentségét, tisztaságát és tökéletességét illetően, ahogyan betekintést kapunk az Ő dicsőségének nagyságába, amiképpen felismerjük azt, hogy kik voltunk és Isten kiké hívott el minket, bizony ennek ismeretében félelem és rettegés járhat át minket, de ez nem ellenünk szól, hanem Isten mellett, aki nem nézte hogy kik és mik vagyunk, hanem elhívott és megtisztítva befogadott minket.

1Péter levele 2,9
"Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek Annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket;"

Papokká lettünk Isten szolgálatára és az emberek közbenjáróivá. Ez a szolgálat csak akkor lehet kedves Isten előtt, ha ez jó illatként száll fel hozzá és nem büdös izzadságszag formájában. Ugyanis sokan szolgálnak tisztességtelenül, testből, önerőből, Isten rendeleteit félrerúgva miközben azt hiszik, hogy Isten úgy is szívesen fogadja, elfelejtve a szolgálat lényegét. Isten szükséget szenvedne hogy ki kell szolgálni? A szolgálat érettünk adatott, ez egy ajándékozási lehetőség, hogy ne üres kézzel járuljunk Őeléje, hanem aktívan részesei lehessünk az egyház építésének. Ha már megadatott nekünk hogy Isten elé járulhassunk és ráadásul vihetünk is valamit, akkor az már legyen kedves Őelőtte.

Efézusi levél 5,1-2
"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként."

Aki törekszik szolgálatra, annak tudnia kell, hogy az felelősséggel és odaszántsággal jár. A szolgálat által lemondunk a saját kényelmünkről és a korábbi időbeosztásunkról. Ez pedig azért van, mert nem magunknak, nem embereknek, hanem Istennek szolgálunk. Viszont mi a helyzet a családdal? Talán megelőzheti a szolgálat? Az Istentől kapott szolgálat az egy szövetség Isten és a szolgáló között. Éppen ezért senki sem állhat az útjába, egyedül a szolgáló rúghatja fel. De léteznek már meglévő szövetségek is, egy közülük például a házastársi kötelék. Fontos megérteni, hogy nem véthetünk egyik szövetség ellen se. Egyébként megjegyzem, hogy a sátán egyik legkedvencebb területén vagyunk, ahol e két szövetség között szorgalmasan folytat aknamunkát. Ezért emberileg könnyen belebukhatunk, de Istennel minden lehetséges.

Törekedjünk a teljes egységre.

 


Nyomtatás