Gilgál
Királyok II. könyve 2,1-25
„És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus. És mikor látták őt a próféták fiai, a kik átellenben Jérikhónál valának, mondának: Az Illés lelke megnyugodt Elizeuson. És eleibe menének néki, és meghajták magokat ő előtte a földig; És mondának néki: Ímé a te szolgáid között van ötven ember, erős férfiak, küldd el őket, hadd keressék meg a te uradat, hátha az Úrnak lelke ragadta el őt, és letette őt valamelyik hegyen, vagy völgyben. De ő monda: Ne küldjetek. De azok kényszerítették őt egész a megszégyenülésig, és monda: Hát küldjetek el! És elküldék az ötven férfiút, de harmadnapig keresvén sem találák meg őt. És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el? És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott. Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket. Onnét azután felment a Kármel hegyére; onnét pedig Samariába tért vissza.”
Eme fejezetben olvashatunk, Illés ( Jah az Isten), és Elizesus ( Isten megsegített) útjáról. Ebben a történetben az első ami szembe tűnik, hogy az áldásért, a kenetért, bizony tenni is kell! Van ugye egyszer a ragaszkodás ahhoz a személyhez, aki bizonyságok által megerősíttetett, hogy Istennel járt...Ellentétben a mostani gyakorlattal, amikor is a felnövekvő számára, az ki egykor az Isten útján a segítségére volt-tanította...stb. Egyszer s mind: „Leküzdendő akadállyá” avanzsálódik-vagy még inkább degradálódik...Amit láthatunk, Elisa számára Illés mindig is tisztelt maradt. Erről ír a Zsidókhoz írt levél szerzője is:
Zsid.13,7-8
„Emlékezzetek meg a ti előljáróitokról, a kik szólották néktek az Isten beszédét, és figyelmezvén az ő életök végére, kövessétek hitöket. Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.”
Elisa, Elizeus erről így tett bizonyságot: "Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged!" És azért ne feledjük, hogy volt ott még egy kis túra is... Elizeus-Illéssel ment a nem rövid úton, tehát a meggyőződését tett is követte... Ezt a Szentírás így jellemzi: A Hite a Tetteiben nyilvánult meg, és cselekedetében lett teljessé a hite! Érdekes lehet megfigyelni a neveket, és értelemre jutni a jelentésük felől, tudva azt, hogy a neveknek Prófétikus jelentésük is van... Tehát újra: Élijahu-azaz Illés: Jelentése: Jahve az Isten! Elisa-azaz Elizeus; jelentése: Isten segített! Mi is az, amire Elísa vágyott? Az Élijahu-n levő kenet kettős mértéke. Illés Szolgálata lényegében és teljességében az volt, hogy a tévelygőket a helyes útra terelve, oszlatta a homályt, lerombolta a hamis Istenképet az emberek előtt, és felmutatta az Igaz Istent. Tehát: egyszer s mind : A Törvényt tette naggyá! Elísa szolgálata pedig mindezeken túl,és mindezek szigorúbbá tétele mellett, az Isteni gondviselés-segítség felmutatása volt. Mondtam ugye hogy Illés szolgálatánál nagyobb szigorral tette a dolgát... Hiszen Például, a csúfolkodókat- a gyermekies viselkedést ő nem tolerálta!( II.Kir.2,23-24.) Félre értés ne essék: Elisának nem gyermek fóbiája volt...Nem a gyermeki hitet büntette, hanem a gyermekies vieselkedést! Csendesen megjegyzem, ettől óvva int pál is:
Ef 4,14
„Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által...”
Illetve:
1Kor 14,20
„Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.”
De vissza Elisához: Tehát Bár ő szintén az EgyIgaz Istenhez vezette az embereket,Ámde ő mindezeken túl, gondot fordítva a szükségleteikre, közben is járt értük Istennél... Lásd: II.Kir.4-ben a Súnemi Asszony esete, aki meddő volt, de Elisa kérésére fiat adott neki Isten, majd mikor az a gyermek valami betegségtől meghalt, Elisa közben járására, visszadta azt Isten az Anyának...
Tehát: Amíg Élijahu-Illés, az egy Igaz Istenhez-és az Isteni rendelésekhez vezette az Isten népét, addig Elisa-Elízeus, mindezeken túl, az Isteni segítséget, a kegyelmet, az Isten megsegítését is hirdette! Figyeljünk csak:
II.Kir.2,18-22
„És mikor visszajöttek ő hozzá, mert Jérikhóban lakott, monda nékik: Nem mondottam-é, hogy ne menjetek el? És mondának a város férfiai Elizeusnak: Ímé e város jó lakóhely volna, a mint uram magad látod; de a vize ártalmas, és a föld gyümölcsét meg nem érleli. És monda: Hozzatok nékem egy új csészét, és tegyetek sót belé. És elhozák néki. Ő pedig kiment a forráshoz, és bele veté a sót, és monda: Ezt mondja az Úr: Meggyógyítottam e vizeket; nem származik ezután azokból halál és idétlen termés. És egészségesekké lőnek a vizek mind e mai napig, Elizeus beszéde szerint, a melyet szólott.”
Ugye nem felejtettük el, hogy Jerikót- Josua, azaz Józsué megátkozta, és az Átok be is teljesedett rajta!
Józsué 6,26-27
„És átkot szóla Józsué azon a napon, mondván: Átkozott legyen az Úr előtt az a férfiú, a ki felkél, hogy megépítse e várost, Jérikhót! Az ő első szülöttjére rakja le annak alapját s legifjabb fiára állítsa fel annak kapuit! És vala az Úr Józsuéval, és lőn híre az egész földön.”
A beteljesedés pedig:
1Kir 16,34
„Ennek idejében építé meg a Béthelbeli Hiel Jérikhót. Az ő elsőszülött fiának, Abirámnak élete árán veté meg annak fundamentomát, és az ő kisebbik fiának, Ségubnak élete árán állítá fel annak kapuit, az Úr beszéde szerint, a melyet szólott volt Józsué, a Nún fia által.”
És igen, a vízük is méreg volt... Ámde Elisa egy időben ott is élt, plusz a vizet is megtisztította a méregtől- vagy máginkább: az Átoktól... Vagyis: Az Átkot elfordította róluk! Ezek tehát azok a dolgok, amik a II.Kir.2 olvásakor azonnal, ugye mintegy: első blikkre a szemünk elé kerülnek... Most azonban ezek megtartása mellett, egy picit jussunk mélyebbre ezen Igék értelmében... Tehát újra:
Királyok II. könyve 2,1-14
„És lőn mikor az Úr Illést fel akará vinni a szélvész által mennyekbe: elméne Illés és Elizeus Gilgálból. És monda Illés Elizeusnak: Maradj itt, kérlek, mert az Úr Béthelbe küldött engem. És felele Elizeus: Él az Úr, és a te lelked, hogy el nem hagylak téged! És mikor lemenének Béthel felé: Kijövének a próféták fiai, a kik Béthelben valának, Elizeushoz, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr elragadja a te uradat tőled? És monda: Tudom én is, hallgassatok. És monda néki Illés: Elizeus! Maradj itt, kérlek; mert az Úr engem Jérikhóba küldött. Ő azonban monda: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És mikor elmenének Jérikhóba: A próféták fiai, a kik Jérikhóban valának, Elizeushoz jövének, és mondának néki: Nem tudod-é, hogy e mai napon az Úr a te uradat elragadja tőled? És ő monda: Én is tudom, hallgassatok. Azután monda néki Illés: Maradj itt, kérlek, mert az Úr engem a Jordán mellé küldött. De ő felele: Él az Úr és a te lelked, hogy el nem hagylak téged. És elmenének együtt mindketten. Ötven férfiú pedig a próféták fiai közül utánok menvén, velök szemben messze megállának, mikor ők ketten a Jordán mellett megállottak. És fogá Illés az ő palástját, és összehajtva azt, megüté azzal a vizet; és az kétfelé válék; úgy hogy mind a ketten szárazon menének át rajta. És mikor általmentek, monda Illés Elizeusnak: Kérj tőlem, mit cselekedjem veled, mielőtt tőled elragadtatom. És monda Elizeus: Legyen, kérlek, a te benned való léleknek kettős mértéke én rajtam. És ő monda: Nehéz dolgot kértél; mégis, ha majd meglátándasz engem, mikor tőled elragadtatom, meglesz, a mit kérsz: ha pedig meg nem látándasz, nem lesz meg. És lőn, a mikor menének és menvén beszélgetének, ímé egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztá őket egymástól. És felméne Illés a szélvészben az égbe. Elizeus pedig ezt látván, kiált vala: Édes atyám, édes atyám! Izráel szekerei és lovagjai! És nem látá őt többé. És vevé a maga ruháit, és két részre szakasztá azokat, És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.”
Na nézzük akkor: A Kiindulási pont, ugye Gilgál... Az első állomás Béth El, majd Jerikhó, végül át a Jordánon...Azután Elsa vissza a Jordánon, és az első megálló Jerikhó... De furi nem? Józsué is száraz lábbal vitte át a népet a Jordánon...
Józsué könyve 3,1-17
„Felkele azért Józsué jó reggel, és elindulának Sittimből, és eljutának a Jordánhoz, ő és Izráel fiai mindnyájan, és meghálának ott, mielőtt általmentek volna. Lőn pedig három nap mulva, hogy általmenének a vezérek a táboron; És parancsolának a népnek, mondván: Mihelyt meglátjátok az Úrnak, a ti Isteneteknek frigyládáját és a Lévi nemzetségéből való papokat, a kik hordozzák azt, ti is induljatok meg a ti helyetekről és menjetek utána. Csakhogy legyen köztetek és a között mintegy kétezer singnyi távolság; közel ne menjetek ahhoz, hogy megismerhessétek az útat, a melyen mennetek kell, mert nem jártatok ezen az úton soha ez előtt. Józsué pedig monda a népnek: Tisztítsátok meg magatokat, mert holnap az Úr csudákat cselekszik köztetek. A papoknak is szóla Józsué, mondván: Vegyétek fel a frigyládát, és menjetek át a nép előtt. Felvevék azért a frigyládát, és mennek vala a nép előtt. Az Úr pedig monda Józsuénak: E napon kezdelek téged felmagasztalni az egész Izráel szemei előtt, hogy megtudják, hogy a miképen vele voltam Mózessel, te veled is veled leszek. Te azért parancsolj a papoknak, a kik a frigyládát hordozzák, mondván: Mikor bementek a Jordán vizének szélébe, álljatok meg a Jordánban. Ekkor monda Józsué Izráel fiainak: Járuljatok ide, és halljátok meg az Úrnak, a ti Isteneteknek szavait! És monda Józsué: Ebből tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek, és hogy kétség nélkül elűzi előletek a Kananeust, a Khittheust, a Khivveust, a Perizeust, a Girgazeust, az Emoreust és a Jebuzeust: Íme az egész föld Urának frigyládája előttetek megy át a Jordánon! Most azért válaszszatok magatoknak tizenkét férfiút Izráel nemzetségeiből, egy-egy férfiút egy-egy nemzetségből. És mihelyt megnyugosznak majd a Jordán vizében a papok talpai, a kik az Úrnak, az egész föld Urának ládáját hordozzák: a Jordán vize ketté szakad, és a felülről aláfolyó víz megáll egy rakásban. És lőn, hogy a mint megindula a nép az ő sátraiból, hogy általmenjen a Jordánon, és a papok, a frigyládának hordozói, a nép előtt: És a mint a láda hordozói a Jordánhoz jutának, és a ládahordozó papok bemárták lábaikat a víznek szélébe (a Jordán pedig az egész aratási idő alatt telve vala minden ő partja felett): Megálla a víz, a mely felülről foly vala alá, és álla egy rakásban, nagy messzire Ádám városánál, a mely Czarthan mellett vala; a puszta tengere, a Sóstenger felé aláfolyó víz pedig egészen elfuta, és általméne a nép Jérikhó előtt. A papok pedig, az Úr frigyládájának hordozói, ott állának a szárazon a Jordán közepében bátorsággal, és az egész Izráel szárazon megy vala át, mindaddig, míg az egész nép teljesen általméne a Jordánon.”
Ez után pedig...:
Józsué könyve 5,1-9
„Lőn pedig, a mint meghallák az Emoreusok minden királyai, a kik a Jordánon túl laknak napnyugot felé, és a Kananeusok minden királyai, a kik a tenger mellett laknak vala, hogy kiszáraztotta az Úr a Jordánnak vizét az Izráel fiai előtt, a míg általjöttünk vala; megolvada az ő szívök, és nem vala többé bátorság bennök Izráel fiai miatt. Ez időben monda az Úr Józsuénak: Csinálj magadnak kőkéseket, és másodszor is metéld körül az Izráel fiait. És csinála Józsué magának kőkéseket, és körülmetélé Izráel fiait a körülmetéletlenség halmán. Az ok pedig, a miért körülmetélé őket Józsué, ez: Mindaz a nép, a mely kijött vala Égyiptomból; a férfiak, a hadakozó emberek mindnyájan meghaltak vala a pusztában, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból. Mert körül volt ugyan metélve mindaz a nép, a mely kijött vala; de azt a népet, a mely a pusztában született, útközben, a míg jöttek vala Égyiptomból, nem metélték vala körül; Mert negyven esztendeig jártak Izráel fiai a pusztában, mialatt elemészteték a hadakozó férfiaknak egész népsége, a kik Égyiptomból jöttek vala ki, mivelhogy nem hallgattak vala az Úr szavára; a kiknek megesküdt az Úr, hogy nem láttatja meg velök a földet, a mely felől megesküdt vala az Úr az ő atyáiknak, hogy nékünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet. Fiaikat állította vala azért helyökbe, ezeket metélé körül Józsué, mert körülmetéletlenek valának, mivelhogy nem metélék vala körül őket az útban. Miután pedig mind az egész nép körülmetéltetett vala, veszteg lőnek az ő helyökön a táborban, míglen meggyógyulának. És monda az Úr Józsuénak: Ma fordítottam el rólatok Égyiptom gyalázatát; ezért hívják e hely nevét Gilgálnak mind a mai napig.”
Jósua- következő állomása ugye Jerikhó volt, (Józsué 6) összefoglalva tehát: Azok akik megérkeztek a sivatagi vándorlásból, átvonultak először is a Jordánon száraz lábbal, tehát a halál folyólyán átkeltek annak érintése nélkül, ami azt is jelenti, hogy az első halál számukra nem ártott! Innentől , minthogy a rabszolgaságból kijöttek, az Isteni tanítást megértették, ettől a pillanattól Istennek szentelt életre jöttek. Majd az első állomásuk, ami egyben a leg erősebb erődítmény volt, nos abban a küzdelemben ők valójában az Isten segítségével küzdöttek! A Falak leomlottak, mégpedig Isten által! Ehhez nem kellett az Ő erejük... Majd Egyszerre: Ai és Béth el következett! (Józs.8)...
Azt látjuk tehát, hogy Illés és Elizeus a meghatározott pontok szerint, visszamennek a Jodnánhoz, majd a Jordánon is átkelnek, ezzel mintegy: kimennek az Ígéret földjéből... Az pedig hogy Illés nem az Ígéret följén ragadtatik el, jelzi azt, hogy az a föld, még nem az Igazi, nem a tökéletes Igéret földje... Jelzi azt, hogy Ábrahámhoz hasonlatosan, ő is a mennyei után vágyódik.
Zsid.11, 13-16
„Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost.”
Ámde vajjon miért volt ez így? Mit üzen ez nekünk? Tudva és figyelmünk középpontjában tartva a Róma 15,4-et...
Róma 15,4
„Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”
Lássuk csak hol is vannak most ők, vagy még inkább: Honnan indul Elísa? A Rabszolgaságból már kiért, de az Ígéret földjén nincs... valahol a küszöbön áll. Az Örökkévaló Micrájimból, vagyis Egyiptomból ugyan kihozta a népét, ám azok elhullottak a pusztában! Miért? Mert ők Istenhez nem akartak közelíteni, hiszen ezt mondták:
2Móz 20,19
„És mondának Mózesnek: Te beszélj velünk, és mi hallgatunk; de az Isten ne beszéljen velünk, hogy meg ne haljunk.”
És voltak a közben járók, akik közvetítésével az Emberek megtudták az Örökkévaló akaratát, majd ugyan ezen közben járók által tartották az Istennel való kapcsolatot. Az ő sivatagi vándorlásukat pontosan az jellemezte, ami a maiakét jellemzi! Vagyis a szabad akarathoz való ragaszkodás, Isten Tanításának a megvetése,Isten ellen való lázadás! Ma sajnos pontosan ezek jellemzik a hívők táborát. A Leg jellemzőbb ismérv:
IV.Mózes 21,5
„És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk.”
Csak az egyértelem kedvéért, vegyük át, hogy mi volt ez a sokak által megvetett eledel... Nos tehát:
V Mózes 8,3
„És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik.”
A Mana, a mennyekből alászállott kenyér volt hát. Azok akik a Manáról így vélekedtek, azok el is vesztek a sivatagban. Bár a rabszolgaságból kijöttek, ám az ígéret földjére be nem mentek! Így vélekedtek, és pedig azért, mert részükről elmaradt az Isten Ismeretre való törekvés! Nekik voltak elvárásaik Istennel szemben, de hogy Isten elvárásának megfelelni? Arra azért nem törekedtek...Pedig erre tettek esküt is!
V.Mózes 26, 16-19
„E mai napon az Úr, a te Istened parancsolja néked, hogy e rendelések és végzések szerint cselekedjél: tartsd meg azért és cselekedjed azokat teljes szívedből és teljes lelkedből! Azt kívántad ma kimondatni az Úrral, hogy Isteneddé lesz néked, hogy járhass az ő útain, megtudhassad az ő rendeléseit, parancsolatait és végzéseit, és engedhess az ő szavának; Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népévé leszesz, a miképen szólott néked, és minden ő parancsolatát megtartod, Hogy feljebb valóvá tegyen téged minden nemzetnél, a melyeket teremtett, dícséretben, névben és dicsőségben, és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, a mint megmondta vala.”
Testvérek. Elísa azért ment vissza a Jordánon, hogy mi kövessük őt,azért hogy tisztázva az alapokat, menjünk fussunk neki mégegyszer, hogy birtokul bírhassuk az Ígéret földjét! Illéssel és Elizeussal kapcsolatban szeretnék még valami érdekes dolgot mutatni nektek:
Királyok I. könyve 19,1-21
„És Akháb elbeszélé Jézabelnek mindazokat, a melyeket Illés cselekedett és a többek között, hogy hogyan ölte meg mind a prófétákat fegyverrel. És követet külde Jézabel Illéshez, mondván: Ezt cselekedjék velem az istenek és úgy segéljenek, ha holnap ilyenkor úgy nem cselekszem a te életeddel, mint a hogy te cselekedtél azoknak életekkel mind egyig. A mit mikor megértett, felkelvén elméne, vigyázván az ő életére. És méne Beersebába, a mely Júdában volt; és ott hagyá az ő szolgáját. Ő pedig elméne a pusztába egynapi járó földre, és elmenvén leüle egy fenyőfa alá, és könyörgött, hogy hadd haljon meg, és monda: Elég! Most óh Uram, vedd el az én lelkemet; mert nem vagyok jobb az én atyáimnál! És lefeküvék és elaluvék a fenyőfa alatt. És ímé angyal illeté őt, és monda néki: Kelj fel, egyél. És mikor körülnézett, ímé fejénél vala egy szén között sült pogácsa és egy pohár víz. És evék és ivék, és ismét lefeküvék. És az Úr angyala eljött másodszor is és megilleté őt, és monda: Kelj fel, egyél; mert erőd felett való utad van. És ő felkelt, és evett és ivott; és méne annak az ételnek erejével negyven nap és negyven éjjel egész az Isten hegyéig, Hórebig. És beméne ott egy barlangba, és ott hála. És ímé lőn az Úrnak beszéde ő hozzá, és monda néki: Mit csinálsz itt Illés? Ő pedig monda: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregek Istenéért; mert elhagyták a te szövetségedet az Izráel fiai, a te oltáraidat lerontották, és a te prófétáidat fegyverrel megölték, és csak én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda: Jőjj ki és állj meg ezen a hegyen, az Úr előtt. És ímé ott az Úr volt elmenendő. És az Úr előtt megyen vala nagy erős szél, a mely a hegyeket megszaggatta és meghasogatta a kősziklákat az Úr előtt; de az Úr nem vala abban a szélben. És a szél után földindulás lett; de az Úr nem volt a földindulásban sem. És a földindulás után tűz jöve, de nem volt az Úr a tűzben sem. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatszék. És mikor Illés ezt hallotta, befedé az ő arczát palástjával, és kimenvén, megálla a barlang ajtajában, és ímé szózat lőn ő hozzá, a mely ezt mondá: Mit csinálsz itt Illés? És ő felele: Nagy búsulásom van az Úrért, a Seregeknek Istenéért, mert az Izráel fiai elhagyták a te szövetségedet, lerontották a te oltáraidat, és a te prófétáidat megölték fegyverrel, és én egyedül maradtam, és engem is halálra keresnek. És monda az Úr néki: Menj el, térj vissza a te utadon a pusztán át Damaskusba, és mikor oda jutándasz, kenjed királylyá Hazáelt Siriában; És Jéhut, a Nimsi fiát kenjed királylyá Izráelben, és Elizeust, az Abelméholabeli Sáfát fiát pedig kenjed prófétává a te helyedbe. És lészen, hogy a ki megmenekedik Hazáel fegyverétől, azt Jéhu öli meg, és a ki megmenekedik a Jéhu fegyverétől, azt Elizeus öli meg. De meghagyok Izráelben hétezer embert: minden térdet, mely meg nem hajolt a Baálnak, és minden ajkat, mely meg nem csókolta azt. És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked? És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki.”
A 16-os veres szerint, Isten kiválasztja Elísát, és azt mondja Élijahu -nak, hogy kenje fel maga helyett! Mit tesz Elísa?
I Kir.19,19-20
„És ő elmenvén onnét, megtalálá Elizeust, a Sáfát fiát, a mint szántott tizenkét járom ökörrel, és ő maga a tizenkettedikkel volt; és Illés hozzá méne, és az ő palástját reá veté. És ő elhagyván az ökröket, Illés után futott, és monda: Kérlek hadd csókoljam meg az én atyámat és az én anyámat, és azután követlek. És monda: Menj, térj vissza; mert mit cselekedtem tenéked?”
És elmenvén ő tőle, vőn azután egy pár ökröt, és levágá azt, és az ekéhez való szerszámokból tüzet rakván, megfőzé azok húsát, és a népnek adá, és evének; és felkelvén, elméne Illés után, és szolgála néki. Nos tehát azt látjuk, hogy Elísa búcsút vesz a szüleitől és addigi életétől! Majd a gazdagságát szétosztja az emberek között, a szerszámokat meg elégeti... tehát felszámolja a teljes életét... Most pedig erre figyeljünk:
Mt.19, 16-22
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem. Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.”
Szerintetek ez a párhuzam véletlen lehet??? Na és az, hogy Elísa Élijahu-tól a rajta levő kenet kétszeresét kéri? Jézus ezt mondja:
Jn 14,12
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, a melyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”
Túl sok a véletlen nem? Figyelem:
Mózes V. könyve 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”
A Mana tehát a mennyei kenyér. Isten pedig a sivatagban és a veszélyek között hagyta hogy megüresedjenek az élelmiszer raktárak, hogy enni adhassa a Manát. Kihozott minket az Ő hívása által a rabszolgaságból, vagyis abból az állapotból, ahol cselekedtük a világi dolgokat, ismeret nélkül. Ez az Ő Hívása. Isten pedig megszólított bennünket, és adta nekünk a manát... Jézus ezt mondja:
Jn.6, 48-55
„Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.”
És ezt is állítja:
Jn.6,63-65
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, a kik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, a kik nem hisznek, és ki az, a ki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki.”
Itt mondja el Jézus, az Istentől való elhívás szükségességét, és a Mana Jelentését is... Ám ugyan úgy, ahogyan volt az a régieknek, és megíratott az V.Mózes 8-ban, esetünkben is vannak próbás időszakok, hogy az Örökkévaló a felszínre hozza azt ami a szívünkben van...
V.Móse 8,1-2
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem?”
Isten Igéje által pedig, megismerhetjük az Örökkévalót! Az Ismeret pedig elengedhetetlen fontossággal bír, sőt: egyszer s mind: KRITÉRIUM! Ismerni, azt jelenti: Egyé válni vele, hogy ebből a kapcsolatból megfoganhasson az új teremtés! Az Ismerni szó jelenti: A házasságra lépők leg bennsőségesebb kapcsolatát! Talán nem véletlen, hogy az Örökkévaló a velünk való kapcsolatát, Szövetségnek nevezi... a szövetség pedig frigyet-tehát házasságot jelent, és ez alapján nevezi önmagát az Isten Férjnek! ( Jer.31,32; ill. Hós 2 )
Ha tehát az Isten Ismeretre eljutunk, akkor egyszer: Nem lehetséges többé a hamis Istenkép miatti tévelygés, másszor az Ige azok számára már nem pusztán tiltó lista, hanem maga az Élet, mégpedig az áldásokkal teli élet, és az Ígéretek tárháza! Figyeljünk csak:
Rómabeliekhez írt levél 5,1-5
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, A ki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, a melyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”
Hol a reménytelenség? Hol az erőtlenség? Hol a félelem??? Nincs többé, mert Isten beszéde megerősít-reményt ad, megvígasztal... Megtisztít-megszentel! Elizeus tehát visszament a Jordánon át... és figyeljük csak meg, hogy mit mondott mielőtt újra átkelt volna a Jordánon, vagyis a halál folyóján:
II.Kir.2,13-14
„És felemelé az Illés palástját, a mely róla leesett, és visszatért, és megállott a Jordán partján. És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene? És mikor ő is megütötte a vizet, kétfelé válék az; és általméne Elizeus.”
Tehát azt mondja: Hol van az Úr, az Illés Istene? Vagyis, Téged kereslek, hogy az enyém legyél! Elizeus nem azt az Isten akarta követni, akiről Illéstől hallott, hanem az Istennel való kapcsolatát személyessé akarta tenni! Meg akarta Ismerni! Javaslom tehát testvérek: Kezdjük előről az Isten követését, mégpedig úgy, hogy az Ő Beszédéből igyekezzünk Őt megismerni, és az Ismereten alapulóan kövessük Őt engedelemben! Pál mondja:
II.Thessz.2,10-13
„És a gonoszságnak minden csalárdságával azok között, a kik elvesznek; mivelhogy nem fogadták be az igazságnak szeretetét az ő idvességökre. És azért bocsátja reájok Isten a tévelygés erejét, hogy higyjenek a hazugságnak; Hogy kárhoztattassanak mindazok, a kik nem hittek az igazságnak, hanem gyönyörködtek az igazságtalanságban. Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek atyámfiai, a kiket szeret az Úr, hogy kezdettől fogva kiválasztott titeket Isten az üdvösségre, a Lélek szentelésében és az igazság hitében.”
Azoknak elvesztéséről szól tehát, akik nem fogadták be az Igazság szeretetét... Már csupán azt kellene tisztáznunk, hogy mi az Igazság? Nos Jézus mondja:
Jn.17,17
„Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.”
Tehát az Isten beszéde- az Isten Kijelentése- az Isten Igéje az Igazság! Az az Ige, ami Testté lett, és azóta is itt lakozik közöttünk, bennünk!
Jn.1,14
„És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
Figyeljük csak:
Jn.1,9-13
„Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek.”
Akik tehát befogadták-befogadják őt.... nos azokkal csodát tesz az Úr! Mert hatalmat ad azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek. A Befogadás nem egyenlő a válogatással-bírálgatással! Ha befogadod, akkor azt tedd teljességben! Mindent-vagy SEMMIT! Józsuénak ezt mondta az Örökkévaló:
Józsué könyve 1,1-9
„És lőn Mózesnek, az Úr szolgájának halála után, szóla az Úr Józsuénak, a Nún fiának, Mózes szolgájának, mondván: Mózes, az én szolgám meghalt; most azért kelj fel, menj át ezen a Jordánon, te és mind ez a nép arra a földre, a melyet én adok nékik, az Izráel fiainak. Minden helyet, a melyet talpatok érint, néktek adtam, a miképen szólottam Mózesnek. A pusztától és a Libánontól fogva a nagy folyóvízig, az Eufrates folyóvízig, a Khitteusoknak egész földe és a nagy tengerig napnyugat felé lesz a ti határotok. Meg nem áll senki előtted életednek minden idejében; a miképen Mózessel vele voltam, teveled is veled leszek; el nem hagylak téged, sem el nem maradok tőled. Légy bátor és erős, mert te teszed majd e népet annak a földnek örökösévé, a mely felől megesküdtem az ő atyáiknak, hogy nékik adom azt. Csak légy bátor és igen erős, hogy vigyázz és mindent ama törvény szerint cselekedjél, a melyet Mózes, az én szolgám szabott elődbe; attól se jobbra, se balra ne hajolj, hogy jó szerencsés lehess mindenben, a miben jársz! El ne távozzék e törvénynek könyve a te szádtól, hanem gondolkodjál arról éjjel és nappal, hogy vigyázz és mindent úgy cselekedjél, a mint írva van abban, mert akkor leszel jó szerencsés a te utaidon és akkor boldogulsz. Avagy nem parancsoltam-é meg néked: légy bátor és erős? Ne félj, és ne rettegj, mert veled lesz az Úr, a te Istened mindenben, a miben jársz.”
És tudjuk, hogy Jozsué befogadta az Igét! Láthatjuk is a következményeket, és az Isten bizonyságtételét, amellyel Józsuét vezette, és ahogyan meg is áldotta! Illés is befogadta az Isten Igéjét, sőt! Oly annyira, hogy halált ez eddig nem is látott, és róla még azóta is beszél! ( Mal.4.) Elisá nem egyszerűen befogadta az Igét, hanem ő még ennél is többet akart! Hiszen ezt mondta:
II.Kir.2,14
„És vevé az Illés palástját, a mely róla leesett, és azzal megüté a vizet, és monda: Hol van az Úr, az Illés Istene?”
Ő Keresni kezdte tehát az Örökkévalót, hogy személyessé tegye a kapcsolatukat! És ebben volt a nagy tanítás! Ez a követendő példa is egyben! Hiszen ennek vonzataként, nem csupán az átkot fordította el egy városról, hanem egy Messiási csodát is végbe vitt rajta keresztül az Örökkévaló! Ezt nézzük meg:
Királyok II. könyve 5,1-19
„És Naámán, a siriai király seregének fővezére, az ő ura előtt igen nagy férfiú és nagyrabecsült volt, mert általa szabadította volt meg az Úr Siriát; és az a férfi vitéz hős, de bélpoklos volt. Egyszer portyázó csapatok mentek ki Siriából, és azok Izráel országából egy kis leányt vittek el foglyul, és ez Naámán feleségének szolgált. És monda ez az ő asszonyának: Vajha az én uram szembe lenne azzal a prófétával, a ki Samariában van, kétség nélkül meggyógyítaná őt az ő bélpoklosságából. És Naámán beméne, és elbeszélé az ő urának, mondván: Így s így szólott az Izráel országából való leány! Akkor monda Siria királya: Menj el, és ím levelet küldök az Izráel királyának. Elméne azért és vőn magával tíz tálentom ezüstöt és hatezer aranyat, azon felül tíz öltöző ruhát. És elvivé a levelet az Izráel királyának, ezt írván: Mikor e levél hozzád érkezik, ímé az én szolgámat, Naámánt azért küldöttem hozzád, hogy őt gyógyítsd meg bélpoklosságából. De a mikor elolvasta az Izráel királya a levelet, megszaggatá az ő ruháit és monda: Isten vagyok-e én, hogy öljek és elevenítsek, hogy ez én hozzám küld, hogy gyógyítsam meg e férfiút az ő bélpoklosságából? Vegyétek eszetekbe és lássátok, hogy csak okot keres ellenem. Mikor pedig meghallotta Elizeus, az Isten embere, hogy az Izráel királya ruháit megszaggatta, külde a királyhoz ilyen izenettel: Miért szaggattad meg a te ruháidat? Hadd jőjjön hozzám, és tudja meg, hogy van próféta Izráelben. És elméne Naámán lovaival és szekereivel, és megálla az Elizeus házának ajtaja előtt. És külde Elizeus követet ő hozzá, mondván: Menj el és fürödj meg hétszer a Jordánban, és megújul a te tested, és megtisztulsz. Akkor megharaguvék Naámán és elment, és így szólt: Íme én azt gondoltam, hogy kijő hozzám, és előállván, segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének nevét, és kezével megilleti a beteg helyeket, és úgy gyógyítja meg a kiütést. Avagy nem jobbak-é Abana és Párpár, Damaskus folyóvizei Izráel minden vizeinél? Avagy nem fürödhetném-é meg azokban, hogy megtisztuljak? Ilyen módon megfordulván, nagy haraggal elment. De hozzá menének az ő szolgái, és szólának néki, mondván: Atyám, ha valami nagy dolgot mondott volna e próféta neked, avagy nem tetted volna-é meg? Mennyivel inkább, a mikor csak azt mondja, hogy fürödj meg és megtisztulsz? Beméne azért a Jordánba, és belemeríté magát abba hétszer az Isten emberének beszéde szerint, és megújult az ő teste, mint egy kis gyermek teste, és megtisztult. Azután visszatért egész kiséretével az Isten emberéhez, és bemenvén megálla előtte, és monda: Ímé, most tudom már, hogy nincsen az egész földön Isten, csak Izráelben! Azért most vedd el, kérlek, ez ajándékot a te szolgádtól. Ő pedig monda: Él az Úr, a ki előtt állok, hogy el nem veszem. Kényszeríti vala pedig őt, hogy elvegye; de ő nem akará. És monda Naámán: Ha nem; adj kérlek a te szolgádnak e földből annyit, a mennyit elbír két öszvér; mert a te szolgád többé égőáldozattal, vagy egyéb áldozattal nem áldozik idegen isteneknek, hanem csak az Úrnak. Ebben a dologban legyen az Úr kegyelmes a te szolgádnak, hogy mikor bemegy az én uram a Rimmon templomába, hogy ott imádkozzék, és ő az én kezemre támaszkodik, ha akkor én is meghajlok a Rimmon templomában: azt, hogy én meghajlok a Rimmon templomában, bocsássa meg az Úr a te szolgádnak ebben a dologban. És monda néki Elizeus: Eredj el békességgel. És mikor elment ő tőle úgy egy mértföldnyire...”
Tessék mondani: Ez a Naamán hol merítkezett be? Csak nem a Jordánban??? És mi is történt? Az hogy kijött megtisztulva! Megtisztulva de teljesen! Ahogyan Dávid mondja:
Zsolt.51,9
„Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.”
Mert nem csak a gyógyíthatatlan betegségéből tisztult ki, de Szívének teljességével meg is tért az Egy Igaz Istenhez! Na ezt nevezem én Isteni beavatkozásnak és csodának! Mert figyeljetek csak: A III.Mózes 14-ben a poklosságból megtisztult ember felszentelési eljárását taglalja az Ige, ami történetesen teljesen megeggyezik a III.Mózes 8-ban leírt Papi felszentelési eljárással! Bár a Poklosságból megtisztult emberről rendelkezett az Örökkévaló, ámde erre még nem volt példa az Isráélben... Ezért a Szanheddrin ezt a csodát Messiási csodának nyilvánította ki! Poklosság a Testnek, ugyan az, mint a bűn a léleknek! Ezekből nincs gyógyulás! Menthetetlenül halálra van ítélve az ember ezek miatt! Ha azonban az Örökkévaló Megtisztítja a poklost... alias a Bűnöst, akkor az életével tartozik cserében! Ezt példázza egyebekben a III.Mózes 14.-ben a két madár esete is! Az egyik az életét adja, és az ő vére által a másik szabad! Tehát pontossan erről beszél Pál:
II.Kor.5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.”
Illetve:
Gal.2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Ámde mivel a szíriai Naamán nem Izraelita volt, és csupán egyszer történt ez a csoda... Ezért ez csupán előjel volt arra nézve, hogy eljön majd a Cionból a Messiás, és véghez viszi a teljes megváltást!