Az Isten szerint való, és Istentől való elhíváson alapuló szolgálat
Korinthusbeliekhez írt I. levél 12,1-31
„A lelki ajándékokra nézve pedig nem akarom, atyámfiai, hogy tudatlanok legyetek. Tudjátok, hogy pogányok voltatok, vitetvén, a mint vitettetek, a néma bálványokhoz. Azért tudtotokra adom néktek, hogy senki, a ki Istennek Lelke által szól, nem mondja Jézust átkozottnak; és senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szent Lélek által. A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben. Mindenkinek azonban haszonra adatik a Léleknek kijelentése. Némelyiknek ugyanis bölcseségnek beszéde adatik a Lélek által; másiknak pedig tudománynak beszéde ugyanazon Lélek szerint; Egynek hit ugyanazon Lélek által; másnak pedig gyógyítás ajándékai azon egy Lélek által; Némelyiknek csodatévő erőknek munkái; némelyiknek meg prófétálás; némelyiknek pedig lelkeknek megítélése; másiknak nyelvek nemei; másnak pedig nyelvek magyarázása; De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, a mint akarja. Mert a miképen a test egy és sok tagja van, az egy testnek tagjai pedig, noha sokan vannak, mind egy test, azonképen a Krisztus is. Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy Lélekkel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok. Ha ezt mondaná a láb: mivelhogy nem kéz vagyok, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? És ha a fül ezt mondaná: mivelhogy nem vagyok szem, nem vagyok a testből való; avagy nem a testből való-é azért? Ha az egész test szem, hol a hallás? ha az egész hallás, hol a szaglás? Most pedig az Isten elhelyezte a tagokat a testben egyenként mindeniket, a mint akarta. Ha pedig az egész egy tag volna hol volna a test? Így azonban sok tag van ugyan, de egy test. Nem mondhatja pedig a szem a kéznek: Nincs rád szükségem; vagy viszont a fej a lábaknak: Nem kelletek nékem. Sőt sokkal inkább, a melyek a test legerőtelenebb tagjainak látszanak, azok igen szükségesek: És a melyeket a test tisztességtelenebb tagjainak tartunk, azoknak nagyobb tisztességet tulajdonítunk; és a melyek éktelenek bennünk, azok nagyobb ékességben részesülnek; A melyek pedig ékesek bennünk, azoknak nincs erre szükségök. De az Isten szerkeszté egybe a testet, az alábbvalónak nagyobb tisztességet adván, Hogy ne legyen hasonlás a testben, hanem ugyanarról gondoskodjanak egymásért a tagok. És akár szenved egy tag, vele együtt szenvednek a tagok mind; akár tisztességgel illettetik egy tag, vele együtt örülnek a tagok mind. Ti pedig a Krisztus teste vagytok, és tagjai rész szerint. És pedig némelyeket rendelt az Isten az anyaszentegyházban először apostolokul, másodszor prófétákul, harmadszor tanítókul; azután csodatévő erőket, aztán gyógyításnak ajándékait, gyámolokat, kormányokat, nyelvek nemeit. Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é? Igyekezzetek pedig a hasznosabb ajándékokra. És ezenfelül még egy kiváltképen való útat mutatok néktek.”
Mielőtt rátérnénk a szolgálatok részeire, ezen Ige fejezetet megvizsgálva, meg kell értenünk a szolgálatokra vonatkozóan a legfőbb kritériumot! Minden szolgálat alapja az Isten Igéjének ismerete! Pál azt mondja: Egyazon Lélek által történnek a szolgálatok! Jézus így szól a Szentlélekről:
Jn.16,12-15
„Még sok mondani valóm van hozzátok, de most el nem hordozhatjátok. De mikor eljő amaz, az igazságnak Lelke, elvezérel majd titeket minden igazságra. Mert nem ő magától szól, hanem azokat szólja, a miket hall, és a bekövetkezendőket megjelenti néktek. Az engem dicsőít majd, mert az enyémből vesz, és megjelenti néktek. Mindaz, a mi az Atyáé, az enyém: azért mondám, hogy az enyémből vesz, és megjelenti néktek.”
A Szentlélek tehát az Igét emeli fel, mert ugye azt már tudjuk, hogy Jézus a Testté lett Ige?! Mert ez pedig kiváltképp akkor válik igazzá, ha az Isten Igéjében felismerjük Jézust, és Jézusban is felismerjük, az Isten Igéjét! Ennek szigorú vonzataként megértjük, és vallást teszünk arról, hogy Jézus a Testté lett Ige! Azok a szolgálók tehát, akik Jézust ismerik, ezek tudják ERŐVEL hirdetni a Messiást! Azt mondtam: Az Igéből felismerni Jézust... Igen, mert az Igével való ismerkedéskor, az első talán amit észreveszünk, hogy az Ige Vezet! Éspedig a Jóra-az Igazra-a Szentségre- Tehát az Ige Istenhez vezet... Akár egy jó pásztor... És Jézusban az Isten Igéjét... Nos erre csak azok juthatnak el, akik Ismerik a Tórát- a Tanach-ot. Mert abban az esetben Jézus tanításában visszacsengenek a Tóra-a Tanach Igéi. János az, akin ez annyira fellelhető, A Levelét olvasva, szinte látjuk a lelki szemeink előtt, hogy a felismerés hatására a homlokához csap:
János Apostol I. levele 1,1-10
„A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.”
Az első versben, megnevezi Őt, akit felismert! A Másodiktól, az ötödik ig, Bizonyságtevőnek áll a Titok ismeretében, A hatodik verstől pedig, amikor a sötétségről-világosságról-Igazról-hamisságról-bűnről, tehát a kontrasztokról beszél, akkor valójában az "eredetiről" vagyis a Tóráról tesz bizonyságot, Hiszen az Isten Tanítása által kerülhetünk világosságra, és ebben a világosságban láthatjuk meg-ismerhetjük fel a sötétséget! Olyan ez, mint amit olvasunk Ézsaiás könyvében:
Ésaiás próféta könyve 6,1-3
„A mely esztendőben meghala Uzziás király, látám az Urat ülni magas és felemeltetett székben, és palástja betölté a templomot; Szeráfok állanak vala felette: mindeniknek hat-hat szárnya vala: kettővel orczáját fedé be, kettővel lábait fedé be, és kettővel lebegett; És kiált vala egy a másiknak, és mondá: Szent, szent, szent a seregeknek Ura, teljes mind a széles föld az ő dicsőségével!”
Az Isten jelenlétében, az Ő világosságában, minden oly dicsőséges... Tehát ott tartottunk, hogy minden szolgálat alapja, az Ige Ismeret! Csak a megnyugtatás végett had említsem meg:
János Evangyélioma 1,1-16
„Kezdetben vala az Íge, és az Íge vala az Istennél, és Isten vala az Íge. Ez kezdetben az Istennél vala. Minden ő általa lett és nála nélkül semmi sem lett, a mi lett. Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága; És a világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be azt. Vala egy Istentől küldött ember, kinek neve János. Ez jött tanúbizonyságul, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higyjen ő általa. Nem ő vala a világosság, hanem jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról. Az igazi világosság eljött volt már a világba, a mely megvilágosít minden embert. A világban volt és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt. Az övéi közé jöve, és az övéi nem fogadák be őt. Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek; A kik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek. És az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), a ki teljes vala kegyelemmel és igazsággal. János bizonyságot tett ő róla, és kiáltott, mondván: Ez vala, a kiről mondám: A ki utánam jő, előttem lett, mert előbb volt nálamnál. És az ő teljességéből vettünk mindnyájan kegyelmet is kegyelemért.”
Illetve:
Jelenések 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és a ki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, a mit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”
Legyen itt egy kulcs a továbbiakhoz:
Jn 14,21
„A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak.”
Akinek tehát az Úr kijelenti magát, az azért lett, hogy megossza másokkal, És a hirdetés által, erre elvezessen másokat is! Hiszen tudjuk, mert olvastuk, és megértettük Jézus kérését, amit értünk kért az Atyától:
Jn.17,19-22
„És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem; Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk! Semmit nem tarthatunk meg magunknak! AZ Isten Igéje, az Élet beszéde!”
Ennek tekintetében figyeljük meg a következő Igeszakaszt:
Ezékiel próféta könyve 47,1-12
„És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.”
Látjátok Testvérek? a 11-es vers azt mondja:
„Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek.”
Azok tehát a mocsarak-tócsák... vagy nevezzük Holt tengereknek ezeket, akik az áldásdús vizet, az élet vizét, az Isteni kijelentéseket nem adják tovább, hanem megtartják maguknak. Bennük az élet elhal, és ők maguk is halottakká válnak. Van tehát nekünk egyszer, egy vezettetésünk arról, hogy kik állhatnak be a szolgálatba, és megértettük hogy azok, akiknek Jézus kijelentette magát! Hogyan lehet ez? Jézus mondja:
Mt.5,6
„Boldogok, a kik éhezik és szomjúhozzák az igazságot: mert ők megelégíttetnek.”
Ez valahogy úgy kezdődik, amikor a Hívő meglátja azt a kontrasztot, ami az Ige igazsága, és a gyülekezeti tanítás, a gyülekezeti élet között van... Ekkor elkezdi kutatni a Messiást, hogy eljuthasson az Igazságra, mert az konkretizálódik benne, hogy neki nem elég az amit hall róla! Neki több kell Jézusból! Meg akarja Ismerni az Urát! Azt pedig ne feledjük, hogy ez a szó: "Ismerni"- a legbennsőbb eggyévállást jelenti! Azt az egyesülést, ami a Férj-asszony közötti legbensőbb kapcsolat. Aminek folyományaként, egy új élet fogan! Így történik meg az Újászületés- így válunk az új teremtéssé! Akik tehát megismerték a Főpásztort, azok Erővel, és hatalommal szólják az Ő beszédét! Ezen bizonyságtevések hatására: Falak dőlnek le- a sötétség oszlani kezd a fejekben és szívekben- a tévutakon járók visszatérnek Istenhez, a bálványok ledőlnek, A Konkoly pedig világosan megláttatik! Megszűnik a rabszolgaság, amit emberi rendelések-emberi törvények eredményeztek, és MEGSZABADUL A FOGOLY! Figyeljük csak meg ebben az aspektusban ezt a Messiási Próféciát:
Ésaiás próféta könyve 61,1-4
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére! És megépítik a régi romokat, az ősi pusztaságokat helyreállítják, és a puszta városokat megújítják, és a régi nemzetségek pusztaságait.”
Értjük ugye, hogy a meg és fel szabadítást ígéri azoknak, akik benne hisznek, és Őt befogadják... Ezt azután meg is erősíti újfent:
Jn.8, 31-32
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”
Ez a kijelentés, csak egynek-egynek szól, vagy mindenkinek is? Nemdebár: Mindenkinek is! Így tehát kijelenthetjük az eddigiek konklúziójaként, hogy Isten mindenkit szolgálatra rendelt a Messiásban, és a Messiás által! A Szolgálatba ellenben akkor állít be valakit, amikor az már kész van a szolgálatra, tehát eljutott a tanítványsági szintre! ( Tanítványnak nevezzük azokat, akikben felismerhetővé válik a Mestere!) Így lesznek ezek hiteles bizonyságtevők! Ha nincs meg az Ismeret, akkor csak a tévelygést, és a kétségeket oszthatják meg azokkal, akikhez szólnak! Sajnos ez az általános ma a legtöb gyülekezetben... Tehát vannak a Hiteles bizonyságtevők... Ezen szolgálók, Istentől kapott erővel szólják az üzenetet. Az Üzenet pedig a hallgatóknak,időszerű kijelentést tartalmaz, és ez például egy olyan gyümölcs, amit nem lehet utánozni! Sajnos mégis ebből van kevesebb... Mára is Igaz Jézus erre vonatkozó kijelentése:
Lk 6,39
„Példabeszédet is monda nékik: Vajjon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?”
Ha nincs ismeret, akkor van nagy baj! Egyrészt, még ezen a világon lesz abból tévelygés és eltévelyítés, Bálványimádás, Isten káromlás, ellenkezés az Igével... Az Igehirdetésük erőtlen és hamis, emberi törvények által történik a pásztorlás, ezért nem az Egyház építése folyik, hanem csupán gyülekezet építés. A Hallgatóság azokból nem épül, hanem a legjobb esetben is csupán, csecsemő korú marad... Az elkövetkező ítéletkor pedig eme félelmes ítélet születik:
Mt.7,22-23
„Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”
De a rossz példákról ezúttal nem szólnék tovább, mert beszélnek azok önmagukért épp eleget... Koncentráljunk az Istentől rendelt szolgálatra, és annak módjára! Tehát, a kijelentéssel bíró, és az Isten által szolgálatba állított szolgálók, erővel, mintegy: hatalommal tesznek bizonyságot arról, akit Ismernek! Mondom: ISMERNEK!!! Nem mást hirdetnek, csak az Urukat, és nem másról beszélnek, csak az Igéről! Nyilván megláttatik rajtuk, az Isten Igéjéhez való hűség, ami abban látszik meg, hogy sem nem tesznek az Igéhez, és el sem vesznek abból, még egy ékezetet sem! De nem csak az Erő az amit ki lehet érezni a szolgálatukból, hanem a legfontosabb ami azonnal feltűnik: A TŰZ! Mi ez a Tűz? Először is: Kiről beszélnek ezek? Kiről tesznek bizonyságot? Figyeljünk csak:
V.Mózes 4,24
”Mert az Úr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten ő.”
Lehet-e róla langymelegen vagy akár hidegen beszélni? Lehet-e unalmas a róla való bizonyságtétel? Nézzük tovább:
Jer.23,18-29
„Mert ki állott az Úr tanácsában, és ki látta és hallotta az ő igéjét? Ki figyelmezett az ő igéjére és hallotta azt? Ímé, az Úrnak szélvésze nagy haraggal kitör, és a hitetlenek fejére forgószél zúdul. Nem szünik meg az Úrnak haragja, míg meg nem valósítja és míg be nem teljesíti szívének gondolatait; az utolsó napokban értitek meg e dolog értelmét. Nem küldöttem e prófétákat, de ők futottak, nem szólottam nékik, mégis prófétáltak. Ha tanácsomban állottak volna, akkor az én igéimet hirdették volna az én népemnek, és eltérítették volna őket az ő gonosz útaikról, és az ő cselekedetöknek gonoszságától. Csak a közelben vagyok-é én Isten? azt mondja az Úr, és nem vagyok-é Isten a messzeségben is?Vajjon elrejtőzhetik-é valaki a rejtekhelyeken, hogy én ne lássam őt? azt mondja az Úr, vajjon nem töltöm-é én be a mennyet és a földet? azt mondja az Úr. Hallottam, a mit a próféták mondanak, a kik hazugságot prófétálnak az én nevemben, mondván: Álmot láttam, álmot láttam. Meddig lesz ez a hazugságot prófétáló próféták szívében, a kik az ő szívök csalárdságát prófétálják? A kik el akarják az én népemmel felejtetni az én nevemet az ő álmaikkal, a melyeket egymásnak beszélnek, miképen az ő atyáik elfeledkeztek az én nevemről a Baálért? A próféta, a ki álomlátó, beszéljen álmot; a kinél pedig az én igém van, beszélje az én igémet igazán. Mi köze van a polyvának a búzával? azt mondja az Úr. Nem olyan-é az én igém, mint a tűz? azt mondja az Úr, mint a sziklazúzó pőröly?”
A Tűzről, a Tűzben, csak Tűzzel lehet beszélni! A Tűz pedig nem elégszik meg soha! A Tűz, mindig éhes!
Példabeszédek 30,15-16
„A nadálynak két leánya van: addsza, addsza! E három nem elégszik meg; négyen nem mondják: elég; A sír és a meddő asszony, a föld meg nem elégszik a vízzel, és a tűz nem mondja: elég!”
Jeremiáshoz, mikor szolgálatba állította az Örökkévaló, így szólt:
Jer.5,11-14
„Mert igen hűtelenné lett hozzám az Izráel háza és a Júda háza, azt mondja az Úr! Megtagadták az Urat, és azt mondták: Nincsen ő, és nem jöhet reánk veszedelem: sem fegyvert, sem éhséget nem látunk! A próféták is széllé lesznek, és nem lesz, a ki beszéljen bennök: így esik az ő dolguk! Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megemészsze őket!”
Eme fejezet 14,-es Igéje tulajdonképpen megismétlődik Pál által is.:
I.Kor.3, 9-16
„Mert Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok. Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, a mely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, a melyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül. Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?”
A Pontosítás kedvéért, és az egyértelemre jutásért, meg kell figylelnünk, hogy a Jeremiási és a Páli Prófécia között az a különbség, hogy a Jeremiási Ige azoknak szólt, ( „kiszáradt fák”) Akik elszakították magukat az Isten Tanításától, és ezért lettek megszáradt fákká, amiket a tűz megemészt... A Páli idézet pedig mindenképpen Hívőkhöz szól, akik között vannak, akik emberi tanításokra is figyelnek, vagy emberek parancsolataira is figyelmeznek... Ezek bár megmenekednek, de amit építettek az Igei alapra, hamuvá lesz... És most figyelem:
Zsoltárok könyve 104,1-4
„Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra! A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot; A ki vizeken építi fel az ő palotáját, a felhőket rendeli az ő szekerévé, jár a szeleknek szárnyain; A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.”
Akkor most mindent egybevéve, konkretizáljuk mégegyszer, kik azok a szolgálatba állhatnak:
1; Akik megfelelő módon, éhezték és szomlyúhozták az Igazságot, és annak kijelentését nem emberektől várták, hanem törekedtek megismerni az Urat... ezeknek hát az Úr,Kijelentette magát!
2; Akik megtaníttattak arra, hogy amijük így lett, az nem az övék, hanem azért kapták, hogy tovább adják-mégpedig úgy, ahogyan ők is kapták! / ez ugye egyrészt nem pénzért adatott, tehát nem is tehetem áruvá! másrészt pedig, akik kaptak már az Istentől kijelentést, azok a megmondhatói hogy annak a kijelentésnek az ereje, mennyire elementális hatást gyakorolt a számukra... tehát nem unottan, vagy vontatottan adják tovább, hanem Tűzzel!/
3; És amiről talán ezeddig csak utalásokban beszéltünk, pedig rendkívüli fontossággal bíró ismérv: Akiknek az Örökkévaló a szívüket átformálta! Mert csak ők tudnak felelősséggel lenni, mind az átadást illetően, mind a nyájat illetően!
Mózes, 40(!) évig gyakorolta a Pásztorlást, mielőtt az Örökkévaló rábízta a népének vezetését! Megtanulta a felelősségvállalást, a nyáj vezetésével járó feladatokat, és annak betöltését. Gondozás-legeltetés-itatás-járható utak keresése, a lábak-körmök megóvása érdekében, a nyáj egyedeinek számontartása, gyengék hordozása, az erősek visszafogása, az egybentartás, a nyáj védelme a rablóktól-ragadozóktól, a NYÁJ VEZETÉSE! Erről a felelősségvállalásról, több száz év után így emlékezik meg a népe:
Ésa 63,8-14
„És ő mondá: Bizony az én népem ők, fiak, a kik nem hazudnak; és lőn nékik megtartójok. Minden szenvedésöket Ő is szenvedte, és orczájának angyala megszabadítá őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozá őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomoríták szentségének lelkét, és ő ellenségükké lőn, hadakozott ellenök. S megemlékezék népe a Mózes régi napjairól: hol van, a ki őket kihozá a tengerből nyájának pásztorával? hol van, a ki belé adá az ő szentséges lelkét? Ki Mózes jobbján járatá dicsőségének karját, a ki a vizeket ketté választá előttök, hogy magának örök nevet szerezzen? Ki járatá őket mélységekben, mint a lovat a síkon, és meg nem botlottanak! Mint a barmot, a mely völgybe száll alá, nyugodalomba vitte őket az Úr lelke: így vezérletted népedet, hogy magadnak dicső nevet szerezz!”
A Pásztorlás tehát ily összetevőkből áll, és amit nem látunk, az a büszkeség-a hivalkodás-az uralkodás... A Pásztornak ismernie kell a nyájának minden tagját! Tudnia kell a bajaikról-gondjaikról... Teljes felelőssége tudatában vigyáz a rábízott nyájra! Most pedig olvassuk el figyelmesen, a következő fejezetet:
Ezékiel próféta könyve 34,1-31
„És lőn az Úrnak beszéde hozzám, mondván: Embernek fia! prófétálj Izráel pásztorai felől, prófétálj és mondjad nékik, a pásztoroknak: Így szól az Úr Isten: Jaj Izráel pásztorainak, a kik önmagokat legeltették! Avagy nem a nyájat kell-é legeltetni a pásztoroknak? A tejet megettétek, és a gyapjúval ruházkodtatok, a hízottat megöltétek; a nyájat nem legeltettétek. A gyöngéket nem erősítettétek, és a beteget nem gyógyítottátok, s a megtöröttet nem kötözgettétek, s az elűzöttet vissza nem hoztátok és az elveszettet meg nem kerestétek, hanem keményen és kegyetlenül uralkodtatok rajtok; Szétszóródtak hát pásztor nélkül, és lőnek mindenféle mezei vadak eledelévé, és szétszóródtak; Tévelygett nyájam minden hegyen s minden magas halmon, és az egész föld színén szétszóródott az én nyájam, s nem volt, a ki keresné, sem a ki tudakozódnék utána. Annakokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, mivelhogy az én nyájam ragadománynyá lőn, és lőn az én nyájam mindenféle mezei vadak eledelévé, pásztor hiányában, és nem keresték az én pásztoraim az én nyájamat, hanem legeltették a pásztorok önmagokat, és az én nyájamat nem legeltették; Ennekokáért, ti pásztorok, halljátok meg az Úr beszédét: Így szól az Úr Isten: Ímé, megyek a pásztorok ellen, és előkérem nyájamat az ő kezökből, s megszüntetem őket a nyáj legeltetésétől, és nem legeltetik többé a pásztorok önmagokat, s kiragadom juhaimat szájokból, hogy ne legyenek nékik ételül. Mert így szól az Úr Isten: Ímé, én magam keresem meg nyájamat, és magam tudakozódom utána. Miképen a pásztor tudakozódik nyája után, a mely napon ott áll elszéledt juhai között; így tudakozódom nyájam után, és kiszabadítom őket minden helyről, a hova szétszóródtak a felhőnek s borúnak napján. És kihozom őket a népek közül s egybegyűjtöm a földekről, és beviszem őket az ő földjökre, és legeltetem őket Izráel hegyein, a mélységekben s a föld minden lakóhelyén. Jó legelőn legeltetem őket, és Izráel magasságos hegyein leszen akluk, ott feküsznek jó akolban, s kövér legelőn legelnek Izráel hegyein. Én magam legeltetem nyájamat, s én nyugosztom meg őket, ezt mondja az Úr Isten; Az elveszettet megkeresem, s az elűzöttet visszahozom, s a megtöröttet kötözgetem, s a beteget erősítem; és a kövéret s erőset elvesztem, és legeltetem őket úgy, mint illik. Ti pedig, én juhaim, így szól az Úr Isten, ímé én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és bakok közt. Avagy kevés-é néktek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját iszszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok? És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, s lábaitok zavarását iszszák! Annakokáért így szól az Úr Isten hozzájok: Ímé én, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között, Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtelent, míg szétszórván, azokat kiűzitek; És megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul, és ítéletet teszek juh és juh között. És állatok föléjök egyetlenegy pásztort, hogy legeltesse őket: az én szolgámat, Dávidot, ő legelteti őket s ő lesz nékik pásztoruk. Én pedig, az Úr, leszek nékik Istenök, és az én szolgám, Dávid, fejedelem közöttök. Én, az Úr mondottam. És szerzek ő velök békességnek frigyét, és megszüntetem a gonosz vadakat a földről, hogy bátorságosan lakhassanak a pusztában és alhassanak az erdőkben. És adok reájok és az én magaslatom környékére áldást, és bocsátom az esőt idejében; áldott esők lesznek. A mező fája megadja gyümölcsét s a föld megadja termését, és lesznek földjökön bátorságosan, és megtudják, hogy én vagyok az Úr, mikor eltöröm jármok keresztfáit, és kimentem őket azok kezéből, kik őket szolgáltatják. És nem lesznek többé prédául a pogányoknak, s a föld vadai nem eszik meg őket; és laknak bátorságosan, s nem lesz, a ki felijeszsze őket. És támasztok nékik drága plántaföldet, hogy többé meg ne emésztessenek éhség miatt a földön, s ne viseljék többé a pogányok gyalázatát; És megismerik, hogy én, az Úr, az ő Istenök, velök vagyok, és ők népem, Izráel háza, ezt mondja az Úr Isten; Ti pedig az én juhaim, legelőm nyája vagytok, emberek vagytok, én pedig Istenetek, ezt mondja az Úr Isten.”
Tehát minden-vagy méginkább: Bármely szolgálat alapja, az Igeismeret,( Jézus Ismerete) ; a Tűz, mely nem lankad; Isten iránt, és a Testvérek iránt való odaadó elkötelezettség, amely a valós (!)Szereteten alapul; A Felelősség ismerete, amely kétirányú, és annak felvállalása is! Ezek tehát az Ismérvek, melyek egyben a szolgálatok alapját adják... Most pedig lássuk csak, mely szolgálatokról is beszélünk:
Ef.4,11-16
„És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére: Hogy többé ne legyünk gyermekek, kiket ide s tova hány a hab és hajt a tanításnak akármi szele, az embereknek álnoksága által, a tévelygés ravaszságához való csalárdság által; Hanem az igazságot követvén szeretetben, mindenestől fogva nevekedjünk Abban, a ki a fej, a Krisztusban; A kiből az egész test, szép renddel egyberakatván és egybeszerkesztetvén az Ő segedelmének minden kapcsaival, minden egyes tagnak mértéke szerint való munkássággal teljesíti a testnek nevekedését a maga fölépítésére szeretetben.”
A Szolgálat módjára vonatkozóan, Pál is adott támpontokat, de az sajnos egyébb rendkívül fontos parancsolathoz hasonlóan az idők folyamán elsikkadt.
Rómabeliekhez írt levél 12,1-21
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Mert a nékem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy feljebb ne bölcselkedjék, mint a hogy kell bölcselkedni; hanem józanon bölcselkedjék, a mint az Isten adta kinek-kinek a hit mértékét. Mert miképen egy testben sok tagunk van, minden tagnak pedig nem ugyanazon cselekedete van: Azonképen sokan egy test vagyunk a Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai vagyunk. Minthogy azért külön-külön ajándékaink vannak a nékünk adott kegyelem szerint, akár írásmagyarázás, a hitnek szabálya szerint teljesítsük; Akár szolgálat, a szolgálatban; akár tanító, a tanításban; Akár intő, az intésben; az adakozó szelídségben; az előljáró szorgalmatossággal; a könyörülő vídámsággal mívelje. A szeretet képmutatás nélkül való legyen. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz. Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyöngédek; a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek. Az igyekezetben ne legyetek restek; lélekben buzgók legyetek; az Úrnak szolgáljatok. A reménységben örvendezők; a háborúságban tűrők; a könyörgésben állhatatosak; A szentek szükségeire adakozók legyetek; a vendégszeretetet gyakoroljátok. Áldjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. Örüljetek az örülőkkel, és sírjatok a sírókkal. Egymás iránt ugyanazon indulattal legyetek; ne kevélykedjetek, hanem az alázatosakhoz szabjátok magatokat. Ne legyetek bölcsek timagatokban. Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek. A tisztességre gondotok legyen minden ember előtt. Ha lehetséges, a mennyire rajtatok áll, minden emberrel békességesen éljetek. Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. Azért, ha éhezik a te ellenséged, adj ennie; ha szomjuhozik, adj innia; mert ha ezt míveled, eleven szenet gyűjtesz az ő fejére. Ne győzettessél meg a gonosztól, hanem a gonoszt jóval győzd meg.”
Sajnos ezen irányelvek, általánosságban elsikkadtak, és figyelmen kívül hagyatnak. Ennek egyik és leg nyilvánvalóbb oka: az EGOIZMUS! Így lett mára jellemzően a szolgálókra nézve, hogy a szolgálat Karrier lett, egymást nevezik ki-léptetik elő, uralkodnak a nyájon, tévelygést hirdetnek, az Istentől való Szent parancslatokat félretéve, az Igét elutasítva, az Emberi-felekezeti-gyülekezeti dogmák-törvények-szabályok preferálása történik... Az Uralkodásra- elöljáróságra nézve:
Mk.10,35-45
„És hozzájárulának Jakab és János, a Zebedeus fiai, ezt mondván: Mester, szeretnők, hogy a mire kérünk, tedd meg nékünk. Ő pedig monda nékik: Mit kívántok, hogy tegyek veletek? Azok pedig mondának néki: Add meg nékünk, hogy egyikünk jobb kezed felől, másikunk pedig bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. Jézus pedig monda nékik: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, a melyet én megiszom; és megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem? Azok pedig mondának néki: Megtehetjük. Jézus pedig monda nékik: A pohárt ugyan, a melyet én megiszom, megiszszátok, és a keresztséggel, a melylyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; De az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, a kiknek elkészíttetett. És hallván ezt a tíz tanítvány, haragudni kezdének Jakabra és Jánosra. Jézus pedig magához szólítván őket, monda nékik: Tudjátok, hogy azok, a kik a pogányok között fejedelmeknek tartatnak, uralkodnak felettök, és az ő nagyjaik hatalmaskodnak rajtok. De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; És a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen: Mert az embernek Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért.”
Jézus tökéletesen tudta a módját annak, hogy kérdésekkel tanítson, és értelemre vezessen...
Luk.22,24-27
„Támada pedig köztük versengés is, hogy ki tekinthető köztük nagyobbnak. Ő pedig monda nékik: A pogányokon uralkodnak az ő királyaik, és a kiknek azokon hatalmuk van, jóltévőknek hivatnak. De ti nem úgy: hanem a ki legnagyobb köztetek, olyan legyen, mint a ki legkisebb; és a ki fő, mint a ki szolgál. Mert melyik nagyobb, az-é, a ki asztalnál ül, vagy a ki szolgál? nemde a ki asztalnál ül? De én ti köztetek olyan vagyok, mint a ki szolgál.”
Na ennyit a karrierről, és az uralkodásról... De térjünk vissza a szolgálatokhoz: Tehát minden-vagy méginkább: Bármely szolgálat alapja, az Igeismeret,( Jézus Ismerete) ; a Tűz, mely nem lankad; Isten iránt, és a Testvérek iránt való odaadó elkötelezettség, amely a valós (!)Szereteten alapul; A Felelősség ismerete, amely kétirányú, és annak felvállalása is! Ezek tehát az Ismérvek, melyek egyben a szolgálatok alapját adják... Most tessék nekem megmondani: Mely szolgálthoz nem kellenek ezen alapok? Mielőtt elkezdenénk szakosodni-orientálódni, ezzel a kérdéssel kezdenünk kellene valamit...