A szabály szerinti küzdelem

Mózes II. könyve 12,1-29
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek. Előhívá tehát Mózes Izráel minden véneit és monda nékik: Fogjatok és vegyetek magatoknak bárányt családaitok szerint és öljétek meg a páskhát. És vegyetek egy kötés izsópot és mártsátok a vérbe, a mely az edényben van, és hintsétek meg a szemöldökfát és a két ajtófelet abból a vérből, a mely az edényben van; ti közűletek pedig senki se menjen ki az ő házának ajtaján reggelig. Mikor általmegy az Úr, hogy megverje az Égyiptombelieket és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélen: elmegy az Úr az ajtó mellett és nem engedi, hogy a pusztító bemenjen öldökölni a ti házaitokba. Megtartsátok azért ezt a dolgot, rendtartás gyanánt, magadnak és fiaidnak mindörökre. És mikor bementek a földre, melyet az Úr ád néktek, a mint megmondotta vala: akkor tartsátok meg ezt a szertartást. Mikor pedig a ti fiaitok mondandják néktek: Micsoda ez a ti szertartástok? Akkor mondjátok: Páskha-áldozat ez az Úrnak, a ki elment az Izráel fiainak házai mellett Égyiptomban, mikor megverte az Égyiptombelieket, a mi házainkat pedig megoltalmazta. És a nép meghajtá magát és leborula. És menének és úgy cselekedének az Izráel fiai, a mint megparancsolta vala az Úr Mózesnek és Áronnak; úgy cselekedének. Lőn pedig éjfélkor, hogy megöle az Úr minden elsőszülöttet Égyiptomnak földén, a Faraónak elsőszülöttétől fogva, a ki az ő királyi székiben űl vala, a tömlöczbeli fogolynak elsőszülöttéig és a baromnak is minden első fajzását.”

Áldott Testvérek. A Peszach-i ünnepről már számtalan alkalommal beszéltünk, és az Ige által ráismertünk arra is, hogy ez az ünnep-az Úrvacsora előjel is egyben. Megértettük azt is az Ige által, hogy a Peszachi alkalom, a Tökéletes elválasztás előjele is! Azonban ez alkalommal, merüljünk mélyebbre az Igében abból a célból, hogy az Ige világosságánál megértésre juthassunk azokban a dolgokban: hogy mi az engesztelés? És hogy a megigazulás a Törvény cselekedeteiből-vagy ingyen adatik? Sajnos a mai napon is, a hívők házatáján nagy az értetlenség a bűnbocsánat dolgában... Nem kérdőjelek vannak sajnos sokakban, hanem felkiáltó jelek, és ez a baj... Vannak ugyanis hívők, akik meg vannak győződve arról-hogy a Messiás vére autómatikusan elmos minden bűnt, és ennek vélt tudatában élik a világi életüket, a változás pedig csupán abban áll, hogy "Keresztyén" előjellel neveztetik magukat...

Mi ez a bűnbocsánat? Hogyan történik?

Sajnos a mai napon, megoszlás van a Hívők lelkes táborában abban a dologban: Hogy a Kegyelem Hit által adatik-vagy cselekedetekből? Akik arra voksolnak hogy Hit által, azok egyben a kényelmes- sok esetben: a Testi életet prferálják, mert azt hirdetik hogy Isten nem akarhatja hogy fárasszuk magunkat-vagy hogy sok dologról le kelljen mondanunk... meg úgyis mindent megbocsájt... Akik azt mondják hogy cselekedetek által, azok meg önigazultság felé törekszenek, mert a cselekedeteikkel-micváikkal akarják megfizetni a kegyelmet... És ez a két tábor, folyamatosan csatározik egymással, miközben pedig ezt teszik-megzavarnak sokakat, akik hitben még gyermekek. Most nézzük hát a Róma 15,4 alapján, a Szentírásban foglalt példaadást erről a kérdésről...

Róma 15,4
„Mert a melyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”

Ennek biztos tudatában pedig: Nézzük meg tehát a példaadást, amit kivel is kezdhetnénk mással, mint a Hitbeli Atyánkkal: Ábrahámnál...

Mózes I. könyve 12,1-4
„És monda az Úr Ábrámnak: Eredj ki a te földedből, és a te rokonságod közül, és a te atyádnak házából, a földre, a melyet én mutatok néked. És nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz. És megáldom azokat, a kik téged áldanak, és a ki téged átkoz, megátkozom azt: és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei. És kiméne Ábrám, a mint az Úr mondotta vala néki, és Lót is kiméne ő vele: Ábrám pedig hetvenöt esztendős vala, mikor kiméne Háránból.”

Itt valami egészen rendkívüli dolog kezdődött el Testvérek, mert Ábrahám Hite itt kezdődött, és ez által lehetünk az Ábrahám magvába oltva, hovatovább: Ezért csatlakozhatnak a Nemzetekbeliek is az Igaz Hívők táborához-az Isten népéhez. Az első három vers az Ábrahám hitének megértéséhez a kulcs! Ezen versek ugye az Isteni kihívást-valójában a Megtérésre hívást tartalmazzák, majd az Ígéretet, amit az engedelmességért igér neki az Örökkévaló. Nem látunk további feltételeket az ígéretek átvételéhez, csupán azt az egyet hogy Ábrahám tegye amit mondott neki az Isten. A negyedik vers pedig arról tesz bizonyságot: hogy Ábrahám nem vacilál, hanem elindul...Vagyis teszi azt, amit az Örökkévaló mond neki! Lássunk még egy-két példát, hiszen az Örökkévaló úgy rendelte, hogy két-vagy három bizonyság alapján álljon meg minden dolog! Noénál is ugyan ezt látjuk: Nevezetesen azt, hogy az Örökkévaló általi útmutatás szerint, bárkát épített... Noénál érdekességként meg is figyelhetjük az Örökkévaló egyértelmű vezetését és tanítását a Hitben való követésről...

Mózes I. könyve 6,1-22
„Lőn pedig, hogy az emberek sokasodni kezdének a föld színén, és leányaik születének. És láták az Istennek fiai az emberek leányait, hogy szépek azok, és vevének magoknak feleségeket mind azok közűl, kiket megkedvelnek vala. És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő. Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében. És monda az Úr: Eltörlöm az embert, a kit teremtettem, a földnek színéről; az embert, a barmot, a csúszó-mászó állatokat, és az ég madarait; mert bánom, hogy azokat teremtettem. De Noé kegyelmet talála az Úr előtt. Noénak pedig ez a története: Noé igaz, tökéletes férfiú vala a vele egykorúak között. Istennel jár vala Noé. És nemze Noé három fiat: Sémet, Khámot és Jáfetet. A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és ímé meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. Monda azért Isten Noénak: Minden testnek vége elérkezett előttem, mivelhogy a föld erőszakoskodással telt meg általok: és ímé elvesztem őket a földdel egybe. Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belől és kivűl szurokkal. Ekképen csináld pedig azt: A bárka hoszsza háromszáz sing legyen, a szélessége ötven sing, és a magassága harmincz sing. Ablakot csinálj a bárkán, és egy singnyire hagyd azt felülről; a bárka ajtaját pedig oldalt csináld; alsó, közép, és harmad padlásúvá csináld azt. Én pedig ímé özönvizet hozok a földre, hogy elveszessek minden testet, a melyben élő lélek van az ég alatt; valami a földön van, elvész. De te veled szövetséget kötök, és bemégy a bárkába, te és a te fiaid, feleséged és a te fiaidnak feleségei teveled. És minden élőből, s minden testből, mindenből kettőt-kettőt vígy be a bárkába, hogy veled együtt életben maradjanak: hímek és nőstények legyenek. A madarak közűl az ő nemök szerint, a barmok közűl az ő nemök szerint és a földnek minden csúszó-mászó állatjai közűl az ő nemök szerint; mindenből kettő-kettő menjen be hozzád, hogy életben maradjanak. Te pedig szerezz magadnak mindenféle eledelt, mely megehető, és takarítsd be magadhoz, hogy neked is, azoknak is legyen eledelűl. És úgy cselekedék Noé; a mint parancsolta vala néki Isten, mindent akképen cselekedék.”

Itt tehát a Tanítást abban látjuk, hogy bár az Örökkévaló, teljes és aprólékos útmutatást adott a Bárka elkészítéséhez, de egyértelműen tudatja: Az Irányítás az Övé! Hiszen a kormányról nem rendelkezett! Tehát aki Őt akarja követni, annak az irányítást át kell engednie az Örökkévalónak! És ezt egyébbként megláthatjuk Ábrahám esetében is, mert ő sem kapott, és nem kért GPS-t az ígéret földjére való eljutásához, hanem Hitte, hogy aki kihívta, az irányítja a lépéseit! És ezek megfigyeléséhez, inkább nézzünk egy oly írást, ami átfogó képet ad a Hitről, amiről most beszélünk:

Zsidókhoz írt levél 11,1-40
„A hit pedig a reménylett dolgoknak valósága, és a nem látott dolgokról való meggyőződés. Mert ezzel szereztek jó bizonyságot a régebbiek. Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy a mi látható, a láthatatlanból állott elő. Hit által vitt Ábel becsesebb áldozatot Istennek, mint Kain, a mi által bizonyságot nyert a felől, hogy igaz, bizonyságot tevén az ő ajándékairól Isten, és az által még holta után is beszél. Hit által vitetett fel Énokh, hogy ne lásson halált, és nem találták meg, mert az Isten felvitte őt. Mert felvitetése előtt bizonyságot nyert a felől, hogy kedves volt Istennek. Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert a ki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, a kik őt keresik. Hit által tisztelte Istent Noé, mikor megintetvén a még nem látott dolgok felől, házanépe megtartására bárkát készített, a mely által kárhoztatá e világot és a hitből való igazságnak örökösévé lett. Hit által engedelmeskedett Ábrahám, mikor elhívatott, hogy menjen ki arra a helyre, a melyet örökölendő vala, és kiméne, nem tudván, hová megy. Hit által lakott az ígéret földén, mint idegenben, sátorokban lakván Izsákkal és Jákóbbal, ugyanazon ígéretnek örökös társaival. Mert várja vala az alapokkal bíró várost, melynek építője és alkotója az Isten. Hit által nyert erőt Sára is az ő méhében való foganásra, és életkora ellenére szűlt, minthogy hűnek tartotta azt, a ki az ígéretet tette. Azért is egytől, még pedig mintegy kihalttól annyian származtak, mint az égnek csillagai sokaságra nézve, és mint a tenger partja mellett a fövény, mely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tevén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert a kik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszökbe jutott volna az, a melyből kijöttek, volt volna idejök a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyenli őket az Isten, hogy Istenöknek neveztessék, mert készített nékik várost. Hit által áldozta meg Ábrahám Izsákot, próbára tétetvén, és az egyszülöttet vitte áldozatul, ő, ki az ígéreteket nyerte, A kinek meg volt mondva: Izsákban neveztetik néked mag; Úgy gondolkozván, hogy az Isten a halálból is képes feltámasztani, miért is őt példaképen visszanyerte. Hit által áldá meg a jövendőkre nézve Izsák Jákóbot és Ézsaut. Hit által áldá meg a haldokló Jákób a József fiainak mindenikét, és botja végére hajolva imádkozott. Hit által emlékezett meg élete végén József az Izráel fiainak kimeneteléről, és az ő tetemeiről rendelkezett. Hit által rejtegették Mózest az ő szülei születése után három hónapig, mivel látták, hogy kellemes a gyermek, és nem féltek a király parancsától. Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett. Hit által hagyta oda Égyiptomot, nem félvén a király haragjától; mert erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant. Hit által rendelte a páskát és a vérnek kiontását, hogy az öldöklő ne illesse az ő elsőszülötteiket. Hit által keltek át a veres tengeren, mint valami szárazföldön, a mit megpróbálván az égyiptomiak, elnyelettek. Hit által omlottak le Jérikónak kőfalai, midőn hét napig köröskörül járták. Hit által nem veszett el Ráháb, a parázna nő az engedetlenekkel együtt, befogadván a kémeket békességgel. És mit mondjak még? Hiszen kifogynék az időből, ha szólnék Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról; A kik hit által országokat győztek le, igazságot cselekedtek, az ígéreteket elnyerték, az oroszlánok száját betömték. Megoltották a tűznek erejét, megmenekedtek a kard élitől, felerősödtek a betegségből, erősek lettek a háborúban, megszalasztották az idegenek táborait. Asszonyok feltámadás útján visszanyerték halottjaikat; mások kínpadra vonattak, visszautasítván a szabadulást, hogy becsesebb feltámadásban részesüljenek. Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is; Megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, A kikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken, meg barlangokban és a földnek hasadékaiban. És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet. Mivel Isten mi felőlünk valami jobbról gondoskodott, hogy nálunk nélkül tökéletességre ne jussanak.”

Láthatjuk tehát, hogy ezek a Hithősök, az engedelmességükért szenvedtek... nem az ő ötleteik alapján jártak, hanem Isten rendelését követve élték a Hitüket... És ha megvizsgáljuk az I Mózes 12 eseményeit... azt a bizonyos Peszach-i alkalomra való felhívást, ott érdekes dolgokat láthatunk meg! Először is: Ábrahámnak az Örökkévaló így szólt:

I Mózes 15,12-16
„És lőn naplementekor, mély álom lepé meg Ábrámot, és ímé rémülés és nagy setétség szálla ő reá. És monda az Úr Ábrámnak: Tudván tudjad, hogy a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig. De azt a népet, melyet szolgálnak, szintén megítélem én, és annakutánna kijőnek nagy gazdagsággal. Te pedig elmégy a te atyáidhoz békességgel, eltemettetel jó vénségben. Csak a negyedik nemzedék tér meg ide; mert az Emoreusok gonoszsága még nem tölt be.”

Az Egyik ilyen érdekesség, hogy az Örökkévaló pár évtizeddel előre szólt az Egyiptomi rabszolgaságról- és az abból való szabadulásról... Ez tehát egy eleve eldöntött dolog volt az Örökkévaló előtt...Mégis ezt az utasítást adta ki a szabadulni vágyóknak:

Mózes II. könyve 12,1-20
„Szólott vala pedig az Úr Mózesnek és Áronnak Égyiptom földén, mondván: Ez a hónap legyen néktek a hónapok elseje; első legyen ez néktek az esztendő hónapjai között. Szóljatok Izráel egész gyűlekezetének, mondván: E hónak tizedikén mindenki vegyen magának egy bárányt az atyáknak háza szerint, házanként egy bárányt. Hogyha a háznép kevés a bárányhoz, akkor a házához közel való szomszédjával együtt vegyen a lelkek száma szerint; kit-kit ételéhez képest számítsatok a bárányhoz. A bárány ép, hím, egy esztendős legyen; a juhok közűl vagy a kecskék közűl vegyétek. És legyen nálatok őrizet alatt e hónap tizennegyedik napjáig, és ölje meg Izráel községének egész gyülekezete estennen. És vegyenek a vérből, és azokban a házakban, a hol azt megeszik, hintsenek a két ajtófélre és a szemöldökfára. A húst pedig egyék meg azon éjjel, tűzön sütve, kovásztalan kenyérrel és keserű fűvekkel egyék meg azt. Ne egyetek abból nyersen, vagy vízben főtten, hanem tűzön sütve, a fejét, lábszáraival és belsejével együtt. És ne hagyjatok belőle reggelre, vagy a mi megmarad belőle reggelre, tűzzel égessétek meg. És ilyen módon egyétek azt meg: Derekaitokat felövezve, saruitok lábaitokon és pálczáitok kezetekben, és nagy sietséggel egyétek azt; mert az Úr páskhája az. Mert általmégyek Égyiptom földén ezen éjszakán és megölök minden elsőszülöttet Égyiptom földén, az embertől kezdve a baromig, és Égyiptom minden istene felett ítéletet tartok, én, az Úr. És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét. És legyen ez a nap néktek emlékezetül, és innepnek szenteljétek azt az Úrnak nemzetségről nemzetségre; örök rendtartás szerint ünnepeljétek azt. Hét napig egyetek kovásztalan kenyeret; még az első napon takarítsátok el a kovászt házaitokból, mert valaki kovászost ejéndik az első naptól fogva a hetedik napig, az olyan lélek irtassék ki Izráelből. Az első napon pedig szent gyűléstek legyen és a hetedik napon is szent gyűléstek legyen; azokon semmi munkát ne tegyetek, egyedül csak a mi eledelére való minden embernek, azt el lehet készítenetek. Megtartsátok a kovásztalan kenyér innepét; mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Égyiptom földéről; tartsátok meg hát e napot nemzetségről nemzetségre, örök rendtartás szerint. Az első hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estve egyetek kovásztalan kenyeret, a hónap huszonegyedik napjának estvéjéig. Hét napon át ne találtassék kovász a ti házaitokban; mert valaki kovászost ejéndik, az a lélek kiirtatik Izráel gyülekezetéből, akár jövevény, akár az ország szülöttje legyen. Semmi kovászost ne egyetek, minden lakóhelyeteken kovásztalan kenyeret egyetek.”

Tehát ha az időről is előre rendelkezett az Örökkévaló, akkor miért kellett mégis engedelmeskedniük ezeknek? Hiszen ma is az Örökkévaló kegyelmi igéretében bíznak sokan, sőt még Pálra hivatkozva, tagadják a cselekedetek fontosságát is!

Gal.2, 16-21
„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

Mielőtt tovább mennénk, beszéljünk egy picit a sokak által félre értett, és félre magyarázott: Törvényről... Ha definiáljuk a törvény jelentését, azt kapjuk, hogy : KIZÁRÓLAGOS ALAPSZABÁLY! Igazából nem egy félelmetes dolog ez, hanem az egyetlen lehetőség arra nézve, hogy az Örökkévalóhoz juthassunk! Ez nem változott semmit, hiszen tudjuk: hogy a Teremtő nem változik! Amikor az ember a Teremtőjéhez szeretne közeledni, vagy valamit róla meg szeretne tudni, esetleg a kedvére szeretne valamit tenni, azzal kell szembesülnie, hogy nem tudja, hogy mi módon tehetné... Ezért az Örökkévaló megmondta előre! Vagyis: elküldte az Ő útmutatását-beszédét... ezt mi úgy mondjuk: az Igéjét! Yessua, ezt mondta magáról:

Jn.14,6
„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”

Yessua-Jézus, az Ige-az Út, az Igazság, a tökéletes Bárány... Ha az Ő vezetése szerint cselekszünk-élünk, akkor Megismerhetjük Őt, mint jó pásztort is, hiszen tőle leszünk vezetve, és csak is akkor: abban is biztosak lehetünk, hogy az Isten előtt kedvesek leszünk, hiszen az Ő tanítása szerint járunk! Hogyan függ össze az I Mózes 12, a Jézus tanítása szerinti élettel?

Nos, a VÉR... A Vér a kulcs ezek megértéséhez. Figyelem:

IMózes 12,13
„És a vér jelül lesz néktek a házakon, a melyekben ti lesztek, s meglátom a vért és elmegyek mellettetek és nem lesz rajtatok a csapás veszedelmetekre, mikor megverem Égyiptom földét.”

Most pedig értsük meg: Noé a hitbeli meggyőződésének, a bárka készítésével adott hangot... Ábrahám pedig az útrakalésével...A Szabadulni vágyók a Bárány beszerzésével,és az azzal kapcsolatos dolgok elvégzésével. De itt is igaz, ami a Szent tan minden Igéjével kapcsolatosan Igaz: Isten Igéje mély értelmű! Abban el kell mélyedni azoknak akik a kijelentés szintjére el szeretnének jutni! Mert ebben az esetben a Vér, egészen mást jelent, mint ahogyan arra sokan gondolnak! A Vér valami sokkal több! Szentebb! Nagyobb... mint ahogyan arra gondolunk! Most pedig jussunk értelemre az felett, hogy mi a vér, és ennek megértésével minden a helyére fog kerülni, amivel ma foglalkoztunk:Nevezetesen: A Megigazulás Hitből- vagy a törvény cselekedetei által adatik?

3Móz 17,14
„Mert minden testnek élete az ő vére a benne levő élettel. Azért mondom Izráel fiainak: Semmiféle testnek a vérét meg ne egyétek, mert minden testnek élete az ő vére; valaki megeszi azt, irtassék ki.”

Sőt: ennél is szemléletesebben:

V.Mózes 12,23
„Csakhogy abban állhatatos légy, hogy a vért meg ne egyed; mert a vér, az a lélek: azért a lelket a hússal együtt meg ne egyed!”

Ugye mennyire más perspektívát mutat így a Vér?! Izráél fiai, akik megfestették a vérrel a két ajtófélt, és a szemöldökfát, azt mutatták, hogy az ő életük-valaki más élete! Hiszen nem az ő cselekedetük szerint tettek, hanem egy tanítás szerint! De ezt nekünk is így kell, sőt az idő előrehaladta miatt, azoknál jobban kellene tudnunk ezt! Amikor Jézus így szólt:

Jn.6,47-58
„Bizony, bizony mondom néktek: A ki én bennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. A ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Én vagyok amaz élő kenyér, a mely a mennyből szállott alá; ha valaki eszik e kenyérből, él örökké. És az a kenyér pedig, a melyet én adok, az én testem, a melyet én adok a világ életéért. Tusakodának azért a zsidók egymás között, mondván: Mimódon adhatja ez nékünk a testét, hogy azt együk? Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem iszszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. A ki eszi az én testemet és iszsza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban. A miként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, a ki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, a mint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: a ki ezt a kenyeret eszi, él örökké.”

Akkor ez azt jelentette és jelnti ma is, hogy az Ő életét éld, ha benne hiszel! Erről beszélt Pál is, amikor azt mondta:

II.Kor.5,15-17
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott. Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden.”

Tehát ez egy Új élet! Ez a Messiás élete, ami arról szól, hogy Istennek engedelmeskedve, az Ő dicsőségét keresve éljünk! Ábrahám-Noé-Mózes-Illés-Dávid... A Zsidó 11.-ben felemlített hithősök, Mindannyian a hitbeli cselekedeteik által tettek bizonyságot a hitükről, és ezért nyertek kegyelmet Istennél! Vagyis nem a testi életüket élték, hanem Más életet-más életszabály szerint! Akkor tehát a Törvény cselekedetekért lenne a kegyelem? Nem! mert nem az Ő cselekedeteiket cselekedték, hanem az Isten által tanított cselekedeteket! Nem az Ő cselekedeteik által igazultak meg, hanem a Hit által, mert Isten tanítását vitték át a gyakorlatba, és azt tették amit Isten tanított nekik, tehát az Érdem egyedül Istené, és nem az övéké! Ezért mondja Jézus:

Lk 17,10
„Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Mindezek tekintetében, ahogy sokan gondolkodnak is: Elég lehet-e az egyszeri engedelemesség? Vagyis tehát a megtérő – vagy másként: a Befogadó Ima elég lehet-e? Az attól függ, meddig akarsz eljutni? Mert Isráél fiai is egyszer engedelmeskedtek, amikor a Peszachi bárány vérével megkenték az ajtófélt, és a szemöldökfát... azután útközben elhullottak... A Messiás életére két alap igazság érvényes! 1; Örök-és Teljes! 2; Dinamikája van! Tehát nem elég egyszer engedni neki, és nem is lehetséges az Ő életét ölbe tett kézzel élni! Tehát nézzük újra, Pál alaposan félreértett szavait, ami ehhez a mára kialakult teológiai vitához vezetett:

Gal.2,16-21
„Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem. Ha pedig Krisztusban keresvén a megigazulást, mimagunk is bűnösöknek találtatunk, avagy Krisztus bűnnek szolgája-é? Távol legyen. Mert, ha a miket elrontottam, azokat ismét fölépítem, önmagamat teszem bűnössé. Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem. Nem törlöm el az Isten kegyelmét; mert ha a törvény által van az igazság, tehát Krisztus ok nélkül halt meg.”

Tehát akkor mégsem a törvény cselekedetei? Akkor mégsem lehet a Törvény- vagy más néven: Az Ige elég? Sőt: ezek szerint nem is kell??? Látjátok Testvérek: Ide vezet egy rosszul megfogalmazott Kérdés! Törvény vagy másként: A Szabályszerinti cselekedetek- vagy csupán a Hit? Elsőként egy kijelentés Páltól:

Timótheushoz írt II. levél 2,1-7
„Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben; És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek. Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”

A Szabályszerű munkálkodást ugye már értjük? Most a 6-os verset értsük meg:

„A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.”

Tehát, ezt összevetve a Jézus által felmutatott magyarázattal, miszerint:

Lukács Evangyélioma 17,1-10
„Monda pedig a tanítványoknak: Lehetetlen dolog, hogy botránkozások ne essenek; de jaj annak, a ki által esnek. Jobb annak, ha egy malomkövet vetnek a nyakába, és ha a tengerbe vettetik, hogynem mint egyet e kicsinyek közül megbotránkoztasson. Őrizzétek meg magatokat: ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, dorgáld meg őt; és ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer te hozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki. És mondának az apostolok az Úrnak: Növeljed a mi hitünket! Monda pedig az Úr: Ha annyi hitetek volna, mint a mustármag, ezt mondanátok ím ez eperfának: Szakadj ki gyökerestől, és plántáltassál a tengerbe; és engede néktek. Kicsoda pedig ti közületek az, a ki, ha egy szolgája van, és az szánt vagy legeltet, tüstént azt mondja annak, mihelyt a mezőről megjő: Jer elő, ülj asztalhoz? Sőt nem ezt mondja-e néki: Készíts vacsorámra valót, és felövezvén magadat, szolgálj nékem, míg én eszem és iszom; és azután egyél és igyál te? Avagy megköszöni-é annak a szolgának, hogy azt mívelte, a mit néki parancsolt? Nem gondolom. Ezenképen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, a mik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Nos így ugye máris értjük: A Kizárólagos szabály szerint haladva éljük a Messiás életét, de ezért kizárólag az Örökkévalóé a Dicsőség, mert nem csak hogy megadta a hozzáveztő utat... vagyis szabályokat, de lehetővé is tette azt, hogy ne mintegy külső hivatkozás szerint kövessük azt, hanem megelevenítette bennünk! Ezeket tehát nem is mi tettük, hanem Ő bennünk! Így tehát: Aki végzi a szabályok adta cselekedeteket, ne gondolja hogy Igaz lett az által, mert nem az ő élete, nem is az ő utja az, tehát nincs azért dícsérete... Ha azonban nem teszi, tehát valaki elutasítja a szabályt, akkor pedig nem ér célba, és ENNYI! Ugyan is az van Testvérek, hogy akinek engedelmeskedünk, annak vagyunk a szolgái! Ezt nagyon meg kell jegyezni, mert ez számon lesz kérve! Ha pedig ezek így vannak a Törvénnyel kapcsolatban, akkor azt kell tisztáznunk máris, hogy akkor Jézusnak és Pálnak mi kifogásuk volt a Zsidók akarata ellen? Nos: Az Emberi tanítások a Törvényről! Csupán ennyi! Jézus ezt mondta:

Jn.7,14-19
„Már-már az ünnep közepén azonban felméne Jézus a templomba, és tanít vala. És csodálkozának a zsidók, mondván: Mimódon tudja ez az írásokat, holott nem tanulta?! Felele nékik Jézus és monda: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, a ki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajjon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? A ki magától szól, a maga dicsőségét keresi; a ki pedig annak dicsőségét keresi, a ki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság. Nem Mózes adta-é néktek a törvényt? és senki sem teljesíti közületek a törvényt. Miért akartok engem megölni?”

Pálnak meg az volt a problémája velük, hogy azok ugyan úgy akarták az emberi rendeléssekkel terhelni a Keresztyéneket... Jézus így szólt az emberi rendelések ellen:

Luk.11,43-52
„Jaj néktek farizeusok! mert szeretitek az előlülést a gyülekezetekben, és a piaczokon való köszöntéseket. Jaj néktek képmutató írástudók és farizeusok! mert olyanok vagytok, mint a sírok, a melyek nem látszanak, és az emberek, a kik azokon járnak, nem tudják. Felelvén pedig egy a törvénytudók közül, monda néki: Mester, mikor ezeket mondod, minket is bántasz. Ő pedig monda: Jaj néktek is törvénytudók! mert elhordozhatatlan terhekkel terhelitek meg az embereket, de ti magatok egy ujjotokkal sem illetitek azokat a terheket. Jaj néktek! mert ti építitek a próféták sírjait; a ti atyáitok pedig megölték őket. Tehát bizonyságot tesztek és jóvá hagyjátok atyáitok cselekedeteit; mert azok megölték őket, ti pedig építitek sírjaikat. Ezért mondta az Isten bölcsesége is: Küldök ő hozzájuk prófétákat és apostolokat; és azok közül némelyeket megölnek, és némelyeket elüldöznek; Hogy számon kéressék e nemzetségtől minden próféták vére, mely e világ fundamentomának felvettetésétől fogva kiontatott, Az Ábel vérétől fogva mind a Zakariás véréig, ki elveszett az oltár és a templom között: bizony, mondom néktek, számon kéretik e nemzetségtől. Jaj néktek törvénytudók! mert elvettétek a tudománynak kulcsát: ti magatok nem mentetek be, és a kik be akartak menni, azokat meggátoltátok.”