Alázat

Luk.18,10-30
„Két ember méne fel a templomba imádkozni; az egyik farizeus, és a másik vámszedő. A farizeus megállván, ily módon imádkozék magában: Isten! hálákat adok néked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint ím e vámszedő is. Bőjtölök kétszer egy héten; dézsmát adok mindenből, a mit szerzek. A vámszedő pedig távol állván, még szemeit sem akarja vala az égre emelni, hanem veri vala mellét, mondván: Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek! Mondom néktek, ez megigazulva méne alá az ő házához, inkább hogynem amaz: mert valaki felmagasztalja magát, megaláztatik; és a ki megalázza magát, felmagasztaltatik. Vivének pedig hozzá kis gyermekeket is, hogy illesse azokat; mikor pedig a tanítványok ezt látták, megdorgálák azokat. De Jézus magához híván őket, monda: Engedjétek, hogy a kis gyermekek én hozzám jőjjenek, és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa. Bizony mondom néktek: A ki nem úgy fogadja az Isten országát, mint gyermek, semmiképen nem megy be abba. És megkérdé őt egy főember, mondván: Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten. A parancsolatokat tudod: Ne paráználkodjál; ne ölj; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; tiszteld atyádat és anyádat. Az pedig monda: Mindezeket ifjúságomtól fogva megtartottam. Jézus ezeket hallván, monda néki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, a mid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és jer, kövess engem. Az pedig ezeket hallván, igen megszomorodék; mert igen gazdag vala. És mikor látta Jézus, hogy az igen megszomorodék, monda: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Mert könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni. A kik pedig ezt hallották, mondának: Ki idvezülhet tehát? Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél. És monda Péter: Ímé mi mindent elhagytunk, és követtünk téged! Ő pedig monda nékik: Bizony mondom néktek, hogy senki sincs, a ki elhagyta házát, vagy szüleit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért, A ki sokszorta többet ne kapna ebben az időben, a jövendő világon pedig örök életet.”

Áldott Testvérek. A Mai alkalommal, az Isteni segítség hatalmáról szeretnék beszélni... Ez a példázat, és történet nagy Tanítás egyben! Ebben a történetben szintén több van, mint amit elsőre megláthatunk, mert a titkok kijelentése csak az állhatatosaké! A Luk.18,10-14-ig terjedően, az alázat helyességéről szól... ezt ugye tudjuk, de értjük is vajjon? Mert bár sokszor beszéltünk már erről az Igazságról, ám ennek a mélysége, kimeríthetetlen. Az Alázatra el kell jutni! Ha nem jutunk el az őszinte alázatra, akkor bár mit teszünk, csak izzadságszagú magamutotagatás lesz, amit "álalázatnak" nevezünk. Az alázat értelme sajnos szintén, mint több jelző, értelmét vesztette a helyes értelmezés hiánya miatt! Nem kell ezt anyira túl misztifikálni! Egyszerűen csupán arról van szó, hogy elismerem és vallást teszek arról, hogy minden dologban szükségem van az Örökkévaló segítségére, mert az nélkül nem tudok semmit tenni! Ha megfigyeljük ezt a példázatot, akkor azt látjuk, hogy éppen ez történik a vámszedő esetében. 15-17-ig tartó példázat sok gondolkodásnak adott okot széles körökben... Valóban több értelme is lehet a gyermeki magatartásnak, és ebben a dologban sokan túl messzire mennek az Igaz jelentéstől! Mert óriási különbség van a gyermeteg viselkedés, és az Isten gyermeke magaviselete között! A Gyermeteg viselkedés egyértelműen elvetendő pedig! Gyermeteg viselkedés jellemzői: Állhatatlanság-felelőtlenség-komolytalanság-csúfolkodás-az önmérséklet hiánya...nos ezek nem jó gyümölcsök Testvérek! Elísa egy alkalommal átkot is mondott a gyermeteg viselkedés megnyilvánulására!

II.Kir.2,23-24
„Felméne azután onnét Béthelbe; és mikor az úton felfelé méne, apró gyermekek jövének ki a városból, a kik őt csúfolják vala, ezt mondván: Jőjj fel, kopasz, jőjj fel, kopasz! És hátratekintvén és meglátván őket, megátkozá őket az Úr nevében, és az erdőből két nőstény medve jövén ki, szétszaggata közülök negyvenkét gyermeket.”

Elísa nem volt egy besavanyodott vénember, aki útálta a gyermekeket, hanem a csúfolódásra mondott átkot, ez a történet pedig számunkra azt jelenti, hogy ha valaki csúfolódó, arra nézve az sem számít mentő körülménynek, ha Hitben "kiskorú"! Erre tanít miket Pál is:

1Kor 14,20
„Atyámfiai, ne legyetek gyermekek értelemben; hanem a gonoszságban legyetek gyermekek, értelemben pedig érettek legyetek.”

Ha pedig ezt a gyermekekről szóló példázatot visszahelyezzük az eredeti környezetébe, megláthatjuk az értelmét: Úgy fogadni az Isten országát mint gyermek, azt jelenti: Örömmel és Igaz hálával élni a kegyelemmel! Nem csak elismerve, de tudva is, hogy ezt nem mi termeltük, ezt ingyen kaptuk. 18-23-ig, arról olvasunk, amikor egy Hívővel beszél az Úr... A Hívő ezt mondja, magáról: A Parancsolatokat megtartom, példás életet élek! Tehetek még valamit a tetszésedre? És a válasz sokkoló számára: Haggy el mindent, és kövess! Azaz: Kezdj új életet! A következők pedig a mai Tanítás lényege, mely egy mondatban koncentrálódik:

„Ő pedig monda: A mi embereknél lehetetlen, lehetséges az Istennél.”

Erről a témáról beszéljünk bővebben: Amikor az emberi erő a végére ér, onnan kezdődik az Örökkévaló ereje! Ezt érdemes megjegyezni és megérteni, mert az Örökkévaló nem osztozkodik a Dicsőségével! Pál azt írja:

Korinthusbeliekhez írt II. levél 12,1-10
„A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire. Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelőtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig. És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja), Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie. Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem. Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtőztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tőlem. És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam. Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erőtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem. Annakokáért gyönyörködöm az erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős.”

Ugye ebben a vallomásban azt kell meglátnunk elsőre, hogy Pál, aki végzi állhatatosan az Úr által rábízottakat, mégis azzal szembesül hogy gyenge- nem tökéletes-és szüksége van az Isten segítségére! Nem szabadította őt meg az Örökkévaló azonnal a tökéletlenségét okozó démontól, hanem azt mondta neki:

„Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el.”

Ezzel pedig azt tanítja nekünk: Soha nem leszel hiba nélkül való! Mindig szükséged lesz a Kegyelemre! Tudnod és érezned kell, hogy az Isten hatalmas csodája az ha üdvözülsz! Péter azt kódolja nekünk:

IPéter 4,17-19
„Mert itt az ideje, hogy elkezdődjék az ítélet az Istennek házán: ha pedig először mi rajtunk kezdődik, mi lesz azoknak a végök, a kik nem engedelmeskednek az Isten evangyéliomának? És ha az igaz is alig tartatik meg, hová lesz az istentelen és bűnös? Annakokáért a kik az Isten akaratából szenvednek is, ajánlják néki lelköket mint hű teremtőnek, jót cselekedvén.”

Az Igaz is alig tartatik meg? Miért??? Mert az Igaz, nem az Ő tettei-élete alapján Igaz, hanem csupán megigazult, "VALAKI" Igazsága által... Nem a sajátja, hanem azé,, aki érte adta magát! Most figyeljünk és kapaszkodjunk:

Királyok II. könyve 6,1-7
„És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.”

Ugye arról van fogalmunk, hogy a fém, nehezebb a víznél, ezért nem szokása az hogy lebeg a vizen... a fa ellenben igen is fennmarad! Itt azt látjuk, hogy a fém, ahogyan kell is neki elmerül-elveszik... Ugyanis Testvérek: A Bűnnel terhelt lélek nem maradhat meg az Igaz Ítéletben! Sőt: Még csak ebben az életben sem maradhat fenn tisztán a lélek! Ahhoz hogy az ember, mégha megtért is... megmaradhasson az Igazságban-bűntelenségben, Isteni kegyelemre van szüksége, mégpedig: Folyamatosan! Hiszen meg van írva:

IMózes 3,17-19
„Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz.”

Tövist és bogácskórót teremjen... vagyis Gazt! Ami az Ádámának-azaz a földnek a Gaz, az az Ádámnak, vagyis a földből vétetettnek a bűn! Na ezek azok Testvérek, amiért nem kell dolgozni! Ezek autómatikusan jönnek! Ezt akár naphosszat tartó heverészéssel is lehet birtokolni... Az Örökkévaló is erre figyelmeztet egy példában:

IMózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

Azt jelenti: Vigyázz, mert a bűn rád vágyódik! Ezért annyira nehéz elkerülni a bűnbeesést! A Bűnért nem kell dolgozni, de annak elkerüléséért igen! sőt: Meg kell értenünk: A Bűn lelki! Lelki ellen testben nem küzdhetünk, csak lélekben! És ha lélekben munkálkodunk, azt alapból tudjuk: Isten nélkül nem megy...Kell az Örökkévaló segítsége! Kell az engesztelő áldozat, ami váltságot adhat értem! Szükségem van az Isten kegyelmére! Most nézzük ezek fényében újra, az Elizeusi történetet:

Királyok II. könyve 6,1-7
„És mondának a próféták fiai Elizeusnak: Ímé ez a hely, a hol nálad lakunk, igen szoros nékünk; Hadd menjünk el, kérlek, a Jordán mellé, hogy mindenikünk egy-egy fát hozzon onnét, hogy ott valami hajlékot építsünk magunknak, a melyben lakjunk. És monda: Menjetek el! És monda egy közülök: Nyugodj meg rajta, és jőjj el a te szolgáiddal. És monda: Én is elmegyek. És elméne velök. És menének a Jordán mellé, és ott fákat vágtak. És történt, hogy mikor egy közülök egy fát levágna, a fejsze beesék a vízbe. Akkor kiálta és monda: Jaj, jaj, édes uram! pedig ezt is kölcsön kértem! És monda az Isten embere: Hová esett? És mikor megmutatta néki a helyet, levágott egy fát és utána dobta, és a fejsze feljött a víz színére. És monda: Vedd ki. És kinyújtván kezét, kivevé azt.”

Tehát van ez a Fa!... Tehát szükség van egy fára, ami értem elmerül, hogy én felemelkedhessem az elveszésből...Van is ennek a szükségnek egy eléképe a Szent Tanban:

Mózes IV. könyve 21,1-9
„Mikor pedig meghallotta a Kananeus, Arad királya, a ki lakozik vala dél felől, hogy jön Izráel a kémeknek útán: megütközék Izráellel, és foglyokat ejte közülök. Fogadást tőn azért Izráel az Úrnak, és monda: Ha valóban kezembe adod e népet, eltörlöm az ő városait. És meghallgatá az Úr Izráelnek szavát, és kézbe adá a Kananeust, és eltörlé őket, és azoknak városait. És nevezé azt a helyet Hormának. És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Hiszitek Testvérek vagy sem, ez a történet egyben az egész emberiség története! Az Örökkévaló az Ő szava által táplálja és vezeti az embert, és az ember valami másra kezd vágyni... inkább elhagyná és el is haggya az Örökkévaló szavát, és menne a maga feje után... Igen ám de az az út, a halálba visz... ezt belátja az ember,és segítségért kiállt! Felkiált Istenhez... Lett egy fa... erre valamit felfüggesztettek... pontosan azt, ami a halál hordozója. AZ ÁLTALUK ELKÖVETETT BŰN KÖVETKEZMÉNYE! Ebben az esetben ez egy kígyó. Aki ránézett erre a kígyóra, azt látta, hogy ez az ő bűnének a következménye! Isten tehát megérteti az emberrel, hogy aki nem az Ő beszéde szerint jár, az a kígyóra hallgat! És nincs más út, és nincs más lehetőség! Van egy másik kígyós történet is a Szent Tanban... a legelső- az eredeti!

Mózes I. könyve 3,1-24
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.”

Ez a történet is ugyan arról tesz bizonyságot, mint a IV Mózes 21,1-9-ig... Ha elhagyod az Isten Igéjét, a Kígyóra hallgatva, meghalsz! És aki meg akar menekülni a biztos halálból, annak a menekedése kizárólag az Isten Igéje által lehetséges! Mert az I Mózes 3-ban is azt mondta az Örökkévaló:

„És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod.”

Nem a férfi magva, hanem az asszonyé! Az Asszonynak nincs természet szerint magva...Tehát ez az Úr szava szerint Igértetik! Azután a IV Mózes 21: Elhagyták ugye az Úr beszédét, és amikor irgalomért könyörögtek, az Úr szava adta a menekedést!

„Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Ezek után, eltelt pár ezer év, és mi itt vagyunk, mennénk Istenhez, csakhogy azzal szembesülünk miközben közeledünk hozzá, hogy az Ő Dicsőségének világosságában, egyre szembetűnőbbek a mocskos bűneik, aljasságaink-tévelygéseink... Bizony azt is látjuk, hogy ez abból adódott, hogy elhagytuk Isten szavát, és annak követését! És most megint itt egy fa... Ránézek... Látom a bűneimet a szemem előtt... és látom hogy az aki rá van szegezve, az én bűneim miatt halt kínhalált. Ő Igaz és Szent volt, és így vette magára a bűneimet. Egyre nyilvánvalóbban és egyre hangosabban fogalmazódnak meg bennem a gondolatok, miközben Őt nézem... Elsőként is: Mostmár nagyon gyűlölöm a bűneimet, és nem akarok tovább a bűn játékszere lenni! Másodszor: Ha Ő az Én bűneimért halt meg Igaz létére, akkor én az Ő életét akarom élni ezentúl, hogy Örömöt szerezzek annak, aki Benne gyönyörködött, de Őt értem adta! Vajon az elődeimnek mi bizonyságuk volt vagy lehetett, miközben minden lépésnél újabb kígyómarás érte őket, és az egyetlen lehetőség az életben maradásra, az oszlopra szegezett kígyóra való feltekintés volt? Nekem mi bizonyosságom lehet? Főleg hogy tudom az Igazságot! Minden kilátás ellenére remélek, és a reménységem abban gyökerezik, hogy summázom magamban az eddigieket, amiket a Szent Tan tárt elém... Itt van a fa! És aki rajta van, a leg igazabb "Valaki"! Csak elfogadja helyettem az Ő Kínhalálát az Isten, ha én az Ő életét és az Ő Igazságát öltözöm fel... De most az van, hogy itt álok reménykedve ugyan, de érzem a bűntudatot, ezért a szememet sem merem ráemelni az Istenre. Csak magamban mondom csöndesen, együtt a Luk.18-ban megemlített vámszedővel:

„Isten, légy irgalmas nékem bűnösnek!”