Istentől jövő békesség
János evangéliuma 14,27
„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.”
Két fajta békesség létezik. Ahogyan Jézus is felmutatta, a világ szerint való és a Tőle jövő békesség.
A világ szerinti békesség mind a láthatókra épül. Többnyire a pénzen, ami által bebiztosítva érezhetjük magunkat, és így nincs szükség a láthatatlanokra. Bizonyára ti is hallottatok már arról az irányzatról, miszerint Isten a világi javakban való bővölködést ígéri a gyermekeinek. Ezek az emberek a hitre hivatkoznak, viszont a testükre fókuszálnak. Ők ezt a békességet keresik, még mindig a láthatókra néznek.
Jézus viszont nem így adja a békességét. Az Ő békessége a benne levő hiten alapul. Mert ha hiszünk Benne, akkor hiszünk Neki is. Ha pedig hiszünk Neki, akkor hiszünk az Ő ígéreteinek is.
Lukács evangéliuma 12,22-31
„Tanítványaihoz pedig így szólt: "Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok, mert több az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál. Nézzétek meg a hollókat: nem vetnek, nem is aratnak, nincsen kamrájuk, sem csűrük, Isten mégis eltartja őket. Mennyivel értékesebbek vagytok ti a madaraknál! De aggodalmaskodásával ki tudná közületek akár egy arasznyival is meghosszabbítani életét? Ha tehát a legcsekélyebbre sem vagytok képesek, miért aggódtok a többi miatt? Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, az Isten így öltözteti, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek! Ti se kérdezzétek tehát, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, és ne nyugtalankodjatok. Mert mindezeket a világ pogányai kérdezgetik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van ezekre. Inkább keressétek az ő országát, és ráadásul ezek is megadatnak nektek.”
Tehát az Istenben való hit által mindent megkapunk. Ám ez a hit nem a megvallásokban vagy a jogaink (?) gyakorlásában merül ki. Hiszen azt valljuk meg amit hiszünk, hogy az Úr akaratában van. A jogokkal kapcsolatban pedig az a kérdésem, hogy vajon milyen jogai vannak egy halottnak? Mert ha meghaltunk e világ számára, akkor már nem magunknak élünk, hanem Isten él bennünk. Így nincs jog amiről beszélhetnénk.
Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.”
Tehát többé nem én, hanem Jézus! Ha pedig Jézus él, akkor már nem a testünk irányít a kívánságai által, hanem Jézus irányít a Benne való hit által.
Római levél 1,17
„Az igaz ember pedig hitből fog élni.”
Az igaz ember nevében is benne van, hogy igaz. De mitől válik igazzá? Nem önmagától, hanem Isten teszi azzá. Nem az az igaz ember, aki magát annak nevezi, hanem az az igaz ember, akit Jézus tett azzá. Akit pedig azzá tett, azon meg is látszik a Mestere. Tehát azoké ez az ígéret, akikben felismerhető a Mesterük! Vagyis akik nem csak beszélik, hanem meg is cselekszik Isten akaratát. De mi jellemzi ezeket az embereket? A luxus házak és a sport autók? Vajon azt látjuk az igében, hogy Jézus és a tanítványai gazdagok voltak? Jézus gazdagságot ígért az Őt követőiknek? Idézem Pál szavait:
1Timóteus 6,8
„De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”
Nos Testvérek, ha ennél több adatott, akkor az már Isten külön kegyelme. Most nézzük meg Jézus családját, hogy mennyire is voltak gazdagok:
Lukács evangéliuma 2,22-24
„Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, amint meg van írva az Úr törvényében, hogy "minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;" és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: "egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”
Tehát: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”- ezt tartsuk emlékezetben.
Most pedig nézzük meg Mózes könyvéből az Úr rendeletét:
3Móz 12,6-8
„Amikor eltelnek a fiú vagy leány miatti tisztulásának napjai, akkor vigyen el egy esztendős bárányt égőáldozatul, egy galambfiókát vagy egy gerlicét pedig vétekáldozatul a kijelentés sátrának a bejárata elé, a paphoz. Az pedig mutassa be az ÚR színe előtt, és végezzen engesztelést az asszonyért, akkor tisztává lesz a vérfolyás után. Ez a törvény vonatkozik a fiút vagy leányt szülő asszonyra. De ha nem telik neki bárányra, akkor fogjon két gerlicét vagy két galambfiókát: egyet égőáldozatul, egyet vétekáldozatul. A pap pedig végezze el az engesztelést az asszonyért, és az tiszta lesz.”
Tehát amint láthatjuk, alap rendelkezés szerint bárányt is kellett volna áldoznia Jézus szüleinek ha anyagilag megtehették volna. Ám láthatóan bárányra nem futott nekik. Nézzük meg Jézus anyagi helyzetét közelebbről:
Lukács evangéliuma 8,1-3
„Ezután városról városra és faluról falura járt, és hirdette az Isten országának evangéliumát. Vele volt a tizenkettő és néhány asszony, akiket gonosz lelkektől szabadított meg, és betegségekből gyógyított meg: Mária, akit Magdalainak neveztek, akiből hét ördög ment ki, Johanna, Kuzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsánna, de sok más asszony is, akik szolgáltak neki vagyonukból.”
Jézusnak tehát szüksége volt támogatásra. Folytatom egy másik igével:
Máté evangéliuma 8,20
„Jézus így válaszolt: "A rókáknak van barlangjuk és az égi madaraknak van fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania."
Bármennyire is furcsa egyeseknek, de Jézusnak nem volt tehát aranyháza, sem aranyhintója. Valójában akik Jézus követésére adták magukat, azok nem e földre gyűjtenek kincseket maguknak.
Máté evangéliuma 6,19-21
„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is.”
Ábrahám sem kőházban lakott, hanem sátorban. Így tesz erről bizonyságot az ige:
Zsidó levél 11,9-13
„Hit által költözött át az ígéret földjére, mint idegenbe, és sátrakban lakott Izsákkal és Jákóbbal, ugyanannak az ígéretnek az örököseivel. Mert várta azt a várost, amelynek szilárd alapja van, amelynek tervezője és alkotója az Isten. Hit által kapott erőt arra is, hogy Sárával nemzetséget alapítson, noha már idős volt, minthogy hűnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért attól az egytől, méghozzá egy szinte már elhalttól származtak olyan sokan, mint az ég csillagai és mint a tenger partján a föveny, amely megszámlálhatatlan. Hitben haltak meg ezek mind, anélkül, hogy beteljesültek volna rajtuk az ígéretek. Csak távolról látták és üdvözölték azokat és vallást tettek arról, hogy idegenek és jövevények a földön.”
Mi is jövevények vagyunk, ezért ne törekedjünk a földi javakra. A földiek múlandóak, viszont Isten ígéretei örökre megmaradnak. Egy másik történetet:
Máté evangéliuma 17,24-27
„Amikor Kapernaumba értek, odamentek Péterhez azok, akik a templomadót szedték, és megkérdezték tőle: "A ti mesteretek nem fizet templomadót?" "De igen" - felelte. Amikor bement a házba, Jézus megelőzte, és így szólt: "Mit gondolsz, Simon, a földi királyok kiktől szednek vámot vagy adót: fiaiktól-e vagy az idegenektől?" Miután így felelt: "Az idegenektől", Jézus ezt mondta neki: "Akkor tehát a fiak szabadok. De hogy ne botránkoztassuk meg őket, menj a tengerhez, vesd be a horgot, és fogd ki az első halat, amely ráakad. Amikor felnyitod a száját, találsz benne egy ezüstpénzt, vedd ki, és add oda nekik értem és érted.”
Itt arra akarok kilyukadni, hogy Jézusnál nem volt pénz. Igen ám, de vannak akik erre azt mondják, hogy Júdás volt a pénztáros és ő éppen nem volt ott. Azt tudom erre mondani, hogy rendben van. Viszont ebből akkor egy újabb tanítást tartogat a mai gyülekezet vezetőinek, mégpedig a közös vagyon tanítását. Mert ha Jézus vagyona közös volt a tanítványaiéval, akkor ezt úgyszintén gyakorolniuk kellene a Jézus nyomdokaiba lépő tekintélyes embereknek is! Így legalább a pásztor nem luxus kocsikat vezetnének és nem villákban laknának, hanem jutna azoknak is, akik a közösségükben éppen éheznek. Lássuk a tanítványok esetét:
Apostolok Csel. 3,1-6
„Péter és János felment a templomba, a délutáni imádkozás idejére, délután három órára. Arra vittek egy születése óta sánta férfit, akit napról napra letettek a templomnak abba a kapujába, amelyet Ékes-kapunak hívtak, hogy alamizsnát kérjen a templomba menőktől. Amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter pedig Jánossal együtt rátekintett, és azt mondta: "Nézz ránk!" Ő felnézett rájuk, remélve, hogy kap tőlük valamit. Péter ekkor így szólt hozzá: "Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel, és járj!”
„Ezüstöm és aranyam nincsen...”
Nem volt tehát nekik vagyonuk, viszont volt Istenismeretük. A mai nemzedék híres-neves pásztorai és tanítói inkább gyűjtik a mammont Isten ígéreteire hivatkozva, mintsem Istenismeretre jutnának. Ők nem hisznek abban a békességben amelyet Jézus ígért az Ő követőinek. De mi legyünk mások, akik hisznek Istenben, hisznek az Ő ígéreteinek. A mi békességünk ugyanis Istenben van elrejtve. Azért mondom hogy elrejtve, mert ez nem szemlélhető, csupán a lelki szemeinkkel. De mindig is a lélek volt az, ami számít. Hiszen a látható csak ideig-óráig való, az elmúlása közel van! Viszont amelyet Istenbe vetünk, az nem vész el, hanem sokszoros termést fog hozni.
János evangéliuma 6,63
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit...”