Mennyire fontos neked Isten?

Mennyire fontos neked Isten?

 

Áldott Testvérek, a mai alkalommal nem új kijelentést hoztam nektek. Sokkalta inkább egy üzenetet, amely egyikőnk elől sincs elrejtve, csupán ezt nyomatékosítva. Az életünk sok mindenről szól, hiszen sok szempontból kivesszük a részünket abból, amelyből az Isten nélkül élők is kiveszik. Legyen az akár munkahely, család, hétköznapi dolgok, közöttük a házimunka, a pihenés vagy talán még hobbi is. Nagyon sok dolog áll rendelkezésünkre, amellyel időt tölthetünk. Hívőkként kivesszük a részünket szolgálatokból is, amely jelentős időnket is elveheti a napokból. Ám Isten rendelete úgy mint a Tanachban (ószövetség), úgy az Újszövetségben is aktuális. Ez esetben a Sabbat-ra gondolok, vagyis a nyugalomnapra (hetedik napra) amely a mai napig nem töröltetett el. Szokták mondani és hangoztatni, hogy Jézus ezt is eltörölte és már nem kell megtartanunk a Sabbatot. Van itt elég komoly félreértés is a Sabbatot illetően, hiszen nem azért adta az Úr, hogy láncokra verve az óránkat nézzük hogy mikor lesz végre vége a napnak. Nem azért, hogy a hetedig napon minket rabságban tartva az akaratát teljesítsük.

A hetedig nap értünk adatott:

1Mózes 2,1-3
„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, amelyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, amelyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten.”

A mai üzenet nem a Sabbatra lett kihegyezve, de fontos ebben is némi kört futnunk hogy megértsük a mai üzenet mélységét. Tehát ahogyan olvastuk ebben az igében is, Isten megnyugodott a munkájától. Nem pihenésre volt szüksége, hiszen Isten fáradhatatlan a jó cselekvésébe és az idő nem hagy rajta nyomot mint ahogy a mi testünkön amúgy igen. Tulajdonképpen Isten megteremtette mindazt ami a szándékában állt és ezután megnyugodott, vagyis végigtekintve békét lelt teremtésében. Tökéletes volt mindez, Isten meglátta önmagát, igazolta Őt cselekedete.

Viszont mi embereknek, mi szerepet tartogat a hetedik nap? Isten azért adta, hogy azon a napon Vele foglalkozzunk. Minden más dologról Ő gondoskodik.

2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.”

A történethez még az hozzá tartozik, hogy az előző napokban szedett ma na-t nem lehetett megenni másnap. Viszont a hatodik napon szedett ma na-ból a hetedik napon is lehetett enni. Nem volt büdös és féreg sem volt benne!A hetedik napról tehát az Úr gondoskodott. Az Úr mindent intéz, mindenre gondja van, csak legyünk szabadok a vele való közösségre. Meg kell említeni, hogy a Sabbat is a Mennyeiek képmása, tehát a valódi nyugalom a földi életünk után vár ránk.

Ez a kis nem túl nagy kitérő azért volt, hogy megértsünk az üzenetben azt, hogy a látható dolgok nem kerülhetnek a láthatatlan dolgok elé. Mi több, semmi sem kerülhet Istennel való kapcsolatunk közé!

Ismert az a világi mondás is, hogy arra van igazán időnk, amire akarunk időt szakítani. Ez így igaz, ha valóban szomjazzuk az Istennel való kapcsolatunkat, akkor nem állhat útjába se munka, se tanulmányok, család, betegség se semmi. Érvelhetünk ugyan jó érvekkel, hogy ezt és azt meg kell tennünk, de ha nem keressük eléggé Istent, akkor azok csupán kifogásokká lesznek és ellenünk is tanúskodnak.

Lukács evangéliuma 10,38-42
„Lőn pedig, mikor az úton menének, hogy ő beméne egy faluba; egy Mártha nevű asszony pedig befogadá őt házába. És ennek vala egy Mária nevezetű testvére, ki is Jézus lábainál leülvén, hallgatja vala az ő beszédét. Mártha pedig foglalatos volt a szüntelen való szolgálatban; előállván azért, monda: Uram, nincs-é arra gondod, hogy az én testvérem magamra hagyott engem, hogy szolgáljak? Mondjad azért néki, hogy segítsen nékem. Felelvén pedig, monda néki Jézus: Mártha, Mártha, szorgalmas vagy és sokra igyekezel: De egy a szükséges dolog: és Mária a jobb részt választotta, mely el nem vétetik ő tőle.”

Mi is volt tehát az a jobb rész amelyet Mária választott? Az Istennel való közösség! Jézus erre mondta az, hogy igazán egyre van szükség. Hallottam már erről a történetről olyan érdekes fejtegetéseket, miszerint ha Márta nem szolgált volna, akkor nem lett volna ételük a vendégeknek. De kit érdekel!? Jézusnak nem a hal és kenyér volt a tápláléka, hanem hogy megcselekedje az Atya akaratát.

Az Istennel való közösségünk határoz meg mindent ami lelki. Ahogyan közösségben vagyunk Vele, úgy alakulunk át az Ő képmására és ezáltal a lelki életünk is egyre jobban fog bizonyságot tenni arról, hogy közösségünk van Istennel.

János evangéliuma 15,5
„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.”

Bizonyára láttatok már olyan filmet, hogy egy családos férfi sok időt töltött a munkahelyén, építette a karrierjét, előreléptetésért küzdött vagy épp a saját vállalkozását vitte, de a családjára alig maradt ideje. A munkahelyén a sok probléma amelyet meg kellett oldania, a határidős munkák kivitelezése, folyton versenyfutás az idővel. Hasonlóképpen lehet mivelünk is, ha elfoglaltságunkban nem jut időnk Istenre. A Prédikátor könyvében sokszor olvashatjuk azt, hogy: „hiábavalóság!” Ez pedig nem egy depressziós ember sóhajai, hanem a legbölcsebb ember Salamonnak a szavai, aki megértette, hogy minden hiábavalóság amely elvonja a figyelmet az Istennel való közösségünkről.

Ezért gondoskodott Isten a már előbb említett hetedig napról, amelyen semmit ne tegyünk, hanem nyugodjunk meg és mérlegeljünk, hogy mindaz amit tettünk az elmúlt 6 nap alatt, vajon mennyire szolgálta Isten dicsőségét? Talán hiábavalóság volt amit az elmúlt 6 napban tettem? Isten hat napos teremtését megnézve megbizonyosodhatunk arról, hogy 6 alkalommal mondta az alkotásaira, hogy: „jó”. Majd találkozhatunk egy összesítéssel, hogy mindaz amit Isten alkotott a hat nap alatt, az: „jó”.

A világ zajától, a látható dolgok felől aggódástól elvonatkoztatva meg kell hallanunk Isten hangját. Illés esete:

1Királyok 19,9-12
„Itt bement egy barlangba, és ott töltötte az éjszakát. Egyszer csak így szólt hozzá az ÚR igéje: Mit csinálsz itt, Illés? Ő így felelt: Nagyon buzgólkodtam az ÚRért, a Seregek Istenéért, mert Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg. Egyedül én maradtam meg, de az én életemet is el akarják venni. Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.”

Akik epekednek Isten közelségéért, azokhoz Isten halk és szelíd hangon szól. Na, de visszatérve ugye a mai üzenet tárgya az, hogy számunkra mennyire fontos Isten? Hiszen ha valóban mindennél fontosabb, ha nem csupán a beszédünkben és gondolatainkban őrizzük meg Őt, hanem a cselekedeteinkben, akkor mint szomjazó ember a víz után, úgy vágyunk Isten után. Ahogy ezt mondtam, eszembe is jutott a zsoltár:

Zsoltárok 42,2
„Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!”

Pontosan így kell nekünk is, mindig úgy mint ha az életünk múlna rajta! Nem telik el úgy nap, hogy elfelejtenénk inni. De mennyivel fontosabb a lelkünk a testi tápláléknál!?

Isten minket gyermekeinek fogadott, értsük meg ennek a súlyát! Túl sokat aggódunk a hétköznapi dolgok felől, a problémáinkat próbáljuk megoldani először és aztán ha marad idő, akkor azt Istenre fordítjuk. Nem így kellene lennie:

Máté evangéliuma 6,31-34
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Jézus tehát egyértelműen a tudtunkra adja, hogy Isten elég hatalmas ahhoz, hogy gondoskodjon a gyermekeiről. Éppen ezért az Istennel való közösségünkön nem eshet csorba, a gondjainkat nem kell kivennünk Isten kezéből, mert akkor azzal fogunk foglalkozni és Istenre nem lesz időnk. Isten szívesen foglalkozik a gondjainkkal, csak legyünk Vele!

2Timóteus 2,4
„Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.”

Ebben az igében is láthatjuk, hogy az Istenben elrejtett életünk nem a hétköznapi gondokban van. Tegyük hát le a gondjainkat Isten kezébe és törekedjünk megismerni Őt, értsük meg mi az akarata és tegyük meg azt. A Vőlegény semmit sem akar jobban annál, mint hogy a Menyasszonyával legyen.

 


Nyomtatás