Ha vakok volnátok...

Ha vakok volnátok...


Máté Evangyélioma 15,1-14
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: A ki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: A ki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, a mivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, a mi a szájon bemegy, hanem a mi kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek.”

Eme fejezetrész, egy a valóságban megtörtént történelmi momentum, amikor is az ember, emberi bölcsességgel próbálta felül űberelni a Mindenható tanítását, és ütköztette álláspontját a Mindenhatóval. Mi is történt ebben a történetben? Mert való Igaz, hogy adatott a tisztálkodás hagyománya. Akkor tehát Jézus valami újat hozott? Valamit amivel elszakítja magát és a követőit a hagyományoktól? Nos: NEM! Csupán az történt, hogy Jézus, és a követői, helyükön kezelték a dolgokat. Elválasztották, és különbséget tettek az Örökkévaló rendelései, és az emberi rendelések között. Hogy ezt megérthessük, előbb egy kis magyarázat: Az idézet Mátétól származik, és lévén hogy ő a Zsidók számára jegyezte le az Evangéliumot, nem magyarázta a kézmosást, mivelhogy akik olvasták, tudták miről van szó. Márk például ezt magyarázta, hiszen ő a Rómaiakat célozta az Evangéliummal.

Márk Evangyélioma 7,1-4
„És hozzá gyűlének a farizeusok és némelyek az írástudók közül, a kik Jeruzsálemből jöttek vala. És látván, hogy az ő tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosdatlan kézzel esznek kenyeret, panaszkodának. Mert a farizeusok és a zsidók mind, a régiek rendelését követve, nem esznek, hanemha kezöket erősen megmossák; És piaczról jövén sem esznek, ha meg nem mosakodnak; és sok egyéb is van, a minek megtartását átvették, poharaknak, korsóknak, rézedényeknek és nyoszolyáknak megmosását.”

Tehát a magyarázat: a "közönséges". Írva van:

Mózes III. könyve 19,1-2
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak egész gyülekezetéhez, és mondd nékik: Szentek legyetek, mert én az Úr, a ti Istenetek szent vagyok.”

A Szentség ellentéte a közönséges, vagyis: szentségtelen. (III Mózes 10,10)

A régiek pedig azt tartották, ha bár mihez is hozzáértek étkezés előtt, azzal tisztátalanná-közönségessé lettek az Örökkévaló előtt. Ha pedig így esznek, azzal megfertőztetik azt amihez hozzáérnek, és tisztátalanságot is ennének, amivel a lelküket is tisztátalanná tennék. Vannak tehát logikus... nak tűnő következtetések, amikre nem mondhatjuk hogy az Örökkévaló tanításai!

Ésa 55,8-9
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, akképen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”

Meg van írva:

Mózes V. könyve 4,1-2
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”

És ezen rendelések és törvények között egy sem mondja, hogy kárhozatra jutsz, ha mosdatlan kézzel eszel! Ám mégis ezt tanították a régieknek, éspedig az Örökkévaló nevének felemlítésével, mintha Ő adta volna ezt a parancsolatot. Hol kezdődik az Isten tisztelet? Talán ott, hogy amikor az Isten szól, akkor minden teremtménye elnémul! Talán azzal, hogy az Ő beszédét az élet kritériumának veszik! Talán azzal, hogy az Ő beszédét megszentelik, és azt nem toldozzák-foltozzák. Talán ott, hogy bár táplálék az Isten beszéde, ámde nem kendermag, mi pedig bár az Ő teremtményei vagyunk, ámde nem tyúkok hogy válogassunk benne. És legfőként: Mi az Ő nyája vagyunk,és az Egyház akol és nem baromfi udvar!

Jézus így szólt egyszer, és a hangja visszhangzik az évszázadokon át:

Mt.15,6-9
„És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, a melyek embereknek parancsolatai.”

Tehát a régieknek voltak rendelései, amik nem egyeztek, az Örökkévaló rendeléseivel. És ma? Ma mi újság Testvérek? Sajnos a fejlődés jegyében, a maiak rendelései-törvényei nem csak hogy nem egyeznek, de mégcsak nem is emlékeztetnek az Eredeztetőre. Az Örökkévaló nem a fejlődésnek ezt az irányát szerette volna az Övéinek. Ha az akkoriak, akik Jézusnál kihúzták a gyufát az ötleteléseikkel, a maiak tévelygését hallanák, elsápadnának a szörnyűségtől! Pedig Jézus pecséte ez:

Mt. 15,13
„Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, a melyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik.”

Pál ezt üzente a mai keresztyénségnek, Timóteus által:

I Tim.1,7-8
„Kik törvénytanítók akarván lenni, nem értik, sem a miket beszélnek, sem a miket erősítgetnek. Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele...”

Akik pedig nem tudják miről beszélnek amikor a törvényt emlegetik, vagy éppen a rendeléseikkel az Isteni törvényeket teszik semmissé, azokra az Örökkévaló-örök törvénye keményen fog visszaütni. Hogy jutott ide a Keresztyénség? Mely út vezetett idáig? Miért és miből ez a tévelygés??? Lett törvény arra nézve, hogy ki tartozhat egy gyülekezéshez. lett törvény arra is, hogy ki merítkezhet be- hogy ki élhet az Úrvacsora áldásával (nem mintha tudnák hogy mit példáznak ezek). Csináltak törvényeket arra vonatkozóan, hogy miképpen kell értelmezni az Isten Igéjét. És ezen törvények, sajnos még csak nyomokban sem emlékeztetnek az Eredetire, az Örökkévaló által megfogalmazott törvényekre! Van tehát egy Ige, amit küldött nekünk az Örökkévaló, Szent Prófétájával:

Jer.6,10-21
„Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az ő fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett előttök; nem gyönyörködnek abban: Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam azt visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sőt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el; És házaik idegenekre szálljanak, mezőik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr. Mert kicsinyeiktől fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot űznek. És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség! Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendőkkel; az ő megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr. Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezősködjetek a régi ösvények felől, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk! Őrállókat is rendeltem föléjök, mondván: Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk! Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi következik reájok. Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az ő gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették. Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földről való jóillatú fahéj? A ti égőáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem. Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az ő barátja elvesznek.”

Ám az Igaz, hogy lenne a menekedésnek egy lehetősége. Ez is Írva van:

Jer.31,18-23
„Jól hallottam, hogy panaszolkodott Efraim: Megvertél engem és megverettetém, mint a tanulatlan tulok; téríts meg engem és megtérek, mert te vagy az Úr, az én Istenem. Mert azután, hogy megtérítettél engem, megbántam bűnömet, és miután megismertem magamat, czombomat vertem; szégyenkezem és pirulok, mert viselem az én ifjúságomnak gyalázatát. Avagy nem kedves fiam-é nékem Efraim? Avagy nem kényeztetett gyermek-é? Hiszen valahányszor ellene szóltam, újra megemlékeztem ő róla, azért az én belső részeim megindultak ő rajta, bizony könyörülök rajta, azt mondja az Úr! Rendelj magadnak útjelzőket, rakj útmutató oszlopokat, vigyázz az ösvényre, az útra, a melyen mentél, jőjj vissza Izráelnek leánya, jőjj vissza ide a te városodba! Meddig bújdosol, oh szófogadatlan leány? Mert az Úr új rendet teremt e földön. Asszony környékezi a férfit. Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Újra e szókat mondják majd a Júda földén és az ő városaiban, mikor visszahozom az ő foglyaikat: Áldjon meg téged az Úr, oh igazságnak háza, oh szent hegy!”

Ismételjünk:

Nos talán emlékeztek arra az alkalomra, amikor az Igéből felmutattam egy érdekes párhuzamot Efráimra vonatkozóan. Efráim, József fia volt, ámde nemzetekből való anyától. Mint ilyen, tehát a Zsidó rendelések értelmében: Nem Zsidó! Hiszen az Anyai ág az örökség ága. Jákob, a nagyapja azt úgy hidalta át, hogy az áldásában a fiának fogadta, tehát a Testvérek nem utasíthatták el őt.

Mózes I. könyve 48,1-22
„És lőn ezek után, megmondák Józsefnek: Ímé a te atyád beteg; és elvivé magával az ő két fiát Manassét és Efraimot. És tudtára adák Jákóbnak, mondván: Ímé a te fiad József hozzád jő; és összeszedé erejét Izráel, s felüle az ágyon. És monda Jákób Józsefnek: A mindenható Isten megjelenék nékem Lúzban, a Kanaán földén, és megálda engem. És monda nékem: Ímé én megszaporítlak és megsokasítlak és népek sokaságává teszlek téged, s ezt a földet te utánnad a te magodnak adom örök birtokul. Most tehát a te két fiad, a kik néked Égyiptom földén annakelőtte születtek, hogy én hozzád jöttem vala Égyiptomba, az enyéim; Efraim és Manasse, akár csak Rúben és Simeon, az enyéim lesznek. Ama szülötteid pedig, kiket ő utánok nemzettél, tiéid lésznek, és az ő bátyjaik nevéről neveztessenek az ő örökségökben. Mert mikor Mésopotámiából jövék, meghala mellettem Rákhel Kanaán földén az úton, mikor még egy dűlőföldre valék Efratától, és eltemetém őt ott az Efratába (azaz Bethlehembe) vezető úton. És meglátá Izráel a József fiait és monda: Kicsodák ezek? József pedig monda az ő atyjának: Az én fiaim, kiket Isten itt adott nékem. És monda: Hozd ide őket hozzám, hadd áldjam meg. Mert Izráelnek szemei meghomályosodának a vénség miatt, és nem láthat vala. Közel vivé tehát őket hozzá, ő pedig megcsókolgatá és megölelgeté őket. És monda Izráel Józsefnek: Nem gondoltam, hogy orczádat megláthassam, és íme az Isten megengedte látnom magodat is. Akkor kivevé József azokat az ő atyjának térdei közül, és leborula arczczal a földre. És fogá József mindkettejöket, Efraimot jobbkezével Izráel balkeze felől; Manassét pedig balkezével Izráelnek jobbkeze felől és közel vivé őket hozzá. Izráel pedig kinyujtá az ő jobbkezét és rátevé Efraim fejére, pedig ő a kisebbik vala, az ő balkezét pedig Manasse fejére. Tudva tevé így kezeit, mert az elsőszülött Manasse vala. És megáldá Józsefet s monda: Az Isten, a kinek előtte jártak az én atyáim Ábrahám és Izsák; az Isten a ki gondomat viselte, a mióta vagyok, mind e napig: Amaz Angyal, ki megszabadított engem minden gonosztól, áldja meg e gyermekeket, és viseljék az én nevemet és az én atyáimnak Ábrahámnak és Izsáknak nevét, és mint a halak szaporodjanak e földön. Látván pedig József, hogy az ő atyja jobbkezét Efraim fejére tevé, nem tetszék néki, és megfogá atyja kezét, hogy Efraim fejéről Manasse fejére tegye át. És monda József az ő atyjának: Nem úgy atyám; mert ez az elsőszülött, ennek fejére tedd jobb kezedet. Nem akará pedig az atyja és monda: Tudom fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is megnevekedik; de az ő öccse nálánál inkább megnevekedik, és az ő magja népek sokaságává lesz. És megáldá őket azon a napon, mondván: Ha áld, téged említsen Izráel, mondván: Az Isten téged olyanná tégyen mint Efraimot s Manassét. És Efraimot eleibe tevé Manassénak. És mondá Izráel Józsefnek: Ímé én meghalok, de az Isten veletek lesz és vissza visz titeket a ti atyáitok földére. Én pedig adok néked egy osztályrészt a te atyádfiainak része felett, melyet az Emoreustól vettem fegyveremmel és kézívemmel.”

És talán emlékeztek még arra az Anti Testvérünk által vezetett alkalomra, amikor felfedte előttünk az a dolgot, hogy ezen "örökbe fogadás" után: mintegy: 440 évvel később: az Ígéret földjének a küszöbén, a Yordán előtt, két ember vezeti a megszabadultakat. Yósua és Káleb.

Yósua Izráelita, zen belül Yúdaita és Káleb mint Efráimita. Ezek után az Efráimmal történt valami. A Próféta által emlékeztet az Örökkévaló arra a szörnyűségre, amit először mondott Efráim, majd arra amit ennek vonzataként tett:

Hós. 12,8
„Efraim így beszél: Milyen gazdag lettem, vagyonra tettem szert! Nem találhatnak bennem bűnt, semmit sem szereztem vétkesen.”

És az ezt követő bűne:

Zsoltárok könyve 78,1-11
„Aszáf tanítása. Figyelj én népem az én tanításomra; hajtsátok füleiteket számnak beszédeire. Megnyitom az én számat példabeszédre; rejtett dolgokat szólok a régi időből. A miket hallottunk és tudunk; és a miket atyáink beszéltek nékünk, Nem titkoljuk el azokat az ő fiaiktól; a jövő nemzedéknek is elbeszéljük az Úr dicséretét, hatalmát és csodáit, a melyeket cselekedett. Mert bizonyságot állított Jákóbban, és törvényt rendelt Izráelben; a melyek felől megparancsolta atyáinknak, hogy megtanítsák azokra fiaikat; Hogy megtudja azokat a jövő nemzedék, a fiak, a kik születnek; és felkeljenek és hirdessék azokat fiaiknak; Hogy Istenbe vessék reménységüket és el ne felejtkezzenek Isten dolgairól, hanem az ő parancsolatait megtartsák. Hogy ne legyenek olyanok, mint apáik: szilaj és makacs nemzedék, olyan nemzedék, a melynek szíve nem volt szilárd, és lelke sem volt hű Isten iránt. Efraim fiai, a fegyveres íjászok hátat fordítottak az ütközet napján; Nem őrizték meg az Isten szövetségét, és nem akartak járni az ő törvényében; Sőt elfelejtkeztek az ő tetteiről, csodáiról, a melyeket mutatott nékik.”

Egy mondatban összefoglalva: Efráim gazdagnak "gondolta" magát, ezért megvetve a Testvéreit, nem harcolt értük-nem közösködött velük tovább! Pont mint azok a Keresztények, akik annyira el vannak dőlve maguktól, hogy nekik már nincs szükségük a Zsidó Testvéreikre, mert úgy "gondolják" hogy a megváltás már úgy is az övék. Ám csak "gondolják"! Azért tettem idéző jelbe azt hogy gondolta a gazdagságát, mert Jézus ezt nem így látja, de erről picit később. Előbb értsük meg a következőket:

Efráim tehát származásra nézve nem zsidó, ámde beoltatott a Zsidóságba, vagyis más szóval: A Szelíd olajfába. Ez a mód tehát a Keresztyénségre utal! Efráim bűne és utai pedig történetesen pontosan az a bűn, és az az út, amit a Keresztyénség is elkövetett, és az az út, amint a Keresztyénség is eltávolodott a Testvéreiktől és egyben az Örökkévalótól is. Pál azt mondja:

Ef.2,11-22
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók, reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, A kiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; A kiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

Ezek értelmében tehát, ha valaki elszakítja magát az egyiktől, elszakad a másiktól is! Na lépjünk rázósabb területre. Pál írja utalásként, és egy hatalmas titok bevezetőjeként:

Kolossébeliekhez írt levél 2,1-2
„Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben; Hogy vígasztalást vegyen az ő szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és hogy eljussanak az értelem meggyőződésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,”

Majd ezzel zárja sorait, mint aki tudja előre, hogy a Laodíciába küldött levele, el fog veszni.

Kol.4,15-18
„Köszöntsétek az atyafiakat, kik Laodiczeában vannak, és Nimfást és a gyülekezetet, mely az ő házánál van. És mikor felolvastatik nálatok e levél, cselekedjétek meg, hogy a laodiczeaiak gyülekezetében is felolvastassék, és hogy a Laodiczeából átveendő levelet ti is felolvassátok. És mondjátok meg Arkhippusnak: Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy azt betöltsed! A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval, van írva. Emlékezzetek meg az én bilincseimről! A kegyelem veletek. Ámen.”

Mit tartalmazhatott az a levél? Nos nem tudjuk pontosan, de bizonyos hogy sértette "valakik" érdekeit! Ám maga Jézus fedi fel a "Titkot".

Jel.3,14-22
„A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. A kiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem. A ki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe űljön velem, a mint én is győztem és ültem az én Atyámmal az ő királyiszékében. A kinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”

Az hogy a Laodíciai gyülekezet angyala, a Keresztyén mesékkel ellentétben, nem egy szárnyas lényt jelent, hanem annak a közösségnek a Pásztorát, mintegy: Felvigyázóját jelenti. Most tehát a a 17-es vers a kulcsa a megértésnek:

„Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem...”

Ez visszacseng ugye a Hóseási próféciából, miszerint:

Hós 12, 8
„És Efraim ugyan ezt mondja: Bizony meggazdagodtam; vagyont szerzettem magamnak. Semmi szerzeményemben nem találnak rajtam álnokságot, a mely bűn volna!”

A Jelenések 3,17 folytatása pedig megérteti azt, hogy miért mondtam, hogy Jézus nem úgy gondolkodik mint azok a Keresztyének, akik szerint ők a Zsidók nélkül is jól meg vannak. Mindezek vonzataként megértjük a Jer.31-ben megírt dolgokat is, és világosan értjük már hogy miért pont a Szövetség megújításának ígéretekor, mintegy feltételként hozza ezt az Örökkévaló. Ugyanis a Jer.31, az Szövetség megújításának ígérete! Na figyu. Tehát ezen dolgok tisztázása után, megértjük a következőket:

Ésaiás próféta könyve 11,1-16
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra. És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik. És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át, És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.”

Yúda és Efráim együtt-Egyként- Egységben! Nincs versengés-nincs háború-nincs dicsekedés! Értjük hogy ez hogy lehetséges?

Ésaiás próféta könyve 2,1-5
„Ésaiásnak, Ámós fiának beszéde, a melyet látott Júda és Jeruzsálem felől. Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul. Jákóbnak háza! jertek járjunk az Úrnak világosságában!”

Ezen Próféciák beteljesedéseként, Jézus szavai a Zsidókhoz:

Mt.28,18-20
„És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, a mit én parancsoltam néktek: és ímé én ti veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”

(A Tanítványa elsőként ugyanis kivétel nélkül Zsidók voltak!)

Ezen Parancsolat ételmében tehát a Tanítványok meg is kezdték a rájuk bízottakat, és kezdték tanítványozni a nemzetbelieket. Titusz, Apollós, Andrónikus, Junia, Ampillás, Orbán, Apelles, Merkúrius, Triféná, Trifósá, Nárcissus, Olimpás, Stákhis, Heródion... ( Rm.16)

Nos ezek mind Nemzetekbeliek voltak, és természetesen ennél többek is voltak, csupán a példa kedvéért neveztem meg őket. Ámde ezeket mind az Apostolok Tanították az Isten Útjára, és adták nekik hogy adják tovább a tanultakat. Akármely ország-akármely városában voltak és tanítottak, akkor is a Yerusálemi Apostolok tanítását adták tovább! Azután Jánostól egy félelmes levél:

János Apostol III. levele 1,1-15
„A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek. Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek. Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz. Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak. Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel, A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra. Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól; Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban. Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket. Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti. Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent. Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz. Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked: Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk. Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.”

Ezen levél jelzi, hogy elkezdődött az a szakadás, amiről Pál szólt a végső időket jellemzően:

Thessalonikabeliekhez írt II. levél 2,1-3
„Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi ő hozzá leendő egybegyűlésünkre nézve, Hogy ne tántoríttassatok el egyhamar a ti értelmetektől, se ne háboríttassatok meg, se lélek által, se beszéd által, se nékünk tulajdonított levél által, mintha itt volna már a Krisztusnak ama napja. Ne csaljon meg titeket senki semmiképen. Mert nem jön az el addig, mígnem bekövetkezik elébb a szakadás, és megjelenik a bűn embere, a veszedelemnek fia,”

Ugyanis a Szakadás nélkül, nem kezdődhetett volna el a tévelygés! Addig amíg a Kettő egy volt. Tehát Zsidók és a nemzetekből megtértek egy Lelki táplálékon táplálkoztak, addig a hazugság nem tudott betörni! A Szakadás volt az egyetlen lehetősége a hazugság betörésének, és az Istentelenség felemelkedésének. Ez a szakadás ott és akkor elkezdődött, majd a Messiás után, 325-ben tökéletességre is jutott. Az Apostolok munkája az volt, hogy az Isten Igéjéhez vezették az embereket. ( Jézus a Testté lett Ige!)

Mi hogyan írjuk tovább a történelmet Testvérek?

 


Nyomtatás