Törvény

Általánosnak mondható a keresztények körében, hogy ha a törvényt hallják akkor nyugtalanná válnak és az első szó ami az eszükbe jut, az a: kegyelem. Bár csak azt mondhatnám, hogy nagy zavar van a kereszténységben a törvény és a kegyelem témájában, de sajnos inkább nyugalmi állapotot látok a kegyelem oldalán. A törvényt sajnos úgy kezelik, hogy az a kegyelem ellensége és ezért van az, hogy a szívükben az Ószövetség és az Újszövetség között egy elválasztó vonal van.Úgy hiszik, hogy nem kell már a törvény szerint élnünk, hiszen Jézus azért töltötte be hogy már nekünk ne kelljen. De mit mond erről Jézus?:

Máté evangéliuma 5,17
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem.”

Mit gondoltok, akik Jézus földi élete előtt éltek (az Ószövetségben), azok hogyan jutottak üdvösségre? Most hagyom ezt a kérdést egy kicsit a levegőben. Isten igéje:

5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”

Mint tudjuk, Mózes idejében még nem született meg testben Jézus, a Messiás. Mégis azt mondta az Úr a népének, hogy az Ő rendeletei és parancsolatai megtarthatóak és nem azért adta azokat, hogy lehetetlen legyen megtartani azokat. De mi következik ebből? Az, hogy akik Jézus földi élete előtt éltek, azok valamilyen módon üdvözültek. Ez pedig az Isten igéje, vagyis Isten törvényének a megtartása volt. Még mielőtt valaki félreértené, tisztázzuk hogy mi a törvény megtartása.

A törvény megtartása egyenlő, az Isten akaratában való járással. A törvényben megadatott, hogy miként kell cselekedni, de az is megadatott, hogy ha valamelyik törvény ellen vétettek, akkor bűnért való áldozatot kellett bemutatniuk. Vagyis a törvény megtartása nem feltétlen jelenti azt, hogy sosem vétkezünk! Hiszen a törvényhez hozzátartozott a bűnért és vétekért való áldozat bemutatása is. Tehát aki vétkezett és bemutatta az áldozatát, az a törvényt megtartotta! Ám voltak akkor (úgy mint ma is) olyan emberek, akik szándékosan vétkeztek és a bűnért való áldozat bemutatásával úgy gondolták, hogy minden rendezve lett. De Istennel nem lehet játszani, a bűnért való áldozat is csak akkor volt eredményes, ha a szívben bűnbánat volt.

Ugorjunk egy kicsit. Jézus földi pályafutása után miben változott mindez? Jézus talán nem kéri tőlünk hogy cselekedjük az ige szerint? Hiszen Ő maga az Ige!

1János levele 2,3-6
„És arról tudjuk meg, hogy megismertük őt, ha az ő parancsolatait megtartjuk. Aki ezt mondja: Ismerem őt, és az ő parancsolatait nem tartja meg, hazug az, és nincs meg abban az igazság. Aki pedig megtartja az ő beszédét, abban valósággal teljessé lett az Isten szeretete. Erről tudjuk meg, hogy ő benne vagyunk;Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Úgy mint az Ószövetségben, úgy az Újszövetségben is kötelesek vagyunk megtartani Istennek a törvényeit. Hasonlóképpen ha vétkezünk a törvény ellen, akkor mehetünk az Úr Jézus elé bűnbánattal bűnbocsánatért. Már nem kell az állatokat feláldoznunk Istennek, hiszen Jézus egyszer s mindenkorra feláldoztatott a bűneinkért. De aki nem tartja meg az Úr igéjét és nincs benne bűnbánat, az hiába is ragaszkodik Istenhez, nincs számára bűnbocsánat!

Zsidó levél 10,26-27
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket.”

Felteszem újra a kérdést amit előzőleg függésben hagytam. Mit gondoltok, akik Jézus földi élete előtt éltek, azok hogyan jutottak üdvösségre?

• Az ószövetségi megtérés: megtartották Isten törvényét, a törvény áthágása esetén bűnbánatot tartottak és bemutatták áldozataikat hogy Isten kegyelmét megkapják.
• Újszövetségi megtérés: nem változott!!!

Jézus folyamatosan kérlelte a vele valókat, hogy éljenek Isten igéje szerint. Ő példát hagyott ránk, hogyan tartotta meg Isten igéjét és arra hívott el minket, hogy mi is (ahogyan Ő is) tartsuk meg az Úr rendeleteit. A mai kor félreismert megtérési hozzáállása ez: fogadd el a kegyelmet és próbálj a törvény szerint élni. A „próbálj” hozzáállással leélezik azt, hogy „kell”.

Házi feladat Testvérek, keressetek legalább egy olyan igét, amely arra utasít minket, hogy „próbáljunk” az ige szerint élni! Nem fogtok találni, mert mindenütt utasít minket az Úr igéje, hogy járjunk az Úr akarata szerint, tartsuk meg az Ő törvényeit. Mert Isten igéje szerint kell élnünk és nem csak próbálnunk. Akik csak próbálkoznak, azok még önmaguknak élnek, akikben viszont Jézus él, azokban Jézus betartja az Istennek beszédét.

Ha azt mondják, hogy higgy az Úr Jézusban és üdvözülsz, mit értenek alatta? Kiben hisznek ha nem ismerik Őt? Mit jelent az Ő nevében hinni? Mi az Ő neve?

Jelenések könyve 19,11-13
„És láttam a megnyílt eget: íme egy fehér ló, és aki rajta ül, annak neve Hű és Igaz, mert igazságosan ítél és harcol, szeme tűz lángja, és fején sokágú korona és rajta egy egy név, amelyet senki sem tud rajta kívül; és vérbe mártott ruhába volt öltözve. Ez a név adatott neki: az Isten Igéje.”

Vagyis Isten igéjében higgy! Jézus nevében való hit az igében való hitet jelenti. De mit jelent hinni? Jakabnál egyértelműen megtudhatjuk, hogy a hit az cselekvő:

Jakab levele 2,26
„Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.”

Így most már csak össze kell raknunk. A Jézusban való hit, az igében való hit, a valódi hit pedig cselekvő, így megértettük hogy a Jézusban való hit az ige cselekvése. Nagyon sok helyen beszél erről Jézus, közülük hozok egy igét:

Máté evangéliuma 7,24-27
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása.”

Létezik az a téves felfogás is, miszerint ha nem cselekedjük az Úr akaratát, akkor a kegyelem által még üdvözülhetünk csak úgy mint aki tűzön ment át (vagyis nem kap jutalmat.):

1Korintusi levél 3,10-15
„Az Istennek nékem adott kegyelme szerint, mint bölcs építőmester, fundamentomot vetettem, de más épít reá. Kiki azonban meglássa mimódon épít reá. Mert más fundamentomot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus. Ha pedig valaki aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, pozdorját épít rá erre a fundamentomra; Kinek-kinek munkája nyilván lészen: mert ama nap megmutatja, mivelhogy tűzben jelenik meg; és hogy kinek-kinek munkája minémű legyen, azt a tűz próbálja meg. Ha valakinek a munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmát veszi. Ha valakinek a munkája megég, kárt vall. Ő maga azonban megmenekül, de úgy, mintha tűzön keresztül.”

Vegyük észre, hogy az az ember aki ugyan hallotta Isten beszédét de nem cselekedte meg azt, annak a háza nem a kősziklán volt! Vagyis nem csupán az építménye, hanem Ő maga is elveszett.

Nagyon megszomorodok, mikor Jézus követői bűnben élnek és ráadásul nem is szégyenlik. Ők Jézus kegyelmére hivatkoznak és a törvényt megvetik. De gondoljunk csak bele, mi fog történni ha befejeztük a pályafutásunkat a földön? Isten nem fog agymosást rendezni a Mennyben, sem nem fog minket átprogramozni, hogy képtelenek legyünk a rosszra. A tökéletes jó közegben is bűn ütötte fel a fejét (Sátán bukása). Ezen a földön még testben járunk, de ez majd ott nem így lesz (1Kor 15,50). Ezen a földön a Kísértő jelen van, de a Mennyben már nem lesz (Jel 20,10)! Értsük meg tehát hogy miért mondja ezt az ige:

1Korintusi levél 6,9-10
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik Isten országát.”

A Mennyországban nem úgy lesz, hogy vétkezünk és az Úr elé megyünk bocsánatkéréssel! Ezen a földön vétkezhetünk a testünk kívánsága által, a Kísértő megkísértése által és a lelkünk vágya által. De ott már nem lesz többé hús és vér test, a kísértő sem lesz jelen. A Menny viszont a lélek lakhelye és ha e földön a lelkünk kívánságainak élünk és nem az Úrnak, akkor nem leszünk az Úr országának a polgárai. Ha a földön nem undorodunk meg a bűntől, ha nem igyekszünk elhagyni azt, hanem melengetjük a keblünkön és közben az Úr kegyelmében bízunk, akkor menthetetlenül elveszünk. Csak azok nyernek kegyelmet, akik az Úr igéje szerint járnak. Akik pedig nem az Úr igéje szerint élnek, azok a Mennyben se úgy élnének:

Ézsaiás könyve 26,10
„Ha kegyelmet nyer a gonosz, nem tanul igazságot, az igaz földön is hamisságot cselekszik, és nem nézi az Úr méltóságát.”

A gonoszok azok, akik lázadnak az Úr akarata ellen. Mennyi olyan hívő van aki ezt teszi! Mert lázadás az, ha azt mondják az Úr törvényére, hogy azzal már nem kell foglalkoznunk. Ezek azért nem kapnak kegyelmet, mert az igaz földön is lázadnának.

Felteszem a kérdést: a törvény alatt vagyunk? Nem! Nem a törvény alatt vagyunk hanem a Jézusban. Krisztus előtt a törvényt töltötték be azért, hogy éljenek Istennek, míg Krisztus feltámadása után Krisztusért élünk hogy az Őbenne való hit által betöltsük az Ő akaratát, vagyis Isten igéjét, törvényét.

Nem mindegy hogy biciklin rókázni vagy rókán biciklizni. Nem a törvény felől kell megközelítenünk a dolgot, hanem Jézus felől. Ha a törvényből próbálnánk megigazulni, úgy Jézust és egyben az üdvösségünket is elveszítenénk. De ha Jézusnak átadjuk az életünket, akkor a törvényt is megtartjuk és üdvösségre is jutunk.

Ha meghalunk a világ számára hogy Jézus élhessen bennünk, akkor már a bennünk levő munkálkodása által fogunk az Ő akarata, vagyis Isten igéje, törvénye szerint járni. Akik pedig még mindig önmaguknak élnek, hiába is reménykednek Isten kegyelmében.

Egy gondolat még amit tisztába kell tenni. Ha hiánytalanul megtartanánk Isten igéjét anélkül hogy bűnbe esnénk, üdvösségünk lenne? Testvérek, ha teljesen feddhetetlen életet élnénk, akkor sem üdvözülnénk, mert az üdvösséget nem lehet cselekedetekkel megkapni, mert az az Úr kegyelme által lehet a miénk.

Galátzia levél 2,15-16
„Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.”

Tehát egyetlen ember sem! Jézus erről beszélt:

Lukács evangéliuma 17,10
„Ezenképpen ti is, ha mindazokat megcselekedtétek, amik néktek parancsoltattak, mondjátok, hogy: Haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük.”

Mi viszont nem szolgák, hanem Isten gyermekei vagyunk. Mert a szolga csupán szolgálja az urát, a gyermek viszont ismeri az apját! Az ismeret tehát a kulcs, az Isten ismerete pedig úgy lehet a miénk, ha Ő valósággal bennünk lakozik. Nem csupán cselekedni kell az akaratát, hanem át kell adnunk az életünket Neki! Végül szóljon ez az ige:

Római levél 2,13
„Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.”