Kiborulás vagy leborulás?

A megtérésünk által rálépünk egy útra, amelyet Isten jelölt ki számunkra. Ez az út nem problémáktól mentes, hanem ezen az úton való járás alatt változunk az Úr hasonlatosságára. De hogyan tudnánk változni a hasonlatosságára, ha minden örömteli és kedvünkre való volna? A próbák kellenek a mi életünkbe, hogy formálódjunk általa.

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.”

Isten akaratában van tehát az, hogy a próbákon átmenjünk, így nem kiborulnunk kell ezen, hanem leborulnunk Isten elé. Józsefet eladták a testvérei, mégis a történet végén megbizonyosodhatunk arról, hogy Isten nem mindennapi módon fordította javára azt József és egész Izrael népe számára. Lássuk meg hogy József hogyan tett erről bizonyságot a testvérei előtt:

1Mózes 45,4-8
„Monda azért József az ő atyjafiainak: Jőjjetek közelebb hozzám! És közelebb menének. Akkor monda: Én vagyok József, a ti testvéretek, kit eladtatok vala Égyiptomba. És most ne bánkódjatok, és ne bosszankodjatok azon, hogy engem ide eladtatok; mert a ti megmaradástokért küldött el engem Isten ti előttetek. Mert immár két esztendeje, hogy éhség van e földön, de még öt esztendő van hátra, melyben sem szántás, sem aratás nem lesz. Az Isten küldött el engem ti előttetek, hogy míveljem a ti megmaradásotokat e földön, és hogy megmenthesselek titeket nagy szabadítással. Nem ti küldöttetek azért engem ide, hanem az Isten, ki engem a Faraó atyjává tett, és egész házának urává, és Égyiptom egész földének fejedelmévé.”

József mikor a kút mélyén volt vajon gondolta volna-e, hogy az Úr ilyen csodás kimenetelt ad neki és a háza népe számára? Minden bizonnyal rejtve volt a szemei elől. Isten útjairól ilyen bizonyságot tesz az ige:

Ézsaiás könyve 55,8-9
„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert amint magasabbak az egek a földnél, akképpen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!”

Számunkra pedig miért iratattak meg ezek a történetek (mint pl: József története)? Ezért:

Római levél 15,4
„Mert amelyek régen megirattak, a mi tanulságunkra irattak meg: hogy békességes tűrés által és az írásoknak vígasztalása által reménységünk legyen.”

Jelen esetben milyen reménységünk? Az a reménységünk hogy Isten soha sem változik! Akik Isten akarata alá rendeli magát, az minden bizonyára imádkozza, hogy: „legyen meg a Te akaratod!” – mint ahogyan a „Mi Atyánk” imádságban is tanított minket Jézus. Tehát ha mi vágyjuk hogy az Úr akarata érvényesüljön a mi életünkben, akkor hol van helye a kiborulásnak? Elmondom, sehol! Hiszen aki kiborul, az az Úr akarata ellen lázad. Ne feledjük, megkaptuk ezt a vigasztalást is az Úr igéjében:

Római levél 8,28
„Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javokra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak.”

Erről a kijelentésről mit gondolt volna József, miközben a kútban bizonytalanságban volt az élete felől? Mégis azt láthatjuk, hogy az Úr nem akármilyen jót formált az ő nehézségéből. Mi is nap mint nap kerülünk problémák elé, be nem fizetett számlák, munkahelyi problémák és hasonló hétköznapi dolgok amelyek felett oly sokat aggódunk. Úgy érezzük, hogy jogos indulat van mibennünk ha nem úgy alakulnak a dolgok ahogyan azt mi megkövetelnénk. De volna itt egy fontos kérdés: mit gondol erről Isten?

Máté evangéliuma 10,29-31
„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”

Elég nagy gondviselés igaz? De ha nem vigasztalna minket eléggé, akkor figyeljünk hogy mit mond ez az ige:

Jeremiás könyve 29,11
„Mert csak én tudom, mi a tervem veletek - így szól az ÚR -: békességet és nem romlást tervezek, és reményteljes jövőt adok nektek.”

Lássuk csak az összesítést:

• A próba számunkra öröm, Isten kezében pedig egy eszköz, hogy az által az Ő hasonlatosságára formáljon minket.
• Isten tehát nem olyan módon szabadít meg ahogyan azt mi elképzeltük, ez pedig azért is van hogy ne tudjunk belekontárkodni, hogy Övé legyen a dicsőség.
• Minden a javunkra van, bármi is történik velünk.
• Isten terve a számunkra a békesség és reményteljes jövő.

Ahogy elnézem ezeket az ígéreteket és Isten jóságát amit nekünk gyermekeinek ígért, kimondhatatlan hálás vagyok az Úrnak ezekért. Ezért én javaslom Testvérek minden helyzetben a leborulást a kiborulás helyett. Nézzük meg az egyik testvérünket aki nem a fizetésemelés elmaradása miatt került bele a Szentírásba:

Jób könyve 1,13-22
„Lőn pedig egy napon, hogy az ő fiai és leányai esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában. És követ jöve Jóbhoz, és monda: Az ökrök szántanak, a szamarak pedig mellettök legelésznek vala. De a Sabeusok rajtok ütének és elhajták azokat, a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még szól vala ez, mikor jöve egy másik, és monda: Istennek tüze esék le az égből, és megégeté a juhokat és a szolgákat, és megemészté őket. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A Káldeusok három csapatot alkotának és ráütének a tevékre, és elhajták azokat; a szolgákat pedig fegyverrel ölék meg, csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Még ez is szól vala, mikor jöve egy másik, és monda: A te fiaid és leányaid esznek és bort isznak vala az ő elsőszülött bátyjoknak házában; És ímé nagy szél támada a puszta felől, megrendíté a ház négy szegeletét, és rászakada az a gyermekekre és meghalának. Csak én magam szaladék el, hogy hírt adjak néked. Akkor felkele Jób, megszaggatá köntösét, megberetválá a fejét, és a földre esék és leborula. És monda: Mezítelen jöttem ki az én anyámnak méhéből, és mezítelen térek oda, vissza. Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úrnak neve! Mindezekben nem vétkezék Jób, és Isten ellen semmi illetlent nem cselekedék.”

Jób tehát nem kiborula, hanem leborula és áldotta az Úr nevét. Számára nem a családban vagy a gazdagságában volt a reménye, hanem Istenben volt a kincse és az egész élete. Amúgy Jézus is megköveteli tőlünk az első helyet, de ez természetes attól aki az életét adta értünk egye?

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

Jób méltó volt Istenhez, bizonyságot nyert az élete, hogy Istenben gyökerezett meg és nem a világban. De beszélhetünk akár Ábrahámról, aki számára fontosabb volt az Ajándékozó az ajándéknál. Megkapta az ígéretet Istentől, majd ez be is következett, ezt követően pedig Isten visszakérte. Ábrahám nem tagadta meg Istentől, a kés már a kezében volt mikor Isten visszaadta a fiát Izsákot. De miért is beszélek minderről? Azért mert eljöhet a te életedben is az, mikor az Úr elkér mindent amit neked adott, hogy nyilvánvalóvá váljék a hited, hogy valóban ragaszkodsz-e az Úrhoz. Isten ugyanis gyermekeket akar akik szeretik az apját, feleséget akik mindvégig hű hozzá.

Akik Jézusé lettek, azoknak már többé nem a világi dolgokkal kell foglalkozniuk. Isten érti azt, hogy meg kell élnünk, dolgoznunk kell és ki kell fizetnünk a számláinkat. Ezzel nincs is gond, viszont azzal már igen, ha a kényelmünkkel vagyunk elfoglalva, ha a szemünk kívánságai szerint gyűjtünk és hizlaljuk magunkat!

1Timóteus 6,6-8
„Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele.”

A világi szükség felett amit gyűjtünk, azt Isten országából lopjuk el. Vagyis ha azon fáradozunk hogy az alapvető szükség felett gyűjtsünk, akkor azt a mammon oltárán áldozzuk és nem az Isten akaratában járunk.

Elég keménynek hangozhat ez, hiszen szeretjük olykor magunkhoz venni a finomabb ételeket, a szebb ruhákat vagy a kényelmünkre vagy kedvünkre szolgáló tárgyakat. Akkor ezek szerint nem kedvesen az Isten előtt? Nem erről van szó, hiszen Isten adhat valakinek gazdagságot. Itt most arról van szó, hogy mi kinek szolgálunk? Mert a gazdagságot is Isten adja, nem nekünk kell elérnünk azt. Nekünk Isten dolgaiban kell munkálkodnunk és majd Isten úgy alakítja az életünket, ahogyan neki tetszik és nem ahogyan nekünk tetszik. Van ez a mondás: „mindenki a saját sorsának kovácsa”. Ez nem így van, Isten kovácsolja mindannyiunk sorsát és ne is próbáljunk a magunk feje után menni:

Példabeszédek 3,5-6
„Bizodalmad legyen az Úrban teljes elmédből; a magad értelmére pedig ne támaszkodjál. Minden te útaidban megismerd őt; akkor ő igazgatja a te útaidat.”

Ámen