Test és Lélek harca (Római levél 7)

Test és Lélek harca (Római levél 7)


SzkanderA mai napon a test és a lélek harcáról lesz szó, megnézünk több igerészt is, amely a harcról és az abból való sikeres kijövetelről beszél. A hívő életünket éljük és adott időkben történik, hogy az Isten nélküli énünk (az óemberünk) felüti a fejét. Mégis mi lehet ennek az oka? Ha Jézus bejött az életünkbe és mi pedig meghaltunk nem csak a világ számára hanem önmagunk számára is, akkor hogyan viselkedhetünk testiesen? Egyáltalán természetes ez? A keresztények azt szeretik hallani, hogy természetes, hiszen nincs aki ne vétkezzen. De ettől függetlenül természetellenes.

Elsőként ami által el kell indulnunk, az a szabad akarat. Ha nem lenne szabad akaratunk, akkor esélye sem lenne a bűnnek, hogy uralkodjon rajtunk. Miért? Azért, mert akkor már nem mi döntenénk, hanem az Isten. Viszont Isten nem rabszolgákat akar magának, hanem gyermekeket, akik szolgálják saját akaratuk szerint. Vagyis minket kérlel, utasít és parancsol, és mi pedig választhatunk az élet és a halál között.

Nap mint nap kísértéseken megyünk át, amely által vagy elesünk, vagy megpróbáltak leszünk. Ezért a próbatétel jöhet Istentől, a kísértés jöhet a sátántól, de a különbség az a kettő között, hogy mikor Isten próbál meg minket, akkor a szívünk állapotát fedi fel, hogy mennyire állunk Őbenne hitben. Elsősorban ez tükör gyanánt adatott nekünk. Ha pedig a sátán kísért meg minket, akkor annak az a célja, hogy elbukjunk általa. De akár az Úr próbál meg minket, akár a sátán kísért meg minket, a szívünk kívánságait ragadja meg, hogy az valójában mennyire fontos számunkra. Olyannyira fontos, hogy megtagadjuk Istent a cselekedeteinkkel? Vagy Isten iránt érzett tiszteletünk és szeretetünk győzedelmeskedik a vágyaink felett?

Isten szerint ki az, aki tökéletesen jár a szemében? Azok, akik megtartják a beszédét és nem csupán hallgatják. De meg lehet tökéletesen tartani az Úrnak beszédét? Igen! Ezt pedig már a Tanach-ban is megtalálhatjuk:

5Mózes 30,10-14
„Hogyha hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, megtartván az ő parancsolatait és rendeléseit, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben, és ha teljes szívedből és teljes lelkedből megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez. Mert e parancsolat, amelyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. Nem a mennyben van, hogy azt mondanád: Kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: Kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? Sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.

Egy meredek kérdést hadd tegyek fel. Ha már a Tanach-i időkben be lehetett tölteni, akkor miért jött el Jézus? Ahogyan azt néhány héttel ezelőtti alkalommal a „Törvény” témájában említettem, a vétekért és a bűnért való áldozat hozzátartozott a törvényhez, és ennek betartása által járhattak Isten előtt igaz életet. De Jézus feltámadása után a testünkben már nem uralkodhat a bűn (ha Jézus bennünk él), így a bűnért való áldozat már nincs többé:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket. Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal. Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tapodja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?”

Mi a szándékos bűn? Az a szándékos, amit még a megcselekvése előtt felismertünk és mégis elkövetjük. Továbbá az, ha megcselekedjük azt, aminek amúgy gátat szabhatnánk! Számunkra nincs bűn, ami uralkodna rajtunk, ezért minden bűn amelynek tudatában vagyunk és úgy elkövetünk, az szándékos!

Az ige úgy fogalmazott, hogy: „Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után”, de itt gyorsan meg is kérdezem: mi az igazság? Pontosabban ki az igazság? Jézus! Az ismeretről pedig már nem egyszer beszéltünk, hogy az ismeret pontos definíciója a férj és a feleség között létezik, amiből azután egy új élet születik! Mert ha mi megismertük az igazságot, akkor az szabaddá fog tenni minket a bűntől:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

Néhány perccel ezelőtt azt mondtam, hogy a Tanach-i időkben a vétekért és a bűnért való áldozat hozzátartozott a törvényhez, és ennek betartása által járhattak Isten előtt igaz életet. De mit is olvastunk a Zsidókhoz írt levél szerzőjétől?:

„Mert ha szándékosan vétkezünk az igazság teljes megismerése után, nincs többé bűneinkért való áldozat, hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.”

A Tanach-i időkben állatokat áldoztak, és ez az áldozati rend megszűnt az által, hogy Jézus feláldozta magát miértünk. Ezért nekünk már nem kell állatokat bemutatnunk a vétkeinkért és a bűneinkért, hanem a főpapunk, Jézus királyi széke elé kell mennünk bűnbánó szívvel bűnbocsánatért. De ahogyan olvastuk is az előző igerészben, a szándékos bűnökre nincs bűnért való áldozat, azaz bocsánat! Miért? Mert Jézus bennünk élve legyőzte a bűn hatalmát a testünkben, de ha mi ennek ellenére a bűnnek szolgálunk, akkor nem lehetünk Jézuséi. Az idő közel, az ajtó keskeny, az Úr türelme hosszú, de nem végtelen. Értsük meg, nem uralkodik már bennünk a bűn, ezért nincs kifogás ha mégis azt cselekedjük.

Ahogyan azt már az elején említettem, a szívünk kívánságai által esünk kísértésbe, és pont erről beszél ez az ige is:

Jakab levele 1,13-16
„Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért. Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága. Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Hogyan diadalmaskodhatunk az ilyen kísértések felett? Nem elrejtett dolog ez Testvérek, úgy uralkodhatunk a kísértések felett, ha saját magunknál fontosabb Isten! Mert bár könnyen mondhatjuk, hogy: „Istenem te vagy az első, mindennél fontosabb számomra!”. De ennek a valóságát a kísértés próbái határozzák meg. Erről beszél ez az ige is:

Jakab levele 1,2-4
„Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.

Mint ahogyan a férj-feleség viszonya is, úgy van ez az Úr és a gyermekei között is. Ha szeretjük a feleségünket, akkor eszünkbe sincs megcsalni. Véletlenül ebben a bűnben pedig nem lehet elesni! Ugyanis ehhez a bűncselekményhez is egy út vezet, ezt az utat pedig javában kerülni kell. Erre is van egy történet az igében:

1Mózes 39,7-12
„És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. Lőn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem vala ott benn a házban, És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében és elfuta és kiméne.

A bűnben nem szabad a jót kiválogatni, ami a hasznunkra lehet, mert ha már egy kicsit részese leszünk, akkor az egészben vétkesekké válunk. A bűn ugyanis kínál jót, máskülönben nem volna ereje.

Zsidó levél 11,24-26
„Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnövekedett, hogy a Faraó leánya fiának mondják, Inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Égyiptom kincseinél nagyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyalázatát, mert a megjutalmazásra tekintett.”

A bűn általi öröm rövid és múlandó, a következménye pedig súlyos. A bűn az bűn maradjon, és ne alkudjunk meg vele! A bűn csak akkor lehet hatással ránk, ha azt beengedjük az életünkbe:

1Mózes 4,6-7
„És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet? Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.”

Az ajtó előtt, vagyis csak mi engedhetjük be. A bűnnel nem szabad közösséget vállalni, mint ahogy Éva azt megtette. Ahol ugyanis a bűn kívánsága felüti a fejét, arra azonnal rá kell taposni, erre az eszköz pedig az Isten igéje. De az Isten igéje nem lesz a segítségünkre, ha csak a szánkban található meg. Mert a bűn a szívünk kívánságait támadja meg, és ha Isten igéje a szívünkben van, akkor a kívánságainknál fontosabb lesz az Úr beszédének a megtartása.

Lássuk Pálnak a viaskodását:

Római levél 7,14-25
„Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem. Ha pedig azt cselekszem, amit nem akarok, megegyezem a törvénnyel, hogy jó. Most azért már nem én cselekszem azt, hanem a bennem lakozó bűn. Mert tudom, hogy nem lakik én bennem, azaz a testemben jó; mert az akarás megvan bennem, de a jó véghezvitelét nem találom. Mert nem a jót cselekeszem, melyet akarok; hanem a gonoszt cselekeszem, melyet nem akarok. Ha pedig én azt cselekeszem, amit nem akarok, nem én mívelem már azt, hanem a bennem lakozó bűn. Megtalálom azért magamban, ki a jót akarom cselekedni, ezt a törvényt, hogy a bűn megvan bennem. Mert gyönyörködöm az Isten törvényében a belső ember szerint; De látok egy másik törvényt az én tagjaimban, mely ellenkezik az elmém törvényével, és engem rabul ád a bűn törvényének, mely van az én tagjaimban. Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által. Azért jóllehet én az elmémmel az Isten törvényének, de testemmel a bűn törvényének szolgálok.”

Most ezzel mit kezdjünk? Ha Pál így viaskodott és kijelentette, hogy nem tudja a jót cselekedni, akkor mi hogyan cselekedhetnénk? Talán nagyobbak lennénk Pálnál? A probléma, hogy sok keresztény hivatkozik erre az igékre, hogy képtelenség a jót cselekedni, ezért a bűnt cselekedve a kegyelemben bíznak. De ez a felfogás több mint sántít és ezen az úton való járás a halálhoz vezet.

Nézzünk meg néhány kijelentést Páltól, hogy egy kerek képet kapjunk erről a viaskodásról. Úgy fogalmazott az imént felolvasott igerészben, hogy a tagjaiban egy másik törvényt lát. Nézzünk meg néhány igét, amely a tagokban dúló bűnről beszél:

Galátzia levél 5,16-18
„Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, amiket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt.

Menjünk tovább:

Római levél 6,13
„Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek.

Már két ige is, amely arról tesz bizonyságot, hogy a testünk felett hatalmat adott az Úr és már nem vagyunk az uralma alatt. De nézzünk még további igéket, hogy nyomatékosodjon bennünk:

Kolosse levél 3,5-7
Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás;
Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban.”

Olvassunk Jakabtól is:

Jakab levele 4,1-8
„Honnét vannak háborúk és harcok közöttetek? Nem onnan-é a ti gerjedelmeitekből, amelyek a ti tagjaitokban vitézkednek? Kívántok valamit, és nincs néktek: gyilkoltok és irígykedtek, és nem nyerhetitek meg; harcoltok és háborúskodtok; és nincsen semmitek, mert nem kéritek. Kéritek, de nem kapjátok, mert nem jól kéritek, hogy gerjedelmeitekre költsétek azt. Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-é, hogy a világ barátsága ellenségeskedés az Istennel? Aki azért e világ barátja akar lenni, az Isten ellenségévé lesz. Vagy azt gondoljátok, hogy az Írás hiába mondja: Irígységre kívánkozik a lélek, amely bennünk lakozik? De majd nagyobb kegyelmet ád; ezért mondja: Az Isten a kevélyeknek ellenök áll, az alázatosoknak pedig kegyelmet ád. Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Közeledjetek az Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, ti bűnösök, és szenteljétek meg szíveiteket ti kétszívűek.

Egyértelmű egységet láthatunk az igében, a testünk bűneire nem simogatást kapunk, nem azt mondják, hogy próbáljunk ne vétkezni, nem azt, hogy nyugi mert kegyelem van! Nincs más opció, azaz nincsen más út ha Istenhez akarunk jutni.

De akkor mit kezdjünk Pál viaskodásával, ami a Róma 7. fejezetében olvastunk? Testvérek, én bevallom hosszú ideig zavartan néztem erre a fejezetre és nem tudtam hová tenni, hogy tiszta képet kapjak. De amiről valójában beszél Pál, az nem a jelen élete, hanem még az az élete, mikor még nem ismerte meg Jézust!

Pál azt írja az ezt megelőző fejezetben, hogy amíg Krisztus nélkül éltünk, akkor a bűn szolgái lettünk. Majd áttérve erre a fejezetre példaként hozza a házasság szövetségét, amelyben paráznának számít az, aki másé lesz a házastársa életében, de ha már a házastársa meghal (az az özvegy lesz), akkor már nem paráználkodik ha másé lesz. De mit jelent ez a mi esetünkben? Ádám és Éva mikor bűnbe esett, házasságkötés lépett érvénybe. A bűn cselekvése által szövetséget kötöttek vele, vagyis frigy-re léptek ami aztán kihatott az egész emberiségre. Férjet kaptunk az által, hogy engedelmességére adtuk magunkat, és ez a férj uralkodik mindaddig rajtunk, amíg meg nem halunk számára. Igen, ez a férj a bűn volt, ami uralkodott rajtunk addig, amíg annak meghalva Jézuséi nem lettünk.

Jézus az Ő halandó testében nem követett el bűnt, és így megváltást szerzett számunkra úgy, hogy ha Ő bennünk él, akkor már nem uralkodhat bennünk a bűn, mivel Jézus legyőzte azt, és bennünk élve mibennünk is legyőzi a bűn kívánságait.

Pál mielőtt megismerte volna Jézust, már hitt Istenben. Ezért mondja az ige:

Római levél 3,28-30
„Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül. Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is. Mivelhogy egy az Isten, aki megigazítja a zsidót hitből és a pogányt hit által.

A zsidók ugyanis hisznek, de a legtöbben még nem ismerték fel a Messiást. Ezért mondja az ige, hogy a zsidót hitből igazítja meg Isten.

Jézus földi élete előtt az embereken uralkodott a bűn, mivel nem volt egyetlen ember se, aki ne vétkezett volna. Viszont Jézus földi pályafutása alatt amelyet halandó testben töltött el, egyetlen bűnt sem követett el, és ez által törte meg a bűn hatalmát ami azelőtt uralkodott az emberen!

Mivel Jézus legyőzte a bűn hatalmát, ezért nekünk, akikben Jézus valósággal lakozást vett, immár nincs semmi hatalma a bűnnek felettünk, azaz már mi uralkodunk azon és nem a bűn uralkodik rajtunk.

Pál erről beszélt, hogy egykor Krisztus nélkül élt és bár nem akarta cselekedni a rosszat, mégis a bűn uralkodott rajta. Ezért mondja ezt:

Római levél  7,9-15
Én pedig éltem régen a törvény nélkül: de ama parancsolatnak eljövetelével felelevenedék a bűn, Én pedig meghalék; és úgy találtaték, hogy az a parancsolat, mely életre való, nékem halálomra van. Mert a bűn alkalmat vévén, ama parancsolat által megcsalt engem, és megölt általa. Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó. Tehát a jó nékem halálom lett-é? Távol legyen: sőt inkább a bűn az, hogy megtessék a bűn, mely a jó által nékem halált szerez, hogy felette igen bűnös legyen a bűn a parancsolat által. Mert tudjuk, hogy a törvény lelki; de én testi vagyok, a bűn alá rekesztve. Mert amit cselekeszem, nem ismerem: mert nem azt mívelem, amit akarok, hanem amit gyűlölök, azt cselekeszem.”

Értjük? Nem a Jézusban való életéről beszélt Pál, hisz azt is írja, hogy: „bűn alá rekesztve”. Azt pedig tudjuk, hogy akit Jézus megszabadított, az valósággal szabad lesz. Ezt pedig a bűn uralmára értsük:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Tehát szabadok a bűntől és nem szabadosok a bűn cselekvésében! Pál szavai folytatásában láthatjuk a felkiáltását is, amelyben a bűnt cselekvő testéről beszélt. Így hangzik:

Római levél 7,24-25
„Óh én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg engem e halálnak testéből? Hálát adok Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által.

Itt van a fordulat Testvérek, erre ébredt rá Pál és mi is, mikor megtértünk Istenhez. Ő az egyedüli szabadítónk és esélyünk. De menjünk tovább a következő fejezetre, mert a fejezeti beosztás számunkra nem záróvonal!

Római levél 8,1-14
„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak, mivel az élet Lelkének törvénye megszabadított téged Krisztus Jézusban a bűn és a halál törvényétől. Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor a bűn miatt tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben, hogy a törvény követelése teljesüljön bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert akik test szerint élnek, a test dolgaival törődnek, akik pedig Lélek szerint, a Lélek dolgaival. A test törekvése halál, a Lélek törekvése pedig élet és békesség, minthogy a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert az Isten törvényének nem veti alá magát, és nem is tudja magát alávetni. Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.”

Az ige tanítása nem csupán annyi, hogy a lelkünkkel szolgáljuk Istent, hanem a testünkkel is szolgálnunk kell Őt. Mert tetszik vagy nem tetszik, a lelkünk még halandó testben él, és a testünk megváltása még nem történt meg:

Római levél 8,22-23
„Mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig. Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.”

Amíg ez nem fog megtörténni, addig folyamatos harc lesz a lélek és a test között. A test ki akarja elégíteni vágyait, a lélek pedig elég hatalmas ahhoz (ha Jézus él bennünk), hogy elnyomja azt. A testünk bűnei felett Jézus által uralmunk van, de a testünk még nem dicsőült meg, azaz hús-vér testben vagyunk, aminek még kívánságai vannak. A testünkkel is szolgálni kell Istent, de a kérdés felmerül, hogy hogyan? Úgy ahogyan Jézus is tette:

Márk evangéliuma 6,30-34
„Az apostolok visszatértek Jézushoz, és elbeszélték neki mindazt, amit tettek és tanítottak. Ő pedig így szólt hozzájuk: "Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé." Mert olyan sokan voltak, akik odaérkeztek, és akik elindultak, hogy még enni sem volt idejük. Elhajóztak tehát egy lakatlan helyre magukban. De sokan meglátták és felismerték őt, amikor elindultak, ezért minden városból összefutottak oda, és megelőzték őket. Amikor Jézus kiszállt, és meglátta a nagy sokaságot, megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül való juhok, és kezdte őket sok mindenre tanítani.”

Jézus és a tanítványai a saját testi szükségleteiket félretéve mások felé szolgáltak.

Akkor ejt rabul a test bűne, ha nem járunk a lélek szerint, vagyis ha az Isten igéje helyett a testünk szükségleteit elégítjük ki. Tudjátok Testvérek, egy hétköznapi példával élve a munka is ilyen lehet. Ha a munka oltárán feláldozzuk az Istennel való kapcsolatunkat, a szolgálatunkat vagy akár a családunkat, akkor test szerint járunk ami egyben hitetlenség is, mivel Jézus megmondta:

Máté evangéliuma 6,31-34
„Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

A mai keresztény világ nagyon eltompította Jézusnak ezt a beszédét, mert sok kifogást hallhatunk ahelyett, hogy elhinnénk a beszédét. Vagyis a hit helyett bejönnek a kifogások és a gyakorlatiasságok, amellyel megmagyarázzuk Istennek. Pál életéből tudjuk, hogy bizony voltak idők mikor nem csak a saját, hanem a mások szükségleteiről is a két keze munkájával gondoskodott.

Viszont vegyünk észre, hogy bár sokat dolgozott, az Istennel való kapcsolatán nem esett csorba, a gyümölcsei erről bizonyságot tesznek és a szolgálatát is a munka mellett megtette. Sajnos csak kevesen támogatták Pált, erről olvasunk ebben az igerészben:

Filippi levél 4,15-19
„Tudjátok pedig ti is, Filippibeliek, hogy az evangyéliom hirdetésének kezdetén, mikor Macedóniából kimentem, egyetlen egyház sem volt részes velem a kölcsönös adásban és vevésben, csak ti egyedül: Mert már Thessalónikában is, egyszer is, másszor is, küldtetek nékem szükségemre. Nem mintha kívánnám az ajándékot; hanem kívánom azt a gyümölcsöt, mely sokasodik a ti hasznotokra. Megkaptam pedig mindent, és bővölködöm; beteltem, vévén Epafróditustól, amit küldöttetek, mint kedves jó illatot, kellemes, tetsző áldozatot az Istennek. Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban.”

 Mennyivel gazdagabbak lehettek volna lelkileg azok, akik támogatták volna Pált a földi javaikból!? Vetettek volna néhány magot, de több százat arathattak volna. Pál ezért ezt is mondja:

1Korintusi levél 9,11
„Ha mi néktek a lelkieket vetettük, nagy dolog-é, ha mi a ti testi javaitokat aratjuk?”

Mennyi olyan szolgáló van, akik aratnak, de igazi lelki táplálékot nem adnak? És mennyi olyan szolgáló van, akik lelki táplálékot adnak és Pálhoz hasonlóan kemény munkából kell nem csak magát, hanem a vele valókat is eltartania? Nagyon ki van csavarodva a világ, még a keresztények világában is a hírnevet, a mások által elfogadott tekintélyt, az emberi rendeleteket anyagilag még erőn felül is támogatják, de süketek az Úr hangjára és érzéketlenek az igazi táplálékra.

De visszatérve a témára, amely amúgy nem volt ettől sem távol, a tagjainkban levő bűneink, ahogyan az a kéz a bűn cselekvésére és a láb a gonosz úton való járásra, ezektől szabadított meg minket Jézus, akikben valósággal él! Mert Jézus csak úgy fog megszabadítani minket, ha teljesen Rá bízzuk azt. Ehhez pedig a legmagasabb ponton kell uralkodnia, az egónk és a testi vágyaink felett. De ahogyan már említettem, az ige bizonyságot tesz arról, hogy amíg a testünk megváltása nem megy végbe, addig minden nap többször dönthetünk a halál és az élet mellett, mert a lélek és a test folyamatosan harcol egymással. De nincs kifogás, mert akikben Jézus él, azok megöldökölhetik a lélek által a bűnt a halandó testükben:

Római levél 8,12-14
„Annakokáért atyámfiai, nem vagyunk adósok a testnek, hogy test szerint éljünk: Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.

Miénk a döntés hogy mikor kit szolgálunk!

Márk evangéliuma 9,43-48
„És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt: jobb néked csonkán bemenned az életre, mint két kézzel menned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te lábad botránkoztat meg téged, vágd le azt: jobb néked sántán bemenned az életre, mint két lábbal vettetned a gyehennára, a megolthatatlan tűzre. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik. És ha a te szemed botránkoztat meg téged, vájd ki azt: jobb néked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetned a tüzes gyehennára. Ahol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.”

 


Nyomtatás