Isten szőlője

Tanulmányok Találatok: 1115

Isten szőlője

Ézsaiás könyve 5,1-7

„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?! Azért most tudatom veletek, hogy mit teszek szőlőmmel; elvonszom kerítését, hogy lelegeltessék, elrontom kőfalát, hogy eltapodtassék; És parlaggá teszem; nem metszetik és nem kapáltatik meg, tövis és gaz veri föl, és parancsolok a fellegeknek, hogy rá esőt ne adjanak! A seregek Urának szőlője pedig Izráel háza, és Júda férfiai az Ő gyönyörűséges ültetése; és várt jogőrzésre, s ím lőn jogorzás; és irgalomra, s ím lőn siralom!”

Bizonyára ismerősen cseng ez az igerész, hiszen Jézus szájából is hallhattuk ezeket az igéket. Izrael házáról szól, amiről tudjuk, hogy be is teljesedett. De Isten igéje nem avult el, hasonlóképpen a mai napon is üzenetet továbbít a számunkra. Isten ahogyan megkérdezte, ma is kérdezi:

Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!”

Vajon ezt kérdezi a mai kereszténységtől is? Bizony hogy ezt. Jézus áldozatát sokan nem értik, beszélnek ugyan a kegyelemről, de nem értik, hogy Isten továbbra is engedelmességet kér! Jézus eljött és mindent meg tett velünk, életét adta értünk, Szentlelkét küldte nekünk, teljes uralmat adott a testünk felett. Természetellenes az, ha vad gyümölcsöt termünk, mert minden feltétel adott ahhoz, hogy jó gyümölcsöt teremjünk Isten dicsőségére.

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Általában ezt az igét csak a 9. versig szokták idézni azok, akik kézzel lábbal hadakoznak az mellett, hogy nem cselekedetekből van üdvösségünk, és ezért testiesen élnek. Mert valóban nem a cselekedetek által nyerjük el az üdvösséget, hanem hit által. De ha valódi hitünk van, akkor a cselekedeteink sem maradnak el! Tehát a 10. vers bizonyságot tesz arról, hogy jó cselekedetekre lettünk teremtve, azaz jó gyümölcstermésre. Most pedig nézzük meg Jézus szájából azokat az igéket, amelyekről azt mondtam az elején, hogy ismerősen csenghettek:

Máté evangéliuma 21,33-46
„Más példázatot halljatok: Vala egy házigazda, aki szőlőt plántála, és azt gyepűvel körülvevé, sajtót ása le benne, és tornyot építe, és kiadá azt munkásoknak, és elutazék. Mikor pedig a gyümölcs ideje elérkezett vala, elküldé szolgáit a munkásokhoz, hogy vegyék át az ő gyümölcsét. És a munkások megfogván az ő szolgáit, az egyiket megverék, a másikat megölék, a harmadikat pedig megkövezék. Ismét külde más szolgákat, többet mint előbb; és azokkal is úgy cselekedének. Utoljára pedig elküldé azokhoz a maga fiát, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. De a munkások, meglátván a fiút, mondának magok közt: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és foglaljuk el az ő örökségét. És megfogván őt, kiveték a szőlőn kívül és megölék. Mikor azért megjő a szőlőnek ura, mit cselekszik ezekkel a munkásokkal? Mondának néki: Mint gonoszokat gonoszul elveszti őket; a szőlőt pedig kiadja más munkásoknak, akik beadják majd néki a gyümölcsöt annak idejében. Monda nékik Jézus: Sohasem olvastátok-é az írásokban: amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje; az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa, és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól. És mikor meg akarák őt fogni, megfélemlének a sokaságtól, mivelhogy úgy tartják vala őt mint prófétát.”

Az ige tehát arról tesz bizonyságot, hogy elvétetett a szőlő Izráel-től és másnak adatott, hogy megteremje a gyümölcsét. Kik ezek a mások? A beoltatottak, vagyis a keresztények. De itt már az elején érdemes tisztázni, hogy nem másik szőlőről beszélt az Úr, hanem ugyanazon a szőlőről, csak más népről. Értjük? Nem másik szőlőt adott, más szabályokkal és más szerszámokkal. Ugyanaz a szőlő, ezért mondja az írás is:

Ézsaiás könyve 2,2-4
„Lészen az utolsó időkben, hogy erősen fog állani az Úr házának hegye, hegyeknek felette, és magasabb lészen a halmoknál, és özönleni fognak hozzá minden pogányok; És eljönnek sok népek, mondván: Jertek menjünk fel az Úr hegyére, Jákób Istenének házához, hogy megtanítson minket az Ő útaira, és mi járjunk az Ő ösvényein, mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde; Ki ítéletet tesz a pogányok között, és bíráskodik sok nép felett; és csinálnak fegyvereikből kapákat, és dárdáikból metszőkéseket, és nép népre kardot nem emel, és hadakozást többé nem tanul.”

Fegyverekből kapákat? Dárdából metszőkéseket? Nem véletlen, elvégre a szőlőbe megyünk Testvérek. De hogyan is mondta az ige!?:

„mert tanítás Sionból jő, és Jeruzsálemből az Úrnak beszéde”

Vagyis nem új tanítás, hanem a hamisítatlan táplálék, amelyről Jézus mindvégig szólt. Mert ha kell az Úrtól való tanítás, akkor az a Sionból fogjuk megkapni. Sion (Cion) jelentése: erődítmény. Lássuk meg a Sion jelentésében is az Úr üzenetét:

Jeremiás könyve 16,19-21
Oh Uram, én erősségem, én bástyám és én menedékem a nyomorúság idején! Hozzád jőnek majd a nemzetek a föld határairól, és ezt mondják: Bizony hamis isteneket bírtak a mi atyáink és hiábavalókat, mert nincs köztük segíteni tudó. Csinálhat-é az ember magának isteneket? Hiszen azok nem istenek! Azért ímé, megismertetem velök ez úttal, megismertetem velök az én kezemet és hatalmamat, és megtudják, hogy az Úr az én nevem.”


Akinek pedig ez nem kell, azok saját magukat vágják el az Úrtól. Hiszen egy nyáj van, aki pedig ehhez a nyájhoz nem akar tartozni, az a nyájon kívül találja magát. Pál is megmondta:

Római levél 11,17-23
„Ha azonban az ágak közül egyesek kitörettek, te pedig vad olajfa létedre beoltattál közéjük, és az olajfa gyökerének éltető nedvéből részesültél, ne dicsekedj az ágakkal szemben. Ha mégis dicsekszel: nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged. Azt mondod erre: "Azért törettek ki azok az ágak, hogy én beoltassam." Úgy van: azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. Ne légy elbizakodott, hanem félj! Mert ha Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog kímélni. Lásd meg tehát Isten jóságát és keménységét: azok iránt, akik elestek keménységét, irántad pedig jóságát, ha megmaradsz ebben a jóságban, mert különben te is kivágatsz. Viszont ha ők nem maradnak meg a hitetlenségben, szintén beoltatnak, mert Istennek van hatalma arra, hogy ismét beoltsa őket.”

Vagyis nincs más lehetőség, beoltatunk, vagy kivágattatunk! De hova oltatunk be? Azoknak helyére, akik kivágattattak. Hiszen azok azért vágattak ki, mert hitetlenek voltak, mi pedig azért oltattunk be, mert azt a hitet várja tőlünk Isten, amely hit hiánya miatt amazok kivágattattak. Az előző alaklommal mondtam, de most is hadd mondjam, hogy nyomatékosítsam: amit Isten elrendelt, hogy az Izraeliták abbahagyjanak, azt a kereszténység folytassa??? Ez lenne az evangélium? Hadd bontsam ki:

Isten gondoskodott arról, hogy már majdcsak 2000 éve ne legyen Jeruzsálemben templom. Ez pedig azért van, mert Jézus volt a tökéletes engesztelő áldozat a mi bűneinkért. Most gondoljunk csak bele, mit érezhetnek azok a zsidók, akik nem hisznek Jézusban és nem tudják az állat áldozatokat bemutatni a bűneikért!? Isten ezért romboltatta le a templomot és azért nem engedi megépíttetni, mert már nem akar bűnért való áldozatokat, hanem csak engedelmességet (Zsid 10)! Ez kellene hogy legyen a kereszténységben is az evangélium, de mi van ehelyett? Az van, hogy nem baj ha bűnbe esel, menj Jézushoz aki megbocsátja azokat! Tévtanítás! Jézus ezért jött el, hogy többé ne legyünk a bűnnek a szolgái (Jn 8,31-36), hatalmat adott a testünk bűnei felett (Róm 6,10-14). Mégsem élnek ezzel a keresztények, inkább élnek lazán a testiségben, és a bűnt cselekvése közben hisznek az üdvösségükben. Testvérek, hozhatnék ezekre egy vagon igét az alátámasztásra, de már ezekről beszéltünk, vagyis amit akarok ezzel mondani; ideje megcselekedni. Engedelmesség és nem áldozat!

A beoltatással folytatólagosan:

Jelenések könyve 21,9-13
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu.”

Az angyal azt mondta Jánosnak, hogy a Bárány feleségét mutatja meg, és erre megmutatta a Mennyből alászálló nagy Jeruzsálemet. Ennek tizenkét kapuja volt, és a kapukon Izrael fiai tizenkét törzsének a nevei! Ezeken a kapukon fogunk bemenni, nincs tizenharmadik kapu a kereszténységnek. Vagyis beoltatnak Izraelbe azok, akik Jézusban valódi hittel hisznek. Mert akik beoltatnak, azok Izraeliták lesznek:

Galátzia levél 4,28
„Mi pedig, atyámfiai, Izsák szerint, ígéretnek gyermekei vagyunk.

Ábrahámnak a magvából született Izmael is, mégsem Izraelita ő. Tulajdonképpen Izmael leszármazottai a mai arabok. Akik ígéretet kaptak, azok lettek Ábrahám fiai, és ugyancsak azok lesznek Krisztus gyermekei, akik szintén ígéretet kaptak. Mert mondhatjuk, hogy: „Jézusé vagyok!”, de ha nem cselekedjük az akaratát, akkor valójában nem vagyunk az Övé.

Lukács evangéliuma 3,8-9
Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik.”

A mai napon is szól hozzánk ez az ige, de hogy segítsek egy kicsit az értelmezésén, cseréljük fel Ábrahám nevét Jézuséra:

Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Jézus a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Jézusnak. Immár pedig a fejsze is rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és a tűzre vettetik. 

Jézus megannyi helyen gyümölcstermésre hívott el minket és nem a felszínes követésére.

 

Nyomtatás