Hitelesség

Csepregi Ferenc Tanulmányok 2013. szeptember 27. Találatok: 3415

Hitelesség

Korinthusbeliekhez írt II. levél 11,1-33
„Vajha elszenvednétek tőlem egy kevés balgatagságot! Sőt szenvedjetek el engem is. Mert isteni buzgósággal buzgok értetek; hisz eljegyeztelek titeket egy férfiúnak, hogy mint szeplőtlen szűzet állítsalak a Krisztus elé. Félek azonban, hogy a miként a kígyó a maga álnokságával megcsalta Évát, akként a ti gondolataitok is megrontatnak és eltávolodnak a Krisztus iránt való egyenességtől. Mert hogyha az, a ki jő, más Jézust prédikál, a kit nem prédikáltunk, vagy más lelket vesztek, a mit nem vettetek, vagy más evangyéliomot, a mit be nem fogadtatok, szépen eltűrnétek. Mert én azt gondolom, hogy semmiben sem vagyok alábbvaló a fő-fő apostoloknál. Ha pedig avatatlan vagyok is a beszédben, de nem az ismeretben; sőt mindenben, mindenképen nyilvánvalókká lettünk előttetek. Avagy vétkeztem-é, mikor magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok, hogy ingyen hírdettem néktek az Isten evangyéliomát? Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek. Mert az én szükségemet kipótolták a Macedóniából jött atyafiak; és rajta voltam és rajta is leszek, hogy semmiben se legyek terhetekre. Krisztus igazsága bennem, hogy én ettől a dicsekvéstől nem esem el Akhája vidékén. Miért? Hogy nem szeretlek titeket? Tudja az Isten. De a mit cselekszem, cselekedni is fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalomkeresők elől; hogy a mivel dicsekesznek, olyanoknak találtassanak abban, mint mi is. Mert az ilyenek hamis apostolok, álnok munkások, a kik a Krisztus apostolaivá változtatják át magukat. Nem is csoda; hisz maga a Sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává. Nem nagy dolog azért, ha az ő szolgái is átváltoztatják magokat az igazság szolgáivá; a kiknek végök az ő cselekedeteik szerint lészen. Ismét mondom: ne tartson engem senki esztelennek; de ha mégis, fogadjatok be mint esztelent is, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem. A mit mondok, nem az Úr szerint mondom, hanem mintegy esztelenül a dicsekvésnek ezzel a merészségével, Mivelhogy sokan dicsekesznek test szerint, dicsekeszem én is. Hisz okosak lévén, örömest eltűritek az eszteleneket. Mert eltűritek, ha valaki leigáz titeket, ha valaki felfal, ha valaki megfog, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arczul ver titeket. Szégyenkezve mondom, mivelhogy mi erőtelenek voltunk; de a miben merész valaki, esztelenül szólok, merész vagyok én is. Héberek ők? Én is. Izráeliták-é? Én is. Ábrahám magva-é? Én is. Krisztus szolgái-é? (balgatagul szólok) én méginkább; több fáradság, több vereség, több börtön, gyakorta való halálos veszedelem által. A zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján. Háromszor megostoroztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, éjt-napot a mélységben töltöttem; Gyakorta való utazásban, veszedelemben folyó vizeken, veszedelemben rablók közt, veszedelemben népem között, veszedelemben pogányok között, veszedelemben városban, veszedelemben pusztában, veszedelemben tengeren, veszedelemben hamis atyafiak közt; Fáradságban és nyomorúságban, gyakorta való virrasztásban, éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben, hidegben és mezítelenségben. Mindezeken kívül van az én naponkénti zaklattatásom, az összes gyülekezetek gondja. Ki beteg, hogy én is beteg ne volnék? Ki botránkozik meg, hogy én is ne égnék? Ha dicsekednem kell, az én gyengeségemmel dicsekszem. Az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, a ki mindörökké áldott, tudja, hogy nem hazudom. Damaskusban Aretás király helytartója őrzette a damaskusiak városát, akarván engem megfogni; És az ablakon át, kosárban bocsátottak le a kőfalon, és megmenekültem kezei közül.”

Pált, kinek valódi neve: Rav. Saul, nem szükség bemutatnom előttetek. Mind ismerjük őt, mind nevekedünk a tanításain (ha ugyan nevekedünk), mind ismerjük, múltját és szolgálatát. Mégis, szavai és mondanivalója oly perspektívákat vázol sokak számára, amik teljesen eltérnek a mai gyülekezeti tanításoktól. Oly ismeretlenek, oly idegenek. Pál bizonyos írásaira hivatkozva törlik el a törvény erejét a mai hívők. Pál erre vonatkozó intelmeit emlegetve hirdetnek sokak, maguknak és másoknak szabadosságot, az igazi szabadság helyett. Pedig ő volt, aki intett bennünket:

Gal 5,13
„Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak.”

Ugyanis van különbség a szabadság és szabadság között! Akik az Örökkévaló tanítása szerint járnak, azt élve amit az Örökkévaló elvár tőlünk, azok szabadok a bűntől, a hazugság és a megtévesztés okozta tévelygésektől, a haláltól való félelemtől. Jézus is erről tett bizonyságot:

Jn.8,26-32
„Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek: de igaz az, a ki küldött engem; és én azokat beszélem a világnak, a miket tőle hallottam vala. Nem vevék észre, hogy az Atyáról szól vala nékik. Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek. A mikor ezeket mondá, sokan hivének ő benne. Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.”

Tehát aki az Örökkévaló szolgálatára adja magát, az mindezektől szabad, de nem a törvénytől, ami az Örökkévaló beszéde, tanítása. Lássátok meg ezeket Pál esetében is: ki volt az, aki Timóteust körül metélte? Nemde Pál (Ap. Csel. 16)!? Kivolt az, aki megberetválta a fejét egy Istennek tett fogadás jeleként? Nemde Pál (Ap. Csel. 18)!? Meg kell értenünk azt az igazságot végre: hogy Pál tanítása ebben a kérdésben arra irányult, hogy ha te azt gondolod, hogy a törvény cselekedetei által igazulhatsz meg, akkor elveszel. Mert a törvény arra van, hogy elkerüld a bűnt az életedben. A bűnt, ami elválaszt Istentől. A bűnt, ami azt célozza, hogy meghalj Isten számára. A megigazulás hitből van! Ámha te Isten számára élsz, akkor nem teszel törvénybe ütköző dolgokat! Ha azt mondod: bennem Jézus él, és én Jézusban, akkor bizonyára a szent tan szerint fogsz járni, ahogy Jézus is járt mindenkor!

Jn. 8,28-29
„Monda azért nékik Jézus: Mikor felemelitek az embernek Fiát, akkor megismeritek, hogy én vagyok és semmit sem cselekszem magamtól, hanem a mint az Atya tanított engem, úgy szólok. És a ki küldött engem, én velem van. Nem hagyott engem az Atya egyedül, mert én mindenkor azokat cselekszem, a melyek néki kedvesek.”

Ha tehát valaki azt mondja, hogy benne Jézus él, de bűnt cselekszik, az valóságban azt hazudja, hogy Jézus vezeti őt a bűnbe. És ez Istenkáromlás! Tehát ez az egyik szabadság. A másik szabadság pedig: ha te a magad életét éled, nem az Isteni tanítás szerint, emberi törvényeket preferálsz, és emberi elgondolásokra építesz, akkor teljesen szabad vagy Istentől. Ám akkor Sátán fogja maradsz. Csak két Úr, két királyság van! Aki nem az egyiké, az a másiké! Lássunk tovább a vallásos ködön! Figyeljük meg Jézus esetét és tanítását. Mielőtt ezt megtennénk, engedtessék meg nekem egy érdekes dolog felmutatása: a szent tan nem hasonlatos egyetlen másik írásműhöz sem! Ne is próbáljuk meg úgy olvasni, mint bármely más olvasmányt. Más írások esetén tudjuk, hogy az első sorok, oldalak csupán bevezetők, ezért nem is fordítunk elegendő figyelmet a bevezetésnek. Azt várjuk, hogy olvasás közben egyszer csak magára vonja a figyelmünket a mű. De nem így a szent tan! A szent tan minden betűje élet, vagy halál! Élet azoknak, akik megtartják, halál azoknak, akiket nem érdekel (V.Mózes 30)! A szent tanban már az első szavak is hatalmas tanításokat hordoznak. Lássunk egy példát:

Apostolok Cselekedetei 1,1
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, a miket kezdett Jézus cselekedni és tanítani,”

Cselekedni és tanítani. Tehát előbb tette a dolgait, azután beszélt róluk. Előbb élte azt, amit később tanított! És ez tette Őt hitelessé az emberek előtt! A hitelesség a kulcs az emberek szívéhez! De kulcs az Örökkévaló szívéhez is ám. Az Örökkévaló nem figyel a hamis lelkesültségből fakadó szavakra, az Örökkévaló azt nézi, hogy a szavaink átmennek-e gyakorlatba is? Éljük-e azt, amiről beszélünk? Vagy csak üres és alaptalan frázisokat fröcsögünk?

Máté Evangyélioma 4,1-11
„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik. Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”

Akkor nézzük a hitelességet a törvény tekintetében: Jézus az Istennek fia, a Messiás, a gonosztól megkísértetik ebben a történetben. Jézusnak testi formát kellett ölteni ahhoz, hogy az embereket megválthassa! Ezzel egy időben, az emberi kísértések, megpróbáltatások, szenvedések célpontjává is tette magát, hogy a megváltás valós és hiteles legyen! Ez kritérium a későbbiekhez, melyről így fogalmaz az Isten lelke által az író:

Zsid.4,14-16
„Lévén annakokáért nagy főpapunk, a ki áthatolt az egeken, Jézus, az Istennek Fia, ragaszkodjunk vallásunkhoz. Mert nem oly főpapunk van, a ki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem a ki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”

Tehát itt van ebben az állapotban, és ebben a helyzetben a mi Urunk. Lássuk, mihez kezd itt?

Máté Evangyélioma 4,1-4
„Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkisértessék az ördögtől. És mikor negyven nap és negyven éjjel bőjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.”

Meg van írva? Hol? Kinek írták meg ezt, amire hivatkozik Jézus? Nos, az egyik kérdésre válaszolok most, a másodikra majd a végén. Hol van megírva, amire Jézus hivatkozik?

Mózes V. könyve 8,1-20
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed. Mert az Úr, a te Istened jó földre visz be téged; bővizű patakoknak, forrásoknak és mély vizeknek földére, a melyek a völgyekben és a hegyeken fakadnak. Búza-, árpa-, szőlőtő- fige- és gránátalma-termő földre, faolaj- és méz-termő földre. Oly földre, a melyen nem nyomorogva eszed kenyeredet, és a hol semmiben sem szűkölködöl; oly földre, a melynek kövei vas, és a melynek hegyeiből rezet vághatsz! Ha azért eszel majd és megelégszel: dícsérjed az Urat, a te Istenedet azért a jó földért, a melyet néked adott. Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, meg nem tartván az ő parancsolatait, végzéseit, rendeléseit, a melyeket én parancsolok néked e mai napon; Hogy mikor eszel és jól lakol, és szép házakat építesz, és lakozol azokban; És mikor a te barmaid és juhaid megsokasodnak, és ezüstöd és aranyad is megsokasodik, és minden jószágod megszaporodik: Fel ne fuvalkodjék akkor a te szíved, és el ne felejtkezzél az Úrról, a te Istenedről, a ki kihozott téged Égyiptom földéből, a szolgaságnak házából; A ki vezérlett téged a tüzes kígyóknak, skorpióknak, és szomjúságnak nagy és rettenetes pusztáján, a melyben víz nem vala; a ki vizet ada néked a kemény kősziklából; A ki mannával étete téged a pusztában, a mit nem ismertek a te atyáid, hogy megsanyargasson és hogy megpróbáljon téged, és jól tegyen veled azután: És ne mondjad ezt a te szívedben: Az én hatalmam, és az én kezemnek ereje szerzette nékem e gazdagságot! Hanem emlékezzél meg az Úrról, a te Istenedről, mert ő az, a ki erőt ád néked a gazdagságnak megszerzésére, hogy megerősítse az ő szövetségét, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, miképen e mai napon van. Ha pedig teljesen megfelejtkezel az Úrról, a te Istenedről, és idegen istenek után jársz, és azoknak szolgálsz, és meghajtod magadat azoknak; bizonyságot tészek e mai napon ti ellenetek, hogy végképen elvesztek. Mint azok a nemzetek, a kiket az Úr elveszt előletek, azonképen vesztek el; azért mert nem hallgattok az Úrnak, a ti Isteneteknek szavára.”

Folytassuk hát.

Máté evangéliuma 4,5-11
„Ekkor vivé őt az ördög a szent városba, és odahelyezé a templom tetejére. És monda néki: Ha Isten fia vagy, vesd alá magadat; mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol felőled, és kézen hordoznak téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőbe. Monda néki Jézus: Viszont meg van írva: Ne kisértsd az Urat, a te Istenedet. Ismét vivé őt az ördög egy igen magas hegyre, és megmutatá néki a világ minden országát és azok dicsőségét, És monda néki: Mindezeket néked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor monda néki Jézus: Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Ekkor elhagyá őt az ördög. És ímé angyalok jövének hozzá és szolgálnak vala néki.”

Hol vannak ezek megírva?

Mózes V. könyve 6,1-25
„Ezek pedig a parancsolatok, a rendelések és a végzések, a melyek felől parancsolta az Úr, a ti Istenetek, hogy megtanítsam azokat néktek, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melyre átmenőben vagytok, hogy bírjátok azt; Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, a melyeket én parancsolok néked: te és a te fiad, és a te unokád, teljes életedben, és hogy hosszú ideig élhess. Halld meg azért Izráel, és vigyázz, hogy megcselekedjed, hogy jól legyen dolgod, és hogy igen megsokasodjál a tejjel és mézzel folyó földön, a miképen megigérte az Úr, a te atyáidnak Istene néked. Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr! Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez ígék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz. És kössed azokat a te kezedre jegyül, és legyenek homlokkötőül a te szemeid között. És írd fel azokat a te házadnak ajtófeleire, és a te kapuidra. És mikor bevisz téged az Úr, a te Istened a földre, a mely felől megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy ad néked nagy és szép városokat, a melyeket nem építettél; És minden jóval telt házakat, a melyeket nem te töltöttél meg, és ásott kutakat, a melyeket nem te ástál, szőlő- és olajfakerteket, a melyeket nem te plántáltál; és eszel és megelégszel: Vigyázz magadra, hogy el ne felejtkezzél az Úrról, a ki kihozott téged Égyiptom földéről, a szolgaságnak házából! Féljed az Urat, a te Istenedet, ő néki szolgálj, és az ő nevére esküdjél. Ne járjatok idegen istenek után, azoknak a népeknek istenei közül, a kik körültetek vannak; (Mert az Úr, a te Istened féltőn szerető Isten te közötted), hogy az Úrnak, a te Istenednek haragja fel ne gerjedjen reád, és el ne törüljön téged a föld színéről. Meg ne kísértsétek az Urat, a ti Isteneteket, miképen megkísértettétek Maszszában! Szorosan megtartsátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, az ő bizonyságait és rendeléseit, a melyeket parancsolt néked. És azt cselekedjed, a mi igaz és jó az Úrnak szemei előtt, hogy jól legyen dolgod, és bemehess és bírhasd azt a jó földet, a mely felől megesküdött az Úr a te atyáidnak. Hogy elűzzed minden ellenségedet a te színed elől, a mint megmondotta az Úr. Ha a te fiad megkérdez téged ezután, mondván: Mire valók e bizonyságtételek, rendelések és végzések, a melyeket az Úr, a mi Istenünk parancsolt néktek: Akkor azt mondjad a te fiadnak: Szolgái voltunk Égyiptomban a Faraónak; de kihozott minket az Úr Égyiptomból hatalmas kézzel. És tőn az Úr Égyiptomban nagy és veszedelmes jeleket és csudákat a Faraón és az ő egész háznépén, a mi szemeink láttára.Minket pedig kihoza onnét, hogy bevigyen minket, és nékünk adja azt a földet, a mely felől megesküdött a mi atyáinknak. És megparancsolta nékünk az Úr, hogy cselekedjünk mind e rendelések szerint, hogy féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen teljes életünkben, hogy megtartson minket az életben, mint e mai napon. És ez lesz nékünk igazságunk, ha vigyázunk arra, hogy megtartsuk mind e parancsolatokat, az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, a miképen megparancsolta nékünk.”

Most pedig válaszolok arra, hogy kiknek van ez megírva:

4Móz 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Vajon ez a kritérium a földrajzi helyet jelöli? Nem! Azokat jelöli, akik nem egyszerűen egy Istenhez, egy felsőbb értelemhez adják magukat, hanem: Ávrám, Yichák, Yakov Istenéhez adták magukat! A zsidók Istenéhez! Minthogy a mi Istenünk az Yisráél Istene, akinek elsőszülöttei az Isráéliták, tehát az Ő népe az Yisráél.

2Móz 4,22
„Ezt mondd azért a Faraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izráel.”

Így mindenki aki hozzá járul, hozzá adja magát, Őt követi. Ebbe a népbe oltatik! Nos, ezeknek adta az Örökkévaló az Ő igéjét! Tehát a dolgok summájaként azt kell látnunk, hogy Jézus a törvénnyel űzte el a kísértőt. Sátánnak pedig itt azzal kellett szembesülnie, hogy emberi testben is az Isten fiával volt találkozása. Jézus itt egy oly embert jelenít meg, akinek nincs egyéb hatalma, mint az Úr kijelentése, tanítása, és az ebbe vetett bizalom elégséges volt számára, hogy ez a fajta kísértéssel szembeni ellenállás, elűzze Sátánt! Erről beszél Jakab is:

Jak 4,7
„Engedelmeskedjetek azért az Istennek; álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek.”

Mit is tehát? Megélni, azután beszélni róla! Engedelmeskedni Istennek. Azután jöhetnek a megvallások, kijelentések. Mert a megélt dolgokról tudunk csak hitelesen beszélni, és az ebből fakadó erő tesz hitelessé mások előtt! Hitelesség tehát. Vissza Pálhoz:

Pál, amikor a dicsekvést említi, a gyengeségével való dicsekvésről szól (30-as vers). Hogy mit jelent ez? Nos, a hitelességére hívja fel az emberek figyelmét! Ő nem csak beszélt az emberek előtt az Isten tanításáról, hanem emlékezteti őket arra, hogy tanúi voltak előzőleg annak, hogy ő élte, éli is azt, amiről beszél. Nem attól válunk megpróbáltakká, ha a jóban tudunk lelkendezni! Pál mondja:

2Kor 10,18
„Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.”

Az Úr, pedig azt ajánlja, akit Ő maga próbált meg! Erről beszélt az Úr az V.Mózes 8-ban.

Mózes V. könyve 8,1-6
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.”

A könnyű és boldog órákban nem nehéz Istenről bizonyságot tenni, Isten nevét emlegetni, Isten nevében bízni! Amikor jól megy a dolgunk, könnyű Őt választani biztos alapként. A nehézség napjaiban, a sötétség esztendeiben is mutasd, hogy Ő az, aki a legfontosabb számodra! Mentegetőzöl, elrejtőzöl, bujkálsz Isten elől mint Ádám? Ki a legfontosabb? Az egód vagy az Örökkévaló? Ha bízol Istenben, és Őt féled, akkor az üldöztetések idején, a háborúságokban is Benne bízz! Erre tanít bennünket Jeremiáson keresztül:

Jeremiás siralmai 3,1-66
„Én vagyok az az ember, a ki nyomorúságot látott az ő haragjának vesszeje miatt. Engem vezérlett és járatott sötétségben és nem világosságban. Bizony ellenem fordult, ellenem fordítja kezét minden nap. Megfonnyasztotta testemet és bőrömet, összeroncsolta csontjaimat. Erősséget épített ellenem és körülvett méreggel és fáradsággal. Sötét helyekre ültetett engem, mint az örökre meghaltakat. Körülkerített, hogy ki ne mehessek, nehézzé tette lánczomat. Sőt ha kiáltok és segítségül hívom is, nem hallja meg imádságomat. Elkerítette az én útaimat terméskővel, ösvényeimet elforgatta. Ólálkodó medve ő nékem és lesben álló oroszlán. Útaimat elterelte, és darabokra vagdalt és elpusztított engem! Kifeszítette kézívét, és a nyíl elé czélul állított engem! Veséimbe bocsátotta tegzének fiait. Egész népemnek csúfjává lettem, és gúnydalukká napestig. Eltöltött engem keserűséggel, megrészegített engem ürömmel. És kova-kővel tördelte ki fogaimat; porba tiprott engem. És kizártad lelkem a békességből; elfeledkeztem a jóról. És mondám: Elveszett az én erőm és az én reménységem az Úrban. Emlékezzél meg az én nyomorúságomról és eltapodtatásomról, az ürömről és a méregről! Vissza-visszaemlékezik, és megalázódik bennem az én lelkem. Ezt veszem szívemre, azért bízom. Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged! Az Úr az én örökségem, mondja az én lelkem, azért benne bízom. Jó az Úr azoknak, a kik várják őt; a léleknek, a mely keresi őt. Jó várni és megadással lenni az Úr szabadításáig. Jó a férfiúnak, ha igát visel ifjúságában. Egyedül ül és hallgat, mert felvette magára. Porba teszi száját, mondván: Talán van még reménység? Orczáját tartja az őt verőnek, megelégszik gyalázattal. Mert nem zár ki örökre az Úr. Sőt, ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint. Mert nem szíve szerint veri és szomorítja meg az embernek fiát. Hogy lábai alá tiporja valaki a föld minden foglyát; Hogy elfordíttassék az ember ítélete a Magasságosnak színe előtt; Hogy elnyomassék az ember az ő peres dolgában: ezt az Úr nem nézi el. Kicsoda az, a ki szól és meglesz, ha nem parancsolja az Úr? A Magasságosnak szájából nem jő ki a gonosz és a jó. Mit zúgolódik az élő ember? Ki-ki a maga bűneiért bűnhődik. Tudakozzuk a mi útainkat és vizsgáljuk meg, és térjünk az Úrhoz. Emeljük fel szíveinket kezeinkkel egyetemben Istenhez az égben. Mi voltunk gonoszok és pártütők, azért nem bocsátottál meg. Felöltötted a haragot és üldöztél minket, öldököltél, nem kiméltél. Felöltötted a felhőt, hogy hozzád ne jusson az imádság. Sepredékké és útálattá tettél minket a népek között. Feltátotta száját ellenünk minden ellenségünk. Rettegés és tőr van mi rajtunk, pusztulás és romlás. Víz-patakok folynak alá az én szememből népem leányának romlása miatt. Szemem csörgedez és nem szünik meg, nincs pihenése, Míg ránk nem tekint és meg nem lát az Úr az égből. Szemem bánatba ejté lelkemet városomnak minden leányáért. Vadászva vadásztak reám, mint valami madárra, ellenségeim ok nélkül. Veremben fojtották meg életemet, és követ hánytak rám. Felüláradtak a vizek az én fejem felett; mondám: Kivágattam! Segítségül hívtam a te nevedet, oh Uram, a legalsó veremből. Hallottad az én szómat; ne rejtsd el füledet sóhajtásom és kiáltásom elől. Közelegj hozzám, mikor segítségül hívlak téged; mondd: Ne félj! Pereld meg Uram lelkemnek perét; váltsd meg életemet. Láttad, oh Uram, az én bántalmaztatásomat; ítéld meg ügyemet. Láttad minden bosszúállásukat, minden ellenem való gondolatjokat. Hallottad Uram az ő szidalmazásukat, minden ellenem való gondolatjokat; Az ellenem támadóknak ajkait, és ellenem való mindennapi szándékukat. Tekintsd meg leülésöket és felkelésöket; én vagyok az ő gúnydaluk. Fizess meg nékik, Uram, az ő kezeiknek munkája szerint. Adj nékik szívbeli konokságot; átkodul reájok. Üldözd haragodban, és veszesd el őket az Úr ege alól!”

De mi van akkor, ha szembesülnöd kell azzal, hogy bizony vétkeztél ellene? Mi van akkor, ha megérted, hogy bár valóban Őt imádod, de fájdalmat okoztál Neki? Elrejtőzve siratod magad, vagy... Nos, erre nézve is van tanítás:

Mikeás próféta könyve 7,1-20
„Jaj nékem, mert olyanná lettem, mint a letakarított mező, mint a megszedett szőlő: egy enni való gerezd sem maradott; pedig zsengére vágyott a lelkem! Elveszett e földről a kegyes, és igaz sincs az emberek között. Mindnyájan vér után ólálkodnak, kiki hálóval vadássza atyjafiát. Gonoszságra készek a kezek, hogy jól vigyék véghez; a fejedelem követelőzik, és a biró fizetésre vár; a főember is maga mondja el lelke kívánságát, és összeszövik azt. A ki jó közöttök, olyan mint a tüske, az igaz olyan, mint a tövisbokor. A te őrállóidnak napja, a te megítélésed eljött; most következik el az ő zűrzavaruk. Ne higyjetek a barátnak; ne bízzatok a tanácsadóban; az öledben ülő előtt is zárd be szádnak ajtaját. Mert a fiú bolondnak tartja atyját, a leány anyja ellen támad, a meny az ő napára; az embernek saját háznépe az ellensége. De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét; meghallgat engem az én Istenem! Ne örülj, én ellenségem! Elestem ugyan, de felkelek, mert ha még a setétségben ülnék is, az Úr az én világosságom! Az Úr haragját hordozom, mert vétkeztem ellene; mindaddig, a míg leperli peremet és meghozza ítéletemet. Kivisz engem a világosságra, meglátom az ő igazságát. De meglátja ellenségem is és szégyen borítja el, a ki ezt mondja nékem: Hol az Úr, a te Istened? Meglátják őt az én szemeim, hogy ímé széttapostatik, mint az utcza-sár. Falaid megépítésének napja! e napon távol lesz a törvény! Azon a napon eljőnek hozzád Assiriából és Égyiptom városaiból; Égyiptomtól a folyamig, tengertől tengerig és hegytől hegyig. És pusztává lesz a föld az ő lakói miatt, az ő cselekedeteik gyümölcséért. Legeltesd népedet a te vessződdel, a te örökségednek nyáját, a mely magánosan lakozik az erdőben, a Kármel közepén. Legeljenek Básánban és Gileádban, mint a hajdankor napjain! Mint az Égyiptom földéről kijövetelednek idején, láttatok vele csodadolgokat. Látják ezt a pogányok és megszégyenülnek minden erejökkel. Kezöket szájokra teszik, füleik megsiketülnek; Nyalják a port, mint a kígyó, mint a föld férgei; reszketve jőnek rejtekeikből; remegve folyamodnak az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, és félnek tetőled! Kicsoda olyan Isten, mint te, a ki megbocsátja a bűnt és elengedi öröksége maradékának vétkét?! Nem tartja meg haragját örökké, mert gyönyörködik az irgalmasságban! Hozzánk térvén, könyörül rajtunk; eltapodja álnokságainkat. Bizony a tenger mélységébe veted minden bűnünket! Hűséget mutatsz a Jákóbnak, irgalmasságot Ábrahámnak, a mint megesküdtél atyáinknak még az ősidőkben.”

Mit is jelentenek ezek? A sötétség idején mondd, hogy mennyire szereted az Örökkévalót! Ha üldöznek és rágalmaznak? Most hallelujázz! Ha megrabolnak? Most tessék hallelujázni! Ha betegség és fájdalmak kínoznak? Most mutasd kiben bízol! Mert minden vallásos maszlaggal ellentétben, ezekből van több egy hívő életében! Ezek azok a megpróbálások, amik által hitelessé válhatsz!

Zsoltárok könyve 90,1-17
„Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orczádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendő, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!”

Most pedig értsünk.

Mt.6,9-13
„Ti azért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jőjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen!”

„És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek;”

A mi bűneinket: mivel mi valljuk, hogy ismerünk Téged, tudjuk, hogy amiket teszünk, tudatos ellenszegülés a beszédeidnek. Bocsáss meg nekünk Atyánk! Ellenünk vétkezők: Atyám mi megbocsátunk ezeknek, mert nem tudják mit cselekednek. Kérünk téged, bocsáss meg nekik Te is. Jézus mondja:

Jn 20,23
„A kiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; a kikéit megtartjátok, megtartatnak.”

Pál így szólt:

2Kor 2,10
„A kinek pedig megbocsáttok valamit, én is: mert ha én is megbocsátottam valamit, ha valakinek megbocsátottam, ti érettetek cselekedtem Krisztus színe előtt; hogy meg ne csaljon minket a Sátán:”

Ahhoz hogy az Istenben tudatosan cselekedjünk, ahhoz hogy tudatosan kövessük, tehát az engedelmeskedéshez ismernünk kell a törvényt, vagyis az Isten beszédét. Ebben az állapotban nem hivatkozhatunk arra, hogy valamit nem tudtunk, mert a törvényből megtaníttattunk! Itt már nem beszélhetünk vétkekről. Pál is ezt mondja:

I.Kor. 9,24-27
„Nem tudjátok-é, hogy a kik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig a ki pályafutásban tusakodik, mindenben magatűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint a ki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem; hogy míg másoknak prédikálok, magam valami módon méltatlanná ne legyek.”

Ezeket nevezzük így: hitelesség!

hitelesség

Nyomtatás