"Vissza" térés

Prédikátor könyve 12,1-16
„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt. Felette nagy hiábavalóságok, azt mondja a prédikátor, mindezek hiábavalóságok! És azonfelül, hogy a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kivánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket. A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak. Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”

Áldott Testvérek. Eme Igefejezettel induljunk ma el, és vizsgáljuk meg, Istennek mely igen mélységesek a kijelentései. Meg fogjuk látni azt is, hogy az az általunk ismert szó, hogy: megtérés, mennyire félrevezethet és félre is vezet sokakat. És valójában mit jelent a Megtérés? Mindenekelőtt a "Megtérésről".

A Megtérés a Keresztyén felfogás szerint azt jelenti, hogy a hitetlenségből-hitre jutni Istenben. Nem teljes azonban ez a felfogás, és minél mélyebbre haladunk, annál világosabb, hogy ez teljesen félrevezető definíció. Hitetlenségnek nevezzük azt az állapotot, amikor az ember nem hisz, egy úgymond: "felsőbb hatalom" létezésében. Csak és kizárólag abban "hisz" amit lát-amit megérinthet, tehát a materiális dolgokban van csak meggyőződése. Ezt az állapotot valójában mind ismerjük. Ezen állapotra jellemző, hogy az ember teljesen testi, és testies életet él. Ebben az állapotban a test, a világ számára él, hiszen teszi azokat a dolgokat, amik e világ diktátumai. Kedvtelések-élvezetek-szükségletek. Az embert ebben az állapotban pusztán a közerkölcs vezeti-korlátozza, és az egyénekre lebontva, az úgynevezett: Lelki ismeret az, ami indít, vagy tartóztat. A lelki ismeret azonban, emberi tanításokból építkezik, tehát az emberek által megszavazott dolgok elsajátítása által van a személyes vezettetés is. Erre az állapotra utal Pál is, a Róma levélben:

Róma 2,14-15
„Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)

Na és erre az állapotra végül az is igaz, hogy ebben az állapotban ugyan testileg, e világ számára él az ember, de az Isten számára halott! A Halál elválasztást-elválasztott állapotot jelent. Erre egyebekben több utalás is van a Szent Tanban. Lássuk az első ilyen utalást:

Mózes I. könyve 2,1-17
„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

A 15-17-ig, tanúi lehetünk egy ismételt tanításnak, ami a két utat is jelzi. Ez valójában a két irányt, vagyis az elválasztódást jelenti. Azért mondom, hogy ez egy ismételt, és később még többszörösen ismétlődő tan, mert ez már a kezdetektől felfedett tanítás az ember számára:

Mózes I. könyve 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”

Ugye látjuk az alap Tanítást erről:

„És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől.”

A Világosságra azt mondta az Örökkévaló hogy: JÓ(!). Ez a világosság ugye nem a világító testek által adatott, mert azokat csak a negyedik napon(!) teremtette a Teremtő. Ez a világosság, a világ világossága. Ő a kezdet-és a vég. Nevezhetjük Őt bátran Yessuának is, bár Őt ebben a küldetésében, mint Szabadító, csak később ismerjük meg. Most azonban a Világ-Világossága, aki Jó az Örökkévaló szemében, tehát egyszer s mind: Követendő! Van egy rejtett történet a szinoptikusokban erről:

Mt.19, 16-19
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.”

A párbeszéd elrejtett Igazsága pedig, konklúzióként így hangzik: Jézust megszólítja az ifjú, mondván: felismertelek! Te vagy a követendő -te vagy a jó- te vagy a Világ Világossága! Jézus így felelt neki: Ha felismertél engem, akkor is tudd meg: Én, Tőle születtem! Tudd meg: Ő az eredet! Őt kell követni! Kérdezi az Ifjú: Hogyan? Jézus így felelt: Ő megmondta! Engedelmeskedj neki! Ami ez után következik a szóváltásban, az egyben már tovább s vezet bennünket e mai témakörben.

 Mt.19,20-21
„Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”

Mi által leszek "tökéletes"? A tökéletes szó jelentése: hibátlan-hasznos, vagyis: "JÓ"(!). És erre a válasz: ja ha te első szülötté akarsz lenni, akkor dobj el mindent, ami e világhoz, vagyis a testiséghez köt! Testvérek, meg kell értenünk egy kézenfekvő titkot: A mi Teremtőnknél nincs hatalmasabb! Ő mindenek Ura! Ő oly hatalmas, hogy minden teremtett dolog, Őt szolgálja! Bizony, még az ellensége is. Ha tehát ő használ valamit, az még a használati eszközt nem teszi igazzá. Mindez nem az eszközt emeli fel, hanem Isten nagyságát mutatja. Erre utal Ézsaiás is:

Ézs 10,15
„Avagy dicsekszik-é a fejsze azzal szemben, a ki vele vág? vagy a fűrész felemeli-é magát az ellen, a ki vonsza azt? Mintha a bot forgatná azt, a ki őt felemelé, és a pálcza felemelné azt, a mi nem fa!”

Most pedig gondolkodjunk reálisan ebben a dologban: Azt állítottam tehát, hogy az Örökkévaló oly hatalmas, hogy még az Ő ellensége is Őt szolgálja. Hogy ez mennyire így van, azt lássuk meg a legfőbb ellensége vonatkozásában: ugye az Ő legfőbb ellensége a Szoton - Sátán? Nos, az a nézet alakult ki, hogy az Úr, egyfolytában kergeti a Sátánt az Övéitől. Pedig nem így van! Az Urunk, Pásztor, aki vezet bennünket. Tehát adott egyszer egy Pásztor. Miket is használ egy Pásztor a vezetéshez? Van neki többek közt, egy botja. Na itt kezdődik az, aminek távolabbi vonatkozásairól, a későbbiekben akartam beszélni, de majd ide még visszatérünk, ezt most már vigyük végig. Tehát egy városi ember számára, a téves ismeretből az adódik az ő értelme szerint, hogy a pásztor a botjával a nyájat üti. Dehogy Testvérek, dehogy... Ugyanis van neki egy kutyája is ám. Ha a nyáj valamely tagja eltévelyedik a Pásztor vezetésétől, az a kutyával találja magát szemben. És a kutya hamar meg tudja ám győzni az eltévelyedettet, hogy jobb neki a Pásztort követni. Tehát még egyszer: A Pásztor dolga hogy vezessen, a nyáj dolga pedig a követés. Ha követed Őt, akkor biztonságban vagy, ha pedig nem követed, akkor nem tartozol a nyájához, tehát a Pásztortól ne várj semmit (itt már végső pontot említettem, vagyis a Pásztor elhagyását, és nem az eltévelyedésről beszélek)! Ugye a Prédikátor 12-vel kezdtük a mai alkalmunkat. Mit is mond a 13-as versben?:

„A bölcseknek beszédei hasonlatosak az ösztökéhez, és mint a szegek, erősen le vannak verve a gyülekezetek tanítóinak szavai; melyek egy pásztortól adattak.”

Egy Pásztortól adatott szavak – ösztöke – szeg, vagyis: a törvény! Ha megtartod, akkor hozzá tartozol, ha ellene állsz, akkor pedig nem vagy az Övé.

Jn.14,15-25
„Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok. És én kérem az Atyát, és más vígasztalót ád néktek, hogy veletek maradjon mindörökké. Az igazságnak ama Lelkét: a kit a világ be nem fogadhat, mert nem látja őt és nem ismeri őt; de ti ismeritek őt, mert nálatok lakik, és bennetek marad. Nem hagylak titeket árvákul; eljövök ti hozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok. Azon a napon megtudjátok majd ti, hogy én az én Atyámban vagyok, és ti én bennem, és én ti bennetek. A ki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem; a ki pedig engem szeret, azt szereti az én Atyám, én is szeretem azt, és kijelentem magamat annak. Monda néki Júdás (nem az Iskáriótes): Uram, mi dolog, hogy nékünk jelented ki magadat, és nem a világnak? Felele Jézus és monda néki: Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet: és az én Atyám szereti azt, és ahhoz megyünk, és annál lakozunk. A ki nem szeret engem, nem tartja meg az én beszédeimet: és az a beszéd, a melyet hallotok, nem az enyém, hanem az Atyáé, a ki küldött engem. Ezeket beszéltem néktek, a míg veletek valék.”

Most tehát beszélnék arról picit bővebben, hogy mely igen félre vezető lehet sokak számára az a szó, hogy: „megtérés”, amit ugye már jeleztem a legelején, és amit felelevenítettem a városi ember képzelgése a Pásztorról vonatkozásban is. Az előzőekben tárgyaltuk a hitetlen ember állapotát, és megértettük hogy egy ilyen ember Isten számára: halott. Hiszen kapcsolata nincs és nem is lehet Istennel, nem tudja ki Ő, és nem is követi Őt. Még egy példát hoznék erre, ám szükségeltetik előbb egy "kis" korrekció, mert általánosan sikerült ezt "is" félreérteni keresztyéni körökben.

Mt.8,21-22
„Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”

Nos, sajnos az igaz tanítás hiányában, ezt úgy értelmezik sokan, hogy mennyire tapintatlan volt Jézus ezzel a tanítványával. Ennek a szóváltásnak a lényege ez:

"Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat."

Tudni illik: Az ember, amíg nem alapít családot, az atya törvénye alá van rekesztve! Hiszen az apja házában él, és amíg ez áll fent, addig azt kell tennie, amit az apa helyesnek lát. Amikor az apja meghal, a fiú felszabadul az apa törvénye alól. Hasonlóan, mint ahogy az asszony is a férj törvénye alá van rekesztve, és ez alól csak a férj halála után szabadul fel. Ez utóbbiról beszél Pál is:

Rm 7,2
„Mert a férjes asszony, míg él a férj, ehhez van kötve törvény szerint, de ha meghal a férj, felszabadul az asszony a férj törvénye alól.”

Tehát a tanítvány közli Jézussal, hogy az apja nem engedi a követést, és ennek kell engedelmeskedni amíg az apja él. Jézus pedig azt mondja neki: a halottak kövessék a halottakat, te pedig élj,és kövess engem! Ebből is láthatjuk, hogy mindaz, aki Őt nem követi, az halott az Ő szemében!

Jn 10,30
„Én és az Atya egy vagyunk.”

Tehát a "megtérésről":

Amikor tehát az eredetileg: materiális nézeteket valló hitetlen, szembesül azzal hogy igenis van "természet feletti"- tehát van egy felsőbb hatalom, ami szemmel nem látható, akkor bár nyitottá válik a láthatatlan követésére, a láthatatlan "erőnek" való engedelmességre. Ámde ez nem biztos, hogy az Egy Igaz Isten lesz az ő életében. Hiszen vannak hamis Istenképek, amit a Szent Tan így nevez: Baal. Ennek jelentése: épp úgy férj, mint ahogyan a mi Urunk is nevezi magát. De előbb értsük meg azt, hogy mitől lett Isten, Férj az Övéi számára. Nos az Örökkévaló, az Övéivel ugye szövetségre lépett (I Mózes 15). A szövetséget úgy nevezzük: frigy. Mai szóhasználattal ez: esküvőt-házasságot jelent. Tehát a Baal is férjet- szövetségest jelent, ám ez egy hamis Istenkép követését jelenti! Attól lett hamis, hogy az Őt követők, félre ismerték-félre értették, így nem valós Ismereten alapul a követés. Nem tűnik oly nagy problémának ez, de ha megértjük, hogy az Örökkévaló számára mely igen fontos hogy megismertesse magát az Övéivel, ha megértjük azt is, hogy minden ami megelőzi Őt figyelemben, az bálvány. Ha megértjük, hogy az Örökkévaló, mennyire gyűlöli a bálványimádatot, hovatovább: paráznaságot!!! Akkor megérthetjük azt is, hogy a hamis Istenkép követése bizony végleg elválaszt Istentől. Számunkra tehát nem az a preferendum, hogy higgyünk a láthatatlan létezésében - hogy engedelmeskedjünk valaminek amit nem látunk, hanem az, hogy megismerjük a Teremtőnket, és csak neki engedelmeskedjünk! Ez a félreérthető, és sokak által félre is értett szó az eredetiben így hangzik: Tesúvá, azaz : "vissza" Térés! Ez már konkrétumokat hordoz! Így már nem félreérthető!  Figyeljetek csak a Prédikátor 12-re. Ugye az első verstől, az e világi dolgok fokozatos elmúlását mutatja, míg végül a legfőbb kijelentés:

Prédikátor könyve 12,1-9
„Örvendezz a te ifjuságodban, és vídámítson meg téged a te szíved a te ifjúságodnak idejében, és járj a te szívednek útaiban, és szemeidnek látásiban; de megtudd, hogy mindezekért az Isten tégedet ítéletre von! Vesd el a haragot a te szívedből, és vesd el a gonoszt a te testedből; mert az ifjúság és a hajnal hiábavalóság. És emlékezzél meg a te Teremtődről a te ifjúságodnak idejében, míg a veszedelemnek napjai el nem jőnek, és míg el nem jőnek az esztendők, melyekről azt mondod: nem szeretem ezeket! A míg a nap meg nem setétedik, a világossággal, a holddal és csillagokkal egybe; és a sűrű felhők ismét visszatérnek az eső után. Az időben, mikor megremegnek a háznak őrizői, és megrogynak az erős férfiak, és megállanak az őrlő leányok, mert megkevesbedtek, és meghomályosodnak az ablakon kinézők. És az ajtók kivül bezáratnak, a mikor is a malom zúgása halkabbá lesz; és felkelnek a madár szóra, és halkabbakká lesznek minden éneklő leányok. Minden halmocskától is félnek, és mindenféle ijedelmek vannak az úton, és a mandolafa megvirágzik, és a sáska nehezen vonszolja magát, és kipattan a kapor; mert elmegy az ember az ő örökös házába, és az utczán körül járnak a sírók. Minekelőtte elszakadna az ezüst kötél és megromolna az arany palaczkocska, és a veder eltörnék a forrásnál, és beletörnék a kerék a kútba, És a por földdé lenne, mint azelőtt volt; a lélek pedig megtérne Istenhez, a ki adta volt azt.”

Az eredeti írásban, tehát a Tanach könyvében is "visszatérés" van írva, minden esetben. Látjátok? Vissza a Teremtőnkhöz! Nem akárkihez, hanem a Teremtőhöz, aki Teremtett minket! Hogyan? Nos, ennek két módja van Testvérek: Az első lehetőség is hozzá vezet, de csak futólag. Szó szerint! Amikor a testi ember meghal, az utolsó ítéletkor neki is meg kell jelennie az ítélőszék előtt. Még az újszövetségi írásokban is több helyen tárgyalják ezt. Pl.: Mt.25 teljes fejezete; II Kor.5,10; Jelenések könyve. A testi ember számára az út folytatódik azonban, egészen a végső elválasztás helyére (higgyétek el Testvérek: az számunkra nem kívánatos vég). A Másik módja picit komplexebb...

Mint ahogyan kezdtük is, az ember eleve, a halál állapotában lévő lélekkel születik erre a világra. Ez szerint, bár testben és testileg él, ám de csak e világ számára él, ami múlandó. Isten számára azonban halott. Ha tehát, és ez az "újjá születés" Isten számára megelevenedünk, akkor először is, a testi élet számára válunk halottá, és így élhetünk Isten számára. Ezt jelképezi a bemerítkezés is: a víz alá, vagyis a halálba merül az érzéki test, és ami feltámad a halálból, vagyis a vízből, az a lelki élet! Amíg testileg éltünk, a testi törvényeknek engedelmeskedtünk: élvezetek-szükségletek. Most hogy már Lélek szerint élünk Istennek, természetes és magától értetődő, hogy Isten parancsolatai szerint élünk! Figyeljetek:

Jelenések könyve 22,1-21
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.”

Olvasva a Jelenések könyvét, legfőként ezen fejezetét, egy idézetben össze lehetne foglalni az érzéseinket, ami szintén egy Igei idézet.

Préd 3,15
„A mi most történik, régen megvan, és a mi következik, immár megvolt, és az Isten visszahozza, a mi elmult.”

Hogy mire gondolok? Megmutatom:

Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”

Ez nem egy új kijelentés Testvérek, hanem egy régen megadatott prófécia! Figyeljetek:

Ezékiel próféta könyve 47,1-12
„És visszatéríte engem a ház ajtajához, és ímé, víz jő vala ki a ház küszöbe alól napkelet felé, mert a ház eleje kelet felé vala, és a víz aláfoly vala a ház jobb oldala alól az oltártól délre. És kivitt engem az északi kapu útján, és elhordoza engem a kivül való úton a külső kapuhoz, mely napkeletre néz, és ímé, a víz ott forr vala ki a jobb oldal alól. Mikor kiméne az a férfiú napkelet felé, mérőzsinórral a kezében, mére ezer singet; és átvitt engem a vizen, a víz bokáig ér vala. És mére ismét ezeret, és átvitt engem a vizen, a víz pedig térdig ér vala. És mére ismét ezeret és átvitt engem s a víz derékig ér vala. És mére még ezeret, s vala olyan folyó, hogy át nem meheték rajta, mert magas vala a víz, megúszni való víz, folyó, mely meg nem lábolható. És monda nékem: Láttad-é, embernek fia? És visszavezete engem a folyó partján. És mikor visszatértem, ímé, a folyó partján igen sok fa vala mindkét felől. És mondá nékem: Ez a víz a keleti tájékra foly ki, és a lapáczra megyen alá, és a tengerbe megyen be, a tengerbe szakad, és meggyógyul a víz. És lészen, hogy minden élő állat, a mely nyüzsög, valahova e folyam bemegyen, élni fog; és a halaknak nagy bőségök lészen, mert ez a víz bement oda, és azok meggyógyulnak, és él minden, valahova e folyó bement. És lészen, hogy halászok állanak rajta Éngeditől Énegláimig: varsák kivető helye lészen; nemök szerint lesznek benne a halak, mint a nagy tenger halai, nagy bőséggel. Mocsarai és tócsái pedig nem gyógyulnak meg, só helyei lesznek. És a folyó mellett, mind a két partján mindenféle ennivaló gyümölcs fája nevekedik fel; leveleik el nem hervadnak és gyümölcseik el nem fogynak; havonként új meg új gyümölcsöt teremnek, mert vizök onnét a szenthelyből foly ki; és gyümölcsük eledelre és leveleik orvosságra valók.”

Tehát János, nem kapott semmi új dolgot, hanem az Istentől való eredeti kijelentés megerősítését vehette át. Nézzük tovább:

Jel.22, 3-5
„És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké.”

Figyu:

Ésaiás próféta könyve 60,1-22
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik. És népek jönnek világosságodhoz, és királyok a néked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek, és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz örömtől, és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne, és hozzád jő a népeknek gazdagsága. A tevék sokasága elborít, Midján és Éfa tevecsikói, mind Sebából jönnek, aranyat és tömjént hoznak, és az Úr dicséreteit hirdetik. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek, Nebajóth kosai néked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra, és dicsőségem házát megdicsőítem. Kik ezek, kik repülnek, mint a felleg, s mint a galambok dúczaikhoz? Igen, engem várnak a szigetek; és elől jönnek Társis hajói, hogy elhozzák fiaidat messziről, és ezüstjöket és aranyokat azokkal együtt, a te Urad és Istened nevének és Izráel Szentjének, hogy téged megdicsőített. Az idegenek megépítik kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mivel haragomban megvertelek, és kegyelmemben megkönyörültem rajtad. És nyitva lesznek kapuid szüntelen, éjjel és nappal be nem zároltatnak, hogy behozzák hozzád a népek gazdagságát, és királyaik is bevitetnek. Mert a nép és az ország, a mely néked nem szolgáland, elvész, és a népek mindenestől elpusztulnak. A Libánon ékessége hozzád jő, cziprus, platán, sudar czédrus, mind együtt szenthelyemnek megékesítésére, hogy lábaim helyét megdicsőítsem. És meghajolva hozzád mennek a téged nyomorgatók fiai, és leborulnak lábad talpainál minden megútálóid, és neveznek téged az Úr városának, Izráel Szentje Sionának. A helyett, hogy elhagyott és gyűlölt valál és senki rajtad át nem ment, örökkévaló ékességgé teszlek, és gyönyörűséggé nemzetségről nemzetségre. És szopod a népek tejét, és a királyok emlőjét szopod, és megtudod, hogy én vagyok az Úr, megtartód és megváltód, Jákóbnak erős Istene. Réz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt hozok, és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat, és teszem fejedelmeiddé a békességet, és előljáróiddá az igazságot. Nem hallatik többé erőszaktétel földeden, pusztítás és romlás határaidban, és a szabadulást hívod kőfalaidnak, és kapuidnak a dicsőséget. Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”

Nos láthatjuk hogy ebben sincs semmi változás. De maradjunk még itt, és vegyünk észre még valami fantasztikusat:

„Nem a nap lesz néked többé nappali világosságod, és fényességül nem a hold világol néked, hanem az Úr lesz néked örök világosságod, és Istened lesz ékességed, Napod nem megy többé alá, és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz néked örök világosságod, és gyászod napjainak vége szakad. És néped mind igaz lesz, és a földet mindörökké bírják, plántálásom vesszőszála ők, kezeim munkája dicsőségemre. A legkisebb ezerre nő, és a legkevesebb hatalmas néppé. Én az Úr, idején, hamar megteszem ezt.”

Ez is: "vissza" vezet bennünket, méghozzá: egészen vissza, a kezdetekhez!!!

Mózes I. könyve 1,1-5
„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet. A föld pedig kietlen és puszta vala, és setétség vala a mélység színén, és az Isten Lelke lebeg vala a vizek felett. És monda Isten: Legyen világosság: és lőn világosság. És látá Isten, hogy jó a világosság; és elválasztá Isten a világosságot a setétségtől. És nevezé Isten a világosságot nappalnak, és a setétséget nevezé éjszakának: és lőn este és lőn reggel, első nap.”

Tehát ebben az állapotban,és ezen a ponton, újra az édeni állapot köszönt ránk, amikor minden jó és tökéletes, és ahol majd az ember ismét harmonikus állapotban van a Teremtőjével. De kik és hogyan juthatnak ide? Nos, a Jelenések 22-szerint:

 Jel.22, 14
„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”

Tehát ez azt jelenti: követni a Pásztort, aki vissza vezet bennünket! Ahhoz hogy tehát csatlakozzunk a Pásztorhoz, aki "vissza" vezet bennünket, nos ahhoz előbb meg kell halnunk e világ, és e testi élet számára. Ezt nevezi a Jelenések könyve így: első halál. Ez az első halál tehát jelent egyszer egy elválasztódást a testi élettől, mindentől ami e világhoz, illetve e világ fejedelméhez köt, ám egyben ajtót nyit az újjá születés felé, ami által megelevenedhetünk Isten számára! Ezért mondja Jézus:

János Evangyélioma 3,1-7
„Vala pedig a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, a zsidók főembere: Ez jöve Jézushoz éjjel, és monda néki: Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul; mert senki sem teheti e jeleket, a melyeket te teszel, hanem ha az Isten van vele. Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát. Monda néki Nikodémus: Mimódon születhetik az ember, ha vén? Vajjon bemehet-é az ő anyjának méhébe másodszor, és születhetik-é? Felele Jézus: Bizony, bizony mondom néked: Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába. A mi testtől született, test az; és a mi Lélektől született, lélek az. Ne csodáld, hogy azt mondám néked: Szükség néktek újonnan születnetek.”

Újonnan születés azt jelenti: új élet! Ha pedig élet, akkor érthető, hogy cselekvő életről van szó! Mit cselekszik az új teremtés? Nos, azt amit Isten mond!

Mózes V. könyve 4,1-2
„Most pedig hallgass ó Izráel a rendelésekre és végzésekre, a melyekre én tanítlak titeket, hogy azok szerint cselekedjetek, hogy élhessetek, és bemehessetek, és bírhassátok a földet, a melyet az Úr, a ti atyáitoknak Istene ád néktek. Semmit se tegyetek az ígéhez, a melyet én parancsolok néktek, se el ne vegyetek abból, hogy megtarthassátok az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsolatait, a melyeket én parancsolok néktek.”

És hogy ne legyen félreértés:

4Móz 15,16
„Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.”

Most pedig jussunk végre értelemre egy roppant fontos dolog felől. Figyeljetek:

II.Mózes 3, 14-15
„És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok. És ismét monda Isten Mózesnek: Így szólj az Izráel fiaihoz: Az Úr, a ti atyáitoknak Istene, Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákóbnak Istene küldött engem ti hozzátok. Ez az én nevem mind örökké és ez az én emlékezetem nemzetségről nemzetségre.”

Nemzetségről-nemzetségre! Folytatnám:

Jelenések könyve 21,1-27
„Ezután láték új eget és új földet; mert az első ég és az első föld elmúlt vala; és a tenger többé nem vala. És én János látám a szent várost, az új Jeruzsálemet, a mely az Istentől szálla alá a mennyből, elkészítve, mint egy férje számára felékesített menyasszony. És hallék nagy szózatot, a mely ezt mondja vala az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök. És az Isten eltöröl minden könyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És monda az, a ki a királyiszéken ül vala: Ímé mindent újjá teszek. És monda nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És monda nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. A ki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem. A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és útálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, a mi a második halál. És jöve hozzám egy a hét angyal közül, a kinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, a mely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, a melyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei. A ki pedig én velem beszéle, annál vala egy arany vessző, hogy megmérje a várost, és annak kapuit és kőfalát. És a város négyszögben fekszik, és a hossza annyi, mint a szélessége. És megméré a várost a vesszővel tizenkétezer futamatnyira: annak hosszúsága és szélessége és magassága egyenlő. És megméré annak kőfalát száznegyvennégy singre, ember mértékével, azaz angyaléval. És kőfalának rakása jáspisból vala; a város pedig tiszta arany, tiszta üveghez hasonló. És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist. A tizenkét kapu pedig tizenkét gyöngy; minden egyes kapu egy-egy gyöngyből vala; és a város utczája tiszta arany, olyan mint az átlátszó üveg. És templomot nem láttam abban: mert az Úr, a mindenható Isten annak temploma, és a Bárány. És a városnak nincs szüksége a napra, sem a holdra, hogy világítsanak benne; mert az Isten dicsősége megvilágosította azt, és annak szövétneke a Bárány. És a pogányok, a kik megtartatnak, annak világosságában járnak; és a föld királyai az ő dicsőségöket és tisztességöket abba viszik. És annak kapui be nem záratnak nappal (éjszaka ugyanis ott nem lesz); És a pogányok dicsőségét és tisztességét abba viszik. És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem a ki útálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak a kik beírattak az élet könyvébe, a mely a Bárányé.”

Először is, ami szembetűnő: nem New York, nem is Párizs, hanem még mindig Yerusáláim. Még a név is azt jelzi: békességünk megalapítása (nyilván való, hogy az Istennel való békességről van szó)! Hogy ezt megértsük, előbb meg kell értenünk azt, hogy miért? Nos, mert Ávráhám, ott tett először engedelmességet az Örökkévalónak! Az Istennek való tökéletes engedelem köti össze a földet a Mennyel, és ez a pont először is a Mória volt, amit azóta így nevezünk: Yerusáláim! Csak az Istennek való engedelem köt minket az Istenhez! Ez pedig csak Yessuában - és Yessua által lehetséges. Hiszen a bűn elválaszt Istentől. De kik részesedhetnek Jézus engesztelésében? Nos azok, akik a bocsánat után már nem testileg élnek, vagyis nem maguk számára élnek, hanem csak és kizárólag Neki!

II.Kor.5,15
„Úgy vélekedvén, hogy ha egy meghalt mindenkiért, tehát mindazok meghaltak; és azért halt meg mindenkiért, hogy a kik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, a ki érettök meghalt és feltámasztatott.”

Haladjunk. Tehát egyszer: a megtérők, Ávrám, Yichák, vö Yakov Istenéhez csatlakoznak. Ez azt jelenti, hogy az eleve megadott feltételek szerint! Yerusálemnek a 12-kapuja a 12 törzs bejárata. Ez pedig megerősíti az Ezekiél 47-ben leírt, azután Pál által a Róma 11-ben tárgyalt beoltatást! Tehát nincsenek már egyéb nemzetek, nincs más identitás, hanem csak az Isráélita Identitás, az Atyák tanítása szerint! És még valami:

Jel.21, 19-20
„És a város kőfalának alapjai ékesítve valának mindenféle drágakövekkel. Az első alap jáspis; a második zafir; a harmadik kálczédon; a negyedik smaragd; Az ötödik sárdonix; a hatodik sárdius; a hetedik krizolitus; a nyolczadik berillus; a kilenczedik topáz; a tizedik krisopráz; a tizenegyedik jáczint; a tizenkettedik amethist.”

Azt szokták mondani, keresztyéni körökben, hogy az apostoli tanítások, teljesen eltérnek a Tanach-i tanításoktól, mert Jézus más parancsolatokat adott. Nyilván azok mondogatják ezt az őrjöngést, akik nem ismerik az írásokat, nem Ismerik Jézust, és nem ismerik az apostoli tanításokat sem. Nos elég nyilvánvaló testvérek, hogy a város alapjai, a tizenkét apostol. A 12 apostolt pedig, 12 drágakővel írja le az Isteni kijelentés. Mi ez a 12 drágakő? Hol találkoztunk már vele? Nos Igen! A hósen. Az ítélet hósenén (II Mózes 28). Tehát testvérek, nincs semmi új, hanem csak az eleve megadott dolgok vannak mozdíthatatlanul.