Testvériség Isten szemszögéből

Tanulmányok Találatok: 915

Testvériség Isten szemszögéből


Az elmúlt alkalmak során már beszéltünk nem is egyszer a testvériség fogalmáról és annak megéléséről. A mai napon ismételten erről lesz szó, mivel az Úr ezt hozta elém. A következő igével meg is nyitom:

János evangéliuma 17,11
„És nem vagyok többé e világon, de ők a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg őket a te nevedben, akiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!

Isten szemszögéből ez az igazi testvériség, egy olyan egység, amely Jézus és az Atya között létezik. Be kell látnunk, hogy ennek az egységnek a mélysége igen nagy, és van mit behoznia a mai kor testvériségének. A gyakorlatról nem szükséges hosszan szólnom, hiszen a testvérek közötti tisztelet, csak nyomokban található, viszont az egymást megtagadó kijelentésekkel nap mint nap találkozhatunk.

A testvériség legösszetartóbb pontja az, hogy közös az Édesapánk. Ezért a testvériség nem közöttünk van elrejtve, hanem Istenben, hiszen Isten által lettünk egymás testvéreivé, úgy, mint a test szerint való testvériségben is, nem mi választjuk meg a testvéreinket, a szülők által kapjuk őket. És ha már említésre került a test szerint való testvériség, gondoljunk csak bele, hogy miképpen tudjuk megtagadni a vér szerint való testvéreinket? Tehetünk bármit, mondhatunk bármit, a testvér mindig is testvér marad, mert a vérvonal a szülő által áll fent. De mennyivel nagyobb a lélek a testtől? Ha a test szerint való testvériség megtagadhatatlan, a lelki testvériség mennyivel inkább?

Egy másik kapcsolat példájában akarom felmutatni azt, hogy amiről az emberek végeznek, attól még közel sem biztos, hogy Isten is végzett:

Máté evangéliuma 19,9
„Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

Most a mondat utolsó részét szeretném továbbvinni. Hogy lehet az, hogy aki elbocsátott asszonyt vesz el, az házasságot tör? Milyen házasságról van szó amit törhetne? Ez az ige a segítségünkre lesz:

Máté evangéliuma 19,1-9
„És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl; És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. Amit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy aki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és aki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő.

Jézus határozottan kijelenti, hogy a paráznaság lehet az egyedüli ok, amiért elbocsáthatja valaki a feleségét. Mégis megtörtént és történik ma is, hogy a házasságot felbontják a saját meglátásaik szerint, de attól Isten előtt még a házasság fennmarad! Ezért van az, hogy aki elbocsátott asszonyt vesz el, az házasságot tör, mert Isten szemében még az előző férjéhez tartozik, váló levéltől függetlenül.

Tehát láthatjuk, hogy amit az ember felbont, az közel sem biztos, hogy Isten is felbontja, legyen az házasság vagy testvériség. A testvériség vonalán továbbhaladva láthatunk egy kérést Jézustól:

János evangéliuma 15,12
„Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

Jézus szeretetét a tanítványai felé nem kell bemutatnunk. Gondoskodott szükségleteiről, megvédte őket a bántalmazásoktól (Gecsemáné kertben), folyamatosan szolgált feléjük és még a lábukat is megmosta:

János evangéliuma 13,12-15
„Mikor azért megmosta azoknak lábait, és a felső ruháját felvette, újra leülvén, monda nékik: Értitek-é, hogy mit cselekedtem veletek? Ti engem így hívtok: Mester, és Uram. És jól mondjátok, mert az vagyok. Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait. Mert példát adtam néktek, hogy amiképpen én cselekedtem veletek, ti is akképpen cselekedjetek.”

Az üzenet egyértelmű, ha Jézus ezt megtette velünk, mennyivel inkább kötelességünk egymással így cselekedni? Jézus Mennybemenetele után láthatjuk a tanítványok közösségében azt, hogy meg is élték azt az egységet, amelyet Jézus kért:

Apostolok Csel. 4,32-37
„A hívők sokaságának pedig szíve-lelke egy vala; és senki semmi marháját nem mondá magáénak, hanem nékik mindenök köz vala. És az apostolok nagy erővel tesznek vala bizonyságot az Úr Jézus feltámadásáról; és nagy kegyelem vala mindnyájukon. Mert szűkölködő sem vala ő közöttük senki; mert valakik földek vagy házak birtokosai voltak, eladván, elhozák az eladottak árát, És letevék az apostolok lábainál: aztán elosztatott az egyesek közt, amint kinek-kinek szüksége vala. József is, ki az apostoloktól Barnabásnak neveztetett el (ami megmagyarázva annyi, mint Vígasztalás Fia), Lévita, származása szerint ciprusi. Mivelhogy néki mezeje vala, eladván, a pénzt elhozá, és az apostolok lábainál letevé.”

Mindenük közös volt! Nem tartották nagy dolognak, hogy a földi javaik teljességéből részesítsék testvéreiket. Az Isten szerint való testvériség tehát jóval több, mint amit napjainkban tapasztalhatunk. Az egységes gondolkodás is nagy kihívást jelent számunkra, pedig ez a testvériség alapja; egyformán gondolkozni Istenről, és az Ő dolgairól.

Efézusi levél 4,1-3
„Kérlek azért titeket én, ki fogoly vagyok az Úrban, hogy járjatok úgy, mint illik elhívatásotokhoz, melylyel elhívattatok. Teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel, elszenvedvén egymást szeretetben, Igyekezvén megtartani a Lélek egységét a békességnek kötelében.”

Pál int minket, hogy elhívatásunk szerint járjunk. De nem a személyre szabott elhívásra gondolt, hanem az általános elhívásra, vagyis a Jézusban való hitünk megélésére! Ide több minden tartozik, de a testvériség témájánál maradva Jézus szavait idézem:

János evangéliuma 13,34-35
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.”

Ez a törvény is az elhívatásunkhoz illik, viszont a szeretetet mégsem úgy éljünk meg testvéreink irányában, mint ahogyan Jézus szerette tanítványait. Az „illik” szóról ne az jusson eszünkbe, hogy „kellene, de nem muszáj”, ugyanis Jézusnak eme parancsolata is üdvösségkérdés, erről beszél János is egyik levelében:

1János levele 4,20-21
„Ha azt mondja valaki, hogy: Szeretem az Istent, és gyűlöli a maga atyjafiát, hazug az: mert aki nem szereti a maga atyjafiát, akit lát, hogyan szeretheti az Istent, akit nem lát? Az a parancsolatunk is van ő tőle, hogy aki szereti az Istent, szeresse a maga atyjafiát is.”

Ez az ige gyors vizsgálat alatt pontos diagnózist ad, ha valaki gyűlöli a testvérét, az Istent sem szereti. Aki pedig Istent nem szereti, annak nincs közössége Vele, se ezen a földön, se az eljövendő országban. Mégis nap mint nap gyűlölködést látunk a testvérek között, pedig Jézustól azt a tanítást kaptuk, hogy az ellenségeinket is szeressük.

Lukács evangéliuma 6,32
„Mert ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, mi jutalmatok van? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, akik őket szeretik.”

Fel kell ismernünk e igevers által, hogy a testvéri szeretet természetes kell hogy legyen. Ennek a szeretetnek a mértékét olvashatjuk Jánostól:

1János levele 3,17
„Akinek pedig van miből élnie e világon, és elnézi, hogy az ő atyjafia szükségben van, és elzárja attól az ő szívét, miképpen marad meg abban az Isten szeretete? Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.

Újból az anyagiak vizén evezgetünk, de evezgessünk csak, hiszen van mit átértékelnünk az ige fényében. Láthatjuk az igében azt, hogy a testvériség a pénzben is meglátszott, a közös vagyon által senki sem szűkölködött közöttük. Viszont az is tény, hogy még az apostolok életében bekövetkezett az üldöztetés és ez által a szétszóródás, és ezért az az egység ami közöttük volt, szétoszlott, hogy ki-ki külön-külön a közös egységen munkálkodjon. Pál életéből is tudjuk, hogy bár az evangélium hirdetésére szánta magát, mégsem nyílt meg mindenhol a testvérek pénztárcája, hogy legalább az alap szükségletéről gondoskodjanak:

1Korintusi levél 9,9-11
„Mert Mózes törvényében meg van írva: "A nyomtató ökör száját ne kösd be." Vajon az ökörről gondoskodik-e így az Isten? Nem teljes egészében értünk mondja ezt? Bizony, értünk íratott meg, hogy aki szánt, reménységgel kell szántania, és aki csépel, azzal a reménységgel csépeljen, hogy részesedik a termésből. Ha mi nektek a lelki javakat vetettük, nagy dolog-e az, ha földi javaitokból fogunk aratni?”

A második levelében konkrétan kitér erre:

2Korintusi levél 11,8
„Más gyülekezeteket fosztottam meg, zsoldot vévén, hogy néktek szolgáljak; és mikor nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam terhére senkinek.”

A mai korban is nehezen nyílik a testvérek pénztárcája, ha szükséget látnak. Pedig ránk nem igaz az a mondás, hogy: „mi is pénzből élünk”. A mi országunk törvényei nem a pénzre épülnek, hanem a hitre, ezért is van megírva:

Római levél 1,17
„Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.

A minap olvastam Jézus egyik csodatételét, mikor a tanítványok Jézus feltámadása után elmentek halászni:

János evangéliuma 21,1-9
„Ezek után ismét megjelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tibériás tengerénél; megjelentette pedig ekképpen: Együtt valának Simon Péter, és Tamás, akit Kettősnek hívtak, és Nátánáel, a galileai Kánából való, és a Zebedeus fiai, és más kettő is az ő tanítványai közül. Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondának néki: Elmegyünk mi is te veled. Elmenének és azonnal a hajóba szállának; és azon az éjszakán nem fogtak semmit. Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton; a tanítványok azonban nem ismerék meg, hogy Jézus van ott. Monda azért nékik Jézus: Fiaim! Van-é valami ennivalótok? Felelének néki: Nincsen! Ő pedig monda nékik: Vessétek a hálót a hajónak jobb oldala felől, és találtok. Oda veték azért, és kivonni már nem bírták azt a halaknak sokasága miatt. Szóla azért az a tanítvány, akit Jézus szeret vala, Péternek: Az Úr van ott! Simon Péter azért, amikor hallja vala, hogy ott van az Úr, magára vevé az ingét (mert mezítelen vala), és beveté magát a tengerbe. A többi tanítványok pedig a hajón menének (mert nem messze valának a parttól, hanem mintegy kétszáz singnyire), és vonsszák vala a hálót a halakkal. Mikor azért a partra szállának, látják, hogy parázs van ott, és azon felül hal és kenyér.”

Jézus gondoskodott róluk, ígéretéhez hűen betöltötte szükségleteiket. Az ige több helyen beszél arról, hogy az Úr gondoskodik a gyermekei szükségleteiről. De mi kell ennek az ígéretnek a beteljesedéséhez?

Máté evangéliuma 6,25-34
„Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei Atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál? Kicsoda pedig az közületek, aki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább-é titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Ne aggodalmaskodjatok tehát a holnap felől; mert a holnap majd aggodalmaskodik a maga dolgai felől. Elég minden napnak a maga baja.”

Tehát először Isten akaratában való járás, és majd ebből következik az ígéret. Ezért az Ő szőlőjében munkálkodjunk, és akkor eszünk annak gyümölcséből. Sokak életében olyan a pénz, mint vérnek a koleszterin, elzárja az ereket és halált okoz! De a mi ereinkben csak Jézus vére csörgedezzen, hogy az a szívünket megváltoztathassa.

A testvériség fonalán továbbhaladva ügyelnünk kell még egy igen fontos dologra, ez pedig hogy ne legyünk testvérek között viszályszító:

Példabeszédek 6,16-19
„Hat dolgot gyűlöl az ÚR, sőt hét dolog utálatos előtte: A nagyravágyó szemek, a hazug nyelv, az ártatlan vért ontó kezek, a gonosz terveket koholó szív, a rosszra sietve futó lábak, a hazugságot beszélő hamis tanú és a testvérek közt viszályt szító ember.

Egy szülőnek borzasztó nagy fájdalom az, ha a gyermekei viszálykodnak egymással, de jaj annak, aki a viszálykodás magját vetette! Mi testvérek, egyen egyenként Krisztus tagjai vagyunk, ki kéz, ki láb, valaki száj, de a testnek egységes alárendelődése kell hogy legyen, mégpedig a főnek, aki Jézus. Az egységes és eredményes munkát szabotálhatja a viszálykodás, képzeljük csak el, ha a láb éppen rugdossa a másik lábat, ilyenkor nincs előrehaladás, hanem ez a jelenség inkább hasonlít egy megszállott emberhez aki saját magában tesz kárt. Körülbelül ezt látja a világ is, ha épp Jézus követőire néznek, akik éppen egymás közötti viszálykodással vannak elfoglalva. Igaz ma már egyszer hoztam ezt az igét, de zárásként érdemes újra megemlíteni: 

János evangéliuma 13,34-35
„Új parancsolatot adok néktek, hogy egymást szeressétek; amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.

 

Nyomtatás