Jézus személye az emberek szerint

Áldott Testvéreim, a mai napon az emberek bizonyságait fogjuk megnézni, amellyel vélekedtek Jézusról. Jó és rossz bizonyságokat egyetemben, és ezen bizonyságok okait is kutatni fogjuk. Elsőként nézzük meg azon emberek vélekedését, akik rosszat mondtak Jézusról. Első történet:

Máté evangéliuma 9,32-34
„Mikor pedig azok elmentek vala, ímé egy ördöngős néma embert hozának néki. És az ördögöt kiűzvén, megszólalt a néma; és a sokaság csudálkozik vala, mondván: Soha nem láttak ilyet Izráelben! A farizeusok pedig ezt mondják vala: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.”

Ez egy tipikus megkeményedés, mikor valaki előre elhatározz valakiről valami rosszat, és fülét bedugva és szemét behunyva nem érdekli semmi, nehogy megváltozzon a véleménye.  Jézusról ezek az emberek elhatározták, hogy rossz, és ezért a cselekedeteit is oda sorolták. Ez a Szentlélek káromlása, mikor tudatosan a jót rossznak mondjuk és a rosszat jónak:

Ézsaiás könyve 5,20
„Jaj azoknak, akik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; akik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé!”

Következő történet:

János evangéliuma 6,53-69
„Monda azért nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek.  Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon.  Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital.  Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az én bennem lakozik és én is abban.   Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek: akként az is, aki engem eszik, él én általam. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok evék a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké. Ezeket mondá a zsinagógában, amikor tanít vala Kapernaumban. Sokan azért, akik hallák ezeket az ő tanítványai közül, mondának: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja őt? Tudván pedig Jézus ő magában, hogy e miatt zúgolódnak az ő tanítványai, monda nékik: Titeket ez megbotránkoztat? Hát ha meglátjátok az embernek Fiát felszállani oda, ahol elébb vala?! A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. De vannak némelyek közöttetek, akik nem hisznek. Mert eleitől fogva tudta Jézus, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulja őt. És monda: Azért mondtam néktek, hogy senki sem jöhet én hozzám, hanemha az én Atyámtól van megadva néki. Ettől fogva sokan visszavonulának az ő tanítványai közül és nem járnak vala többé ő vele. Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajjon ti is el akartok-é menni? Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Mások szerint Jézus szigorú volt, túl magasra emelte a lécet, és ezzel sokan nem értettek együtt, ezért nem is követték Őt a továbbiakban. Hogy mondhatja azt Jézus, hogy csak azok mehetnek hozzá, akiknek az Atya megadja? Erről kicsit később, most először figyeljünk Péter vallástételére, amely önmagáért beszél:

„Felele néki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

 Jézusnál az élet beszédei vannak, akár szigorú, akár nem. A következő történet:

János evangéliuma 9,1-16
„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. A szomszédok azért, és akik azelőtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni? Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom. Vivék őt, aki előbb még vak volt, a farizeusokhoz. Mikor pedig Jézus a sarat csinálá és felnyitá ennek szemeit, szombat vala. Szintén a farizeusok is megkérdezék azért őt, mimódon jött meg a látása? Ő pedig monda nékik: Sarat tőn szemeimre, és megmosakodám, és látok. Mondának azért némelyek a farizeusok közül: Ez az ember nincsen Istentől, mert nem tartja meg a szombatot. Mások mondának: Mimódon tehet bűnös ember ilyen jeleket? És hasonlás lőn közöttük.”

Emberi rendelkezések miatt nem látták meg Isten akaratát, nem értették azt, hogy miért adta Isten a Szombatot. Ezek az emberek nem voltak készen arra, hogy megvizsgálják; jó alapon állnak-e? Ez egy tipikus probléma a mai korban is, az emberek növekednek ismeretben, emberi tanításoknak úgy adnak hitelt, hogy azt nem vizsgálják meg az ige fényében, és így az általuk épített fal ferde lesz. Ahogyan pedig egyre magasabb lesz, annál jobban látszani fog az eltérés az alaptól, vagyis a fal ferdesége annál nyilvánvalóbb lesz.

Ézsaiás könyve 30,13
„Azért e bűn olyan lesz tinéktek, mint a leesendő falhasadék, amely már kiáll a magas kőfalon, amelynek aztán nagy hirtelen jő el romlása;”

Ha egy repülő eltér akár csak egy fokkal is az úti céljától, hosszabb távon egy teljesen másik országban is találhatja magát. Így van ez a hívő életünkkel is, ha nem halljuk Jézus szavát, ha nem járunk az Ő világosságában, akkor egy másik helyre fogunk jutni. Ezek az emberek arról tanúskodnak, hogy a saját eszükre támaszkodnak és nem Isten megismerésére:

Példabeszédek 3,5
„Bízzál az ÚRban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!”

Jézust tehát mindenki a saját szíve szerint látta, de ez a mai napig nem változott. Ezért van annyi felekezet, és amennyi felekezet, annyi hitvallás és egyben Istenismeret. Erre a szívbéli állapotra is később visszatérünk.

Most nézzük meg azoknak az embereknek a véleményét, akik hitték, hogy Jézus Istentől való volt:

Máté evangéliuma 16,13-14
„Mikor pedig Jézus Cézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.”

Nyilván nem állíthatom azt, hogy azok az emberek, akik ilyennek látták Jézust, mindenképpen igazuk volt. Nem is állítom, majd az ige erről bizonyságot fog adni nekünk. Lássunk egységet ezek az emberek között, pontosabban: Keresztelő János, Illés és Jeremiás között.

A közös bennük az, hogy szigorúan hirdették a megtérést, mégpedig Isten akaratának a cselekvésére téve a hangsúlyt, gondoljunk csak Keresztelő János szavaira:

Máté evangéliuma 3,8-10
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”

Lássuk Illés szavait:

1Királyok 18,21
„És odamenvén Illés az egész sokasághoz, monda: Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek őt; ha pedig Baál, kövessétek azt. És nem felelt néki a nép csak egy szót sem.”

Vagyis ha csináltok valamit, akkor azt csináljátok rendesen! Nem lehet két úrnak szolgálni:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Jeremiás történetéből pedig tudhatjuk, hogy sosem hallgattak Isten szavára, amelyet Jeremiás által szólt a néphez. Ez pedig azért volt, mert Isten szava változást követelt az emberekben. Ezek a változások pedig épp a látható dolgok elhagyásáról szóltak, ezek olyan kérések voltak Istentől, amelyeket nem akartak megcselekedni az emberek. Ennek egyik ékes példája:

Jeremiás könyve 42,11-22
„Ne féljetek Babilónia királyától, akitől most féltek! Ne féljetek tőle - így szól az ÚR -, mert veletek vagyok, megszabadítalak és megmentelek benneteket a kezéből! Irgalmasan bánok veletek, és ő is irgalmas lesz hozzátok, és visszaenged benneteket földetekre. De ha az a szándékotok, hogy nem maradtok ebben az országban, és nem hallgattok Isteneteknek, az ÚRnak a szavára, hanem ezt mondjátok: Egyiptomba akarunk menni, ahol nem látunk harcot, és nem hallunk kürtszót, ahol van kenyér, nem éhezünk, ezért ott akarunk lakni! - akkor halljátok meg az ÚR igéjét, Júda maradéka! Ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: Ha ti Egyiptomba szándékoztok menni, és odamentek, hogy ott lakjatok mint jövevények, akkor utolér benneteket Egyiptomban a fegyver, amelytől féltek, és nyomon követ Egyiptomba az éhínség is, ami miatt aggódtok, és ott haltok meg. Mert minden ember, aki Egyiptomba szándékozik menni, hogy ott lakjék mint jövevény, fegyver, éhínség és dögvész miatt fog meghalni. Senki sem tud közülük elfutni vagy elmenekülni a veszedelem elől, amelyet én hozok rájuk. Bizony, ezt mondja a Seregek URa, Izráel Istene: ahogyan kiáradt lángoló haragom Jeruzsálem lakóira, úgy árad ki rátok haragom, ha Egyiptomba mentek. Átok, rémület, szidalom és gyalázat ér utol, és nem látjátok meg többé ezt a helyet. Így szól hozzátok az ÚR, Júda maradéka: Ne menjetek Egyiptomba! Jól értsétek meg, hogy mire figyelmeztetlek ma benneteket! Becsaptátok magatokat, amikor engem Istenetekhez, az ÚRhoz küldtetek, és azt mondtátok: Imádkozz értünk Istenünkhöz, az ÚRhoz, és mondd meg nekünk mindazt, amit Istenünk, az ÚR üzen, mi pedig megtesszük. Meg is mondtam ma nektek, de nem hallgattatok Isteneteknek, az ÚRnak szavára semmiben, amit üzent nektek. Ezért tudjátok meg, hogy fegyver, éhínség és dögvész miatt haltok meg azon a helyen, ahová menni akartok, hogy ott lakjatok mint jövevények.”

Isten nem először kínálja az életet és a halált Jeremiás prófétán keresztül, egyik hasonló eset az volt, hogy aki feladja magát az ellenségnek, az életét kapja ajándékba, aki pedig nem, az halállal lakol:

Jeremiás könyve 21,8-9
„Azután ezt mondjad e népnek: Ezt mondja az Úr: Ímé, én előtökbe adom néktek az élet útját és a halál útját. Aki e városban lakik, fegyver, éhség és döghalál miatt kell meghalnia; aki pedig kimegy belőle és a Kaldeusokhoz megy, akik megostromolnak titeket, él, és az ő lelkét zsákmányul nyeri;”

Akkor sem hallgattak Isten szavára amelyet Jeremiás prófétán keresztül szólt és azután sem. Lássuk a nép hozzáállását:

Jeremiás könyve 43,1-4
„Amikor Jeremiás végig elmondta az egész népnek Istenüknek, az ÚRnak minden igéjét, amit Istenük, az ÚR üzent nekik, mindezeket a szavakat, így szólt Azarjá, Hósajá fia meg Jóhánán, Káréah fia és valamennyi kevély ember Jeremiáshoz: Hazugságot beszélsz! Nem üzente tőled Istenünk, az ÚR, hogy ne menjünk Egyiptomba, hogy ott lakjunk mint jövevények. Bárúk, Nérijjá fia izgat téged ellenünk, hogy a káldeusok kezébe juttasson bennünket, és halálunkat okozza, vagy pedig fogságba vitessen Babilóniába. Nem is hallgatott Jóhánán, Káréah fia, sem a haderő vezérei, sem az egész nép az ÚR szavára, hogy Júda országában maradjanak.”

Nem hallgattak tehát az ÚR szavára, visszatértek Egyiptom földjére, mert inkább választották a láthatót az Isten ígérete helyett.

Jézus talán nem radikális változást kért a követőitől? Önmagunknak és a világ számára meg kell halni és élni Istenért:

Máté evangéliuma 10,39
„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

Tehát legyen Keresztelő János, Illés vagy Jeremiás, ők Isten beszédének a tökéletes követéséről tettek bizonyságot és az ítéletről, amely azokat éri, akik nem Isten beszéde szerint járnak.

Jézust többféleképpen próbálták megismerni, láthatjuk, hogy a szívbéli megismerés nem mindig vezetett jóra, de továbbmenve, a jelek és csodák sem. Bár Jézus maga mondja, hogy ha a beszédének nem hisznek, akkor a csodáknak higgyenek:

János evangéliuma 14,11
„Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.”

Ezt pedig azért mondta, mert a jelek és a csodák végén is maga Jézus áll! Az ő cselekedetei arról tettek bizonyságot, hogy Ő az Istentől elküldött Messiás.

Amikor elhangzott a tanítványok szájából az emberek véleménye Jézusról, azután Jézus megkérdezve személyéről Péter ekképpen nyilatkozott:

Máté evangéliuma 16,16
„Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.”

Akik a szívükkel vagy a szemükkel próbálták megismerni Jézust, azok nem kaptak teljes képet. Voltak, akik gonosznak látták, jobb esetben valamely prófétának. De Péter megmondta a valóságot, Jézus pedig ekképpen magyarázta Péter vallástételét:

Máté evangéliuma 16,17
„És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám.”

Vagyis nem test és vér, nem szem vagy gondolat, sem nem a szív. A beszédének hittek, ez teremtett bennük igazi hitet. Jézus azt mondta, hogy az Atya jelentette meg Péter számára. Hogyan is hangzik az ige!?

János evangéliuma 6,44
„Senki sem jöhet én hozzám, hanemha az Atya vonja azt, aki elküldött engem; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.”

Ígértem, hogy ide visszatérünk. Jézushoz, vagyis Isten igéjéhez azok mennek, akiket az Atya odavonzz. Figyeltünk? Az Isten igéjéhez! Vagyis élővé tesz, hitet teremt az ige, vagyis az Isten beszéde hitet teremt azokban az emberekben, akik valóban vágyják megismerni Őt.

Azokat vonzza az Atya a beszédéhez, vagyis az igéjéhez, akik valóban vágyják belőle megismerni Őt. Ezért van az, hogy sokan olvassák az írásokat, de nem értik, vagy teljesen félremagyarázzák, mert ők magukhoz akarják alakítani, pedig fordítva kell ezt csinálni; az Isten igéje kell hogy alakítsa az embert. Még ha torzszülötteknek is látjuk magunkat, lépjünk az Úr felé, amíg tart a ma!

1Korintusi levél 15,8
„Legutolszor pedig mindenek között, mint egy idétlennek, nékem is megjelent.”

Pál életéből láthatjuk, hogy miután megismerte az igazságot, azt úgy megragadta, hogy semmi sem tántoríthatta el tőle.

Az igében láthatjuk, hogy a jelek és a csodák minden esetben a legnemesebb célt szolgálta, ez pedig: az Isten igéjéről való bizonyságtételt. Ezért látjuk a tanítványok imájában, hogy jeleket és csodákat kértek az úrtól, de nem az egészségükre, sem a dicsőségükre, hanem pecsétként kérték az Isten igéjére.

Apostolok Csel. 4,29-30
„Most pedig, Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet; te pedig nyújtsd ki a kezedet gyógyításra, hogy jelek és csodák történjenek a te szent Szolgád, Jézus neve által.”

De akár ebből az igéből is megbizonyosodhatunk a jelek és csodák értelméről:

Márk evangéliuma 16,20
„Azok pedig kimenvén, prédikálának mindenütt, az Úr együtt munkálván velök, és megerősítvén az ígét a jelek által, amelyek követik vala. Ámen!”

Csakugyan Jézus ezért kérte a sokaságot, hogy legalább a csodáknak és a jeleknek higgyenek, mert azok úgyszintén az Úr igéjéről, vagyis Jézusról tettek bizonyságot. De van egy történetünk, amelyet ránk hagyott Jézus:

Lukács evangéliuma 16,19-31
„Vala pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: És vala egy Lázár nevű koldus, ki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. És kíván vala megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljővén, nyalják vala az ő sebeit. Lőn pedig, hogy meghala a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghala pedig a gazdag is, és eltemetteték. És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. És ő kiáltván, monda: Atyám Ábrahám! könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vígasztaltatik, te pedig gyötrettetel. És mindenekfelett, mi köztünk és ti közöttetek nagy közbevetés van, úgy, hogy akik akarnának innét ti hozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat. Ama pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájok, megtérnek! Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.”

Tehát még az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halálból. Az egyetlen lehetőséget is megmondta Ábrahám:

„Monda néki Ábrahám: Van Mózesök és prófétáik; hallgassák azokat.”

Ez pedig azért van, mert az örök élet egyedül Jézusban van, az Ő ismeretében. Azt pedig már említettem, hogy a benne való ismeretre a beszédén, vagyis az igén keresztül lehet eljutni. Jézusnak nem varázspálca van a kezében, amivel ha megérint valakit, az üdvösségre jut. Még jó, hiszen mi nem is hiszünk a tündérekben. Jézus az utat mutatja meg, amely az Atyához vezet, és ezen az úton mindenkinek egyen-egyenként kell végigmennie. Tehát az Isten ismerete az örök élet:

János evangéliuma 17,1-3
„Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsőítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsőítsen téged; Amiként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, amit néki adtál. Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.”

Ez az örök életünk kulcsa! De oly sokan mondják, hogy ismerik az Urat. Kinek van akkor igaza? Erről már érintőlegesen beszéltünk, akinek az Atya megjeleníti beszédét, vagyis a Fiát, Jézust. Az Isten beszéde kikben válik élővé és gyümölcstermővé? Mit is mond a magvető példázata?

Máté evangéliuma 13,8
„Némely pedig a jó földbe esék, és gyümölcsöt terme, némely száz annyit, némely hatvan annyit, némely pedig harminc annyit.”

Azokban válik élővé és gyümölcstermővé, akik teljesen átadják magukat az Isten általi formálására. Akik képesek mindent feladni.

A szívbéli állapotra is ígértem egy visszatérést: A mai korban is teljesen ugyanazt tapasztalhatjuk, mint Jézus korában, félreismerik őt, mert a saját szívük szerint ítélik meg. Hallottam már nem egyszer: „Ó, Jézus maga a szeretet, még a sátánt is üdvözíteni fogja” – és ehhez hasonló Istenkáromlásokat.

Meg kell érteni, hogy Jézus nem a szívünkbe akarja bekérni magát, hanem a szívünket kéri el tőlünk, hogy azt teljesen átformálhassa. Ha a Kősziklát megfaragjuk, akkor bálványimádat lesz belőle. 

Mi kinek mondjuk Jézust?