Ami nincs hitből az bűn

Kedves Testvérem, a mai napon erről a bűnről fogunk többet megtudni, hogy miért számít bűnnek a hitetlenség. Pontosabban nem a szokványos hitetlenségről fogunk beszélni, hanem azokról a cselekedetekről, amelyek nem hitből történnek. Elsőként az ige:

Római levél 14,15-23
„De ha a te atyádfia az ételért megszomorodik, akkor te nem szeretet szerint cselekszel. Ne veszítsd el azt a te ételeddel, akiért Krisztus meghalt. Ne káromoltassék azért a ti javatok. Mert az Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség és Szent Lélek által való öröm. Mert aki ezekben szolgál a Krisztusnak, kedves Istennek, és az emberek előtt megpróbált. Azért tehát törekedjünk azokra, amik a békességre és az egymás épülésére valók. Ne rontsd le az ételért az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki botránkozással eszi. Jó nem enni húst és nem inni bort, sem semmit nem tenni, amiben a te atyádfia megütközik vagy megbotránkozik, vagy erőtelen. Te néked hited van: tartsd meg magadban Isten előtt. Boldog, aki nem kárhoztatja magát abban, amit helyesel. Aki pedig kételkedik, ha eszik, kárhoztatva van, mert nem hitből eszik. Ami pedig hitből nincs, bűn az.”

A mai üzenet is csakugyan a szigorú valóságot fogja elénk tárni, ami az Isten követését illeti. Mert miért bűn az, ha nem hittel eszünk? Először is tisztáznunk kell, hogy ez az igazság nem csak az evésre vonatkozik, hanem mindarra, amit hit nélkül cselekszünk. De hogy lehet bűn abból, ami nem 100%-os hiten alapszik? Úgy testvérek, hogy ha valami olyat cselekszünk, amiben nem vagyunk biztosak hogy szabad, akkor bár lehet hogy önmagában a cselekedetben semmi rossz nincsen, de felvállaltuk azt, hogy lehet vétkezünk az Úr ellen.

Meg is érkeztünk a mai alkalom fő mondanivalójára és üzenetére, hogy Isten egy olyan kapcsolatot vár el tőlünk, amely cselekedetekben nem határol el Tőle. Vagyis ha valaki felvállalja azt, hogy most lehet vétkezik az Úr ellen, akkor az már bűnt követ el. Mert ha van egy döntési lehetőségünk, amelyben nem vagyok biztosak, akkor arról azt mondja Isten, hogy: ne tedd! Nehogy vétkezz ellenem!

És mi a szigorú üzenet ebben? Az testvérek, hogy a mai kor hívő társadalma természetesnek veszi azt, ha az Úrral és a bűnnel közösséget vállalnak. Rátolják Istenre a felelősséget és elengedik magukat, és élnek saját vágyaik és akaratuk szerint. És így megláthatjuk a szigorú üzenetet ebben, hogy Isten ránk tolja a felelősséget ebben is, hogy ha igazán szeretjük Őt, akkor az ellene való vétektől és bűntől ily módon is irtózni fogunk. Ha tehát nem vagyunk abban biztosak amit tenni akarunk, akkor inkább ne tegyük, nehogy vétkezzünk az Úr ellen. De hogy lehetünk biztosak a dolgunkban? Először is kell ismeret, ami az ige által lehetséges. Az igeismeret pedig egyenlő az Úr ismeretével, ami által megítélhetjük, hogy mi az Istennek jó és hasznos:

Római levél 12,1-2
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Elérkeztünk egy újabb részhez, amely a legtöbbekben kényelmetlenséget, sőt lázongást vált ki. Pedig az ige elég egyértelműen tudomásunkra hozza, hogy ha meghaltunk a világ számára, akkor élünk Krisztusért. Ebbe pedig a testünk is teljesen beletartozik. A testünk minden tagját az Úr szolgálatára kell(ene) adnunk, mint ahogyan azt az ige is mondja:

Római levél 6,19
„Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre.”

Vagyis cselekedjünk igazságot, járjunk Isten beszéde szerint! Térjünk vissza a nemrégiben olvasott Római levél 12. fejezetére:

Római levél 12,1-2
„Kérlek azért titeket atyámfiai az Istennek irgalmasságára, hogy szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket. És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata.”

Tehát megkaptuk ehhez is a kulcsot, ami által megítélhetjük, hogy mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. Ezt pedig úgy tudjuk megítélni, ha nem szabjuk magunkat a világhoz. De miben ne szabjuk magunkat a világhoz? Itt az egyik baj, ami miatt nem tudják Isten akaratát az emberek, mert félmunkát végeznek. Nem lehet egyik lábbal a világban, a másik lábbal Isten országában élni. Vagy itt, vagy ott! Tehát a kérdésre a válasz az, hogy: mindenben!

Sofóniás könyve 1,9
„Azon a napon megbüntetem mindazokat, akik átugrálnak a küszöbön, akik megtöltik uralkodójuk palotáját erőszakkal és csalással.”

Szigorú tehát ez a mai üzenet? Akkor szigorú, ha nem akarnánk cselekedni, csak kötelességből. De ha szeretetből tesszük mindezt, akkor már nem a szigorú törvényt látjuk, hanem az életünket, amely el van rejtve Istenben. Ezért van az, hogy aki az Úr útján jár, az nincsen a törvény alatt. Mert a törvény egyrészt a bűn felismerésére adatott.

Római levél 7,7
„Mit mondunk tehát? A törvény bűn-é? Távol legyen: sőt inkább a bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által; mert a kívánságról sem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kívánjad.”

De akik valósággal megtértek Istenhez, azoknak nem kell rettegniük a törvénytől, mert Jézus betölti abban az emberben, aki mindent átadott Neki.

Római levél 8,1-8
„Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint. Mert a Jézus Krisztusban való élet lelkének törvénye megszabadított engem a bűn és a halál törvényétől. Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint. Mert a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. Akik pedig testben vannak, nem lehetnek kedvesek Isten előtt.”

De ha nem adtuk át magunkat teljesen az Istennek, akkor a törvény alattiak maradunk, akiken uralkodik a törvény és az által a bűn is a tagjaikban. Leegyszerűsítve mindezt: akiben valósággal Jézus él, az teljesen be fogja tölteni a törvényt, mert Jézus uralkodik teljesen felette. Ezért mondtam, hogy ezek az emberek nincsenek a törvény alatt, mert a törvény a törvényszegők miatt adattak:

Római levél 6,14
„Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.”

Továbbá hogyan is folytatódik?

Római levél 6,15-23
„Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy akinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, akinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, amelyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert amiképpen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképpen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, amiket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”

Annyira lelkesen mondják sokan, hogy mi már nem a törvény alatt vagyunk, hanem a kegyelem alatt, pedig egyáltalán nem értik mit mond az ige! Mert azt hiszik, hogy Jézus kegyelme arra van, hogy bármennyi bűnt kövessek is el, üdvösséggel jutalmazzon. Istenkáromlás! Az a kegyelem (és erről már többször is beszéltünk), hogy Isten bennünk lakozva véghez tudja vinni az akaratát, mivel legyőzte Jézus a bűnt a halandó testében, és ez által bennünk is le tudja győzni, már akik Őt tették meg életük Urának:

Római levél 6,5-7
„Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól.”

Akik pedig bár vallják Jézust, de nem adnak át mindent Neki, azokban nem tud uralkodni teljesen Jézus (mivel nem lett átadva Neki minden), ezért követnek el bűnt Isten ellen lépten-nyomon.

Testvérek, meg kell értenünk, hogy Jézus nem igázza le a Benne hívőket. Nem ily módon uralkodik rajtunk, hanem csak oda megy be, ahol ajtót nyitottak Neki:

Jelenések könyve 3,20
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”

Meg kell értenünk, hogy a házasságunk Jézussal úgy maradhat fent, ha mi is hűek leszünk hozzá. Mindenben engedelmeseknek kell lennünk és hitben kell követnünk Őt. Mert először hinnünk kell az Ő beszédének, és ha megadja, akkor azután meg is érthetjük a beszédét. De ha csak úgy cselekszünk miután megértettük, akkor az már nem hitből való cselekedet.

Ezt az egész üzenetet pedig az látja szigorúnak, aki nem hajlandó mindent odaadni Istennek. Mert Isten követése nem a kegyelmének az elfogadásában merül ki, az csupán az első lépés, már ha lépésnek lehet nevezni. Vagy mindent, vagy semmit, meg kellene mindenkinek érteni, Isten az egész életünket kéri, nem csapán egy részét:

Márk evangéliuma 8,34-35
„A sokaságot pedig az ő tanítványaival együtt magához szólítván, monda nékik: Ha valaki én utánam akar jőni, tagadja meg magát, és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem. Mert valaki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; valaki pedig elveszti az ő életét én érettem és az evangyéliomért, az megtalálja azt.”

Ebben a példázatban szereplő keresztről már beszélgettünk, értjük, hogy a kereszt alatt nem azt kell értenünk, hogy például valami betegségünk vagy szolgálatunk van. A kereszt jelentése a halál, méghozzá a testi halál, amely mindig ott van velünk, a kereszt által emlékeztetve, hogy ne a testünk akarata szerint éljük hátralevő időnket, hanem Isten akaratában. Erről beszél Péter is:

1Péter levele 4,1-5
„Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől, Hogy többé ne embereknek kívánságai, hanem Isten akarata szerint éljétek a testben hátralevő időt. Mert elég nékünk, hogy életünk elfolyt idejében a pogányok akaratát cselekedtük, járván feslettségekben, kívánságokban, részegségekben, dobzódásokban, ivásokban és undok bálványimádásokban. Ami miatt csudálkoznak, hogy nem futtok velök együtt a kicsapongásnak ugyanabba az áradatába, szitkozódván. Akik számot adnak majd annak, aki készen van megítélni élőket és holtakat.”

Testileg szenvedni? Nem mond ez ellent a mai kor egyes tanításainak, amely testi egészséget és anyagi jólétet hirdet? Mert mi a célja a testi szenvedésnek? Elsősorban az, hogy ne kerekedhessen felül a lelkünkön. Mert csak úgy tudunk lélek szerint járni, ha nem a testünk kívánságai irányítanak minket, hanem a bennünk lakozó Jézus. Mert ha valakin uralkodik a teste, abban nem lett teljessé Isten uralkodása. Nem véletlen, hogy Lukács evangéliumában naponkénti keresztről olvasunk:

Lukács evangéliuma 9,23
„Azután így szólt mindnyájukhoz: "Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel naponként a keresztjét, és kövessen engem.”

Miért kell naponként a keresztet felvenni? Mert a testnek nem kényelmes a kereszten való függés, le akar jönni. Viszont nekünk ott kell tartani:

Kolosse levél 3,1-11
„Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, ahol a Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén, Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk, megjelen, akkor majd ti is, Ő vele együtt, megjelentek dicsőségben. Öldököljétek meg azért a ti földi tagjaitokat, paráznaságot, tisztátalanságot, bujaságot, gonosz kívánságot és a fösvénységet, ami bálványimádás; Melyek miatt jő az Isten haragja az engedetlenség fiaira; Melyekben ti is jártatok régenten, mikor éltetek azokban. Most pedig vessétek el magatoktól ti is mindazokat; haragot, fölgerjedést, gonoszságot és szátokból a káromkodást és gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymás ellen, mivelhogy levetkeztétek amaz ó embert, az ő cselekedeteivel együtt. És felöltöztétek amaz új embert, melynek újulása van Annak ábrázatja szerint való ismeretre, aki teremtette azt: Ahol nincs többé görög és zsidó: körülmetélkedés és körülmetélkedetlenség, idegen, scithiai, szolga, szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”