Tisztátalan étel!?

Áldott Testvéreim. A mai alkalom után más szemszögből fogjuk látni azt, amit az eddigiekben természetesnek gondoltunk. Ez pedig az étel, amit Isten eledelül rendelt számunkra. Mindenekelőtt le kell szögeznünk valamit, ami segítségünkre lesz megérteni az elkövetkezendő kijelentéseket. A kérdés úgy hangzik: mi az étel?

Az étel az, amit a szájon keresztül beveszünk? Ha ez így lenne, akkor példának okáért az asztalláb is étel volna, hiszen azt is el lehet fogyasztani. De ha nem ilyen szélsőséges példát veszünk alapul, hanem mondjuk az emberhúst, akkor abban is megláthatjuk, hogy nem eledelre teremtetett. Meg lehet enni, ezzel éltek már nagy szükségben levők és olyan törzsek, ahol ezt ételként elfogadták. De ettől tudjuk, és a természet is azt diktálja, hogy nem evésre adatott, vagyis nem étel. Ezért újra felteszem a kérdést: mi az étel? Vajon az, amit mi határozunk meg? Dehogy! Erre a választ Isten adta meg!

3Mózes 11,41-47
„Mindaz is, ami csúszik-mászik a földön, útálatos legyen, meg ne egyétek. Mindazt, ami hason csúszik, és mindazt, ami négy, sőt mindazt, ami több lábon jár, a földön csúszó-mászó bármely állatot, meg ne egyétek ezeket, mert útálatosak ezek. Meg ne fertéztessétek magatokat semmiféle csúszó-mászó állattal, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat azokkal, hogy tisztátalanokká legyetek általok. Mert én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; szenteljétek meg azért magatokat, és szentek legyetek, mert én szent vagyok, és meg ne tisztátalanítsátok magatokat semmiféle állat által, amely csúszik-mászik a földön. Mert én vagyok az Úr, aki felhoztalak titeket Égyiptom földéből, hogy Istenetekké legyek néktek; legyetek azért szentek, mert én szent vagyok. Ez a törvény a baromfélékről, a szárnyas állatokról, minden élő állatról, amely nyüzsög a vizekben, és minden állatról, amely csúszik-mászik a földön. Hogy különbséget tehessetek a tisztátalan és tiszta között, az olyan állat között, amely megehető, és az olyan állat között, amely meg nem ehető.”

A mai keresztény korban beivódott, hogy Jézus ezt is megváltoztatta. Ne feledjük az elején tárgyalt dolgot, ami kulcs lesz mindvégig számunkra. Vagyis az az étel, amiről Isten azt mondta, hogy együk.

Máté evangéliuma 15,1-20
„Akkor írástudók és farizeusok jőnek vala Jézushoz, Jeruzsálemből, mondván: Miért hágják át a te tanítványaid a vének rendeléseit? Mert nem mossák meg a kezeiket, mikor enni akarnak. Ő pedig felelvén monda nékik: Ti meg miért hágjátok át az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által? Mert Isten parancsolta ezt, mondván: Tiszteld atyádat és anyádat, és: Aki atyját vagy anyját szidalmazza, halállal lakoljon. Ti pedig ezt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtelenné tettétek az Isten parancsolatját a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

Láthatjuk az egész beszélgetés vita kiváltó okát a fejezet elején. A tisztátalan kézzel való evésről volt szó, és nem a tisztátalan állatok fogyasztásáról. A zsidók a vének hagyományaira apelláltak, ami emberi törvényeken nyugodott, nem Isten akaratán. Jó dolog a tiszta kézzel való evés, de ennek elmulasztása esetén nem teszi tisztátalanná azt, aki ekképpen eszik. Láthatjuk Jézus egyik történetében, hogy Jézus nem mosott kezet a vacsora előtt:

Lukács evangéliuma 11,37-41
„Beszéd közben pedig kéré őt egy farizeus, hogy ebédeljen nála. Bemenvén azért, leüle enni. A farizeus pedig mikor ezt látta, elcsodálkozék, hogy ebéd előtt előbb nem mosdott meg. Monda pedig az Úr néki: Ti farizeusok jóllehet a pohárnak és tálnak külső részét megtisztítjátok; de a belsőtök rakva ragadománynyal és gonoszsággal. Bolondok, aki azt teremtette, ami kívül van, nem ugyanaz teremtette-é azt is, ami belől van? Csak adjátok alamizsnául ami benne van; és minden tiszta lesz néktek.”

Ha valóban tisztátalanná tenné a mosdatlan kézzel való evés, akkor Jézus nem lehetett volna tökéletes áldozat a mi vétkeinkért, mivel bűn terhelte volna. Vegyük észre tehát, hogy nem a tisztátalan állatok elfogyasztásáról volt szó, hanem a mosdatlan kézzel való evésről, ami nem teszi tisztátalanná az embert. Emlékezzünk Jézus szavaira:

„Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

Hol olvasunk arról, hogy Jézus vagy akár az apostolok tisztátalan állat húsából ettek volna? Sehol igaz? Most jöjjön egy híres történet Péter életéből, amelyet a megtisztított állatok példájára szoktak idézni:

Apostolok Csel. 10,9-20
„Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felső részére imádkozni hat óra tájban. Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla ő reá elragadtatás; És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla ő hozzá valami edény, mint egy nagy lepedő, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre: Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak. És szózat lőn ő hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél! Péter pedig monda: Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant. És ismét szózat lőn ő hozzá másodszor is: Amiket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak. Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe. Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson? És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”

Figyeltünk Péter szavára?

„Semmiképpen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.”

Péter, aki Jézussal évekig együtt volt, aki Isten egyházának az oszlopának számít, azt mondta, hogy ezek az állatok tisztátalanok (méghozzá három alkalommal). Vajon miért mondta ezt? Azért, mert tisztátalan állatok is voltak! Értsük meg, hogy a 3 ismétlődés nem Péter keménynyakúságát jelenti, hanem az Isten igéjének a betartását! Hogy olvassuk a folytatásba?

„Amint pedig Péter magában tünődék, mi lehet az a látás, amelyet látott…”

Vagyis egyértelmű volt Péter számára, hogy nem az állatokra vonatkozik a megtisztítás, ezért tűnődött a látomás értelmén. De hogyan is folytatódik?

„…ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz, És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?És amíg Péter a látás felől gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged: Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el ő velök: mert én küldöttem őket.”

Hányszor is szólt Isten, hogy amit Isten megtisztított azt Péter ne mondja tisztátalannak? Három alkalommal igaz? Hányan is jelentek meg Péternél? Hárman, nemde!? Végül pedig nézzük meg e történet jelentését Péter szájából:

Apostolok Csel. 10,25-28
„És lőn, hogy amint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá őt. Péter azonban felemelé őt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok. És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyűlve; És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:”

Nem pedig állatot! Az igében sehol sincs megírva, hogy a zsidóknak nem szabadott pogányokkal érintkezniük, ez csupán emberi rendelkezés volt. Jézus ezt is lerombolta. Menjünk tovább a félreértett igék tanulmányozásában:

1Korintusi 8,1-13
„A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, amint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, aminthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, akitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is ő általa. De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik. Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek. De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképpen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot? És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, akiért Krisztus meghalt. Így aztán, mikor az atyafiak ellen vétkeztek, és az ő erőtelen lelkiismeretüket megsértitek, a Krisztus ellen vétkeztek. Annakokáért, ha eledel botránkoztatja meg az én atyámfiát, inkább soha sem eszem húst, hogy az én atyámfiát meg ne botránkoztassam.”

Az igében láthatjuk, hogy Pál az 1Kor 8. és a 10. fejezetében többször is említi, hogy amiről ő beszél, az a bálványáldozati hús! Járjunk ezért utána, hogy mit jelent ez. Először is legyünk figyelmesek arra, hogy kiknek íratott a levél. A korinthusiak gyülekezetének, vagyis pogányokból megtérteknek. De nem csak ezen a helyen, hanem Akhája egész területén folyt a bálványoknak való áldozás. Korinthus kb: 80km-re volt Athéntól, ahol Pál lelke háborgott a rengeteg hamis istenség miatt. A görög istenek szép számmal voltak, és ezért az állatáldozatok is szintén szép számmal történtek.  Amely állatokat feláldoztak, azoknak a megmaradt húsait a piacra vitték eladásra, amelyet bárki szabadon megvehetett.

1Korintusi levél 10,25-26
„Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból, mert "az Úré a föld és annak teljessége".”

Mi akkor a helyzet ezekkel a húsokkal, megehetjük? Hogyan is szólt az apostolok rendeletei?

Apostolok Csel. 21,25
„A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól.”

Tehát egyértelműen tilt ezektől minket, de erre még később visszatérünk. Még mindig összpontosítsunk a bálványáldozati húsra. Pál kifejti a korinthusiaknak, hogy nem akarja, hogy az ördögöknek az asztaláról is részesüljenek.

1Korintusi levél 10,19-24
„De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit? Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben. Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is. Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála? Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.”

Mert amit nem Istennek áldozunk, azt az ördög oltárán áldozzuk fel. Viszont azt is írja Pál a 8. fejezet elején, hogy akinek ismerete van afelől, hogy a bálványáldozati hús elfogyasztása nem vezet Istentől való eltávolodáshoz:

1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.”

Talán ezzel a rendeletével keresztül húzza az apostolok általi rendeletet a pogányok irányába, hogy mégis ehetnek bálványáldozati húst? Testvérek, ők teljes egységben voltak, nem ez történt. Figyeljétek csak miképpen határozott Pál eme erős ismerettel rendelkező testvérek felől:

1Korintusi levél 8,9-13
„De vigyázzatok, nehogy ez a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. Mert ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, amint a bálványtemplomban asztalnál ülsz, vajon nem fog-e erőtlen lelkiismerete felbátorodni arra, hogy ő is megegye a bálványáldozati húst? És így ismereteddel vesztét okozod erőtlen testvérednek, akiért Krisztus meghalt. Így aztán amikor a testvérek ellen vétkeztek, és erőtlen lelkiismeretüket megsértitek, Krisztus ellen vétkeztek. Ezért tehát, ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, inkább nem eszem húst soha, hogy őt meg ne botránkoztassam.”

Tehát ők se egyék meg! Nem önmagukért, hanem az erőtlenebb hitű testvéreikért. A kérdésre pedig ez a rendelkezés teszi rá egyértelműen a pontot:

1Korintusi levél 10,27-33
„Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek; ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okokból. De ha valaki azt mondja nektek: "Ez bálványáldozati hús", ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt. Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete? Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok? Akár esztek tehát, akár isztok, bármi mást cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek! Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem az Isten egyházának; mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.”

Vagyis az Istennel való kapcsolatunkon nem változtat (hiszen nagyobb az aki bennünk van), de felelősséggel tartozunk embertársaink iránt, akik megbotránkozhatnak ezen. Ezért az ő lelkiismeretük miatt tilt a fogyasztásától. Erről mondja Pál:

1Korintusi levél 10,23
„Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít.”

Hadd hozzam újra ezt az igét:

1Korintusi levél 8,8
„Az étel pedig nem változtat Istenhez való viszonyunkon; ha nem eszünk, nem lesz belőle hátrányunk, és ha eszünk, abból sem lesz előnyünk.”

Tehát az étel! Ebbe nem tartoznak bele azok az ételek, amelyekről Isten azt mondta, hogy ne együk meg. Jézus megerősíteni jött a törvényt, nem pedig eltörölni. Míg mások megpróbálják Jézust az Atyával szembe fordítani, addig azok, akik vágynak minél szorosabb kapcsolatra a Teremtővel, megismerik Őt minél közelebbről. Isten a Mózes által adott törvényt nem törölte el, ezt láthatjuk például az apostolok elrendelésében:

Apostolok Csel. 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Kinek a hirdetői? Mózest írtak? Értjük, hogy Mózesnek adott törvények nem évültek el? Csupán az áldozati rend, mivel mi lettünk papokká, ezzel egyetembe a tized, mert már nem Lévita papság van, hanem lelki papság, és mi vagyunk Isten templomai. Az apostolok ezzel a kijelentésükkel nem azt mondták, hogy ennyit kell megtartani csupán a pogányokból megtérteknek, hanem azt, hogy Mózes törvényére lesznek tanítva, és Isten elvégzi bennük a munkát.

Egy gondolatot még engedjetek meg: ha Jézus csakugyan minden tisztátalan állatot megtisztított volna, miért küldte a több ezernyi disznót a halálba? A Jordán túlsó oldalán élt törzs nagyon eltávolodott az Úrtól, ez egyértelműen kitűnik abból, hogy disznókat pásztoroltak, vagyis disznóhúst fogyasztottak, és ez nem tetszett Jézusnak. De hogyan is tetszhetett volna? Hiszen Jézus is csak azt cselekedte és szólta, amit az Atya meghagyott neki. Amit pedig fel kell ismernünk, hogy Isten nem kötötte az orrunkra, hogy a tisztátalan állatok mitől tisztátalanok, bár meg van ezeknek is a jelentőségük. Azért nem kötötte az orrunkra, mert hitben való engedelmességet kér tőlünk. Nem csak abban kell követnünk Istent, amit megértettünk, mert az már nem hitben való járás. A kérdés: engedelmeskedünk az Úrnak? Hiszünk Őbenne?

Ézsaiás könyve 65,1-5
„Megkeresni hagytam magamat azoktól, akik nem is kérdeztenek; megtaláltattam magamat azokkal, akik nem is kerestenek. Ezt mondám: Ímhol vagyok, ímhol vagyok, a népnek, amely nem nevemről neveztetett. Kiterjesztém kezeimet egész napon a pártos nép után, amely nem jó úton járt gondolatainak nyomán; A nép után, mely ingerel engem szemtől szembe, szünetlenül, kertekben áldozik, és téglákon szerez jóillatot, Mely a sírokhoz ül, és a barlangokban hál, a disznóhúst eszi, és fertelmes leves van tálaiban, Mely ezt mondja: Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked; e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”

Láthatjuk benne a mai kor keresztény szentséget, amely így szól az Úrhoz:  „Maradj otthon, ne jőjj hozzám, mert szent vagyok néked”

De mit is mond erre Isten?

„e nép füst az orromban és szüntelen égő tűz.”

Ne legyünk az Úr orrában füst, hanem cselekedjük meg az akaratát. Az pedig legyen előttünk Testvérek, hogy ha a Pásztor szól, akkor cselekedjünk az Ő beszédei szerint. Mert ha nem cselekedjük, akkor nem fogjuk többé hallani a hangját, akik pedig nem hallják, azok nem tudják követni Őt. Végezetül:

Máté evangéliuma 13,47-50
„Szintén hasonlatos a mennyeknek országa a tengerbe vetett gyalomhoz, amely mindenféle fajtát összefogott; Melyet, minekutána megtelt, a partra vontak a halászok, és leülvén, a jókat edényekbe gyűjtötték, a hitványakat pedig kihányták. Így lesz a világ végén is: Eljőnek majd az angyalok, és kiválasztják a gonoszokat az igazak közül. És a tüzes kemencébe vetik őket; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.” 

Angol nyelven a tanítás az alábbi linkre kattintva elérhető:
Unclean food!?