Kegyelem - Törvény

Kegyelem - Törvény

Áldott Testvéreim, a mai napon nem új dologról lesz szó, hanem arról, amiről már nem egyszer beszéltünk, de fontos nyomatékosítani. Ez pedig a kegyelem az ige szerint, nem pedig az emberek érzelme, bizonysága vagy gondolata szerint. Mert nagyon sok Istentelen tanítás létezik, egyik legelterjedtebb pedig az, mikor azt mondják: „elég Isten kegyelmét elfogadni”. Hogy meglássuk, nem elég Isten kegyelmét csupán elfogadni, nézzük meg Jézus példabeszédét:

Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad?” És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Ha csakugyan elég lenne elfogadni Istennek a kegyelmét, akkor a példázatban levő király nem vonta volna vissza a kegyelmét. Mert bizony ez történt, láthatjuk, hogy első ízben megkegyelmezett, de mivel a szolga nem cselekedett irgalmasságot, ezért az iránta kiáradt kegyelme hiábavalóvá lett.

Mindazoknak egyértelmű üzenet, akik vágynak megismerni az Urat. Viszont azoknak nem, akik önmagukban hisznek és Isten igéje fölé helyezik a saját meggyőződésüket. Isten igéje megannyi helyen tisztán és hamisítatlanul közli felénk, hogy a cselekedeteink által leszünk megítélve, nem pedig a hitünk szerint:

Jelenések könyve 20,11-15
„És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, akinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadá a halottakat, akik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, akik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.”

De ezt adja tudtunkra Jézus is:

Máté evangéliuma 25,31-46
„Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg." "Akkor szól a bal keze felől állókhoz is: Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre. Mert éheztem, és nem adtatok ennem, szomjaztam, és nem adtatok innom, jövevény voltam, és nem fogadtatok be, mezítelen voltam, és nem ruháztatok fel, beteg voltam, börtönben voltam, és nem látogattatok meg. Akkor ezek is így válaszolnak neki: Uram, mikor láttunk téged éhezni vagy szomjazni, jövevénynek vagy mezítelennek, betegen vagy börtönben, amikor nem szolgáltunk neked? Akkor így felel nekik: Bizony, mondom néktek, amikor nem tettétek meg ezeket eggyel a legkisebbek közül, velem nem tettétek meg. És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.”

A gonoszok nem értik, hogy mikor kellett volna cselekedniük, az igazak pedig azt nem értik, hogy mikor cselekedtek volna így. Ez pedig azért van, mert akikben Jézus valósággal lakozik, azok természetüknél fogva megcselekszik Isten akaratát.

Mégis azt látjuk, hogy a keresztény életet abban látják sokan, hogy hisznek Istenben, de nem cselekszik az akaratát. Mert bár Uruknak szólítják Istent, de úgy gondolják, hogy attól nem kell azt tenni, amit mond. Isten pedig nem áldozatot akar, hanem engedelmességet. Mit is mond Jézus azokról, akik bár Uruknak hívják Őt, de nem cselekszik az akaratát?

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?

Vagyis sokan mondják Jézust Uruknak, de a szörnyű valóság az, hogy bizony csak kevesekké. Mert ha valóban Urunk, akkor azt kell tennünk, amit Jézus mond. Erre mondhatják a kevélyek: „ez nem üdvösségi feltétel”. Pedig az, ha valaki nem cselekszi Isten akaratát, akkor Jézus nem az Ura, és ha nem az Ura, akkor nem is lesz helye a házában. Ez az egész üzenet pedig még tej tápláléknak sem számít, hanem alapnak. Mennyien tisztelnek hamis istenséget Jézus személyében! Nap mint nap bűnöket követnek el, és oda járulván bocsánatért esedeznek, majd felkelve tovább folyatatják az Istentelen életüket:

Jeremiás könyve 7,9-11
„Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, akiket nem ismertek: És eljőtök, és megállotok előttem e házban, amely az én nevemről neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek! Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti előttetek, amely az én nevemről neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.”

Az az igazság Testvérek, hogy a legtöbben azért szeretik Jézust, mert bár folyton bűnt cselekednek, Jézus így is elfogadja őket. Ezért szeretik Őt, mert szabadon bűnt cselekedve közösségük lehet Vele. De ez az ő hitük, ez az ő istenük, mi viszont a valódi Istent követjük, Akitől elválasztanak a bűneink.

Jézus nem azért halt meg értünk, hogy legalizálva legyen a bűn. Nem azért halt meg, hogy bármennyi bűnt is cselekedjünk, végül befogadjon minket. Jézus azért halt meg, hogy a bűnnek ne legyen többé hatalma rajtunk (Lásd: tanulmány - Test és Lélek harca - Róma 7). Ha valaki úgy akar üdvösségre jutni, hogy Istennek minden parancsolatát megpróbálja betölteni, az kudarcot fog vallani. Ez egyedül Jézus által lehetséges, Ő ugyanis az, aki meg tud szabadítani minket a bűnöktől:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.

De mitől szabadítja meg Jézus azokat, akik Őhozzá mennek? Nincs szükség az okoskodásra, megmondja határozottan ebben az igerészben: a bűntől! Mert akikben valósággal Jézus lakozik, azok Jézusnak adták át a hatalmat a saját életük felett. Az a kegyelem, hogy Jézusnak átadhatjuk az életünket, amiből pedig az következik, hogy Jézus betölti az életünkben a törvényt. Azok a hívők, akik azt mondják, hogy Jézus él bennük, de ugyanúgy bűnöket követnek el, azok nem adtak át mindent Jézusnak, ők még mindig a saját akaratuk szerint élnek.

Most pedig nézzünk meg egy sokak által félreértett igét:

Galátzia levél 3,13
Krisztus váltott meg minket a törvény átkától, átokká levén érettünk; mert meg van írva: Átkozott minden, aki fán függ:”

Mitől váltott meg minket? Hogyan is olvastuk? A törvénytől? Nem, hanem a törvény átkától! De mi a törvény átka? Máris választ kapunk rá, viszont először nézzük meg Pál kijelentését a törvényről:

1Timóteus 1,8
„Tudjuk pedig, hogy a törvény jó, ha valaki törvényszerűen él vele,”

Máshol így fogalmaz:

Római levél 7,12
„Azért ám a törvény szent, és a parancsolat szent és igaz és jó.

A törvény tehát jó! De akkor milyen átka lehet? Erre ez az ige ad választ:

Római levél 8,3-4
Mert ami a törvénynek lehetetlen vala, mivelhogy erőtelen vala a test miatt, az Isten az ő Fiát elbocsátván bűn testének hasonlatosságában és a bűnért, kárhoztatá a bűnt a testben. Hogy a törvénynek igazsága beteljesüljön bennünk, kik nem test szerint járunk, hanem Lélek szerint.”

Testvéreim, itt az evangélium két igeversben, amit sajnos sokan nem ismernek fel. Jézus áldozata előtt a test erőtlen volt ahhoz, hogy a törvényt betöltse. De Jézus áldozata által, hatalmat adott nekünk a kísértések felett, hogy minden alkalommal diadalmaskodhassunk. Mindazoké ez az ígéret, akik Lélek szerint járnak és nem test szerint. 

1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

 

 

 

 

 

 

 


Nyomtatás