Testi vagy lelki ember?

Mózes I. könyve 2,1-25
„És elvégezteték az ég és a föld, és azoknak minden serege. Mikor pedig elvégezé Isten hetednapon az ő munkáját, a melyet alkotott vala, megszűnék a hetedik napon minden munkájától, a melyet alkotott vala. És megáldá Isten a hetedik napot, és megszentelé azt; mivelhogy azon szűnt vala meg minden munkájától, melyet teremtve szerzett vala Isten. Ez az égnek és a földnek eredete, a mikor teremtettek. Mikor az Úr Isten a földet és az eget teremté, Még semmiféle mezei növény sem vala a földön, s még semmiféle mezei fű sem hajtott ki, mert az Úr Isten még nem bocsátott vala esőt a földre; és ember sem vala, ki a földet mívelje; Azonban pára szállott vala fel a földről, és megnedvesíté a föld egész színét. És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz. És monda az Úr Isten: Nem jó az embernek egyedül lenni; szerzek néki segítő társat, hozzá illőt. És formált vala az Úr Isten a földből mindenféle mezei vadat, és mindenféle égi madarat, és elvivé az emberhez, hogy lássa, minek nevezze azokat; mert a mely nevet adott az ember az élő állatnak, az annak neve. És nevet ada az ember minden baromnak, az ég madarainak, és minden mezei vadnak; de az embernek hozzá illő segítő társat nem talált vala. Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté. Valának pedig mindketten mezítelenek, az ember és az ő felesége, és nem szégyenlik vala.”

Áldott Testvérek. Ezen alkalommal beszéljünk az elválasztásról, a lelki és testi ember közötti különbözésről, és fedezzük fel együtt, hogy azok közül, akik önmagukat újonnan szülöttnek vallják, valójában hányan testiek még? Mindenekelőtt, olvassuk el újra ezen fejezet hetes versét:

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”

Élő lélekké tehát. Itt és ezen igevers tanulsága szerint láthatjuk az Istentől való preferendumot, a maga teljes érthetőségében és világosságában. Az Örökkévaló tehát az embert eleve lelkinek teremtette, vele való közösségre. Ebben az állapotban tehát láthatjuk, hogy a test mennyire üres, lényegtelen, sokad rendű. Ezen a ponton az ember teste nem több mint porhüvely, mint ház a lélek számára! Úgy is mondhatjuk: a test, az Istentől eleve meghatározott fontossági sorrendiségben nem egyéb, mint eszköz a lélek számára, hogy cselekedhesse a lélek akarata szerint az Istennek való engedelmességet. Műveld, őrizd, eheted, ne egyed. Itt és ezen a ponton teljesen magától értetődő volt az embernek, hogy az Isten szava, igéje, mintegy az élet parancsolata, mert a lélek számára az Istennek való engedelmesség maga az élet, és az élet egyetlen célja és értelme egyben. Az Örökkévaló tehát meghatározta, hogy mit tehet az ember, és mit nem, és amíg ez szerint élt az ember, addig egyrészt Istennel való közössége töretlen volt, más felől addig az Isten szerint minden jó volt. Itt és ezen a ponton az ember Isten fiaként élt még, hiszen Isten eleve elrendelése így hangzott:

I Mózes 1,26-28
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Uralkodásra, hatalomra teremtette az Isten az embert tehát, mégpedig a maga képére és hasonlatosságára! Akkor is tehát volt engedély Isten szava szerint, meg kötelesség és tiltás! Engedély, melyek azok az eledelek amelyeket ehet. Uralkodni az Isten teremtései felett. Kötelesség, őrizni a teremtés rendjét. Tiltás, mit nem ehet! Ezen a ponton még csak ez az egy tiltás adatott Istentől, és a lelki ember számára ez elfogadható volt. Minden közhiedelemmel ellentétben, ennek a tiltó parancsolatnak az áthágása, nem lázadásból, hanem megtévesztésből történt!

I.Timótheus 2,13-14
„Mert Ádám teremtetett elsőnek, azután Éva. És Ádám nem csalattatott meg, hanem az asszony megcsalattatván, bűnbe esett:”

Az, hogy Pál tolmácsolásában ez így hangzik, meg kell értenünk a történetet. Ezen a ponton, az Ádám, és Éva kapcsolata oly egység volt, amiről a mai házasok még csak nem is álmodnak. Mivel az asszony teremtésekor azt mondta Ádám:

I Mózes 2,21-24
„Bocsáta tehát az Úr Isten mély álmot az emberre, és ez elaluvék. Akkor kivőn egyet annak oldalbordái közűl, és hússal tölté be annak helyét. És alkotá az Úr Isten azt az oldalbordát, a melyet kivett vala az emberből, asszonynyá, és vivé az emberhez. És monda az ember: Ez már csontomból való csont, és testemből való test: ez asszonyembernek neveztessék, mert emberből vétetett. Annakokáért elhagyja a férfiú az ő atyját és az ő anyját, és ragaszkodik feleségéhez: és lesznek egy testté.”

És mivel hogy Isten ezt mondta:

I Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

És mivel az asszony evett arról a tiltott fáról:

I Mózes 3,6
„És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék.”

Tehát az Ádám annyira egységbe került a feleségével, hogy vele együtt akarta elvenni a büntetést, ami egyenesen a lét megszűnése volt számukra. És minden közhiedelemmel és okoskodással ellentétben, ezen a ponton meg is halt Istennek az ember nevű teremtménye, pontosan, ahogyan azt az Isten mondta:

I.Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

Ettől a pillanattól deformálódott az Isten teremtése. Már nem a lelki ember él az Isten számára, hanem a test él a maga kívánságai, akaratai, okoskodásai számára. Az Isten által szólt utasítások, amelyek egykor az élet egyetlen értelmét jelentették és melyek egykor szóltak, felhatalmazásról, kötelességekről, tiltásokról, már törvényként, mégpedig szükséges rosszként jelennek meg az ember számára. Ettől a perctől már nem az Istennek való engedelmesség az egyetlen életcél, hanem a testi vágyak, a testi akarat, tehát az ego kielégítése. Ez az állapot már nem jó és nem elfogadható az Isten számára, az ebben az állapotban élők felől így határoz az Örökkévaló:

I Mózes 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”

Azonban ne tévesszük szem elől azt, ami miatt az ember romlásba dőlt, ez a jó és a rossz tudás fájának gyümölcse volt ugyebár. Azóta az ember ennek megfelelően a maga okoskodásaitól vezettetik. Erről az állapotról így ír Pál:

Rómabeliekhez írt levél 2,1-29
„Annakokáért menthetetlen vagy óh ember, bárki légy, a ki ítélsz: mert a miben mást megítélsz, önmagadat kárhoztatod; mivel ugyanazokat míveled te, a ki ítélsz. Tudjuk pedig, hogy az Istennek ítélete igazság szerint van azokon, a kik ilyeneket cselekesznek. Vagy azt gondolod, óh ember, a ki megítéled azokat, a kik ilyeneket cselekesznek, és te is azokat cselekszed, hogy te elkerülöd az Istennek ítéletét? Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít? De te a te keménységed és meg nem tért szíved szerint gyűjtesz magadnak haragot a haragnak és az Isten igaz ítélete kijelentésének napjára. A ki megfizet mindenkinek az ő cselekedetei szerint: Azoknak, a kik a jó cselekedetben való állhatatossággal dicsőséget, tisztességet és halhatatlanságot keresnek, örök élettel; Azoknak pedig, a kik versengők és a kik nem engednek az igazságnak, hanem engednek a hamisságnak, búsulással és haraggal. Nyomorúság és ínség minden gonoszt cselekedő ember lelkének, zsidónak először meg görögnek; Dicsőség pedig, tisztesség és békesség minden jót cselekedőnek, zsidónak először meg görögnek: Mert nincsen Isten előtt személyválogatás. Mert a kik törvény nélkül vétkeztek, törvény nélkül vesznek is el: és a kik a törvény alatt vétkeztek, törvény által ítéltetnek meg, (Mert nem azok igazak Isten előtt, a kik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, a kik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, a kiknek törvényök nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényök nem lévén, önmagoknak törvényök: Mint a kik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívökbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretök és gondolataik, a melyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.) Azon a napon, melyen az Isten megítéli az emberek titkait az én evangyéliomom szerint a Jézus Krisztus által. Ímé, te zsidónak neveztetel, és a törvényre támaszkodol, és Istennel dicsekedel. És ismered az ő akaratát, és választást tudsz tenni azok között, a melyek különböznek attól, mivelhogy a törvényből megtaníttattál; És azt hiszed magadról, hogy te a vakoknak vezetője, a sötétségben levőknek világossága, A balgatagok tanítója, a kiskorúak mestere vagy, bírván a törvényben az ismeret és igazság formáját. A ki azért mást tanítasz, magadat nem tanítod-é? a ki azt hirdeted, hogy ne lopj, lopsz-é? A ki azt mondod, ne paráználkodjál, paráználkodol-é? a ki útálod a bálványokat, szentségtörő vagy-é? Ki a törvényben dicsekszel, a törvénynek megrontása által az Istent gyalázod-é? Mert az Istennek neve miattatok káromoltatik a pogányok között, a mint meg van írva. Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt megtartod; de ha a törvényt áthágod, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett. Ha tehát a körülmetéletlen pogány megtartja a törvénynek parancsolatait, az ő körülmetéletlensége nem körülmetélkedésül tulajdoníttatik-é néki? És a természettől fogva körülmetéletlen ember, ha a törvényt megtartja, megítél téged, a ki a betű és körülmetélkedés mellett is a törvényeknek megrontója vagy. Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van.”

Tehát az önmagunkhoz méregetés, általuk preferált vélt vagy valós igazságok, uniformizálás, közerkölcs. Abban kiegyezhetünk, hogy nem Isten szavának az alapulvétele történik azóta sem. Mindenki csak okoskodik, bölcselkedik, ötletel, ha valaki nem hasonlatos, avagy nem azonosul az önmagát kikiáltó prédikátorhoz, az már Istentelen a közvélemény számára. Ma már mindenkinek lehet elhívása az emberek szerint, ehhez hozzájuthat közfelkiáltással, anyagiakkal, lekötelezés által, erőszakkal. A maiak már észre sem veszik a deformálódás mértékét sem. Nézzetek csak szét, akik manapság elkülönülnek a testvériségtől, azok megtagadnak és kitagadnak kényük-kedvük szerint másokat. Nyíltan hirdetik a gyűlöletet és a megvetést, háborút indítanak olyanok ellen, akik nem az ő véleményük szerint járnak. A gyűlölet hullámai eddig nem látott méreteket érnek el. Klikkesedések, dac és véd szövetségek, elkülönülések, versengések, háborúságok. Ez a viselkedés Isten igazságát hirdeti? Ez Isten szerint való lenne? Ezt tanítja a Messiás? És azóta mi változott? Mit változtatott meg Jézus?

Máté evangéliuma 19,1-21
„És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, elméne Galileából, és méne Júdeának határaiba a Jordánon túl; És követé őt nagy sokaság, és meggyógyítá ott őket. És hozzá menének a farizeusok, kisértvén őt és mondván: Szabad-é az embernek az ő feleségét akármi okért elbocsátani? Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket, És ezt mondá: Annak okáért elhagyja a férfiú atyját és anyját; és ragaszkodik feleségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgy hogy többé nem kettő, hanem egy test. A mit azért az Isten egybeszerkesztett, ember el ne válaszsza. Mondának néki: Miért rendelte tehát Mózes, hogy válólevelet kell adni, és úgy bocsátani el az asszonyt? Monda nékik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte volt meg néktek, hogy feleségeiteket elbocsássátok; de kezdettől fogva nem így volt. Mondom pedig néktek, hogy a ki elbocsátja feleségét, hanemha paráznaság miatt, és mást vesz el, házasságtörő; és a ki elbocsátottat vesz el, az is házasságtörő. Mondának néki tanítványai: Ha így van a férfi dolga az asszonynyal, nem jó megházasodni. Ő pedig monda nékik: Nem mindenki veszi be ezt a beszédet, hanem a kinek adatott. Mert vannak heréltek, a kik anyjuk méhéből születtek így; és vannak heréltek, a kiket az emberek heréltek ki; és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért. A ki beveheti, vegye be. Ekkor kis gyermekeket hozának hozzá, hogy kezeit vesse azokra, és imádkozzék; a tanítványok pedig dorgálják vala azokat. Jézus pedig monda: Hagyjatok békét e kis gyermekeknek, és ne tiltsátok meg nekik, hogy hozzám jőjjenek; mert ilyeneké a mennyeknek országa. És kezeit reájuk vetvén, eltávozék onnét. És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat. Monda néki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva; mi fogyatkozás van még bennem? Monda néki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, eredj, add el vagyonodat, és oszd ki a szegényeknek; és kincsed lesz mennyben; és jer és kövess engem.”

Nos tehát azt láthatjuk, hogy nemcsak hogy nem változtatott a törvényen Jézus, de annak betöltésének fontosságát ki is emelte!

Máté evangéliuma 19,16-19
„És ímé hozzá jövén egy ember, monda néki: Jó mester, mi jót cselekedjem, hogy örök életet nyerjek? Ő pedig monda néki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat. Monda néki: Melyeket? Jézus pedig monda: Ezeket: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamis tanubizonyságot ne tégy; Tiszteld atyádat és anyádat; és: Szeresd felebarátodat, mint temagadat.”

De figyu már, ezek nem a tízparancsolat szavai? Most ennek fényében nézzük a legutolsó próféciát, a szent tanunk legutolsó írásának, legutolsó fejezetéből, nehogy azt gondolja valaki, hogy az idők rendjére nézve ebben változás állhatott be:

Jelenések könyve 22,1-21
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, a mely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki Az ő utczájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók. És semmi elátkozott nem lesz többé; és az Istennek és a Báránynak királyiszéke benne lesz; és ő szolgái szolgálnak néki; És látják az ő orczáját; és az ő neve homlokukon lesz. És ott éjszaka nem lesz; és nem lesz szükségök szövétnekre és napvilágra; mert az Úr Isten világosítja meg őket, és országolnak örökkön örökké. És monda nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az ő szolgáinak azokat, a miknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, a ki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit. És én János vagyok az, a ki ezeket hallottam és láttam: és mikor hallottam és láttam, leborulék az angyal lábai előtt, hogy őt imádjam, a ki nékem ezeket megmutatta vala. Az pedig monda nékem: Meglásd, ne tedd; mert szolgatársad vagyok néked, és a te atyádfiainak a prófétáknak, és azoknak, a kik megtartják e könyvnek beszédeit. Az Istent imádd. Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jövel! És a ki hallja, ezt mondja: Jövel! És a ki szomjúhozik, jőjjön el; és a ki akarja, vegye az élet vizét ingyen. Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, a ki e könyv prófétálásának beszédeit hallja: Hogy ha valaki ezekhez hozzá tesz, e könyvben megírt csapásokat veti Isten arra; És ha valaki elvesz e prófétálás könyvének beszédeiből, az Isten annak részét eltörli az élet könyvéből, és a szent városból, és azokból, a mik e könyvben megírattak. Ezt mondja, a ki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus! A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen mindnyájan ti veletek. Ámen.”

Eszméljünk rá a 10-16-ig terjedő versek mondanivalójára:

„Azután monda nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van. A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot. Én Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag.”

Most a 14-es versre:

„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba.”

Tehát azt olvassuk, hogy:  „Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait...”

Ugye ebben a részben maga Jézus beszél. És tehát Jézus azt mondja, hogy az Ő parancsolatait kell megtartani. Kinek a parancsolatairól szólhat vajon Jézus? Testvérek, a törvény viszonyában lássuk tisztán. A törvény 613 parancsolatot tartalmaz, és bár azt mondjuk Jakabbal teljes egyetértésben:

Jakab 2,10
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös.”

Azért nem árt, ha értjük, hogy a parancsolatoknak vannak oly passzusai, amelyek nem mindenkire vagy már senkire sem vonatkoznak. Ilyen például a lévitákra vonatkozó parancsolatok és utasítások összessége. Azért pedig, mert a szent sátor, majd később a Béjt ha Mikdash, azaz a szent templomon belüli és körüli feladatok elvégzésére rendelte a lévitákat az Örökkévaló. Csakhogy már nincs sem szent sátor, sem pedig a templom épülete sincs sehol. A templom épülete a Messiás után 70-ben leromboltatott, azóta a léviták megszűntek a templomhoz tartozó feladatok elvégzésétől. Tehát nincs kizárólagos közbenjárói tisztségük, nincs tizedfizetés, nincs áldozati rend sem.

Továbbá a királyi törvény: V.Mózes 17,14-20. Ez csak a királyra vonatkozott, de azóta ez az intézmény is megszűnt, tehát a törvény ezen cikkelye sem érvényes mára. Az asszonyokra, nőkre vonatkozó törvényt sem kell a férfiaknak betartani, csak a nőknek! Mert meglehetősen kevés férfi szokott szülni, férfiak nem szoktak havi ciklust tartani. Az Istentisztelet helyhez kötöttsége (V.Mózes 12) egy időre hatályon kívül helyeztetett, pont a templom lerombolása és a Messiás által a kegyelem minden népekre történő kiárasztása miatt, de ez az idők legvégén újra életbe lép a Jelenések könyve szerint. De a törvény összes többi passzusa érvényes! Azok soha nem vesztik hatályukat! Jézus mondja:

Máté evangéliuma 5,17-18
„Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem. Mert bizony mondom néktek, míg az ég és a föld elmúlik, a törvényből egy jóta vagy egyetlen pontocska el nem múlik, a míg minden be nem teljesedik.”

A betölteni szó senkit ne zavarjon meg testvérek! Az, hogy betölteni, azt jelenti: tejhatalomra emelni! Erről íme a Prófécia:

Ésaiás próféta könyve 42,1-25
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak. A régiek ímé beteltek, és most újakat hirdetek, mielőtt meglennének, tudatom veletek. Énekeljetek az Úrnak új éneket, és dicséretét a földnek határairól, ti, a tenger hajósai és teljessége, a szigetek és azoknak lakói. Emeljék fel szavokat a puszta és annak városai, a faluk, a melyekben Kédár lakik, ujjongjanak a kősziklák lakói, a hegyeknek tetejéről kiáltsanak. Adják az Úrnak a dicsőséget, és dicséretét hirdessék a szigetekben. Az Úr, mint egy hős kijő, és mint hadakozó felkölti haragját, kiált, sőt rivalg és ellenségein erőt vesz. Régtől fogva hallgattam, néma voltam, magamat megtartóztatám: most mint a szülő nő nyögök, lihegek és fúvok! Elpusztítok hegyeket és halmokat, és megszáraztom minden fűvöket, szigetekké teszek folyamokat, és tavakat kiszáraztok. A vakokat oly úton vezetem, a melyet nem ismernek, járatom őket oly ösvényeken, a melyeket nem tudnak; előttök a sötétséget világossággá teszem, és az egyenetlen földet egyenessé; ezeket cselekszem velök, és őket el nem hagyom. Meghátrálnak és mélyen megszégyenülnek, a kik a bálványban bíznak, a kik ezt mondják az öntött képnek: Ti vagytok a mi isteneink! Oh, ti süketek, halljatok, és ti vakok, lássatok! Kicsoda vak, ha nem az én szolgám? és olyan süket, mint az én követem, a kit elbocsátok? Ki olyan vak, mint a békességgel megajándékozott, és olyan vak, mint az Úr szolgája? Sokat láttál, de nem vetted eszedbe; fülei nyitvák, de nem hall. Az Úr igazságáért azt akarta, hogy a törvényt nagygyá teszi és dicsőségessé. De e nép kiraboltatott és eltapodtatott, bilincsbe verve tömlöczben mindnyájan, és fogházakban rejtettek el, prédává lettek és nincs szabadító; ragadománynyá lettek és nincsen, a ki mondaná: add vissza! Ki veszi ezt közületek fülébe? a ki figyelne és hallgatna ezután! Ki adta ragadományul Jákóbot és Izráelt a prédálóknak? Avagy nem az Úr-é, a ki ellen vétkezénk, és nem akartak járni útain és nem hallgattak az Ő törvényére? Ezért ontá ki reá búsulásának haragját és a had erejét; körülte lángolt az, de ő nem értett; és égett benne, de nem tért eszére!”

Most pedig térjünk vissza a mai anyag kezdetéhez, amikor is azt mondtam, hogy ezen alkalommal beszéljünk az elválasztásról, a lelki és testi ember közötti különbözésről, és fedezzük fel együtt, hogy azok közül, akik önmagukat újonnan szülöttnek vallják, valójában hányan testiek még? Ugye az eddigi alkalmakkor már megbeszéltük azon alapokat, hogy az a szó, hogy „megtérés”, valójában nem fejezi ki a lényeget? Valójában és eredetiben nem megtérésről beszélünk, hanem „teshúva”-ról, azaz: „visszatérésről”. Hiszen nem egyszerűen és pontatlanul a láthatókból a láthatatlanba, hanem a testi életből a lelki életbe, mégpedig határozottan az egy igaz Isten szerinti élethez! Arra a pontra, amikor az ember még Isten útmutatása szerint cselekedve, tökéletes összhangban élt a Teremtőjével. Ezzel el is mondtam a lényeget is, a Teremtő útmutatása szerinti élet! Amíg az ember nem az Örökkévaló rendelése szerint él, addig halott az ember az Isten számára (bár él ennek a világnak, és a maga testének)! Erre az állapotra jellemző, hogy az ember a testi vágyak kielégítésért él. Amikor az ember „visszatér” az Istentől eleve elrendelt élethez, akkor az ember ugyan meghal e világ számára, a maga testi vágyai számára, de él az Istennek! Most pedig figyelem:

Máté evangéliuma 24,1-14
„És kijővén Jézus a templomból, tovább méne; és hozzámenének az ő tanítványai, hogy mutogassák néki a templom épületeit. Jézus pedig monda nékik: Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik. Mikor pedig az olajfák hegyén ül vala, hozzá menének a tanítványok magukban mondván: Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, a kik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De a ki mindvégig állhatatos marad, az idvezül. És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

Újra a 14-es vers:

„És az Isten országának ez az evangyélioma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.”

Ennek tekintetében tehát úgy tűnik, hogy Jézus nagyon is tudatában volt annak, hogy az apostolok után más evangéliumot fognak hirdetni, és az eredeti, hovatovább az igaz evangélium az idők vége felé jelenik meg ismét. Jézus az Istennek való engedelmesség fontosságát, sőt kizárólagosságát hirdette. Az utána következő időkben, mikor a „szakadás” teljességre jutott (a zsidó apostolok tanításaitól elszakadt a kereszténység), egy oly evangéliumot kezdtek hirdetni, ami nem az Örökkévaló rendeleteit preferálták. Úgymond: „csak légy nyugodt, akár hogy élsz, úgyis üdvözülsz.” Már elveszett a hit (emunah) eredeti jelentése. Bizalmon és szereteten alapuló engedelmes cselekvő ragaszkodás. Pontosan ezért kérdezte Jézus:

Lukács Evangyélioma 18,1-6
„Monda pedig nékik példázatot is arról, hogy mindig imádkozni kell, és meg nem restülni; Mondván: Volt egy bíró egy városban, a ki Istent nem félt és embert nem becsült. Volt pedig abban a városban egy özvegyasszony, és elméne ahhoz, mondván: Állj bosszút értem az én ellenségemen. Az pedig nem akará egy ideig; de azután monda ő magában: Jól lehet Istent nem félek és embert nem becsülök; Mindazáltal mivelhogy nékem terhemre van ez az özvegyasszony, megszabadítom őt, hogy szüntelen reám járván, ne gyötörjön engem. Monda pedig az Úr: Halljátok, mit mond e hamis bíró!”

Bizalmon alapuló, engedelmességben cselekvő ragaszkodás. Szokás mondani, hogy Pál tanításaiban egyértelműen kitűnik, hogy nem kell a törvényt megtartani. Sőt, Pál egyenesen azt mondja, hogy ha a törvényt megtartod, Krisztustól elesel. Ezt csak a tudatlanok mondják egyébként, akik nem értik Pál üzenetét, nem ismerik a szentírást és nincs sem Isten félelmük, sem pedig Isten iránt való szeretetük sem. Akik csak magukat, illetve a maguk életét szeretik! Tessék mondani, nem Pál volt az aki Timóteust körülmetélte? Nem Pál volt az, aki felment a Yerusálemi templomba fogadalomtétel miatt?

Mózes III. könyve 27,1-3
„Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván: Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Ha valaki fogadásul a te becslésed szerint való személyeket szentel az Úrnak: Akkor, ha férfit kell becslened, húsz esztendőstől hatvan esztendősig ötven ezüst siklusra becsüljed, a szent siklus szerint.”

Apostolok Cselekedetei 21,1-26
„A mint pedig, ő tőlük elszakadván, elindultunk, egyenesen haladva Kóusba érkezénk, másnap pedig Rhodusba, és onnét Patarába. És mikor találtunk egy hajót, mely Fenicziába méne által, abba beülvén, elhajózánk. És miután megláttuk Cziprust és elhagytuk azt balkézre, evezénk Siriába, és Tirusban köténk ki: mert a hajó ott rakja vala ki a terhét. És ott maradánk hét napig, miután feltaláltuk a tanítványokat, kik Pálnak mondják vala a Lélek által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. Mikor pedig eltöltöttük azokat a napokat, kimenvén, elutazánk; kikísérvén bennünket mindnyájan feleségestől, gyermekestől egészen a városon kívülre. És a tenger partján térdre esve imádkozánk. És egymástól elbúcsúzván, beülénk a hajóba, azok pedig megtérének az övéikhez. Mi pedig a hajózást bevégezvén, Tirusból eljutánk Ptolemaisba; és köszöntvén az atyafiakat, nálok maradánk egy napig. Másnap pedig elmenvén Pál és mi, kik ő vele valánk, érkezénk Czezáreába; és bemenvén a Filep evangyélista házába, ki ama hét közül való vala, ő nála maradánk. Ennek pedig vala négy szűz leánya, a kik prófétálnak vala. Mialatt pedig mi több napig ott maradánk, alájöve egy Júdeából való próféta, névszerint Agabus. És mikor hozzánk jött, vevé Pálnak az övét, és megkötözvén a maga kezeit és lábait, monda: Ezt mondja a Szent Lélek: A férfiút, a kié ez az öv, ekképen kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben, és adják a pogányoknak kezébe. Mikor pedig ezeket hallottuk, kérők, mind mi, mind az oda valók, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. De Pál felele: Mit míveltek sírván és az én szívemet kesergetvén? mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézusnak nevéért. Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja. E napok után pedig felkészülődvén, felmenénk Jeruzsálembe. Jövének pedig mi velünk együtt a tanítványok közül is Czézáreából, kik elvezetének bizonyos cziprusi Mnásonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy ott legyen szállásunk. Mikor azért Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadának minket az atyafiak. Másnap pedig beméne Pál velünk együtt Jakabhoz; és a vének mindnyájan ott valának. És köszöntvén őket, elbeszélé egyenként, a miket az Isten a pogányok között az ő szolgálata által cselekedett. Azok pedig ezt hallván, dicsőíték az Urat; és mondának néki: Látod, atyámfia, mely sok ezeren vannak zsidók, kik hívőkké lettek; és mindnyájan buzognak a törvény mellett: Felőled pedig azt hallották, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, Mózestől való elszakadásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, se a zsidó szokások szerint ne járjanak. Micsoda annakokáért? Mindenesetre össze kell gyülekezni a sokaságnak; mert meghallják, hogy ide jöttél. Ezt míveld azért, a mit néked mondunk: Van mi köztünk négy férfiú, kik fogadalmat vettek magokra; Ezeket magad mellé vévén, tisztulj meg velök, és költs rájok, hogy megnyíressék fejöket: és megtudják mindenek, hogy semmi sincs azokban, a miket te felőled hallottak; hanem te magad is úgy jársz, hogy a törvényt megtartod. A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy ők semmi ilyenfélét ne tartsanak meg, hanem csak oltalmazzák meg magokat mind a bálványoknak áldozott hústól, mind a vértől, mind a fúlvaholt állattól, mind a paráznaságtól. Akkor Pál maga mellé véve azokat a férfiakat, másnap ő velök megtisztulván, beméne a templomba, bejelentvén a tisztulás napjainak eltelését, a míg mindegyikökért elvégeztetik az áldozat.”

Ugye a 25-ös vers picit rövidített verziója az eredeti rendeletüknek. Az eredetit olvasva érdekes kép tárul elénk:

Apostolok Cselekedetei 15,19-21
„Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”

Tehát az apostolok a zsinagógák igehirdetéseire bízták a pogányokból lett hívők tanítását! Pál soha nem a törvény ellen beszélt, hanem attól óvta a tanítványait, hogy azt ne merjék gondolni, hogy a törvény cselekedeteiből igazulhatnak meg! A kettő között óriási különbség van! És ha már különbség:

Galátzia 5,13-26
„Mert ti szabadságra hivattatok atyámfiai; csakhogy a szabadság ürügy ne legyen a testnek, sőt szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ez egy ígében teljesedik be: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, hogy egymást fel ne emészszétek. Mondom pedig, Lélek szerint járjatok, és a testnek kívánságát véghez ne vigyétek. Mert a test a lélek ellen törekedik, a lélek pedig a test ellen; ezek pedig egymással ellenkeznek, hogy ne azokat cselekedjétek, a miket akartok. Ha azonban a Lélektől vezéreltettek, nem vagytok a törvény alatt. A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek. De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.”

Tisztázzuk azt, hogy mit jelent az, hogy valaki a törvény alatt van? Először is: alatt, vagyis alárekesztve. Tehát azokra mondja a szent tan, hogy a törvény alatt van, akire a törvény elmarasztaló hatállyal nehezedik! Tehát a bűnösökre! Most pedig lássuk, ki vannak a törvény alatt:

„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

Akik például ily megnyilvánulásokkal élik az életüket, azok vannak a törvény alatt, hiszen Pál is állítja, hogy azok, akik ezeket cselekszik, a kegyelemből kiestek! Kik nincsenek a törvény alatt?

„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény. A kik pedig Krisztuséi, a testet megfeszítették indulataival és kívánságaival együtt. Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irígykedők.”

Akik élete és életvitele a lélek gyümölcseivel teljesek! De ha megfigyeljük ezeket a gyümölcsöket, az nem a törvény tanításai? Nos vannak sokan, akik azt állítják, hogy hívők, és a gyümölcseikről sem felejtenek el hivalkodni. Van egy tanítás ezen „testvérekről” a szent tanban:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”

Mert nem beszédben áll az Isten országa. Tehát a törvény:

Jelenések könyve 12,1-18
„És láttaték nagy jel az égben: egy asszony, a ki a napba vala felöltözve, és lábai alatt vala a hold, és az ő fejében tizenkét csillagból korona; A ki terhes vala, és akarván szűlni, kiált vala, és kínlódik vala a szűlésben. Láttaték más jel is az égben, és ímé vala egy nagy veres sárkány, a kinek hét feje vala és tíz szarva, és az ő fejeiben hét korona; És a farka utána vonszá az ég csillagainak harmadrészét, és a földre veté azokat; és álla az a sárkány a szűlő asszony elé, hogy mikor szűl, annak fiát megegye. És szűle fiú-magzatot, a ki vasvesszővel legeltet minden nemzetet; és ragadtaték annak fia Istenhez és az ő királyiszékéhez. Az asszony pedig elfuta a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezer kétszáz hatvan napig. És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben. És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az ő angyalai is ő vele levettetének. És hallék nagy szózatot az égben, a mely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt. És ők legyőzték azt a Bárány véréért, és az ő bizonyságtételöknek beszédéért; és az ő életöket nem kímélték mind halálig. Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint a ki tudja, hogy kevés ideje van. Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdé az asszonyt, a ki a fiút szűlte. De adaték az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsáta a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyó vizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa. De segítségül lőn a föld az asszonynak, és megnyitá a föld az ő száját, és elnyelé a folyóvizet, a melyet a sárkány az ő szájából bocsátott. Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele; És álla a tengernek fövenyére.”

Kikkel hadakozik Szoton (Sátán)?

„Megharagvék azért a sárkány az asszonyra, és elméne, hogy hadakozzék egyebekkel az ő magvából valókkal, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és a kiknél vala a Jézus Krisztus bizonyságtétele;”

Isten parancsolatainak megőrzőivel! Na ja, mert akik nem őrzik meg az Isten parancsolatait, azok a Sátánnak nem ellenségei! Sátán az övéit nem támadja. Nézzétek csak meg Testvérek: azok, akik tagadják az Istenfélelem fontosságát, akik elutasítják az Isten rendeleteit, azok oly elérhetetlen távolságba kerültek az Isteni élettől, hogy az félelmetes! Már észre sem veszik, hogy mennyire elsodródtak. Rágalmazók, súsárlók, kevélyek, személyválogatók, ellenségesek, gyilkos indulattal viseltetnek, haragot és háborút indítanak mindenki ellen, aki nem őrjöng velük a testiesség áradatában. Azután ők mondják ugyanezeket azokról, akik ellen támadást, sőt, hadjáratot indítottak. Ez nem incselkedés Testvérek, ők már tényleg nem eszmélnek az általuk elért mélységből. Beszélhetnek ők a kegyelemről oly hangosan ahogy akarnak, nem az ő beszédük szerint ítél az Isten. Hiszen ők azok, akik Isten örökkévalóságát és hatalmát tagadják. Ők azok, akik Jézust szembe akarják fordítani a Teremtővel. Ők azok, akik bálványimádók, ők azok, akik azt mondják, hogy Jézusban hisznek, de az Örökkévaló beszéde rájuk nem vonatkozik, mert szabadokká lettek. Na persze: szabadokká lettek Istentől! Készakarva nem értik, hogy Jézus az Isten igéje!

János evangéliuma 1,1-14
„Ők is Szereteről beszélnek, de ha szerintük ez a viselkedés a szeretet, akkor milyen a gyűlöletük?”

Félő, hogy már az elpecsételés ideje tart. Jézus mondja:

Jelenések könyve 22,11-12
„A ki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is; és a ki fertelmes, legyen fertelmes ezután is; és a ki igaz, legyen igaz ezután is; és a ki szent, szenteltessék meg ezután is. És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz.”

Római levél 3,10-21
„A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt. Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék. Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte: mert a bűn ismerete a törvény által vagyon. Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyről tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;”

Ugye az van, amit az imént tárgyaltunk már. Akik a törvény alatt vannak, ők azok, akikre a törvény elmarasztaló hatállyal nehezedik, mégpedig az elkövetett bűnök miatt. Látható is a cselekedeteikből. Az pedig, hogy az Isten igazsága törvény nélkül jelent meg, azt jelenti, amit mindig is vallottunk: Jézus tökéletes volt, bűntől érintetlen, és így tökéletese engesztelés adhatott azokért, akik Benne hisznek! Hinni pedig azt jelenti: engedelemben, az Ő vezetését követve, cselekedve az Ő akaratát. Mert akik így élnek, nincsenek a törvény alatt, hiszen a bűnt elkerülik!

János Apostol I. levele 3,1-8
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz: A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.”