Gyümölcsök

A mai napon a gyümölcsökről lesz szó, pontosabban az emberek cselekedeteiről. Tegyünk fel néhány kérdést, ami a mai anyaghoz kapcsolódik:

1. Mi a gyümölcs és miről tesz bizonyságot?
2. Mi alapján termünk gyümölcsöt?
3. Mire jó a fa, ha nem terem jó gyümölcsöt?
4. Üdvösségi kérdés a gyümölcsök?

Mi a gyümölcs és miről tesz bizonyságot?

A gyümölcs az, ami rajtunk megterem, vagyis a cselekedeteink következménye! Ez lehet rossz vagy jó gyümölcs. Ige szerint a gyümölcsfákat 4 kategóriába lehet osztani:

- száraz, halott fa
- élő, de gyümölcstelen fa aminek csupán levelei vannak
- rossz gyümölcsöt termő fa
- jó gyümölcsöt termő fa

A száraz élettelen, korhadt fákban nincs élet, nem jó másra csak a tűzre. Az élő fa, amin nem található gyümölcs, az ugyan él, mert levelei bizonyságot tesznek a fa életéről, de Isten által megátkozottá lesz a gyümölcstelensége miatt. Ez ugyanis a megtévesztés kategóriájába esik, de erre később még visszatérünk. A rossz gyümölcsöt termő fák azok, akiknek rossz cselekedetei vannak, a jó gyümölcsöt termő fák pedig azok, akiknek pedig jó cselekedeteik vannak.

A gyümölcsök tehát arról beszélnek, hogy milyen a fa. Ugyanígy a cselekedeteink beszélnek arról, hogy milyen tápanyagban részesülünk. Élő víz? Vagy éppen szárazság van? A gyümölcseinket nem mi ízleljük meg, amiképpen a fa sem táplálkozik a saját gyümölcséből, hanem a gyümölcseink Isten dicsőségére és az emberek táplálására vannak. A jó gyümölcsöt termő fa, a kívánatos gyümölcsei által vonzza magához az embereket, nem kiabál az emberek után ajánlva önmagát. Aki tehát eszik a fa jó gyümölcseiből, az megbizonyosodik arról, hogy a fa is azonképpen jó.

Máté evangéliuma 7,15-21
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajjon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

A gyümölcs tehát bizonyságot tesz arról, hogy milyen a fa. Gyümölcs fa-e? Ha igen, akkor milyen gyümölcsöt terem, jót vagy rosszat? Vannak szemre kívánatos fák és vannak olyanok, amikhez nem szükséges túl közel menni, hogy meglássuk; semmi jó gyümölcs nincs azon.

A gyümölcsök tehát a mi hitünk megnyilvánulásai, méghozzá cselekedetekben!

Mi alapján termünk gyümölcsöt?

Ahogyan a fának szüksége van táplálékra, azonképpen mi is táplálkozunk, és a tápanyagunk határozza meg, hogy termünk-e gyümölcsöt, és ha termünk: milyeneket?

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.”

Tehát akik az Úrban vannak, azok nem szűnnek meg gyümölcsöt teremni! Jézus tudtunkra adja azt, hogy a szívünkből hozzuk elő a jót és a rosszat egyaránt. Amivel tehát csordultig vagyunk, azt szólja a szánk, és bizony azt is cselekedjük:

Máté evangéliuma 12,35
„A jó ember az ő szívének jó kincseiből hozza elő a jókat; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincseiből hozza elő a gonoszokat.”

Ha a rossz gyümölcsöket nézzünk, biztosan egyetértetek velem azzal, hogy azt nem nehéz teremni. De mi van a jó gyümölcsökkel? Azt miképpen teremhetünk? Jézus megmondta, hogy nélküle jó gyümölcseink sosem lesznek:

János evangéliuma 15,4-6
„Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképpen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképpen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek. Ha valaki nem marad én bennem, kivettetik, mint a szőlővessző, és megszárad; és egybe gyűjtik ezeket és a tűzre vetik, és megégnek.”

Tehát aki cselekszik bennünk, az alapján termünk gyümölcsöt. Ha még nem haltunk meg a saját testi kívánságaink számára, ha még a saját akaratunk alapján éljük életünket, úgy Isten szerint jó gyümölcseink nem lesznek! De ha meghaltunk e világ számára, ha meghaltunk a testi kívánságaink számára, akkor úgy Jézus élhet bennünk, és akkor teremni fogunk sok jó gyümölcsöt!

Galátzia levél 2,20
„Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”

Mire jó a fa, ha nem terem jó gyümölcsöt?

Az ige határozott választ ad erre: semmire!

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Nos, testvérek ugye látjuk, hogy az a fa, amely nem terem gyümölcsöt kivágattatik? Akkor miképpen mondhatják mások, hogy a gyümölcstermés nem szükséges? Vagy miképpen mondhatják azt, hogy Isten nem indítja őket jó cselekedetekre, azaz gyümölcstermésre?

Ézsaiás könyve 5,1-4
„Hadd énekelek kedvesemről, szerelmesemnek énekét az Ő szőlőjéről! Kedvesemnek szőlője van nagyon kövér hegyen; Felásta és megtisztítá kövektől, nemes vesszőt plántált belé, és közepére tornyot építtetett, sőt benne már sajtót is vágatott; és várta, hogy majd jó szőlőt terem, és az vadszőlőt termett! Mostan azért, Jeruzsálem lakosi és Juda férfiai: ítéljetek köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem szőlőmmel; mit meg nem tettem vele? Miért vártam, hogy jó szőlőt terem, holott vadat termett?!”

Isten mindent megtett, hogy jó gyümölcsöt teremhessünk, csak ehhez meg kell halnunk önmagunk számára, de ez a legtöbbeknek túl nagy áldozatnak bizonyul. Szokták mondani azt is, hogy Isten munkálja az akarást, és jó gyümölcsöt nem teremnek. Lássuk az igét:

Filippi levél 2,13
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.”

Ennyit szoktak általában idézni azok, akik kényelmes életet élve Isten országát tekintve gyümölcstelenek. De nézzük ezt az igét kicsit nagyobb terjedelemben:

Filippi levél 2,12-15
„Annakokáért, szerelmeseim, amiképpen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket; Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.   Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek; Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplőtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.”

Vegye tudomásul mindenki, hogy Isten mindenkiben munkálja az akarást, már akikben valósággal lakozást vett! Mert Isten szeretete és áldozata mindenkit engedelemben hajt gyümölcstermésre! Van az igében egy úgyszintén szemléletes példa arról, mikor valaki csak karba tett kézzel Istenre hárítja a cselekvést, holott neki kellett volna cselekedni:

1Sámuel 3,10-18
„Akkor eljövén az Úr, oda állott és szólítá, mint annak előtte: Sámuel, Sámuel! És monda Sámuel: Szólj, mert hallja a te szolgád! És monda az Úr Sámuelnek: Ímé én oly dolgot cselekszem Izráelben, melyet valakik hallanak, mind a két fülök megcsendül bele. Azon a napon véghez viszem Élin mind azt, amit kijelentettem háza ellen; megkezdem és elvégezem. Mert megjelentettem néki, hogy elítélem az ő házát mind örökre, az álnokság miatt, amelyet jól tudott, hogy miként teszik vala útálatosokká magokat az ő fiai, és ő nem akadályozta meg őket. Annakokáért megesküdtem az Éli háza ellen, hogy sohasem töröltetik el Éli házának álnoksága, sem véres áldozattal, sem ételáldozattal. Aluvék azért Sámuel mind reggelig, és akkor kinyitá az Úr házának ajtait. És Sámuel nem meri vala megjelenteni Élinek a látomást. Szólítá azért Éli Sámuelt, és monda: Fiam, Sámuel! Ő pedig felele: Ímhol vagyok. És monda: Mi az a dolog, melyet mondott néked az Úr? El ne titkold előttem! Úgy cselekedjék veled az Isten most és azután is, ha te valamit elhallgatsz előttem mind abból, amit mondott néked! Megmondott azért Sámuel néki mindent, és semmit sem hallgatott el előtte. Ő pedig monda: Ő az Úr, cselekedjék úgy, amint néki jónak tetszik.”

Meg kell térni! Meg kell jobbítani az utunkat, nem lerázni magunkról azt a felelősséget, amit Isten nekünk adott. Ígértem egy visszatérést a megtévesztés témájára. Emlékezzünk meg Jézus egyik cselekedetére, amelyben elátkozta azt a fügefát, amin nem volt gyümölcs:

Máté evangéliuma 21,18-19
„Reggel pedig, a városba visszajövet, megéhezék. És meglátva egy fügefát az út mellett, oda méne hozzá, és nem talála azon semmit, hanem csak levelet; és monda annak: Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen. És a fügefa azonnal elszárada.”

Márk evangéliuma elárulja azt is nekünk, hogy nem volt fügeérés ideje. Ezért többről szól ez a csodatétel, mint hogy Jézus éhes volt és nem volt hasznára a fa. Ugyanis azoknak, akikben Jézus valósággal lakozik, azok folyamatosan gyümölcsöt teremnek. Emlékezzünk a Jeremiás könyvében olvasottra:

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.”

Gyümölcsözéstől meg nem szűnik? Erre is visszatérünk még, de most akkor a megtévesztésről, pontosabban a megtévesztés fáiról. Az elátkozott fügefa esetéből láthatjuk, hogy nem volt rajta gyümölcs, csupán levél. Hivalkodik a fa, mutatja leveleivel hogy él, de gyümölcstelen! Olyanok azok a hívők is, akik bár beszélnek Isten akaratáról és parancsolatairól, de nem tartják meg, vagyis: hiteltelenek.

Máté evangéliuma 23,1-3
„Akkor szóla Jézus a sokaságnak és az ő tanítványainak, Mondván: Az írástudók és a farizeusok a Mózes székében ülnek: Annakokáért amit parancsolnak néktek, mindazt megtartsátok és megcselekedjétek; de az ő cselekedeteik szerint ne cselekedjetek. Mert ők mondják, de nem cselekszik.”

Mert amiképpen a fa levelei, bizonyság arról, hogy a fa él, akképpen a mi szánk is bizonyságul van a mi hitünkről, de mit ér ha nem követi engedelmesség, vagyis cselekedetek!?

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Isten kiáradt kegyelme azokra nem lesz hiábavaló, akik Istennek gyümölcsöt teremnek. Ugyanis nagyon sok az olyan fa, amin csak levél van, pedig Isten gyümölcstermésre hívott el minket:

Efézusi levél 2,8-10
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék. Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Még egy visszatérést ígértem egy jeremiási igével kapcsolatban, ami így hangzott:

Jeremiás könyve 17,7-8
„Áldott az a férfi, aki az Úrban bízik, és akinek bizodalma az Úr; Mert olyanná lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely a folyó felé bocsátja gyökereit, és nem fél, ha hőség következik, és a levele zöld marad; és a száraz esztendőben nem retteg, sem a gyümölcsözéstől meg nem szűnik.”

Gondoljunk csak az életnek fájára, ami megtermi minden hónapban a gyümölcsét! Ilyennek kell lennünk, akik abból táplálkoznak, amely az Istentől ered:

Jelenések könyve 22,1-2
„És megmutatá nékem az élet vizének tiszta folyóját, amely ragyogó vala, mint a kristály, az Istennek és a Báránynak királyiszékéből jővén ki az ő utcájának közepén. És a folyóvízen innen és túl életnek fája vala, mely tizenkét gyümölcsöt terem vala, minden hónapban meghozván gyümölcsét; és levelei a pogányok gyógyítására valók.”

Végül térjünk rá az utolsó pontra:

Üdvösségi kérdés a gyümölcsök?

Azt kell, hogy mondjam, a legtöbb kereszténynek ez nem kérdés, mert csípőből rávágják, hogy: nem. Indokolják ezt például azzal, hogy Isten termi rajtunk a gyümölcsöt, ezért nem a mi cselekedeteink határozzák meg a gyümölcstermésünket. De amint láthattuk az előzőekben, ez a gondolkozásmód elfogadhatatlan. A gyümölcsfa, gyümölcstermésre teremtetett, akárcsak mi emberek a jó cselekvésére. Emlékezzünk erre az igére:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.”

Végül zárásul ez az ige: 

Máté evangéliuma 3,8-10
„Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket. És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom néktek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak. A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.”