Az Élet

Péter Apostol II. levele 1,1-21
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, azoknak, a kik velünk egyenlő drága hitet nyertek a mi Istenünknek és megtartónknak Jézus Krisztusnak igazságában: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében. Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve. Mert a kiben ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, elfelejtkezvén a régi bűneiből való megtisztulásáról. Annakokáért, atyámfiai, igyekezzetek inkább a ti elhívatástokat és kiválasztatásotokat erőssé tenni; mert ha ezeket cselekszitek, nem ütköztök meg soha. Mert ekképen gazdagon adatik majd néktek a mi Urunknak és megtartónknak, a Jézus Krisztusnak örök országába való bemenetel. Annakokáért nem mulasztom el, hogy mindenkor emlékeztesselek titeket ezekre, hogy tudjátok ezeket, és erősek vagytok a jelenvaló igazságban. Méltónak vélem pedig, a míg ebben a sátorban vagyok, hogy emlékeztetés által ébresztgesselek titeket; Mint a ki tudom, hogy hamar leteszem sátoromat, a miképen a mi Urunk Jézus Krisztus is megjelentette nékem. De igyekezni fogok azon, hogy ti az én halálom után is mindenkor megemlékezhessetek ezekről. Mert nem mesterkélt meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és eljövetelét; hanem mint a kik szemlélői voltunk az ő nagyságának. Mert a mikor az Atya Istentől azt a tisztességet és dicsőséget nyerte, hogy hozzá a felséges dicsőség ilyen szózata jutott: Ez az én szeretett Fiam, a kiben én gyönyörködöm: Ezt az égből jövő szózatot mi hallottuk, együtt lévén vele a szent hegyen. És igen biztos nálunk a prófétai beszéd is, a melyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben; Tudván először azt, hogy az írásban egy prófétai szó sem támad saját magyarázatból. Mert sohasem ember akaratából származott a prófétai szó; hanem a Szent Lélektől indíttatva szólottak az Istennek szent emberei.”

Áldott Testvérek, figyeljük meg e mai alkalommal Péter levelének ezt a fejezetét, és lássuk meg hogy az apostol, sőt, Jézus kijelentése nyomán az apostolok (küldöttek) közül a vezető, mely álláspontra helyezkedne a mai hívők egyik legparazsabb vitájában. E legfőbb vita pedig nem más, mint az Istennek való engedelmesség fontosságának kérdése. Tehát:

„Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak a mi Urunknak megismerésében.”

Ez a megismerés két dolog miatt is elengedhetetlenül fontos számunkra. Az első mindjárt: mert ha nincs Isten ismeret, akkor van baal imádat. Sokszor tisztáztuk már, hogy a baal jelentése valójában: férj. Na most ugye az Örökkévaló egyértelműen kijelentette, és ezt többször is megtette, hogy Ő a Férj. Az a szó, hogy szövetség, frigy, valójában házasságot jelent! Ő Pedig ebben a szövetségben, házasságban a férj. Mi itt a probléma akkor? Az, hogy akik Isten tiszteletet végeztek, az Istentisztelet irányultságaként a legfőbb szövetségesüket határozták meg, mint teremtő Istent. Viszont az a bökkenő, hogy az Örökkévaló igéjét megvetették, és a magaválasztotta Istentisztelet természetesen célt tévesztett. Így az Örökkévalót oly tulajdonságokkal ruházták fel, ami Őt nem jellemzi, tehát egy másik Isten, más fajta Istentisztelete történt (vagy történik?). Ez pedig bálvány imádat. Jézust a mai napon hihetetlenül sokan tisztelik ismeret nélkül, ez ugyan olyan bűn. Így lesz a király: moloch. Mert a moloch is királyt jelent, de meg kell érteni, hogy a mi Királyunk, Melki Cedek! Vagyis az Igazság Királya! Mi az igazság? János 17,17 alapján az ige! Hiszen amikor a bűnöket legalizálva arra hivatkoznak sokan, hogy az Isten szava már érvényét veszítette, akkor azt állítják (és leírni is alig merem); az Örökkévaló ugyan mondott ezt meg azt, de eljött Jézus mint egy másik Isten, aki felülírja a Teremtő szavát, eltörli a rendeléseit, és üdvösségre vezeti mindazokat, akik elhiszik hogy Ő létezik. Mára a hit fogalma már csak ennyit jelent sokaknak sajnos. Mindezekből látható, hogy ez az imádat nem azt a királyt célozza, akit az Isten adott nekünk út és pásztor, de legfőként: közbenjáró gyanánt. Az, hogy Jézus és az Atya egy, és az, hogy a Messiás nem más, mint az Örökkévaló testet öltött igéje, sokak elől el van rejtve, mert az írásban betűkkel van kódolva. Ha van ismeret, csak akkor lehetséges, az igaz Istentisztelet! Azért csak akkor lehetséges, mert a Sátán és a démonok is bizonyos értelemben „ismerik” mind az Atyát, mind a Fiút, de esetükben ez mégsem eredményez bűnbocsánatot, és üdvösséget. Ha azonban nincs ismeret, akkor van baj! Jakab azt mondja:

Jakab 1,15-16
„Azután a kívánság megfoganván, bűnt szűl; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz. Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!”

Ugye a bűn növekedéséről és teljességre jutásáról van szó. Az Örökkévaló igéje azt mondja:

5Móz 32,39
„Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.”

Pál ezt állítja:

Korinthusbeliekhez írt I. levél 8,1-6
„A bálványáldozatok felől pedig tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismeretünk. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet pedig épít. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, a mint ismernie kell. Hanem ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle. Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.”

Mit jelentenek ezek? Nos azt, hogy egyetlen Isten van, és Ő adta nekünk a szabályokat, aminek megtartásával eljuthatunk az Ő békességébe, és adta nekünk a szavát, igéjét, ígéretét(!) hogy be is visz bennünket. Mindazáltal az emberek, akik magukat hívőknek nevezik, a saját elgondolásaik, véleményük, kívánságaik szerint gyártanak maguknak Isteneket és Urakat. Bár azt mondhatnánk, hogy a célt tévesztett Istentisztelet nem ér célba, de sajnos nem mondhatjuk, mert eléri a célját! De akihez eljut ez a fajta Istentisztelet, az nem más, mint Sátán!

Ésaiás próféta könyve 14,1-14
„Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izráelt, és megnyugotja őket földjükön; és a jövevény hozzájok adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak; És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyökre, és Izráel háza bírni fogja őket az Úr földén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon. És majd ama napon, a melyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, a melylyel szolgálnod kellett, E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lőn vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lőn! Eltörte az Úr a gonoszok pálczáját, az uralkodóknak vesszejét. A ki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott népségeket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. Még a cziprusok is örvendenek rajtad: a Libánon czédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jő favágó ellenünk. Alant a sír megindul te miattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatos levél! Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, a ki népeken tapostál! Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. Felibök hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz.”

Bizony, a Sátán Istenként mutatja magát sokaknak, és akik nem ismerik az Örökkévalót, azok hisznek is neki. A magaválasztotta Istentisztelt hozzá jut. Aki őt imádja, annak nincs semmi köze a Teremtőhöz! Pontosan így azok, akik nem ismerik a Messiást! Ők még észre sem vették, sőt, az idők legvégén fogják csak észrevenni, hogy az Antikrisztust követték életükben. Tehát szükség az ismeret! Van is erre ígéret:

Hóseás próféta könyve 2,1-16
„Pereljetek anyátokkal, pereljetek (mert nem feleségem ő, és én sem vagyok néki férje), hogy tüntesse el az ő bujaságát arczáról, és az ő paráznaságát emlői közül; Különben meztelenre vetkőztetem őt és olyanná teszem, a milyen volt születése napján, és a pusztához teszem hasonlatossá, és olyanná változtatom őt, a milyen a kiaszott föld, és megölöm őt szomjúsággal. Sőt fiain sem könyörülök, mert paráznaságnak fiai ők is. Mert paráználkodott az ő anyjok; gyalázatba merült, a ki őket szülte; mert ezt mondotta: Elmegyek szeretőim után, a kik megadják kenyeremet, vizemet, gyapjúmat és lenemet, olajomat és italomat. Azért ímé tövissel rekesztem el útadat, és sövényt fonok eleibe, hogy ne találja meg ösvényeit. És szaladgál majd szeretői után, de nem éri el őket; és mikor keresi őket és nem találja meg azokat, azt mondja majd: Elmegyek hát és visszatérek előbbi férjemhez: mert jobb dolgom volt akkor, hogynem mint mostan: Mert nem vette eszébe, hogy én adtam néki a búzát, a mustot és az olajat, és én sokasítottam meg ezüstjét és az aranyat, a mit ők a Baálra költöttek. Azért visszaveszem búzámat a maga idejében és mustomat is az ő divatjában, és elragadom gyapjúmat és lenemet, a melyek meztelensége befedésére lettek volna. És most feltárom az ő gyalázatát szeretői előtt, és senki sem szabadítja őt ki az én kezemből. És megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepe napját. És elpusztítom szőlejét és fügefáját, a melyekről ezt mondta: Ez az én bérem, a mit az én szeretőim adtak nékem, és erdővé teszem azokat, és a mezei vad emészti meg őket. És megbüntetem őt a Baálok napjaiért, a melyeken füstölve áldozott azoknak, és felrakta gyűrűjét és nyaklánczát, és elment szeretői után, rólam pedig elfeledkezett, ezt mondja az Úr. Azért ímé csalogatom őt, és elviszem őt a pusztába, és szívére beszélek. És onnan adom meg néki az ő szőlőjét és az Akor völgyét a reménység ajtaja gyanánt, és úgy énekel ott, mint ifjúságának idején és mint Égyiptomból lett feljövetelének napján. És azon a napon, ezt mondja az Úr, így fogsz engem hívni: Én férjem, és nem hívsz engem többé így: Baálom. És kiveszítem az ő szájából a Baálok neveit, hogy azoknak neve se említtessék többé.”

Tehát az Örökkévaló ígéri a bálványoktól, és a bálványtiszteletektől való elszakadást. De ezt hogyan? Testvérek, komolyodjunk meg! Pont a Messiás, a Yessua által! Figyeljetek:

Ésaiás próféta könyve 11,1-16
„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből, s gyökereiből egy virágszál nevekedik. A kin az Úrnak lelke megnyugoszik: bölcseségnek és értelemnek lelke, tanácsnak és hatalomnak lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke. És gyönyörködik az Úrnak félelmében, és nem szemeinek látása szerint ítél, és nem füleinek hallása szerint bíráskodik: Igazságban ítéli a gyöngéket, és tökéletességben bíráskodik a föld szegényei felett; megveri a földet szájának vesszejével, és ajkai lehével megöli a hitetlent. Derekának övedzője az igazság lészen, és veséinek övedzője a hűség. És lakozik a farkas a báránynyal, és a párducz a kecskefiúval fekszik, a borjú és az oroszlán-kölyök és a kövér barom együtt lesznek, és egy kis gyermek őrzi azokat; A tehén és medve legelnek, és együtt feküsznek fiaik, az oroszlán, mint az ökör, szalmát eszik; És gyönyörködik a csecsszopó a viperák lyukánál, és a csecstől elválasztott a baziliskus lyuka felett terjengeti kezét: Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják. És lesz ama napon, hogy Isai gyökeréhez, a ki a népek zászlója lészen, eljőnek a pogányok, és az ő nyugodalma dicsőség lészen. És lesz ama napon: az Úr másodszor nyujtja ki kezét, hogy népe maradékát megvegye, a mely megmaradt Assiriától, Égyiptomtól, Pathrosztól, Szerecsenországtól, Elámtól, Sinártól, Hamáthtól és a tenger szigeteitől. És zászlót emel a pogányok előtt, és összegyűjti Izráel elszéledt fiait, és Júdának szétszórt leányait egybegyűjti a földnek négy szárnyairól. Megszünik Efraimnak irígysége, és Júdából a gyűlölködők kivágattatnak; Efraim nem irígykedik Júdára, és Júda sem támad többé Efraimra. És repülnek a Filiszteusoknak hátára napnyugot felé, és kelet fiaiban együtt vetnek zsákmányt, és kezet vetnek Edomra és Moábra, és az Ammoniták engednek nékik. És az Úr megátkozza Égyiptom tengerének nyelvét, és kezét felemeli az Eufráth fölé erős száraztó szélben, és hét patakra csapja azt, és népét sarus lábbal vezeti át, És csinált út lészen népe maradékának, a mely megmaradt Assiriától, a mint volt Izráelnek, mikor kijött Égyiptomnak földéből.”

Újra:

„Nem ártanak és nem pusztítnak sehol szentségemnek hegyén, mert teljes lészen a föld az Úr ismeretével, mint a vizek a tengert beborítják.”

Tehát a Messiás által ismerhetjük meg az Atyát! Péter így folytatja:

2Péter levele 1,3-4
„Mivelhogy az ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.”

Megajándékozott tehát minket az Örökkévaló mindazokkal, amik életre(!) és kegyességre(!) valók. Tisztázzuk, hogy mi az élet. Az élet nem egyszerűen a létezés aktív formája! Az élet egészen más, mint amit arról gondoltuk eddig. Hogy megértsük az élet definícióját, térjünk vissza az élet kezdetéhez, az első életre teremtett emberpárhoz. Ott megérthetjük, hogy a halál is egészen más, mint aminek mi „ismertük”.

I Mózes 2,7-17
„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké. És ültete az Úr Isten egy kertet Édenben, napkelet felől, és abba helyezteté az embert, a kit formált vala. És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját. Folyóvíz jő vala pedig ki Édenből a kert megöntözésére; és onnét elágazik és négy főágra szakad vala. Az elsőnek neve Pison, ez az, a mely megkerüli Havilah egész földét, a hol az arany terem. És annak a földnek aranya igen jó; ott van a Bdelliom és az Onix-kő. A második folyóvíz neve pedig Gihon; ez az, a mely megkerüli az egész Khús földét. És a harmadik folyóvíz neve Hiddekel; ez az, a mely Assiria hosszában foly. A negyedik folyóvíz pedig az Eufrátes. És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

Ez tehát az ember, egészen pontosan Ádám teremtésének története. Ádám héberül azt jelenti: földből való! Így tehát a földet héberül így nevezzük: Ádámáh (ez a földre, mint föld nevű bolygóra értendő, ha egy ország vagy nép földjéről beszélünk, akkor erec). Tehát a teremtés rendje az emberre nézve:

„És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek lehelletét. Így lőn az ember élő lélekké.”

Láthatjuk, hogy az Isteni rendelés szerint, az ember teste nem több mint ház, mint eszköz az Istentől kapott lélek számára. Ugye erre szoktuk mondani: a tartalom a lényeg, nem a forma. Testet alkotott tehát az Isten a maga lelke számára, és ez egyben tökéletes egységet jelent! Ezen a ponton az ember, valós közösségben élt(!) az Isten dicsőségére! Adott szabályokat is az Isten az ember számára, hogy azokban járjon és a vele való közössége meg is maradjon.

1Mózes 2,16-17
„És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.”

Tehát amíg az ember az Örökkévaló rendelése szerint járt, addig élt az Istennel, és az Isten dicsőségére. Sajnos folytatódik a történet.

Mózes I. könyve 3,1-24
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém. És monda az Úr Isten a kígyónak: Mivelhogy ezt cselekedted, átkozott légy minden barom és minden mezei vad között; hasadon járj, és port egyél életed minden napjaiban. És ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között, és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkát mardosod. Az asszonynak monda: Felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szűlsz magzatokat; és epekedel a te férjed után, ő pedig uralkodik te rajtad. Az embernek pedig monda: Mivelhogy hallgattál a te feleséged szavára, és ettél arról a fáról, a melyről azt parancsoltam, hogy ne egyél arról: Átkozott legyen a föld te miattad, fáradságos munkával élj belőle életednek minden napjaiban. Töviset és bogácskórót teremjen tenéked; s egyed a mezőnek fűvét. Orczád verítékével egyed a te kenyeredet, míglen visszatérsz a földbe, mert abból vétettél: mert por vagy te s ismét porrá leszesz. Nevezte vala pedig Ádám az ő feleségét Évának, mivelhogy ő lett anyja minden élőnek. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket. És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közűlünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakaszszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen: Kiküldé őt az Úr Isten az Éden kertjéből, hogy mívelje a földet, a melyből vétetett vala. És kiűzé az embert, és oda helyezteté az Éden kertjének keleti oldala felől a Kerúbokat és a villogó pallos lángját, hogy őrizzék az élet fájának útját.”

Hát lássuk mi is történt itt. Ugye volt először az Örökkévaló szava, ami azt mondta, hogy mit tehet az ember, és mit nem! Ezután jött egy „más” ige, ha úgy tetszik „ellen szó”, esetleg „anti tanítás”, ami azt mondta, hogy nem úgy lesz, ahogyan Isten mondta. Ám az élet csak akkor van, ha az Isten szavának történik az engedelmesség! Na most nem így alakult a dolog. A testi ember, testi gondolkodásának eredménye szerint, nem is történt meg a haláleset. Pedig de! Hányan, de hányan léteznek úgy, hogy nem is tudják hogy valójában halottak! Amíg tehát az ember Isten szavát követte, hova tovább: amíg az ember pásztora volt az Isten igéje, addig élt az ember. Mert az Istennek való létezést nevezi az ige életnek! Amit az Örökkévaló halálnak mondott, az az engedetlenség miatti, Istennel való egység megszakadását jelentette! Vagyis az Istentől való elválasztottságot. Amikor az ember bűnt követ el, bizony elválasztódik az Istentől, és többé nem közeledhet hozzá, mert az Isten elfordul a bűntől! A későbbiekben ezért adott Isten közbenjárókat, hogy amikor az ember bűnbe esik, akkor egy élet által menthesse az övét. Tehát kellett áldozat is!

III.Mózes 17,11
„Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.”

Tehát a bűnbe esett, fogta az áldozati bárányát, felvitte a levitához aki megáldozva azt, annak vére által szerzett engesztelést a bűnös számára, hogy ne kelljen örökre Istentől elválasztottnak lennie! És ez Ádám és Éva esetében is így volt!

I Mózes 3,21
„És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat, és felöltözteté őket.”

Az a bőr Testvérek ezt megelőzően egy állaton volt ám. És ez által válik érthetővé, hogy az Isten ezek után ismét „szóba állt” az emberrel! Most hogy értsünk ebből: tehát Jézus nem azért látott halált, hogy mi bűnökben élhessünk, hanem azért, hogy visszatérési szándékkal közeledhessünk a Teremtőnkhöz! De vissza Ádámhoz. Egy új, ez eddig nem létező „létforma”, és egy új, ez eddig ismeretlen fogalom születése történt meg ebben a pillanatban, ez pedig nem más, mint a testi ember fogalma, és az Isten számára halott létformája. Most egy érdekességet nézzünk meg ezek fényében:

János evangéliuma 11,25-26
„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: a ki hisz én bennem, ha meghal is, él; És a ki csak él és hisz én bennem, soha meg nem hal. Hiszed-é ezt?”

Ezt azért fontos pedig megértenünk, mert e nélkül nincs reménységünk! Tehát Ádámban és Évában, minden ember testi emberként, és Isten számára halottként születik erre a világra. Ezrét olvassuk:

Máté evangéliuma 8,21-22
„Egy másik pedig az ő tanítványai közül monda néki: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat. Jézus pedig monda néki: Kövess engem, és hagyd, hogy a halottak temessék el az ő halottaikat.”

Nem Jézus tapintatlanságának lehetünk itt szemtanúi, hanem annak a barbár értetlenségnek, ami akkor következik be, ha nem ismerjük a dolgok hátterét. Nos, amíg a zsidó apostolok tanították a keresztyénséget, addig volt tanítva a zsidó háttér is. Szóval az értelem: az ember az Isten számára halottként születik erre a világra. Mivel az ember halott az Isten tanítása számára, így tehát saját és elvárt „szabályok” szerint léteznek. Ilyen például: az apai, vagy az apai ház törvénye is. Ellenben ha ember Yessuát, vagyis a Szabadítót felismeri és Uraként akarja követni, az már élet a halálból! Akkor már nem élhetünk többé a világi törvények, és világi elvárások szerint, hanem Isten szavának követése által! Isten azt mondja valamire, hogy „ne!” és ez az élet szava! Sajnos a testi ember erre azt feleli, hogy „de...” és hozzáteszi: „nem akkora baj az engedetlenség”. Hát igen, ha legalább a hívők olvasnának.

1Sám 15,23
„Mert, mint a varázslásnak bűne, olyan az engedetlenség; és bálványozás és bálványimádás az ellenszegülés. Mivel te megvetetted az Úrnak beszédét, ő is megvetett téged, hogy ne légy király.”

Erre gondolom többen fellélegeznek, mert azt mondják, hogy ők nem is akarnak királyok lenni. Mondom: ha legalább a hívők olvasnának.

I.Mózes 1,26-28
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra; és uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, a barmokon, mind az egész földön, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon. Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, és töltsétek be a földet és hajtsátok birodalmatok alá; és uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain, és a földön csúszó-mászó mindenféle állatokon.”

Testvérek ez biza királyságot jelent! Na de ha már az élet szabályánál, azaz a törvénynél járunk.

Rómabeliekhez írt levél 6,1-23
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: a kik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy a kik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert a ki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hiszszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, a ki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint a kik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt. Mit is tehát? Vétkezzünk-é mivelhogy nem vagyunk törvény alatt, hanem kegyelem alatt? Távol legyen. Avagy nem tudjátok, hogy a kinek oda szánjátok magatokat szolgákul az engedelmességre, annak vagytok szolgái, a kinek engedelmeskedtek: vagy a bűnnek halálra, vagy az engedelmességnek igazságra? De hála az Istennek, hogy jóllehet a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtek a tudomány azon alakjának, a melyre adattatok. Felszabadulván pedig a bűn alól, az igazságnak szolgáivá lettetek. Emberi módon szólok a ti testeteknek erőtlensége miatt. Mert a miképen oda szántátok a ti tagjaitokat a tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra: azonképen szánjátok oda most a ti tagjaitokat szolgáiul az igazságnak a megszenteltetésre. Mert mikor a bűn szolgái valátok, az igazságtól szabadok valátok. Micsoda gyümölcsét vettétek azért akkor azoknak, a miket most szégyenletek? mert azoknak a vége halál. Most pedig, minekutána felszabadultatok a bűn alól, szolgáivá lettetek pedig az Istennek: megvan a gyümölcsötök a megszenteltetésre, a vége pedig örök élet. Mert a bűn zsoldja halál; az Isten kegyelmi ajándéka pedig örök élet a mi Urunk Krisztus Jézusban.”

Ugye még nem tisztáztuk a bűn fogalmát. Minden, ami Isten szava ellen van! Az eddigiek fényében ezen a fejezeten mit lehet félre érteni? Ha tehát az Isten szava, igéje szerint járunk, akkor van életünk! Uzsgyi vissza az I Mózes 3-hoz. Ugye azt láthattuk ebben a történetben, hogy hogyan és miként fogantatott meg a testi ember. Mert ez bizony a gonosz magjától való fogantatás volt. Ez pedig úgy ment végbe, hogy az „ellen szó” az, „anti messiás” elhitette az asszonyt, és ez által bűnbe ejtette az embert. Ezzel kapcsolatban egy érdekesség:

I Mózes 1,11-12
„Azután monda Isten: Hajtson a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet, gyümölcsfát, a mely gyümölcsöt hozzon az ő neme szerint, a melyben legyen néki magva e földön. És úgy lőn. Hajta tehát a föld gyenge fűvet, maghozó fűvet az ő neme szerint, és gyümölcstermő fát, a melynek gyümölcsében mag van az ő neme szerint. És látá Isten, hogy jó.”

Tehát egy „gyümölcstermő fa” amelynek „gyümölcsében” van az ő „magva”. Amíg az ember Isten szavának engedelmeskedett, addig, mint „jó gyümölcsként” élt az ember az Isten dicsőségére. Amikor az ember eltért az Isten igéjének követésétől, és a „másik”, az ellen, az anti igét, az Antikrisztust(!) kezdte követni, akkor az Istennek való engedetlenség, vagyis a bűn magva vettetett el az emberben, és az ember magában is hordja a bűn magvát a testi életében, amivel meg is fertőz másokat! Az első „gyümölcsfa” tehát a Messiás. Figyeljetek csak:

II.Mózes 25, 10-22
„És csináljanak egy ládát sittim-fából; harmadfél sing hosszút, másfél sing széleset, és másfél sing magasat. Borítsd meg azt tiszta aranynyal, belől is kivül is megborítsd azt, és csinálj reá köröskörűl arany pártázatot. És önts ahhoz négy arany karikát, és illeszd azokat a négy szegeletére; egyik oldalára is két karikát, a másik oldalára is két karikát. Csinálj rúdakat is sittim-fából, és azokat is megborítsd arannyal. És a rúdakat dugd a láda oldalain levő karikákba, hogy azokon hordozzák a ládát. A rúdak álljanak a láda karikáiban; ne vegyék ki azokból. És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába. Csinálj fedelet is tiszta aranyból: harmadfél sing hosszút, és másfél sing széleset. Csinálj két Kérubot is aranyból, vert aranyból csináld azokat a fedélnek két végére. Az egyik Kérubot csináld az egyik végére innen, a másik Kérubot a másik végére onnan: a fedélből csináljátok ki a Kérubokat annak két végén. A Kérubok pedig terjeszszék ki szárnyaikat fölfelé, betakarva szárnyaikkal a fedelet; arczaik egymásfelé legyenek; a Kérubok arczai a fedél felé forduljanak. A fedelet pedig helyezd a ládára felül, a ládába pedig tedd a bizonyságot, a melyet adok néked. Ott jelenek meg néked, és szólok hozzád a fedél tetejéről, a két Kérub közül, melyek a bizonyság ládája felett vannak, mindazokról, a miket általad parancsolok az Izráel fiainak.”

Na, akkor vegyük át. Gyümölcsfa, ugye fa, ami „gyümölcsöt” terem, és a gyümölcs, magában hordja a magját. Fa az emberi testben való életet jelenti, az arany borítás, ami az Isteni identitás jele. Erről írt ugye Péter, és olvastuk is az elején:

II.Péter 1,4
„A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon.”

A gyümölcs pedig?

II.Móse 25,16
„És a bizonyságot, a melyet néked adok, tedd a ládába.”

Mik voltak a bizonyságok? A törvénytáblák, vagyis az Isten igéje (ha úgy jobban tetszik: az élet igéje, mert erről szól János):

János Apostol I. levele 1,1-10
„A mi kezdettől fogva vala, a mit hallottunk, a mit szemeinkkel láttunk, a mit szemléltünk, és kezeinkkel illettünk, az életnek Ígéjéről. (És az élet megjelent és láttuk és tanubizonyságot teszünk róla és hirdetjük néktek az örök életet, a mely az Atyánál vala és megjelent nékünk;) A mit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal. És ezeket azért írjuk néktek, hogy örömetek teljes legyen. És ez az az üzenet, a melyet tőle hallottunk és hirdetünk néktek, hogy az Isten világosság és nincsen ő benne semmi sötétség. Ha azt mondjuk, hogy közösségünk van vele, és sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekeszszük. Ha pedig a világosságban járunk, a mint ő maga a világosságban van: közösségünk van egymással, és Jézus Krisztusnak, az ő Fiának vére megtisztít minket minden bűntől. Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá teszszük őt, és az ő ígéje nincsen mi bennünk.”

Volt még ott ugye az Istentől való „kiválasztást” jelző, kihajtott mandulafavessző.

Ésaiás próféta könyve 42,1-8
„Ímé az én szolgám, a kit gyámolítok, az én választottam, a kit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utczán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg. Nem pislog és meg nem reped, míg a földön törvényt tanít, és a szigetek várnak tanítására. Így szól az Úr Isten, a ki az egeket teremté és kifeszíté, és kiterjeszté termésivel a földet, a ki lelket ád a rajta lakó népnek, és leheletet a rajta járóknak: Én, az Úr, hívtalak el igazságban, és fogom kezedet, és megőrizlek és népnek szövetségévé teszlek, pogányoknak világosságává. Hogy megnyisd a vakoknak szemeit, hogy a foglyot a tömlöczből kihozzad, és a fogházból a sötétben ülőket. Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”

És a Mana (jelentése mai héber nyelven: Máze? Mi ez?), ami a mennyei kenyér.

János evangéliuma 6,33-35
„Mert az az Istennek kenyere, a mely mennyből száll alá, és életet ád a világnak. Mondának azért néki: Uram, mindenkor add nékünk ezt a kenyeret! Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.”

Mindezek ugye határozottan egy irányba mutatnak, pontosabban „valakire”, aki befogadása által visszajuthatunk az Istennel való közösségbe, az Örökkévaló shalómjába, vagyis az életbe!

János Evangyélioma 14,1-11
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy a hol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? a ki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, a melyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, a ki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem.”

Egyben ez ennek a „gyümölcsfának gyümölcse is” (!) és aki befogadja ezt a magvat, abban meg is marad a mag, és terjeszteni is tudja majd! Végül lássuk az egyik, és talán legismertebb Messiási próféciát ezek megerősítéseként:

Ésaiás próféta könyve 61,1-3
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást; Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját; megvígasztaljak minden gyászolót; Hogy tegyek Sion gyászolóira, adjak nékik ékességet a hamu helyett, örömnek kenetét a gyász helyett, dicsőségnek palástját a csüggedt lélek helyett, hogy igazság fáinak neveztessenek, az Úr plántáinak, az Ő dicsőségére!”

Igazság fái tehát? Figyu:

János evangéliuma 17,14-20
„Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyűlölte őket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Nem azt kérem, hogy vedd ki őket e világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól. Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok. Szenteld meg őket a te igazságoddal: A te ígéd igazság. A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is őket e világra; És én ő érettök oda szentelem magamat, hogy ők is megszenteltekké legyenek az igazságban. De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem;”

Hát Testvérek mit is kívánhatnék számotokra? Az igazságban való bőséges gyümölcsözést kívánok mindannyiunk számára. De van más fa és más gyümölcs, és annak más magva is. Annak első vettetése bizony az volt, amikor Isten szavának mintegy „felülírásával” megtévesztette Évát, és vele aratott Ádám is (ez egy ilyen gyorsan érő gyümölcs ugyanis). János mondja:

János Apostol I. levele 3,1-11
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, a mint van. És a kiben megvan ez a reménység Ő iránta, az mind megtisztítja ő magát, a miképen Ő is tiszta. Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség. És tudjátok, hogy ő azért jelent meg, hogy a mi bűneinket elvegye; és ő benne nincsen bűn. A ki ő benne marad, egy sem esik bűnbe; a ki bűnbe esik, egy sem látta őt, sem meg nem ismerte őt. Fiacskáim! senki el ne hitessen benneteket: a ki az igazságot cselekszi, igaz az, a miként Ő is igaz: A ki a bűnt cselekszi az ördögből van; mert az ördög kezdettől fogva bűnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa. Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született. Erről ismerhetők meg az Isten gyermekei és az ördög gyermekei: a ki igazságot nem cselekszik, az egy sem az Istentől való, és az sem, a ki nem szereti az ő atyjafiát. Mert ez az üzenet, a melyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást;”

Nos azért mondja János, hogy „kezdettől fogva hirdettetett”, mert meg van írva:

III.Mózes 19,13-18
„A te felebarátodat ne zsarold, se ki ne rabold. A napszámos bére ne maradjon nálad reggelig. Siketet ne szidalmazz, és vak elé gáncsot ne vess; hanem félj a te Istenedtől. Én vagyok az Úr. Ne kövessetek el igazságtalanságot az ítéletben; ne nézd a szegénynek személyét, se a hatalmas személyét ne becsüld; igazságosan ítélj a te felebarátodnak. Ne járj rágalmazóként a te néped között; ne támadj fel a te felebarátodnak vére ellen. Én vagyok az Úr. Ne gyűlöld a te atyádfiát szívedben; fedd meg a te felebarátodat nyilván, hogy ne viseljed az ő bűnének terhét. Bosszúálló ne légy, és haragot ne tarts a te néped fiai ellen, hanem szeressed felebarátodat, mint magadat. Én vagyok az Úr.”

Gyakorta előkerül az a kérdés: de miről ismerhetjük fel a testvéreinket, vagy miként tudjuk észrevenni, a báránybőrbe bújt farkasokat? Nos, a testiességnek bizony roppant észrevehető jelei vannak. Rejtve pedig elénk is van tárva, az első emberpár bukásánál. Térjünk vissza arra a fejezetre picit:

Mózes I. könyve 3,1-13
„A kígyó pedig ravaszabb vala minden mezei vadnál, melyet az Úr Isten teremtett vala, és monda az asszonynak: Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek? És monda az asszony a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk; De annak a fának gyümölcséből, mely a kertnek közepette van, azt mondá Isten: abból ne egyetek, azt meg se illessétek, hogy meg ne haljatok. És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg; Hanem tudja az Isten, hogy a mely napon ejéndetek abból, megnyilatkoznak a ti szemeitek, és olyanok lésztek mint az Isten: jónak és gonosznak tudói. És látá az asszony, hogy jó az a fa eledelre s hogy kedves a szemnek, és kivánatos az a fa a bölcseségért: szakaszta azért annak gyümölcséből, és evék, és ada vele levő férjének is, és az is evék. És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak. És meghallák az Úr Isten szavát, a ki hűvös alkonyatkor a kertben jár vala; és elrejtőzék az ember és az ő felesége az Úr Isten elől a kert fái között. Szólítá ugyanis az Úr Isten az embert és monda néki: Hol vagy? És monda: Szavadat hallám a kertben, és megfélemlém, mivelhogy mezítelen vagyok, és elrejtezém. És monda Ő: Ki mondá néked, hogy mezítelen vagy? Avagy talán ettél a fáról, melytől tiltottalak, hogy arról ne egyél? És monda az ember: Az asszony, a kit mellém adtál vala, ő ada nékem arról a fáról, úgy evém. És monda az Úr Isten az asszonynak: Mit cselekedtél? Az asszony pedig monda: A kígyó ámított el engem, úgy evém.”

A testi kívánság öntudatra ébredt, azután megnyíltak tehát a testi szemek, a testies látásra. Innentől van testi ember.

I.Móse 6,3
„És monda az Úr: Ne maradjon az én lelkem örökké az emberben, mivelhogy ő test; legyen életének ideje száz húsz esztendő.”

De mi is történik ez után?

1Mózes 3,7
„És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak.”

A testiesség takargatása! Az egymásra mutogatás, a másik okolása, kibújás a felelősség alól. Ezek elég árulkodó jelek napjainkban is. Hányszor halljuk nap mint nap hívőktől: „ááá, nem úgy lesz az velünk mint ahogyan Isten mondja” (mennyi kígyó van ezek szerint…).

Máté evangéliuma 24,23-24
„Ha valaki ezt mondja akkor néktek: Ímé, itt a Krisztus, vagy amott; ne higyjétek. Mert hamis Krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is.”

Ezek ugye az Antikrisztusok, akik ellen mondanak Isten igéjének, és a hamis próféták, akik a hívőket ezekhez az Antikrisztusokhoz vezetik. Van olyan ismérv is, ha felelősségre vonás történik: nem én, ő volt, ő mondta! Ha azonban babérokat lehet learatni: én-én, csak én voltam! Ám összefoglalva az egyértelműen testiesen élők ismérvei, akiket nem kellene követni! Pál által:

Galátzia 5,19-21
„A testnek cselekedetei pedig nyilvánvalók, melyek ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, viszszavonások, pártütések, Irígységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, a miképen már ezelőtt is mondottam, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.”

És most fordítsuk nagyon komolyra a szót:

Mózes V. könyve 8,1-6
„Mind azt a parancsolatot, a melyet én e mai napon parancsolok néked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, a mely felől megesküdött az Úr a ti atyáitoknak. És emlékezzél meg az egész útról, a melyen hordozott téged az Úr, a te Istened immár negyven esztendeig a pusztában, hogy megsanyargasson és megpróbáljon téged, hogy nyilvánvaló legyen, mi van a te szívedben; vajjon megtartod-é az ő parancsolatait vagy nem? És megsanyargata téged, és megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, a melyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel él, hanem mind azzal él az ember, a mi az Úrnak szájából származik. A te ruházatod le nem kopott rólad, sem a te lábad meg nem dagadott immár negyven esztendőtől fogva. Gondold meg azért a te szívedben, hogy a miképen megfenyíti az ember az ő gyermekét, úgy fenyít meg téged az Úr, a te Istened; És őrizd meg az Úrnak, a te Istenednek parancsolatait, hogy az ő útján járj, és őt féljed.”

Adta tehát a ma na-t, hogy azzal táplálja az Övéit. Ugyan ez által nevelje, fenyítse is! A ma na: a mennyei kenyér. Azután a történet szerint:

IV.Mózes 21,4-9
„És elindulának a Hór hegyétől a veres tengerhez vivő úton, hogy megkerüljék Edom földét. És a népnek lelke megkeseredék útközben. És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Égyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában? Mert nincsen kenyér, víz sincsen, és e hitvány eledelt útálja a mi lelkünk. Bocsáta azért az Úr a népre tüzes kígyókat, és megmardosák a népet, és sokan meghalának Izráel népéből. Akkor méne a nép Mózeshez, és mondának: Vétkeztünk, mert szólottunk az Úr ellen és te ellened; imádkozzál az Úrhoz, hogy vigye el rólunk a kígyókat. És imádkozék Mózes a népért. És monda az Úr Mózesnek: Csinálj magadnak tüzes kígyót, és tűzd fel azt póznára: és ha valaki megmarattatik, és feltekint arra, életben maradjon. Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Megvetették a mennyei, a lelki táplálékot az akkoriak, azután meglátták, hogy mit arattak. Mintha olvasták volna Pál intelmét:

Galátzia 6,7-8
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert a ki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; a ki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.”

Ezek után ugye kérték Mózest, hogy járjon értük közben a Mindehatónál. A Mindenható pedig rendelte az érckígyót, de nem bálványként, hanem azért, hogy az aki felismeri és elismeri a bűnét, és szembe néz a bűnének következményével, az megmenekül (ezt nevezzük bűnbánatnak és alázatnak)! Vagyis szlengesen: azok, akiket az Úr kihozott a rabságból, azok út közben besokalltak az Isten vezetéséből, és fellázadtak a „mennyei táplálék”, az Isten igéje ellen! Aztán könyörögtek bocsánatért és az Örökkévaló azt mondta, hogy bizony megvetettétek a szavamat, de a megmaradás akkor is a szavam által van! Pont mint ma! Ma is út közben vagyunk, az ígéret földje felé vezető úton, akár csak egykor! Ma is sokan besokalltak az Örökkévaló nevelésétől, tanításától, pont mint egykor! Ma is sokan fellázadtak Isten igéje ellen, pont mint egykor! De ezek kedvéért nem feszíttetik meg újra a Messiás!

{flike}