Ki volt Azázel?

3Mózes 16,1-22
„És szóla az Úr Mózesnek, az Áron két fiának halála után, akik akkor haltak meg, amikor az Úrhoz járultak vala. És monda az Úr Mózesnek: Szólj a te atyádfiának, Áronnak, hogy ne menjen be akármikor a szenthelyre a függönyön belül a fedél elé, amely a láda felett van, hogy meg ne haljon, mert felhőben jelenek meg a fedél felett. Ezzel menjen be Áron a szenthelyre: egy fiatal tulokkal bűnért való áldozatul, és egy kossal égőáldozatul. Gyolcsból készült szent köntöst öltsön magára, és gyolcs lábravaló legyen a testén, gyolcs övvel övezze be magát, és gyolcs süveget tegyen fel; szent ruhák ezek; mossa meg azért a testét vízben, és úgy öltse fel ezeket. Izráel fiainak gyülekezetétől pedig vegyen át két kecskebakot bűnért való áldozatul, és egy kost egészen égőáldozatul. És áldozza meg Áron a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és végezzen engesztelést magáért és háza népéért. Azután vegye elő a két kecskebakot, és állassa azokat az Úr elé a gyülekezet sátorának nyílásához, És vessen sorsot Áron a két bakra; egyik sorsot az Úrért, a másik sorsot Azázelért. És áldozza meg Áron azt a bakot, amelyre az Úrért való sors esett, és készítse el azt bűnért való áldozatul. Azt a bakot pedig, amelyre az Azázelért való sors esett, állassa elevenen az Úr elé, hogy engesztelés legyen általa, és hogy elküldje azt Azázelnek a pusztába. Áron pedig úgy áldozza meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé, és úgy szerezzen engesztelést magáért és háza népéért, hogy ölje meg a bűnért való áldozati tulkot, amely az övé. És vegye tele a tömjénezőt eleven szénnel az oltárról, amely az Úr előtt van, és vegye tele a két markát a porrá tört fűszerekből való füstölőből, és vigye be a függönyön belől. És vesse a füstölőt a tűzre az Úr előtt, hogy befedje a füstölő felhője a fedelet, amely a bizonyság felett van, hogy meg ne haljon. Azután vegyen a tuloknak véréből és hintsen újjával a fedél felső színére napkelet felé; a fedél előtt pedig hétszer hintsen újjával a vérből. És ölje meg a bűnért való áldozati bakot, amely a népé, és vigye be annak vérét a függönyön belől, és úgy cselekedjék annak vérével, amint a tuloknak vérével cselekedett: hintse ugyanis azt a fedélre és a fedél elé. Így szerezzen engesztelést a szenthelynek Izráel fiainak tisztátalanságai és vétkei miatt; mindenféle bűnei miatt; így cselekedjék a gyülekezet sátorával is, amely közöttök van, az ő tisztátalanságaik közepette. Senki se legyen a gyülekezet sátorában, amikor bemegy a szenthelybe, hogy engesztelést szerezzen, egészen az ő kijöveteléig; és végezzen engesztelést magáért, házanépéért, és Izráelnek egész gyülekezetéért. Azután menjen ki az oltárhoz, amely az Úr előtt van, és végezzen engesztelést azért is; vegyen ugyanis a tuloknak véréből és a baknak véréből, és kenje meg az oltárnak szarvait köröskörül. És hintsen arra a vérből az ő újjával hétszer; így tegye tisztává, és így szentelje meg azt Izráel fiainak tisztátalanságaitól. Miután pedig elvégezi a szenthelyért, a gyülekezet sátoráért és az oltárért való engesztelést; hozza elő az élő bakot. És tegye Áron mind a két kezét az élő baknak fejére, és vallja meg felette Izráel fiainak minden hamisságát és minden vétkét, mindenféle bűneit: és rakja azokat a baknak fejére, azután küldje el az arravaló emberrel a pusztába, Hogy vigye el magán a bak minden ő hamisságukat kietlen földre, és hogy bocsássa el a bakot a pusztában.”

Láthatjuk, hogy két bak került kisorsolásra, egyik az Úrnak, amelynek vérét bevitte a főpap a Szentek Szentjébe a bűnök bocsánatáért, és egy másik bak, amelyet a pusztába küldtek el Azázelnek. Van itt nagyon sok mély dolog, de ezek közül most csak néhányat fogunk részletesebben megnézni. A bakokat illetően észrevehettük, hogy először az egyik feláldozása történt, és majd csak ezután vitték el az élő bakot a pusztába. Ez azért fontos, mert Izrael népéért bemutatott bak vére Isten bocsánatát eredményezte, de mégis azt láthatjuk, hogy bár megtörtént a bűnökért való engesztelés, de ezután a főpapnak az élő bakra kellett helyeznie Izrael minden vétkét és bűnét! Tehát nem törölte el Isten a bűneiket, hanem másnak tulajdonította azokat! Továbbá a főpap ezzel egyetemben, a vétek és bűn bakra való ráhelyezése által azt jelentette ki, hogy ezekhez a hamisságokhoz, vétkekhez és bűnökhöz semmi közük, mert Isten elengedte azokat! Tehát még egyszer, Isten nem eltörölte a bűneiket, hanem másnak tulajdonította. Így megértjük a zsidókhoz írt levél szerzőjének a sorait:

Zsidó levél 10,1-4
„Minthogy a törvényben a jövendő jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, amelyeket esztendőnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat; Különben megszűnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemű bűntudattal nem bírtak volna. De azok esztendőnként bűnre emlékeztetnek. Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bűnöket.”

A tulok volt az, amit a főpap a saját és házanépe bűneiért mutatott be, a bak pedig, amit Izrael népéért mutatott be. Ugye sokszor beszéltünk már arról, hogy mit jelent Jézus nélkül és mit jelent Jézussal élni. Erről sajnos még az önmagukat ízig-vérig hívőknek tartók is többnyire helytelenül gondolkodnak. Ugyanis a Sátán ereje és hatalma abban volt, hogy a testünk felett uralkodott, megkísértve, kívánságainkat felélesztve bűnbe csábított minket, és ezáltal elszakasztott minket Istentől. Viszont Jézus áldozata által bennünk lakozva erőssé tett minket, hogy ne legyünk a saját testünk rabjai, hanem hatalmunk legyen a testünk kívánságai felett. Így nyílt meg az út az Atyához és ezért szüntette be Isten a bűnért való áldozatokat:

Zsidó levél 10,26-29
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?”

Térjünk rá akkor az élő bakra, amelyre ráhelyezte a főpap Izrael minden hamisságát, vétkét és bűnét, majd elküldték azt egy emberrel a pusztába, Azázelnek. A kérdés tehát az, hogy kicsoda Azázel? A legtöbbeknek ez nem is kérdés, rögtön Sátánnak azonosítják be, pedig Azázel nem a Sátán! De még mielőtt részletesebben kitérnénk a személyére, tettére és ítéletére, nézzünk meg egy igen fontos igét amely elindít minket:

Júdás levele 1,6
„Az angyalokat pedig, akik nem őrizték meg méltóságukat, hanem elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincseken, sötétségben tartja.”

Vagyis a bukott angyalok bilincsekben várják az ítéletüket, tehát fogságban vannak! Egyébként nem gondolkoztatok el arról, hogy Júdás ezt honnan vette? Milyen írások alapján mondja ezt? Testvérek, Júdás nem ellenőrizhetetlen szavakat szólt, Énókh könyvére utalt, ráadásul nem első alkalommal, de a további utalására majd később visszatérünk. Most nézzük meg Júdásnak ezt az utalását Énókh könyvéből:

Énókh 10,11-14
„És mondá az Úr Mikháelnak: "Menj, kösd meg Semjázát és társait, akik egybekötötték magukat az asszonyokkal, megfertőzve magukat minden tisztátalansággukkal. És amikor fiaik leölik egymást, és látták az ő szeretteik pusztulását, kösd meg őket szorosan, hetven nemzedék idejéig a föld mélységeiben, amíg eljön az ítéletük napja és a bevégződésük, az itéletnapig, amely örökkön át tartó ítélet. Akkor majd a tüzes mélységhez lesznek vezetve: gyötrelemre és börtönre, örökreszóló elzárásra. És innentől mindazok, akik a kárhozatra lesznek ítélve és elpusztulnak, velük együtt lesznek megkötve a nemzedékek végéig.”

Láthatjuk tehát Isten parancsolatát Mihály arkangyal felé, hogy kösse meg a bukott angyalokat. Azázel megköttetését pedig itt olvashatjuk:

Énókh 10,4-8
„És Ráfaelnek pedig azt mondta az Úr: "Kösd meg Azázelt, kezét s lábát, és vesd őt a sötétségbe: vágj egy nyílást a sivatagba, amely Dudáel-ben van, és oda vesd őt. És helyezzél rája durva, éles köveket, s takard őt be sötétséggel, és hadd lakjon ott örökké, és takard be orcáját, hogy ne láthasson világosságot. És az ítéletnek nagy napján a tűzre lesz vetve. És gyógyítsátok meg a földet, amelyet az angyalok megrontottak, és hirdessétek a föld gyógyulását, hogy felgyógyuljanak a csapásból, és nehogy kipusztuljanak az emberek összes gyermekei a titkos dolgok miatt, melyeket a Vigyázók tártak fel, és tanítottak fiaiknak. És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”

Figyeltetek? Azázelt megkötözve a sivatagba, vagyis a pusztába vetették, ide rendelte Isten az élő bakot, Izrael minden hamisságával, vétkével és bűnével! Hogyan is záródott az igerész?

„És az egész föld megromlott a munkáikon keresztül, melyeket Azázel tanított: neki tulajdoníts minden bűnt.”

Ezek azok a bűnök, amelyeket Isten elküldött a bakon keresztül Azázelnek. De mégis milyen bűnt követett el, hogy Isten ilyen ítélettel sújtotta? Olvassuk el:

Énókh 8,1
„És Azázel megtanította az embereket arra, hogy hogyan csináljanak maguknak kardokat, és késeket, és pajzsokat, és mellvérteket, és megismertette velük a föld mélyén rejlő különböző fémeket, és azok megmunkálásainak műveleteit, és a karkötők, és ékszerek, és az öntvények használatát, a szemhéjak kifestését, és mindenféle értékes köveket, és minden színeknek festéshez való keverését.”

Ezek voltak azok a titkok, amelyeket feltárt az emberek fiai előtt Azázel, és ez által nőtt meg az igazságtalanság a földön:

Énókh 9,6
„Láttad, mit tett Azázel, aki megtanított minden igazságtalanságot a földön, és megnyitotta előttük az örök titkokat, amelyek a mennyekben voltak [fenntartva], és amelyek után az emberek vágyakoztak, hogy megtanulhassák azokat:”

Lássuk az ítéletét:

Énókh 13,1-2
„Énok pedig elment és ezt mondta: "Azázel, számodra nem lesz béke: szigorú ítélet lett rendelve ellened, hogy láncokba rakjanak téged: És nem lesz türelem irántad többé, kérelmeid sem lesznek meghallgatva a gonoszságok miatt, amelyeket tanítottál, és azon igazságtalanságok és bűnök miatt, melyeket az embereknek megmutattál.”

Azázeltől most egy kicsit elvonatkoztatva, beszéljünk összefoglalóan Énókh könyvéről. Énókh könyvével több helyen is találkozhatunk az Szentírásban, például Páltól is:

Római levél 1,18-21
„Mert nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen, kik az igazságot hamissággal feltartóztatják. Mert ami az Isten felől tudható nyilván van ő bennök; mert az Isten megjelentette nékik: Mert ami Istenben láthatatlan, tudniillik az ő örökké való hatalma és istensége, a világ teremtésétől fogva az ő alkotásaiból megértetvén megláttatik; úgy, hogy ők menthetetlenek. Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett.”

Két dolgot figyeljünk meg Pál ezen írásában. Először is, hogy Isten alkotásaiban látható Isten nagysága, hatalma, Istensége. Mert a teremtett világ engedelmességben követi Istent, betöltve azon szolgálatát, amire Isten teremtette. Másodsorban lássuk meg Pál írásában, hogy bár sokan meglátták Isten hatalmát ezekben, mégsem rendelték Isten alá magukat az által, hogy a parancsolatait megtartsák. Így válnak hiábavalóvá és így élnek sötétségben. Lássunk egységet Énókh szava és Pál szava között:

Énókh 2,1-5,5
„Figyeljetek meg mindent; ahogy az égitestek működnek, hogy pályájukról nem térnek le, nem változtatnak azon, és a mennyei testek hogyan kelnek és nyugszanak, rendben, mind a kiszabott időben, és nem szegik meg soha a számukra meghatározott rendet. Nézzetek a földre, és tartsátok figyelemben a rajta történő dolgokat, a kezdettől a végig, hogy milyen állhatatosak, hogy egy sem változik meg a föld dolgaiból, hanem Isten munkái mind jól láthatóak számotokra. Nézzétek a nyarat és a telet, hogyan telik meg az egész földet vízzel, és a felhők, és a harmat, és az esők vizei hogy borítják be. Figyeljétek meg, és látni fogjátok, hogy (telenként) minden fa elszáradtnak látszik, leveleiket lehullajtva, kivéve tizennégy fát, melyek nem vesztik el, hanem megtartják öreg lombjaikat három vagy négy évig, mielőtt új lombok takarják be őket. És figyeljétek meg a nyári napokat is, hogyan süt le a fennlévő nap a földre. És a naptól jövő hőség miatt árnyékot kerestek, és a föld is perzselődik a nap hevében, és nem taposhatjátok a földet vagy a köveket azok forrósága miatt. Figyeljétek meg, ahogyan a fák zöld levelekkel takarják be magukat és gyümölcsöket teremnek: okuljatok mindezekből, és vegyétek figyelembe mind az ő munkáit, és tudjátok meg, hogy ő, aki mindörökké él, hogyan teremtett mindent olyanná, amilyen az lett. És az ő munkáit évről-évre bevégzik, és minden feladatukat betöltik aszerint, amint ő meghatározta, és el nem térnek a nekik adott feladatok bevégzésétől, hanem akként működnek, ahogyan Isten azt elrendelte számukra. És lássátok, ahogyan a tenger és a folyók vizei is hasonlóképpen és változatlanul bevégzik azt, ami nekik adatott az ő rendeletéből. De ti, akik nem voltatok állhatatosak, sem az Úr parancsolatait nem cselekedtétek, hanem elfordultatok és büszke, súlyos szavakat szóltatok a tisztátalan szájaitokkal az ő hatalmassága ellen. Ó, ti keményszívűek, számotokra nem lesz békesség. Azért utálni fogjátok majd napjaitokat, az életetek évei elillannak, és megsokszorozódnak a pusztulásotok évei az örök utálatosságban, és kegyelmet nem leltek.”

Vagyis minden teremtett dolog tudja a rendjét, a helyét és a feladatát, csak az ember nem, aki szabadon akar élni Istentől!

Júdás írásait illetően ígértem visszatérést Énókh könyvére vonatkozóan, nézzük meg tehát Júdás leveléből Énókh írását:

Júdás levele 1,14-15
„Ezekről is prófétált pedig Énok, aki Ádámtól fogva a hetedik volt, mondván: Ímé eljött az Úr az ő sok ezer szentjével, Hogy ítéletet tartson mindenek felett, és feddőzzék mindazok ellen, akik közöttök istentelenek, istentelenségöknek minden cselekedetéért, amelyekkel istentelenkedtek, és minden kemény beszédért, amelyet az istentelen bűnösök szóltak ő ellene.”

Az idézett igét nézzük meg magában az Énókh könyvéből:

Énókh 1,9
„Íme! Eljött az Úr tízezernyi szentjével, ítéletet végrehajtani mindenek fölött, és elpusztítani az istenteleneket, megfedni minden élőt az istentelen munkájukért, melyeket istentelenül elkövettek ellene, és minden súlyos beszédért, melyeket az istentelen bűnösök ellene szóltak.”

Érdekesnek tartom azt, hogy bár a Szentírás több helyen is bizonyságot tesz Énókh könyvéről, amelyből ráadásul idéznek is, mégsem fogadják el Énókh által leírtakat. Miért van ez? Ennek több oka is lehet, mint például az, hogy sci-fi-nek hiszik a leírásokat. Ezek az emberek gondolkozzanak el például: Sámson erejéről. Ugyanakkor mások pedig nagyobb értéket tulajdonítanak az emberek általi kanonizálásnak, mint például magának Júdás apostolnak. Akik nem tudják elfogadni Énókh könyvét, azok Jásár könyvét még inkább nem fogadnák el, főleg Salamon cselekedeteit, amelyek szintúgy nagy kérdőjeleket egyenesítenek ki.

Van itt még egy dolog, amit tisztázni kell. Hol van Sátán? A Sátán már az őrző angyalok (vigyázó angyalok) előtt elbukott, sőt, már az ember teremtése előtt.

1Mózes 2,15
„És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt.”

Ha nem lett volna ellenség, akkor nem kellett volna őrizni. Továbbá az őrző angyalok foglalatosságában is benne van, hogy: őriznek! Ádám és Éva elbukott, az őrző angyalok is. Mi viszont őrizzük meg azt, amit ránk bízott az Úr: az Istenben való hitet! Mert miért volt az emberpárnak bűne, hogy ettek a tiltott gyümölcsből? Nem csupán az Isten parancsolatának az áthágásáról van szó, hanem van ennek még egyéb mélysége!

Mikor még nem ettek a jó és rossz tudásának a fájáról, addig az ember tanulta az Istentől, hogy mi a rossz és mi a jó. Vagyis: hittek Istennek. Ám azzal, hogy ettek a tiltott gyümölcsből, nem csak a parancsolatát hágták át, hanem azt mondták ezzel: majd mi eldöntjük, hogy mi a jó és mi a rossz! Ahogyan ma is sokan teszik, Isten parancsolatát félredobva önmaguk eldöntik, hogy mit szabad nekik és mit nem! Így esznek ma gyümölcsöt sokan, a jó és a rossz tudásnak fájáról.

Többször elgondolkoztatott az, hogy mivel az ige azt írja, hogy a bukott angyalokat megbilincselte az Úr, akkor mégis mit értsünk démonok, azaz gonosz lelkek alatt? Hiszen csupán a Sátán maradt meg egyedül, bilincsek nélkül, de akkor mégis kicsodák a gonosz lelkek? Mózes könyvében így olvassuk:

1Mózes 6,4
„Az óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten fiai bémenének az emberek leányaihoz, és azok gyermekeket szűlének nékik. Ezek ama hatalmasok, kik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.”

Énókh könyvében egyértelműen kiderül, hogy a föld felett való örzőkből (angyalokból) úgy váltak bukott angyalok, hogy megkívánták az emberek leányait. Bár Énókh könyve nem tér ki részletesen arra, hogy mi tetszett meg az angyaloknak az emberek lányait illetően, de feltehetőleg a haj lehetett az. Hiszen a nők ékessége a hosszú haj, és ezért kéri Pál az asszonyoktól, hogy befedett fejjel imádkozzanak, az angyalok miatt is!

1Korintusi levél 11,5-10
„Minden asszony pedig, aki befedetlen fővel imádkozik avagy prófétál, megcsúfolja az ő fejét, mert egy és ugyanaz, mintha megnyiretett volna. Mert ha az asszony nem fedi be fejét, nyiretkezzék is meg, hogy ha pedig éktelen dolog asszonynak megnyiretkezni, vagy megberetváltatni, fedezze be az ő fejét. Mert a férfiúnak nem kell befednie az ő fejét, mivel ő az Istennek képe és dicsősége; de az asszony a férfiú dicsősége. Mert nem a férfiú van az asszonyból, hanem az asszony a férfiúból. Mert nem is a férfiú teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiúért. Ezért kell az asszonynak hatalmi jelt viselni a fején az angyalok miatt.”

Világos utasítás Páltól világos magyarázattal! Tehát az őrző angyalok feleségül vették a nőket és ezután nemzettek gyermekeket maguknak, akik nem hétköznapi emberek lettek, hanem óriások, mivel angyalok magvából valók voltak. Ezek az óriások mikor elpusztultak, csupán a testük pusztult el és a lelkük nem merült alvó állapotba. Nézzük meg Isten szavait:

Énókh 15,8-12
„És mostantól, az óriások, akik a hús és a szellem keveredéséből jöttek létre, gonosz szellemeknek lesznek ők nevezve a földön, és a föld lesz az ő lakhelyük. Gonosz szellemek hagyták el a testeiket; mert születésük emberi, és elsődleges eredetük pedig a mennyek szent őrangyalaitól van; gonosz szellemek lesznek ők a földön és gonosz szellemeknek lesznek nevezve. Mert a mennyek szellemeinek a mennyekben lesz a lakhelyük, de a földön létrejött szellemeknek, akik a földön születtek meg, azoknak a földön lesz a lakhelyük is. És az óriásoktól jött lelkek gyötrik, elnyomják, pusztítják, támadják és a rombolás munkáival sújtják a földet és bajokat okoznak azon: bár élelmet nem esznek, mégis éhesek és szomjasak és sérelmeket okoznak. És ezek a lelkek felkerekednek az emberek gyermekei ellen és az asszonyok ellen, mert ők maguk is azoktól származnak.”

Ők tehát a démonok, akik nem egyenlők a bukott angyalokkal. Összefoglalva tehát a mai üzenet az, hogy vannak írások, amelyek nem tartoznak az általunk ismert Szentíráshoz, pedig azokban is Isten beszédeit találhatjuk meg. De mielőtt bárki is kutatná ezeket, először legyen ismerete az igében, ne csak néhányszor olvassa el. Mert vannak apokrif írások, amelyek hamisak és nem Isten szavát tartalmazzák. De vannak írások, amelyek igazak, de igeismeret és Istenismeret nélkül eltévelyíthet sokakat.

Angol nyelven a tanítás az alábbi linkre kattintva elérhető:
Who was Azazel?