A bűn súlya

Tanulmányok Találatok: 1074

A bűn súlya

Bűn súlya

Ezsdrás 9,1-15
„Minekutána ezek elvégeződének, jövének hozzám a főemberek, mondván: Izráel népe és a papok és a Léviták nem különíték el magokat e tartományok népeitől, amiképpen pedig azoknak, a Kananeusoknak, Hitteusoknak, Perizeusoknak, Jebuzeusoknak, Ammonitáknak, Moábitáknak, Égyiptomiaknak és Emoreusoknak útálatos vétke szerint el kellett volna, Mert ezek leányai közül vettek vala feleséget magoknak és fiaiknak, és megelegyedett a szent mag e tartományok népeivel; és pedig a fejedelmek és főemberek valának elsők e bűnben. Mihelyt e dolgot meghallottam, megszaggatám alsó- és felső ruhámat, s téptem fejem hajszálait és szakállamat, és veszteg ültem. És hozzám gyűlének mindnyájan, akik reszketve gondoltak Izráel Istenének beszédeire azoknak vétke miatt, akik a fogságból megjöttek vala; és én veszteg ülök vala mind az estvéli áldozatig. Az estvéli áldozatkor pedig felkeltem sanyargatásomból, megszaggatván alsó- és felső ruhámat; és térdeimre esvén, kiterjesztém kezeimet az Úrhoz, az én Istenemhez. És mondék: Én Istenem, szégyenlem és átallom felemelni, én Istenem, az én orcámat te hozzád, mert a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! A mi atyáink napjaitól fogva nagy vétekben vagyunk mi mind e mai napig, és a mi álnokságainkért adattunk vala mi, a mi királyaink és a mi papjaink a földi királyok kezébe, fegyver által rabságra és ragadományra és orcapirulásra, amint ez a mai nap is van. És most nem sok ideje, hogy az Úr, a mi Istenünk rajtunk könyörült, hogy hagyjon minékünk maradékot, és hogy adjon nékünk egy szeget az ő szent helyén, hogy így megvilágosítsa szemeinket a mi Istenünk, s hogy megelevenítsen bennünket egy kissé a mi szolgaságunkban. Mert szolgák vagyunk mi, de szolgaságunkban nem hagyott el minket a mi Istenünk, hanem hozzánk fordítá irgalmasságát Persiának királyai előtt, hogy megelevenítene bennünket, hogy felemelhessük a mi Istenünk házát s megépíthessük annak romjait, és hogy adjon nékünk bátorságos lakást Júdában és Jeruzsálemben. És most mit mondjunk, óh mi Istenünk, mindezek után? Azt, hogy mi mégis elhagytuk parancsolataidat, Amelyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által, mondván: A föld, melyre bementek, hogy bírjátok azt, tisztátalan föld, a tartományok népeinek tisztátalansága miatt, útálatosságaik miatt, melyekkel betölték azt egyik végétől a másikig tisztátalanságukban; Annakokáért leányaitokat ne adjátok az ő fiaiknak és az ő leányaikat ne vegyétek fiaitoknak, és ne keressétek barátságukat, sem javokat soha, hogy megerősödjetek és éljetek e föld javaival, és örökségképpen adhassátok azt fiaitoknak mindörökké. Mindazok után pedig, amik reánk jövének gonosz cselekedeteinkért és nagy vétkünkért, hiszen te, mi Istenünk, jobban kedveztél nékünk, sem mint bűneink miatt érdemeltünk volna, s adád nékünk e maradékot, Hát megrontjuk-é ismét parancsolataidat s összeházasodunk-é ez útálatos népekkel? Nem fogsz-é haragudni reánk mindaddig, míg megemésztetünk, hogy sem maradékunk, sem hírmondónk ne legyen? Oh Uram, Izráel Istene! igaz vagy te, mert meghagytál minket, maradék gyanánt, mint e mai nap bizonyítja. Ímé előtted vagyunk vétkünkben, és nem állhatunk meg előtted e miatt!”

Láthatjuk, hogy felismerték a bűneik súlyát, és mikor Ezsdrás meglátta elhajlásukat az Úrtól, nem csak a ruháját tépte meg, hanem saját magát is (szakállát, haját).  És egyszersmind rögtön tisztázni is kell, ez az Úr akarata, mélyen meg kell botránkoznunk magunkban és mélységesen lélekből felindulva bánkódni bűneink miatt. Mert ez a bűnbánat, nem pedig az, amit manapság sokan gyakorolnak. Rövid és felületes bocsánatkérés, utalva arra, hogy emberek vagyunk, akik természetesen bűnt cselekednek, és amúgy is Jézus azért halt meg, hogy bármennyi bűnt a lába elé tehessek... 

Jóel könyve 2,12-13
„De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.”

De nem Ezsdrás az egyetlen, aki látványosan fellépett a bűn ellen. Nehémiás, mikor látta, hogy Isten parancsolatait áthágva élnek, megvert némelyeket közülük.

Nehémiás 13,23-25
„Ugyanazon napokban meglátogatám azokat a zsidókat, kik asdódi, Ammonita és Moábita asszonyokat vettek feleségül. És fiaik felerésze asdódi nyelven beszél vala, és nem tudnak vala beszélni zsidóul, hanem egyik vagy másik nép nyelvén. Annakokáért feddődém velök, és megátkozám őket, és megverék közülök néhányat, és megtépém őket, és megesketém őket Istenre: Bizony ne adjátok leányaitokat az ő fiaiknak, és ne vegyetek leányaik közül feleséget fiaitoknak és magatoknak.”

De akár vegyük Mózes történetében azt a részt, mikor a nép aranyból készült borjakat imádott, ezután Mózes a Lévitákkal legyilkoltatta őket. De mondhatjátok erre: akkor más idők voltak, Jézus ezt megváltoztatta! Nagy tévedés, figyeljünk Jézus beszédére:

Máté evangéliuma 5,38-39
„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért és fogat fogért. Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Nem eltörölte Jézus az Atya parancsolatát, nem megváltoztatta azt, hanem minket óv a helytelen ítélettől és kéri, hogy teljes egészében Istenre bízzuk azt! Hiszen írva is van:

5Mózes 32,35
„Enyém a bosszúállás és megfizetés, amikor lábuk megtántorodik; mert közel van az ő veszedelmök napja, és siet, ami rájok vár!”

Továbbá erről beszél Pál is:

Római levél 12,19
„Magatokért bosszút ne álljatok szerelmeseim, hanem adjatok helyet ama haragnak; mert meg van írva: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr.”

Hiszen gondoljunk csak bele újra Jézus szavaiba:

„…hanem aki arcul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orcádat is.”

Nyílván nem vitatéma az, hogy Jézus azt tanította amit Ő meg is élt. Mégis azt látjuk, hogy mikor Jézust megütötték, akkor nem a másik orcáját tartotta oda, hanem kikérte magának:

János evangéliuma 18,19-23
„A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől. Felele néki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam. Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nékik: ímé ők tudják, amiket nékik szólottam. Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-é a főpapnak? Felele néki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem?”

Tehát Jézus nem eltörölte az Atyának ama parancsolatát, hanem minket véd a helytelen ítélettől és azt teljes mértékben Istenre bízza. Tehát fel kell ismernünk, hogy a bűn súlya egyáltalán nem változott meg, de erre újszövetségi megerősítést is kaphatunk Anániás és Safira történetéből:

Apostolok Csel. 5,1-11
„Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát. És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé. Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy? Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala. Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték. Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne. Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért. Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, akik eltemették férjedet, és kivisznek téged. És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé. És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.”

Mondja ezek után valaki, hogy Jézus megváltoztatta a bűnnek súlyát! Mégsem látunk hasonló történeteket, a hívő emberek élhetnek istentelen életet, mégsem esnek össze holtan a bűneik súlya miatt. Ez pedig azért van, mert ahol a bűn megnövekedik, ott jobban kiárad Isten kegyelme, hogy aki menthető, az ne vesszen el az istentelen emberrel együtt.

Római levél 5,19-21
„Mert miképpen egy embernek engedetlensége által sokan bűnösökké lettek: azonképpen egynek engedelmessége által sokan igazakká lesznek. A törvény pedig bejött, hogy a bűn megnövekedjék; de ahol megnövekedik a bűn, ott a kegyelem sokkal inkább bővölködik: Hogy miképpen uralkodott a bűn a halálra, azonképpen a kegyelem is uralkodjék igazság által az örök életre a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Nem dicsőséges ez számunkra, hanem szégyen. A kegyelem csodálatos, Isten szeretetéről tesz bizonyságot, de egyben a mi istentelenségünkről is. Ha Isten ma elhozná igazságos ítéletét, vajon ki maradhatna meg? Vajon nem ezért kérdezte Jézus a következőket?

Lukács evangéliuma 18,8
„Mondom nektek, hogy igazságot szolgáltat nekik hamarosan. De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

A Tanach-ban megannyi utalást találhatunk arra vonatkozóan, mikor Isten tudtára adta a nép bűnét és annak súlyát, továbbá a próféták leírásából, viselkedéséből is megláthatjuk, hogy a bűn következtében mekkora bűnbánatot mutattak. Hamuban ültek, port szórtak a fejükre, zsákruhát öltöttek, nem ettek és nem ittak. Egyszóval megszaggatták a szívüket, nem csak a ruhájukat.

De mi a helyzet a maiakkal? A mai korban nem igazán veszik komolyan a bűnt, és ennek az oka, hogy helytelenül ismerték meg Istent. Mert azt mondják, hogy van nékünk Jézusunk! De nem értik Jézusnak a váltságművét, nem értik a világra való eljövetelét és a feláldozásának az értelmét.

Vagyis úgy gondolkoznak a legtöbben erről, hogy Jézus azért halt meg, hogy megszabadítson minket a bűn ítéletétől. Nagyon helytelen gondolkozás, de nincs elrejtve, hogy miképpen alakult ki ez a gondolkodásmód Krisztusról. Ugyanis magukra tekintenek az emberek, meglátják magukban a bűnöket, a kívánságaikat, amelyeket ki is elégítenek, Istentelen cselekedeteiket, önzőségüket, egoista gondolkodásukat, ezektől megpróbáltak meg-megszabadulni, talán sikerült is egy ideig, de azután visszajött minden szenny. Ezért gondolják azt, hogy: „kérem szépen Jézus azért áldozta fel magát, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnöm.” Elég ha az ember önmagára tekint és máris Isten személyét ezzel átfaragják, erre pedig nagyon sok megnyugtató megerősítés érkezik, mivel az istentelenül élők száma a legnagyobb, még a hívő körökben is. Lehet az önámítás és a csapatszellem és a tömeg hipnózisa, de ettől függetlenül Isten a saját mércéje alapján fog bennünket megítélni. A téma címére visszautalva, a bűn súlyát újra megemlítve, azt a hatalmas bűnt látom a mai emberek életében, hogy a bűn elkövetései után nem szaggatják meg a szívüket, hanem egyfajta liturgikus megszokásból Isten elé mennek egy egyszerű és gyors bocsánattal. Nincs meg a szívnek megszaggatása, de hogyan lehetne meg, hiszen nem mérik fel a bűneik súlyát.

Isten nem változott meg, ahogyan akkor is, úgy most is a bűnök elválasztanak Tőle. Ne legyen tévelygés, Jézus nem azért közbenjáró közöttünk és az Atya között, hogy bármennyi bűnt is kövessünk el, protekcióval bekerüljünk a Mennybe.

Jézus valódi váltságművéről már többször beszéltünk, és megannyi anyagba belefűzve, szorosan minden esetben a témához kapcsolódott. Mégpedig az, hogy Jézus eltörölte a bűnünket, és felkészít minket arra, hogy az Atyához mehessünk. De a bűnnek eltörlését merőben másképp látják, pedig a mindenkorra vonatkozó bűn eltörlését úgy tette elérhetővé Jézus számunkra, hogy bennünk lakozást véve bűntelen életet élhetünk. Ez vágja ki az önelégültekben a biztosítékot, akik ütik az asztalt, hogy márpedig bennük Jézus van, de közben bűnt bűnre halmoznak. Vegye tudomásul mindenki, hogy aki bűnt cselekszik, az elnyomta Jézust! Vagyis nem volt jelen az életében, hanem feltámasztotta a saját óemberét. Csakhogy Jézus nem zsebi baba! Nem lehet előhúzni a zsebünkből, amikor mi jónak látjuk, és nem tömhetjük vissza, mikor úgy van kedvünk. Aki mégis így cselekszik, az kétfelé sántikál, nem egyenes az Úr szemében!

Hiányzik a mai hívők többségéből az Istenfélelem és egyben az Istenismeret is. Hiába egyértelműsíti az ige Istennek a mércéjét, mégis magukra vonatkoztatva válogatnak, és egyben figyelmen kívül hagynak bizonyos igéket, amely csakugyan Isten beszéde. Hiába egyértelmű Isten beszéde, mégsem látják meg, mert nem akarják meglátni, nem akarnak hallani sem róla! Így dugták be ma is nagyon sokan a fülüket, hogy ne halljanak, így hunyták be szemüket, hogy ne lássanak. Elfeledkeznek a valódi Jézusról, Aki a következőket megmondta:

Máté evangéliuma 5,29-30
„Ha pedig a te jobb szemed megbotránkoztat téged, vájd ki azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék. És ha a te jobb kezed botránkoztat meg téged, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb néked, hogy egy vesszen el a te tagjaid közül, semhogy egész tested a gyehennára vettessék.”

Vágjuk le testrészeinket, vájjuk ki a szemünket, ha azok gátolják meg minket Isten iránt való engedelmességünket. Mert botránkoztatásról beszélt Jézus, csak sokakból már az is kihűlt, hogy megbotránkozzanak a saját bűneiken.

Mert mi az üzenet Jézus váltságáldozatát illetően? Olvassuk el Páltól:

Római levél 6,1-14
„Mit mondunk tehát? Megmaradjunk-é a bűnben, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen? Távol legyen: akik meghaltunk a bűnnek, mimódon élnénk még abban? Avagy nem tudjátok-é, hogy akik megkeresztelkedtünk Krisztus Jézusba, az ő halálába keresztelkedtünk meg? Eltemettettünk azért ő vele együtt a keresztség által a halálba: hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, azonképpen mi is új életben járjunk. Mert ha az ő halálának hasonlatossága szerint vele egygyé lettünk, bizonyára feltámadásáé szerint is azok leszünk. Tudván azt, hogy a mi ó emberünk ő vele megfeszíttetett, hogy megerőtelenüljön a bűnnek teste, hogy ezután ne szolgáljunk a bűnnek: Mert aki meghalt, felszabadult a bűn alól. Hogyha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy élünk is ő vele. Tudván, hogy Krisztus, aki feltámadott a halálból, többé meg nem hal; a halál többé rajta nem uralkodik, Mert hogy meghalt, a bűnnek halt meg egyszer; hogy pedig él, az Istennek él. Ezenképpen gondoljátok ti is, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a mi Urunk Jézus Krisztusban. Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedjetek néki az ő kívánságaiban: Se ne szánjátok oda a ti tagjaitokat hamisságnak fegyvereiül a bűnnek; hanem szánjátok oda magatokat az Istennek, mint akik a halálból életre keltetek, és a ti tagjaitokat igazságnak fegyvereiül az Istennek. Mert a bűn ti rajtatok nem uralkodik; mert nem vagytok törvény alatt, hanem kegyelem alatt.

Ne uralkodjon a bűn bennünk! Nem megmagyarázni és kimagyarázni kell, hanem felfogni és beállni az engedelmességbe és a szent életbe. Nem uralkodhat, mégis sokan szolgákká teszik magukat. De legyen előttünk az Egyiptomi kivonulás, Isten nem kívülről akarta óvni Izraelt az Egyiptomi elnyomástól, hanem ki akarta és ki is szakította a szolgaságból. Jézus sem tett másképp, hiszen meg is mondta:

János evangéliuma 8,31-36
„Monda azért Jézus a benne hívő zsidóknak: Ha ti megmaradtok az én beszédemben, bizonynyal az én tanítványaim vagytok; És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket. Felelének néki: Ábrahám magva vagyunk, és nem szolgáltunk soha senkinek: mimódon mondod te, hogy szabadokká lesztek? Felele nékik Jézus: Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.”

Ha még a bűnnek szolgálunk, akkor nem váltunk szabadokká. Ébresztő! Nem természetes az, hogy valaki hívő létére bűnt cselekszik! Mégsem így gondolják a legtöbben, a Tanach-ot lejártnak tekintik, de még az új szövetségi írásokból is válogatnak. Mert például nem hiszik el ezeket az igéket sem:

1János levele 5,18
„Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem aki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.”

Vagy:

Római levél 8,13
„Mert, ha test szerint éltek, meghaltok; de ha a test cselekedeteit a lélekkel megöldökölitek, éltek.”

Vagy:

1János levele 3,9
„Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.”

Hogyan is olvastuk? Benne marad annak magva? Mi a mag? Jézus elárulta a magvető példázatában, hogy az Isten igéje a mag. Akiben tehát Isten igéje, vagyis Jézus lakozást vett, az Istentől született. Pontosabban: újjá született! Mert Isten igéje által születünk újjá, újjá szül minket gondolkodásban és cselekedetekben, mert akiben élővé válik Isten magja, vagyis a beszéde, az aszerint fog élni. Ezért mondta Jézus, hogy az termést is fog hozni. 

Akik az előbb felolvasott igék ellenére még is azt tartják és tanítják, hogy a hívő élethez tartoznak a bűnbe esések, azok nem hisznek az előzőleg felolvasott igéknek. Meg kell érteni ennek a súlyát! Ha az életünk nem azt mutatja, hogy igazak vagyunk Isten előtt, akkor meg kell térni, meg kell jobbítani utunkat, nem pedig kimagyarázni. Ugyanis aki ekképpen cselekszik, az az üdvösségével játszik.

{flike}

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nyomtatás